Népszava, 1962. november (90. évfolyam, 256–280. szám)

1962-11-27 / 277. szám

Világ proletárjait egyesüljetek ! • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA * 90. ÉVFOLYAM, 277. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR 1962. NOVEMBER 27. KEDD Mikojan befejezte kubai látogatását A szovjet miniszterelnökhelyettes hétfőn este New Yorkba érkezett, ahol V Thant ügyvezető főtitkárral találkozik Strauss taktikai előnyhöz jutott Lapunk 5. oldalán a kö­vetkező érdekes és fontos külpolitikai eseményekről számolunk be: Az NSZK-ban vasár­nap lezajlott bajorországi választások tovább bo­nyolították a nyugatné­met belpolitikai életet. A CSU mandátumnyeresége egyelőre megjavította Strauss hadügyminiszter taktikai helyzetét. A Spiegel-ügy kirobbantója ily módon súlyos akadályokat gördíthet a most kez­dődő kormányátalakítási tárgyalások elé. A szabad demokraták még vasárnap is hangoztatták, hogy nem hajlandók Strauss-szal egy kormányban tevékeny­kedni, ezért hosszadalmas tárgyalásokra van kilátás. Hétfőn ismét megkezdődött Genfben a tizenhét­hatalmi leszerelési bizottság ülésszaka. A békeszerető emberiség nagy reménykedéssel tekint Géni felé, habár eddig semmi jele nincs annak, hogy a nyu­gati hatalmak most különösebben igyekeznének a leszerelés nagy kérdésének megoldására. A remény alapja az a légkör, amely a két legnagyobb hatalom között alakult ki a kubai válság megoldása során. Mikojan, a Szovjetunió első miniszterelnöki helyet­­tese vasárnap búcsúbeszé­det mondott a havannai rádióban és televízióban. Mikojan kijelentette, elé­gedett kubai látogatásával és a Szovjetunió szolidari­tásáról biztosította a szi­getországot. A Szovjetunió — han­goztatta — Kuba leghí­vebb barátja.­­*.A Szovjet­unió ugyanazokért a cé­lokért küzd, mint Kuba. Kuba ügye a Szovjetunió és a szocialista országok ügye. Amikor Fidel Cast­ro beszél, a Szovjetunió figyelemmel hallgatja és támogatja őt.­ Mikojan kijelentette, a A genfi leszerelési értekezlet Szovjetunió állást foglal Fidel Castro öt pontja mellett, amely magában foglalja a guantamamói amerikai tengerészeti tá­maszpont kiürítésének követelését. Ez a program — mondotta — a béke programja és nem fenye­get senkit sem. A miniszterelnökhelyet­tes hangoztatta, hogy Ku­ba világítótorony az el­nyomás ellen küzdő né­pek számára. Kuba élni fog. Nem ő, hanem ellen­ségei fognak elpusztulni. Mikojan rámutatott, hogy a szocializmus és az imperializmus közti el­lentéteket nem háborúval, hanem tárgyalások útján kel megoldani. Ha az Egyesült Államok termo-nukleáris háborút rob­bant ki, ez lesz az utolsó háború, amit elindít. A kubai feszültség csökkentésére utalva az első miniszterelnökhelyet­­tes rámutatott, hogy sike­rült ésszerű megoldást ta­lálni. Mikojan hétfőn befejez­te 24 napos kubai látoga­tását és elutazott Havan­nából. Mikojan New Yorkban találkozik U Thanttal, az ENSZ ügyve­­vezető főtitkárával és megvitatja vele a kubai kérdést. New Yorkban azt is tudni vélik, hogy Mi­kojan bekapcsolódik a ku­bai válság végső rendezé­sét célzó szovjet-amerikai tárgyalásokba. I —————I I HI ■ II ■■■IIMI III I I ■ Kádár János fog Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizott­ságának első titkára hét­főn fogadta McLennan elvtársat, Nagy-Britannnia Kommunista Pártja Poli­tikai Bizottságának­­tag­ját, aki pártjának képvi­selőjeként részt vett az MSZMP