Népszava, 1963. december (91. évfolyam, 281–305. szám)

1963-12-14 / 292. szám

Ma: Munkaügyi tanácsadó (A­L oldalon) ■v Miág proletárjait egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 91. ÉVFOLYAM, 292. SZÁM­ÁRA 60 FILLÉR 1963. DECEMBER 14. SZOMBAT Ismerd meg* — társadalmad! M­ÖRDÜLNEK AZ ORSZÁGBAN a közismert ■­­ IBUSZ-autóbuszok, turistákat, érdeklődőket visz- 11 nek a szép Bakonytól a Tisza tokaji kanyarulatáig. Kinizsi egykori nagyvázsonyi vára éppúgy fel­tárul a tudás honfoglalói előtt, mint Siklós vagy Sá­rospatak. Őszinte, igaz örömünkre történik mindez: jó dolog, hogy felnőttek és fiatalok, mindenféle kor­osztály képviselői, ilyen alapos következetességgel ve­szik birtokba az ország látni- és megismernivalóit. Jó dolog, hogy szórakozás és esetleg kedélyes disznótoros vacsora mellett is marad idő és alkalom az ismeretek gyarapítására. Az »Ismerd meg hazádat!« jelszó a megvalósulás útján halad, bár meghökkentő sok még a tájékozat­lanság saját hazánk földrajzi fényeinek világában is. Vajon — hogy csak egyetlen példát említsünk — hány pesti ember van, aki nem tudja, melyik a 19 megye­­székhely, és hogy melyik nagyvárosunkba melyik or­szágút vezet? De mindenesetre ebben a vonatkozás­ban üdítő pezsgést, megújulást hozott a belső turista­­forgalom fellendülése, a szervezett üdültetés és or­szágjárás sok-sok formája. D­E VAJON CSAK FÖLDRAJZILAG vannak (és voltak) fehér foltjai a megismerésnek saját ha­zánkban? Nemrégiben kedves, jóval a nyugdíjas­­koron felül éldegélő házaspárral utaztam egy gyorsvonati fülkében. Szelíd, idős emberek, akik az ország és a világ fölött átrohanó nagy történelmi vál­tozásokból aligha értettek meg valami sokat. Még ezt figyelembe véve is meghökkentő volt a néni bátorta­lan érdeklődése, aki egy-egy, az útban érintett város­nál mindig ki akarta találni, van-e itt most »megye­háza«, mert láthatóan nemcsak vonaton, de gondolat­ban is ritkán jár vidéken. És — talán mindjárt hozzá kell tenni — ritkán jár a társadalom vágányain is. Eszem ágában sincs elítélni kedves, ősz útitársa­mat — nyilván környezete, családja, hozzátartozói együttes behatása okozta, hogy bizonyos dolgokban nem »egy brosúrával« maradt el, mint tréfásan mon­dani szokás, hanem egész történelemkönyvekkel. De nincs egyedül! Ha egyszer azt az újságokban szoká­sos kérdezz-felelek játékot, amelyben mai iskolás­gyerekeket arról faggatunk, mit tudnak a múlt tiszt­ségeiről, intézményeiről, mit tudnak a balettáról, a főszolgabíróról vagy az alispánról — kiterjesztnénk mai felnőtteknek a mai társadalomra vonatkozó isme­reteire, meglepő eredményekre jutnánk. Találkoztam már a tájékozatlanság olyan eseteivel, amelyek leírva torzképeknek, az »egyszerű ember« tudáshiánya fö­lötti gúnyolódásnak látszanak, holott, sajnos,­ nem azok. Miközben tízezrek ismerkedtek meg a közösségi élettel, a politikával, fel tudnak szólalni egy tanács­tagi beszámolón vagy Népfront-gyűlésen — ne feled­kezzünk meg azokról a tízezrekről, akik nem ismer­kedtek meg a közösségi élettel, nem értik a politika mai értelmét és álmukban sem jut eszükbe, hogy bár­mihez hozzászóljanak. E­NNEK