Népszava, 1962. augusztus (90. évfolyam, 178–203. szám)

1962-08-22 / 195. szám

Nyikolajev és Popovics sajtóértekezlete (Folytatás az 1. oldalról) űrhajókon és az edző­berendezéseken történő különleges előkészítés. Az edzőberendezések lehető­vé teszik az igazi repü­lés utánzását és a külön­böző akadályok és hibák előidézését. Az űrhajós magyarázat­ként hozzáfűzte, hogy az űrrepülés minden konk­rét szakaszának elemeit előre kidolgozzák. German Tyitov tapasz­talatából kiindulva gya­korolták a kézi irányí­tást, a pilótaülés elfogla­lását, illetve az ülés el­hagyását, hogy lehetővé váljon a ►■•szabad úszás« — Felemelő érzés — jelentette ki Nyikolajev —, hogy a Vosztok 3. és a Vosztok 4. űrhajót mind az idő, mind pedig a hely tekintetében eszmé­nyi pontossággal bocsátot­ták az előre megjelölt pályára. — Az űrhajók rendkí­vül kis távolságra tartóz­kodtak egymástól és «•mi készek voltunk kezet szo­rítani egymással és gratu­lálni az első sikerek al­kalmával». Mint Nyikolajev megje­gyezte, az űrhajó pálya­síkjának az Egyenlítő sík­jával bezárt jelentős haj­lásszöge lehetővé tette az űrhajósoknak, hogy »gyö­nyörködjenek« bolygónk valamennyi szárazföldjé­ben. Az űrrepülés alatt szer­zett benyomásairól szólva Nyikolajev kijelentette, hogy a Vosztok 3. négy napon át olyan volt szá­mára, mint «a szülői ház«. A szovjet emberek, a párt és a kormány részé­ről megnyilvánult meleg együttérzés és gondoska­megvalósítása az űrhajó kabinjában. «­Az edzőberendezés le­hetővé tette a feladó eme elemeinek teljes mér­tékű kidolgozását, és így a repülés során végrehaj­tásuk nem okozott ne­künk gondot. Mindent a földi előkészítésnek meg­felelően tettünk.­» — Az előkészület ma­gában foglalta a súlyta­lansági repülést és az ej­tőernyővel, valamint tel­jes felszereléssel, így űr­hajós ruhában, tartalék­­élelmiszerrel és az össze­köttetést biztosító beren­dezésekkel, valamint más műszerekkel együtt tör­ténő földet érés elemei­nek kidolgozását. das megtízszerezte erő­met.­ Szívük mélyéig meghatották az űrhajóso­kat az üdvözlő táviratok, valamint a Nyikita Hrus­­csovval rádiótelefonon folytatott beszélgetés. »Újabb energia költözött belém, megsokszorozódott győzelmi akaratom.« Milyen nagy volt az örömöm, amikor , űrrepü­lésem első napjának vé­gén az én űrhajóméhoz hasonló pályán megjelent a Vosztok 4, amelyet ba­rátom vezetett« — mon­dotta Nyikolajev, majd hozzátette: «Azonnal két­oldalú rádiókapcsolatot teremtettünk, érdeklőd­tünk egymás hogylétéről és szerencsés repülést kí­vántunk egymásnak.« Nehéz elmondani, m­i­­lyen jó kettesben repülni az űrben, barátot érezni magunk mellett. A Vosztok 3. és a Vosz­tok 4. űrhajók pilótáinak a repülés folyamán nem voltak semmiféle egyen­súlyérzéki zavarai — ál­lapította meg Nyikolajev. tapsa fogadta az űrhajó, e szavait. Mint Nyikolajev el­mondta, ilyenkor olyan benyomása támad az em­bernek, mint amikor egy kocsi rossz úton megy . Ezután Pavel Popovics kezdett beszélni. Kijelentette, hogy foly­tathatta volna a repülést, mert nagyszerűen érezte magát és az űrhajó beren­dezései kifogástalanul mű­ködtek. A kozmoszban minden úgy csináltam, mint a föl­dön: munkát végeztem amelyet a repülési prog­ram