Népszava, 1965. január (93. évfolyam, 1–26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! ! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA ,3. ÉVFOLYAM, 1. SZÁN ÁRA 1 FORINT 1965 JANUÁR 1. PÉNTEK » Felszabadulásunk, szabad életünk huszadik évébe léptünk. Abba az évbe, amely lezárja országépítő második ötéves tervünket és jelentős állomása lesz a népünk jólétéért, boldogulásáért, hazánk felvirágoztatásáért, a szocializmus teljes felépítéséért folytatott küzdelmünknek. Fontos erről azért is beszélnünk, mert a napi gondok, a rohanó élet, a munka sodra gyakran eltakarja azt, amiért küzdünk és dolgozunk és sokszor azt is elhomályosítja, amit elértünk. Az 1964. év befejezésével második ötéves tervünkből eddig négy évet valósítottunk meg. Ha nem is pontosan, de már látni a végrehajtás eredményét,azt, hogy a fejlődés irányát tekintve, nem tértünk el a tervtől. 1960 óta a szocialista ipar évről évre 9—10 százalékkal növelte termelését. A nemzeti jövedelem növekedésének eredményeként évről évre javultak a dolgozók életkörülményei, nőtt az életszínvonal. Az elmúlt négy év alatt a reáljövedelem már túlhaladta az öt évre meghatározott emelkedést. Új gyárak, iskolák, kórházak és egyéb létesítmények épültek, ■amelyekre dolgozó népünk joggal lehet büszke. A tavalyi évnek a számottevő eredmények mellett megvoltak a maga gyengeségei, fogyatékosságai is, amelyeket a nyilvánosságra került tervjavaslat feltár. A jövő esztendő legfontosabb feladatai között szerepel ezeknek a leküzdése, kiküszöbölése is. Nem szabad gondjainkat, nehézségeinket, gazdasági életünkben jelentkező fogyatékosságainkat lebecsülnünk. De azt sem szabad megengednünk, hogy ezek miatt ne vegyük észre azt: dolgozó népünk áldozatos munkájának megvan a gyümölcse, hogy hazánk népe jobban él, mint ez ideig bármikor, hogy a kultúra, a műveltség széles dolgozó tömegek közkincsévé lett, hogy munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk gerince kiegyenesedett és emelt fővel, gazdaként él saját országában. Minden év és minden hónap a szocializmus építésében jelent újabb előrelépést. Minden nap közelebb visz bennünket ahhoz a célhoz, amelyért az emberiség legjobbjai küzdöttek évszázadokon keresztül: a szocializmus, a kommunizmus felépítéséhez. Évszázadok vágyai, álmai, az emberiség legnemesebb céljai, a szabadság, az emberi méltóság, a kizsákmányolásmentes élet, a béke, a népek barátsága, a dolgozó milliók felemelkedése fejeződik ki a szocializmus, a kommunizmus eszméiben. Ez vezérli pártunk, kormányunk céljait, intézkedéseit, ez lelkesíti egész dolgozó népünket a hétköznapok munkájában, gazdasági és politikai tevékenységében egyaránt. A JÖVŐ ESZTENDŐ PROGRAMJA, a népgazdaság 1965. évi terve is ezt a fő célt szolgálja. Ezért szögezte le a Szakszervezetek Országos Tanácsának legutóbbi, december 30-i ülése is, hogy az 1965. évi tervet jónak, reálisnak, megalapozottnak tartja és azt az egész szakszervezeti mozgalom is magáénak vallja. A terv főbb célkitűzései ismeretesek. Az alapvető feladat, hogy az új esztendő segítse elő az ötéves terv céljainak megvalósulását, a kedvezőtlen jelenségek fokozatos leküzdését, a takarékosabb, eredményesebb gazdálkodást gazdaságú és társadalmi életünk minden területén. Szükséges hangsúlyoznunk, hogy a terv egyik legfontosabb vonása a gazdaságos, a szükségletekre való termelés. Ugyanilyen fontos a gazdasági állami fegyelem megszilárdítása, a vezetés színvonalának emelése, a takarékosság pénzzel, anyaggal, idővel, munkaerővel, mert a legcsekélyebb pazarlás is dolgozó népünket rövidíti meg, és mert a jólét megszilárdítására, illetve további emelésére vonatkozó terveink is csak ezek révén valósíthatók meg. Az 1965. évi népgazdasági terv az elért életszínvonal megszilárdítását tűzi ki célul. Ugyanakkor a dolgozók élet- és munkakörülményeinek további javítását is előírja. Új gyermekintézmények, iskolák, gyógyintézeti ágyak létesülnek. Mintegy 20 000 állami lakás épül. Növekszik a dolgozók száma és a kifizetett bérek összege. Tovább javul a dolgozók szociális ellátása. Az 1965. évi tervfeladatok megoldása a gazdasági