Népszava, 1962. február (90. évfolyam, 26–49. szám)

1962-02-10 / 34. szám

A szakszervezetek ez évi terveiből Szakmák, amelyek a bölcsőtől a sírig elkísérik az embereket Beszélgetés Seprényi Sándorral, a HVDSZ főtitkárával A Haigiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezeté­nek említésére az ember nem is gondolná, milyen sokrétű és a mindennapi életben mekkora helyet elfoglaló szakma dolgozóiról van szó. Sőt, a. *szakma« kifejezés nem is helyes, hiszen szakmák egész sorát foglalja magában: a kémény­seprőktől a házkezelőségekig, a kézműipari vállalatoktól, a cipőjavítókon keresztül a Patyolatig, a Gázkészülékgyártó Vállalat, a közüzemi díjbeszedők és így tovább. És miután olyan emberek érdekvédelmi szervezetéről van szó, akik nap nap után elválaszthatatlanul szoros kapcsolatban élnek a lakosság millióival, nyilvánvaló, hogy nem érdektelen e szer­vezet működése sem. Bővülnek a szolgáltatások . A helyiiparit tréfásan úgy szokták jellemezni — kezdi tájékoztatását Seprényi Sán­dor, a HVDSZ főtitkára —, hogy a bölcsőtől a sírig el­kíséri az embereket. És ez va­lóban így van. A mi helyi­­iparunk foglalkozik gyermek­kocsigyártással, mindenféle szolgáltatással, a közüzemek­kel, amelyek nélkül elképzel­hetetlen az élet és végül — bármily szomorúan hangzik — szakszervezetünk tagjai közé tartoznak a temetkezési vállalat dolgozói is. Nehéz dolga van tehát annak, aki feladatainak felsorolására vál­lalkozik. — Talán azzal kezdeném, hogy ebben az évben igen sok erőt fordítunk a szolgáltatá­sok széleskörű bővítésére. A beruházásoknál például első­sorban a Patyolatra kerül sor, amelynek fővárosi és vidéki hálózata is jelentősen bővül.­­ Egyszóval, népgazdasá­gunk lehetőségein belül tovább fejlődik a helyi ipar. E tény szakszervezeti vonatkozásai közül először a nevelésről szeretnék beszélni, amely — bár tudom, hogy mindenütt lényeges — nálunk mégis kü­lönleges jelentőséget ka­p. A mi vállalataink — szinte kivé­tel nélkül valamennyi — ■mindössze nyolc-tízéves múlt­ra tekintenek vissza. Ez mun­­kásgárdájuikra is rányomja bé­lyegét. Mintegy ötven száza­lékuk volt magánkisiparos, há­ziasszony, vagy földműves, aki most ismerkedik az ipari mun­ka jellegével, az ipari mun­kás arculatával, életmódjával. — A másik körülmény, amit aláhúznék, az vállalataink szétszórt jellegéből követke­zik. A fővárosi helyiipari üze­m N­evelőmunkánk sarka­latos pontja a szakmai tovább­képzés. Kiszélesítéséért szak­szervezetünk elnöksége igen nagy erőfeszítéseket tesz. Köz­­­ponti székházunkban, vala­mint három megyei központ­ban szerveztünk műszaki isko­lákat, elsősorban művezető­képzés céljából. — Nagy örömünkre szolgál, hogy a tagság méltányolja ezt az erőfeszítést. Jellemző erre, hogy a tanfolyamokra a szom­szédos megyékből is eljárnak. Az oktatás színvonalát viszont az bizonyítja, hogy a Hajdú megyei iskolába például 180-an iratkoztak be az ősszel s a lét­szám azóta is változatlan, hogy képes legyen az igénye­ket kielégíteni. Csa­k zárójel­ben jegyzem meg, hogy a ház­tartási mosógépek térhódítá­sakor úgy véltük: a Patyolat forgalma lényegesen alább hagy. Tévedtünk, ennek épp az ellenkezője történt, ami egy­ben arra is mutat, hogy a rá vonatkozó kifogások csökken­nek.