Népszava, 1964. június (92. évfolyam, 127–151. szám)
1964-06-02 / 127. szám
A bérezésnél és jutalmazásnál is érvényesíteni kell a szakszervezet jogait A vasasszakszervezet munkatársával kerestük fel a Meddor Művek Budapesti Orvosi Műszergyárát, hogy a bérezéssel és általában a munkaügyi intézkedésekkel kapcsolatos panaszokat kivizsgáljuk. Műszakiak és munkások egyaránt arról panaszkodtak, hogy az utóbbi hónapokban a gyár irányítóinak vezetési módszere sok gondot, bosszúságot okoz az embereknek. — Vezetőink valahogy nem akarják tudomásul venni, nem övéké a gyár, hanem mindannyiunké — próbálja kifejezni a panaszok eredetét az egyik bizalmi. Pedig mi is szeretnénk tudni arról, hogy üzemünkben mi történik. Javaslataink, észrevételeink bizonyára sok baj elkerüléséhez járultak volna hozzá. forint prémiumot fizettek ki, amit 14 vezető (igazgató, főmérnök, főkönyvelő stb.) között osztottak ki Kisebb összeget kapott egy raktáros is, de a munkások és a műhelyek műszaki vezetői, akiknek ugyancsak oroszlánrészük volt a költözködésben, egyetlen fillért sem kaptak. Ez az eset is szóbeszél tárgya a Vállalatnál A szabálytalanságok következménye az is, hogy az első negyedévben túllépték az állományon kívüli béralapot és több mint 800 túlórát használtak fel törvénytelenül, engedély nélkül. Vizsgálódásunk alapján szerzett tapasztalatainkat feltártuk az igazgató előtt. A bérezés kérdéseivel kapcsolatban hivatkoztunk a szakszervezeti tisztségviselők törvényes jogaira. Meglepő kérdéssel válaszolt Bialon Gyula igazgató: — Mennyiben tartozik a szakszervezetre az, ha a nomenklatúrán belül történik bérmódosítás ? Béremelés az a*b egyetértése nélkül Vizsgálódásunk során magunk is tapasztalhattuk, hogy a bizalmi által elmondottak nem alaptalanok. Nemrég például az alkalmazotti dolgozók béremelésére került sor, ami 57 dolgozót érintett, 100—650 forint erejéig. A béremeléssel szemben természetesen senkinek sem lehet kifogása, de annál több az ellen, ahogyan az összesen 11 200 forintot felosztották. A fennálló rendelkezések előírják, hogy bérezési kérdésekben a gazdasági vezetők csakis a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben dönthetnek. Véleményükre azonban a gyár vezetői nem voltak kiváncsiak. Csak amikor az összeg felosztása már megtörtént, akkor hívták meg a szakszervezeti bizottság titkárát, hogy vegye tudomásul . Én megmondtam, hogy nem értek teljes egészében egyet a feltüntetett bérbesorolásokkal — mondja Flesznik Ferenc szb-titkár. — Ebből ugyanis több olyan dolgozó kimaradt, akiknél már korábban is indokolt lett volna a béremelés. Az igazgató azonban kijelentette: nem azért hívott meg, hogy a döntéssel egyetértsek. Nagy vita után csak egyetlen dolgozónál sikerült 100 forintos bérnövelést elérnünk. A felemelt alkalmazotti béreket már kifizették, de az szb-titkár aláírása még ma sem szerepel a bérlistán. Egyébként a munkaügyi szervek véleményére sem volt kiváncsi az igazgató, a béremelésről csak utólag szereztek tudomást, amikor utasította őket a bérmódosítások végrehajtására. Ebből is fakadhatott, hogy több dolgozó bérét szabálytalanul, a munkakörének megfelelő kategória felső határán felül állapították meg. Így nem véletlen, hogy túllépték az engedélyezett alkalmazotti bérkeretet. Általános a panasz a munkások bérbesorolásának módja miatt. Szerintünk ezt még a vállalati ügyrend is helytelenül rögzíti, amikor a munkaügyi osztály tennivalói között megszabja: »Az egyes dolgozók és munkák besorolására javaslatot tesz az igazgatónak, akinek döntése szerint a besorolást végrehajtja.