Népszava, 1964. október (92. évfolyam, 230–256. szám)
1964-10-21 / 247. szám
A SZVSZ főtanácsának ülése (Folytatás az 1. oldalról) kontinens 32 nemzetközi, illetve országos szervezete képviseltette magát. Az SZVSZ támogatja az afrikai-európai szakszervezeti szolidaritás gondolatát, mert úgy véli, hogy a monopóliumok elleni harc Európa és Afrika dolgozóinak egyik legfontosabb közös feladata. Louis Saillant a szocialista országok dolgozóit mint egy új világ építőit említette, s kiemelte azokat a jelentős sikereket, amelyeket új társadalmi rendjük anyagi és technikai bázisának megteremtésében elértek. Több példát sorolt fel a szocialista országokban működő szakszervezetek munkájáról, s hangsúlyozta, hogy ezekben az országokban az anyagi termelés növelése nem öncél, hanem a dolgozó emberek igényeinek lehető legteljesebb kielégítését szolgálja. Részletesen foglalkozott a főtitkári beszámoló a különböző országok dolgozóinak szociális és gazdasági követeléseivel, s megállapította, hogy az ilyen irányú megmozdulások elősegítik a munkásság szervezett állásfoglaA szakszervezetek nemzetközi akcióiról szólva, a főtitkár a többi között megemlítette, hogy a különböző politikai és gazdasági rendszerű államok viszonyában tapasztalható lálát. Hangsúlyozta a kollektív szerződésekért vívott harc fontosságát, s követendő példaként említette a kollektív szerződések kérdéseivel foglalkozó nemzetközi szemináriumot, amelyet sikeresen rendezett meg legutóbb Berlinben az Építőipari Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal közreműködésével. Jelentősnek mondotta a dolgozó nők problémáinak megvitatására ez év májusában összehívott második nemzetközi szakszervezeti konferencia sikerét. A konferencia, amelyen igen széleskörű egység nyilvánult meg, és amelyen 56 ország szakszervezeteinek több mint 330 küldötte vett részt, alapokmányba foglalta a dolgozó nők gazdasági és társadalmi jogait. A konferencia felkérte a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet, hogy a dolgozó nők érdekében tegyen hatásosabb intézkedéseket. A konferencia jóváhagyta az SZVSZ-nek azt a kezdeményezését, hogy a dolgozó nők problémáinak tanulmányozására alakítsanak nemzetközi szakszervezeti tanácskozó bizottságot, közeledés lehetővé teszi a szakszervezetek nemzetközi kapcsolatainak megjavítását. Példákat sorolt fel, hogy az SZVSZ-hez tartozó nemzetközi szakmai szövetségek felvették az érintkezést olyan szervezetekkel, amelyek nem tagjai az SZVSZ-nek. Új jelenség például az Angol Szakszervezeti Szövetség legutóbbi kongresszusának állásfoglalása a szakszervezeti tapasztalatcserék fejlesztésével kapcsolatban, valamint az, hogy a nyugatnémet szakszervezeti szövetség vezetősége — korábbi álláspontjával ellentétben — kapcsolatok kialakítására törekszik különböző szocialista országok szakszervezeteivel. A továbbiakban a főtitkár arról szólt, hogy a dolgozók 1965-ben ünneplik a második világháború befejezésének 20. évfordulóját, s ugyanakkor megemlékeznek a Szakszervezeti Világszövetség alakuló kongresszusának 20. évfordulójáról is. Javasoljuk — mondotta Louis Saillant —, hogy 1965. május 1-ét a szakszervezetek világszerte a dolgozók egysége, a szakszervezetek nemzetközi együttműködése jegyében ünnepeljék meg. A főtitkár befejezésül kijelentette: a szakszervezeti világszövetség tovább szervezi a dolgozók harcát az imperializmus és a neokolonializmus mindenféle megnyilvánulása ellen, küzd a gyarmati rendszer maradványainak felszámolásáért, a béke és a demokrácia védelméért és kiterjesztéséért, a szociális előrehaladásért, a