Népszava, 1964. június (92. évfolyam, 127–151. szám)

1964-06-02 / 127. szám

A bérezésnél és jutalmazásnál is érvényesíteni kell a szakszervezet jogait A vasasszakszervezet munkatársával kerestük fel a Medd­­or Mű­vek Budapesti Orvosi Műszergyárát, hogy a bé­rezéssel és általában a munkaügyi intézkedések­kel kapcsolatos panaszo­kat kivizsgáljuk. Műsza­kiak és munkások egy­aránt arról panaszkodtak, hogy az utóbbi hónapok­ban a gyár irányítóinak vezetési módszere sok gondot, bosszúságot okoz az embereknek. — Vezetőink valahogy nem akarják tudomásul venni, nem övéké a gyár, hanem mindannyiunké — próbálja kifejezni a pa­naszok eredetét az egyik bizalmi.­­ Pedig mi is szeretnénk tudni arról, hogy üzemünkben mi tör­ténik. Javaslataink, ész­revételeink bizonyára sok baj elkerüléséhez járul­tak volna hozzá. forint prémiumot fizettek ki, amit 14 vezető (igaz­gató, főmérnök, főköny­velő stb.) között osztottak ki Kisebb összeget ka­pott egy raktáros is, de a munkások és a műhe­lyek műszaki vezetői, akiknek ugyancsak orosz­lánrészük volt a költöz­ködésben, egyetlen fillért sem kaptak. Ez az eset is szóbeszél tárgya a Vál­lalatnál A szabálytalanságok következménye az is, hogy az első negyedév­ben túllépték az állo­mányon kívüli béralapot és több mint 800 túlórát használtak fel törvényte­lenül, engedély nélkül. Vizsgálódásunk alap­ján szerzett tapasztala­tainkat feltártuk az igazgató előtt. A bérezés kérdéseivel kapcsolatban hivatkoztunk a szakszer­vezeti tisztségviselők tör­vényes jogaira. Meglepő kérdéssel válaszolt Bia­­lon Gyula igazgató: — Mennyiben tartozik a szakszervezetre az, ha a nomenklatúrán belül történik bérmódosítás ? Béremelés az a*b egyetértése nélkül Vizsgálódásunk során magunk is tapasztalhat­tuk, hogy a bizalmi által elmondottak nem alapta­lanok. Nemrég például az alkalmazotti dolgozók béremelésére került sor, ami 57 dolgozót érintett, 100—650 forint erejéig. A béremeléssel szemben ter­mészetesen senkinek sem lehet kifogása, de annál több az ellen, ahogyan az összesen 11 200 forin­tot felosztották. A fenn­álló rendelkezések előír­ják, hogy bérezési kér­désekben a gazdasági ve­zetők csakis a szakszer­vezeti bizottsággal egyet­értésben dönthetnek. Vé­leményükre azonban a gyár vezetői nem voltak kiváncsiak. Csak amikor az összeg felosztása már megtörtént, akkor hívták meg a szakszervezeti bi­zottság titkárát, hogy ve­gye tudomásul . Én megmondtam, hogy nem értek teljes egészében egyet a feltün­tetett bérbesorolásokkal — mondja Flesznik Fe­renc szb-titkár. — Ebből ugyanis több olyan dol­gozó kimaradt, akiknél már korábban is indo­kolt lett volna a béreme­lés. Az igazgató azonban kijelentette: nem azért hívott meg, hogy a dön­téssel egyetértsek. Nagy vita után csak egyetlen dolgozónál sikerült 100 forintos bérnövelést el­érnünk. A felemelt alkalmazot­ti béreket már kifizették, de az szb-titkár aláírása még ma sem szerepel a bérlistán. Egyébként a munkaügyi szervek véle­ményére sem volt kiván­csi az igazgató, a bér­emelésről csak utólag sze­reztek tudomást, amikor utasította őket a bérmó­dosítások végrehajtására. Ebből is fakadhatott, hogy