* Mintha szakszervezeti szervek nem is lennének az üzemben. — pedig azok egyetértése nélkül bérezési kérdésben senkinek sincs joga dönteni! Hosszas beszélgetés után végül elismerte, hogy az alkalmazotti bérbesorolások és általában a bérügyek intézése valóban nem a leghelyesebben történt. Az elmúlt hónapokban a vállalat nagyarányú átszervezésére hivatkozott, amelynek során négy gyárból kerültek hozzájuk az emberek, s a bérezési szintkülönbségek jelentős bérfeszültségeket okoztak .Szerintünk nagyon is helytelen az a nézet, amely úgy gondolja, hogy az átszervezés indokul szolgálhat a szakszervezeti szervek törvény biztosította jogainak csorbítására.) Minthogy csak most folyik az új vállalati ügyrend kidolgozása, ennek elkészültéig tartották fontosnak, hogy a bérezés ügyeit az igazgató egymaga intézze. A jövőben azonban a bérkeretet az egyes üzemegységek vezetői kapják meg, s a szakszervezeti szervekkel közösen, maguk gazdálkodnak majd a bérekkel, természetesen a munkaügyi részleg ellenőrzése mellett. Az igazgató utóbbi ígéretének valóra váltása nemcsak a vezetés gondjait könnyíti meg, hanem megteremti majd a műhelyek felelős vezetőinek önállóságát a bérezésben. Az eddig elkövetett hibákért azonban felelni kell, és mindenképpen felelős azért, hogy a szakszervezet törvényes jogai érvényesüljenek a Budapesti Orvosi Műszergyárban is. Csak ez biztosíthatja, hogy a béreket, prémiumokat és jutalmakat igazságosan, a dolgozók megelégedésére osszák fel és megszűnjenek a jogos panaszok. Taray László Az igazgató ígérete és felelőssége A bizalmit és a művezetőt sem kérdezik A szakszervezet jogainak lebecsülését tükrözi a vállalati bérszabályzat is — ebben a szakszervezeti bizottság sem vétlen —, amely a személyi órabérek módosításával kapcsolatban a következőket rögzíti: »Ha a dolgozó személyi órabérét akár pluszban, akár mínuszban módosítani kívánják, akkor a művezető, a bizalmi és a munkaügyi osztály javaslata alapján az igazgató dönt. Az üzemi bérszabályzat tehát nem veszi figyelembe, hogy a bizalmiaknak egyetértési, nem pedig javaslattevő joguk van a bérek megállapításánál. Az utóbbi hónapokban azonban még javaslataikat sem veszik figyelembe. — Osztályunkon mintegy ötven dolgozónak a bérkérelme vár elintézésre — mondja Konta József, a munkaügyi csoport vezetője. E kérelmeket aláírták, a műhelyek vezetői és a szakszervezeti bizalmiak is, ami bizonyítja, hogy egyetértenek a dolgozók kérése- Ez ideig azonban vel, nem kaptunk pénzt a jogos igények kielégítésére. Ugyanakkor... — öt dolgozónk személyesen fordult levélben az igazgatóhoz béremelése ügyében — mondja Ferenczffy Gyula, az üzemgazdasági osztály vezetője. — Mind az öten megkapták a béremelést, amiről előzőleg sem mi, sem szakszervezeti bizalmijuk nem tudott. Csak az egyik dolgozó kérelmét írta alá a szakszervezeti bizalmi, a többinél, úgy látszik, ezt az igazgató nem hiányolta. — Sajnos nekünk is csak javaslattevő jogunk van a munkások bérezésében — panaszolja Melis Endre üzemvezető. — Műhelyünkre külön bérkeretet nem kapunk, így nincs módunk arra, hogy a bérekkel gazdálkodjunk. Nem volt tudomásunk az alkalmazotti béremelésről sem, pedig nagyon indokolt lett volna, hogy például a nálunk dolgozó Mike Gyula elektrotechnikus és mások is kapjanak emelést. Béralap túllépés, engedély nélküli túlórák Az elmondottak bizonyítják, hogy nemcsak a szakszervezeti tisztségviselők, hanem olyan üzemvezetők jogai sem érvényesülnek a bérezésben, akik pedig tízmilliós tervek teljesítéséért felelősek. A műhelyek vezetőinek még annyi hatáskörük sincs, hogy egy takarítónőnek például 10 filléres órabéremelést adjanak. A döntés jogát még ilyen összeg esetén is magának tartja fenn az igazgató. Az ilyen eljárással semmiképpen sem lehet