Népszava, 1964. szeptember (92. évfolyam, 204–229. szám)

1964-09-23 / 223. szám

Amit <a jutáiffoim póűoff Balatonföldvár és Ózd között 330 kilométer az út. Elég hosszú út, jó­ként v­annak, aki otthoná­tól ilyen messze vetődik dolgozni. Két ózdi asz­­szonynak azonban tízsze­­resére-százszorosára nyúlt ez a távolság. Olyan mesz­­sze került tőlük a szép Balatonföldvár, hogy lát­ni sem akarják többé. »■Segítséget, igazságos kivizsgálást« kértek a le­vélben. Papp Istvánné és Szőllős Gáborné megír­ták, hogy mint szerződé­ses konyhalányok,­ a ba- A jelenléti ív — Nincs igazuk — vé­lekedik az önkiszolgáló étterem konyhafőnöke. — Nagyon szerettem őket, mert jól dolgoztak, min­dent megadtam nekik. Ami pedig a túlórát il­leti, megkapták szabad­napban, csúsztatásban. A jelenléti íveket ke­ressük, amelyek hiteles választ adnának a túlóra­vitára. Igen ám, de­­ ez már az ózdi asszonyo­kat igazolja — a jelen­léti ív nem hiteles. Jú­nius 20-tól július 31-ig — ennyi ideig dolgoztak ők ott, mindössze öt nap­ra vonatkozóan kapnak támpontot: július 27-től 31-ig vezették szabályo­san, a dolgozók írták be a munkakezdés és a tá­vozás idejét, és Szőllős Gáborné tíz és fél túl­órát teljesített ez idő alatt. Ezen kívül csak jú­lius 1-től 12-ig találtunk jelenléti ívet, amely vé­gig azonos írással van ki- 1000 forint . Az Éttermi és Büfé Vál­lalat központjában a ju­talmazás módja felől ér­deklődünk. Merőben szo­katlan dolog ugyanis, hogy a két hónapig mű­ködő Balaton-parti egy­ségekben ezer-ezerötszáz forint összegű jutalmakat fizetnek. S az elbírálás alapjául mindössze két­­három hét munkája szol­gál. — 425 000 forintot kap­tunk a Balaton-parti ide­genforgalomban dolgozók jutalmazására — válaszol a főkönyvelő. — Az ösz­­szeg célja, rendeltetése az volt, hogy lelkesítsük eze­ket az embereket, jobb munkára ösztönözzük latonföldvári önkiszolgáló étteremben dolgoztak. Tízórás munkára alkal­mazták őket, 1062 forint alapbérel és jutalékkal. A gyakorlat azonban el­szakadt a szerződésben lefektetett megállapodás­tól. Sokkal többet dolgoz­tak. Többnyire reggel hét­től este tíz óráig,­­a túl­órát azonban nem fizet­ték ki. Végül is — bár a szerződés csak augusztus 31-én járt volna le, augusztus 1-én búcsút mondtak Földvárnak és hazamentek, nem hiteles töltve, tehát nem elfo­gadható. — Megkapták a jutal­mat, a nagy pénzt — méltatlankodik az üzlet­vezető-helyettes — és el­mentek. — Mennyi jutalmat kaptak? — Pappné részére ezer forint jutalom érkezett, ők az összeget elosztották egymással. Ahhoz nem fér kétség, hogy az ózdi menyecskék nem hoztak szégyent tá­voli városukra. Munká­jukról az elismerés hang­ján szólnak ma is. — Hiszen ezért kapták a jutalmat is. Alig há­rom hete, hogy megin­dult az üzlet — mondja az üzletvezető —, amikor javaslatokat kértek tőlem. Az itt dolgozókat jófor­mán nem is ismertem, hiszen többségük szerző­déses, úgyszólván kapás­ból tettem javaslatot. 