Népszava, 1965. október (93. évfolyam, 231–257. szám)

1965-10-19 / 246. szám

­­ilág proletárjai, egyesüljetek ! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 93. ÉVFOLYAM, 246. SZÁM ÁRA 60­ILLÉR 1965. OKTÓBER 19. KEDD Kiküldött munkatársunk telefonjelentése Varsóból Az egység és a nemzetközi munkásszolidaritás harci kérdései a szakszervezeti világkongresszus vitájában A bizottságok szombat­i vasárnapi tanácskozá­sai után hétfőn ismét ple­náris ülésen folytatta munkáját a VI. szakszer­vezeti világkongresszus. Az ügyrendi bizottság magyar elnöke, Kovács István, a MEDOSZ főtit­Megkülönböztetett fi­gyelemmel kísérték a kongresszus részvevői az osztályharcos francia szakszervezeti mozgalom kiemelkedő egyéniségé­nek, Benoit Frachonnak­, a CGT titk­árának ■fel­szólalását. Pozitívan érté­kelte a Közös Piac orszá­gai szakszervezeteinek kö­zös akcióiról a CGT és a CGIL között lefolyt véle­ménycseréket és vitákat,­­ majd a nemzetközi szak­­szervezeti egység megszi­lárdításának kérdéseivel foglalkozott. Rámutatott, hogy az imperialista sajtó nagy várakozásokat fűzött a VI. szakszervezeti világkong­resszushoz. Azt remélték, hogy az SZDSZ meggyen­gül, egysége felbomlik. Kétségtelen, hogy vannak belső nézeteltérések — állapította meg a CGT titkára —, de ez önmagá­ban nem hiba, sőt ter­mészetes. A burzsoázia azonban igyekszik kihasz­nálni, ha a vitában egye­sek nem megfelelő han­got használnak. A továbbiakban hang­­súlyozta: a kongresszus fő érdeme, hogy egységes tömbbe tömöríti a világ különböző társadalmi rendszereiben és külön­böző feltételek között élő dolgozóit, közös harci fel­adatok valóra váltására. A háború és béke lét­kérdéseivel kapcsolatban aláhúzta, hogy az impe­rializmus jellege nem változott ugyan meg, de megváltoztak az erőviszo­nyok. A békés egymás mellett élést a világ ösz­­szes békeerőinek egye­sítésével rá lehet kényszeríteni az imperia­listákra. A CGT tapaszta­lataival igazolta, hogy a szakszervezeteknek haté­kony és eredményes sze­repük van ebben a harc­ban. Az SZVSZ nem az imperializmus előtti kapi­tulációt, nem az elnyo­mók és elnyomottak bé­kés együttélését jelenti — ahogyan egyesek állítják —, hanem a világ dolgo­zóit az imperializmus és a reakció, az elnyomás és az agresszió erői ellen mozgósítja. A gazdasági és politikai követelésekért vívott harcok összehango­lása adja meg e küzdel­mek igazi osztályjellegét. Fontos szerep vár eb­ben a harcban a fejlett tőkés országok dolgozóira, akik az imperializmus fel­legváraiban harcolnak. Igaz, itt a sza­szervezetek nagy része az SZSZNSZ- hez tartozik, de annál in­kába, bejelentette, hogy a bizottság javaslatára az elnökség a beszámolók feletti vitában még felszó­lalásra jelentkezők név­sorát hétfőn délután le­zárta, így a beszámolók vitája előreláthatóan szer­dán befejeződik. kább szükséges, hogy az SZVSZ és tagszervezetei nagy erőfeszítéseket te­gyenek a kapcsolatok és az egységakciók fejlesz­tésére. A dolgozók és a szakszervezetek minden­napos harcaiban kell az Hlebom­, az SZVSZ tit­kára, a nemzetközi szoli­daritási alap felhasználá­sáról számolt be. Rámuta­tott, hogy az SZVSZ anya­gi segítségét minden meg­különböztetés nélkül sza­vazta meg, tekintet nél­kül fajra, nemzetiségre és politikai nézetekre. 