Népszava, 1962. augusztus (90. évfolyam, 178–203. szám)

1962-08-18 / 193. szám

MI MINDEN KELL EGY ÉGI RANDEVÜHOZ AZ ELSŐ ŰRHAJÓ PÄLYÄRA VEZETÉSE finomítására szolgál a földi berendezés, amely az ún. pa­rancsközlő rendszerben műkö­dik. A rakéta pályáját önmű­ködő rádiólokációs állomások követik, amelyek a Szovjet­unió különböző, egymástól nagy távolságra levő helyein települnek. Ezek adataikat egy központi irányító állomással közlik. Itt az adatok egy gyors működésű elektronikus szá­mítógépbe kerülnek. Indítás előtt természetesen Bámulatra mél A pontos pályameghatározás döntő jelentőségű a visszaté­rés szempontjából; ennek alapján állapítják meg, hogy a pálya mely pontjában és mi­kor kell kiadni a leszállítás megindításához a parancsot. A visszatérés megindításának pillanatában az űrhajónak a pályához képest pontosan meg­határozott helyzetet kell elfog­lalnia: erről gondoskodik a fedélzeti stabilizációs és orién- tációs rendszer. A stabilizálásnak arról kell gondoskodnia, hogy az űrhajó ne végezzen szabálytalan, vagy bármilyen oknál fogva nem kívánatos mozgásokat, pl. ne forogjon, ne bukdácsol­jon. Ha a stabilizálás nem működnék, altkor zavarok áll­nának elő a visszatérést irá­nyító rendszerek működésé­ben, emellett a szóban forgó mozgások azt is megnehezíte­nék, hogy az űrpilóta felada­tát teljesíthesse. A stabilizá­lást és az űrhajó óriemóciójá­nak beállítását rakétaszerű készülékek szolgálják: ezek megfelelő irányba állított fú­vócsövein hosszabb-rövidebb ideig valamilyen sűrített gázt bocsátanak ki, s ennek hatá­sára az űrhajó teste elmozdul. Hangsúlyozni kell, hogy ez az elmozdulás nem jelenti : azt, mintha az űrhajó ilyen * módon le tudna térni eredeti 1 pályájáról. Az elmozdulás lé- ’ nyegébetn az űrhajó súlypont­■ ja körül történő elfordulás; a ■ súlypont pedig a pályához ké- l pest a helyzetét nem változ- 5 tatja meg. , A stabilizáló és orientációs ’ berendezést automaták szabá­lyozzák, de az űrpilóta is műr ' ködtetheti. Ez történt most is, átmenetileg, mindkét űrhajón. Ezzel a kézi kormányzással . egyrészt azt próbálják ki, ho- . gyan tudja az űrpilóta az , esetleg elromlott automatikus berendezés szerepét átvenni, . másrészt vizsgálják, mennyire - képes a súlytalan állapotban [ levő ember bonyolultabb mű- r veletek végzésére. Az a körülmény, hogy a ké­■ zi kormányzás nem módosítja ■ az űrhajó pályáját, hanem ■ csak az orientációját, semmi- i lyen vonatkozásban sem csök­kenti az űrpilóta szerepét. i Szükség esetén más automa- > tikus eszközöket, elsősorban a Földe térés helye MEGKEZDŐDIK A MÁSODIK ŰRHAJÓ LESZÁLLÁSA Aida a szegedi Dóm téren Fogadás az Indonéz Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Az Indonéz Köztársaság nemzeti ünnepe, Indonézia függetlensége kikiáltásának 17. évfordulója alkalmából Sarino Mangunpranoto rend­kívüli és meghatalmazott nagykövet pénteken este fo­gadást adott. A szívélyes lég­körben megtartott fogadáson megjelent Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Marosán György, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. 23 magyar aranyérem a nemzetközi borverseny első két napján öt földrész legjobb borai­nak budapesti »olimpiáján« már az első két nap figye­lemre méltó magyar sikere­ket hozott. Az aranyérmeket a? alábbi megoszlásban nyer­ték a résztvevő országok: Ausztria 2, Bulgária 1, Cseh­szlovákia 10, Franciaország 7. a Német Szövetségi Köztársa­ság 8, Svájc 1 és Magyaror­szág 23. __ Még az idea szegedi nyári előadások tartama alatt is sok és szenvedélyes vita fo­lyik a játékok »merre to- vább?