a TÁJÉKOZATLANSÁGNAK a feltűnőbb és megvilágítás szempontjából az előnyösebb ol­dala az úgynevezett »technikai« tájékozatlanság, amely az ügyintézés mai rendszerének (és nem ritkán tekervényes útjainak) nem ismeretében nyil­vánul meg. Ez is rengeteg időt rabol maguktól az ál­lampolgároktól, akik feleslegesen tesznek meg hosz­­szú utakat és írnak tele rengeteg papírt, ügyükben illetéktelen szerveknek és intézményeknek. És ez hátrányokkal jár az egyáltalában nem »körmét tisz­togató« és karikatúrákban annyiszor unatkozónak áb­rázolt és képzelt állami, politikai, közigazgatási appa­rátus számára is. De nem ezek az igazán veszélyes fehér foltok. A legsürgősebb expedíciókat sokak számára nem ide kell vezetni! Mert a társadalom lényegének megismerése szempontjából még az is másodrendű lehet, melyik hivatali útnak melyek a megállói. Sokkal lényege­sebb, sőt elengedhetetlen egy társadalom normáinak, felfogásának, szemléletének ismerete. Úgy látszik, ebben a vonatkozásban nem adtunk ki elég térképet és nem rendeztünk elég »társasuta­zást«! TIT­ENI TRÉFA EZ, hanem nagyon komolyan figyel­­■ meztető valóság: mi mindenről vélik emberek azt,’­­ hogy »belefér« a szocialista társadalom normáiba, •L» kereteibe! A felelőtlen munkától az együttélés emberi és elemi szabályainak felrúgásáig, a hivatali és műhelyi »hatalmasságok« önteltségétől a szellemi bóvlit piacra hordó »haknik« életformájáig, jelensé­gek és szemléletek egész sorát említhetnénk meg, csak ízelítőül is. Amikor néhány hónappal ezelőtt soroza­tosan foglalkoztunk különböző szakmai ágakhoz tar­tozó munkások, parasztok, értelmiségiek problémái­val, igen sok anomáliát soroltak fel, mondván: »ami­nek a szocialista társadalomban nem lenne szabad lennie.« Mindez igaz. De nemcsak erről a negatív ol­dalról, a tiltott és hibás, erkölcstelen és irreális tettek és felfogások vetületéről van szó! Ugyancsak szép számmal akadnak, akik társadalmunk nagy, sőt, mér­hetetlen történelmi pozitívumait nem ismerték meg vagy nem értik még eléggé. I­TT A TÉL, a nagy szellemi gyarapodás, erőgyűjtés időszaka. Talán a legjobb idő arra, hogy ha nem is a hegyeket vagy a balatoni hullámokat, de a táj­ban élő és azt is formáló emberi közösség szocia­lista elveit, életét egyre többen és egyre jobban meg­ismerjék. Recept, tanterv egyelőre nincs rá. De aki látó szemmel jár a környezetében, tudja, kik azok, akiknek nem árt egy kis társasutazás­a a társada­lomban. Baktai Ferenc ­­­ Befejeződött az SZKP KB plénuma Egyhangúlag jóváhagyták a Hruscsov síitái ismertetett vegyipar-fejlesztési programot Pénteken az SZKP Központi Bizottságának plénuma befejezte Hrus­csov beszámolójának meg­vitatását, és egyben öt­napos ülésszakát. Az utolsó vitaülésen el­sőnek Jezsevszkij, a­­Szo­­juzszelhoztehnika­ nevű országos mezőgazdasági gépellátó intézmény el­nöke szólalt fel. Hangoz­tatta, hogy a legközelebbi jövőben nem kevesebb, mint 29 fajta új gép­komplexumot kell kiala­kítani. Az SZKP Központi Bi­zottságának 1958-as má­jusi plénuma óta több mint kétszeresére nőtt az örmény vegyipar terme­lése — jelentette ki a plénum részvevői előtt Jakov Zarobjan, az