1962. január 1-től 1965. június 30-ig csaknem félmillió angol fontot osztottak szét Afrikában, Ázsiában, Amerikában és Európá­ban sztrájkharcok támo­gatására, a nemzeti fel­szabadul harcok segítés­­ére, valamint az újonnan felszabadult országok szakszervezeti mozgalmá­nak támogatására. Az utóbbira a rendelkezésre álló összeg több mint 60 százalékát. A hős vietnami népnek nyújtandó segítség meg­szavazására külön nem­zetközi szolidaritási bi­zottság alakult. Gyógy­szereket és segélyszállít­mányokat juttattak el An­gola, Portugál-Guinea, Aden és más országok felszabadításáért harcoló dolgozóihoz. Segítették a Afrika, Ázsia, L­ Az arab országok dol­gozói részéről a jemeni szakszervezeti szövetség főtitkára Dél-Arábia és Aden dolgozói szabadság­­harcáról, a brit gyarmato­sítók brutális kegyetlen­kedéseiről számolt be. A marokkói szakszervezetek küldötte szintén az arab országok antiimperialista küzdelmei iránti szolida­ritás fokozására szólítot­ta fel a kongresszust. Az afrikai szakszerveze­ti mozgalmakat Marokkó mellett hétfőn még Sierra Leone és Mauritánia de­legátusai képviselték a vitában. A Paleszti­nai arab szakszer­vezeti szövetség főtitkára a hazájából elüldözött egymillió arab nevében megbélyegezte az izraeli kormányt és a cionizmust, mint az imperializmus ügynökségét. A latin-amerikai szak­­szervezeteket tömörítő nagy egységmozgalom, a Latin-amerikai Dolgozók Szakszervezeti Egység­kongresszusának főtitkára a forrongó földrész, az amerikai imperializmus »­hátsó udvarának« a jen­ki elnyomókkal szembeni nagy politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális tömegmozgalmait méltat­egységet , az osztály­együttműködést és kom­­munistaellenességet hir­dető jobboldali vezetők leleplezésével — kiková­csolni és szélesíteni. Az SZVSZ gyökerei a mélyek minden ország munkástömegei között. A világszövetség és a nem­zetközi munkásosztály el­lenségei hamarosan a tör­ténelem múzeumába ke­rülnek és ebben nagy ré­sze lesz az SZVSZ és tag­­szervezetei kitartó küz­delmeinek is — mondotta nagy tetszéssel fogadott beszéde befejezéseként a CGT főtitkára. szolidaritási alapból az üldözött, bebörtönzött szakszervezeti vezetőket Nigériában, Dél-Rhodesiá­­ban, Venezuelában, Mexi­kóban, Brazíliában, Gua­temalában, Tunéziában, Iránban, Japánban és másutt. Az újonnan fel­szabadult országokban a fő hangsúlyt a káderkép­zésre helyezték. A tőkés világ dolgozóinak sztrájk­harcait anyagilag segítet­ték az SZVSZ és nemzet­közi szövetségei a többi között Franciaországban, Olaszországban, Spanyol­­országban, Portugáliában, Finnországban, Cipruson, Izlandon, Kanadában, Ceylonban, Indiában, Ni­gériában, Szomáliában, Mauritániában, Uruguay­­ban, Kolumbiában, Chilé­ben, Brit-Guayanában, a Dominikai Köztársaságban és még számos egyéb or­szágban. A szolidaritási alapot a jövőben is maximálisan fejleszteni kell, hogy bő­víthesse a világ dolgozói­nak közös küzdelmeit szolgáló tevékenységét. Stin-Amerika ... ja. A venezuelai szak­­szervezeti egységközpont elnöke aláhúzta, hogy minden ország dolgozói maguk döntik el akcióik konkrét formáit, az SZVSZ feladata viszont, hogy valamennyiüket a nemzetközi szolidaritás erejével segítse. Fenntar­tásokat hangoztatott Louis Saillant beszámolójával kapcsolatban, amelyet nem tartott elég önkriti­kusnak. Sürgette az SZVSZ új alapszabályainak kidol­gozását, a nézeteltérések áthidalása érdekében. Nguyen Minh, a VDK szakszervezeti szövetségé­nek titkára, a napirend 1. és 2. pontjára vonatko­zó beszámolókkal kapcso­latban fejtett ki véle­ményt. Hangsúlyozta, hogy a világ népeinek fő ellen­sége az amerikai impe­rializmus, amely a hitleri Németország helyét vette át. A nemzetközi fejlődés döntő tényezője azonban a szocialista világrend­­szer. Korunk a szocializ­mus