VIII. kongresz-­ ­adta McLennant szásán. Jelen volt Orbán László elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizott­ság agitációs és propa­ganda osztályának veze­tője. A találkozón baráti be­szélgetés folyt a két pár­tot érintő kérdésekről. (MTI) A francia választások eredménye A Francia KP­­­A jobboldal összefogása megnégyszerezte s abszolút többséget mandátumai számát­ biztosított de Gaulle-nak Vasárnap lezajlott Fran­ciaországban a nemzet­gyűlési választások máso­dik fordulója. Ennek eredményei a kommunis­ta párt politikájának he­lyességét igazolták. A kommunisták ugyanis az első forduló után a köz­társaság híveinek össze­fogását javasolták, s a jobboldali szocialista ve­zetők vonakodása ellené­re kialakult egységfront sok helyen győzelmet ara­tott a de gaulle-isták jelölt­jével szemben. A Francia Kommunis­ta Párt mandátumainak számát 10-ről 41-re, a szocialista párt pedig 44- ről 67-re növelte. A ra­dikális párt és a baloldali centrum megtartotta a 44 képviselői helyet. Az egyesült szocialista párt először küld két képvise­lőt a nemzetgyűlésbe. A függetlenek és parasztok pártjának parlamenti cso­portja 121 képviselőről 50-re, az MRP-é 57-ről 38-ra zsugorodott össze. A de gaulle-isták pártja, az M­R az eddigi 175-ről 233-ra növelte képviselői­nek számát, minthogy a függetlenek pártjának és az MRP mandátumainak nagy részét megszerezte. (Hét mandátum sorsa még ismeretlen.) A képviselők száma az új nemzetgyűlésben 482 lesz. Így tehát az M­R — minthogy de Gaulle hí­veihez kell számítani a független párti és az MRP-képviselőket — az új nemzetgyűlésben ab­szolút többséggel rendel­kezik. Hazautazott több testvérpárt kongresszusi delegációja Vasárnap hazautazott az SZKP Otto Kuusinen, az SZKP Központi Bizott­ság elnökségi tagja vezet­te küldöttsége, amely részt vett az MSZMP VIII. kongresszusán. A vendé­gek búcsúztatására Feri­hegyen megjelent Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága első tit­kára, Nemes Dezső, a Központi Bizottság titká­ra, Gáspár Sándor, a Bu­dapesti Pártbizottság első titkára, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagjai, ott volt V. I. Usztyinov szovjet nagykövet is, aki a delegáció tagjaként ma­ga is részt vett a kong­resszuson. Szombaton éjjel utazott haza a csehszlovák párt­­delegáciió Otokar Simu­nek, a CSKP Politikai Bi­zottsága tagjának vezeté­sével. Búcsúztatásukra megjelent Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja. A francia pártküldöttség — Ray­mond Guyot, az FKP Po­litikai Bizottságának tag­ja és Andre Merlot, a Központi Bizottság tagja — ugyancsak vasárnap utazott haza. A francia küldötteket Kállai Gyu­la, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja bú­csúztatta a pályaudvaron. Visszaindult hazájába Maurice Camara nagy­követ, a Guineai Demok­rata Párt elnöke. Hétfőn utazott haza a Kínai Kommunista Párt delegá­ciója Vu Sziu-csüen veze­tésével. A küldöttséget Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizott­ság titkára búcsúztatta. Hétfőn utazott el az oszt­rák delegáció, amelyet Johann Koplenig, a párt elnöke vezetett; búcsúzta­tásukra megjelent Czine­­ge Lajos, az MSZMP Po­litikai Bizottságának pót­tagja. Elutazott Budapestről Németország Szocialista Egységpártjának küldött­sége is, amely Herbert Warnke, a Politikai Bi­zottság tagja vezetésével részt vett a VIII. párt­­kongresszuson. A