Népszava, 1965. január (93. évfolyam, 1–26. szám)

1965-01-10 / 8. szám

Az NDK és Franciaország új kereskedelmi megállapodást kötött Az egyezmény a bonni kormány politikai veresége A Német Demokratikus Köztársaság fővárosában nagy jelentőséget tulajdo­nítanak a Berlinben aláírt új megállapodásnak, amelynek értelmében a tavalyihoz képest az idén 80 százalékkal növekedik az NDK és Franciaország kereskedelmi forgalma. Az új megállapodás sze­rint tehát egy év alatt csaknem megkétszereződik Franciaország és a Német Demokratikus Köztársaság kereskedelmi forgalma, s a két állam eddigi viszony­latában ez a legjelentő­sebb emelkedés. A demok­ratikus Berlin politikai köreiben a mostani egyez­mény­ megkötésének nem­csak gazdasági, hanem po­litikai jelentőségét is ki­emelik. Mindez ugyanis olyan időpontban történt, amikor a bonni kormány részéről valóságos kam­pány indult azzal a céllal,­­hogy megakadályozzák egy részről Franciaország, az Amerikai Egyesült Ál­lamok és általában a nyu­gati országok, más részről a Német Demokratikus Köztársaság kereskedel­mének kiterjesztését. A Német Demokratikus Köz­társaság és Franciaország kereskedelmi megállapo­dásának aláírása tehát egyúttal a bonni kormány politikai veresége, amely világosan mutatja, hogy Bonn ma is a régi, dullesi m adenaueri korszakhoz igazodó, elavult politikájá­val egyre jobban elszige­teli önmagát a nyugati tá­boron belül is. Ami Franciaországot il­leti, a két ország javuló kereskedelmi kapcsolatai­nak a most megkötött egyezményen kívül más nyilvánvaló jelei is van­nak. Franciaország pél­dául az idei tavaszi lipcsei vásáron igen reprezenta­tív módon képviselteti magát. A tavalyihoz vi­szonyítva, 15 százalékkal növeli kiállítási területét s a vásár legnagyobb nem szocialista kiállítójává lé­pett elő. Minden jel arra mutat, hogy Franciaország vezető politikai és gazdasági kö­rei meggyőződtek róla: a Német Demokratikus Köz­társaság szállítóképes, szo­lid, megbízható kereske­delmi partner, amellyel érdemes üzletet kötni. A Német Demokratikus Köztársaság is fontos ipa­ri cikkeket: irodagépeket, villamos háztartási gépe­ket, a szerszámgépek egész sorát, a világhírű jénai Carl Zeiss Művekből szár­mazó finommechanikai­optikai cikkeket és felsze­reléseket szállít Franciaor­szágba. Berlinben azt is hangsú­lyozzák, hogy ezzel még koránt sincsenek kimerít­ve a két ország gazdasági kapcsolatainak összes le­hetőségei és nagyon is reális lehetőség van rá, hogy ezek a kapcsolatok a jövőben még intenzí­vebbekké váljanak. A nyugat-berlini sajtó ugyanakkor rendkívül ag­godalmas hangú tudósítá­sokban számol be az NDK és Franciaország között megkötött új kereskedelmi megállapodás aláírásáról. A Der Tagesspiegel című CDU-párti lap például megemlíti, hogy az NDK és a nyugati országok ke­reskedelmi kapcsolatainak fellendülését illetően nem­csak elszigetelt esetekről, hanem valóságos folya­matról van szó. Indonézia ENSZ-képviselete január 15-én hazautazik Indonézia ENSZ-képvi­­seleténél folynak az elő­készületek az elutazásra. Jól tájékozott ENSZ-kö­­rökben úgy tudják, hogy legkésőbb január 15-én az indonéz missziót bezárják. Polar, Indonézia fő ENSZ-delegátusa szomba­ton útban hazafele, eluta­zott Tokióból. Ezúttal sem nyilatkozott országa dön­téséről. Az ENSZ-titkárság szó­vivője megismételte, hogy Indonéziát a világszerve­zetből való kilépése írás­beli bejelentésének