Népszava, 1965. január (93. évfolyam, 1–26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Szem­műtét fénysugárral Magyar orvostudósok hangja nemzetközi fórumokon A magyar orvostudósok az elmúlt esztendőben­­ igen sok tekintélyes nem­zetközi fórumon hallatták szavukat, nemzetközi­­ kongresszusokon, tanács­kozásokon vettek részt, öregbítve a magyar orvos­­tudomány hírnevét. A részvevők közül szólalta­tunk most meg néhányat: nyilatkoznak a kongresz­­szusokon végzett tevé­­­kenységükről, azokról az új eredményekről, ame­lyeket e tanácskozásokon ismertettek. Dr. Kádár Tibor egye­temi tanár december ele­jén Berlinben részt vett az '•■Orvosi szociológiai szim­póziumon«. Miről is volt szó a sokrétű értekezle­ten? v A környezet­­ hatása — Felhívták a figyel­met az orvosi szociológia ■ módszerének alkalmazásá­ra. A kérdés középpontjá­ban az ember és a társa­dalom kölcsönhatásának vizsgálata áll, jelentős helyet foglaltak el a »vá­rosiasodással« kapcsolatos egészségügyi kérdések, a betegségek különböző megelőzési formái és a tá­volabbra tekintő diagnosz­­­tikai következtetés. A városi páciensnek ma­gas a vérnyomása. Gyógy­szeres kezelés? Diéta? Le­het. De a fejlődő orvostu­domány ma és még inkább a jövőben, nem elégedhet meg ennyivel. Ismernie kell az okok láncolatát. Egyéni problémák, csalá­di,­ munkahelyi körülmé­nyek. Még az sem közöm­bös, hogy a beteg mely városban vagy kerületben lakik. A ma és a jövő or­vosának nemcsak gyógyí­tania kell, hanem maga­sabb fokú testi és lelki vé­dettséget k­ell biztosítani" a betegségmegelőzés érde­­kében.­­ Minél kidolgozottabb, mélyebb az ember és kör­nyezete közötti kapcsolat ismerete, annál eredmé­nyesebb a gyógyítás és a betegségmegelőzés. Pon­tosan körülhatárolandó és a helyi körülmények fi­gyelembevételével szerve­zendő meg a városi és a falusi egészségügy, hiszen ma már ismerünk kifeje­zetten városi és falusi ár­talmakat is. A szocialista egészségügy e feladatok maradéktalan megoldását lelkiismereti ügyének te­kinti. A művese Dr. Rényi-Vámos Ferenc docensnek, az orvostudo­mányok doktorának is Berlinbe vezetett idén má­jusban az útja.­­ Kerekasztalkonferen­­cia volt az emberéletet oly sokszor megmentő műveséről. A konferencián­­a szocialista államok 17 küldöttén kívül 6 svéd orvos élén megjelent Al­­wall professzor, a világhí­rű művese-specialista. A találkozás gyümölcsöző volt. A magyar orvosi kar sem vallott szégyent Meg­hallgatták a jeles külföldi eredményeket, de tapasz­talataikkal maguk is hoz­zájárultak a további siker­hez. A kelet-nyugati tu­dós-együttműködés nor­vég, dán és osztrák részt­vevőkkel bővült, olyany­­nyira, hogy egy magyar és egy osztrák klinika or­­vosainak szeptemberben Bécsben tartott találkozó­ján öt előadás közül kettő a műveséről szólt. 