több dolgozó bérét szabálytalanul, a munka­körének megfelelő kate­gória felső határán felül állapították meg. Így nem véletlen, hogy túl­lépték az engedélyezett alkalmazotti bérkeretet. Általános a panasz a munkások bérbesorolásá­nak módja miatt. Sze­rintünk ezt még a válla­lati ügyrend is helytele­nül rögzíti, amikor a munkaügyi osztály tenni­valói között megszabja: »Az egyes dolgozók és munkák besorolására ja­vaslatot tesz az igazgató­nak, akinek döntése sze­rint a besorolást végre­hajtja.*­ Mintha szakszer­vezeti szervek nem is lennének az üzemben. — pedig azok egyetértése nélkül bérezési kérdésben senkinek sincs joga dön­teni! Hosszas beszélgetés után végül elismerte, hogy az alkalmazotti bér­­besorolások és általában a bérügyek intézése va­lóban nem a leghelye­sebben­ történt. Az el­múlt hónapokban a vál­lalat nagyarányú átszer­vezésére hivatkozott, amelynek során négy gyárból kerültek hozzá­juk az emberek, s a bé­rezési szintkülönbségek jelentős bérfeszültségeket okoztak .Szerintünk na­gyon is helytelen az a né­zet, amely úgy gondolja, hogy az átszervezés in­dokul szolgálhat a szak­­szervezeti szervek tör­vény biztosította jogai­nak csorbítására.) Mint­hogy csak most folyik az új vállalati ügyrend ki­dolgozása, ennek elké­szültéig tartották fontos­nak, hogy a bérezés ügyeit az igazgató egy­maga intézze. A jövő­ben azonban a bérkere­tet az egyes üzemegysé­gek vezetői kapják meg, s a szakszervezeti szer­vekkel közösen, maguk gazdálkodnak majd a bé­rekkel, természetesen a munkaügyi részleg ellen­őrzése mellett. Az igazgató utóbbi ígéretének valóra váltása nemcsak a vezetés gond­jait könnyíti meg, ha­nem megteremti majd a műhelyek felelős veze­tőinek önállóságát a bé­rezésben. Az eddig elkö­vetett hibákért azonban felelni kell, és minden­képpen felelős azért, hogy a szakszervezet tör­vényes jogai érvényesül­jenek a Budapesti Orvo­si Mű­szergyárban is. Csak ez biztosíthatja, hogy a béreket, prémiu­mokat és jutalmakat igazságosan, a dolgozók megelégedésére osszák fel és megszűnjenek a jogos panaszok. Taray László Az igazgató ígérete és felelőssége A bizalmit és a művezetőt sem kérdezik A szakszervezet jogai­nak lebecsülését tükrözi a vállalati bérszabályzat is — ebben a szakszer­vezeti bizottság sem vét­len —, amely a személyi órabérek módosításával kapcsolatban a követke­zőket rögzíti: »Ha a dol­gozó személyi órabérét akár pluszban, akár mí­nuszban módosítani kí­vánják, akkor a műveze­tő, a bizalmi és a mun­kaügyi osztály javaslata alapján az igazgató dönt.­ Az üzemi bérszabályzat tehát nem veszi figye­lembe, hogy a bizalmiak­nak egyetértési, nem pe­dig javaslattevő joguk van a bérek megállapítá­sánál. Az utóbbi hóna­pokban azonban még ja­vaslataikat sem veszik figyelembe. — Osztályunkon mint­egy ötven dolgozónak a bérkérelme vár elintézés­re — mondja Konta Jó­zsef, a munkaügyi cso­port vezetője. E kérelme­ket aláírták, a műhelyek vezetői és a szakszerve­­­zeti bizalmiak is, ami bi­zonyítja, hogy egyetérte­nek a dolgozók kérése- Ez ideig azonban vel, nem kaptunk pénzt a jo­gos igények kielégítésére. Ugyanakkor... — öt dolgozónk