Népszava, 1964. október (92. évfolyam, 230–256. szám)

1964-10-21 / 247. szám

A SZVSZ főtanácsának ülése (Folytatás az 1. oldalról) kontinens 32 nemzetközi, illetve országos szervezete képviseltette magát. Az SZVSZ támogatja az af­rikai-európai szakszer­vezeti szolidaritás gon­dolatát, mert úgy véli, hogy a monopóliumok el­leni harc Európa és Af­rika dolgozóinak egyik legfontosabb közös fel­adata. Louis Saillant a szocia­lista országok dolgozóit mint egy új világ építőit említette, s kiemelte azo­kat a jelentős sikereket, amelyeket új társadalmi rendjük anyagi és tech­nikai bázisának megte­remtésében elértek. Több példát sorolt fel a szo­cialista országokban mű­ködő szakszervezetek munkájáról, s hangsúlyoz­ta, hogy ezekben az or­szágokban az anyagi ter­melés növelése nem ön­cél, hanem a dolgozó em­berek igényeinek lehető legteljesebb kielégítését szolgálja. Részletesen foglalkozott a főtitkári beszámoló a különböző országok dol­gozóinak szociális és gaz­dasági követeléseivel, s megállapította, hogy az ilyen irányú megmozdulá­sok elősegítik a munkás­ság szervezett állásfogla­A szakszervezetek nem­zetközi akcióiról szólva, a főtitkár a többi között megemlítette, hogy a kü­lönböző politikai és gaz­dasági rendszerű államok viszonyában tapasztalható lálát. Hangsúlyozta a kollektív szerződésekért vívott harc fontosságát, s követendő példaként em­lítette a kollektív szerző­dések kérdéseivel foglal­kozó nemzetközi szeminá­riumot, amelyet sikeresen rendezett meg legutóbb Berlinben az Építőipari Szakszervezetek Nemzet­közi Szövetsége a Nem­zetközi Munkaügyi Hiva­tal közreműködésével. Jelentősnek mondotta a dolgozó nők problémái­nak megvitatására ez év májusában összehívott második nemzetközi szak­­szervezeti konferencia si­kerét. A konferencia, amelyen igen széleskörű egység nyilvánult meg, és amelyen 56 ország szak­­szervezeteinek több mint 330 küldötte vett részt, alapokmányba foglalta a dolgozó nők gazdasági és társadalmi jogait. A kon­ferencia felkérte a Nem­zetközi Munkaügyi Szer­vezetet, hogy a dolgozó nők érdekében tegyen ha­tásosabb intézkedéseket. A konferencia jóváhagy­ta az SZVSZ-nek azt a kezdeményezését, hogy a dolgozó nők problémái­nak tanulmányozására alakítsanak nemzetközi szakszervezeti tanácskozó bizottságot, közeledés lehetővé teszi a szakszervezetek nemzet­közi kapcsolatainak meg­javítását. Példákat sorolt fel, hogy az SZVSZ-hez tartozó nemzetközi szak­mai szövetségek felvették az érintkezést olyan szer­vezetekkel, amelyek nem tagjai az SZVSZ-nek. Új jelenség például az Angol Szakszervezeti Szövetség legutóbbi kongresszusá­nak állásfoglalása a szak­­szervezeti tapasztalatcse­rék fejlesztésével kapcso­latban, valamint az, hogy a nyugatnémet szakszer­vezeti szövetség vezető­sége — korábbi állás­pontjával ellentétben — kapcsolatok kialakítására törekszik különböző szo­cialista országok szakszer­vezeteivel. A továbbiakban a fő­titkár arról szólt, hogy a dolgozók 1965-ben ünnep­lik a második világhábo­rú befejezésének 20. év­fordulóját, s ugyanakkor megemlékeznek a Szak­­szervezeti Világszövetség alakuló kongresszusának 20. évfordulójáról is. Ja­vasoljuk — mondotta Louis Saillant —, hogy 1965. május 1-ét a szak­­szervezetek világszerte a dolgozók egysége, a szak­­szervezetek nemzetközi együttműködése jegyében ünnepeljék meg. A főtitkár befejezésül kijelentette: a szakszerve­zeti világszövetség tovább szervezi a dolgozók har­cát az imperializmus és a neokolonializmus minden­féle megnyilvánulása el­len, küzd a gyarmati rendszer maradványainak felszámolásáért, a béke és a demokrácia védelméért és kiterjesztéséért, a szo­ciális előrehaladásért, a dolgozók létfontosságú szükségleteinek kielégíté­séért, a