ör­mény Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. Szovjet-ör­­ményország vegyipara 126 féle termék gyártását ho­nosította meg. Kosztandov, a vegy­ipari és olajipari gép­gyártás állami bizottsá­gának elnöke elmondot­ta, hogy a májusi plénum óta a vegyipari berende­zések termelése a Szov­jetunióban 2,7-szeresére, a műszálgyártáshoz szük­séges berendezések gyár­tása pedig 3,6-szorosára növekedett. Az utóbbi öt évben a vegyipart 500 millió rubel értékű hazai gyártmányú berendezés­sel látták el. A Szovjet­unióban minden feltétel adva van ahhoz, hogy vegyipari gépgyártása el­ső helyre kerüljön a vi­­lágon. A szovjet tudósok és szakemberek több mint ezer újfajta berendezést terveztek. Dzsavahisvili, a grúz Minisztertanács elnöke közölte, hogy Grúziában is eredményesen teljesí­tik a vegyipar fejlesztési programját. Konotop, a moszkvai terület mezőgazdasági­ pártbizottságának első titkára közölte, hogy a moszkvai terület gazda­ságai a vegyipar nyúj­totta kedvező lehetősé­gek kihasználásával a közeljövőben 650—700 000 tonnára akarják emelni az 1963. évi 400 000 ton­nás zöldségtermelést. Raszulov, a Tadzsi­­kisztáni Kommunista Párt Központi Bizottsá­gának első titkára beje­lentette, hogy rövidesen megteremtik a köztársa­ság vegyiparát. A vita utolsó felszóla­lója Jescsenko, a Kijev melletti Darnyicki Se­lyemkombinát igazgatója volt A plénum ezzel befe­jezte Hruscsovnak a szovjet vegyipar gyorsí­tott fejlesztéséről el­hangzott beszámolója fe­letti vitát, majd rövid szünetet tartott. A szü­net után a részvevők meghallgatták Nyikita Hruscsov zárszavát. A plénum egyhangúlag hozott határozatában jó­váhagyta a szovjet vegy­iparnak Nyikita Hrus­csov által ismertetett hétéves (1964—1970) fej­lesztési programját. A program végrehajtását a plénum rendkívül fontos párt- és állami feladat­nak tekinti, amelyre a párt és a nép erőit az elkövetkező időszakban összpontosítani kell. A plénum szervezeti kérdéseket is megvizs­gált A plénum Vlagyimir Scserbickijt, az SZKP Központi Bizottsága el­nökségének póttagját fel­mentette tisztsége alól Pjotr Selesztet az elnök­ség póttagjává válasz­totta. Géptávírba érkezett Halálos sugáröv WASHINGTON: Van Allen ismert amerikai tu­dós, a róla elnevezett ter­mészetes sugárzási övezet felfedezője kijelentette, hogy a Föld körül létesí­tett mesterséges sugárzási övezet, amelyet amerikai magaslégköri atomrob­bantás hozott létre, 8 óra alatt végezne az űrhajó­sokkal. Véleménye szerint azonban 1969-ig a foko­zott naptevékenység kö­vetkeztében ez az övezet csaknem teljesen elveszti ártalmas hatását. Gépesített szőlőfedés TARCAL: A szőlészeti kutatók az egyik legnehe­zebb talajmunka, a tőkék fedésének gépesítésére új magyar berendezést, a 350 köbcentis fürge motorral működő" M. CS. jelzésű csörlőt és a hozzá tartozó munkagépeket próbáltak ki. Az új gép egy hold szőlőt 20,6 óra alatt fed be. kézi erővel ehhez 16 embernek 160 órára volt szüksége. Magyar hegymászó vonat Argentínának BUDAPEST. A Népli­getben lefektetett síne­ken pénteken délután megkezdte próbaútját a legújabb hegymászó vo­nat, amely Argentína és Chile között