1960-­­ ben Lipcsében­­ folytatják­­ — minden bizonnyal még­­ szélesebb körben. Cukorbetegek­­­s kezelése Dr. Horn Zoltán kandi­dátus több mint ne­gyed­­­ évszázada foglalkozik a cuk­i korban és a cukorbetegek­­ gyógykezelésének problé­máival. .Számos kísérletet végzett és több jelentős eredményt ért el e betegek gyógyítása terén. Kísérle­tei során több kérdést si­került tisztáznia, az idő­sebb korú cukorbetegek kezelésében egyes esetek­ben bevált tabletták ha­tásmechanizmusára vonat­kozólag. Eredményei alap­ján a Svájci Orvostudomá­nyi Akadémia elnöksége felkérte, hogy 1964 júniu­sában Zürichben megtar­tott szimpóziumon e kér­désről előadást tartson. E helyütt a cukorbajos terhes nők gyógyászati problémáival foglalkoztak. Ő volt az előadók közül az egyetlen külföldi. Számos klinikus véleményével megegyezően, arra az ál­láspontra helyezkedett, hogy a cukorbajos terhes nők kezelésénél a tablet­­tás kezelést mellőzni kell, mert hatása a magzatra káros lehet, vagy koraszü­lés következhet be. Ennek valószínűségét a terhes ál­latokon végzett tablettás kísérletek igazolják. A terhes cukorbajos nők szükség esetén való inzu­lin­ kezelése mellett fog­lalt állást. A hozzászólók ezzel az állásponttal teljes számban egyetértettek. Szeptemberben pedig az Egészségügyi Minisztérium küldötteként részt vett Karlsburgban a cukorbaj kérdésével foglalkozó III. nemzetközi szimpóziumon. Itt főleg a cukorbaj gya­koriságának és korai felis­merésének kérdéseit tár­gyalták. Az előadók ki­emelték az erre vonatkozó szűrővizsgálatok jelentősé­gét. Például Lengyelország egyik területén a szűrés folyamán észlelt cukorbe­tegek, fele nem tudott be­tegségéről. A cukorbaj diagnosztizálására irányu­ló szűrővizsgálatok megin­dítása hazánkban is meg­valósítás előtt áll. 800 szemész tapasztalat­­ cseréje Dr. Pajor Rezső docens Heidelbergben vett részt a Német Szemorvos Társa­ság szokásos évi kong­resszusán. Mintegy nyolc­­százan gyűltek össze Euró­pa legtöbb államából és a tengeren túlról a szemész­­tudomány művelői. Sok előadás hangzott el a látás élettanáról, színlátási problémákról, a szem sze­repéről a szervezet össz­­működésében. Külön téma volt — amely egyelőre kí­sérleti stádiumban van — szemműtét fénysugárral, vér nélkül. A kongresszus alatt gyógyszer-, műszer- és könyvkiállítást is rendez­tek. Az utóbbin, feltűnést keltett dr. Radnót Magda Szematlasza, Szemészeti Pathológiája és többek kö­zött Blaskovics—Kreiker Műtéttana is. Szemészeink sikerei biztosítékot nyújta­nak arra, hogy a jövőben rendezendő, összejövetele­ken újból megbecsülést szerezhetnek a hazai or­vostudománynak. Szentiványi György .­­ A pultnak is két oldala van... Jó néhányszor végigjár­tuk ebben az esztendőben az üzleteket, hogy meg­győződjünk arról: ho­gyan bánnak a vásárlók­kal, milyen a kiszolgálás, kapnak-e a vevők min­dent, amit szeretnének a boltokban, áruházakban? Tolmácsoltuk a vevők pa­naszait, kifogásait, s fel- Van is­ ­. Csúcsforgalom van — magyarázza mentege­tőzve —, ilyenkor az üz­letben kell lennem. Mi bosszantja őt és a vevőket ebben a jól ve­­zetett, nagy múltú és for­galmú üzletben? Néhány Apróságnak tűnő dolog. Amelyek mégis elgondol­koztatóak. .