sze­mélyesen fordult levél­ben az igazgatóhoz bér­emelése ügyében — mondja Ferenczffy Gyu­la, az üzemgazdasági osz­tály vezetője. — Mind az öten megkapták a bér­emelést, amiről előzőleg sem mi, sem szakszerve­zeti bizalmijuk nem tu­dott. Csak az egyik dol­gozó kérelmét írta alá a szakszervezeti bizalmi, a többinél, úgy látszik, ezt az igazgató nem hiányol­ta. — Sajnos nekünk is csak javaslattevő jogunk van a munkások bérezé­sében — panaszolja Me­lis Endre üzemvezető. — Műhelyünkre külön bér­keretet nem kapunk, így nincs módunk arra, hogy a bérekkel gazdálkod­junk. Nem volt tudomá­sunk az alkalmazotti bér­emelésről sem, pedig na­gyon indokolt lett volna, hogy például a nálunk dolgozó Mike Gyula elektrotechnikus és má­sok is kapjanak emelést. Béralap túllépés, engedély nélküli túlórák Az elmondottak bizo­nyítják, hogy nemcsak a szakszervezeti tisztségvi­selők, hanem olyan üzem­vezetők jogai sem érvé­nyesülnek a bérezésben, akik pedig tízmilliós tervek teljesítéséért fele­lősek. A műhelyek veze­tőinek még annyi hatás­­körük sincs, hogy egy ta­karítónőnek például 10 filléres órabéremelést ad­janak. A döntés jogát még ilyen összeg esetén is magának tartja fenn az igazgató. Az ilyen eljárással semmiképpen sem lehet egyetérteni. Különöskép­pen azért nem, mert így bizony megtörténhet, hogy nem azok kapnak béremelést, prémiumot, vagy jutalmat, akik leg­inkább megérdemelnek. Ilyennek lehet monda­ni a legutóbbi esetet is, amikor a költözködések lebonyolításáért 17 300 1964. június 7 Dr. Harrer Ferenc kitüntetése A Népköztársaság El­nöki Tanácsa az ország haladó, demokratikus fej­lődésének szolgálatában kifejtett több mint fél­évszázados közéleti tevé­kenysége, a népfront­mozgalomban folytatott érdemes munkássága el­ismeréséül — 90. szüle­tésnapja alkalmából — a Munka Vörös Zászló Ér­demrendje kitüntetést adományozta dr. Harrer Ferencnek, a Hazafias Népfront Országos Taná­csa alelnökének, a Haza­fias Népfront budapesti bizottsága elnökének. A kitüntetést hétfőn a parlamentben Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke nyújtot­ta át. A kitüntetés átadá­sánál jelen volt Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese és köz­életünk több más vezető személyisége. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának el­nöksége hétfőn vacsorát adott dr. Harrer Ferenc tiszteletére. Kállai Gyula az MSZMP Központi Bi­zottsága, a magyar for­radalmi munkás-paraszt kormány és a Hazafias Népfront Országos Taná­csa nevében köszöntötte az ünnepeltet. Egy szép délutánon Di­­csekvin sétálva jött haza. Alighogy az előszobába lépett, felesége a fülébe súgta: — Egy volt iskolatársad van itt. De ne tölts vele Solo időt. Itt van két jegy, ha látod, hogy túlságosan elüldögél, mondd, hogy sietünk, mert színházba megyünk. Dicsekvin belesett a résnyire nyitva maradt aj­tón.­­Vajon ki lehet az? — törte a fejét. — Kora szerint valóban iskolatár­sam lehetne, de fogalmam sincs, kicsoda.