bonyo­lítja majd le a forgalmat az Andok 4500 méter ma­gas hegyláncán át. Az ar­gentin vasút a Ganz- MÁVAG-tól hat ilyen kü­lönleges vonatot rendelt, az elsőt már útnak indí­tották, a többi ötöt e hó­nap végéig ugyancsak át­adják. Békaexport BUDAPEST: A vadke­reskedelmi szövetkezeti vállalat az utóbbi évek átlagában 30—35 ezer kiló élő kecskebékát szállított a francia és a svájci pia­cokra. Az idén rekord »békatermés«-t adtak a halászati termelőszövetke­zetek halastavai. Decem­ber 10-ig kereken 60 ezer kiló békát exportáltak s a következő napokban még legalább ötezer kilót visz­nek ki karácsonyi cseme­gének! Munkában az óriás úszódaruk KÉT ÓRIÁS ÚSZÓDARUNK, a József Attila és az Ady Endre, eddig még minden hídépítésnél szere­pelt. Most az Erzsébet-híd pályaelemeit rendezik a Lánchíd budai hídfőjénél és rövidesen meg lehet kezdeni a pályaelemek szerelését is (MTI Fotó : Kácsor László felvétele) Három és fél milliárd köbméter vizet kapott az idén az ipar, a mezőgazdaság és a lakosság Eredményes vízügyi együttműködés a szomszédos államokkal • Öntözéses gazdálkodás 450 000 katasztrális holdon Vízügyi beruházásokról, az öntözéses gazdálkodás­ról, az ivóvíz-ellátásról és az árvízvédelemről nyi­latkozott a Népszava munkatársának Breinich Miklós, az Országos Víz­ügyi Főigazgatóság he­lyettes vezetője.­­z 1963-ban az OVF 1 milliárd 140 millió, a tanácsok és más tárcák pedig több mint 1 mil­liárd 590 millió forintot fordítottak vízügyi célok­ra. A munkálatokban több­­­int százezer em­ber vett részt. 1963-ban a lakosság az ipar és a mezőgazdaság részére több mint 3 és fél milliárd köbméter vizet termel­tünk. Jelentős eredmé­nyeket értünk el az idén az öntözéses gazdálkodás kiterjesztésében. 1958-ban 125 000, 1959-ben 126 000, 1962-ben 382 000, az idén már 450 000 holdon ön­töztünk. Az öntözéses gazdálkodásban az idén nemcsak a terület növe­lésére, hanem az öntözés minőségének javítására is törekedtünk, s több új­típusú berendezést is üzembe állítottunk. Az új balatonaligai öntöző­­rendszert például egy helyről, gombnyomással vezérlik, a több ezer hold öntözéséhez mind­össze egy irányító ember­re van szükség. A vízgaz­dálkodási társulatok egy­re nagyobb szerepet kap­nak, az idén már 271 ilyen társulat működött, s ezek csaknem 330 millió forint értékű munkát végeztek el, a többi között 2600 kilométer öntözőcsatornát építettek, illetve újítottak fel A társulatok jelentős segítséget nyújtanak az ivóvíz-ellátás, a csatorná­zás és az öntözéses gaz­dálkodás kiterjesztésé­ben.­­ A lakosság és az ipar vízigénye növekszik. Az idén városi és ipari vízmű­veink termelését 2 mil­liárd 200 millió köbmé­terre emeltük. Határozott intézkedéseket tettünk az ivóvíz-ellátás javítása ér­dekében. Az idén már 200 000-rel több ember kap vezetéki vizet, mint tavaly. 1963-ban 450 mil­lió köbméter ivóvizet biz­tosítottunk, 50 millió köb­méterrel etobet, mint 1962-ben.