írt elő, jó étvággyá ettem, tornásztam, jól mélyen aludtam, s neri álmodtam semmit. Egyes óceánon­ túli urai tagadni próbálták űr­repülésünket, s bizonyíté­kot követelnek arra, hogy mi valóban végehajtottuk­ azt. Mit lehet mondani ezeknek az embereknek? Repüljenek fel az űrbe, uraim, kövessenek, érje­nek utol bennünket, hogy lássák, hogyan repülnek a szovjet űrhajók. Popovics közölte, hogy Nyikolajev rádió útján közölte vele tapasztala­tait, miután az első nap alatt ő már teljesítette a repülés egyes elemeit. Pél­dául azt rádiózta, hogy már kiszállt az ülésből és szabadon, szinte úszva közlekedik kabinjában. Ezt én is sikeresen vég­rehajtottam. Micsoda ér­zés volt, gondolják el, nem volt súlyom, szaba­don járhattam-kelhettem, foroghattam, anélkül, hogy kellemetlen érzéseim lettek volna. Mennyire örültem, ami­kor hallottam e szavakat: Szirti sas, itt Sólyom, hal­lassz engem? — mondot­ta Popovics, majd hozzá­ nagyon ráz. A további le­szállás folyamán csökken a rázás és az út végül egész simává válik. Nyikolajev közölte, hogy ejtőernyővel ereszkedett le és Karaganda közelében tette, hogy az oromtól el­felejtette, hogyan kell ke­zelni a távközlési eszkö­zöket és így válaszolt: »Andrása, nagyszerűen hallom a szavad, látlak, hogy érzed magad?« Popovics kijelentette, hogy a Vosztok 3. űrha­jót úgy látta, »mintha egy kis hold lett volna«. Az űrhajózás során sok tudományos kísérletet végzett, többek között észrevette, hogy érdekes kísérleteket lehet végezni egy olyan lombikban, amelyet nem teljesen tölt meg víz, amíg a Földön az víz lent foglal helyet, a levegő pedig fölötte van, addig a világűrben nem így van: víz van fö­lül és víz van alul is, és középen van gömbalak­ban a levegő. Bármeny­nyire is felkavarjuk a vi­zet, a levegő ismét gömb­alakot ölt a vízrétegek között«, ért földet. «Mikor földet értem, az első gondolatom az volt, hogy megcsókolom föld­anyánkat« — jelentette ki Nyikolajev viharos taps közepette. Repülése során Popo­vics gyakran látott vilá­gító részecskéket, ame­lyek az űrhajó mellett szálltak el. Gagarin és Tyitov is megfigyelt ilye­neket. Ezek a részecskék a hajtómű munkája nyo­mán maradnak az űrben. A sajtóértekezlet rész­vevői megtudták, hogy Popovics volt az első em­ber, aki a világűrben la­­kástakarítást végzett. Be­kapcsolta a porszívót, hogy megszabaduljon a portól, amely a papír­­szalvéták használata kö­vetkeztében keletkezett a kabinban. — Erős hatást tett ránk az a gyönyörű látvány, amelyet a Hold nyújtott. Ezt holdtölte idején fi­gyeltük meg. A Hold nem olyan volt, amilyennek a Földről láttuk, nem tá­nyér alakú, hanem feke­te űrben lebegő fénylő gömb. Eszményi pontosság Aludni is jól lehet a világűrben Nem szenvedtünk ét­vágytalanságban sem — jelentette ki ezután az űrhajós. — Szigorúan az előírásnak megfelelően étkeztünk. Hasonlókép­pen az előírásoknak meg­felelően dolgoztunk, vé­geztünk megfigyeléseket és pihentünk. El kell is­mernem, hogy nagyon jól lehet­­aludni a világ­űrben. Sehol nem nyom semmi, nem kell egyik ol­dalról a másikra fordul­ni. Élvezettel teljesítettük a programban előirány­zott tornagyakorlatokat. Ily módon nemcsak iz­maink rugalmasságát tar­tottuk fenn, hanem