delegá­ciót Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja és Blaha Béla, a Központi Bizott­ság tagja búcsúztatta. Algériai részvéttávirat a MALÉV-repülőgép szerencsétlensége alkalmából Az Algériai Demokra­tikus és Népi Köztársa­ság külügyminisztériuma kormánya nevében táv­iratban fejezte ki részvé­tét Péter János külügymi­niszterinek, a MALÉV- repülőgép párizsi kataszt­rófája alkalmából. A táv­irat hangsúlyozza: -Kér­jük átadni Kazimir László, a Magyar Népköztársaság algériai ügyvivője család­jának és a többi áldozat hozzátartozóinak mély részvétünket és őszinte együttérzésünket.-­ (MTI) Továb­b­ a helyes úton Ö­T NAPIG TANÁCSKOZOTT a nyol­cadik pártkongresszus, és amikor ezek a sorok megjelennek, a kül­döttek már újra ott állnak munka­­padjuk mellett, vagy ott ülnek íróasz­taluknál. A világsajtóban még néhány napig, a dolgok természete szerint, meg­jegyzéseik, észrevételek, kommentárok hangzanak el az ötnapos tanácskozás­ról, azután mindaz, ami csaknem egy héten át a mi hazánk érdeklődésének középpontjában állott, bevonul a tör­ténelembe, egyszerű adatként: »1962. november 20—24. az MSZMP nyolca­dik kongresszusa Budapesten«. Számunkra a következő esztendők munkájában alap és iránymutatás en­nek az öt napnak minden lényeges ta­nulsága. A most következő évek úgy követelik meg e tanácskozás figyelem­­bevételét, mint ahogyan utat nem lehet építeni térkép, alapos helyszíni tanul­mányok és talajminták nélkül. Ezen az öt napon pedig éppen ez történt: jö­vőnk épülő útjának előző szakaszát­­átadták a forgalomnak­ és megbeszél­ték, hogyan tovább? Szándékos a szóhasználat: megbe­szélték. A kongresszus egész légköre olyan volt, mint az országé. Nem iz­gatott és lángoló szónoklatok, nem tíz­perces, hosszú vastapsok és nem ün­nepélyes demonstrációk sora volt ez az öt nap — valóban sokkal inkább le­hetne egy utat kitűző mérnök-kollek­tíva megbeszéléséhez hasonlítani, mint bármi máshoz. E­­­BBEN A HIGGADT, REÁLIS LÉG­KÖRBEN természetesen a gazda-­­ sági és politikai realitások józan felmérése volt a­­tárgysorozat­. Valószínű, hogy a különböző találgatá­sok és szenzációk szerzői és örök plety­kahordozói már elkönyvelték csalódá­sukat: nem történt semmi olyasmi, ami­ről izgatottan suttogni lehet. Viszont csupa olyasmi hangzott el, amit egyszerű és kemény hétköznapi munkában meg kell valósítani. Felada­tok a nép javára, a nép szolgálatában. A milliós tömegek számára éppen ez a legjobb hír a kongresszusról­­ és bármiféle tanácskozásról. Mi történt ezen az öt napon? Először is figyelembe kell venni, hogy ez az öt nap tulajdonképpen ösz­­szefoglalása és záróakkordja volt a párt politikája tömegméretű megbeszé­lésének. Ez a megbeszélés augusztus óta — a kongresszusi irányelvek nyil­­vánosságra hozatala óta — országszerte, üzemekben, intézményekben és családi otthonokban egyaránt szakadatlanul tartott, sokszor olyankor is, amikor en­nek egyáltalán nem volt semmiféle hi­vatalos jellege. Mivel a párt politikája — és ebből következően a kongresszusi irányelvek, majd a beszámoló, a vita és a zárszó is — az élet egészét ölelte fel, a mindennapi munka műhelyei is szükségszerűen vitafórumok voltak és az, ami az építők székházában elhang­zott, már csak az esszenciája, kivonata volt a milliók megbeszéléseinek. A KONGRESSZUS pedig — miután leszögezte, hogy leraktuk a szocia­lizmus alapjait és