« És elszán­tan belépett a szobába. A vendég felugrott. — Szervusz, öreg bará­tom! — Ó, hány éve nem ta­lálkoztunk! — kiáltott fel Dicsekvin. — De várj csak, várj csak, te vagy?... — Genka Vinogradov, nem emlékszel rám? Dicsekvinnek halvány sejtelme sem volt, hogy ki is az a Genka, de még­is így szólt: — Te vagy a Genka? — Bizony én, barátom! — Mutasd a személy­azonossági igazolványo­dat! A vendég elkomorult. — Te személyazonossági igazolványt kérsz régi is­­­kolatársadtól? Szavamra,­­ én vagyok Genka. , — Igen, most megis­mertelek — állított tudva , valótlant Dicsekvin. — És ’ mondd, nem vagy éhes? — Mi ugyan majd ... — Köszönöm, nem ké­­­­rek semmit. , — És hol laksz? ’ — A Moszkva szállodá­ban. De nemsokára elköl­tözöm. — Ügy. És különben hogy megy sorod? — Köszönöm, megü­­l mendegél. És neked?­­ — Nem panaszkodha­­­tom — válaszolta a házi­­­­gazda. — Vezető állásban vagyok a pénzügyminisz- t tériumban. Éppen most­­ érkeztem kiküldetésből — ■ tette hozzá, majd lopva az órájára pillantott és mintha véletlenül tenné, leejtette a színházjegye­■ két. Nem is vette észre,­­ hogy a vendég elmosolyo­dik, fölemeli a jegyeket és az asztalra teszi. — Egészen elfelejtet­tem, hogy mára ... — Értekezlet? — Valami hasonló. — Hát akkor megyek. — De nem, maradj csak. Hol is laksz tulaj­donképpen? — Hiszen mondtam már, a Moszkva szállodában. — Igen, igen. És ha legközelebb jössz, előbb hívjál fel telefonon. Van­nak bizonyos lehetősé­geim, hogy segítsek raj­tad. A vendég csodálkozva nézett Dicsekvinre, aki közben nagy csomó aktát tett maga elé és belemé­lyedt. Kis idő múlva szórako­zottan felnézett és meg­kérdezte: — A szüleid hogy van­nak? — Mind a ketten meg­haltak, Dicsekvin aláhúzott va­lamit az iratokban. — Hm. Add át nekik üdvözletemet. A vendég szomorúan in­gatta a fejét. — Hogy szolgál az egészséged? — kérdezte a házigazda. Vinogradov hallgatott egy darabig, azután így válaszolt: — Hm, nem túl jól. Rá­kom van, érelmeszesedés­ben, tífuszban és szívbaj­ban szenvedek. — Valóban irigylésre méltó vagy! — Dicsekvin félretette az iratokat, fel­állt és dúdolni kezdett. Vinogradov is felállt, mi­re Dicsekvin kikísérte az előszobába és megjegyez­te: — Még mindig van va­lami dolgom mára. És te mivel foglalkozol tulaj­donképpen? — Kollégák leszünk. Éppen most kaptam állást én is a minisztériumban. — Igen? — mondta Di­csekvin és közben kiol­dotta a nyakkendőjét. — Ha szükséged lenne vala­mire, felhívhatsz. — Talán egyszerűbb lenne, ha te jönnél hoz­zám. Az első emeleten, a kettes számú szobában megtalálsz... — Végre elment — Uj­jongott Raisza asszony, amikor a vendég mögött becsapódott az ajtó. — Miért jött egyáltalán? Protekciót kért? — Tulajdonképpen nem. De várj csak egy kicsit! Első emelet? Kettes szo­ba? Dicsekvin a telefonhoz rohant. — Porta? Itt Dicsekvin. Igen, már visszajöttem. Ki keresett? Az új miniszter­­helyettes? Vinogradov? Dicsekvin kiejtette ke­zéből a kagylót. Felesége kétségbeeset­ten karon ragadta: — Az isten szerelmére, mi van veled? Hiszen mi­lyen jól eltársalogtatok, amikor megismerted, mint régi iskolatársadat. Dicsekvin jeges pillan­tást vetett a feleségére: — Én őt? — sziszegte. — Ő ismert meg engem. Szirmai Mariann fordítása Borisz Laszkin: AZ ISKOLATÁRS Angol szakszervezeti küldöttség érkezett