szakszervezeti mozgalom még teljesebb kibontakozásáért, tétek felszámolásáért, a múlt maradványainak le­küzdéséért, az egységért és összefogásért. EDVIN CHLEBOUN, az SZVSZ titkára ezután a Nemzetközi Szolidaritá­si Alapnak az V. kong­resszus óta végzett tevé­kenységéről tájékoztatta a főtanácsot. A sztrájkmozgalmaknak nyújtott segítségről szólva a szónok kiemelte, hogy két és fél év alatt meg­kétszereződtek azok az összegek, amelyeket a szo­lidaritási alap a sztrájko­lók megsegítésére nyúj­tott. Beszélt az Algériá­nak nyújtott segítségről, a nemzetközi Szakszervezeti Szolidaritási Bizottság Dél-Afrika dolgozóinak és népének érdekében kifej­tett tevékenységéről és an­nak fokozódásáról. Gyógyszerekből és egyéb egészségügyi felsze­relésekből álló segítségben részesül az angolai és a portugál-guineai nemzeti felszabadító mozgalom, jogi segítséget kaptak az adeni szakszervezeti veze­tők és hathatós támoga­tásban részesültek a kü­lönböző országokban a szakszervezetellenes el­nyomás áldozatai. A Nemzetközi Szakszer­vezeti Bizottság a vietna­mi dolgozókkal és néppel való szolidaritás fokozá­sára, szintén széleskörű akciókat indított. Ezek az akciók a különböző irány­zatú szakszervezetek ak­tív együttműködését ered­ményezték a világ sok országában. Edvin Chleboun ezután az egyes nemzeti tagszer­vezetek által szervezett tanfolyamokon folyó szak­­szervezeti káderképzéssel foglalkozott. Ezeket a tan­folyamokat a Szovjetunió­ban, NDK-ban, Bulgáriá­ban és Csehszlovákiában tartották, támogatva a fejlődőben levő országok szakszervezeti mozgalmát. Az SZVSZ jelentős segít­séget nyújtott a conakryi Afrikai Munkásegyetem­nek, amely a mai napig 400 szakszervezeti tiszt­ségviselőt képzett ki. Ha­sonló segítséget kapott kü­lönböző formában több más afrikai ország is. A múlt év augusztusá­ban Leningrádban az SZVSZ nemzetközi szak­­szervezeti szemináriumot szervezett a társadalom­­biztosításról, a Nemzetkö­zi­­Munkaügyi Szervezet­tel együttműködve. A dolgozó tömegek ké­pesek megszilárdítani kö­zös érdekeikért vívott har­caik egységét — mondta befejezésül Edvin Chle­born. — Feladatunk ál­landóan szervezni és moz­gósítani az erőket a közös célok elérésére, az elnyo­más és kizsákmányolás, a faji és egyéb megkülön­böztetés, az imperializ­mus és a kolonializmus minden formája ellen, va­lamint a népek közötti ba­rátságért, a tartós békéért. ENRIQUE PASTORI­NO, a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének elnöke (Uruguay) szintén helye­selte Louis Saillant beszá­molójának megállapítá­­sait. Elemezte Latin-Ame­­rika helyzetét és beszélt a brasiliai kongresszusról, amelyen 1964 januárjában­­megszületett egy olyan akcióegység-szervezet lét­rehozásának gondolata, amely egységesen antiim­perialista programmal lép fel«. »Megegyezés jött létre — mondotta — arra is, hogy szükséges megterem­teni a kapcsolatot azokkal a szervezetekkel, amelyek a Keresztény Szakszerve­zetek Latin-amerikai Pro­letár Internacionáléjának és a Szabad Szakszerveze­tek Nemzetközi Szövetsége regionális szervezeteinek tagjai vagy tagjai voltak. Kiemelve a harcban használt eszközök gazda­ságát és változatosságát, Enrique Pastorino emlé­keztetett arra, hogy a brasiliai akcióprogram ki­fejezi mély szolidaritását a kubai forradalommal, valamint azokkal a fér­fiakkal és nőkkel, akik Dél-Amerikában fegyver­rel, sztrájkokkal harcol­nak az elnyomás, a dikta­túra ellen. A szónok ezután ismer­tette az egység fejlődését Uruguayban és kiemelte a sztrájkmozgalom és az uruguayi gazdasági köve­telésekért folytatott harc széles méreteit. Hozzászólásainak befe­jezésében Enrique Pasto­rino ezt mondta: »Teljes mértékben osztjuk a be­számoló állásfoglalását. A