Népszava, 1965. január (93. évfolyam, 1–26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! ! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA ,3. ÉVFOLYAM, 1. SZÁN ÁRA 1 FORINT 1965 JANUÁR 1. PÉNTEK » F­elszabadulásunk, szabad életünk huszadik évébe léptünk. Abba az évbe, amely lezárja országépítő második öt­éves tervünket és jelentős állomása lesz a népünk jólétéért, boldogulásáért, ha­zánk felvirágoztatásáért, a szocializmus tel­jes felépítéséért folytatott küzdelmünknek. Fontos erről azért is beszélnünk, mert a napi gondok, a rohanó élet, a munka sodra gyakran eltakarja azt, amiért küzdünk és dolgozunk és sokszor azt is elhomályosítja, amit elértünk. Az 1964. év befejezésével második ötéves tervünkből eddig négy évet valósítottunk meg. Ha nem is pontosan, de már látni a végrehajtás eredményét,­­azt, hogy a fejlődés irányát tekintve, nem tértünk el a tervtől. 1960 óta a szocialista ipar évről évre 9—10 százalékkal növelte termelését. A nemzeti jövedelem növekedésének eredményeként évről évre javultak a dolgozók életkörülmé­nyei, nőtt az életszínvonal. Az elmúlt négy év alatt a reáljövedelem már túlhaladta az öt évre meghatározott emelkedést. Új gyá­rak, iskolák, kórházak és egyéb létesítmé­nyek épültek, ■amelyekre dolgozó népünk joggal lehet büszke. A tavalyi évnek a számottevő eredmények mellett megvoltak a maga gyengeségei, fo­gyatékosságai is, amelyeket a nyilvánosságra került tervjavaslat feltár. A jövő esztendő legfontosabb feladatai között szerepel ezek­nek a leküzdése, kiküszöbölése is. Nem szabad gondjainkat, nehézségeinket, gazdasági életünkben jelentkező fogyatékos­ságainkat lebecsülnünk. De azt sem szabad megengednünk, hogy ezek miatt ne vegyük észre azt: dolgozó népünk áldozatos munká­jának megvan a gyümölcse, hogy hazánk népe jobban él, mint ez ideig bármikor, hogy a kultúra, a műveltség széles dolgozó töme­gek közkincsévé lett, hogy munkásosztá­lyunk, dolgozó parasztságunk gerince kiegye­nesedett és emelt fővel, gazdaként él saját országában. Minden év és minden hónap a szocializmus építésében jelent újabb­ előre­lépést. Minden nap közelebb visz bennünket ahhoz a célhoz, amelyért az emberiség leg­jobbjai küzdöttek évszázadokon keresztül: a szocializmus, a kommunizmus felépítéséhez. Évszázadok vágyai, álmai, az emberiség legnemesebb céljai, a szabadság, az emberi méltóság, a kizsákmányolásmentes élet, a béke, a népek barátsága, a dolgozó milliók felemelkedése fejeződik ki a szocializmus, a kommunizmus eszméiben. Ez vezérli pár­tunk, kormányunk céljait, intézkedéseit, ez lelkesíti egész dolgozó népünket a hétköz­napok munkájában, gazdasági és politikai tevékenységében egyaránt. A JÖVŐ ESZTENDŐ PROGRAMJA, a népgazdaság 1965. évi terve is ezt a fő célt szolgálja. Ezért szö­gezte le a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának legutóbbi, december 30-i ülése is, hogy az 1965. évi tervet jónak, reá­lisnak, megalapozottnak tartja és azt az egész szakszervezeti mozgalom is magáénak vallja. A terv főbb célkitűzései ismeretesek. Az alapvető feladat, hogy az új esztendő segítse elő az ötéves terv céljainak megvalósulását, a kedvezőtlen jelenségek fokozatos leküzdé­sét, a takarékosabb, eredményesebb gazdál­kodást gazdaságú és társadalmi életünk min­den területén. Szükséges hangsúlyoznunk, hogy a terv egyik legfontosabb