Népszava, 1962. július (90. évfolyam, 152–177. szám)
1962-07-05 / 155. szám
il Indonézia Sukarno, indonéz elnök bejelentette, hogy a moszkvai beszerelési és béke-világkongresszuson részt vevő indonéz küldöttséget Subandrio aszszony, a külügyminiszter felesége vezeti. Sukarno elnök egyúttal kijelentette, hogy üdvözletet fog küldeni a moszkvai kongresszusnak. Eddi Martalagava parlamenti képviselő, az indonéz fékebizottság elnöke az Izvesztyija külön tudósítójának kijelentette, hogy az indonéz nép teljes szívéből támogatja a moszkvai kongresszust. Az Indonéz Köztársaság megalakulásának első napjától békeszerető politikát folytat. Ez a körülmény jelentősen közelíti a köztársaságot a szocialista országokhoz, elsősorban a Szovjetunióhoz. Martalagova kijelentette, reméli, hogy a moszkvai kongresszus mozgósítja majd az emberiség erőit a leszerelés problémájának végleges megoldására. Franciaország A moszkvai leszerelési és békekongresszus francia részvevői vasárnap utaznak el a szovjet fővárosba. A francia békemozgalom küldötteit az elmúlt hetekben választották meg a megyei béketalálkozókon, amelyeken mindenütt sok ezer főnyi tömeg vett részt. A francia küldöttség tagjai között van Daniel Mayer, az emberi jogok ligájának elnöke, Pierre Cot volt miniszter, Jean Combet, Evian polgármestere, Raymond Guyot, Eugenie Cotton, Emanuel d’Astier, Casalis lelkész és több más kiemelkedő személyiség. A Trud szerdai számában Jacques Madaule francia író, a francia országos béketanács vezetőségi tagja nyilatkozik a béke-világkongreszszus jelentőségéről.A francia nép nagy reménységgel tekint a moszkvai kongresszus elé, amelytől fontos határozatokat vár és reméli, hogy a kongresszus új fejezet kezdetét jelzi majd az emberiség történelmében. Jacques Madaule hangsúlyozza, hogy a franciák ki akarják venni részüket abból a harcból, amelyet a népek a háborús veszély megszüntetéséért folytatnak. A franciák azt akarják, hogy a tudomány és a technika legnagyobb vívmányai az emberi társadalom virágzását szolgálják. Hruscsov: A legssmkelebb időben meg* lehet és meg kell egyelni a német békerendezés kérdéseiről Fogadás a Kremlben az osztrák kancellár tiszteletére A szovjet kormány a Kremlben szerdán fogadást adott Gorbach osztrák szövetségi kancellár tiszteletére. A fogadáson Hruscsov és Gorbach beszédet mondott. A szovjet kormányfő kijelentette: " Egyeseknek Nyugaton, sőt Ausztriában nem tetszik, hogy a Szovjetunió és Ausztria között jó kapcsolatok alakultak ki. Hruscsov megjegyezte, hogy e kapcsolatok már régen létrejöttek, ésa történelem nyaktörő kanyargós között kiállták az idő próbáját«. — A tárgyalások során mi nyíltan megmondtuk önöknek, hogy elutasító álláspontra helyezkedünk a közös piaccal, mint az agresszív NATO-tömb gazdasági bázisával szemben — mondotta a továbbiakban Hruscsov. Megjegyezte: Gorbachnak azt a kijelentését, hogy kormánya »nem tér le a semlegesség útjáról és szigorúan betartja Ausztriának az államszerződésből fakadó kötelezettségeit«, megelégedéssel fogadtuk. — Úgy vélekedünk — folytatta a szovjet kormányfő —, hogy a legközelebbi időben meg lehet és meg kell egyezni a német békerendezés kérdéseiről. Ezt határozottan követelik a béke és a népek biztonságának érdekei. Ugyanazok a revansvágyó erők, amelyek már a múltban is kirobbantották az agressziót, most Nyugat-Németországban és Nyugat-Berlinben veszedelmes provokációkat hajtanak végre a Német Demokratikus Köztársaság és a többi szocialista ország ellen. Ha megengedjük, hogy az események ebben az irányban fejlődjenek, akkor a világ veszélyes határ felé fog haladni, amelyen túl a háborús katasztrófa szakadéka tátong. Elérkezett az elhatározások ideje. Semmiképpen sem lehet kitérni az elől, hogy megoldjuk a német békerendezés éretté vált kérdéseit, nem lehet kitérni a német békeszerződés megkötése elől és ennek alapján a nyugat-berlini helyzet rendezése elől, természetesen akkor, ha Európa és az egész világ érdekeit tartjuk szem előtt. A szovjet kormányt változatlanul ezek az érdekek vezetik és a maga részéről hajlandó elősegíteni az államok és népek közötti barátság és együttműködés megszilárdítását. Gorbach kancellár válaszbeszédében a Szovjetunióban tett körútjáról szólva kijelentette: »Csak elragadtatással nyilatkozhatom a látottakról. Lelkesedéssel szemléltük a Szovjetunió pezsgő kulturális és gazdasági életét.