békéért vívott harc a je­len pillanatban az embe­riség sürgős feladatává vált és a háború, vagy béke kérdése a következő módon áll az emberiség előtt: háború, vagy békés egymás mellett élés­. Javaslat a nemzetközi szakszervezeti együttműködés fejlesztésére 2 Vita a főtitkári beszámoló felett BENOIT FRACHON, az SZVSZ alelnöke, a CGT (Franciaország) főtitkára a vitát megnyitva, elfo­gadta az SZVSZ főtitká­rának jelentését. Az SZVSZ-nek a monopóliu­mok elleni harcáról szól­va, Frachon jelentős fi­gyelmet szentelt a Közös Piac problémáinak. Meg­említette, hogy a Kis- Európa Közös Piacának megteremtését nagyon sokszor úgy állították be, mintha a gazdasági és tár­sadalmi fejlődés tette vol­na szükségessé, mintha olyan szervezet volna, amely a jólétet hozná meg az érdekelt népek számára. A CGT — álla­pította meg — leleplezte ezeket a hazugságokat és felfedte ennek a monopo­lista manővernek impe­rialista jellegét, amely nem a nép javát, a pro­letariátus élet- és munka­­körülményeinek megjaví­tását, vagy a békét ke­reső népek közötti barát­ság megteremtését céloz­ta, hanem kizárólag a tő­kések érdekeinek felelt meg, akik számára a je­len helyzetben mind szük­ségesebbé vált az ipar és a tőke koncentrációja. Benoit Frachon sajnál­kozva állapította meg, hogy a tőkés erők egysé­gével szemben a munkás­osztály még nem egysé­ges, és a munkástömegek növekvő óhajáról beszélt, hogy az életszínvonaluk, szakszervezeti, politikai jogaik elleni, a monopó­liumok által módszeresen vezetett támadásokkal szemben közös frontot al­kossanak. A Közös Piac vala­mennyi országában a mo­nopóliumok uralma a szolgálatukban álló kor­mányok megteremtésére vezetett, ami a munkás- és demokratikus jogok, valamint a béke szem­pontjából állandó fenye­gető veszély. A leghatal­masabb és legharciasabb ■monopóliumok egybefonó­­dása — állapította meg Benoit Frachon —, fő­ként, ami az USA és Nyu­­gat-Németország monopó­liumait illeti, komoly ve­szély a béke számára Európában és az egész vi­lágon. Csak ezeknek az országoknak közös harc­ban egyesült munkásosz­tálya képes velük olyan hatékony erőt szembeál­lítani, amely kiküszöböli ezt a veszélyt. A mun­­kásszervezete­­ számára a valódi probléma az, hogy megtörjék a monopóliu­mok hatalmát. Miután a Közös Piac szerveit és az irányukban táplált illúziókat bírálta, így folytatta Benoit Fra­chon: — Azt jelenti-e ez, hogy a munkásszerveze­tek képviselőinek a Kö­zös Piac szervezetében való jelenlétét nem tud­juk hasznosan felhasznál­ni, és hogy visszahívásu­kat javasoljuk? Egyálta­lán nem, a CGT sohasem szűnt meg képviseletét követelni, amire mint a legátfogóbb szervezetnek, joga van — jelentette ki Benoit Frachon. — Mi helyet követelünk ezek­ben a szervekben, mert ott is meg akarjuk véde­ni a munkások érdekeit. VIKTOR GRISIN, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának el­nöke kijelentette: »­Jóvá­hagyjuk az SZVSZ tevé­kenységét és Saillant elv­társ beszámolóját.« Az SZVSZ a jelenlegi igen bo­nyolult nemzetközi hely­zetben következetesen megvédte a proletár nem­zetköziség elveit. Az ese­mények alakulása a nem­zetközi küzdőtéren meg­győzően bizonyítja az ak­cióprogram helyességét. A­ szovjet szakszerveze­tek tevékenységéről szól­va, Viktor Grisin hang­súlyozta, hogy az ipari és mezőgazdasági termelés a Szovjetunióban gyors ütemben fejlődik.