vonása a gazdaságos, a szükségletekre való termelés. Ugyanilyen fontos a gazdasági állami fegye­lem megszilárdítása, a vezetés színvonalá­nak emelése, a takarékosság pénzzel, anyag­gal, idővel, munkaerővel, mert a legcseké­lyebb pazarlás is dolgozó népünket rövidíti meg, és mert a jólét megszilárdítására, il­letve további emelésére vonatkozó terveink is csak ezek révén valósíthatók meg. Az 1965. évi népgazdasági terv az elért életszínvonal megszilárdítását tűzi ki célul. Ugyanakkor a dolgozók élet- és munkakörül­ményeinek további javítását is előírja. Új gyermekintézmények, iskolák, gyógyintézeti ágyak létesülnek. Mintegy 20 000 állami la­kás épül. Növekszik a dolgozók száma és a kifizetett bérek összege. Tovább javul a dol­gozók szociális ellátása. Az 1965. évi tervfeladatok megoldása a gazdasági és a szakszervezeti szervektől egy­aránt szervezettebb, átgondoltabb és felelős­ségteljesebb munkát igényel. Kizárólag gaz­dasági intézkedésekkel e feladatokat megol­dani nem lehet. Mint eddig, a jövő évben is a legteljesebb mértékben támaszkodni kell a dolgozók öntudatában, alkotó kezdeménye­zéseiben rejlő tartalékokra. Támaszkodni kell a szocialista munkaversenyre és ezen belül is elsősorban a szocialista brigádmoz­galomra. A szocialista brigádok nemcsak »szocialista módon dolgoznak«, hanem »szocialista mó­don is élnek«. Ez ma elsősorban azt jelenti, hogy minden vonatkozásban meg kell javí­tani a fegyelmet. Kérjük és várjuk a szocia­lista brigádoktól, hogy legyenek a munka­­fegyelem megszilárdításának, a munkaidő teljes kihasználásának, a technológiai fegye­lem betartásának példamutató, élenjáró har­cosai. Példás fegyelmük minden parancsszó­nál nagyobb hatással van a többi dolgozóra. Ha e téren minden brigád megteszi köteles­ségét, ez igen kedvező hatással lesz terv­feladataink teljesítésére. T­ermelést segítő munkánk fon­tos része az üzemi demokrácia külön­böző fórumainak erősítése. A dolgo­zók tömegei a brigádértekezleteken, szakszervezeti taggyűléseken és csoportérte­kezleteken, műszaki konferenciákon, terme­lési tanácskozásokon, az üzemi tanácsok ülé­sein kerülnek elő, eleven kapcsolatba pár­tunk gazdaságpolitikájával, így válnak a ki­tűzött feladatok megvalósítóivá, meggyőző­­déses híveivé. Ezeken a fórumokon alakul, formálódik az emberek szocialista tudata. Itt válik te­remtő valósággá a közösségi és az egyéni érdekek azonossága, erősödik a dolgozók fe­lelősségérzete a közös vagyon, a társadalmi tulajdon iránt. A vezetés gondjait megosztva ismerik meg a vezetés művészetét és válnak képessé felelősségteljes irányító munkák el­látására. A termelési tanácskozások rendszeresebb megtartásában, a szervező munka javításá­ban értünk el eredményeket. Az eredmé­nyek mellett azonban látnunk kell, hogy a termelési tanácskozások még nem mindenütt töltik be szerepüket. Sok még az olyan gaz­dasági vezető, aki csak elvben ismeri el az üzemi demokrácia szükségességét és hasz­nosságát, de a gyakorlatban nem él, vele. Le­becsüli a dolgozók képességeit, nem támasz­kodik a kollektív bölcsesség erejére. Pedig fejlődésünk mai szakaszában a megnöveke­dett feladatoknak csak az a vezető tud ele­get tenni, aki következetesen épít a dolgozók termelési tapasztalataira, alkotókészségükre, felelősségérzetükre. A szakszervezetek tennivalóival kapcso­latban feltétlenül szólni