« »■Véleményem szerint továbbra is folytatnunk kell a küldöttségek cseréjét« — mondotta. Megelégedéssel állapította meg, hogy a Szovjetunió és Ausztria kapcsolatai gazdasági és kulturális téren egyaránt szorosabbá váltak. »Megegyeztünk — mondotta —, hogy minden lehetőt megteszünk e fejlődés további előmozdításáért.« Gromiko szovjet külügyminiszter szerdán megbeszélést folytatott Kreisky osztrák külügyminiszterrel, a szovjet— osztrák viszonnyal kapcsolatos kérdésekről. Souvanna P Houma Genfibe érkezett A laoszi kérdéssel foglalkozó tizennégy hatalmi genfi értekezlet szerdán folytatta munkáját, annak az ügyrendnek megfelelően, amelyet a két társelnök javaslata alapján a július 2-i ülésen jóváhagyott. Minthogy a laoszi koalíciós kormány megalakulásával csak egy laoszi küldöttség van jelen, úgy tűnik, hogy a tanácskozás záró szakaszába érkezett. Ennek ellenére több olyan kérdést kell megoldani, amelyeket eddig még nem sikerült rendezni. Ezekről a kérdésekről tárgyalt kedden Puskin és Macdonald, az értekezlet szovjet és angol társelnöke. A két társelnök egyébként szerdán délelőtt a szovjet küldöttség rezidenciáján megbeszélést folytatott a semleges országok — India, Burma és Kambodzsa — képviselőivel. Jelen volt a laoszi küldöttség vezetője is. A társelnökök tájékoztatták a résztvevőket keddi megbeszélésükről. Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök szerdán repülőgépen Párizsból Genfbe érkezett. Souvanna Phouma magával vitte a laoszi semlegességről szóló deklaráció előkészített szövegét, amelyet a laoszi küldöttség a két társelnök, valamint az értekezlet többi résztvevője elé terjeszt. A miniszterelnök repülőtéri nyilatkozatában annak a reményének adott kifejezést, hogy a laoszi kérdésről folyó tanácskozások néhány napon belül eredményesen befejeződnek. Kijelentette: remélem, ez az értekezlet például szolgál arra, hogy más nemzetközi problémákat is meg lehet oldani tárgyalóasztal mellett. Terroristákat ítéltek el az NDK-ban Az NDK legfelső bíróságán szerdán befejeződött annak a terrorista- és provokátorcsoportnak a pere, amely súlyos bűncselekményeket követett el az NDK határán. A bírósági tárgyaláson a főügyész rámutatott arra, hogy 1961. augusztus 13-a óta 202 támadás történt az NDK nyugat-berlini határán levő építmények ellen, nyugat-berlini részről 74 alkalommal nyitottak tüzet az NDK határőreire és meggyilkolták a népi rendőrség két tagját. Az NDK legfelső bírósága a vádlottakat 5—15 évi börtönbüntetésre ítélte. Ma magtmoLopi, 3 NAPON BELÜL tejáhán&nkppmtkmk FŐVÁROSI TAKARÍTÓ VAUMAT BPEST.V. KÁROLYI U./EGYETEM U./12. TELEFON1183-687, 2-ES, 3-AS,ÉS 94-ES MELLÉK 1962. július 5 Harcok Nyugat-Irianban Az Antara hírügynökség jelentése szerint indonéz partizánok felszabadították a Sorongtól nem messze fekvő Kotamega városát. Nyugat- Irian déli partvidékén szintén folytatódnak a harcok. Merauke közelében az indonéz ejtőernyősök harcban állnak a holland csapatokkal. A partizánok a helyi lakosság segítségével visszavonulásra kényszerítették a hollandokat. NÉPSZAVA A Szaktanáé® üdvözli Algéria dolgozóit A Szaktanács elnöksége nevében Brutyó János főtitkár táviratot intézett az Algériai Dolgozók Általános Szövetsége titkárságának. A Szaktanács elnöksége a magyar szervezett dolgozók nevében testvéri üdvözletét küldi a független Algéria népének és szakszervezeteinek. A magyar dolgozók mindig az agériai nép mellett álltak és tisztelettel adóztak hősies harcának — mutat rá a távirat, majd hangsúlyozza, hogy népünk eredményes munkát, sok sikert kíván az algériai dolgozóknak. Hruscsov és Brezssnyev üdvözlő távirata Kennedyhez Hruscsov szovjet miniszterelnök és Brezsnyev, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke táviratban üdvözölte Kennedy amerikai elnököt és az egész amerikai népet az Egyesült Államok nemzeti ünnepe, a függetlenség