és a szakszervezeti szervektől egyaránt szervezettebb, átgondoltabb és felelősségteljesebb munkát igényel. Kizárólag gazdasági intézkedésekkel e feladatokat megoldani nem lehet. Mint eddig, a jövő évben is a legteljesebb mértékben támaszkodni kell a dolgozók öntudatában, alkotó kezdeményezéseiben rejlő tartalékokra. Támaszkodni kell a szocialista munkaversenyre és ezen belül is elsősorban a szocialista brigádmozgalomra. A szocialista brigádok nemcsak »szocialista módon dolgoznak«, hanem »szocialista módon is élnek«. Ez ma elsősorban azt jelenti, hogy minden vonatkozásban meg kell javítani a fegyelmet. Kérjük és várjuk a szocialista brigádoktól, hogy legyenek a munkafegyelem megszilárdításának, a munkaidő teljes kihasználásának, a technológiai fegyelem betartásának példamutató, élenjáró harcosai. Példás fegyelmük minden parancsszónál nagyobb hatással van a többi dolgozóra. Ha e téren minden brigád megteszi kötelességét, ez igen kedvező hatással lesz tervfeladataink teljesítésére. Termelést segítő munkánk fontos része az üzemi demokrácia különböző fórumainak erősítése. A dolgozók tömegei a brigádértekezleteken, szakszervezeti taggyűléseken és csoportértekezleteken, műszaki konferenciákon, termelési tanácskozásokon, az üzemi tanácsok ülésein kerülnek elő, eleven kapcsolatba pártunk gazdaságpolitikájával, így válnak a kitűzött feladatok megvalósítóivá, meggyőződéses híveivé. Ezeken a fórumokon alakul, formálódik az emberek szocialista tudata. Itt válik teremtő valósággá a közösségi és az egyéni érdekek azonossága, erősödik a dolgozók felelősségérzete a közös vagyon, a társadalmi tulajdon iránt. A vezetés gondjait megosztva ismerik meg a vezetés művészetét és válnak képessé felelősségteljes irányító munkák ellátására. A termelési tanácskozások rendszeresebb megtartásában, a szervező munka javításában értünk el eredményeket. Az eredmények mellett azonban látnunk kell, hogy a termelési tanácskozások még nem mindenütt töltik be szerepüket. Sok még az olyan gazdasági vezető, aki csak elvben ismeri el az üzemi demokrácia szükségességét és hasznosságát, de a gyakorlatban nem él, vele. Lebecsüli a dolgozók képességeit, nem támaszkodik a kollektív bölcsesség erejére. Pedig fejlődésünk mai szakaszában a megnövekedett feladatoknak csak az a vezető tud eleget tenni, aki következetesen épít a dolgozók termelési tapasztalataira, alkotókészségükre, felelősségérzetükre. A szakszervezetek tennivalóival kapcsolatban feltétlenül szólni kell a túlórákról, mivel a túlórázás az elmúlt évben egészségtelen méreteket öltött. A túlórák növekedését főleg a tervfegyelem hiánya, a vállalatok közötti kooperációs szerződések be nem tartása, az anyagellátás egyenetlensége, valamint a munka- és üzemszervezés alacsony színvonala idézte elő. A népgazdasági terv, a termelékenység emelése indokolttá teszi, hogy ott, ahol a normák rendezését elhanyagolták, a dolgozókkal történő megbeszélések alapján intézkedések történjenek a laza normák megszüntetésére. A fellazulás okait abban látjuk, hogy a technológiai előírások elavultak, a fejlesztés elmaradt a várt szinttől és sok helyen megsértették a technológiai fegyelmet. A veszteségidők csökkentésében sem sikerült lényeges javulást elérni. Még mindig magas a munkásoktól független, a munkaszervezés hibáiból kieső idő aránya, bár meg kell mondani, hogy a munkafegyelemmel sincs minden rendben. Természetesen a normák rendezésére csak ott van szükség, ahol a felülvizsgálat kimutatja a lazaságokat. A szakszervezeti bizottságok segítsék a gazdasági vezetésnek ezirányú tevékenységét, ügyelve arra, hogy milyen technológiai fejlesztés lesz, milyen mértékű a megszüntethető veszteségidő nagysága és milyen az intenzitás színvonala. A SZAKSZERVEZETEK, a szakszervezetek vezető szerveinek tevékenységét az vezérelje, hogy a terv valóra váltása a dolgozó nép érdekeit, a szocializmus teljes felépítését szolgálja. A szakszervezeteknek pedig megtisztelő hivatásuk mindenütt ott lenni, minden olyan munkában tevékenyen részt venni, amely a munkások, minden dolgozó élet- és munkakörülményeinek javítását