Népszava, 1964. február (92. évfolyam, 26–50. szám)
1964-02-01 / 26. szám
Az országgyűlés ülése fontos segítség a részben ingyenes állategészségügyi ellátás és egyes oltóanyagok térítés nélküli juttatása. DR. KOVÁCS MAGDOLNA (Szabolcs-Szatmár megye) a költségvetés kulturális előirányzataival foglalkozott, majd arról beszélt miként zárkózik fel megyéje az ország más tájaihoz, hogyan gyarapítják az emberek általános és szakmai tudásukat. Van olyan falu is a megyében — például a 2300 lakosú Dögé —, ahol minden házban egy-egy felnőtt tanul tovább. Felszólalásában a továbbiakban az általános iskolai oktatás problémáival foglalkozott, majd kérte, hogy a költségvetési tételek megvalósításánál vegye figyelembe ezzel kapcsolatos javaslatait. DR TÖRŐ IMRE (Budapest) felszólalása az egészségügyi tárca költségvetéséhez kapcsolódott. Örömmel állapította meg, hogy a tervezetben meghatározott céllal a rendelkezésre álló eszközöket a már elért egészségügyi eredmények megszilárdítására kell felhasználni. Méltatta a közegészségügyi viszonyok javulását, azután felhívta a figyelmet az orvosi ellátás további korszerűsítésére. SÜMEGI JÁNOS (Nógrád megye) a nagyobb pusztulásnak kitett és nehezebben művelhető lejtős területek helyzetével foglalkozott, majd megyéjének problémáival összekapcsolva a mezőgazdasági szakemberképzést, a felsőfokú technikumok létrehozásának szükségességét fejtegette. KÖNYI GYULA (Budapest) a többi között egyes ipari vállalatok létszámproblémáira és arra a jelenségre hívta fel a figyelmet, hogy vannak üzemek, amelyek a meghatározottnál nagyobb munkásgárdával akarták teljesíteni kötelezettségeiket, és ha erre nem nyílt lehetőség, a túlóráztatáshoz folyamodtak. » A túlórák növekedése azonban nem ,istencsapás’ — hangsúlyozta a képviselő —, objektív és szubjektív okai a gyáron belüli szervezetlenségben, a nem kielégítő munka- és üzemszervezésben keresendő.« KÁNTOR LAJOSNfc (Borsod megye) a Bodrogköz »fejlődését ismertette az országgyűléssel. Ez az országrész ugyanis másfél évtizeddel ezelőtt még az egyik legelmaradottabb része volt hazánknak. Az utóbbi időkben a falvakban kigyulladt a villany, új iskolák épültek, új termelési kultúrákat vezettek be, s Bodrogköz népe megindult a felemelkedés útján. A továbbiakban is sok még a tennivaló, új kutakra, egészséges ivóvízre, törpevízművekre van szükség, ennek a bizalomnak a jelentőségét, a felelősséget és a kötelességet. Hozzáértésük, szorgalmuk, munkaszeretetük a biztosítéka, hogy a befektetés jó kezekbe került, a mezőgazdaság termelési eredményeiben térül majd meg népgazdaságunknak, népünknek. A megnövelt beruházási összegek mindenekelőtt a mezőgazdaság gépellátottságát fokozzák. Gyorsan nő az öntözött terület is. Eredetileg azt tervezetük, hogy az ötéves terv végére 460 ezer hold lesz az öntözött terület. Tervünk most biztosítja, hogy már 1964-ben megközelítőleg 550 000 holdat öntözzünk. Szőlőt és gyümölcsöst ez évben 51,5 ezer holdon telepítünk. 1964-ben összesen 1 millió 650 ezer tonna műtrágyát használ fel a mezőgazdaság, 20 százalékkal többet, mint 1963-ban. — Terveink, politikánk, munkánk, erőfeszítéseink tartalma, célja népünk szebb, jobb élete, életszínvonalának emelése. Ennek a célnak rendeljük alá gazdaságpolitikánkat, ötéves tervünket és éves terveinket is. — Ez évi tervünk, mint ismeretes, a bérből és fizetésből élők reáljövedelmének emelését 3 százalékkal irányozza elő. Hasonló mértékben nő — a termelés növekedésével összefüggésben — a parasztság reáljövedelme is. — A fenti személyes rendeltetésű jövedelmek mellett a különböző, úgynevezett közvetett juttatások — az ingyenes és kedvezményes társadalmi juttatások, az egészségügyi, kulturális és szociális ellátásra fordított költségek — egy főre jutó összege négy év alatt lényegesen gyorsabban növekedett, mint a reáljövedelem. Különösen jelentős az ingyenes és kedvezményes juttatások növekedése a termelőszövetkezeti dolgozóknál. Dr. Ajtai Mikis Terveink, po népüm Dr. Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke szólalt fel ezután. Bevezetőben hangoztatta, hogy második ötéves tervünk eddig eltelt három esztendejében népgazdaságunk egészségesen, az ötéves terv fő céljai szerint fejlődött. —■ Az 1964-es terv a nemzeti jövedelem termelésében és elosztásában egyaránt az ötéves terv fejlődési irányának egyértelmű folytatása; a termelés struktúrájának átalakítása az eredeti célok szerint folytatódik. Ez évi tervünk az ipari termelés hétszázalékos növelését irányozza elő. Ez azt jelenti, hogy 1960-hoz képest a termelés 38 százalékkal emel-kedik. Ez valamelyest magasabb, mint ötéves tervünk eredeti előirány- , zata volt. Kiemelte, hogy a terv az ipari exportnak a ter- melés emelkedésénél nagyobb, 8 százalékos növekedését irányozza elő. A fokozott exportfeladatok velejárója, hogy azoknak az iparágaknak a terme- , lése nő leggyorsabban, amelyek jellegzetes és versenyképes exportter- mékeinket adják. Jó példája ennek a komoly nem-zetközi hírnevet kivívott , gyógyszeriparunk. A műszaki fejlesztés jelentőségéről szólva alá- húzta: 1 — A fő kérdés az, hogylényegesen lerövidítsük, s gyorsítsuk egy-egy új gyártmány útját a kutatás kezdetétől a sorozat gyártásig. Tapasztalataink azt mutatják: ennek fő eszköze, hogy a rendelke-zésre álló szellemi és anyagi erőket rugalmasan összpontosítsuk, átcsopor- tosítsuk az aktuális, si- kér reményével kecsegte-tő fejlesztési feladatokra. ] Ez természetesen azt is , feltételezi, hogy csökkent , sük gyártmányaink szájmát, szűkítsük iparunk gyártmányprofilját, job- ban használjuk ki azokat a munkamegosztási lehe-tőségeket, amelyekre a nemzetközi szocialista együttműködés módot nyújt . A Tervhivatal elnöke ezután a munkaerő-gaz- dálkodás néhány kérdésé- vel foglalkozott. Rámutatott, hogy a jelentkező munkaerő-hiány a fejlő- dés természetes, törvény- szerű velejárója. Az öt- éves terv első éveiben a szocialista iparban és építőiparban foglalkozta- tottak száma évi átlag- c slitikánk, már közebb, jobb ban mintegy 55 ezer fővel növekedett. Ez évi tervünk — a munkaerőhelyzetet figyelembe véve már csak 35 ezer fő növekedést irányoz elő. A fejlődés természetes velejárója az is, hogy a népgazdaság összes foglalkoztatottjából a mezőgazdasági dolgozók részaránya csökken. Ennek megfelelően népgazdaságunkban 1960-ban a mezőgazdaság foglalkoztatta a keresők 39 százalékát, míg 1963-ban már csak 33 százalékát. Az utóbbi években azonban a mezőgazdasági dolgozók át- Kospontiben a nehéz testi műi gipari üzemeinkben különösen a nehéz testi munkát igénylő rakodásoknál, anyagmozgatásnál jelentkezik a munkaerőhiány. Indokolt, hogy a jövőben ezeket a munkákat fokozottan gépesítsük. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal és a Pénzügyminisztériummal most olyan új beruházási forma kialakításán dolgozunk, amely ennek a feladatnak a megoldását elősegíti. Olyan központi beruházási alap létesítését tervezzük, amelyből a rakodó, anyagmozgató munkák gépesítésének leghatékonyabb formájára javaslatot tevő üzemeknek — ha igénylik — év közben, folyamatosan hitelt folyósíthatunk. Dr. Ajtai Miklós ezután mezőgazdaságunk elmúlt évi eredményeiről és idei feladatairól beszélt. Kiemelte: — Mint ismeretes, 1963- ban a mezőgazdaság termelése 4—5 százalékkal növekedett. Idei tervünk hasonló, reálisnak tekint- nető növekedést irányoz elő. Az 1963. évi terméseredményekkel összefüggő nehézségek nem is a termelés általános színvonalából, hanem annak a tervtől eltérő összetétele ,ből fakadnak. Néhány növényfélénél, mint a kukoricánál, a cukorrépánál, ,edvezőem