— Egyszerűen nem le­het megérteni, például mi az oka annak, hogy a gyárban sorakoznak a le­­gyártott kuktafazekak, az üzletben mégsem lehet Sok az . Nehéz a dolgunk. ,A megrendeléseket hónapok­­kal előbb le kell adnunk, a szállítás sokszor akado­­zik. Előfordul, mire meg­érkeznek a fél esztendő­­vel azelőtt megrendelt új modellek, már nem tud­­ok fogadni, addigra ugyanis másféle cipőkkel kellett feltöltenünk a rak­­árakat. Szeretném, ha a v vevők mindig nagy vá­­asztékot találnának ná­­lnk. Ezt egyre nehezebb megvalósítani. Eddig pél­sdül negyedévenként 1500 már cipőt kaptunk a szö­­vetkezeti ipartól. Most pedig mindössze 400 po­­nt. Sándor Jenő elmondta mégy sok többletmunkát hoz a boltnak az admin­isztráció. Ezt feltétlenül gyszerűsíteni kellene. Csak egy példa: ha a bolt­iak reklamációja van nagykereskedelemmel zem­ben, minden hibás árról 6 példányos jelen­ést kell elküldeniük a­­­agy kereskedelemhez. Egy mberük minden héten gy teljes napot csak eze­­en a jelentéseken dolgo­­ik. A különböző egyéb jlentések írogatása szír­én sok időt vesz igénybe. A Lenin körút 62-ben évő RÖLTEX az egyik len­agy­obb ilyen szaküz­­ete a fővárosnak. Tágas,­­ vezetett, nagy forgal­­mú üzlet ez. Sükri János életvezető az apró irodá­­an fogad bennünket vezettük azt is, hol kel­lene javítani. Ezúttal szintén üzletné­zőbe indultunk, de most nem a vásárló, hanem az eladó, a kereskedő, a »pult másik oldala« szólalt meg. Skergula Lászlót, a Rá­kóczi úti Konyhafelszere­lési Szaküzlet vezetőjét nem találtuk íróasztala mellett, kukta­­ nincs is őket kapni. De a szeren­csések, akiknek már van, kuktagumit a­ régi rossz helyett már­ nem tudnak beszerezni. Filléres dolog, még sincs. Vagy: nem ka­punk elég húsdeszkát, burgonyanyomót. — Az árubeszerzés nem is olyan egyszerű feladat. Pedig a vásárlók meg vannak győződve arról, hogy a boltvezető hibája, ha valamit éppen nem le­het kapni — mondja Sán­dor Jenő, a 8-as Cipőbolt vezetője. adminisztráció Egyik munkatársa mond­ja: »Ha valami nem kap­ható az üzletben, az ü­z­letvezető addig megy utá­na, amíg sikerül a kere­sett cikket felkutatnia. Nem nyugszik.« Vannak ugyanis olyan vidékek, ahol elfekszik va- Választ vár . Nagyon bosszantó nemcsak a vásárlónak, a boltvezetőnek is, ha ilyen apróságokkal nem tud szolgálni, mint kalapgu­mi, diszszeg — teszi hoz­zá Sükri János. — Amivel tudom, pótolom azt, ami pillanatnyilag nem kap­ható. Mi is meggyőződtünk erről. Néhány szőnyeg hiánycikknek számít Az üzletvezető nem jött za­varba: 15-féle más mére­tűt tudott ajánlani helyet­te, olyat is, amely megkö­zelítette a vásárló elkép­zelését ... Jó volt hallani — s ezt mindhárom üzletvezető­nél tapasztaltuk —, mi­lyen gondosan ügyelnek például az áruk minősé­gére. Igaz, csak néhány problémájukat tárhattuk fel itt, de érdemes ezek­ről szólni. A felvetett gondok kö­l a mi, amit a fővárosban keresnek. Hát Sükri Já­nos utazik, este indul, másnap este érkezik, de mindennek meg kell len­nie. Inak gondjaikra tört vannak, amelyek megoldhatók a kereskede­lem, az ipar, a nagy- és kiskereskedelem jobb együttműködésével, körül­tekintőbb árurendeléssel és pontosabb szállítással. Akadnak viszont olyanok, amelyekkel minisztériumi vagy más szinten kell fog­lalkozni és megoldásuk­hoz segítséget nyújtani. Ezúttal a pult