3 heti munka őket. Köztudomású, hogy a vendéglátóipar, különö­sen nyáron, s különösen a Balatonnál, hihe­tetlen munkaerőgondok­kal küzd. Ezt az összeget azért kaptuk, hogy vala­melyest­ hozzájáruljon gondjaink enyhítéséhez. Az elgondolás feltétle­nül helyes. A cél való­ban az volt, hogy a Ba­laton partján sokszor ere­jükön felül dolgozó ven­déglátóipari alkalmazot­tak érezzék a megbecsü­lést. Azok azonban, akik a 425 000 forint felett diszponáltak, alighanem feltételezték — de az sem ártott volna, ha ellen­őrzik is —, hogy emel­lett az éttermek vezetői az úgynevezett hagyomá­nyos módszereket is fel- Tanulság Nincs okunk kételked­ni abban , amit a vál­lalat központjában állí­tanak, hogy a balaton­­földvári önkiszolgáló ét­terem példája úgyszólván egyedülálló. Mindezt csupán azért hoztuk nyilvánosságra, hogy tanulságul szolgál­jon a jövőre. Mert azt nem lehet elégszer hang­súlyozni, hogy az ember­használják a munkaerő megbecsülésére. Például: kifizetik a túlórát, a jövőre méget, a törvényes jogok érvényesülését — a túl­órák pontos nyilvántartá­sát és kifizetését — sem­miféle jutalom nem pó­tolja. ÉS rosszul számol az a vendéglátóipari ve­zető, aki ilyen alkalmi összegektől — legyenek azok bármily tetemesek is — várja a szakma munkaerőgondjainak meg­oldását. Lukács Mária ©SZF Majakovssli a Katona Jóss Mi a Gőzfürdő, s ki az, akit megfürdet? A Gőz­fürdő: megfürdeti a bü­rokratákat, megmossa a fejüket — fűzi darabjához Majakovszkij. Ami a fürdetést illeti: alaposan. Nem­ szent előtte semmi sem, ami az újjáalakuló társadalmi rendben a győztes forradalom után megcsontosodott, a régivel kacérkodva újmódian vas­kalapos. Az a hivatalnok­szellem, amely a nagy lendületű haladásnak leg­főbb kerékkötője. Elképzelhető, hogy an­nak idején, 1930 tavaszán a moszkvai Meyerhold Színház-beli bemutatója méltán mekkora port ka­vart fel. Hiszen nemcsak a darabban, hanem a va­lóságban is ott ült a néző­téren a bürokráciától megkutyakosodott »Gü­gyeszakik« egyike-másika. Mint ahogy sokan a for­radalmas munkásság és az ifjúság képviselői közül is. Közben transzparense­ken a költő jelmondatai. Köztük egy: »Nem­ tükrö­ző tükör a színház, de na­gyító üveg.-­ Ezen keresz­tül jelenik meg Diadalov elvtárs, a Generális Ügy­­rendszabályozási Központ önmagával szinte a képte­lenségig eltelt igazgatója, I11D0­ ­ij szatírája és Színházban Ivan Ivanovics, egyedül a korlátoltságában és mély­séges butaságában meg­bízható minisztériumi tisztviselő, oldalán a min­dent és mindenkit kiszol­gáló újságíróval, Momen­­tánnal. És a többiek, az újmódi sznobok rajongásával kö­rülnyaldosott külföldi, a szolgalelkű titkár, a mű­vészettel kufárkodó port­ré-, csatakép- és csend­életfestő. Mindegyikük az egészséges fejlődést eltor­laszoló alakok jellegzetes közéleti típusa. Majakovszkij egy kép­zeletszülte időgép segítsé­gével hívja őket tetemre. Velük szembe viszont a jövő embereinek egy cso­portját állítja, akik két­ségbeesetten vergődnek a bürokrácia hálóján fenn­akadva. Az időgép: jelkép. Az ötéves tervek rohamos tempóját idézi. Mindenki­nek helye van benne, aki a csillagok felé tör. De ki­hányja magából Diadalo­­vot és hasonszőrű, sze­­menszedett társaságát, amely beszorulva saját gyártású aktakötegeibe, képtelen a jövőbe pillan­tani, s amelyek önös ki­csinyessége végkép a múlt földjéhez béklyóz. Biztos politikai látás, művészi merészség jel­lemzi Majakovszkijnak ezt a szatíráját is, akár­csak a Poloskát, vagy a még korábban írt Buffó­­misztériumot. Mindez per­sze a költő sajátos művé­szi kézjegyeivel hitelesít­ve. A színházba lépve sem pepecsel a mondanivaló kifejtésében, »teli torok­ból« szól, a reá jellemző harsánysággal, minden nagyképűségtől mentesen­­biztosítva nézőjét: »Agitá­­ciót, propagandát, tenden­ciát csinálni — élő agitá­­ciót — ... ez a mai szín­ház értelme.