szolgálja, boldogulásuk, további felemelkedésük feltételeit alapozza meg. A tervben szereplő feladatok valóra váltásának fontos tényezője, hogy a szakszervezetek szervezik, ösztönzik a munkaversenyt De feladataik ennél sokkal nagyobbak, szélesebb körűek. Mint a munkásosztály legnagyobb, legátfogóbb tömegszervezeteinek, a maguk sajátos ezközeivel arra kell törekedniük, hogy elősegítsék a tömegek és a vezetés összhangjának megteremtését, a vezetés gondjainak közüggyé tételét Támogassák, karolják fel a dolgozók alkotó kezdeményezéseit. Álljanak élére annak a nagyszerű mozgalomnak, amely a szocialista brigádok, a szocialista munka üzemei címért folyik. Ugyanakkor a szakszervezetek, mint érdekvédelmi szervezetek, hivatásuknak megfelelően, a dolgozók mindennapos ügyes-bajos dolgainak intézésével, a munkások jogos érdekeinek megvédésével segítsék elő a munkahelyeken az olyan nyugodt, elégedett légkör kialakítását, amelyben mindenki zavartalanul, kedvvel dolgozhat. A termelőmunka ott megy jól, ahol a szakszervezetek gondját viselik az embereknek, ahol őrködnek az üzemi életet szabályozó rendeletek betartása felett, ahol vigyáznak a dolgozók egészségére, testi épségére. A szakszervezetek, a szakszervezeti tisztségviselők ne tűrjenek olyan légkört, amelyben egyes vezetők nem látnak mást, csak a termelést, feledve azokat, akikért a termelés folyik: az embereket. Minél gondosabban foglalkoznak tisztségviselőink a munkások, a dolgozók ügyeivel, minél több gondot vesznek le az emberek válláról, annál könnyebben megy a munka, annál jobban tudják a munkások, műszakiak és a többi dolgozók erejüket, figyelmüket a munkahelyeken rájuk háruló feladatok megoldására fordítani. AZ 1965-öS TERV megvalósítása további előrelépést jelent a szocializmus teljes felépítésének útján. Arról sem szabad azonban megfeledkeznünk, hogy a szocializmus teljes felépítése az emberek iránt is új, magasabb követelményeket támaszt. Művelt, öntudatos dolgozókat igényel, akik az üzemi életnek, a termelési feladatok megoldásának, a közügyek intézésének tudatos résztvevői, a munkáshatalom tudatos építői. Népünk öntudatának erősítése, a szocialista gondolkodás uralkodóvá tétele, a maradiság, a kispolgári önzés leküzdése tehát a szocialista építés, és a terv megvalósításának elválaszthatatlan része. A szakszervezetek megtisztelő hivatása a tömegek nevelése, kulturális színvonaluk, általános műveltségük állandó emelése. Feladataink szépek, lelkesítőek! Az összes szakszervezeti tisztségviselőknek megbecsülést és megtiszteltetést jelent, hogy dolgozó társaik bizalmából tevékeny részesei, előmozdítói lehetnek felemelő céljaink megvalósításának. Ezeknek a céloknak a szolgálatába kell állítani a most kezdődő szakszervezeti választásokat is. Minden lehetőség és biztosíték megvan ahhoz, hogy a szervezett dolgozók akaratát érvényesítve, az újonnan megválasztott vezető szervek és tisztségviselők a tagság bizalmának birtokában, újult erővel lássanak hozzá az előttünk álló országépítő feladatok végrehajtásához. Felszabadulásunk huszadik évfordulójának tiszteletére újabb országos versengés bontakozik ki. Munkások, mérnökök, műszaki és adminisztratív dolgozók, tervezők és tudományos kutatók tesznek szocialista kötelezettségvállalásokat, hogy növelik a termelékenységet és gazdaságosságot, hogy korszerű, kiváló minőségű termékeket állítanak elő, hogy eredményesebben, fegyelmezettebben dolgoznak. Tisztelet és elismerés illeti a kezdeményezőket, a szocialista brigádok tagjait, a szocialista munka műhelyeinek, üzemeinek, munkahelyeinek dolgozóit, akiknek példamutatása minden bizonnyal magával ragadja egész dolgozó népünket. Szakszervezeti mozgalmunk szívügyének tekinti a tömegek kezdeményezésének felkarolását és kiszélesítését. Szívós, következetes munkát kell kifejtenünk annak érdekében, hogy a dolgozók kötelezettségvállalásainak teljesítéséhez szükséges feltételeket minden üzemben, minden munkahelyen megteremtsék. Feladataink nagyok és felelősségteljesek. Szakszervezeteink ezeknek a feladatoknak csak akkor tudnak maradéktalanul eleget tenni, ha mindenkivel megismertetik és