meg­érkezéséig tagállamnak te­kintik. A Thant főtitkár befejezve üdülését Puerto Ricóban, kijelentette az újságíróknak, ha Indoné­zia ki akar lépni az ENSZ- ből, a világszervezetnek ehhez hozzá kell járulnia. Bár semmiféle szabály, vagy rendelkezés erre vo­natkozólag nincs, mind­amellett egy tagállam dön­tését figyelembe kell ven­ni és tiszteletben kell tar­tani — mondotta. Indonézia döntése az ENSZ-ből és szakosított szerveiből való kilépése arra készteti az Egyesült Államokat, hogy felülvizs­gálja Indonéziának nyúj­tandó segélyprogramját. Az Egyesült Államokat közvetlenül érinti ezenkí­vül a körülbelül 500 millió dollárra becsülhető ame­rikai magánberuházás In­donéziában, elsősorban a gumi- és kőolajiparban. Szombaton a malaysiai hadügyminisztérium szó­vivője szerint a malaysiai erők újabb indonéz part­raszállási kísérletet hiúsí­tottak meg Johore állam déli partvidékén. A szó­vivő­­ szerint tíz személyt foglyul ejtettek. A szociáldemokrácia afroázsiai tervei Salzburgban szombaton megkezdődött 14 európai ország vezető szociálde­mokrata államférfiénak és pártvezetőjének kétna­pos tanácskozása. A II. Internacionálé nem hivatalos »csúcsértekezle­tén« értesülések szerint előtérben állanak az újon­nan felszabadult afro­ázsiai országok politikai mozgalmával teremtendő kapcsolatok. Ismeretes, ta­valy márciusban Bécsben létrehozták a »Fejlődő or­szágok kérdéseinek inté­zetét«, amelynek feladata, hogy rendszeres elméleti és gyakorlati tevékenység­gel segítse elő az európai tőkés országok szociálde­mokrata pártjai és a ve­zetésük alatt álló szakszer­vezetek behatolását a »harmadik világ« orszá­gaiba. Az erre vonatkozó tervek egyik fő forrása az SPD, amelynek elnöke, Willy Brandt jelen volt az említett intézmény bé­csi megalakításánál és most részt vesz a salzburgi konferencián is. A szocialista internacio­nálé tengeren túli térhó­dítási tervei élénk támo­gatásra találnak az Oszt­rák Szociáldemokrata Párt vezetésében is. Bécsi politikai megfi­gyelők érdeklődéssel vár­ják, milyen álláspontot foglalnak el Salzburgban az európai integráció, ezen belül Ausztria tervezett közös piaci társulása ügyé­ben. Az osztrák sajtó szombaton vezető helyen ismertette a Pravda cik­két, amelyben szovjet részről ismételten határo­zottan leszögezték: az oszt­rák tervek megvalósítása ellentétben van az állam­­szerződéssel, amely tiltja, hogy Ausztria, bármilyen formában, ismét hozzákö­tődjék a német imperializ­mushoz. 1965. január 10 Hatalmas béketüntetés Hollandiában ténelmének legnagyobb béketüntetése. A déli órákban a város központ­­jában körülbelül 15 000 ember gyűlt össze, majd hét kilométer hosszú me­netben bejárta a déli ke­rületeket, hangosan tilta­kozva a NATO sokoldalú atomhaderejének terve ellen, s követelve, hogy ne engedjék hozzáférkőzni a nyugatnémet revansistá­­kat a nukleáris fegyve­rekhez. Majd utána nagygyűlés volt, amelynek szónokai állást foglaltak a fenti követelések mellett. Elha­tározták, hogy küldöttsé­get indítanak a kormány­hoz azzal a felhívással, hogy szerezzen érvényt a holland békeharcosok kö­veteléseinek. Amszterdam utcáin szombaton lezajlott Hol­­andia háború utáni tér­ A dél-vietnami hadsereg főpa­rancsnokságán kí­nos meglepetést keltett, hogy a partizánok a fő­városhoz, Saigon­hoz oly közel, mindössze ötven kilométernyire, Binh Ghiánál arattak győzel­met. Hiába za­vart a saigon­i kormány hét