­­ A tavaszi árvíz és belvíz jelentős megpró­báltatást jelentett, hiszen március 14-én 600 000 ka­tasztrális hold állt víz alatt. Százötvenkét köz­ségben kellett védekezést folytatnunk, s annak el­lenére, hogy valamennyi rendelkezésre álló erőt, több mint 13 000 embert, 110 nagy teljesítményű munkagépet, 1400 teher­autót mozgósítottunk és a keletkezett károk sok­szorosát hárítottuk el, a kár meghaladta~ADÉ a 560 millió forintot. Ill­etékes kormányzati szervek dön­tései alapján elsősorban a Zagyván, a Marcalon, s a­­ Dunán meggyorsítot­tuk a gátemelési és meg­erősítési munkálatokat, három év helyett két év alatt fejezzük be ezeken a helyeken az építéseket.­­ Olyan árvízvédelmi rendszert építettünk ki, amely lehetővé teszi, hogy szükség esetén szinte azonnal közbe tudjunk avatkozni. A folyókat 350 helyen »figyeljük«, s a vízállás alakulásáról na­ponta kapunk jelentése­ket. A közelmúltban hat olyan távjelzőt állítottunk munkába, amely akár több száz kilométeres tá­volságra is továbbítja a a folyó vízállásáról szóló jelentéseket. — A hármashatár-hegyi URH adóállomásunk el­készült, így valamennyi fontos árvízvédelmi kör­zettel állandó kapcsola­tot tudunk tartani. Több hajót,gépkocsit is felszerel­tünk URH adóvevő-ké­szülékkel és repülőgépek­kel is rendelkezünk, ame­lyek szükség esetén a le­vegőből segítik az irányí­tást, ellenőrzik, hol van szükség azonnali közbe­avatkozásra. A jégtörőket is készenlétbe helyezzük, hogy a jég beállását kés­leltessük. Az érdekelt szomszédos államokkal gyümölcsözőek kapcsola­taink, tavasszal sokat segített a még nagyobb károk megelőzésében a csehszlovák és a jugoszláv szervekkel a jó együttmű­ködés. Megállapodást kö­töttünk, amelynek értel­mében szükség esetén kölcsönösen műszaki se­gítséget nyújtunk egy­másnak. A Duna hajózó útjának ellenőrzését se­gíti, hogy ma már ren­delkezünk folyami radar­készülékekkel és ultra­hangos mélységmérőkkel is. Az OVF helyettes veze­tője befejezésül elmon­dotta, hogy jelentős ösz­­szegeket fordítanak a fo­lyók szabályozására, a vízi utak biztosítására, az olcsó vízi szállítás fejlesztése egyre inkább előtérbe kerül. (moldován) Magyar-csehszlovák belkereskedelmi megállapodás Pénteken Prágában Se­bes Sándor, a belkeres­kedelmi miniszter első helyettese és Iván Lou­­botka, a csehszlovák bel­kereskedelmi miniszter első helyettese, elvi meg­állapodást írtak alá a két ország 1964. évi belkeres­kedelmi árucseréjéről. A jövőben még na­gyobb figyelmet kívánnak fordítani olyan cikkek cseréjére, amelyek egy árucsoporton belül bőví­tik a választékot — mon­dotta nyilatkozatában Se­bes Sándor. — például: mi Csehszlovákiának 120 literes Lehel hűtőszekré­nyeket szállítunk, beho­zunk viszont 100 literes Calex hűtőszekrényeket. Véget ért az országos felnőttoktatási konferencia Az országos felnőttokta­tási konferencia harma­dik napján véget ért a vita, majd a tanácskozás Szalóki Lambertnek, a Pedagógusok Szakszerve­zete titkárának összefog­lalójával befejeződött. A konferencián több határozati javaslatot fo­gadtak el, amelyek meg­szabják a dolgozók isko­láival, általában a fel­nőttoktatással kapcsola­tos további legfontosabb tennivalókat. Hangsúlyoz­za a határozat azt is, hogy a jövő pedagógusait az eddiginél gondosabban, tudományos megalapo­zottsággal kell előkészí­teni a dolgozók iskolái­ban reájuk váró felada­tokra.

Next