mindenkinek érthetővé teszik a tervből rá háruló tennivalókat, ha küzdenek azért, hogy minden szervezett dolgozó tevékeny, tudatos résztvevője legyen a szocialista építésnek, népünk jólétét, felemelkedését szolgáló terveink megvalósításának. Ehhez kívánok minden szervezett munkásnak, minden magyar dolgozónak erőt, egészséget, eredményekben gazdag új esztendőt. Az új esztendő küszöbén Írta: Brutyó János Halcsag új évet kívánunk minden kedves olvasónknak ! A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli:A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A külügyminiszter beszámolt az ENSZ XIX. ülésszakának eddigi eseményeiről és a magyar küldöttség tevékenységéről. A kormány a beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette. A művelődésügyi miniszter tájékoztatta a kormányt a Moszkvában aláírt magyar—szovjet kulturális munkatervről és kulturális kapcsolataink 1965. évi fejlődéséről. A Minisztertanács a tájékoztatót tudomásul vette. A kormány — az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjének előterjesztésére — kinevezte a vízügyi törvény alapján működő tárcaközi országos vízgazdálkodási bizottság tagjait, majd napi ügyeket tárgyalt. (MTI) Díszkivilágítás, emlékműavatás, kulturális rendezvények Ünnepségek a főváros felszabadulásának 20. évfordulóján A felszabadulás 20. évfordulójának méltó megünneplésére készül fővárosunk. A fővárosi tanács február 13-án ünnepi ülést tart. A város e napon zászlódíszbe öltözik, este ünnepi díszkivilágítás hirdeti, hogy ünnepet ül a főváros és az ország. Az iskolákban mindenütt megemlékeznek a felszabadulás 20. évfordulójáról, a szovjet hadsereg hősi harcairól. A fővárosi tanács megbízásából fotókiállítás nyílik, amely bemutatja az 1945-ös, romba dőlt, éhező, elpusztult Budapestet és a mait. A Szabó Ervin Könyvtár helyiségeiben a «Mi hazánk« címmel felszabadulási könyvkiállítást rendeznek. A XIII. kerületben és Pesterzsébeten felavatják Káló Viktor és Vilt Tibor szobrászművészek művészi alkotását, a felszabadulási emlékművet. A fővárosi tanács színházaiban és a filmszínházakban ünnepi műsorokat rendeznek. Olyan darabokat mutatnak be, amelyek a felszabadulás tényével és a felszabadult ország, a főváros húsz esztendejével foglalkoznak. A Madách Színház bemutatja Müller Péter fiatal fő -Márta- című drámáját, és Ugyancsak Új magyar drámát tűzött programjára a József Attila Színház is. Az Irodalmi Színpadon húsz év irodalmi terméseiből állítanak össze ünnepi műsort, amelynek keretében Hubay Miklós és Illyés Gyula új egyfelvonásosait is bemutatják. A filmszínházak műsorában újra láthatjuk a húsz év alatt készített legkiválóbb magyar filmeket, közöttük a Valahol Európában, a Ludas Matyi, a Hannibál tanár úr, a Különös házasság, a Katonazene, Az angyalok földje, Édes Anna és Alba Regia című filmeket. A tömegszervezetek előadásokon, filmbemutatókon ismertetik a felszabadulás óta elért eredményeinket. A TIT városnéző sétákat szervez, amelyek során felkeresik a felszabadító harcok egy-egy jelentősebb budapesti állomását. A fővárosi tanács népművelési osztályának felkérésére három kiváló zeneszerzőnk a felszabadulással foglalkozó szimfonikus művet, kantátát szerez, ezek bemutatója előreláthatóan április 4-én lesz. (V. P.) Mezőgazdasági üzemek vállalásai a felszabadulásimunkaversenyben Az év utolsó napjaiban több állami gazdaságban tartották meg az 1965. évi feladatokat részletező termelési tanácskozást. Az előterjesztett tervek sokrétű, alapos vitájában sok olyan javaslat hangzott el, amelyek összességükben végül is lényegesen módosítják az eredeti terveket A Dinatelepi Állami Gazdaság termelési tanácskozásán a tervmódosítás végösszege meghaladta az 1£ millió forintot. Ehhez a többlethez, amellyel a gazdaság dolgozói köszöntik majd a felszabadulás 20. évfordulóját, a termelés minden ágazata hozzájárul. A Helvéciai Állami Gazdaság dolgozóinak termelési tanácskozásán a terméshozamok növelésére és az önköltség csökkentésére tett javaslatok révén vállalták, hogy végösszegében kereken 3 millió forinttal növelik az 1965. évre tervezett termelési értéket. (MTI)