«járól, stílusáról, táv­latáról, alapvető rendelteté­séről. Helyes és indokolt vi­ták — nélkülük ez a bizo­nyos »merre tovább?« nem dőlne el egészségesen és eredményesen. Igazuk van azoknak, akik valami sajáto­san magyart, s mégis nem­zetközileg érdekeset tartanak elengedhetetlennek. Helyes igényt képviselnek azok is, akik a többi között olyan mű­vet kívánnak a műsoron lát­ni, amely a hazai átlagembe­rek nagy tömegének spontán megmozgatására alkalmas. De nincs igazuk az úgynevezett művészi szenzáció ellenzőinek. Szeged nem Salzburg (s mel­lesleg ott mennyi művészi szenzációval szolgálnak évről évre!), városneve nem kap­csolódik egybe egy olyan vi- lágnyelvű zseniével, mint Mozart — napsütésén, város­kultúrájának általános to­vábbfejlesztésén, s végül ün­nepi játékainak érdekességén, vonzóerején felül semmi nem segítheti ahhoz, hogy nyári Dóm téri előadásai betöltsék rendeltetésüket. Márpedig a rendeltetés nemzetközi, ide­genforgalmi részét teljes té­vedés kihagyni a számítás­ból — enélkül éppen csak a játékok létét tesszük kérdé­sessé. Erre a helyes tenden­ciára vall, hogy a szegediek e napokban Salzburgba men­tek rövid tanulmányútra. Fontos mindezt itt elmon­dani, a vasárnapi Aida elő­adással kapcsolatban — fon­tosabb, mint holmi áradozás a csakugyan rendkívüli mű­vészi eseményről. Szeged olyan művészi siker színhely^ volt, amilyennek a játékok háború előtti és újabb története fo­lyamán soha, amilyenről egy­általán ritkán számolhatunk be, s amilyennek óhatatlanul jó híre megy a világban. Sze­ged és az ország kultúrájá­nak hasznára. Hogy vilégran- gú néger, román, olasz művé­szek is alapvető részesei en­nek a sikernek? Annál jobb — hiszen részben éppen er­ről van szó. A játékok egyik rendelteté­se és célja, hogy a környező országokból s a nyugati or­szágokból is mind nagyobb tö­megeket hívjon hazánkba, né­pünk, kultúránk megismerésé­re. Az ilyesminek megvannak a maga szigorú szabályai. Az ilyenféle tartalmas művészi szenzáció ott van ezek között a szabályok között. Nem kizá­rólag a műsor maga — nagy­mértékben a kivitelezés és a művészi egyéniségek szabják meg: van-e távlata egy, a sze­gedihez hasonló kezdeménye­zésnek. Mindez csak néhány egé­szen felszínes gondolat abból, amit az idei játékok, s ben­nük az Aida felvet. Magáról az előadásról: kér­kedés nélkül állíthatjuk, hogy az operairodalomnak ez az egyik kimagasló remekműve világméretben ritkán hangzik el s megy végbe színpadilag tartalmasabban és grandiózu- sabban. E sorok írójának nem is olyan régen alkalma nyílt kivételes előadásban hallania, amolyan Karajan-féle »világ- válogatottal« (Gloria Davy, Biserka Cvejié, Jon Wickers, Aldo Protti) — s a szegedi előadás fejért az említettel, külső megjelenésének idevaló, tartalmasán grandiózus volta pedig bármilyen nemzetközi mértékkel jelentős és figyel­met érdemlő. Mindenekelőtt arról néhány megjegyzést, ami egészében sajátunk az emlékezetes sze­gedi Dóm téri Aidában. Mikó András rendezőnek sikerült azzá a hatalmas népi drámává növesztenie a művet az eddi­ginél is széliében vagy ötven Az ünnepi játékod kimagasló művészi eseménye méterrel kitágított téren, ami valójában. Ehhez kórusszóla­mokat kellett szétbontania, je­leneteket átcsoportosítania, máskor láthatatlan jelenete­ket láthatóvá átrendeznie, mo­numentális tömegeket mozgat­nia. Mindezt a mű bántalma nélkül tette meg (tán csak Amneris nagyjelenete veszített valamit intenzitásából). Álta­lában a tartalom gazdagabb kifejeződését segítette elő. Va- szy Viktor roppant energiával