napja alkalmából. Szeretnénk hinni — hangzik a távirat — hogy eljön az az idő is, amikor nemzeti ünnepek alkalmából üdvözölve egymást, egyúttal rámutathatunk közös erőfeszítéseink eredményeire is. Ezeket az eredményeket várja tőlunk jelenleg minden nép, köztük a mi népeink is. Reméljük, hogy nemsokára rámutathatunk azokra a sikerekre, amelyeket a háborús veszély elhárításában és a béke megőrzésében értünk el. J. M. Mcsweeney, az Egyesült Államok ideiglenes moszkvai ügyvivője szerdán az amerikai nemzeti ünnep alkalmából fogadást adott. A fogadásbon megjelent Nyikita Hruscsov szovjet kormányfő és Koszigin, a Minisztertanács első elnökhelyettese is. Kennedy az amerikai függetlenségi nap alkalmából az Egyesült Államok tagállamainak kormányzói előtt beszédet mondott, amelyet a rádió és a televízió is közvetített. Az elnök közölte hallgatóságával, hogy az Egyesült Államokban »kölcsönös függőségi nyilatkozatot« készítenek elő, amely lefektetné az Európával való gyakorlati együttműködés alapelveit. Tüntetés volt a párizsi A párizsi közlekedési alkalmazottak kedden megtagadták az igazgatóságnak azt a rendelkezését, hogy Adenauer tiszteletére fellobogózzák a metróállomásokat és az autó- buszokat. Adenauer szerdán délelőtt ünnepségen vett részt a párizsi városházán. Amikor Adenauer és kísérete a díszterembe lépett, a jelenlevő kommunista városi tanácsosok — akikhez mások is csatlakoztak — ütemesen kiáltozni kezdték: »Nem akarunk német revansistákat! Éljen a Német Demokratikus Köztársaság!« I snauer ellen városházán A kommunista városi tanácsosok ezután tüntetően elhagyták a termet és virágokat helyeztek el a városháza tanácstermének falán levő emlékplakettre. A plakett a második világháború alatt a hitlerista megszállók által kivégzett párizsi városi tanácsosok emlékét örökíti meg. Brentano volt nyugatnémet külügyminiszter kedden háromnapos látogatásra Londonba érkezett, hogy a Közös Piaccal kapcsolatos problémákról tárgyaljon Macmillan angol miniszterelnökkel és a brit kormány más vezetőivel. Adenauer Párizsban Gálafogadás és katonai megbeszélések A Becsületrend és János evangélista szobra az ajándék Az MTI párizsi tudósítója jelenti: A párizsi Elysée-palotában kedden este nagy gálafogadás volt Adenauer tiszteletére. De Gaulle a Becsületrend nagykeresztjével tüntette ki a kancellárt, aki viszont János evangélista szobrát nyújtotta át vendéglátójának. A pohárköszöntők a »francia—német szolidaritást« magasztalták, amelyben de Gaulle »az egység régi álmának« igazolását látta. De Gaulle és Adenauer szerdán délelőtt folytatta előző nap megkezdett tanácskozását. A kiszivárgott hírek szerint az eszmecsere középpontjában az európai politikai unió és a katonai együttműködés kérdései állanak. Adenauer — a megfigyelők szerint — javasolta de Gaullenak, újítsák fel a »hatok« április 18-án félbeszakadt tárgyalásait a nyugat-európai politikai és katonai szövetségről, miután Anglia csatlakozására a Kis-Európához, az ismert akadályok miatt, jó ideig nem lehet számítani. Ennek érdekében a kancellár azt javasolta, hívják össze a »hatok« kormányfői értekezletét. De Gaulle sem rajong egy Angliával kibővített európai politikai unióért, többre tartja a »hatok« szoros politikai egységét, amelyhez Nagy-Britannia »valamikor majd csatlakozhatik«. De Gaulle és Adenauer elképzelései csak abban térnek el egymástól, hogy az egyik a Párizs—Bonn-tengelyben a másik a Bonn—Párizstengelyben látja az európai politikai egység alapját. A Times párizsi tudósítója szerint de Gaulle és Adenauer megegyezett abban, hogy rövidesen összehívják a Közös Piac országok kormányfőit. Adenauer kíséretének tagjai egyébként az újságírók előtt kijelentették, hogy a kancellár megvitatja de Gaulle-lal a »■közös védelem politikáját«, amelynek véleménye szerint a NATO keretei között kell maradnia. Az Humanité értesülése szerint Adenauer javaslatot tett de Gaulle-nak egy közös francia—német vezérkar létesítésére és további támaszpontokat kér a Bundeswehr részére Franciaországban. Az amerikai hadügyminisztérium és a katonai bizottság bejelentette, hogy 24 órával elhalasztották a csütörtökre tervezett magaslégköri nukleáris robbantást. A halasztás okát nem közölték. 