­­ De bővülnie kell az egyéb javító vállalatok, a háztartási gépek, a mosógép, rádió, tele­vízió javító szervizhálózatnak is, hogy a lakosság ilyen ter­mészetű panaszai is csökken­jenek. A szolgáltatások köré­nek másfajta bővítését teszi lehetővé, hogy az idén már a lakások karbantartásához is igénybe vehető OTP-kölcsön, a költségek egyharmad részé­nek lefizetése után. Erre vi­szont a lakáskarbantartó vál­lalatoknak kell felkészülniük, mek — egyenként — átlag tíz telephelyen működnek, ami nyilvánvalóan megnehezíti a szakszervezet dolgát. Megne­hezíti, de legalább ennyire in­dokolja is a nevelés fontos­ságát. — Szakszervezeti bizottsá­gaink figyelő szeme: a bizal­mi. A bizalmiaknak minde­nütt nagy szerepük van. De ha rájuk illik az a mondás, hogy a szakszervezeti mozga­lom pillérei, akikor leginkább nálunk érvényes ez. Nélkülük egyszerűen megállna a moz­galmi ténykedés. Az érdekvé­delemtől­­kezdve a nevelésig, helyileg mindent ők tartanak kezükben. Nélkülözhetetlen támaszai a szakszervezeti bi­zottságnak. A nevelés náluk kezdődik és csak az ő közre­működésükkel lehetséges, nincs lemorzsolódás. A mű­szaki képzést egyébként külö­nösen indokolja, hogy a he­lyiipar műszaki szakember-, mérnök-, szakmunkás-igényei korántsem kielégítettek. Ezt a hiányt így saját erőből igyek­szünk tehát pótolni. És dicsé­retet érdemel a házkezelési igazgatóságok kezdeményezé­se, amelynek célja, hogy egy­­egy szakmunkás többféle kép­zettségre tegyen szert. Kultu­rális vonatkozásban elsősor­ban a könyvtár­mozgalmat szorgalmazzuk, az úgynevezett letéti könyvtárakkal, ami azt jelenti, hogy minden telephe­lyen igyekszünk »fiókkönyv­tárat­« létesíteni. — A telepek szétszórtsága fokozott ellenőrzést tesz szük­ségessé a törvényesség érvé­nyesítésében is. Bátran el­mondhatjuk, hogy egyeztető bizottságaink jól dolgoznak, határozataikat általában ala­posan megindokolják és dicsé­retükre legyen mondva, hogy a fővárosi TEB többségüket — a kártérítési ügyeknek pél­dául mintegy 70 százalékát — helybenhagyja. Munkásvédelem, az egészség őrzése — A munkásvédelmi és egészségügyi helyzet szintén sok feladatot ró reánk. Mert csak az üzemek fiatalok. Te­lephelyeik, elhelyezésük el­avult, meglehetősen zsúfolt. Az idei beruházási összegből azonban nem lehet csodákat művelni, ezért a továbbiak­ban is arra ösztönözzük a vál­lalatokat, hogy a saját erőfor­rásaik kihasználásával igye­kezzenek javítani helyzetü­kön. — Ezt az alkalmat is sze­retném felhasználni arra, hogy elismerésemet tolmácsoljam a tanácsok iránt. A megyei és a helyi tanácsok vezetői való­ban mindent elkövetnek azért, hogy az emberek jobb körül­mények között dolgozhassa­nak. Lelkesen részt vesznek az ötéves munkásvédelmi tervek kidolgozásában.­­ Szeretném még megem­líteni, hogy a helyi ipart sze­retik úgy elkönyvelni, mintha főként csökkent munkaképes­ségűekkel dolgozna. Ez ter­mészetesen nem így van, de különböző iparágainkban való­ban jelentős számú rehabili­tált tbc-s, csökkent látású dol­gozik. Feltétlenül hangsúlyoz­ni ítéli azonban, hogy igen jól dolgoznak, a vakok által ké­szített seprűket és keféket pél­dául Angliába exportálják. Nagyon finom, sok figyelmet igénylő munkát végeznek a Műszerkészítő Vállalatnál, ahol nagyszámú rehabilitált tbc-s munkást foglalkoztatnak. Többszörösen megérdemlik, hogy különleges elbírálást igénylő érdekeik felett