alakultak a termésátlagok, jó volt a , zöldség-, a téli alma, a , szőlőtermés, ugyanakkor gyenge volt kenyérgabo ,na-termésünk. Fontos kötelességünk, hogy az idei kenyérgabona-termés biz- ; tositásáért a továbbiakban is ugyanolyan szervezett, gondos és lendüle- tes legyen a növényápo- ;ási munka, mint amilyen az őszi vetések , munkája ikánk célja s élete áramlása a kelleténél gyorsabb volt. — A munkaerő-hiány pótlásának legkézenfekvőbb módja az, hogy a még fellelhető tartalékokat vonjuk be az iparba. Az ország több vidékén, ahol az ipar még fejletlen, bőségesek a munkaerő-források, de az olyan iparilag fejlett városokban is, ahol kevés a férfi munkaerő, női munkaerő még nagy számban bevonható a termelésbe. A másik módszer a vidéki ipartelepítés és ezen belül a fővárosi üzemek egy részének vidékre telepítése r uházási alapdó gépesítésére volt. A továbbiakban az előadó a beruházások szükségességéről, a fejlődést elősegítőműszakitechnikai bázis növeléséről beszélt. — Mindaz, amivel erősödik, gazdagodik mezőgazdaságunk — mondotta —, a gép, az építkezés, a beruházás — népünk munkájának terméke. Szövetkezeti parasztságunk és állami gazdaságaink dolgozói átérzik Ésszerű tál a gazdálkodás . — Négy év alatt módunk van az eredeti terveinken felül mintegy 16 milliárd többletet beruházni. Ennek kereken a fele a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztését szolgálja. A többleteket az iparban mindenekelőtt a vegyipar fejlesztésének gyorsítására fordítjuk. Jelentősen emelkednek a közlekedés beruházásai, így többek között többletösszegeket fordítunk a záhonyi átrakó körzet fejlesztésére, a szolnoki pályaudvar bővítésére és a vasút egyéb fejlesztési céljaira. A terven felüli többletekből jelentős összegeket fordítunk kommunális beruházásokra, csatornaépítésre, lakásépítésre és a budapesti metró építésére. — Az 1964. évi beruházási terv előirányzata 10 százalékkal több, mint 1963-ban. A terven belül tovább emelkedik a mezőgazdasági és a vegyipari beruházások részaránya. Ez évben — többek között — üzembe helyezik a Tiszai Vegyikombinát műtrágyagyárát, elkészül a Lenin Kohászati Művek durvahengerművének rekonstrukciója és befejeződik az Erzsébet-híd építése. A beruházások 10 százalékos növelése jelentős erőfeszítéseket igényel, különösen az építkezések terén. Tekintettel az építőipar ismert munkaerőhelyzetére, semmi esetre karékosság minden területén sem szabad évközben új feladatokkal növelnünk a beruházásokat, mert ez szétforgácsolásra, a munka hatásfokának csökkentésére vezetne. A helyzet arra kötelez, hogy a tervben és a költségvetésben szereplő öszszegeket fegyelmezetten betartsuk, felső határnak tekintsük. — A mostani ülésszakon is szóba került — folytatta az előadó — beruházásaink szétforgácsoltságának problémája, a beruházások kivitelezése koncentrálásának, az építési idők lerövidítésének fontossága. A probléma lényege az: nem tudtuk még elérni, hogy annyi építkezés folyjék, ahánynál biztosítható a műszakilag lehetséges legkedvezőbb kivitelezési idő. Ami az 1964-es terv beruházási fejezetét illeti, erős koncentrálást irányoztunk elő a nagyobb, az úgynevezett limiten felüli beruházásoknál. — Tervünk és költségvetésünk — mondotta befejezésül dr. Ajtai Miklós — 1964-ben is biztosítja ötéves tervtörvényünk realizálását, a szocialista építés ügyének újabb sikerét gazdaságpolitikánk gyakorlat igazolta útján. A fejlődés több tekintetben újszerű és nem könynyű feladatokat állít elénk, megköveteli az észszerű, de szigorúbb takarékosságot a gazdálkodás és a termelés minden területén. A terv és a költségvetés feladatai nehezek, de reálisak. A feltételek adottak s munkánkon múlik, hogy az év elteltével milyen erdeményekről adhatunk majd számot. LAKATOS ANDRÁS (Somogy megye) a szőlő- és