győzelmének, a nem­zeti felszabadító mozgal­mak győzelmének és az imperializmus vereségé­nek a kora. Az SZDSZ tevékenységét ennek az elemzésnek az alapján kell meghatározni. A bé­ke és a haladás egyre nö­vekvő erői arra kénysze­rítik az imperialistákat, hogy — ha fogcsikorgatva is — elfogadják a békés egymás mellett élés el­vét. Az SZVSZ-nek to­vább kell fejlesztenie és magasabb fokra kell emelnie a nemzetközi munkásszolidaritást az imperializmus elleni harc­ban. A világszövetség szervezeti kérdéseiben a VDK küldötte az egy­hangú határozathozatal és az »egy tagszervezet — egy szavazat« elvét támo­gatta. Befejezésül az SZVSZ belső egységének megszilárdításáért szállt síkra. Az ötödik kontinens üdvözlete Új színfoltot jelentett a vitában az ötödik konti­nens dolgozóinak küldöt­te, aki az ausztráliai ten­gerész szakszervezetek harcos szolidaritási üzene­tét adta át. Megállapí­totta, hogy a viszonylag magas életszínvonal nem küszöböli ki a dolgozók osztályharcát Ausztráliá­ban sem. Napirenden van­nak­ a­ békeharcok és sztrájkok. Az ausztráliai és újzélandi haladó szak­­szervezetek hatékonyan részt vesznek a békeharc­ban is, de a jobboldali vezetők tevékenysége és a munkásközvélemény je­lentős részének politikai közömbösség­e miatt a nagy arányú tömegmeg­mozdulások megszervezé­se nehézségekbe ütközik. Hosszú és szívós harcra van szükség, míg vala­mennyien megértik: a kapitalisták nem tudnak élni a munkások nélkül , de a munkások na­gyon jól meg tudnak len­ni a tőkések nélkül. A kongresszus sokszí­nűségét jelzi, hogy még a távoli óceániai sziget­világ szakszervezetei is el­küldték delegátusaikat a varsói ülésterembe. Kö­zülük hétfőn Réunion küldötte adott képet né­pének a gyarmati elnyo­más elleni küzdelméről A kongresszusra meghí­vott nemzetközi szerveze­tek közül hétfőn a De­mokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetségé­nek és a Nemzetközi Új­­ságíró Szövetségnek üd­vözletét tolmácsolták. A Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetségé­nek képviselője, aki nem­régiben egy nemzetközi jogászbizottság tagjaként a VDK-ban járt, saját él­ményei és az ott össze­gyűjtött anyag alapján, megdöbbentő tényekkel leplezte le az amerikai imperialistáknak a nem­zetközi jogot lábbal tipró, barbár hadviselési mód­szereit a békés lakosság ellen. Egyben személyes tapasztalatai alapján is biztosította a kongresz­­szust a vietnami nép tör­hetetlen elszántságáról és a végső győzelembe vetett szilárd hitéről. A kongresszus kedden a beszámolók vitájával folytatja munkáját. Gedeon Pál Benoit Fraction beszéde A szolidaritási alap felhasználása ­­I Kállai Gyula fogadta Patolicsev szovjet külkereskedelmi minisztert A szovjet kereskedelmi kormányküldöttség látogatást tett a Ikarusban Kállai Gyula, a Mi­nisztertanács elnöke hét­főn délben fogadta Ni. Sz. Patolicsev szovjet külke­reskedelmi minisztert, a hazánkban tartózkodó szovjet kereskedelmi kor­mányküldöttség vezetőjét. A fogadáson részt vett M. G. Losakov, a Szovjet­unió Külkereskedelmi Mi­nisztériumának főosztály­vezetője, B. K. Puskin, a Szovjetunió magyarorszá­gi kereskedelmi képvise­lője, valamint Biró József külkereskedelmi minisz­ter, Greiner Sándor, Ma­gyarország moszkvai ke­reskedelmi kirendeltségé­nek vezetője. A szívélyes légkörben lefolyt beszélgetésen ba­ráti eszmecserét folytat­tak a két ország gazdasá­gi kapcsolatait érintő kér­désekről. A szovjet kereskedelmi kormányküldöttség N. Sz. Patolicsev vezetésével hétfő délután meglátogat­ta az Ikarus