másik oldalát hallottuk. Mégis ráismertünk a vásárlók hangjára, véleményére, el­látási problémáikra. A boltok vezetői hű tolmá­­csolói a fogyasztási igé­nyeknek, s azon fáradoz­nak­, hogy kiérdemeljék a legértékesebbet , a ve­vők bizalmát. Választ vár­nak gondjaikra! Követke­ző riportunkban azokat szólaltatjuk meg, akik gazdái az üzletek áruellá­tásának. Kovács Ildikó Budaörs határában — felborult motorokrékpárja mellett — holtan találtak egy férfit. A nyomozás megállapította, hogy egy tehergépkocsi gázolta el. A kocsi vezetője — el­mulasztva a kötelező se­gítségnyújtás —, tovább­hajtott. Rövid idő múl­va a gyanúsított teher­gépkocsivezető kézreke­­rült. — Nem én voltam — tiltakozott a rendőrségen a gyanúsított. — A kérdé­ses este másik útvonalon haladtam kocsimmal. Nyomoz a technika Bár ezt az állítását ta­núkkal igazolta, a rendőr­ség letartóztatta. Közben ugyanis az Országos rendőrfőkapitányság bűn­ügyi technikai osztálya különböző vizsgálatokat végzett a tehergépkocsin. A­­ bal első keréktárcsán a motor­kerékpá­r első ke­­rék futófelületének le­nyomata látszott. A holt­at mellett fél lencse nagyságú, zöldesbarna b­akkszemcséket találtak, ugyan olyan rétegezésűt,­­ mint a tehergépkocsi lak-­­­rozása. A baloldali sár­­i tódon levő, párhuzamos­­ benyomódások méretei megfeleltek az elhunyt motoros bőrmellénye zipp zárfogazatán­a­k. A gyanúsított sofőr a bizonyítékok hatására be­ismerte, hogy ő gázolt, és csak azért ment át másik útvonalra, hogy alibit sze­rezzen. — Ahhoz, hogy ezeket a terhelő adatokat szinte észrevehetetlen jelekből megállapíthassuk, egész sereg kiváló szakember­re és speciális műszerre volt szükség — mondja az Országos Rendőrfőkapi­­tányság bűnügyi techni­kai osztályának vezetője. — A spektrofotometria, a kromatográfia, a mikrosz­’­kópia és színesfényképe­­zés, a fajsúlymérés és a mi­krool­vadáspont-mérő »működött közre« az igaz­ság kiderítésében. Ma már az elektronmikroszkópiát és a legkülönbözőbb műszeres mikroanalitikai módszereket is igény­be­vesszük a bűnügyek fel­derítésénél. A legmoder­nebb technikára és a leg­frissebb tudományos ered­ményekre támaszkodva­­ igyekszik a rendőrség bi­­­­zonyítékot szerezni.­­ A bűnügyi technikai osztály modern labora­tóriumok sorozatából álló, legkorszerűbb tudomá­nyos intézet, ahol tudó­ , sok csoportja dolgozik.­­ Vannak közöttük orvo­sok, vegyészek, fiziku­sok, mérnökök, jogászok­ , írás- és nyomszakértők, a szakmák legkiválóbbjai. ] Itt történnek országos­­ viszonylatban a véralko- , lol-vizsgálatok. Eddig­­ mintegy százezer ilyen , vizsgálatot végeztek. Az­­ os­ztálynak különösen sok­­ munkát adnak a körte- ,­kedési balesetek, főleg, , amikor segítségnyújtás el- , mulasztásáról van szó. ( Ilyen esetekben a legje­­l­entéktelenebbnek látszó­­ nyom is döntő jelentősé­gű. Ki volt­­ az orvanasz? ) Vácott sóderszállító te­­f­herautó gázolt el egy nőt,­­ majd vezetője cserben ■ hagyta áldozatát.. A sú­­l­yosan sérült asszonyt a k kórházban megoperálták, é­s fejsebéből lakkszem­­s­zét távolított el az or­­k­­os­­isz vezette a gázola nyomára a