mun­kaképességünket is. — Amikor enni kezd­tünk, rádión jó étvágyat kívántunk egymásnak — mondotta. — Egyszer Po­povics megjegyezte, hogy szereti a voblát (volgai, Kaspi-tengeri halfajta) és »most falatozza». Ne­kem nem volt voblám. »A víz friss volt, hideg,­­lem ittam belőle többet, mint a gyümölcsnedvek­ből«. Nyikolajev közölte, hogy a repülés első napjaiban alvás idején háromszor felébredt. A második, a harmadik és a negyedik nap éjszaka két órakor mindig felébredt. »A fel­kelés időpontja a tervek szerint négy óra volt. Megnéztem az órát és új­ból lefeküdtem». Űrrepülése alatt Nyiko­­lajev igen könnyen hoz­zászokott a napirendhez. A második napon — mon­dotta — két perccel a ki­tűzött időpont előtt éb­redtem fel. A harmadik napon nyolc órát alud­tam, a negyediken 10 perccel később ébredtem fel az előírtnál. Ennek következtében már nem a Szovjetunió területe fö­lött jártam, mint ébredé­semkor kellett volna — hanem Észak-Amerika fölött. Az űrhajós elmondta, hogy a világűrből jól megkülönböztette a part­vonalakat, a városok kör­vonalait, különösen éjsza­ka. Ilyenkor még a főút­vonalakat is ki lehetett venni.­­ A csoport­ repülés idején holdtölte volt. A belső világítás eloltásakor a holdfény mellett is meg lehetett különböztet­ni a kabinban a műsze­reket. Az űrhajó ablakán át Nyikolajev Popoviccsal egy időben megfigyelte az Orion-csillagképet. Nyikolajev közölte, hogy a repülés idején a Földön külön kidolgozott tornagyakorlatokat vég­zett. Különösen intenzí­ven végezte a gyakorla­tokat az utolsó előtti for­dulóban és így készítette elő szervezetét a leszállás során bekövetkező súly­­növekedésre. Kijelentette, hogy négy­napos repülése során igen érdekes volt az utolsó for­duló, amikor működésbe léptek a­ leszállás műsze­rei és eszközei. »Arra gondoltam, hogy hamaro­san a Földön leszek. Megmondtam ezt Popo­­vicsnak, ő viszont hat perc múlva közölte, hogy nála is működésbe léptek a leszállás eszközei­. Popovics beszámolója tudományos kísérleteiről A leszállás izgalmas pillanatai badon lebegjenek. Né­zőimnek jeleket is adtam, például hüvelykujjamat Ezután Popovics meg­kezdte a válaszokat az újságírók kérdéseire. Több tudósító kérdezte: hogyan ért földet a két űrhajós? Popovics úgy válaszolt, hogy miként Tyitov és Nyikolajev, ő is ejtőernyővel ért földet, tehát nem az űrhajóval együtt, hanem a Vosztok mellett, azzal párhuzamo­san ereszkedett le a föld­re. A Vosztok 3. és a Vosztok 4. pilótái egy­mástól körülbelül 200 ki­lométernyire ereszkedtek le. Ezután egy tréfás kér­dés következett: — Szeretné-e, ha az ön Natasa lánya lenne az . Ezután dolgozni kez­dett a fékező-berendezés és megkezdődött a leszál­lás.Amikor az űrhajó eresz­kedni kezdett — mondot­ta Nyikolajev — lassan érezni kezdtem a súlynö­vekedést és ez az érzés fokozatosan erősödött. Az ablakon keresztül eleinte füst látszott, majd később láng, vörös, a b­első női űrhajós, vagy úgy véli, hogy amíg Na­tasa felcseperedik, már más nő is elindulhat a világűrbe? Popovics alezredes így válaszolt: Natasa még nem nő fel addig, amikor már nők is a világűrben fognak repülni. Egy újságíró megkér­dezte, fel lehet-e hasz­nálni a Vosztok 4-et to­vábbi űrrepülésre, vagy