uralkodott a zenei tekintetben természetesen így nehezebben átfogható rendkívüli appará­tuson. A szegedi és budapesti művészekből tevődött zene­kar, kórus és tánckar kivá­lóan oldotta meg feladatát. (Karigazgató: Szalay Miklós.) A fiatal Barkóczy Sándor ko­reográfiája tehetséges munka, bár kissé még statikus, nem elég benne a dinamizmus, az érdekesség a csodálatosan szép zenéhez. Varga Mátyás talán pályája legnagyobbszabású díszletkompozícióját alkotta meg ehhez az »óriás-Aidához«. Hazai énekművészeink kö­zül mindenekelőtt a kiváló Szalma Ferenc, de hasonlóan Turján Vilma, Sinkó György és Sebestyén Sándor méltóan szerepeltek az előadáshoz és a kimagasló vendégénekesekhez. A négy vendég külön-külön tanulmányt érdemelne — csak a helyhiány akadályoz a bő­vebb, részletes és elragadtatott értékelésben. A címszereplő Margaret Tynesröl már buda­pesti fellépései idején megál­lapítottuk, hogy kivételes éne­kesi és színpadi egyéniség. Művész és szerep ritkán talál egymásra olyan tökéletesen, mint az ő Aidájában. Zenaida Pallyról té'i budapesti szerep­lésekor egy kicsit mintha el­felejtettük volna ismételten megmondani, hogy még min­dig az egyik legnagyobb mez- zo-énekesnő a világon. Mos­tani Amneris-alakítása is ezt igazolta. Radamest a Milánói Scala fiatal tenoristája, a ha­zánkban első ízben vendégsze­replő Luigi Ottclini énekelte. Az előadáson jelen nem volt, olvasó a Scala neve hallatán nyilván elsőrendű olasz tenor­énekléssel asszociál. Nyugod­tan meg is maradhat elképze­lésénél: Ottolini igazi, kiváló olasz hőstenor, »az a bizo­nyos«, akire ilyenkor várunk. Svéd Sándor (Amonasro) leg­jobb tudásával énekelte szó­lamát ■— s ezzel már meg is- adtuk a tőle kapott élmény magas rangját. Szünetenként tízperces, a végén negyedóránál hosszabb tomboló ováció fogadta az elő­adást. Együtt tapsoltunk a fel­lelkesült ezrekkel. Rajk András , 1962. augusztus 18 NÉPSZAVA i egybe kell hangolni a földi rendszer egyes állomásait egy­mással és központjukkal, nem­különben a központ működé­sét is a rakéta programberen­dezésével. Amint az űrhajó rátért a pályájára, a földi yendszer, amelyhez esetleg imég más — pl. tengeri hajó­kon elhelyezett — rádióloká­torok csatlakoznak, átveszi a pálya ellenőrzését. Ekkor ket­tős irányítástechnikai feladat kerül előtérbe: egyrészt a pon­tos pálya meghatározása — ezt a földi rendszer végzi —■, másrészt az űrhajó stabilizá­lása. tó teljesítmény leszállító berendezést is neki kell működtetnie. Persze, ilyenkor nem lehet olyan na-gy pontosságot elérni, mint az automatikával, de kényszerítő körülmények között esetleg nincsen más választás. Az előbb említettük a pon­tos pályameghatározás szüksé­gességét. A mostani kísérlet­ben még egy feladat került elő­térbe, amelynek végrehajtása lényegbevágóan a pályamegha­tározástól függött. A Vosztok 3. pályáját Föld körüli útjának a második napján kellett igen nagy szabatossággal bemérni. Az előbb indított űrhajó pá­lyáját a földi légkör fékező hatása egy nap alatt bizonyos mértékben módosította. Nos, ehhez a megváltozott pályá- ■ hoz igazodtak azután a Vasz­tok 4. elindításával. A két űr­hajó pályaelemei csekély elté­réssel azonosak voltak. A pá­lya alakjának ez a rendkívüli pontosságú reprodukálása a szovjet irányítástechnika ra­gyogó eredménye. Ez azt mu­tatja, hogy az űrhajót tetszés szerinti pályára tudják akár­hányszor juttatni. A páros űrutazás alkalmá­val a vázolt módon történő, nagy pontosságú pályára ve­zetés már csaJk azért, is lé- nyegbevágóan szükséges, merj ma még az egyes űrhajók