rendőrséget. Rövid idő alatt megálla­pították, melyik, aznap sódert szállító tehergép­kocsiról származik a lakk­­szemcse. A múlt télen a főváros egyik külső kerületében az utcán egy postadoboz­­ba csomagolt csecsemő­­holttestet találtak. A cím­zést vízzel letörölték a do­bozról. A bűnügyi tech­nikai osztályon ibolyán­túli sugarakkal történt fényképezés segítségével elolvasták a címzést, és er­nek alapján jutottak el egy lányhoz, aki ebben a dobozban faluról csoma­got kapott, ő volt, aki el­tette láb alól újszülött­jét.. Nemrégen történt, hogy egy vadászaton házi ön­­tésű, úgynevezett posta­­söréttel ketten lőttek egy­szerre puskájukból. Egyi­kük egy szarvasbikát, a másik­­ embert talált. Melyik lövedék okozta a mi esetet? összehasonlító nikroszkóp segítségével is különböző fényképé­szeti eljárásokkal ezt is kiderítették. A közelmúltban o­m­­bászok csapdát állítottak, drót­tálókat feszítettek ki metszett fapálcikákon. A fapálcikáik és a gyanúss­­í­tott orvvadászok zsebfeé­­■­sei a technikai osztályra kerültek. Ott a nyomszak-­­­értői vizsgálat optikai el­járással állapította meg, melyik bicskával faragták ki a fapálcikáikat, illetve ki volt az orvadász. A láthatatlan bizonyíték NÉPSZAVA 1 1964 uján. Valamennyien vágyunk valamire. Ki lakásra, ki utazásra. Van, akinek a sokat áhított »nagy pénz* hozna boldogságot, van otthon, ahonnan * gyer­­m­ekzsivaly hiányzik. Van, akinek teljesíti az élet a kívánságát, van, akinek nem — de a mi életünk rendje, hogy mind több­nek és többnek teljesíti. Van, akinek a szerencsés véletlen menti meg az életét. 1964-től is sokan kap­tak ajándékot. Néhányuk­­kal találkoztunk. Sylvi és százezer forint Sebestyén József­né százezer forintot nyert augusztusban békekölcsö­nön. — Nem is álmodtam, hogy én... A rekamiét és a téli­kabátot, amit Tóth Sylvi kapott belőle, nem lehet letagadni. S a többit sem, a megmaradt kilencven­­ezret, amiről a takarék­ban őrzi még a betét­könyvet is. — Olyan kicsi volt már neki a gyerekágy. — Most boldog? Sírva fakad. — Sylvike ... Nem beszél pénzről Amíg nem volt, néha gon­dolt rá. A nyugdíj, s a gyorsan növő Sylvi nem álltak arányban. Sylvi: a szomszéd kislány, akit nyolc éve hároomhónapo­­san hagyott el édesapja Sebestyén Józsefné azóta neveli, mert a mama dol­gozni jár. A betét biztos. Sylvike még biztosabb. Kilenc év várakozás Hablics János MEO-es­­eilenőr odament az­­ asz­talhoz, felvette a tele­font, meghallgatta, amit mondtak, aztán — össze­esett. — Kilenc éve vártam ezt a hívást, nem tud­tam másképp elviselni — mentegetőzik most, s szé­gyenlősen mosolyog. Kilenc év óta azzal kell és azzal feküdt az egyet­len, párás, nyirkos szobá­ba zsúfolódott család: mi­kor? Kilenc évig az ágyakhoz ütődött a szek­rényajtó. S a Duna-parti új lakások tágasak, leve­gősek. ■ — Most boldog? — A költözés után, az első hajnalban arra éb­redtem, hogy a kisfiam kiabál az ablakból: gye­re, apu, hajó! S a felesé­gemnek saját konyhája van. Az első külföldi út Amikor a borítékot ki­ürítette minden hó 12-én és 27-én, Boross Sándor­­né újabb kisebb boríté­kokba osztotta a