tönkrement-e az űrhajó? Az alezredes azt felelte, hogy a Vosztok 4-gyel még igen sokszor és na­gyon szívesen a világűrbe emelkednék, ha erre uta­sítást kap. roncssárga, sárga, zöld, kék színek jelentek meg a lángban. Amikor a láng megjelent, recsegés hal­latszott, de az űrhajó konstrukciójának ismere­tében Nyikolajev — mint mondta — nem jött izga­lomba, hanem ezt mondta magában: »Nyugalom, csak égjen, normálisan folyik a leszállás». A megjelentek viharos Egy másik kérdésre vá­laszolva elmondotta, hogy a két űrhajó között a vi­lágűrben a minimális tá­volság körülbelül öt kilo­méter volt. Ez a bejelentés csodál­kozó felszisszenést vál­tott ki a teremben. — A vezérlés és az irá­nyítás pontossága való­ban elképesztő — mon­dotta több újságíró. Egy nyugati újságíró zavarba akarta hozni Po­povics alezredest és a kö­vetkező­­fogási kérdést tette fel: — Miért nem közlik a Vosztok űrhajók súlyát? Popovics egyszerű han­gon válaszolta: — A Vosztok súlya kö­rülbelül 5 tonna. Egy amerikai újságíró megkérdezte: fenyegeti-e a Nyugatot Popovics és Nyikolajev űrrepülése? Popovics vidám mosoly­­lyal így válaszolt: — Amint láthatják, Andrijan Nyikolajevvel együtt békés emberek ■ va­­gyunk. A világűrből rá­dió útján üdvözöltük a Föld népeit és azt üzen­tük: érjenek el minél na­gyobb sikert a béke és a barátság megszilárdításá­ban. Mi senkit sem fe­nyegetünk. Arra a kérdésre, van-e valami köze a szocialista rendszernek a szovjet űr­hajósok sikereihez, Popo­vics így válaszolt: — Hazánkban a Nagy Októberi Szocialista For­A Moscow News című angol nyelvű szovjet he­tilap tudósítója megkér­dezte, hogy az űrhajós­jelöltek között csak piló­ták, vagy esetleg tudó­sok is vannak, továbbá, hogy mikor lehet külön tréning nélkül világűr­utazásra vállalkozni? Nyikolajev azt felelte, hogy az űrhajós­jelöltek között különféle szakem­berek is vannak és nincs már messze az a nap, amikor különleges edzés nélkül is vállalkozhatnak emberek biztonságos űr­repülésre. Ezután a Népszabad­ság és Magyar Távirati Iroda moszkvai tudósító­jának két kérdése követ­kezett: az első kérdésre válaszolva Nyikolajev el­mondotta, hogy a világ­űrben fényképezte a for­radalom előtt is igen sok tehetséges ember volt, de a szovjet nép csak az Ok­tóberi Forradalom után mutathatta meg a világ­nak, mire képes. Az én apám egyszerű munkás­ember, fűtő volt. Hogy én, az ő fia, űrhajóssá válhattam, ezt csak a szo­cialista rendszernek kö­szönhetem. Nem véletlen, hogy a Szovjetunió az Egyesült Államok előtt áll a világűrkutatásban. A mi szocialista rendsze­rünk az a biztos kilövő­hely, amelyről elindultak űrhajóink, hogy minden­kit megelőzzenek. Ezután Andrijan Nyi­kolajev válaszolt a kér­désekre. Az egyik tudósító azt kérdezte, hogy az irányí­tást és a vezérlést a Földről végezték-e, vagy az űrhajósok kézi irányí­tást is alkalmaztak? Nyikolajev azt vála­szolta, hogy a Földről is irányították az űrhajó­kat, de Popoviccsal együtt ő maga is vezette hajóját. hat, fényképezte a nap­keltét, napnyugtát és fel­vételeket készített a Föld legszebb pontjairól, külö­nösen a partvidékekről. — Nem tudom — mon­dotta — milyenek lesznek a felvételek, mert ez csak az előhívás után derül ki. Ha képek jók lesznek, majd együtt gyönyörkö­dünk bennük. A másik kérdés így hangzott: tudta-e ön, hogy mikor ad közvetítést a televízió az űrhajóból? — Valahányszor televí­ziós közvetítésre került sor, értesítettek, hogy ké­szüljek fel. Bekapcsoltam az űrhajó belső világítá­sát és igyekeztem bemu­tatni a nézőknek, milyen is a súlytalanság. Ezért különböző tárgyaikat eresz­tettem le, hogy azok sza-Az űrhajósok válaszai után az angol rádió tudó­sítója azt kérdezte Keldis akadémikustól, a Szovjet Tudományos Akadémia elnökétől, várható-e, hogy a legközelebbi szovjet szputnyik felbocsátásához nyugati tudósítókat is odaengednek? Keldis akadémikus így válaszolt: — Azok a rakéták, ame­lyek a Vosztok-űrhajókat pályájukra viszik, békés célokat szol­gálnak. De amíg Nyugaton háborúval fenyegetőznek a Szovjet­unió ellen, addig ezeket a tökéletes rakétákat termé­szetesen honvédelemre is fel lehet használni. Ezért kérjük önöket, kedves amerikai tudósítók, győz­zék meg kormányukat is, hogy tegye nyilvánossá a felbocsátásokat. Egy másik tudósító az amerikai magaslégköri nukleáris robbantások kö­vetkezményei felől érdek­lődött. Keldis akadémikus azt felelte, hogy a Johnston­­szigeti kísérleti robbantá­sok következményei hosszú ideig vizsgálták. Sok ön­működő szputnyik kering most a világűrben és az ezeken elhelyezett műsze­rekkel igen jól észlelhető a sugárzás nagysága. — Ha ez a sugárzás ve­szélyes lett volna, nem engedtük volna Nyikola­­jevet és Popovicsot a ki­felemelve, orosz szokás szerint mutattam, hogy milyen jól érzem magam, lágűrbe — mondotta. — Magasabb pályára most sem lehet embert külde­ni, de abban a magasság­ban, ahol Nyikolajev és Popovics űrhajója kerin­gett, már eloszlot­tak a ká­ros sugárzást okozó nuk­leáris robbantási termé­kek. Mindenesetre, az amerikai robbantás igen rossz szolgálatot tett a vi­lágűrkutatásnak. Keldis ezután egy fran­cia újságíró könnyed stí­lusban feltett kérdésére válaszolt. A kérdés így hangzott: — Van-e nő a szovjet űrhajósjelöltek között. Hajadon, vagy férjezett-e ez a nő? Van-e lehetőség arra, hogy egyszerre küld­jenek férfit és nőt a vi­lágűrbe? Keldis akadémikus mo­solyogva válaszolt: — A Szovjetunióban a férfiak és a nők teljesen egyenjogúak és ez az űr­hajózásra is vonatkozik, a kérdésre talán így vála­szolhatnék: barátom a szovjet világűrrakéták konstruktőre többször mondotta nekem, hogy nemsokára olyan űrhajót tervez, amelyben bárki utazhatik, mint a vízi­buszon, a Moszkva folyón. — Egy ilyen űrhajóban a férfi- és nőutasok bár­milyen kombinációját el lehet képzelni — tette hozzá nagy derültség kö­zepette. Mikor lesz nyilvános az űrhajók felbocsátása? Kérdések és válaszok Öt kilométer volt a minimális távolság a két űrhajó között Különleges edzés nélkül is lehet majd az űrbe repülni 1962. augusztus 22 Egy nemzetközi kozmikus expedíció lehetséges — Az űrhajó kabinjá­ban nagyszerű viszonyok uralkodtak — jelentette ki Popovics. — A kondi­cionáló berendezés ugyan­olyan éghajlati viszonyo­kat teremt, mint a ten­gerparton: a levegő tisz­ta, a légnyomás és a le­vegő nedvessége normá­lis. Az űrhajó kabinjá­ban saját belátásunk sze­rint szabályozhattuk a hőmérsékletet. — A