A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete elnökségének meghívására C. W. Hallett főtitkár ve­zetésével Budapestre ér­kezett a Brit Egyesült Gépipari Szakszervezet hattagú küldöttsége. Családiasabb a hangulat — jobban szót értünk egymással Növekvő tekintély Mennyi segítő szándék Mennyi gondolat, kezde­ményező kedv, segítő szándék! Mi mindent kezdhetne ezzel a Haza­fias Népfront — ha a helyi emberek megfelelően él­nek a nagyszerű lehetőség Amikor a III. kerületi tanács vb-titkárának szo­bájában a lakóbizottsági választások eddigi ered­ményeiről érdeklődöm, először egy jelentést tesz­nek elém. Ebben inkább a számok beszélnek. El­mondják, hogy július 15-ig 760 bizottságot kell meg­választani a kerületben, ezt a feladatot május 21-ig 350 helyen már elvégez­ték. Nincs tehát baj az ütemmel, hiszen most van Nemcsak udvar — Egészen mások a kö­rülmények, mint 1960-ban voltak, amikor szavazó­körzetenként összevonva, mondhatnám, futószala­gon tartottuk a lakóbizott­sági választásokat — ál­lapítja meg határozottan Kiss Györgyné lakóbizott­sági főelőadó. — Most, hogy a lakóházakban ren­dezzük meg a választáso­kat, magunk is meglepő­dünk, milyen szeretettel és érdeklődéssel fogad­nak bennünket. Ezt már a külsőségekből is megérez­­zük. Sehol sem hiányzik a szépen leterített asztal, a lakásokból kihordott ka­rosszékekből kialakított »nézőtér«, de nem ritka az sem, hogy úttörők köszön­tik az egybegyűlteket, sőt. —• Az utóbbi években amúgy is megnövekedett lakóbizottságaink tekinté­lye — jegyzi meg Szabó Sándorné, a III/10-es kör­zet párttitkára. — Sze­rintem jórészt ezzel ma­gyarázható a nagyfokú érdeklődés. Érzi a lakos­ság, hogy már társadalmi súlyuk van a lakóbizott­ságoknak. Az év elején megjelent rendelet még inkább kiterjesztette ha­táskörüket. Különösen sze­rencsésnek tartom például azt a pontot, amely ki­mondja, hogy a házfel­ügyelők megjutalmazása előtt a HKI-nak véleményt kell kérnie az illetékes la­kóbizottságoktól. Beleszól­hatnak most már a javítá­si, tatarozási munkák átvételébe is. Ma még sokan vannak, akik a lakóbizottságok tagjait olyan­­alkalmazot­taknak­ tekintik, akik éj­jel-nappal kötelesek a la­kosság szolgálatára állni, akár aláírni valóról, akár gekkel. Egyelőre azonban erről nem sokat hallok. Bizonyára kevés a tény­anyag ... Annál inkább dicsérik a tanácsiak a körzeti pártszervezeteket Igen sok segítséget kapnak gyünk éppen a­­félidő­ben«. Az eddig megválasz­tott 1500 lakóbizottsági tag közül 600 első ízben érde­melte ki a megtisztelte­tést. Velük kellően felfris­sült a hálózat -vérkerin­gése­. A legérdekesebb szám azonban szinte ész­revétlenül bújik meg egy szűkszavú tőmondatban, így: -A választásokon az érintett körzetek lakóinak 86 százaléka vett részt.A m­ás külsőségek az egyik helyen ötventagú zenekarral kedveskedett lakótársainak egy zeneta­nár ... Ha rossz az idő, mindenütt akad olyan la­kó, aki — noha nem tag­ja a bizottságnak — kész­séggel felajánlja lakását az egybegyűlteknek. Az ünnepélyességet kü­lönben a tanács is elősegí­ti. Amikor a választáson egy-egy idősebb, beteges­kedő lakóbizottsági tag bejelenti visszavonulását, a tanácstag a végrehajtó bizottság nevében megkö­szöni fáradozásait, át­nyújtja a jó munkáért já­ró elismerő emléklapot, rendszerint valamilyen apró figyelmesség kísére­tében. S ez több, mint ud­varias külsőség­ panaszos ügyről van szó. Ezt a félreértést a válasz­tások során a tanácstagok iparkodnak eloszlatni.