zász­lóaljat, napalm­­bombavető repü­lőgépeket a hely­színre, semmiféle érdemleges vesz­teséget sem sike­rült okoznia a szabadságharco­soknak. Maxwell Taylor, az ameri­kai nagykövet szi­gorúan felelősség­re vonta a dél­vietnami főpa­rancsnokságot, már csak amiatt is, mert a Binh Ghia-i ütk­özet szá­mos amerikai ka­tona életét is kö­vetelte, holott az amerikai katonák köztudomás sze­rint nem azért mentek Dél-Viet­­namba, hogy el­pusztuljanak, ha­nem hogy a dél­vietnamiak közül minél többet el­pusztítsanak. A dél-vietnami kor­mányhadseregben izgatott tanácsko­zások kezdődtek, amelyeket — az utókor történettu­dományának nagy szerencséjére — elektrohantamon keresztül végig­hallgattam. — Igazán kínos — mondotta a fő­parancsnok —, hogy ezek a par­tizánok olyan ta­pintatlanok, és már a főváros környékét sem tisztelik. Az em­ber így még arra sem ér rá, hogy a saját kor­mán­y­­válsá­gaival nyu­godtan foglalkoz­zék. Azonnal ki kell vizsgálni, miért olyan te­hetetlenek a zász­lóaljaink, holott többszörös túlerő­ben vannak. Kiszállt a hely­színre egy vizsgá­ló bizottság, a fegyverszakértés­ben legkitűnőbb amerikai és dél­vietnami táborno­kokból.­­ A fegyverek tökéletesen rend­ben vannak —je­lentették munká­juk befejezése után. — Az ágyúk, a géppisztolyok, a tankok stb. minden alkatrésze hibátlanul műkö­dik. Csak egyet­lenegy alkatrész­szel van hiba. — Melyik alkat­résszel?! — fi­gyelt fel ingerül­ten a főparancs­nok. — Az emberrel. — Az ember nem alkatrész — gerjedt fel a fő­parancsnok. — Kikérem magam­nak, hogy tréfát űzzenek velem. — Ez nem tré­fa. Talán szíves­kedjék a főpa­rancsnok úr elol­vasni Karinthy Frigyes magyar író »Együgyű le­xikon« című mű­véből a »Katona, katonaság« cím­szót. Abból tájé­kozódhat arról, hogy a katona a »... fegyvernek egyik alkatrésze, mely arra szol­gál, hogy a fegy­ver ravaszát (tün­­gel) a kellő perc­ben meghúzza, miáltal a fegyver elsül«. Nos, ná­lunk "ez az al­katrész rosszul v­űködik. A mi katonáink nem sütik el a fegy­vert, ha a parti­zánok közel van­nak, inkább el­menekülnek. A partizánok viszont elsütik a fegyvert akkor is, ha a mieink közel van­nak, sőt annál in­kább. Hát ez a különbség. Ez a baj. A főparancsnok­ság a szakértői jelentés birtoká­ban táviratilag kérte az USA kormányát, hogy ezentúl olyan fegyvereket szál­­lítson, amelyeket a ravasz meghú­zására szolgáló élő alkatrészek­kel is ellát. Az a húszegynéhány­­ezer amerikai ka­tona, akit eddig Dél-Vietnamba vezényeltek, ed­dig nem bizo­nyult alkalmas­nak erre a fel­adatra. Most kí­váncsian várják, vajon az USA eleget tesz-e a kí­vánságnak? . (csató) Alkatrészhiány Binh Ghiában | ■ | ■ | • [ Megnyílt az arab kormányfők uOKKN­lUnhSSOK r \­l újabb bérharca GrtGKGZlGtG A MEN hírügynökség je­lentése szerint szombaton, magyar idő szerint 10 óra­kor az Arab Liga székhá­zában Nureddin Atasszi szíriai miniszterelnök-he­lyettes megnyitotta az arab államfők értekezletét. Az értekezleten 13 arab ország miniszterelnöke vesz részt. A jelenlegi tanácskozá­son egyes küldöttségek ve­zetője nem a kormányfő, hanem a kormány által kijelölt személyiség. A megnyitó ülésen Hassza­­na, az Arab Liga főtitká­ra, majd Zakaria Mohied­­din, az Egyesült Arab Köz­társaság alelnöke, az EAK küldöttségének vezetője mondott beszédet. Tizennégy kérdést szán­dékoznak megvitatni az értekezleten, amelynek ülései legnagyobbrészt zárt ajtók mögött folynak majd. Napirendre kerül­nek katonai kérdések, így az egyesült arab hadsereg és a palesztinai hadsereg létrehozásának kérdése. Foglalkoznak majd a Jor­dán folyó vizének felhasz­nálásával, az arabok érde­kében. Sajtóközlemények sze­rint az értekezlet nagy fi­gyelmet szentel majd az arab országok közötti kap­csolatok további konszoli­dálásának, valamint annak a kérdésnek, hogy az arab államok milyen segítséget nyújthatnak azoknak a nemzeti kormányoknak, amelyeket külföldről ve­szély fenyeget, mint pél­dául a jemeni és a szudá­­li kormányt. Nagy jelentőséget tulaj­donít a tanácskozás gaz­dasági jellegű kérdéseknek is. Ezek közé tartoznak az arab országok olajpolitiká­jának összehangolása, az egyesült arab tartályhajó­­flotta megteremtése, az arab államok gazdasági egységéről szóló megálla­podás aláírása azok részé­ről, akik még nem írták alá. Megvitatják azt a problémát is, hogy az arab országok milyen gazdasá­gi és műszaki segítséget nyújthatnak az afrikai és ázsiai országoknak. A napirenden szereplő katonai kérdéseket részle­tesen tanulmányozni fogja az arab védelmi tanács, amely a miniszterelnökök értekezletével egyidejűleg ülésezik külügyminiszte­rek, honvédelmi miniszte­rek és vezérkari főnökök részvételével. Az antwerpeni kikötő sztrájkoló dokkmunkásai, akiket — mint már je­lentettük — katonai be­hívóval kényszerítettek a munka felvételére, most munkalassítással folytat­ják bérharcukat. Előléptették Johnson testőrét A Fehér Ház testőrségét átszervezték. A »rendsze­res rotációból« azok a biz­tonsági tisztek látnak hasznot, akik Johnson mellett voltak 1963. no­vember 22-én Dallasban, Kennedy meggyilkolásá­nak napján. Hivatalosan közölték, hogy Rufus W. Youngblood titkosszolgá­lati ügynök került a Fehér Ház testőrségének élére. A 40 éves titkosrendőr a tragikus dallasi bevonulás idején Johnson kocsijában ült s amikor Kennedyre rálőttek, az akkori alelnö­­köt és feleségét testével fedezte a vélt golyók el­len. Emlékezetes: John­­son kocsija nem közvetle­nül Kennedy elnök nyitott Lincolnja után haladt a dallasi menetben. # Csen Ji kínai kül­ügyminiszter fogadta Lu­cien Paye francia nagykö­vetet és baráti megbeszé­lést folytatott vele a két országot kölcsönösen ér­deklő fontos kérdésekről. # A román sajtó közlé­se szerint a kanadai kor­mány meghívására ro­mán kormányküldöttség utazik Kanadába, hogy megbeszéléseket folytas­son a két ország gazdasá­gi és diplomáciai kapcso­latairól.­­ A Moszkva környéki Dubnában szombaton vé­get ért az Egyesített Atomfizikai Kutató Inté­zet tudományos tanácsá­nak 15. ülésszaka. A csehszlovák miniszterelnök és Szombaton Prágában bejelentették, hogy az in­diai­­ kormány meghívásá­ra Jozef Lenart minisz­terelnök és Vaclav Da­vid külügyminiszter ruár 23-tól március Indiában hivatalos hatást tesz. feb­ 2-ig láto­ RÍPSZAVA ­ Ifjabb szovjet hordozórakétákat próbálnak ki A világűr tanulmányo­zásának folytatása és újabb kísérleti adatok szerzése céljából 1965. ja­nuár 1. és 1965. március 1. között a Szovjetunióban újabb típusú, kozmikus objektumok pályára jutta­tására szolgáló hordozó­ra­kétákat bocsátanak fel. A rakéták a Csendes-óceán víztükrén érnek célba egy olyan körben, amelynek központját az északi szé­lesség 1 fok 35 perc és a nyugati hosszúság 164 fok 0,1 perc koordinátákkal jelölték meg. A kör sugara 65 tengeri mérföld. A TASZSZ felhatalma­zást kapott annak közlésé­re, hogy a szovjet kor­mány a közlekedés bizton­sága érdekében kéri a Csendes-óceán érintett tengeri és vízi útjait igénybe vevő országok kormányait, naponta helyi idő szerint 12 órától 24 óráig tartsák távol repülő­gépeiket és hajóikat az óceán említett térségétől. # A Maliban tartózko­dó szovjet pártküldöttség az Office du Niger elne­vezésű legnagyobb nyu­gat-afrikai állami mező­­gazdasági üzemben tett látogatást.