szá­mottevő mértékben nem tud­nak manőverezni, vagyis nem képesek arra, hogy pályájukat olyan mértékben módosíthas­sák, hogy szükség esetén je­lentékenyen közeledhessenek egymáshoz. Ennek a valódi " »űrrandevúnak« a megoldása a nem is olyan távoli jövő fel­adata. Bámulatba ejtő irányítás- technikai teljesítmény, hogy a két űrhajó gyakorlatilag egy. időben és ugyanazon a kije­lölt helyen ért földet. Hadd állítsuk ezzel szembe a leg­utóbbi amerikai űrhajó le­szállását. Az amerikaiak a könnyebb módszert követve, űrhajójukat nem a szárazföl­dön, hanem a tengeren szál­lítják le. Irányítási hiba foly­tán Carpenter a számított helytől 450 kilométerre (Deb-- récén—Szombathely távolsági ért a tengerbe. Nagy István György vannak működésben, s ezeket irányítják. Amint az űrhajó levált a hordozórakétáról, ezt vezeti rá az irányítóberende­zés a végleges pályára. Ami­kor a pálya megváltoztatásá­ról, módosításáról vagy éppen a visszatérésről van szó, az űrhajó rakétáját ismét meg kell indítani avégből, hogy az irányítás elvégezhető legyen. iom irányítás gén: mágneses szalagon rögzí­tik. Ezek a jelek ún. szervóbe- rendezés közbeiktatásával, ha irányváltoztatásról van szó, akkor a kormányt működte­tik, más alkalommal, amikor a sebesség nagyságát kell megváltozhatni, nyitják vagy zárják a rakéta hajtóanyag­szelepeit. Ugyancsak a prog­ramszerkezet gondoskodik ar­ról, hogy az egyes rakétalép­csők a megfelelő időpontban választódjanak le. A programvezérlés végzi a durva irányítást. Az irányítás más rakétához, az űrhajó ra­kétáját is csak addig lehet irányítani, amíg a hajtóművek működésben vannak. Maga az űrhajó fölröpítése alkalmával nem más, mint egy többfoko­zatú óriásrakétának, az ún. hordozórakétának az utolsó lépcsője. A kezdeti pálya- szakaszon, vagyis az elindítás utáni első néhány percben a hordozórakéta első lépcsői Durva és fin Magát a hordozórakétát olyan rendszer irányítja, amelynek egyes berendezéseit a rakéta fedélzetén, másokat a földi irányító állomáson he­lyezik el. A fedélzeti rendszer az ún. programirányítás elvén működik, más szavakkal a szerkezet az előre pontosan kiválasztott »menetrend« sze­rint a kellő irányítási művele­teket elektromos jelek — pa­rancsjelek — adásával vezér­li. A parancsjeleket a magne­tofonhoz hasonló elv szerint működő, ún. emlékezőegysé­úgyszolvan minden aganaiK együttműködését követeli meg; eredményei elképzelhetetle­nek a tudomány és a technika sokoldalú fejlesztése nélkül. De magában a rakétatechni­kában elért kiváló eredmények is több területen kívánnak csúcsteljesítményt. Hogy egye­beket ne említsünk, a rakéta­test szerkezeti anyagainak és a hajtóanyagoknak kidolgozá­sa, a rakétatesteknek megépí­tése, a megfelelő forma kiala­kítása rendkívül kiterjedt ku­tatásokat, sok évig tartó kí­sérleteket tett szükségessé az aerodinamika, a kohászat, ‘a kémiai és a mechanikai tech­nológia területén. A szovjet rakétatechnika fejlettsége tet­te lehetővé azoknak az óriási, több száz tonnás rakétáknak a létrehozását, amelyek a Vosztok űrhajókat a pályára állítják. Az amerikaiak ki­sebb rakétáikkal természete­sen csak kisebb űrhajókat, rö- videbb ideig tartó program­mal indíthatnak. jt állomásai fejlődésnek: az űr-orvostudo- mány. Újszerű és igen fontos munka az űrpilóták kiválasz­tása és felkészítése feladatuk­ra; ez nagyobbrészt az orvo­sokra hárul, de szerephez jut­nak Itt a pszichológusok és a testnevelési szakemberek is. Szándékosan hagytuk utol­sónak az irányítástechnikát. A páros Vosztok-kísérlet sikeré­ben a szovjet irányítástechni­ka — vagy ami ugyanezt mondja: az automatika és a kibernetika — rendkívüli fej­lettsége tükröződik vissza. Azt mondhatjuk, hogy a mostani Vosztok-űrutazás a megelő­zőkhöz viszonyítva, éppen az irányítástechnika területén kö­vetelt hatalmas műszaki tel­jesítményt. Az irányítástechnika felada­ta arról gondoskodni, hogy az űrhajó pontosan az előzetes számításoknak megfelelő pá­lyára jusson, majd a vissza­térési parancs után a kijelölt helyen érjen földet. Ez az ál­talános feladat most kibővült azzal, hogy a másodiknak in­dított Vosztok 4. űrhajóval rá kelleti állni a Vosztok 3. pá­lyájára, s a két űrhajónak az út befejeztével ugyanarra a meghatározott helyre kellett leszállnia. iyi lehet a hiba után a kijelölt pont 1 kilomé­teres körzetében értek földet. Ez azt jelenti, hogy az irány­zás szögét egy negyed ívperc­nyi (a teljes kör 86 400-ad ré­sze) pontossággal kellett tar­tani, emellett a rakétasebes­ség is legfeljebb egy ezred­résszel térhetett el a számított értéktől. Hogyan történik az űrhajó irányítása? Hasonlóan minden Az űrhajózás egy-egy nagy­szabású sikere után gyakran támad olyan sejtésünk, hogy rövid idő alatt nem lehet azt valami még nagyobbal túl­szárnyalni, hanem újabb évek múlnak el a következő fonto­sabb eredményig. A szovjet tudomány és technika gondos­kodik azonban arról, hogy az ilyenfajta sejtéseinkben rend­szeresen csalódjunk. Valóbafi, a szovjet űrtechnika lélegzet elállító ütemet diktál: alig fél évtized telt el azóta, hogy aiz első emberkéz alkotta égi­test, a 83 kilogrammos szput- nyik megkezdte útját a Föld körül, s ötnegyed évvel a »vi­lágűr Kolumbuszának«, Gaga- rinnak történelmi jelentőségű útja után máris tanúi lehet­tünk az első páros űrrepülés­nek. Nyugaton keserű szájízzel kénytelenek tudomásul venni ezeket a szovjet sikereket. Sajtójuk sokszor ad hangot olyan véleményeknek, hogy az imponáló űrkutatási eredmé­nyeket a Szovjetunió annak köszönheti, hogy a rakétatech­nikát más technikai ágak ro­vására fejlesztette. Ez a kép merőben hamis. Az űrkutatás a tudomány és a technika A hosszú » Talán felesleges külön ki­emelni, hogy mi volt a mű­szertechnika és a finomme­chanika szerepe az összes ed­digi szovjet űrkísérletekben. Mint tudjuk, ezek a kísérletek egy alaposan megtervezett tu­dományos program szolgálatá­ban állnak. A fedélzeti mű­szerberendezés minőségétől nemcsak az adott kísérlet tu­dományos értéke vagy érté­kelhetősége függ, hanem a ki­tűzött távlati cél felé vezető minden további kísérleté is, amely az előző eredményekre támaszkodik. Az űrkutatás eredményei elképzelhetetlenek a híradás- technika és a távméréstechni­ka magasfokú fejlettsége nél­kül. A gyakorlati űrkutatás öt esztendeje alatt ezeken a te­rületeken is szédítő iramú elő­rehaladás tanúi voltunk. Az első szputnyik éppen csak hogy életjelt adott magáról kis rádióadóján; Nyikolajev és Popovics állandó rádiókapcso­latban voltak egymással és a földi rendszerrel, s a két hős űrpilótát gyakran lehetett tele­vízión is megfigyelni. , Eléggé ismert, hogy a tech­nikai előkészítés egymagában nem elegendő. Az utóbbi évek­ben egy új tudományág indult Egy ezredrészn A mostani űrhajók elindítá­sát az elmúlt év őszén igen nagyarányú szovjet rakéta- és irányítástechnikai kísérletek előzték meg, amelyekről a saj­tó annak idején beszámolt. Ekkor az irányítás pontossága szinte elképzelhetetlenül nagy volt, hiszen a rakéták több mint 12 000 kilométeres út — nagyjából Budapest és Buenos Aires távolsága — megtétele

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék