Népszava, 1962. november (90. évfolyam, 256–280. szám)
1962-11-27 / 277. szám
Világ proletárjait egyesüljetek ! • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA * 90. ÉVFOLYAM, 277. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR 1962. NOVEMBER 27. KEDD Mikojan befejezte kubai látogatását A szovjet miniszterelnökhelyettes hétfőn este New Yorkba érkezett, ahol V Thant ügyvezető főtitkárral találkozik Strauss taktikai előnyhöz jutott Lapunk 5. oldalán a következő érdekes és fontos külpolitikai eseményekről számolunk be: Az NSZK-ban vasárnap lezajlott bajorországi választások tovább bonyolították a nyugatnémet belpolitikai életet. A CSU mandátumnyeresége egyelőre megjavította Strauss hadügyminiszter taktikai helyzetét. A Spiegel-ügy kirobbantója ily módon súlyos akadályokat gördíthet a most kezdődő kormányátalakítási tárgyalások elé. A szabad demokraták még vasárnap is hangoztatták, hogy nem hajlandók Strauss-szal egy kormányban tevékenykedni, ezért hosszadalmas tárgyalásokra van kilátás. Hétfőn ismét megkezdődött Genfben a tizenhéthatalmi leszerelési bizottság ülésszaka. A békeszerető emberiség nagy reménykedéssel tekint Géni felé, habár eddig semmi jele nincs annak, hogy a nyugati hatalmak most különösebben igyekeznének a leszerelés nagy kérdésének megoldására. A remény alapja az a légkör, amely a két legnagyobb hatalom között alakult ki a kubai válság megoldása során. Mikojan, a Szovjetunió első miniszterelnöki helyettese vasárnap búcsúbeszédet mondott a havannai rádióban és televízióban. Mikojan kijelentette, elégedett kubai látogatásával és a Szovjetunió szolidaritásáról biztosította a szigetországot. A Szovjetunió — hangoztatta — Kuba leghívebb barátja.*.A Szovjetunió ugyanazokért a célokért küzd, mint Kuba. Kuba ügye a Szovjetunió és a szocialista országok ügye. Amikor Fidel Castro beszél, a Szovjetunió figyelemmel hallgatja és támogatja őt. Mikojan kijelentette, a A genfi leszerelési értekezlet Szovjetunió állást foglal Fidel Castro öt pontja mellett, amely magában foglalja a guantamamói amerikai tengerészeti támaszpont kiürítésének követelését. Ez a program — mondotta — a béke programja és nem fenyeget senkit sem. A miniszterelnökhelyettes hangoztatta, hogy Kuba világítótorony az elnyomás ellen küzdő népek számára. Kuba élni fog. Nem ő, hanem ellenségei fognak elpusztulni. Mikojan rámutatott, hogy a szocializmus és az imperializmus közti ellentéteket nem háborúval, hanem tárgyalások útján kel megoldani. Ha az Egyesült Államok termo-nukleáris háborút robbant ki, ez lesz az utolsó háború, amit elindít. A kubai feszültség csökkentésére utalva az első miniszterelnökhelyettes rámutatott, hogy sikerült ésszerű megoldást találni. Mikojan hétfőn befejezte 24 napos kubai látogatását és elutazott Havannából. Mikojan New Yorkban találkozik U Thanttal, az ENSZ ügyvevezető főtitkárával és megvitatja vele a kubai kérdést. New Yorkban azt is tudni vélik, hogy Mikojan bekapcsolódik a kubai válság végső rendezését célzó szovjet-amerikai tárgyalásokba. I —————I I HI ■ II ■■■IIMI III I I ■ Kádár János fog Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára hétfőn fogadta McLennan elvtársat, Nagy-Britannnia Kommunista Pártja Politikai Bizottságánaktagját, aki pártjának képviselőjeként részt vett az MSZMP VIII. kongresz- adta McLennant szásán. Jelen volt Orbán László elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság agitációs és propaganda osztályának vezetője. A találkozón baráti beszélgetés folyt a két pártot érintő kérdésekről. (MTI) A francia választások eredménye A Francia KPA jobboldal összefogása megnégyszerezte s abszolút többséget mandátumai számát biztosított de Gaulle-nak Vasárnap lezajlott Franciaországban a nemzetgyűlési választások második fordulója. Ennek eredményei a kommunista párt politikájának helyességét igazolták. A kommunisták ugyanis az első forduló után a köztársaság híveinek összefogását javasolták, s a jobboldali szocialista vezetők vonakodása ellenére kialakult egységfront sok helyen győzelmet aratott a de gaulle-isták jelöltjével szemben. A Francia Kommunista Párt mandátumainak számát 10-ről 41-re, a szocialista párt pedig 44- ről 67-re növelte. A radikális párt és a baloldali centrum megtartotta a 44 képviselői helyet. Az egyesült szocialista párt először küld két képviselőt a nemzetgyűlésbe. A függetlenek és parasztok pártjának parlamenti csoportja 121 képviselőről 50-re, az MRP-é 57-ről 38-ra zsugorodott össze. A de gaulle-isták pártja, az MR az eddigi 175-ről 233-ra növelte képviselőinek számát, minthogy a függetlenek pártjának és az MRP mandátumainak nagy részét megszerezte. (Hét mandátum sorsa még ismeretlen.) A képviselők száma az új nemzetgyűlésben 482 lesz. Így tehát az MR — minthogy de Gaulle híveihez kell számítani a független párti és az MRP-képviselőket — az új nemzetgyűlésben abszolút többséggel rendelkezik. Hazautazott több testvérpárt kongresszusi delegációja Vasárnap hazautazott az SZKP Otto Kuusinen, az SZKP Központi Bizottság elnökségi tagja vezette küldöttsége, amely részt vett az MSZMP VIII. kongresszusán. A vendégek búcsúztatására Ferihegyen megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsága első titkára, Nemes Dezső, a Központi Bizottság titkára, Gáspár Sándor, a Budapesti Pártbizottság első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, ott volt V. I. Usztyinov szovjet nagykövet is, aki a delegáció tagjaként maga is részt vett a kongresszuson. Szombaton éjjel utazott haza a csehszlovák pártdelegáciió Otokar Simunek, a CSKP Politikai Bizottsága tagjának vezetésével. Búcsúztatásukra megjelent Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. A francia pártküldöttség — Raymond Guyot, az FKP Politikai Bizottságának tagja és Andre Merlot, a Központi Bizottság tagja — ugyancsak vasárnap utazott haza. A francia küldötteket Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja búcsúztatta a pályaudvaron. Visszaindult hazájába Maurice Camara nagykövet, a Guineai Demokrata Párt elnöke. Hétfőn utazott haza a Kínai Kommunista Párt delegációja Vu Sziu-csüen vezetésével. A küldöttséget Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára búcsúztatta. Hétfőn utazott el az osztrák delegáció, amelyet Johann Koplenig, a párt elnöke vezetett; búcsúztatásukra megjelent Czinege Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja. Elutazott Budapestről Németország Szocialista Egységpártjának küldöttsége is, amely Herbert Warnke, a Politikai Bizottság tagja vezetésével részt vett a VIII. pártkongresszuson. A delegációt Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Blaha Béla, a Központi Bizottság tagja búcsúztatta. Algériai részvéttávirat a MALÉV-repülőgép szerencsétlensége alkalmából Az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság külügyminisztériuma kormánya nevében táviratban fejezte ki részvétét Péter János külügyminiszterinek, a MALÉV- repülőgép párizsi katasztrófája alkalmából. A távirat hangsúlyozza: -Kérjük átadni Kazimir László, a Magyar Népköztársaság algériai ügyvivője családjának és a többi áldozat hozzátartozóinak mély részvétünket és őszinte együttérzésünket.- (MTI) Tovább a helyes úton ÖT NAPIG TANÁCSKOZOTT a nyolcadik pártkongresszus, és amikor ezek a sorok megjelennek, a küldöttek már újra ott állnak munkapadjuk mellett, vagy ott ülnek íróasztaluknál. A világsajtóban még néhány napig, a dolgok természete szerint, megjegyzéseik, észrevételek, kommentárok hangzanak el az ötnapos tanácskozásról, azután mindaz, ami csaknem egy héten át a mi hazánk érdeklődésének középpontjában állott, bevonul a történelembe, egyszerű adatként: »1962. november 20—24. az MSZMP nyolcadik kongresszusa Budapesten«. Számunkra a következő esztendők munkájában alap és iránymutatás ennek az öt napnak minden lényeges tanulsága. A most következő évek úgy követelik meg e tanácskozás figyelembevételét, mint ahogyan utat nem lehet építeni térkép, alapos helyszíni tanulmányok és talajminták nélkül. Ezen az öt napon pedig éppen ez történt: jövőnk épülő útjának előző szakaszátátadták a forgalomnak és megbeszélték, hogyan tovább? Szándékos a szóhasználat: megbeszélték. A kongresszus egész légköre olyan volt, mint az országé. Nem izgatott és lángoló szónoklatok, nem tízperces, hosszú vastapsok és nem ünnepélyes demonstrációk sora volt ez az öt nap — valóban sokkal inkább lehetne egy utat kitűző mérnök-kollektíva megbeszéléséhez hasonlítani, mint bármi máshoz. EBBEN A HIGGADT, REÁLIS LÉGKÖRBEN természetesen a gazda- sági és politikai realitások józan felmérése volt atárgysorozat. Valószínű, hogy a különböző találgatások és szenzációk szerzői és örök pletykahordozói már elkönyvelték csalódásukat: nem történt semmi olyasmi, amiről izgatottan suttogni lehet. Viszont csupa olyasmi hangzott el, amit egyszerű és kemény hétköznapi munkában meg kell valósítani. Feladatok a nép javára, a nép szolgálatában. A milliós tömegek számára éppen ez a legjobb hír a kongresszusról és bármiféle tanácskozásról. Mi történt ezen az öt napon? Először is figyelembe kell venni, hogy ez az öt nap tulajdonképpen öszszefoglalása és záróakkordja volt a párt politikája tömegméretű megbeszélésének. Ez a megbeszélés augusztus óta — a kongresszusi irányelvek nyilvánosságra hozatala óta — országszerte, üzemekben, intézményekben és családi otthonokban egyaránt szakadatlanul tartott, sokszor olyankor is, amikor ennek egyáltalán nem volt semmiféle hivatalos jellege. Mivel a párt politikája — és ebből következően a kongresszusi irányelvek, majd a beszámoló, a vita és a zárszó is — az élet egészét ölelte fel, a mindennapi munka műhelyei is szükségszerűen vitafórumok voltak és az, ami az építők székházában elhangzott, már csak az esszenciája, kivonata volt a milliók megbeszéléseinek. A KONGRESSZUS pedig — miután leszögezte, hogy leraktuk a szocializmus alapjait és következő célunk a szocializmus teljes felépítése — helyeselte, jóváhagyta és megerősítette ezt a politikát, mivel a félmilliós párttagság és a magyar nép pártonkívüli tömegei is helyeselték, jóváhagyták és megerősítették. »E politika fő jellemvonása az, hogy a marxista—leninista eliteken nyugszik, torzítás nélküli kommunista politika. E politika lényegét és fő irányát meg kell őrizni. Párttagságunknak, munkásosztályunknak, dolgozó népünknek meggyőződése, hogy ez a politika változatlan, erős és mindenkor megfelel a nép céljainak« — hangzott a kongresszusi felszólalásokra adott válaszban és ez össze is foglalta a lényeget. A konszolidáció után a politika nem változott — nem változott a VII. pártkongresszuson sem. Azóta sem változott és most sem változik. Nem változik »fő iránya és lényege« — de ez nem mondja azt, hogy nem gazdagodik új vonásokkal, nem kerülnek benne előtérbe még szélesebb tömeghatású cselekedetek, még vonzóbb, az egész dolgozó népet a szocializmus ügyéért mozgósító elgondolások. Teljesen egyértelmű és egységes volt a kongresszus állásfoglalása a párt irányvonala tekintetében, a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. és XXII. kongresszusának irányvonala követésében, a kétfrontos harc szükségességéről, s abban a meggyőződésben, hogy a párt sikereinek egyik fő feltétele a személyi kultusz felszámolása volt. Nem kevésbé egységes az állásfoglalás a párt szövetségi politikája, a népgazdaság fejlesztésének kérdései, a pártmunka módszerei és etitusa dolgában. És teljesen egységes álláspontra jutottak a küldöttek abban is, hogy az MSZMP állásfoglalása a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiben és a nemzetközi helyzet megítélésében helyes, leninista politika gyümölcse. Amilyen egységesen foglalt állást belső fejlődésünk eredményei és problémái megítélésében a magyar kommunisták minden képviselője, ugyanilyen volt belső életünk, munkánk visszhangja a külföldi testvérpártok küldötteinek felszólalásában is. Most mutatkozott meg újra, milyen jelentősége van annak, ha egy még oly kis ország kommunistái helyes irányban, a tömegeket megnyerő, az egész nép boldogulását humanista módszerekkel szolgáló, hazájuk tekintélyét növelő bel- és külpolitikát folytatnak. Nem tartozik munkastílusunkhoz önnön tevékenységünk dicsérete és ezt — párttagok, pártonkívüliek vonatkozásában — hangsúlyozta is a párt első titkára. De nem lehet jogos büszkeség és őszinte öröm nélkül visszaemlékezni arra a sok felszólalásra, amelyekben a világ minden tájáról érkezett küldöttek, hatalmon levő és a kapitalista hatalom ellen még küzdő, sokmilliós legális és néhány tízezer főt számláló illegális pártok delegátusai egyaránt hazánkat és munkásosztályunkat, népünket és egész, eredményes munkánkat dicsérettel illették. A proletár nemzetköziség alapján tevékenykedő pártnak nincs szebb és büszkébb bizonyítványa, mint ha tulajdon dolgozó népe elismerése mellé megszerzi a nemzetközi munkásosztály egyetértését és helyeslését is. Ebből a szempontból különösen örvendetes, hogy a budapesti pártkongresszus olyan világfórummá vált, ahol a kommunista pártok képviselőinek túlnyomó többsége helyeselte és támogatta pártunknak a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiben, így az albán vezetők egységbontó, kalandor politikájának elítélésében elfoglalt álláspontját is. Az utat tehát, amelyet megtettünk, helyesli népünk és egyetértenek vele testvérpártjaink is. Tovább építjük az utat — a szocializmus teljes felépítéséhez vezető utat. TOVÁBBI TEENDŐK az előző is eredményekre épülnek. Jelentősen fejlődött népgazdaságunk egésze — tovább fejlesztjük, méghozzá a lényegében helyesnek bizonyult II. ötéves terv megváltoztatása nélkül, a nemzetközi munkamegosztás előnyeinek jobb kihasználásával. Befejeztük a mezőgazdaság szocialista átszervezését — mert gyorsítanunk kell az ütemet, hogy egyre több területen elérjük a világszínvonalat és ehhez olyan tényezőket kapcsolunk a termelésbe, mint 20 000 új traktor, s 1965-ig a jelenlegi öntözött terület majdnem megkétszerezése. Kitűztük az egész népgazdaság minden kérdése megoldásához vezető feladatot: a termelékenység, a gazdaságosság növelését. Mindezt pedig nem valami öncélú indokból, hanem azért, mert javítani akarjuk az életet és ez a munkaalkalmak számának további növelésén, a munkások és az egész dolgozó nép műveltségi színvonalának emelésén túl már konkrét intézkedésekben is jelentkezni fog, mint amilyen a kétgyermekes családok vagy az özvegyek helyzetének javítása, hogy csak ezt említsük a több, bejelentett intézkedés közül. Mindazt felsorolni, amit a gazdasági munka szélesen szétágazó tennivalói közé sorolt a kongresszus, természetesen nem lehetséges , de nagyon is lehetséges a fő szándék, a lényeg megmutatása, a következő esztendőkben a vezetés és a minőségi színvonal emelése, a felelősségteljes, tervszerűbb, a visszaélésekre és pazarlásra kemény kézzel lesújtó gazdasági politika érvényesítése, a nemzetközi szocialista munkamegosztásba erőteljesebben beilleszkedő népgazdaság további erősítése a program. Közelebb a világszínvonalhoz — távolabb saját fejlődésünk korábbi nehézségeitől, kezdeti hibáitól, tervezési és vezetési kezdetlegességeitől. Közelebb a világszínvonalhoz — a többi között a KGST-országokkal egyeztetett 20 esztendős távlati terv útján is, amely 1980-ra a nemzeti jövedelem négyszeresével — és a fogyasztás három és félszeresre növekedésével számol. Ha a további út építéséről beszélünk, azt is a kongresszus fő tanulságai közé sorolhatjuk, hogy a gazdasági építés feladatai mellett a kulturális színvonal emeléséért folytatandó munkát állította az osztályharc mai feladatainak élvonalába. Akár a középiskolai oktatás általánossá tételének távlatára, akár a felsőoktatás hálózatának tovább erősítésére, akár a tudományos kutatások vagy a művészet perspektíváira utalunk, világos, hogy miközben eredményekről vitatkozott és sikereket értékelt a tanácskozás, minden mondatát átfűtötte a jelenlegi helyzet és a jövő összemérése. Többet, jobban, szebben, műveltebben, IGÉNYESEBBEN — ez a közeli és távoli jövő alapképlete. Nem mást kell tenni, mint eddig — de mindent jobban, szebben, csiszoltabban, igényesebben. Elégedetlenség ez? Az a fajta elégedetlenség, amely kötelező receptje a jövőbeli elégedettségnek- Politikánk általában nem szereti a merev előírásokat és túljutott mindenfajta dogmatizmuson. De ezt a forradalmi elégedetlenséget tulajdon munkánkkal szemben nem nélkülözhetjük. Ez olyanfajta motor, amely nélkül a jövő útját csaknem lehetetten megépíteni. De mi megépítjük. Már ezekben az órákban és napokban kezdődik a munka. Kezdődik? Folyik tovább. Baktai Ferenc