dolgozók létfontosságú szükségleteinek kielégítéséért, a szakszervezeti mozgalom még teljesebb kibontakozásáért, tétek felszámolásáért, a múlt maradványainak leküzdéséért, az egységért és összefogásért. EDVIN CHLEBOUN, az SZVSZ titkára ezután a Nemzetközi Szolidaritási Alapnak az V. kongresszus óta végzett tevékenységéről tájékoztatta a főtanácsot. A sztrájkmozgalmaknak nyújtott segítségről szólva a szónok kiemelte, hogy két és fél év alatt megkétszereződtek azok az összegek, amelyeket a szolidaritási alap a sztrájkolók megsegítésére nyújtott. Beszélt az Algériának nyújtott segítségről, a nemzetközi Szakszervezeti Szolidaritási Bizottság Dél-Afrika dolgozóinak és népének érdekében kifejtett tevékenységéről és annak fokozódásáról. Gyógyszerekből és egyéb egészségügyi felszerelésekből álló segítségben részesül az angolai és a portugál-guineai nemzeti felszabadító mozgalom, jogi segítséget kaptak az adeni szakszervezeti vezetők és hathatós támogatásban részesültek a különböző országokban a szakszervezetellenes elnyomás áldozatai. A Nemzetközi Szakszervezeti Bizottság a vietnami dolgozókkal és néppel való szolidaritás fokozására, szintén széleskörű akciókat indított. Ezek az akciók a különböző irányzatú szakszervezetek aktív együttműködését eredményezték a világ sok országában. Edvin Chleboun ezután az egyes nemzeti tagszervezetek által szervezett tanfolyamokon folyó szakszervezeti káderképzéssel foglalkozott. Ezeket a tanfolyamokat a Szovjetunióban, NDK-ban, Bulgáriában és Csehszlovákiában tartották, támogatva a fejlődőben levő országok szakszervezeti mozgalmát. Az SZVSZ jelentős segítséget nyújtott a conakryi Afrikai Munkásegyetemnek, amely a mai napig 400 szakszervezeti tisztségviselőt képzett ki. Hasonló segítséget kapott különböző formában több más afrikai ország is. A múlt év augusztusában Leningrádban az SZVSZ nemzetközi szakszervezeti szemináriumot szervezett a társadalombiztosításról, a NemzetköziMunkaügyi Szervezettel együttműködve. A dolgozó tömegek képesek megszilárdítani közös érdekeikért vívott harcaik egységét — mondta befejezésül Edvin Chleborn. — Feladatunk állandóan szervezni és mozgósítani az erőket a közös célok elérésére, az elnyomás és kizsákmányolás, a faji és egyéb megkülönböztetés, az imperializmus és a kolonializmus minden formája ellen, valamint a népek közötti barátságért, a tartós békéért. ENRIQUE PASTORINO, a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének elnöke (Uruguay) szintén helyeselte Louis Saillant beszámolójának megállapításait. Elemezte Latin-Amerika helyzetét és beszélt a brasiliai kongresszusról, amelyen 1964 januárjábanmegszületett egy olyan akcióegység-szervezet létrehozásának gondolata, amely egységesen antiimperialista programmal lép fel«. »Megegyezés jött létre — mondotta — arra is, hogy szükséges megteremteni a kapcsolatot azokkal a szervezetekkel, amelyek a Keresztény Szakszervezetek Latin-amerikai Proletár Internacionáléjának és a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége regionális szervezeteinek tagjai vagy tagjai voltak. Kiemelve a harcban használt eszközök gazdaságát és változatosságát, Enrique Pastorino emlékeztetett arra, hogy a brasiliai akcióprogram kifejezi mély szolidaritását a kubai forradalommal, valamint azokkal a férfiakkal és nőkkel, akik Dél-Amerikában fegyverrel, sztrájkokkal harcolnak az elnyomás, a diktatúra ellen. A szónok ezután ismertette az egység fejlődését Uruguayban és kiemelte a sztrájkmozgalom és az uruguayi gazdasági követelésekért folytatott harc széles méreteit. Hozzászólásainak