­­ A Nemzetközi Újság­­író Szervezet nyilatkozat­ban tiltakozott amiatt, hogy a brazil hatóságok letartóztattak és tízévi kényszermunkára ítéltek kilenc kínai állampolgárt, köztük két újságírót Koszigin fogadta Peyrefitte-et Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke, szombaton fogadta Alain Peyrefitte francia tájékoztatásügyi minisztert. A baráti han­gú megbeszélésen érintet­ték a szovjet—francia kapcsolatok több kérdését. A megbeszélésen Phi­lippe Baudet, Franciaor­szág moszkvai nagykövete is jelen volt. Aranyláz Párizsban és Londonban A francia jegybank hi­vatalosan is bejelentette, hogy a közeli napokban 150 millió dollárt aranyra vált be Washingtonban. Február első napjaiban újabb 100—150 millió dol­lárért vásárol aranyat. Washington ellensége­sen fogadja ezt a lépést. Az amerikai hivatalos sze­mélyiségek — főként a ré­gebbi nézeteltérésekre való tekintettel — gyanak­vással szemlélik az akciót. Ezenkívül az Egyesült Ál­lamokat rendkívül nyugta­lanítja, hogy az utóbbi években nagy mennyiség­ben áramlik ki az arany az országból. Az Egyesült Államok aranykészlete ma alig több, mint 15 milliárd dollár, holott 1952 végén még több mint 23 milliárd dollár értékű arannyal rendelkezett. A francia kormány el­határozása, hogy négy­ötödrészt aranyban őrzi tartalékait, és túlad feles­leges dollárjain, a párizsi tőzsdén is aranylázat idé­zett elő. Kedden 1200, szerdán 1800, csütörtökön 2000 kiló aranyat vásárol­tak. Pénteken pedig to­vább emelkedett a keres­let a rúdarany és az arany­érmék iránt. Az aranyvásárlási láz átterjedt Londonra is. Az arany ára két egész egy­­nyolcad centtel emelke­det. Ezzel erősödött a font sterlingre nehezedő nyo­más és fokozódott a City idegessége. Washington aggódik Dél-Vietnamért (Folytatás az 1. oldalról) központjában a kormány­­válság állt. A dél-vietnami katonai és polgári vezetők meg­beszélést folytattak, s ezt követően közleményt ad­tak ki, amelyet Nguyen Khanh tábornok, a dél­vietnami fegyveres erők főparancsnoka, Phan Khac Sutt államfő, Tran Van Houng miniszterel­nök és két miniszterel­nök-helyettes írt alá. A közlemény szerint a ka­tonai és a polgári veze­tők megállapodtak abban, hogy az államhatalom visszakerül a polgári kor­mány kezébe, a törvény­hozói hatalom birtokosa az államfő, s mielőbb meg kell választani egy új nemzetgyűlést A de­cember 20-i katonai puccs által feloszlatott országos főbizottság sorsáról a közlemény nem tesz em­lítést. A Reuter szerint a ka­tonai és a polgári veze­tők megállapodásának be­jelentése ellenére nem szűnt meg a feszültség Saigonban, ahol olyan hí­rek terjedtek el, hogy a vezető tisztek közül egye­sek elégedetlenek a meg­oldással, továbbra is ra­gaszkodnak Nguyen Khanh főparancsnok egy korábbi követeléséhez, hogy rendeljenek ki egy katonai bizottságot a pol­gári kormány ellenőrzé­sére. A dél-vietnami szabad­ságharcosok szombaton megtámadták a kormány­­csapatok egy századát Saigontól 10 mérföldnyi­­re délnyugatra.

Next