­­ Már most elmondhatjuk, hogy hétéves tervünket jelen­tősen túl fogjuk teljesíte­ni. A kommunista társa­dalom építésében a szov­jet szakszervezetek nagy szerepet játszanak. Tevé­kenyen részt vesznek a nemzetgazdaság irányítá­sában, az állami és kul­turális építésben. A tö­megek közreműködése ré­vén gondoskodnak a dol­gozók anyagi szükségle­teinek kielégítéséről. Min­den szovjet ember fő fel­adatának tekinti, hogy te­vékenyen harcoljon az SZKP XX., XXI. és XXII. kongresszusa által kidolgozott irányvonal megvalósításáért, a kom­munista párt program­jáért. A nemzetközi küzdőté­ren továbbra is fáradha­tatlan harcot folytatunk a békéért, a különböző társadalmi rendszerű ál­lamok békés együttélé­séért, a leszerelésért, az atomháború elhárításáért. Továbbra is támogatni fogjuk a dolgozók osztály­harcát a tőkésországok­ban, valamint a népeknek az imperializmus és a ko­­lonializmus ellen folyta­tott felszabadító mozgal­mát. A Szovjet Szakszerve­zetek Központi Tanácsá­nak elnöke kiemelte, hogy a többi szocialista ország dolgozói új, jelentős si­kereket értek el a nép életszínvonalának emelé­sében. A szocialista or­szágok dolgozóinak min­den győzelme újabb csa­pást jelent az imperializ­musra. Az utóbbi éveket a tő­késvilág társadalmi és po­litikai ellentmondásainak elmélyülése és a proleta­riátus akcióinak egyre nö­vekvő száma jellemezte. Az SZDSZ jelentős erő­feszítéseket tett azért, hogy fejlessze a monopó­liumok elleni szakszerve­zeti harcot. Viktor Grisin hangsú­lyozta: a munkásosztály egyik legfontosabb célki­tűzése az, hogy az embe­riséget az atomháború fe­nyegetésétől megszabadít­sa. Emlékeztetett arra, hogy a békeharc mindig az SZVSZ figyelmének középpontjában állott. »Az imperialisták veszélyes provokációi megkövetelik, hogy a békeszerető erők és mindenekelőtt a nem­zetközi munkásosztály még szorosabbra zárják sorai­kat, hogy válaszoljanak az imperialista agresszorok­­nak.« Viktor Grisin befejezé­sül hangsúlyozta, hogy az igazi internacionalisták, az egység hívei abban lát­ják feladatukat, hogy mindent megtegyenek az SZDSZ erősítésére, emel­jék tekintélyét és harcol­janak fokozottabban a vi­lág szakszervezeti moz­galmában fennálló ellen­ Fogadás az SZVSZ főtanácsa 13. ülésszakának résztvevői tiszteletére A forradalmi munkás­­paraszt kormány kedd este az Országházban fo­gadást adott a Szakszer­vezeti Világszövetség fő­tanácsa 13. ülésszakán részt vevő küldöttek tisz­teletére. A fogadáson megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, a forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnöke, Gáspár Sándor, az Elnö­ki Tanács helyettes elnö­ke, a Budapesti Pártbi­zottság első titkára, So­mogyi Miklós, a Szakta­nács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Brutyó János, a Szaktanács főtitkára, az MSZMP Politikai Bizott­ságának póttagja, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke. Részt vett a fogadáson a kor­mány több tagja, vala­mint a Szaktanács elnök­ségének tagjai. A szívélyes, baráti lég­körben lezajlott fogadá­son Kádár János és Louis Saillant, az SZDSZ főtit­kára mondott pohárkö­szöntőt. SZOVJET FOTÓCIKK ÉS ÓRA kiállítás OKTÓBER HÓ 1­6-28-1 G 1 az OF ÖTÉRT bemutatótermében Budapest V., A­páry Gyula utca 2 — OQO-----­ff. hétköznap 11—19 óráig szombaton 9 — 15 óráig NÉPSZAVA Az iskolaegészségügy kérdéseiről tárgyalt az országgyűlés két bizottsága Az országgyűlés szociá­lis és egészségügyi, vala­mint kulturális bizottsága kedden dr. Pesta László elnöklésével ülést tartott. Az ülésen az iskolaegész­ségügy időszerű kérdéseit tárgyalták meg, annak az előterjesztésnek alapján, amelyet a két bizottság tagjai, valamint Budapest­ről, továbbá Somogy és Fejér megyéből felkért szakemberek állítottak össze. A két bizottság tag­jain kívül jelen volt az ülésen az iskolaegészség­üggyel foglalkozó több szakember is. Az előter­jesztéshez dr. Körmendi István budapesti és dr. Tarján László kaposvári főorvos fűzött kiegészítést. Az ülésen részt vett és felszólalt Vass Istvánné, az országgyűlés elnöke és dr. Szabó Zoltán egészség­­ügyi