« Szószék és vitafórum, ezt az elképzelését igyek­szik mindvégig valóra vál­tani. A bürokráciájuk nyálkás vizében tempózó alakjait nemcsak a jövő­vel szembesíti, hanem sa­ját magukkal is. Betusz­kolja őket a színházba. Mikor a színpadon meg­látják tulajdonképpeni egyéniségüket ágálni, egy emberként hördülnek fel. Ilyen nincs az életben. »Ez a szovjet valóság eltorzí­tása, a vezetők megrágal­­mazása.« Efféle szólamok­kal próbálják a rendezőt jobb belátásra bírni. Buz­gón ajánlják a klassziku­sokat. »Tanuljanak az át­kot múlt nagy géniuszai­tól!« Vagy legalább vala­mi könnyűt, szórakoztatót. Bármit, csak olyat ne, ami a kor valóságos problé­máival leplezetlenül fog­lalkozik. Majakovszkij színházi törekvéseinek politikai, de művészi tisztességéhez sem férhet kétség. Az ön­kezével kimért halál ko­rán elragadta. Mindaz, amit elképzelt, későbben Brecht színpadán teljese­dett ki. Teljesebb költői füzérrel fogván körbe az írói szándékot, az emberi mondanivalót. A költő »vidám publi­cisztikai porondjának« magyarországi berendezé­se a Katona József Szín­házban csak többé-kevés­­bé sikerült. Az előadás — Both Béla rendezése — időnként kétségkívül fel­­izzik, az ennek nyomán támadó sistergés azonban sercegésbe fárad. Ennek több oka van. El­sősorban az, hogy Diada­­lov figurája a jelképesnél jelképesebben lebeg az előadás első felében a színpad felett , a bürok­rata megtestesült kép­e. Ebben a formában azon­ban emberi vonásaitól megszabadítva, félelme­­tessége megszelídül, a ma­ró szatíra mérgét a bur­­leszk bohócos játékossága nemegyszer hatástalanít­ja. Az elvontságot még in­kább fokozzák Laczkovich Piroska portás libériára emlékeztető jelmezei. A másik, hogy nem esett volna a költő emlé­kén csorba — sőt! — ha az új fordítás — Elbert János munkája — még in­kább »magyarította« vol­na a szöveget Értve ez­alatt hogy jobban gazdál­kodva az ötvenes évek elején nálunk kialakult mozgalmi zsargonkészlet­tel, a mi fülünknek isme­rősebb mondatfűzésekkel közelebb került volna a fő-fő bürokrata figurá­ja. Nem is beszélve a félművelten tudálékos Ivan Ivanovicsról. Diadalovát Ungvári László játssza kedves köz­vetlenséggel, mulatságos humorral, szerepfelfogá­sának megfelelően, azon­ban helyenként akkor is így, amikor ennek az alaknak az ijesztő voltát kellene érzékeltetni. Bár, ebből is kapunk jócskán, elsősorban feleségével ci­vakodva. Tompa Sándor Ivan Ivanovicsa tökéletes képmása az önálló gon­dolkodásra képtelen, a mihaszna ténykedésekben lubickoló hivatalnokfajtá­nak. Verebély Iván Dia­dalov titkáraként érzékel­teti a csúszómászó szolga­lélekben lappangó kegyet­len indulatokat A művé­szetet zsibárusként vesz­tegető Ermitázsovot Rak­­sányi Gellért alakítja jól. A­­pozitív figurák keve­sebb játékra kapnak alkalmat a darabban. Ki­emelkedik közülük Sztan­­koy István természetes, jó ízű