pénzt. Főzés, lakbér, ruha és a­tv. ötször tizenkét hó­­nap telt el, a Ganz-MÁ­­VAG-ban százhússzor volt fizetés, mire együtt volt annyi, amennyi kellett. Borossné lakásába még­sem jött be a világ. Tv helyett elindult maga megnézni a Világot. Öt­venöt esztendőt várt rá, öt évig gyűjtött rá. —­ Ennél boldogabb évem nekem nem volt. — Külországban esett el az öcsém. Huszonkét éves­ volt. Három temető­ben is jártam, sírját nem találtam. De minden sí­ron vár ág. Megnyugod­tam. Megérte, hogy el­mentem. Visszanyert élet Az embernek négy, négy és félliter vére van. Ha keringő vérének egy­­harmadát elveszti, meg­hal. Bánhalmi Lóránt ennyit vesztett. Bánhalmi Lóránt ki­nyújtja a hőmérőt a ta­karó alól. Ha nem kór­­házi ágyon feküdne, azt mondanám,a sápadt, rosz­­szul táplált fiú. Nem mon­dom. A késszúrás a szív­­kamrát érte, így azt mon­dom: Bánhalmi Lóránt jól van. Szilveszter este már Dánszentmiklósom nézi a tv-t. — Tudja-e, hogy az éle­­tét kapta vissza? — Egész,­ életemre meg­tanultam. Ha a doktor ú* éppen szabadságon lett volna... Legénykedtek. Mert nem csöngettek be órára a gimnáziumban: »Fogad­junk, hogy nem mered!« — »Fogadjunk!« A kék iskolaköpeny zsebében la­­pult ugyan egy csonti és a* de a fogak között a va­dásztér hegye átsiklott a szívig, a szívbe. A dok­tor úr nem volt szabad­ságon. Az Országos Trau­­matológiai Intézet bal­eseti műtője mindig ké­szenlétben. Ezen, a tudo­mányon, s a megnyerő perceken múlott. A gyermek Az esküvői képek mind­ ritkábban kerülnek kéz­be, s ha a barátnők ven­dégségbe jönnek, már a kicsi képét mutatják. S ha ő megy el hozzájuk, mindenütt ott a gyerek. Nála még semmi. Elmú­lik egy év, kettő, öt... Ott már iskolába készül az első, ő még nem szo­ríthatott karjába gyerme­ket. — Az első szembené­zésre önmagammal ekkor került sor. Elmentem or­voshoz, s bár én addig semmivel sem ártottam magamnak, megtudtam, alig van remény. Másod­szor akkor néztem szem­be a tényekkel. Próbál­tam megnyugodni, har­móniát teremteni önma­gammal, az élettel. Végül már elhittem, hogy sike­rült. Tíz éve, hogy meg­esküdtünk. Az idén má­jusban azt feleltem az orvosnak: lehetetlen ... csoda. Az emlékezésre egy asz­­szonyt, Sz. K.-nét kértük. Már nemcsak asszony. Édesanya lesz — hetek választják el első gyer­meke születésétől. — Most boldog? — Tulajdonképpen ezért éltem, erre készül­tem eddig. —­­Alig észre­vehető felhő az arcán a másodperc tört részéig, talán a negyven évének szól, amely súlyosabb terhet ró az első gyerme­két váró anyára.) Nem méricskél az ember. El­fogadja az ajándékot. Légrády Eszter lelepleztük a fiatalítást Végezetül magunk is részt vettünk egy ilyen vizsgálaton. Az egyik la­boratóriumban személyi igazolványt adnak a ke­zembe. A benne levő fénykép csinos nőt ábrá­zol. — Nézze meg a születés idejét — mondjál­. — 1932. április 4. Az igazolványt egy m­ikroszkópszerű készü­lékbe teszik, és megvilá­gítják az évszámot. Bele­nézek a lencsébe, és cso­dálkozva olvasom: 1922. április 4. Az infravörös sugár a magát tíz évvel fiatalító nő mesterkedését is le­leplezte. BaHa (Mob 1965. január 1

Next