gyümölcstelepítések járulékos beruházásainak fontosságára hívta fel a figyelmet. Hangoztatta, hogy ezek a beruházások a termelés és a jövedelmezőség, valamint a fogyasztás szempontjából egyaránt nélkülözhetetlenek. A szőlő- és gyümölcstermesztő üzemek egyre erőteljesebben igénylik a feldolgozó és tároló teret. JAKAB SÁNDOR (Nógrád megye) a munkaerőproblémáról szólva hangsúlyozta, hogyha le akarjuk küzdeni a fennálló nehézségeket, akkor szakítanunk kell a korábbi időszakból származó helytelen nézetekkel és gyakorlattal. Irányító szerveink módszerei között még mindig találkozhatunk azzal, hogyha a terv emelését írják elő, nagyobb létszámot is adnak hozzá, de azzal nem számolnak, hogy ennek betöltésére nincs munkaerő. Nógrád megye iparának fejlődéséről elmondotta, hogy a növekedés 99 százaléka származott a termelékenység emeléséből. A továbbiakban a műszaki fejlesztés megyei tapasztalatairól, majd a nők munkába állításáról és az ezt segítő intézmények fejlesztéséről szólott. BERTALAN ISTVÁN (Budapest) az Országos Papíripari Vállalat tapasztalatai alapján az ipari átszervezés hatását és eredményeit ismertette. Elmondotta, hogy az átalakítás óta általában jobban érvényesül a népgazdasági érdek, és egyre ritkábban találkozunk azzal a helytelen szemlélettel, amely egyegy részleg, esetleg üzem pillanatnyi előnyeiért hajlandóságot mutat az országos célok háttérbe szorítására. ESZE GÁBOR (Szabolcs-Szatmár megye) az öntözés és a gyümölcstermesztés problémáival foglalkozott Hangoztatta, hogy az állandó, nagy termések előfeltétele, a megfelelő nedvesség biztosításához megyéjében az évi csapadékmennyiség nem elegendő. Ezért a nedvesség megőrzését elősegítő agrotechnika mellett is csak öntözéssel küzdhetnek hatékonyan az aszály ellen. Az öntözött terület az utóbbi években jelentősen nőtt. Ezután elmondotta, hogy Szabolcs-Szatmár megyében 1963-ban 18 600 vagon almát termeltek, és ebből a kereskedelem az év végéig 15 724 vagont vett át. Ennek a mennyiségnek 50—60 százaléka volt elsőosztályú áru. Korszerűbb gazdálbarlása,ami, azonban — mondotta — a a termés magasabb százaléka lehetne exportképes. Végül javasolta a fehérgyarmati, a csengeri és a vásárosnaményi állomás rakodóparkjának bővítését. Ezután az elnöklő Pólyák János indítványozta, hogy az országgyűlés február elsején, szombaton délelőtt 10 órakor folytassa az 1964. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat vitáját. Az országgyűlés a javaslatot elfogadta. Az ülés 18 óra 55 perckor ért véget. (MTI) A Parlament folyosóin Vidéki honatyák egy csoportja arra beszélget, hogy az utóbbi időben növekszik a képviselők tekintélye. Egyikük erre közbeveti: — Az jó, ha nagyobb a megbecsülés de csak úgy lehet tartós, ha szavunknál még nagyobb súlya lesz az országban meg az ország házában is ... Váci Mihály költő, Szabolcs megyi képviselője személyes tapasztalataivá sajátosan világítja meg ezt a helyes gondolatot. Nemrég hivatalos dolga akadt a főváros egyik kerületi tanácsában, ahol vb-elnökkel szeretett volna beszélni Ám az elnök ridegen kiüzent: most értekezik, nem ér rá fogadni... És a képviselő még arra sem kaphatott választ hogy mikor kegyeskedne mégis ráérni.. Ezek után elment a vb-elnökhelyetteshez. Itt meg a titkárnőnek csak úgy akaródzott bejelenteni őt, ha vele is közli jövetele célját. — Persze, még a csinos titkárnőnél sem óhajtottam elővallomást« tenni — mondja Váci Mihály. — Végül csak nagyon határozott fellépéssel juthattam be az elnökhelyetteshez... Választókerületében meg azt a furcsaságot tapasztalja, hogy a tanács egyszerűen nem válaszol hivatalos képviselő leveleire, amelyeket választópolgárok ügyeiben intézett hozzájuk. — Kevés ugyan az ilyen tanácsi vezető — jegyzi meg —, de magatartásukban az a legsúlyosabb, ha így