alakításával. Hasonló­képpen Őze Lajos, a szín­házi rendező szerepében. A többiek közül elsősor­ban Zolnay Zsuzsa, Cser­­nus Marian, Szakáts Sán­dor, Maklári János, Gáti István, Gyarmathy Anikó és Pápay Erzsébet nevét jegyezhetjük fel. És Bakó Józsefét, ötletes, könnyen alakítható díszleteiért Szombathelyi Ervin *--------------------------------------­Ralph Bu Dr. Ralph J. Bunche, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkár­­helyettese nyilatkozott az MTI munkatársának az Egyesült Nemzetek köz­gyűlésének következő ülésszakáról és Budapes­ten szerzett benyomásai­ról. — Az ENSZ közgyűlé­se — mondotta — most az el nem kötelezett or­szágok kérésére a szoká­sosnál később (november 10-én) kezdődik. Az el nem kötelezett országok ugyanis értekezletet tar­­tanak Kairóban október­ben. — Az utóbbi években jó volt az ENSZ közgyű­lésének légköre, és tovább javul. Jó légkörben — hangsúlyozta dr. Bund­e­ nbhe nyíl — lehet megoldásokat el­érni, még a nehéz prob­lémákban is. Általános­ságban szólva, a hideghá­ború csökkenőben van. Az általános kép tehát jó és tovább javul mind az ENSZ-en belül, mind azon kívül. — Lehetséges, hogy va­lamilyen új fejlemény kö­vetkezik be a leszerelés terén. Bizakodással állít­hatjuk, hogy előbb-utóbb »áttörés« következik be e téren. Dr. Bunche befejezésül kijelentette: kitűnő benyomásokat szer­zett Budapestről és népé­­ről. Rövid idő alatt is so­kat látott, és egy későb­bi időpontban, hosszabb látogatásra szeretne visz­­sza­térni.­ latkozata Kállai Gyula, a forra­dalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese, hivatalában fogadta dr. Ralph J. Bunche-t, az ENSZ főtitkárhelyettesét. A főtitkárhelyettes látoga­tást tett Péter János kül­ügyminiszternél is, majd kedden elutazott. (MTI) . A mezőgazda­ nyilatkozott . A néhány nappal ez­előtt zárult 65. Országos Mezőgazdasági kiállítás néhány tapasztalatáról kért tájékoztatást az MTI munkatársa Keserű Já­nos földművelésügyi mi­niszterhelyettestől, a ki­állítás főbizottságának el­nökétől, aki a többi közt elmondotta, hogy a láto­gatók száma meghaladta a 900 000-et. — A szakmai hét meg­rendezése helyes kezde­ményezés volt — állapí­totta meg Keserű János. — A kiállítás ezzel meg­ jogi kiállítás K­ eserü János mit találta a népgazdaság, s ezen belül, a mezőgazda­ság jelenlegi fejlődési sza­kaszának megfelelő funk­cióját, ami elsősorban ab­ból áll, hogy konkrét se­gítséget adjon a mező­­gazdasági dolgozóknak a jól bevált új módszerek, technológiai eljárások megismeréséhez és alkal­mazásához.­­ A kiállítás területén folyamatosan tovább üze­meltetik majd csaknem a teljes baromfitenyésztési bemutatót. Fenntartják a kertészet szabadtéri bő­­ eredményeiről niszterhely elles mutatóit is. Ezek a léte­sítmények kiváló szemlél­tető anyagul szolgálnak majd a kiállítás területén folyamatosan megrende­zendő szaktanfolyamok­hoz. — Úgy tervezzük, hogy a következő országos ki­állításig eltelő két esz­tendőben néhány kisebb kiállítást rendezünk ezen a területen. Ezek a kiál­lítások a mezőgazdaság egy-egy ágazatának leg­szebb termékeit és főleg legújabb technológiai el­járásait. Ünnepélyesen megnyitották a szovjet-belorusz napokat A szovjet-belorusz