kell a túlórákról, mivel a túlórázás az elmúlt évben egészség­telen méreteket öltött. A túlórák növekedé­sét főleg a tervfegyelem hiánya, a vállalatok közötti kooperációs szerződések be nem tar­tása, az anyagellátás egyenetlensége, vala­mint a munka- és üzemszervezés alacsony színvonala idézte elő. A népgazdasági terv, a termelékenység emelése indokolttá teszi, hogy ott, ahol a normák rendezését elhanyagolták, a dolgo­zókkal történő megbeszélések alapján intéz­kedések történjenek a laza normák meg­szüntetésére. A fellazulás okait abban látjuk, hogy a technológiai előírások elavultak, a fejlesztés elmaradt a várt szinttől és sok he­lyen megsértették a technológiai fegyelmet. A veszteségidők csökkentésében sem sikerült lényeges javulást elérni. Még mindig magas a munkásoktól független, a munkaszervezés hibáiból kieső idő aránya, bár meg kell mon­dani, hogy a munkafegyelemmel sincs min­den rendben. Természetesen a normák ren­dezésére csak ott van szükség, ahol a felül­vizsgálat kimutatja a lazaságokat. A szak­­szervezeti bizottságok segítsék a gazdasági vezetésnek ezirányú tevékenységét, ügyelve arra, hogy milyen technológiai fejlesztés lesz, milyen mértékű a megszüntethető veszteség­idő nagysága és milyen az intenzitás színvo­nala. A SZAKSZERVEZETEK, a szakszer­vezetek vezető szerveinek tevé­kenységét az vezérelje, hogy a terv valóra váltása a dolgozó nép érde­keit, a szocializmus teljes felépítését szol­gálja. A szakszervezeteknek pedig megtisz­telő hivatásuk mindenütt ott lenni, minden olyan munkában tevékenyen részt venni, amely a munkások, minden dolgozó élet- és munkakörülményeinek javítását szolgálja, boldogulásuk, további felemelkedésük felté­teleit alapozza meg. A tervben szereplő feladatok valóra váltásá­nak fontos tényezője, hogy a szakszervezetek szervezik, ösztönzik a munkaversenyt De fel­adataik ennél sokkal nagyobbak, szélesebb kö­rűek. Mint a munkásosztály legnagyobb, leg­átfogóbb tömegszervezeteinek, a maguk sa­játos ezközeivel arra kell törekedniük, hogy elősegítsék a tömegek és a vezetés összhang­jának megteremtését, a vezetés gondjainak közüggyé tételét Támogassák, karolják fel a dolgozók alkotó kezdeményezéseit. Álljanak élére annak a nagyszerű mozgalomnak, amely a szocialista brigádok, a szocialista munka üzemei címért folyik. Ugyanakkor a szakszervezetek, mint érdekvédelmi szerveze­tek, hivatásuknak megfelelően, a dolgozók mindennapos ügyes-bajos dolgainak intézé­sével, a munkások jogos érdekeinek megvé­désével segítsék elő a munkahelyeken az olyan nyugodt, elégedett légkör kialakítását, amelyben mindenki zavartalanul, kedvvel dolgozhat. A termelőmunka ott megy jól, ahol a szak­­szervezetek gondját viselik az embereknek, ahol őrködnek az üzemi életet szabályozó rendeletek betartása felett, ahol vigyáznak a dolgozók egészségére, testi épségére. A szakszervezetek, a szakszervezeti tisztség­­viselők ne tűrjenek olyan légkört, amelyben egyes vezetők nem látnak mást, csak a ter­melést, feledve azokat, akikért a termelés folyik: az embereket. Minél gondosabban foglalkoznak tisztségviselőink a munkások, a dolgozók ügyeivel, minél több gondot vesz­nek le az emberek válláról, annál könnyeb­ben megy a munka, annál jobban tudják a munkások, műszakiak és a többi dolgozók erejüket, figyelmüket a munkahelyeken rá­juk háruló feladatok