őrköd­jünk. Ezeken a helyeken — a rendelkezések értelmében — csökkentették a munkaidőt, normakedvezményt nyújtanak. Ezt — szakszervezeti bizottsá­gaink útján — állandóan el­lenőrizzük, de ugyanakkor te­kintettel vagyunk arra is, hogy a vállalatok rentábilisan mű­ködjenek, dolgozóiknak nyere­séget is fizethessenek. — Sok mindenről nem szól­tam még, ami bizonyára szót érdemelne. De — amint elöl­járóban említettem — »szak­máink*' szerteágazó problé­máit lehetetlen egyetlen be­szélgetésben sűríteni. Igyekez­tem a lényegre szorítkozni, s remélem, hogy tagságunk is egyet ért a »témák« megvá­lasztásával — fejezte be nyi­latkozatát Seprényi Sándor. Lukács Mária Nevelés Szakmai képzés A KÖZVÉLEMÉNY MŰSORA „Farsang Rádió” Budapest” az Erkel Színházban február 26-án este 8 órakor FELLÉPNEK : Tolnaii Klári kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művész, Mezei Mária, Pécsi Sándor kétszeres Kossuth-díjas, érdemes művész, Rátonyi Róbert, Psota Irén, Tompa Sándor Kossuth-díjas, érdemes művész, Alfonzó, Kazal László, Kerényi Gabriella, Kibédi Ervin, Szántó Erzsi, Vámosi János, Zárai Márta, Koós János, Mikes Éva, Szuhai Balázs Közreműködik a Magyar Rádió és Televízió tánczenekara Zsoldos Imre vezetésével. A műsort közük a Magyar Rádió riporterei: Brachfeld Siegfried, Szepesi György és még sokan mások. Jegyek 12—28 forintos áron kaphatók az Országos Filharmónia központi jegypénztárában (V., Kossuth Lajos utca 20, telefon: 189—724 és 389—124), a Zeneakadémián délután 2 órától (telefon: 420—179) és a Bartók-teremben (telefon: 180—292). Közönségszervezők a központi jegypénztár telefonszámain érdeklődjenek. BODROGI OTTÓ (Budapest): A nyilvántartási díj a határidőre ki nem egyenlített telefonszámla után első ízben előforduló kése­delem esetén 20,5 Ft, minden to­vábbi késedelmes fizetés esetén egy éven belül 40,— Ft. KOCSIS IMRÉNÉ (Kalocsa): A tejszín állami felvásárlási ára gyűjtő csarnokban — a termelő sa­ját edényében beszállítva — zsír­­kilogrammonként 54 Ft. ROSTÁS PÉTER (Budapest): A szállodai árak a fűtés díját is magukban foglalják. A szállodai szoba hőmérsékletét a fűtési idényben legalább 18 C fokon kell tartani. Ha a szállodai szobában televízió-készülék van, vagy an­nak beállítását a vendég kéri, használati díj címén közvetítési napon a szoba árát öt forinttal növelik. MARTON GÉZA (Du­naúj­város): Új cikk bevezetésére irányuló újí­tás esetén az­ újítási díj alapja­ként az új termékeknek az ár­­jóváhagyás alapját képező — az újítási díj figyelmen kívül hagyá­sával számított — teljes önköltsé­gét kell figyelembe venni. DI­KAI LÁSZLÓ (Pilisvörösvár): A tankötelezettség a gyermek ha­todik élet­évének betöltését követő szeptember hó 1. napjával kezdő­dik. Az általános iskolában a nyolcadik osztály sikeres elvég­zéséig, legkésőbb azonban annak a tanévnek a végéig kell járni, amelyben a gyermek 16. életévét betölti. NOVÁK SÁNDOR (Budapest): A kérdezett kormányrendelet —• amely a rádió, a televízió és a postai hírközlő berendezések za­vartalan használatának biztosítá­sa iránt intézkedik — 1962. évi október hó 1. napján lép ha­tályba. ÉBERT JÓZSEF (Budapest): A »Kiváló dolgozó­« jelvény viselé­sére jogosító igazolványt a ki­tüntetéssel együtt a szakszerve­zeti bizottság és a vállalati igaz­gató adja ki. KOMLÓS ISTVÁNNÉ (Buda­pest): Az üzemben levő felvonót a felvonó-szakértőnek évenként egy alkalommal részletesen felül kell vizsgálnia. A felülvizsgálat eredményét és a szakértő felelős­ségvállaló nyilatkozatát az első­fokú építésügyi hatóságnak legké­sőbb a vizsgálat időpontját követő 30 napon belül meg kell küldeni. VARJAS GÉZA (Kecskemét): A társadalmi tanulmányi ösztöndíjas munkakönyvét a munkáltató őrzi meg. A munkakönyvbe az ösztön­díjjal folytatott tanulmányok meg­kezdése előtt azt az időpontot jegyzik be, amikor a dolgozó utol­jára munkát végzett, továbbá azt az időpontot, amikor az így foly­tatott tanulmányai befejeztével, illetve megszakításával vagy abba­hagyásával a munkát megkezdte. CSERNUS MIHÁLY (Csongrád): A pénzügyminiszteri rendelet ér­telmében a halászati termelőszö­vetkezet a jövedelemadó jogossá­ga vagy mérve ellen a fizetési meghagyás kézbesítésétől számí­tott tizenöt napon belül fellebbe­zéssel fordulhat az illetékes járá­si tanács végrehajtó bizottsága pénzügyi osztályához. A kérdezett rendeletet ez év január hó 1. nap­jától alkalmazzák. S. M. (Sopron): Kérdésére kö­zöljük, hogy a 24. életévét betöl­tött hadiárva részére árvajára­déknak, illetve nevelési pótlék­nak kivételes méltányosságból való engedélyezése a járási (vá­rosi, városi kerületi­ tanács vég­rehajtó bizottságának hatáskörébe tartozik. MRÁZ KÁROLY (Budapest): A dolgozók munkaviszonyát érintő egyes kérdések szabályozásáról szóló 44/1961. (XII. 2.) számú kor­mányrendelet a Magyar Közlöny 1961. évi 89. számában jelent meg. SZ. BÁN GÁBOR (Budapest). A kérdezett rendelet szerint a költ­ségvetési szervek munkásszállá­sain (férőhelyein) a takarításról, az ágyneműről, az ágynemű mo­satásáról a lehetőségek szerint (ál­talában az eddigi gyakorlatnak megfelelően) kell gondoskodni. Célszerű lenne, ha a levélben em­lített problémájukkal mielőbb a szakszervezeti bizottsághoz fordul­nának. BOLL­A ANDRÁS (Budapest): Az Elnöki Tanács határozata értel­mében a Csongrád megyei tanács székhelyét 1962. évi január hó 1. napjával helyezték át Hódmező­vásárhely járási jogú városból Szeged megyei jogú városba. Így tehát a szóban levő ügyükben Szegedre kell utazniuk vagy ír­niuk. M. A.-NÉ (Budapest): Kérjük, közölje velünk nevét és pontos címét, mert kérdéseire levélben szeretnénk válaszolni. 2 Megjelent a Társadalmi Szemle A Társadalmi Szemle februári száma az MSZMP politikai aka­démiáján tartott előadások alap­­ján közli a Politikai Bizottság két tagjának cikkét: Nemes De­zső elvtársét a kommunizmus építésének néhány elvi kérdésé­ről és Fehér Lajos elvtársét a termelőszövetk­ezetek szocialista jellegének erősítéséről. Ebben a számban jelent meg a pártépítési munkaközösség által kidolgozott nagy jelentőségű elemzés pártunk kádermunkájának tapasztalatairól és irányelveiről. Májusban megrendezik az irodalmi színpadok országos fesztiválját A Szakszervezetek Buda­pesti Tanácsa pénteken meg­beszélést tartott a szakszer­vezeti és a KISZ-szervek kö­zös feladatairól az idei kul­turális szemle lebonyolításá­ban. A Szaktanács, a KISZ központi bizottsága és a Nép­művelési Intézet ez év má­jusában rendezi az irodalmi színpadok országos fesztivál­ját, s ennek keretében a bu­dapesti bemutatókat közösen készítik elő. A bemutatókra a XIII. kerület József Attila Művelődési Házban, a József­városi Művelődési Házban, a Szakszervezetek Művelődési Otthonában és a Csepeli Munkásotthonban kerül sor. A szakszervezetek és a KISZ közös feladata lesz május 15 és 30 között a budapesti ifjú­sági szavalóversenyek lebo­nyolítása is. (MTI) Újabb magyar jegyzék Höttl ügyében A Külügyminisztérium feb­ruár 9-én jegyzéket adott át a budapesti osztrák követség­nek, amelyben sürgette a vá­laszt dr. Wilhelm Höttl volt SS Hauptsturmführer kiadatá­sa ügyében. 