na­pok eseménysorozata ked­den este, a Fémmunkás Művelődési Házban ren­dezett ünnepi megnyitó­val kezdődött Az ünnep­ségen részt vett és az el­nökségben foglalt helyet dr. Orbán László, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője, Kristóf István, az MSZBT főtitkára, Kardos László akadémiai levelező tag, az MSZBT alelnöke és Ba­rinkai Oszkárné, a Szak­­szervezetek Budapesti Ta­nácsának titkára is. Ott volt és az elnökségben foglalt helyet G. A. Gye­­nyiszov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete és B. V. Pavljonok, a szovjet-belorusz napok al­kalmából hazánkba érke­zett belorusz küldöttség vezetője. A magyar, a szovjet és a belorusz himnusz el­hangzása után Venéczi János, a budapesti párt­­bizottság titkára nyitotta meg az ünnepséget, majd dr. Gyalmos János, a fő­városi tanács vb-elnökhe­­lyettese, az MSZBT buda­pesti elnöke mondott ün­nepi beszédek — Ez az ünnepi időszak, amely most hazánkban a belorusz­ napokkal elkez­dődik, a magyar-szovjet barátság és testvériség je­gyében áll — kezdte be­szédét. — A belorusz na­pok egybeesnek hazánk felszabadításának meg­kezdésével, hiszen éppen ezekben a napokban lesz húsz esztendeje, hogy a győzedelmes Vörös Hadse­reg egységei hazánk föld­jére léptek és felszabadul­tak az első magyar közsé­gek. A továbbiakban üdvö­zölte a Szovjet—Magyar Baráti Társaság belorusz tagozata küldöttségének tagjait, és rámutatott, hogy Szovjet-Belorusszia ez évben ünnepelte a hit­leri fasiszta megszállás alóli felszabadulásának huszadik évfordulóját. Hangoztatta, hogy a belorusz nép nagy érdek­lődést tanúsít Magyaror­szág gazdasági, tudomá­nyos és művelődési ered­ményei iránt, majd a két nép történelmi kapcsola­tait vázolta. Megemléke­zett a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalomban és a polgárháborúban, vala­mint a második világhábo­rú idején a belorusz parti­­zánosztagok soraiban küz­dő magyarokról. Ezután , fasiszta megszállás alól 1944 nyarán felszabadult Belorusszia iparának, me­zőgazdaságának, közmű­velődésének nagyszabási fejlődését ismertette.­­ A nyolc és félmilliós belorusz nép a Szovjet­unió soknemzetiségű test­véri családjában szívvel lélekkel építi a kommu­nizmust, mi pedig a be­lorusz nép eredményei megismerve, együtt örü­lünk velük és a kommu­nizmus építőinek tovább sok sikert kívánunk — mondotta nagy tetszéssé fogadott beszéde befejező részében Gyalmos János B. V. Pavljonok emel­kedett ezután szólásra Bevezetőben tolmácsolta a belorusz nép szívélye, üdvözletét és legjobb kí­vánságait, majd elmon­dotta, hogy bár Magyar­­országot és Belorussziát nagy távolság választja e egymástól, mégis, akár­csak a Szovjetunióban mindenütt, náluk is jól ismerik a magyar nép életét, a szocializmus épí­tésében elért jelentős si­kereit.