megoldására fordítani. A­Z 1965-öS TERV megvalósítása to­vábbi előrelépést jelent a szocia­lizmus teljes felépítésének útján. Arról sem szabad azonban megfe­ledkeznünk, hogy a szocializmus teljes fel­építése az emberek iránt is új, magasabb kö­vetelményeket támaszt. Művelt, öntudatos dolgozókat igényel, akik az üzemi életnek, a termelési feladatok megoldásának, a köz­ügyek intézésének tudatos résztvevői, a mun­káshatalom tudatos építői. Népünk öntuda­tának erősítése, a szocialista gondolkodás uralkodóvá tétele, a maradiság, a kispolgári önzés leküzdése tehát a szocialista építés, és a terv megvalósításának elválaszthatatlan része. A szakszervezetek megtisztelő hivatása a tömegek nevelése, kulturális színvonaluk, általános műveltségük állandó emelése. Feladataink szépek, lelkesítőek! Az összes szakszervezeti tisztségviselőknek megbecsü­lést és megtiszteltetést jelent, hogy dolgozó társaik bizalmából tevékeny részesei, elő­mozdítói lehetnek felemelő céljaink megva­lósításának. Ezeknek a céloknak a szolgála­tába kell állítani a most kezdődő szakszer­vezeti választásokat is. Minden lehetőség és biztosíték megvan ahhoz, hogy a szervezett dolgozók akaratát érvényesítve, az újonnan megválasztott vezető szervek és tisztségvise­lők a tagság bizalmának birtokában, újult erővel lássanak hozzá az előttünk álló or­szágépítő feladatok végrehajtásához. F­elszabadulásunk huszadik év­fordulójának tiszteletére újabb orszá­gos versengés bontakozik ki. Munká­sok, mérnökök, műszaki és adminiszt­ratív dolgozók, tervezők és tudományos kuta­tók tesznek szocialista kötelezettségvállalá­sokat, hogy növelik a termelékenységet és gazdaságosságot, hogy korszerű, kiváló mi­nőségű termékeket állítanak elő, hogy ered­ményesebben, fegyelmezettebben dolgoznak. Tisztelet és elismerés illeti a kezdeménye­zőket, a szocialista brigádok tagjait, a szo­cialista munka műhelyeinek, üzemeinek, munkahelyeinek dolgozóit, akiknek példa­­mutatása minden bizonnyal magával ragadja egész dolgozó népünket. Szakszervezeti moz­galmunk szívügyének tekinti a tömegek kez­deményezésének felkarolását és kiszélesíté­sét. Szívós, következetes munkát kell kifej­tenünk annak érdekében, hogy a dolgozók kötelezettségvállalásainak teljesítéséhez szükséges feltételeket minden üzemben, minden munkahelyen megteremtsék. Feladataink nagyok és felelősségteljesek. Szakszervezeteink ezeknek a feladatoknak csak akkor tudnak maradéktalanul eleget tenni, ha mindenkivel megismertetik és mindenkinek érthetővé teszik a tervből rá háruló tennivalókat, ha küzdenek azért, hogy minden szervezett dolgozó tevékeny, tudatos résztvevője legyen a szocialista épí­tésnek, népünk jólétét, felemelkedését szol­gáló terveink megvalósításának. Ehhez kívánok minden szervezett mun­kásnak, minden magyar dolgozónak erőt, egészséget, eredményekben gazdag új eszten­dőt. A­z új esztendő küszöbén Írta: Brutyó János ­Halcsag új évet kívánunk minden kedves ol­vas­ónknak ! A Minisztertanács ülése A kormány Tájékozta­tási Hivatala közli:­­A Minisztertanács csü­törtökön ülést tartott. A külügyminiszter beszá­molt az ENSZ XIX. ülés­szakának eddigi esemé­nyeiről és a magyar kül­döttség tevékenységéről. A kormány a beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette. A művelődésügyi mi­niszter tájékoztatta a kor­mányt a Moszkvában alá­írt magyar—szovjet