­­ A lakók többségét in­kább olyan kérdések fog­lalkoztatják, hogyan lehet­ne közös munkával szebbé tenni közvetlen környeze­tüket? — Eddig száz társadal­mi munkavállalást rögzí­tenek a jegyzőkönyvek — újságolja Balogh Jánosné, a szervezési csoport veze­tője. — A Bécsi út 88-ban az udvart akarják parko­sítani, a Leányfalu utca sarkán levő grundon ját­szóteret szeretnének léte­síteni, sok házban anya­got kérnek ahhoz, hogy elvégezzék a kisebb javí­tásokat. Legjelentősebb javaslat eddig a Kenyeres utcaiak kezdeményezése, akik rendbe akarják hoz­ni a Kiscelli kastélyhoz vezető utat. Ezt azonban óbudai közüggyé kell ten­ni, hiszen egy utca lakói­nak az ereje kevés, tőlük mind a szervezés­ben, mind a választások lebonyolításában. Rendkívül gazdagok, színesek a szomszédban beszélgető tanácstagok el­beszélései tapasztalataik­ról. — Körzetemben három helyen is ellenvéleményt jelentettek be a jelölőlis­tával szemben — mondja Ferencz Sándor tanácstag. — Több javasolt tag he­lyett mást választottak meg. Látszott, hogy a vá­lasztás demokratizmusát magától értetődőnek tart­ják és gyakorolják is jo­gaikat. — Valahogy már a lég­körből is érződik, hogy az emberek több felelősséget éreznek egymás iránt — mondja dr. Asztalos Sán­dor. — Erre vall az is, hogy a felszólalásokban nyíltan, erőteljesen elíté­lik azt a lakótársat, az botrányos családi életet él, vagy fittyet hány a szocialista együttélés sza­bályainak. Legutóbb pél­dául megbíráltak egy fe­lelőtlen anyát, mert felhá­borítóan bánik gyermekei­­­vel. Maguk a lakók köve­telték, hogy lépjen közbe a gyámhatóság. Valamennyiük közös ta­pasztalata, hogy mostaná­ban rengeteg új emberrel ismerkednek meg. Sőt, szinte egy új réteggel is — azokkal az üzemi dol­gozókkal, akik korábban alig-alig mentek el a kör­zeti tanácstagi beszámo­lókra. Most viszont oda­haza, helyben, végighall­gatták a tanácstagot. — Érthető ez, hiszen most családiasabb a han­gulat, jobban szót értünk egymással — vélekedik Ferencz Sándor. — Ezért tartom helyesnek, hogy házhoz visszük a beszá­molót — bár ez nekünk fáradságosabb, —, mert így kétszer-háromszor annyian kapcsolódnak be a közös ügyekbe, mintha az egész körzetet egy helyre invitálnánk. Ebből a körülményből messzebb menő, a válasz­tások után is kamatoztat­ható következtetést lehet levonni. Mégpedig azt, hogy talán érdemes lenne egy-egy választási ciklus­ban — négy év alatt több­ször is lakóbizottságokra bontva megtartani a be­számolót. Házhoz vinni a mondanivalót és közvetle­nül a legkisebb közössé­gekből összegyűjteni a gondokat, észrevételeket, terveket. Úgy, ahogyan most történik. Néhol ellene vetik, hogy ez a fajta tanácstagi tevé­kenység nehezebben ellen­őrizhető. De hát van-e hi­­vatottabb ellenőr, mint maga a választó? (miklós) NÉPSZAVA.

Next