1961. február 2-án a Külügyminisztérium jegy­zékben kérte a jelenleg Auszt­riában élő Höttl letartóztatá­sát és a magyar hatóságok­nak való kiadatását. Höttl a második világháború alatt Magyarországon háborús bűn­tetteket követett el. A Kül­ügyminisztérium már a múlt év őszén az osztrák fél kéré­sére rendelkezésre bocsátotta a Höttl bűnösségére vonatkozó dokumentumok egy részét NÉPSZAVA és a födémcsere Takács bácsi asztmája A födémcsere nagyon sok fővárosi házban keserves szükségesség. Érthető, ha egy ház lakói sem örvendenek annak a kilátásnak, hogy hónapokra szük­séglakásba helyezzék őket — még akkor sem, ha ezen az áron azután szépen kijaví­tott lakásba költözhetnek majd vissza. Kü­lönösen nehéz problémát okoz a téli kiköl­töztetés. Éppen ez történt a Lehel utca 33- ban, ahol január 2-án megjelent a házkeze­­lőség egy képviselője és közölte négy lakó­val, hogy január 6-ig, tehát négy napon be­lül át kell költözniük a szükséglakásba. Ta­kácsék, Krémerék, Báthoriék és Tóthék meg­döbbentek: azokban a fagyos napokban kü­lönösen kellemetlen volt már a költözködés maga is. A szükséglakástól senki sem vár valami sokat. Azok a körülmények azonban, ame­lyek közé Takácsék és Krémerék a Váci út 175. számú ház hátsó udvarán, a tatarozás alkalmával emelt vékonyfalú felvonulási épület néhány irodaszobájába kerültek, még alul is maradtak a várakozáson. Takács bá­csi a maga 73 évével, minden lélegzetnél feltűnően észlelhető súlyos asztmájával, sí­poló tüdejével például aligha tartozik azok közé, akik az ilyen lakásban életük veszé­lyeztetése nélkül lakhatnak. Krémerék kö­zépkorú emberek , de nekik 13 éves kis­lányuk van, a szoba viszont olyan csöpp, hogy csak két fekhely fér el benne, így az apa a konyhába szorul, ahol saját állítása szerint inkább üldögélve alhat, mint fekve. A szükséglakásba költözés­ a HÍG utasí­tására január 6-án történt. Azután teltek a hetek és a Lehel utca 33-ban még mindig csak a pincében végzett igen aprócska át­alakítási munkát az épületre még december végén felvonult 4-es szintű építővállalat. 24-én, első ott­­jártunkkor, három munkás rekeszeket készített a pincé­ben. Akkor még — tehát 18 nappal kiköl­tözése után — a négy család nyugodtan ott lakhatott volna, megszokott, kényelmes la­kásában. És még 24-e után is 8 nap telt el, amíg kiderült, hogy az épület tatarozását, a födémcserét átadták a 3. számú építőválla­latnak. Jelenleg ez a vállalat nagy appará­tussal dolgozik, február 2-án megkezdték a födémcserét is. Papíron, betű szerint minden rendben is van. Kitűztek egy tatarozást és a fővárosi vállalatok munkarendjének, feladatainak változása miatt 27 nap késéssel ugyan, de meg is kezdték A két vállalatot vélemé­nyünk szerint nem is terheli felelősség: az első dolgozott, amíg lehetett, a második dol­gozni kezdett, amint megkapta a munkát. De