befejezésében Enrique Pastorino ezt mondta: »Teljes mértékben osztjuk a beszámoló állásfoglalását. A békéért vívott harc a jelen pillanatban az emberiség sürgős feladatává vált és a háború, vagy béke kérdése a következő módon áll az emberiség előtt: háború, vagy békés egymás mellett élés. Javaslat a nemzetközi szakszervezeti együttműködés fejlesztésére 2 Vita a főtitkári beszámoló felett BENOIT FRACHON, az SZVSZ alelnöke, a CGT (Franciaország) főtitkára a vitát megnyitva, elfogadta az SZVSZ főtitkárának jelentését. Az SZVSZ-nek a monopóliumok elleni harcáról szólva, Frachon jelentős figyelmet szentelt a Közös Piac problémáinak. Megemlítette, hogy a Kis- Európa Közös Piacának megteremtését nagyon sokszor úgy állították be, mintha a gazdasági és társadalmi fejlődés tette volna szükségessé, mintha olyan szervezet volna, amely a jólétet hozná meg az érdekelt népek számára. A CGT — állapította meg — leleplezte ezeket a hazugságokat és felfedte ennek a monopolista manővernek imperialista jellegét, amely nem a nép javát, a proletariátus élet- és munkakörülményeinek megjavítását, vagy a békét kereső népek közötti barátság megteremtését célozta, hanem kizárólag a tőkések érdekeinek felelt meg, akik számára a jelen helyzetben mind szükségesebbé vált az ipar és a tőke koncentrációja. Benoit Frachon sajnálkozva állapította meg, hogy a tőkés erők egységével szemben a munkásosztály még nem egységes, és a munkástömegek növekvő óhajáról beszélt, hogy az életszínvonaluk, szakszervezeti, politikai jogaik elleni, a monopóliumok által módszeresen vezetett támadásokkal szemben közös frontot alkossanak. A Közös Piac valamennyi országában a monopóliumok uralma a szolgálatukban álló kormányok megteremtésére vezetett, ami a munkás- és demokratikus jogok, valamint a béke szempontjából állandó fenyegető veszély. A leghatalmasabb és legharciasabb ■monopóliumok egybefonódása — állapította meg Benoit Frachon —, főként, ami az USA és Nyugat-Németország monopóliumait illeti, komoly veszély a béke számára Európában és az egész világon. Csak ezeknek az országoknak közös harcban egyesült munkásosztálya képes velük olyan hatékony erőt szembeállítani, amely kiküszöböli ezt a veszélyt. A munkásszervezete számára a valódi probléma az, hogy megtörjék a monopóliumok hatalmát. Miután a Közös Piac szerveit és az irányukban táplált illúziókat bírálta, így folytatta Benoit Frachon: — Azt jelenti-e ez, hogy a munkásszervezetek képviselőinek a Közös Piac szervezetében való jelenlétét nem tudjuk hasznosan felhasználni, és hogy visszahívásukat javasoljuk? Egyáltalán nem, a CGT sohasem szűnt meg képviseletét követelni, amire mint a legátfogóbb szervezetnek, joga van — jelentette ki Benoit Frachon. — Mi helyet követelünk ezekben a szervekben, mert ott is meg akarjuk védeni a munkások érdekeit. VIKTOR GRISIN, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke kijelentette: »Jóváhagyjuk az SZVSZ tevékenységét és Saillant elvtárs beszámolóját.« Az SZVSZ a jelenlegi igen bonyolult nemzetközi helyzetben következetesen megvédte a proletár nemzetköziség elveit. Az események alakulása a nemzetközi küzdőtéren meggyőzően bizonyítja az akcióprogram helyességét. A szovjet szakszervezetek tevékenységéről szólva, Viktor Grisin hangsúlyozta, hogy az ipari és mezőgazdasági termelés a Szovjetunióban gyors ütemben fejlődik. Már most elmondhatjuk, hogy hétéves tervünket jelentősen túl fogjuk teljesíteni. A kommunista társadalom építésében a szovjet szakszervezetek nagy szerepet játszanak. Tevékenyen részt vesznek a nemzetgazdaság irányításában, az