viselkednek e nép választott képviselőivel — vajon hogyan bánnak bármelyik ügyféllel?!.. Miközben e bürokraták jellemrajzát boncolgatjuk — ironikusan hozzáfűzi: — Még az a szerencse, hogy bármelyik miniszterhez egyszerűbben bejuthat a képviselő — és tőlük választ is hamarabb kaphat... Valóban, némely tanácsi vezető tanulhatna emberi közvetlenséget a miniszterektől. Itt a büfében is például képviselők, újságírók veszik körül Czinege Lajos honvédelmi minisztert és közös örömmel kommentálják tárcája költségvetésének 450 milliós csökkentését. Aztán a miniszter a kötetlen beszélgetés során feleleveníti egy-két érdekes epizódját annak a látogatásnak is, amelyet tavaly nyáron tett a középiskolás fiúk nyári táborában. Valamilyen földmunkán dolgozók csoportjánál észrevette, hogy rosszul kezelik az ásót, könnyen kifáradnak. Megmutatta hát nekik, hogy lehetne másként. Amikor elment tőlük, a háta mögött megszólaltak: — Gyerekek, ez a miniszter valamikor kubikos lehetett... Csak kicsit tévedtek. Először mezőgazdasági cseléd volt, aztán kovács... A munka utáni beszélgetés során az egyik diák izgatott, kedves naivsággal megkérdezte: — Miniszter elvtárs, ha nem titok, tessék már elmondani: van-e nekünk is rakétánk és ha igen, mennyi? — Van és annyi, amennyi kell — válaszolt a miniszter barátságosan. De látva a fiúk meglepődését — visszakérdezte: — Milyen választ vártál? — Azt, hogy semmi közöd hozzá... Szenes Imre Hazánkba érkezett Alekszandar Rankovics A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására néhány napos látogatásra pénteken hazánkba érkezett Alekszandar Rankovics elvtárs, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság alelnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának titkára, Ivan Gosnjak, Gyúró Pucar, Jovan Veszelinov elvtársak, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagjai és Dobrivoje Vidics elvtárs, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának tagja. A vendégeket Biszku Béla, Gáspár Sándor, és Nemes Dezső elvtársak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai fogadták a Keleti pályaudvaron. A vendégek fogadásánál jelen volt dr. Dusán Csalics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete. Az Indiai Köztársaság elnökének távirata Dr. S. Radhakrishnan, az Indiai Köztársaság elnöke, táviratban fejezte ki köszönetét Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének, az India nemzeti ünnepe alkalmából küldött jókívánságokért. Véget ért a marxi oktatóinak A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen pénteken véget ért a felsőoktatási intézmények marxizmus-leninizmus oktatóinak I. országos konferenciája. A háromnapos zanis-leninizmus tnácskozása tudományos ülésszakon több mint 600 egyetemi és főiskolai oktató vett részt, köztük a baráti országokból érkezett vendégek, egyetemi tanárok és akadémikusok is. A Pugwash- sajtóért konferencia ekezlete M. D. Milkonscsikov szovjet akadémikus, a tizenkettedik Pugwash-értekezlet plenáris ülésének elnöke, valamint Powell angol és Szalam pakisztáni tudós sajtóértekezletet tartott. Az angol tudós kijelentette, hogy a jelenkorvegi_________________________ fontosabb problémái a leszerelés és a fejlődésben levő országok megsegítése. A pakisztáni tudós hangsúlyozta, hogy az államok közötti kapcsolatokban még fellelhető hidegháborús szellem a legfőbb akadály a fejlődésben levő országok segélyezésének. Nagykövetségi színtre emelték a magyar svéd diplomáciai kapcsolatokat A Magyar Népköztársaság és a Svéd Királyság kormányai közös megegyezéssel elhatározták, hogy stockholmi, illetőleg budapesti követségeiket nagykövetségi rangra emelik. (MTI) 1964. február 1 __________________________________________N EPSZAVA__________________________________________________________3