egyetérteni. Különösképpen azért nem, mert így bizony megtörténhet, hogy nem azok kapnak béremelést, prémiumot, vagy jutalmat, akik leginkább megérdemelnek. Ilyennek lehet mondani a legutóbbi esetet is, amikor a költözködések lebonyolításáért 17 300 1964. június 7 Dr. Harrer Ferenc kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az ország haladó, demokratikus fejlődésének szolgálatában kifejtett több mint félévszázados közéleti tevékenysége, a népfrontmozgalomban folytatott érdemes munkássága elismeréséül — 90. születésnapja alkalmából — a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta dr. Harrer Ferencnek, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa alelnökének, a Hazafias Népfront budapesti bizottsága elnökének. A kitüntetést hétfőn a parlamentben Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke nyújtotta át. A kitüntetés átadásánál jelen volt Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese és közéletünk több más vezető személyisége. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége hétfőn vacsorát adott dr. Harrer Ferenc tiszteletére. Kállai Gyula az MSZMP Központi Bizottsága, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében köszöntötte az ünnepeltet. Egy szép délutánon Dicsekvin sétálva jött haza. Alighogy az előszobába lépett, felesége a fülébe súgta: — Egy volt iskolatársad van itt. De ne tölts vele Solo időt. Itt van két jegy, ha látod, hogy túlságosan elüldögél, mondd, hogy sietünk, mert színházba megyünk. Dicsekvin belesett a résnyire nyitva maradt ajtón.Vajon ki lehet az? — törte a fejét. — Kora szerint valóban iskolatársam lehetne, de fogalmam sincs, kicsoda.« És elszántan belépett a szobába. A vendég felugrott. — Szervusz, öreg barátom! — Ó, hány éve nem találkoztunk! — kiáltott fel Dicsekvin. — De várj csak, várj csak, te vagy?... — Genka Vinogradov, nem emlékszel rám? Dicsekvinnek halvány sejtelme sem volt, hogy ki is az a Genka, de mégis így szólt: — Te vagy a Genka? — Bizony én, barátom! — Mutasd a személyazonossági igazolványodat! A vendég elkomorult. — Te személyazonossági igazolványt kérsz régi iskolatársadtól? Szavamra, én vagyok Genka. , — Igen, most megismertelek — állított tudva , valótlant Dicsekvin. — És ’ mondd, nem vagy éhes? — Mi ugyan majd ... — Köszönöm, nem kérek semmit. , — És hol laksz? ’ — A Moszkva szállodában. De nemsokára elköltözöm. — Ügy. És különben hogy megy sorod? — Köszönöm, megül mendegél. És neked? — Nem panaszkodhatom — válaszolta a házigazda. — Vezető állásban vagyok a pénzügyminisz- t tériumban. Éppen most érkeztem kiküldetésből — ■ tette hozzá, majd lopva az órájára pillantott és mintha véletlenül tenné, leejtette a színházjegye■ két. Nem is vette észre, hogy a vendég elmosolyodik, fölemeli a jegyeket és az asztalra teszi. — Egészen elfelejtettem, hogy mára ... — Értekezlet? — Valami hasonló. — Hát akkor megyek. — De nem, maradj csak. Hol is laksz tulajdonképpen? — Hiszen mondtam már, a Moszkva szállodában. — Igen, igen. És ha legközelebb jössz, előbb hívjál fel telefonon. Vannak bizonyos lehetőségeim, hogy segítsek rajtad. A vendég csodálkozva nézett Dicsekvinre, aki közben nagy csomó aktát tett maga elé és belemélyedt. Kis idő múlva szórakozottan felnézett és megkérdezte: — A szüleid hogy vannak? — Mind a ketten meghaltak, Dicsekvin aláhúzott valamit az iratokban. — Hm. Add át nekik üdvözletemet. A vendég szomorúan ingatta a fejét. — Hogy szolgál az egészséged? — kérdezte a házigazda. Vinogradov hallgatott egy darabig, azután így válaszolt: — Hm, nem túl jól. Rákom van, érelmeszesedésben, tífuszban és szívbajban szenvedek. — Valóban irigylésre méltó vagy! — Dicsekvin