állami és kulturális építésben. A tömegek közreműködése révén gondoskodnak a dolgozók anyagi szükségleteinek kielégítéséről. Minden szovjet ember fő feladatának tekinti, hogy tevékenyen harcoljon az SZKP XX., XXI. és XXII. kongresszusa által kidolgozott irányvonal megvalósításáért, a kommunista párt programjáért. A nemzetközi küzdőtéren továbbra is fáradhatatlan harcot folytatunk a békéért, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttéléséért, a leszerelésért, az atomháború elhárításáért. Továbbra is támogatni fogjuk a dolgozók osztályharcát a tőkésországokban, valamint a népeknek az imperializmus és a kolonializmus ellen folytatott felszabadító mozgalmát. A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke kiemelte, hogy a többi szocialista ország dolgozói új, jelentős sikereket értek el a nép életszínvonalának emelésében. A szocialista országok dolgozóinak minden győzelme újabb csapást jelent az imperializmusra. Az utóbbi éveket a tőkésvilág társadalmi és politikai ellentmondásainak elmélyülése és a proletariátus akcióinak egyre növekvő száma jellemezte. Az SZDSZ jelentős erőfeszítéseket tett azért, hogy fejlessze a monopóliumok elleni szakszervezeti harcot. Viktor Grisin hangsúlyozta: a munkásosztály egyik legfontosabb célkitűzése az, hogy az emberiséget az atomháború fenyegetésétől megszabadítsa. Emlékeztetett arra, hogy a békeharc mindig az SZVSZ figyelmének középpontjában állott. »Az imperialisták veszélyes provokációi megkövetelik, hogy a békeszerető erők és mindenekelőtt a nemzetközi munkásosztály még szorosabbra zárják soraikat, hogy válaszoljanak az imperialista agresszoroknak.« Viktor Grisin befejezésül hangsúlyozta, hogy az igazi internacionalisták, az egység hívei abban látják feladatukat, hogy mindent megtegyenek az SZDSZ erősítésére, emeljék tekintélyét és harcoljanak fokozottabban a világ szakszervezeti mozgalmában fennálló ellen Fogadás az SZVSZ főtanácsa 13. ülésszakának résztvevői tiszteletére A forradalmi munkásparaszt kormány kedd este az Országházban fogadást adott a Szakszervezeti Világszövetség főtanácsa 13. ülésszakán részt vevő küldöttek tiszteletére. A fogadáson megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Somogyi Miklós, a Szaktanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Brutyó János, a Szaktanács főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke. Részt vett a fogadáson a kormány több tagja, valamint a Szaktanács elnökségének tagjai. A szívélyes, baráti légkörben lezajlott fogadáson Kádár János és Louis Saillant, az SZDSZ főtitkára mondott pohárköszöntőt. SZOVJET FOTÓCIKK ÉS ÓRA kiállítás OKTÓBER HÓ 16-28-1 G 1 az OF ÖTÉRT bemutatótermében Budapest V., Apáry Gyula utca 2 — OQO-----ff. hétköznap 11—19 óráig szombaton 9 — 15 óráig NÉPSZAVA Az iskolaegészségügy kérdéseiről tárgyalt az országgyűlés két bizottsága Az országgyűlés szociális és egészségügyi, valamint kulturális bizottsága kedden dr. Pesta László elnöklésével ülést tartott. Az ülésen az iskolaegészségügy időszerű kérdéseit tárgyalták meg, annak az előterjesztésnek alapján, amelyet a két bizottság tagjai, valamint Budapestről, továbbá Somogy és Fejér megyéből felkért szakemberek állítottak össze. A két bizottság tagjain kívül jelen volt az ülésen az iskolaegészségüggyel foglalkozó több szakember is. Az előterjesztéshez dr. Körmendi István budapesti és dr. Tarján László kaposvári főorvos fűzött kiegészítést. Az ülésen részt vett és felszólalt Vass Istvánné, az országgyűlés elnöke és dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter. A