kozmoszban jól éreztük magunkat, és az életöröm egy percre sem hagyott el bennünket. — Kötelékrepülésünk megmutatta, hogy elvileg lehetséges különböző or­szágok űrhajó-csoportjai­nak együttes repülése — mondotta Popovics —, hogy úgy mondjam, nem­zetközi kozmikus expe­díció. Az űrhajós kifejezte szilárd meggyőződését, hogy eljön az az idő, ami­kor a különböző országok tudósai, tervezői, űrhajó­sai egyesítik erőfeszíté­seiket. NÉPSZAVA Újabb nyugat-berlini provokációk A nyugat-berlini Char­­lottenburg kerületben tá­madást intéztek a Német Szocialista Egységpárt kerületi irodája ellen. A rendőrség megtalálta a tettesek egyikét, de nem tartóztatta le. Vasárnap az esti órák­ban nyugat-berlini terro­risták plasztikbomba­merényletet követtek el az NDK kezelésében levő vasút egyik vagonjában. A robbanás a vagont erő­sen megrongálta, de a szerencsés körülmények folytán senki sem sebe­sült meg. A szolgálatot teljesítő vasutasok elfog­ták a merénylőket — há­rom huligánt — és át­adták a rendőrségnek. Közzétették az algériai választások jelöltlistáit Algír, augusztus 21. Közzétették a szeptem­ber 2-án tartandó algé­riai nemzetgyűlési válasz­tások jelöltlistáját. A hír­­ügynökségi kommentárok megjegyzik, hogy az Al­gériai Kommunista Párt egyetlen tagja sem szere­pel a jelöltek között. Budiaf miniszterelnök­helyettes meglepetéssze­rűen bejelentette, hogy nem vett részt a jelölt­lista összeállításában. Bu­diaf egyébként szerepel a képviselőjelöltek között. Khider államminiszter a nemzetgyűlési választá­sokról nyilatkozva hang­súlyozta, hogy a sok első­rendű feladata szilárd kormányt adni az or­szágnak. (Reuter—AP—AFP) Az olasz szakszervezeti küldöttség látogatása a Szaktanácsban Az Olasz Általános Munkásszövetség (CGIL) hazánkban tartózkodó küldöttsége kedden láto­gatást tett a Szaktanács­ban. A vendégeket Jan­­dek Géza, a Szaktanács termelési osztályvezetője fogadta és tájékoztatta őket a hazánkban elért gazdasági és szociális eredményekről, valamint a magyar szakszervezetek tevékenységéről.1 Újabb Rusk-Dobrinyin találkozó Mint az AP jelenti, Rusk amerikai külügy­miniszter kedden magá­hoz kérette Dobrinyin szovjet nagykövetet és 15 perces megbeszélést foly­tatott vele.. Külügyi kö­rökben közölték, hogy a megbeszélésen a nyugat­­berlini helyzetről volt ­ A bolygóközi utazás kilátásai Keldis akadémikustól ezután megkérdezték, hogy mikor indulnak szovjet űrhajók más boly­gók felé és melyik bolygó lesz az első úticél? Az akadémikus azt fe­lelte, hogy ezzel a prob­lémával most foglalkoz­nak a szovjet tudósok.­­ A Szovjetunió találta el először rakétával a Holdat — mondotta —, majd egy másik rakétája a Venus közelében is járt. A bolygóközi utazás hosz­­szú és bonyolult vállal­kozás. Vannak külön­böző tervek, ezek egyik csoportja azt irányozza elő, hogy egy bolygóközi közbenső állomásról kö­zelítsék meg a kiszemelt égitestet, de van olyan terv is, hogy egyenesen az illető bolygóra repül­jünk. Nehéz lenne most megmondani, hogy me­lyik lesz az első bolygó. Mindenesetre az ember előtt automatikus űrállo­mást fognak a kiszemelt bolygóra küldeni. Popovics, Nyikolajev és a szovjet tudósok még igen sok kérdésre vála­szoltak.

Next