miniszter. A vitában felszólalt Gosztonyi János, az országgyűlés kulturális bizottságának elnöke, Andrási Béla, dr. Babics Antal, Balogh Ferenc, dr. Bene Zoltán, Bodonyi Pál­­né, dr. Donhoffer Szilárd, dr. Hargitai Katalin, Mar­tin János, Mázi József, dr. H. Nagy Anna, dr. Nosz­­kay Aurél, dr. Pregun Al­­bertné, dr. Stark Janka, dr. Törő Imre országgyű­lési képviselők, dr. Be­rend Ernő és Várkonyi Imre, a Somogy megyei, dr. Heiczinger János és dr. Lehrner Lórántné, a Fejér megyei, dr. Tokó József pedig a fővárosi tanács részéről. (MTI) A KÖZÉLET ESEMÉNYEI Walter Ulbricht és Willi Stoph táviratban mondott köszönetet Dobi Istvánnak és Kádár Já­nosnak a Német Demok­ratikus Köztársaság meg­alakulásának 15. évfordu­lója alkalmából küldött jókívánságaikért. Dr. Lot­har Bolz külügyminiszter is táviratban fejezte ki köszönetét Péter János külügyminiszternek. Lai Bahadur Sasztri, az Indiai Köztársaság mi­niszterelnöke, köszönetét fejezte ki Kádár János­nak, születésnapja alkal­mából küldött jókívánsá­gaiért.* A Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bi­zottságának meghívására Szépvölgyi Zoltánnak, az MSZMP budapesti párt­­bizottsága titkárának ve­zetésével Csehszlovákiába érkezett magyar pártmun­kás-küldöttség a Csehszlo­vák Kommunista Párt munkáját tanulmányozza. Kedden elutazott az atomfegyverkezés elleni svájci mozgalom tíztagú küldöttsége, amely az Or­szágos Béketanács vendé­geként néhány napot töl­tött hazánkban. A vendé­geket elutazásuk előtt fo­gadta Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke. Kedden Szombathelyen a művelődési és sportház­ban tartották meg a Vas megyei mérnökök és tech­nikusok tanácskozását. Részt vett a tanácskozá­son Kiss Árpád, az Or­szágos Műszaki Fejleszté­si Bizottság elnöke és dr. Valkó Endre, az MTESZ országos főtitkára is.­­ Nyerges János kereske­delmi főtanácsost az oszt­rák küldöttség javaslatá­ra újból megválasztották az ENSZ Európai Gazda­sági Bizottsága Genfben ülésező kereskedelemfej­lesztési bizottságának el­nökévé. Alelnöknek J. Kaufmann holland kikül­döttet választották. Több termelővállalat maga készletezi és értékesíti egyes termékeit A kis üzemek összevo­násával több olyan vál­lalat jött létre, amely egymaga látja el az egész országot bizonyos ipar­cikkekkel. Lehetővé vá­lik tehát, hogy ezeket a termékeket a készletező vállalatok kikapcsolásá­val maga a termelőüzem raktározza és értékesítse, ami az ipar és a felhasz­nálók kapcsolatainak szo­rosabbra fűzését jelenti. A kohó- és gépiparban kísérletképpen elsőnek a Magyar Kábelművek kap­ta a földkábelek értéke­sítésének jogát, s rövide­sen további cikkcsopor­tokra is kiterjesztik az új módszert. 1965. január 1-től a Magyar Gördülő­­csapágy Művek vala­mennyi termékét önál­lóan értékesíti, s előké­születben van a Szellőző­­művek, továbbá a Fémbú­tor- és Drótszövetgyár önállóságának kiterjesz­tése, a szellőzőberendezé­sek, illetve a fémhordók értékesítésére. (MTI) Kitüntetés A Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa dr. Földessy Gyula Kossuth-díjas iro­dalomtudósnak, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának tudomá­nyos munkássága elisme­réséül 90. születésnapja alkalmából a Munka Ér­demrend aranyfokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára nyújtotta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Aczél György, a művelő­désügyi miniszter első he­lyettese. (MTI) AZ OLIMPIAI JÁTÉKOK IDEJE ALATT TELEVÍZIÓJÁT SORON KÍVÜL JAVÍTJA A BÁVISZ •• •« HÍVJON­­ JÖVÜNK VIII., Baross utca 24. Tel.: 340—271 IX., Rádai utca 29. Tel.: 383—521 XIX, Kispest, Hungária út 2. Tel.: 475—731 XVIII., Pestlőrinc, Vöröshadsereg útja 151. Tel.: 280—359 1964. október 21

Next