5 ]m/inden oka megvan Algé- TV1rja sokat szenvedett népének, hogy hatalmas lelkesedéssel, szinte örömmámorban úszva ünnepelje azt a pillanatot, amelyben a vasárnapi népszavazás eredményeként hazája véglegesen elnyerte függetlenségét. Csaknem hét és féléves véres küzdelem után került sor arra az ünnepélyes eseményre, amikor Fouchet francia főbiztos átnyújtotta Abderrahmann Faresznak, az algériai ideiglenes végrehajtó szerv elnökének a francia köztársasági elnök hatalmat átadó deklarációját. Ezen az okmányon egymilliónál is több algériai vére jelenti a szentesítő pecsétet, jelzi azt, hogy Algéria népe hosszú harc alatt áldozatot nem kímélve, érte el a francia gyarmatosítók felett aratott győzelmét. Az algériai nép felé hősi harcának során mindig nagy megbecsüléssel és tisztelettel fordult a világ valamennyi szabadságszerető népe, mert legnagyobb szenvedések és nélkülözések közepette is megőrizte emberségét, tiszteletben tartotta a háborús ellenfélnek több nemzetközi egyezményen alapuló jogait, noha nem mondhatjuk el ugyanezt a francia gyarmatosítókról. A népekben élő tiszteletet még magasabbra emelte az a tény, hogy Algéria népe — bár fogcsikorgatva és öklét összeszorítva — szinte hihetetlen fegyelmezettséggel, önmegtartóztatással állt ellen annak a kísértésnek, hogy az eviani fegyverszünet után eltelt időszak véres eseményei során bosszút álljon az arab lakosság ellen elkövetett merényletek gyilkosain. Az ilyen erővel rendelkező nép bizonyára sikerrel fogja megoldani azokat a hatalmas feladatokat, amelyek a függetlenség elnyerésével reá hárulnak.Nem lesz könnyű feladata Algéria új vezetőinek, hiszen a gyarmati uralom és a több mint hétesztendős háború példátlan nyomorba döntötte az országot, lakosságának meg kellett tanulnia, hogyan építsen, hogyan éljen az újonnan szerzett jogokkal és kötelességekkel. Nemcsak gazdasági vonatkozásban súlyosak a megoldandó kérdések, hanem politikailag is. Elsősorban az ország függetlenségének megszilárdításáról, nemzetközi helyzetének elismeréséről van szó, amelyet nem lesz könnyű a neokolonializmus törekvéseivel szemben kivívni és megtartani. Sajnos, a függetlenség kivívásának örömteljes napjaiban kevésbé megnyugtató hírek is érkeztek Algériából. Már napok óta hírek terjedtek el arról, hogy a kormányon belül nézeteltérések merültek fel már a legközelebbi jövő teendőinek megítélésében is. Hírek érkeztek arról is, hogy az ideiglenes kormány intézkedése, amellyel a hadsereg néhány vezetőjét leváltotta, nem talált egyetértésre sem politikai, sem egyes katonai köröknél. Távolról természetesen nagyon nehéz megítélni, hogy tulajdonképpen mi is a nézeteltérések magva, mi vezetett ahhoz, hogy éppen ebben az időpontban robbantak ki. De maga az a tény, hogy az új Algéria vezetői nem egységesek, aggályokat ébresztő, s e helyen fel kell idéznünk lapunk július elsejei számában megjelent cikkünk néhány sorát. A »Mi lesz Algériában?« kérdésre válaszolva, nagyapáink bölcselkedését idéztük: »Azt tudom, fiam, mi lesz, de azt nem tudom, addig mi lesz.« Algériára vonatkoztatva: »Azt tudjuk, hogy egyszer béke és függetlenség lesz Algériában, de addig mi lesz?« Az addig időszaka vasárnap valóban véget is ért — az algériai békét és függetlenséget illetően. De a jelek szerint nem ért véget az addig azt az utat illetően, amelyen Algéria ezentúl halad. A fiatal államot kívülről is ** sok veszély fenyegeti: a neokolonialisták, a monopolisták folytatják harcukat algériai pozícióik megtartásáért és kiszélesítéséért. Belülről az egyenetlenség veszélyezteti a fiatal államot. A közeljövőben tehát súlyos feladatokkal kell megbirkózniuk a független Algéria lakosainak és vezetőiknek, de bízunk abban, hogy — amilyen bámulatos hősiességgel, kitartással és következetességgel álltak helyt a legnagyobb megpróbáltatások idején — erőfeszítéseik ezután is eredményesek lesznek. Az új afrikai független állam népe e törekvésében számíthat a haladó emberiség támogatására. Mátray Ferenc Fények és árnyak Algériában