következő célunk a szocializmus teljes felépítése — helyeselte, jóv­áhagyta és megerősítette ezt a politikát, mivel a félmilliós párt­tagság és a magyar nép pártonkívüli tömegei is helyeselték, jóváhagyták és megerősítették. »E politika fő jellem­vonása az, hogy a marxista—leninista eliteken nyugszik, torzítás nélküli kom­munista politika. E politika lényegét és fő irányát meg kell őrizni. Párttag­ságunknak, munkásosztályunknak, dol­gozó népünknek meggyőződése, hogy ez a politika változatlan, erős és minden­kor megfelel a nép céljainak« — hang­zott a kongresszusi felszólalásokra adott válaszban és ez össze is foglalta a lényeget. A konszolidáció után a politika nem változott — nem változott a VII. párt­kongresszuson sem. Azóta sem válto­zott és most sem változik. Nem válto­zik »fő iránya és lényege« — de ez nem mondja azt, hogy nem gazdago­dik új vonásokkal, nem kerülnek ben­ne előtérbe még szélesebb tömeghatású cselekedetek, még vonzóbb, az egész dolgozó népet a szocializmus ügyéért mozgósító elgondolások. Teljesen egyértelmű és egységes volt a kongresszus állásfoglalása a párt irányvonala tekintetében, a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. és XXII. kongresszusának irányvonala követésé­ben, a kétfrontos harc szükségességéről, s abban a meggyőződésben, hogy a párt sikereinek egyik fő feltétele a személyi kultusz felszámolása volt. Nem ke­vésbé egységes az állásfoglalás a párt szövetségi politikája, a népgazdaság fej­lesztésének kérdései, a pártmunka módszerei és etitusa dolgában. És tel­jesen egységes álláspontra jutottak a küldöttek abban is, hogy az MSZMP állásfoglalása a nemzetközi munkás­­mozgalom kérdéseiben és a nemzetközi helyzet megítélésében helyes, leninista politika gyümölcse. A­milyen egységesen foglalt ál­lást belső fejlődésünk eredményei és problémái megítélésében a ma­gyar kommunisták minden képvi­selője, ugyanilyen volt belső életünk, munkánk visszhangja a külföldi test­vérpártok küldötteinek felszólalásában is. Most mutatkozott meg újra, milyen jelentősége van annak, ha egy még oly kis ország kommunistái helyes irány­ban, a tömegeket megnyerő, az egész nép boldogulását humanista módsze­rekkel szolgáló, hazájuk tekintélyét növelő bel- és külpolitikát folytatnak. Nem tartozik munkastílusunkhoz ön­nön tevékenységünk dicsérete és ezt — párttagok, pártonkívüliek vonatkozásá­ban — hangsúlyozta is a párt első tit­kára. De nem lehet jogos büszkeség és őszinte öröm nélkül visszaemlékezni arra a sok felszólalásra, amelyekben a világ minden tájáról érkezett küldöt­tek, hatalmon levő és a kapitalista ha­talom ellen még küzdő, sokmilliós le­gális és néhány tízezer főt számláló il­legális pártok delegátusai egyaránt­ hazánkat és munkásosztályunkat, né­pünket és egész, eredményes munkán­kat dicsérettel illették. A proletár nemzetköziség alapján tevékenykedő pártnak nincs szebb és büszkébb bizo­nyítványa, mint ha tulajdon dolgozó népe elismerése mellé megszerzi a nemzetközi munkásosztály egyetértését és helyeslését is. Ebből a szempontból különösen örvendetes, hogy a buda­pesti pártkongresszus olyan világ­­fórummá vált, ahol a kommunista pár­tok képviselőinek túlnyomó többsége helyeselte és támogatta pártunknak a nemzetközi munkásmozgalom kérdései­ben, így az albán vezetők egységbontó, kalandor politikájának elítélésében el­foglalt álláspontját is. Az utat tehát, amelyet megtettünk, helyesli népünk és egyetértenek vele testvérpártjaink is. Tovább építjük az utat — a szocializ­mus teljes felépítéséhez vezető utat.