kul­turális munkatervről és kulturális kapcsolataink 1965. évi fejlődéséről. A Minisztertanács a tájé­koztatót tudomásul vette. A kormány — az Or­szágos Vízügyi Főigazga­tóság vezetőjének előter­jesztésére — kinevezte a vízügyi törvény alapján működő tárcaközi orszá­gos vízgazdálkodási bi­zottság tagjait, majd napi ügyeket tárgyalt. (MTI) Díszkivilágítás, emlékműavatás, kulturális rendezvények Ünnepségek a főváros felszabadulásának 20. évfordulóján A felszabadulás 20. év­­fordulójának méltó meg­ünneplésére készül fővá­rosunk. A fővárosi tanács február 13-án ünnepi ülést tart. A város e napon zászlódíszbe öltözik, este ünnepi díszkivilágítás hir­deti, hogy ünnepet ül a főváros és az ország. Az iskolákban mindenütt megemlékeznek a felsza­badulás 20. évfordulójá­ról, a szovjet hadsereg hősi harcairól. A fővárosi tanács meg­bízásából fotókiállítás nyí­lik, amely bemutatja az 1945-ös, romba dőlt, éhe­ző, elpusztult Budapestet és a mait. A Szabó Ervin Könyvtár helyiségeiben a «Mi hazánk« címmel fel­­szabadulási könyvkiállí­tást rendeznek. A XIII. kerületben és Pesterzsé­beten felavatják Káló Viktor és Vilt Tibor szob­rászművészek művészi al­kotását, a felszabadulási emlékművet. A fővárosi tanács szín­házaiban és a filmszínhá­zakban ünnepi műsorokat rendeznek. Olyan dara­bokat mutatnak be, ame­lyek a felszabadulás té­nyével és a felszabadult ország, a főváros húsz esztendejével foglalkoz­nak. A Madách Színház bemutatja Müller Péter fiatal f­ő -Márta- című drámáját, és Ugyancsak Új magyar drámát tűzött programjára a József Attila Színház is. Az Iro­dalmi Színpadon húsz év irodalmi terméseiből állí­tanak össze ünnepi mű­sort, amelynek keretében Hubay Miklós és Illyés Gyula új egyfelvonásosait is bemutatják. A film­színházak műsorában újra láthatjuk a húsz év alatt készített legkiválóbb ma­gyar filmeket, közöttük a Valahol Európában, a Lu­das Matyi, a Hannibál ta­nár úr, a Különös házas­ság, a Katonazene, Az angyalok földje, Édes Anna és Alba Regia cí­mű filmeket. A tömegszervezetek elő­adásokon, filmbemutató­kon ismertetik a felsza­badulás óta elért ered­ményeinket. A TIT vá­rosnéző sétákat szervez, amelyek során felkeresik a felszabadító harcok egy-egy jelentősebb bu­dapesti állomását. A fő­városi tanács népműve­lési osztályának felkéré­sére három kiváló zene­szerzőnk a felszabadulás­sal foglalkozó szimfonikus művet, kantátát szerez, ezek bemutatója előre­láthatóan április 4-én lesz. (V. P.) Mezőgazdasági üzemek vállalásai a felszabadulási­­munkaverseny­ben Az év utolsó napjaiban több állami gazdaságban tartották meg az 1965. évi feladatokat részletező ter­melési tanácskozást. Az előterjesztett tervek sok­rétű, alapos vitájában sok olyan javaslat hangzott el, amelyek összességük­ben végül is lényegesen módosítják az eredeti terveket A Dinatelepi Ál­lami Gazdaság termelési tanácskozásán a tervmó­dosítás végösszege megha­ladta az 1£ millió forin­tot. Ehhez a többlethez, amellyel a gazdaság dol­gozói köszöntik majd a felszabadulás 20. évfordu­lóját, a termelés minden ágazata hozzájárul. A Helvéciai Állami Gazda­ság dolgozóinak termelési tanácskozásán a termés­hozamok növelésére és az önköltség csökkentésére tett javaslatok révén vál­lalták, hogy végösszegében kereken 3 millió forinttal növelik az 1965. évre ter­vezett termelési értéket. (MTI)

Next