a közben eltelt 27 nap mégsem csupán határidő-tolódás. Hanem például Krémerék­­nek csaknem egy teljes, feleslegesen kényel­metlen körülmények között töltött hónap; az asztmás Takács bácsinak pedig egy felesle­ges szenvedésekkel teli hónap. Tudatában vagyunk a házkezelőségek, a tatarozóvállala­tok heggyé tornyosuló feladatainak, nehéz­ségeinek. Mégis úgy érezzük, ezek azok az esetek, amelyekben a kötelességteljesítés mellé még egy kis pluszt kellene »felvonul­tatni« az épületekre és a feladattervek közé: a gondos törődést egy-egy magányos, beteg emberrel, a műszaki követelményeken túl­menő körültekintést. Talán még egy orvosi tanács kikérését is. Talán még most sincs későn. (baktai) Befejeződött a termelőszövetkezeti asszonyok tanácskozása szécsényi Rákóczi Termelő­szövetkezet tagja elmondotta, hogy a hagyma hiányának nem csupán az aszály az oka, hanem az is, hogy a falusi asszonyok közül sokan úgy gondolkoznak: a háztájiban nem érdemes hagymát termel­eni, egyszerűbb lesz megvenni­­a piacon. Pedig egy abrosz­♦ nyi területen meg lehet ter­­­melni a saját szükségletet, s ♦ akkor a nagyüzemekből bősé­♦ gesen jut a városi fogyasztók­énak és exportra. ♦ A vasipari üzemekben dol­♦ gozó asszonyok üdvözletét­­Hovanyecz Józsefné, a Ganz­­♦MÁVAG nőbizottságának el­­­nöke tolmácsolta.­­ Ceterina Istvánné, a győr­­i-szentmártoni Új utakon Tsz­­tagja elmondotta: az asszo­­­nyok munkájának és segíteni­­­ akarásának lebecsülése még­­ nem szűnt meg.­­ Az értekezletre meghívott Z D­etár Mihály, a veszenyi­­ Tiszaimenti Termelőszövetkezet­­ elnöke elmondotta, hogy a­­ gyenge termelőszövetkezet X munkájának elemzésénél majd X mindig kiderül, hogy hiányzik X az asszonyok segítő keze. ♦ Madarász Istvánná arról szá­­­molt be, hogy a tatai ter­♦ melőszövetkezeti asszonyok I milyen jó jövedelmhez jutot­­­­tak a köztesbab termesztés-­­sel.­­ Az értekezlet minden fel­­­szólalója megegyezett abban, ahogy az asszonyok számára­­ eddig is sok könyebbséget ho­­­­zott a közös gazdálkodás, a­­múltból visszam­aradt előítéle-­­tek azonban még nem szűntek­­meg. A kétnapos vita eredmé­♦ nyert Pankovics Józsefné or­­♦szággyűlési képviselő, a Ma­­­­gyar Nők Országos Tanácsa ♦ mezőgazdasági bizottságának ♦ elnöke foglalta össze. (MTI) A termelőszövetkezeti asszo­nyok országos tanácskozásá­nak második napján megjelent Bugár Jánosné, a Szaktanács titkára és a nőmozgalom szá­mos vezetője. A vitát hasznos tapasztalatcsere jellemezte. Garamvölgyi Istvánná, a Három válalatba vontak össze hat vegyipari nagyüzemet A nehézipari miniszter a gazdasági bizottság határoza­ta alapján elrendelte a Hun­gária Vegyiművek egyesítését a Budapesti Kénsavgyárral Budapesti Vegyiművek néven, a Ruggyantaárugyár összevo­nását a Műszaki Gumigyár­ral Ruggyanta-, Gumiabroncs- és Műszaki Gumigyár elne­vezéssel, végül a Budafai Kőolajtermelő Vállalat, vala­mint a Lovászi Kőolajtermelő Vállalat egy szervezetté ala­kítását Déldunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat cí­­men. Most készítik elő az Almás­füzitői Kőolajipari Vállalat és a Szőnyi Kőolajipari Vál­lalat összevonását. (MTI) VÁLLALJUK műszaki és egyéb KEFÉK újrakötését, javítását hivatalos árakon FŐVÁROSI 2. sz. VEGYESIPARI JAVÍTÓ VÁLLALAT Bp. III., Bécsi út 92. Telefon: 362 524. 1962. február 1.

Next