­­ TOVÁBBI TEENDŐK az előző is eredményekre épülnek. Jelentősen fejlődött népgazdaságunk egésze — tovább fejlesztjük, méghozzá a lé­nyegében helyesnek bizonyult II. ötéves terv megváltoztatása nélkül, a nemzet­közi munkamegosztás előnyeinek jobb kihasználásával. Befejeztük a mező­­gazdaság szocialista átszervezését — mert gyorsítanunk kell az ütemet, hogy egyre több területen elérjük a világ­­színvonalat és ehhez olyan tényezőket kapcsolunk a termelésbe, mint 20 000 új traktor, s 1965-ig a jelenlegi öntö­zött terület majdnem megkétszerezése. Kitűztük az egész népgazdaság minden kérdése megoldásához vezető feladatot: a termelékenység, a gazdaságosság nö­velését. Mindezt pedig nem valami ön­célú indokból, hanem azért, mert ja­vítani akarjuk az életet és ez a munka­­alkalmak számának további növelésén, a munkások és az egész dolgozó nép műveltségi színvonalának emelésén túl már konkrét intézkedésekben is jelent­kezni fog, mint amilyen a kétgyerme­­kes családok vagy az özvegyek helyzet­­ének javítása, hogy csak ezt említsük a több, bejelentett intézkedés közül. Mindazt felsorolni, amit a gazdasági munka szélesen szétágazó tennivalói közé sorolt a kongresszus, természete­sen nem lehetséges , de nagyon is le­hetséges a fő szándék, a lényeg meg­mutatása, a következő esztendőkben a vezetés és a minőségi színvonal eme­lése, a felelősségteljes, tervszerűbb, a visszaélésekre és pazarlásra kemény kézzel lesújtó gazdasági politika érvé­nyesítése, a nemzetközi szocialista mun­kamegosztásba erőteljesebben beillesz­kedő népgazdaság további erősítése a program. Közelebb a világszínvonalhoz — távolabb saját fejlődésünk korábbi nehézségeitől, kezdeti hibáitól, tervezési és vezetési kezdetlegességeitől. Köze­lebb a világszínvonalhoz — a többi kö­zött a KGST-országokkal egyeztetett 20 esztendős távlati terv útján is, amely 1980-ra a nemzeti jövedelem négysze­resével — és a fogyasztás három és félszeresre növekedésével számol. Ha a további út építéséről beszélünk, azt is a kongresszus fő tanulságai közé sorolhatjuk, hogy a gazdasági építés feladatai mellett a kulturális színvo­nal emeléséért folytatandó munkát ál­lította az osztályharc mai feladatainak élvonalába. Akár a középiskolai oktatás általánossá tételének távlatára, akár a felsőoktatás hálózatának tovább erősí­tésére, akár a tudományos kutatások vagy a művészet perspektíváira uta­lunk, világos, hogy miközben eredmé­nyekről vitatkozott és sikereket érté­kelt a tanácskozás, minden mondatát átfűtötte a jelenlegi helyzet és a jövő összemérése. T­öbbet, jobban, szebben, mű­veltebben, IGÉNYESEBBEN — ez a közeli és távoli jövő alapkép­lete. Nem mást kell tenni, mint eddig — de mindent jobban, szebben, csiszoltabban, igényesebben. Elégedet­lenség ez? Az a fajta elégedetlenség, amely kötelező receptje a jövőbeli elé­gedettségnek- Politikánk általában nem szereti a merev előírásokat és túljutott mindenfajta dogmatizmuson. De ezt a forradalmi elégedetlenséget tulajdon munkánkkal szemben­­ nem nélkülöz­hetjük. Ez olyanfajta motor, amely nélkül a jövő útját csaknem lehetetten megépíteni. De mi megépítjük. Már ezekben az órákban és napokban kezdődik a mun­ka. Kezdődik? Folyik tovább. Baktai Ferenc

Next