félretette az iratokat, felállt és dúdolni kezdett. Vinogradov is felállt, mire Dicsekvin kikísérte az előszobába és megjegyezte: — Még mindig van valami dolgom mára. És te mivel foglalkozol tulajdonképpen? — Kollégák leszünk. Éppen most kaptam állást én is a minisztériumban. — Igen? — mondta Dicsekvin és közben kioldotta a nyakkendőjét. — Ha szükséged lenne valamire, felhívhatsz. — Talán egyszerűbb lenne, ha te jönnél hozzám. Az első emeleten, a kettes számú szobában megtalálsz... — Végre elment — Ujjongott Raisza asszony, amikor a vendég mögött becsapódott az ajtó. — Miért jött egyáltalán? Protekciót kért? — Tulajdonképpen nem. De várj csak egy kicsit! Első emelet? Kettes szoba? Dicsekvin a telefonhoz rohant. — Porta? Itt Dicsekvin. Igen, már visszajöttem. Ki keresett? Az új miniszterhelyettes? Vinogradov? Dicsekvin kiejtette kezéből a kagylót. Felesége kétségbeesetten karon ragadta: — Az isten szerelmére, mi van veled? Hiszen milyen jól eltársalogtatok, amikor megismerted, mint régi iskolatársadat. Dicsekvin jeges pillantást vetett a feleségére: — Én őt? — sziszegte. — Ő ismert meg engem. Szirmai Mariann fordítása Borisz Laszkin: AZ ISKOLATÁRS Angol szakszervezeti küldöttség érkezett A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete elnökségének meghívására C. W. Hallett főtitkár vezetésével Budapestre érkezett a Brit Egyesült Gépipari Szakszervezet hattagú küldöttsége. Családiasabb a hangulat — jobban szót értünk egymással Növekvő tekintély Mennyi segítő szándék Mennyi gondolat, kezdeményező kedv, segítő szándék! Mi mindent kezdhetne ezzel a Hazafias Népfront — ha a helyi emberek megfelelően élnek a nagyszerű lehetőség Amikor a III. kerületi tanács vb-titkárának szobájában a lakóbizottsági választások eddigi eredményeiről érdeklődöm, először egy jelentést tesznek elém. Ebben inkább a számok beszélnek. Elmondják, hogy július 15-ig 760 bizottságot kell megválasztani a kerületben, ezt a feladatot május 21-ig 350 helyen már elvégezték. Nincs tehát baj az ütemmel, hiszen most van Nemcsak udvar — Egészen mások a körülmények, mint 1960-ban voltak, amikor szavazókörzetenként összevonva, mondhatnám, futószalagon tartottuk a lakóbizottsági választásokat — állapítja meg határozottan Kiss Györgyné lakóbizottsági főelőadó. — Most, hogy a lakóházakban rendezzük meg a választásokat, magunk is meglepődünk, milyen szeretettel és érdeklődéssel fogadnak bennünket. Ezt már a külsőségekből is megérezzük. Sehol sem hiányzik a szépen leterített asztal, a lakásokból kihordott karosszékekből kialakított »nézőtér«, de nem ritka az sem, hogy úttörők köszöntik az egybegyűlteket, sőt. —• Az utóbbi években amúgy is megnövekedett lakóbizottságaink tekintélye — jegyzi meg Szabó Sándorné, a III/10-es körzet párttitkára. — Szerintem jórészt ezzel magyarázható a nagyfokú érdeklődés. Érzi a lakosság, hogy már társadalmi súlyuk van a lakóbizottságoknak. Az év elején megjelent rendelet még inkább kiterjesztette hatáskörüket. Különösen szerencsésnek tartom például azt a pontot, amely kimondja, hogy a házfelügyelők megjutalmazása előtt a HKI-nak véleményt kell kérnie az illetékes lakóbizottságoktól. Beleszólhatnak most már a javítási, tatarozási munkák átvételébe is. Ma még sokan vannak, akik a lakóbizottságok tagjait olyanalkalmazottaknak tekintik, akik éjjel-nappal kötelesek a lakosság szolgálatára állni, akár aláírni valóról, akár gekkel. Egyelőre azonban erről nem sokat hallok. Bizonyára kevés a tényanyag ... Annál inkább dicsérik a tanácsiak a körzeti pártszervezeteket Igen sok segítséget kapnak gyünk éppen afélidőben«. Az eddig megválasztott 1500 lakóbizottsági tag közül 600 első