vitában felszólalt Gosztonyi János, az országgyűlés kulturális bizottságának elnöke, Andrási Béla, dr. Babics Antal, Balogh Ferenc, dr. Bene Zoltán, Bodonyi Pálné, dr. Donhoffer Szilárd, dr. Hargitai Katalin, Martin János, Mázi József, dr. H. Nagy Anna, dr. Noszkay Aurél, dr. Pregun Albertné, dr. Stark Janka, dr. Törő Imre országgyűlési képviselők, dr. Berend Ernő és Várkonyi Imre, a Somogy megyei, dr. Heiczinger János és dr. Lehrner Lórántné, a Fejér megyei, dr. Tokó József pedig a fővárosi tanács részéről. (MTI) A KÖZÉLET ESEMÉNYEI Walter Ulbricht és Willi Stoph táviratban mondott köszönetet Dobi Istvánnak és Kádár Jánosnak a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 15. évfordulója alkalmából küldött jókívánságaikért. Dr. Lothar Bolz külügyminiszter is táviratban fejezte ki köszönetét Péter János külügyminiszternek. Lai Bahadur Sasztri, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke, köszönetét fejezte ki Kádár Jánosnak, születésnapja alkalmából küldött jókívánságaiért.* A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására Szépvölgyi Zoltánnak, az MSZMP budapesti pártbizottsága titkárának vezetésével Csehszlovákiába érkezett magyar pártmunkás-küldöttség a Csehszlovák Kommunista Párt munkáját tanulmányozza. Kedden elutazott az atomfegyverkezés elleni svájci mozgalom tíztagú küldöttsége, amely az Országos Béketanács vendégeként néhány napot töltött hazánkban. A vendégeket elutazásuk előtt fogadta Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke. Kedden Szombathelyen a művelődési és sportházban tartották meg a Vas megyei mérnökök és technikusok tanácskozását. Részt vett a tanácskozáson Kiss Árpád, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke és dr. Valkó Endre, az MTESZ országos főtitkára is. Nyerges János kereskedelmi főtanácsost az osztrák küldöttség javaslatára újból megválasztották az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága Genfben ülésező kereskedelemfejlesztési bizottságának elnökévé. Alelnöknek J. Kaufmann holland kiküldöttet választották. Több termelővállalat maga készletezi és értékesíti egyes termékeit A kis üzemek összevonásával több olyan vállalat jött létre, amely egymaga látja el az egész országot bizonyos iparcikkekkel. Lehetővé válik tehát, hogy ezeket a termékeket a készletező vállalatok kikapcsolásával maga a termelőüzem raktározza és értékesítse, ami az ipar és a felhasználók kapcsolatainak szorosabbra fűzését jelenti. A kohó- és gépiparban kísérletképpen elsőnek a Magyar Kábelművek kapta a földkábelek értékesítésének jogát, s rövidesen további cikkcsoportokra is kiterjesztik az új módszert. 1965. január 1-től a Magyar Gördülőcsapágy Művek valamennyi termékét önállóan értékesíti, s előkészületben van a Szellőzőművek, továbbá a Fémbútor- és Drótszövetgyár önállóságának kiterjesztése, a szellőzőberendezések, illetve a fémhordók értékesítésére. (MTI) Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Földessy Gyula Kossuth-díjas irodalomtudósnak, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának tudományos munkássága elismeréséül 90. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend aranyfokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára nyújtotta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese. (MTI) AZ OLIMPIAI JÁTÉKOK IDEJE ALATT TELEVÍZIÓJÁT SORON KÍVÜL JAVÍTJA A BÁVISZ •• •« HÍVJON JÖVÜNK VIII., Baross utca 24. Tel.: 340—271 IX., Rádai utca 29. Tel.: 383—521 XIX, Kispest, Hungária út 2. Tel.: 475—731 XVIII., Pestlőrinc, Vöröshadsereg útja 151. Tel.: 280—359 1964. október 21