­­ Együtt örülünk önökkel, büszkék vagyunk eredményeikre és oszto­zunk nehézségeikben, mert tudjuk, hogy a ma­gyar nép együtt halad a szovjet néppel a Marx és Lenin kijelölte úton. Tud­juk, hogy a Duna partján igaz, őszinte barátaink él­nek és dolgoznak — mon­dotta. — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt Belorusszia tipikus agrárvidék volt, a nyo­mor és elmaradottság ha­zája. Ma pedig iparunk traktort, gépkocsit, auto­mata gépsort, hűtőszek­rényt, elektromos gépe­ket, csapágyat, rádiót, te­levíziót, órát és egyéb iparcikkeket állít elő. Méltatta Belorusszia fejlődéséhez a magyar nép által tudományos, műszaki és gazdasági együttműködés keretében nyújtott segítséget Megemlítette, hogy Be­lorussziában sok ezren is­merik és szeretik a ma­gyar irodalom, zene-, film- és képzőművészet alkotásait, és egyre gya­■ tapodnak a két nép kö­zötti személyes kapcsola­tok is. — A kommunizmus győzelméért, az emberi­ség boldogabb jövőjéért folytatott közös harcunk,­­■ közös munkánk, termé­■ kény kapcsolataink egy­­gyé forrasztják tetteinket­­ és gondolatainkat, össze­­­­fűzik népeink szívét —­­, mondotta befejezésül, és ■ sok sikert, boldogságot kí­vánt a magyar népnek.­­ A tetszéssel fogadott­­ felszólalás után magas színvonalú művészi mű­sor zárta az ünnepséget.­ ­ Belorusz fotókiállítás­ ­ A szovjet-belorusz na­­­pok alkalmából kedden . a MOM Művelődési Házá­­­ban megnyitották a belo­­­rusz fotóművészek kiállí-­i­tását. Az ünnepélyes meg­­­nyitáson jelen volt Kris­­­tóf István, az MSZBT . főtitkára, dr. Gyalmos Já­­­nos, a fővárosi tanács vb­­ elnökhelyettese, az MSZBT budapesti elnöke , valamint társadalmi éle­­­tünk több más ismer­t személyisége. Ott volt V . A. Guszev, a budapest­i szovjet nagykövetség ta­­­nácsosa és a nagykövet­­­ség több munkatársa, va­­­lamint a szovjet-belorus . napok alkalmából hazánk­­­ban tartózkodó belorus­­ küldöttség tagjai. ,-----------------,-----------­ Magyar parlamenti küldöttség utazott Bulgáriába A Bolgár Népköztársa­ság nemzetgyűlésének meghívására hétfőn a ké­ső esti órákban Vass Ist­vánná, az országgyűlés elnöke vezetésével hétta­gú parlamenti küldöttség utazott Bulgáriába. A KÖZÉLET Kádár János, a forra­dalmi munkás-paraszt kormány elnöke távirat­ban fejezte ki jókívánsá­gait dr. Borg Olivier­­nek, Málta miniszterelnö­kének, Málta függetlenné válása alkalmából. * Elutazott a Francia Kommunista Párt párt­­munkásküldöttsége, amely Roger Leclercnek, a Fran­cia Kommunista Párt Központi Bizottsága tag­jának vezetésével néhány­­napos látogatást tett ha­zánkban, * Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke, a Vietnami Dolgo­ ESEMÉNYEI­ nek Pártja elnöke és Pham Van Dong, a VDK minisz­terelnöke táviratban mon­dott köszönetét Dobi Ist­vánnak és Kádár János­nak, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság nem­zeti ünnepe alkalmából ki­fejezett jókívánságaikért. Xuan Thuy külügyminisz­ter ugyancsak táviratban fejezte ki köszönetét Péter János külügyminiszternek. * A bolgár néphadsereg napja alkalmából Atanasz Arabadzsiev vezérőrnagy, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövetségé­nek katonai és légügyi attaséja, kedden este fo­gadást adott a nagykövet­ségen. Mély részvéttel búcsúztatták­­ Tóth Imrét Kedden délután a Far­kasréti temetőben nagy­­­­számú gyászoló jelenlété­­­ben, mély részvéttel bú­csúztatták Tóth Imrét, a­­ párt és a munkásmozga­lom régi harcosát, a Ma­­i gyár Partizán Szövetség tagját. A hamvasztás előtti búcsúztatásnál a családta­gokon, hozzátartozókon kí­vül ott voltak az elhunyt­­ barátai, egykori harcos­társai, munkatársai is.

Next