ízben érdemelte ki a megtiszteltetést. Velük kellően felfrissült a hálózat -vérkeringése. A legérdekesebb szám azonban szinte észrevétlenül bújik meg egy szűkszavú tőmondatban, így: -A választásokon az érintett körzetek lakóinak 86 százaléka vett részt.A más külsőségek az egyik helyen ötventagú zenekarral kedveskedett lakótársainak egy zenetanár ... Ha rossz az idő, mindenütt akad olyan lakó, aki — noha nem tagja a bizottságnak — készséggel felajánlja lakását az egybegyűlteknek. Az ünnepélyességet különben a tanács is elősegíti. Amikor a választáson egy-egy idősebb, betegeskedő lakóbizottsági tag bejelenti visszavonulását, a tanácstag a végrehajtó bizottság nevében megköszöni fáradozásait, átnyújtja a jó munkáért járó elismerő emléklapot, rendszerint valamilyen apró figyelmesség kíséretében. S ez több, mint udvarias külsőség panaszos ügyről van szó. Ezt a félreértést a választások során a tanácstagok iparkodnak eloszlatni. A lakók többségét inkább olyan kérdések foglalkoztatják, hogyan lehetne közös munkával szebbé tenni közvetlen környezetüket? — Eddig száz társadalmi munkavállalást rögzítenek a jegyzőkönyvek — újságolja Balogh Jánosné, a szervezési csoport vezetője. — A Bécsi út 88-ban az udvart akarják parkosítani, a Leányfalu utca sarkán levő grundon játszóteret szeretnének létesíteni, sok házban anyagot kérnek ahhoz, hogy elvégezzék a kisebb javításokat. Legjelentősebb javaslat eddig a Kenyeres utcaiak kezdeményezése, akik rendbe akarják hozni a Kiscelli kastélyhoz vezető utat. Ezt azonban óbudai közüggyé kell tenni, hiszen egy utca lakóinak az ereje kevés, tőlük mind a szervezésben, mind a választások lebonyolításában. Rendkívül gazdagok, színesek a szomszédban beszélgető tanácstagok elbeszélései tapasztalataikról. — Körzetemben három helyen is ellenvéleményt jelentettek be a jelölőlistával szemben — mondja Ferencz Sándor tanácstag. — Több javasolt tag helyett mást választottak meg. Látszott, hogy a választás demokratizmusát magától értetődőnek tartják és gyakorolják is jogaikat. — Valahogy már a légkörből is érződik, hogy az emberek több felelősséget éreznek egymás iránt — mondja dr. Asztalos Sándor. — Erre vall az is, hogy a felszólalásokban nyíltan, erőteljesen elítélik azt a lakótársat, az botrányos családi életet él, vagy fittyet hány a szocialista együttélés szabályainak. Legutóbb például megbíráltak egy felelőtlen anyát, mert felháborítóan bánik gyermekeivel. Maguk a lakók követelték, hogy lépjen közbe a gyámhatóság. Valamennyiük közös tapasztalata, hogy mostanában rengeteg új emberrel ismerkednek meg. Sőt, szinte egy új réteggel is — azokkal az üzemi dolgozókkal, akik korábban alig-alig mentek el a körzeti tanácstagi beszámolókra. Most viszont odahaza, helyben, végighallgatták a tanácstagot. — Érthető ez, hiszen most családiasabb a hangulat, jobban szót értünk egymással — vélekedik Ferencz Sándor. — Ezért tartom helyesnek, hogy házhoz visszük a beszámolót — bár ez nekünk fáradságosabb, —, mert így kétszer-háromszor annyian kapcsolódnak be a közös ügyekbe, mintha az egész körzetet egy helyre invitálnánk. Ebből a körülményből messzebb menő, a választások után is kamatoztatható következtetést lehet levonni. Mégpedig azt, hogy talán érdemes lenne egy-egy választási ciklusban — négy év alatt többször is lakóbizottságokra bontva megtartani a beszámolót. Házhoz vinni a mondanivalót és közvetlenül a legkisebb közösségekből összegyűjteni a gondokat, észrevételeket, terveket. Úgy, ahogyan most történik. Néhol ellene vetik, hogy ez a fajta tanácstagi tevékenység nehezebben ellenőrizhető. De hát van-e hivatottabb ellenőr, mint maga a választó? (miklós) NÉPSZAVA.