Karosszéria- és Járműgyárat. A kül­döttséget elkísérte Biró József külkereskedelmi miniszter, Szalai Béla külkereskedelmi minisz­terhelyettes és B. K. Pus­kin, a Szovjetunió ma­gyarországi kereskedelmi képviselője. A vendégeket dr. Hor­gos Gyula kohó- és gép­ipari miniszter, továbbá az Autó-, és Traktori­pari Tröszt és a gyár vezetői fogadták és tájékoztatták a magyar­ autóbuszgyártás helyzetéről. , Elmondották, hogy fo­lyamatban vannak az elő­készületek a gyár terme­lésének lényeges növelé­sére. Az idén körülbelül 2500, jövőre 2800, 1970-ben 7000 autóbusz készül évente az Ikarusban. Ez a fejlődés figyelembe, veszi a Szovjetunió növekvő igényeit is. 1970-ben a 7000 autóbuszból 1800 már a legújabb típusú csuklós kocsi lesz, amelynek min­tapéldányait idén a Szov­­jetunióban is kipróbálták. A Szovjetunió igényeinek megfelelően kialakított csuklós buszokból az első tízet jövőre szállítják, ké­sőbb ebből is növelik az exportot. A megbeszélések után a vendégek fölkeresték a vállalat szerszámgyártó, sajtoló és forgácsoló üze­mét, végül az autóbusz szerelőszalagot tekintet­ték meg. A szovjet kül­döttség tagjai nagy elis­meréssel szóltak a látot­takról. (MTI) N. Sz. Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter Kállai Gyulánál, a Minisztertanács elnökénél (MTI Fotó : Tormai Andor felvétele) Magyar pártküldöttség Phenjanban A Koreai Munkapárt Központi Bizottságának meghívására hétfőn a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaságba érke­zett a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának küldöttsége. A delegációt Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a for­radalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese vezeti. A küldöttség tag­jai: Pallai Árpád, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság párt és tömeg­szervezeti osztályának ve­zetője, Gyenes András, a Központi Bizottság kül­ügyi osztályának helyettes vezetője és Szűcs László vezérőrnagy, a néphadse­reg helyettes vezérkari főnöke. A küldöttség fogadásá­ra a phenjani repülő­téren megjelent Kim Hvang Hjop, a Ko­reai Munkapárt Po­litikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság alelnöke, miniszterelnök­­helyettes, Li Dzu Jong, a Politikai Bizottság tagja, miniszterelnök-helyettes, külkereskedelmi minisz­ter, Pak Jong Gull, a Központi Bizottság tagja, a Központi Bizottság kül­ügyi osztályának vezető­je, Kim U Dzong, a kül­ügyi osztály helyettes ve­zetője, Kim Szok Dzo, a Központi Bizottság szer­vezési osztályának helyet­­tes vezetője és Han The Szun altábornagy, a ve­zérkari főnök helyettese. Kovács József nagykövet vezetésével ott voltak a fogadtatáson a phenjani magyar nagykövetség munkatársai. Jelen volt Hoang Mueio, a Viet­nami Demokratikus Köz­társaság phenjani nagykö­vetségének ideiglenes ügy­vivője is. A koreai vezetők szívé­lyesen köszöntötték a magyar küldöttséget, út­törők virágcsokrokat ad­tak át, majd a delegáció szálláshelyére hajtott. He­lyi idő szerint délután a magyar pártküldöttség megtekintette Phenjan nevezetességeit. A dele­gáció, amely a Vietnami Demokratikus Köztársa­ságban tett látogatása után érkezett Phenjanba, tárgyalásokat folytat a Koreai Munkapárt veze­tőivel és tanulmányozni fogja a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság életét, fejlődését és szo­cialista építő munkáját. KÖZLEMÉNY" a Kölcsönös Gazdasági Segítség tanácsa valuta- és pénzügyi állandó bizottságának 7. üléséről 1965. október 15­-18 kö­zött Budapesten tartotta 7. ülését a KGST valuta- és pénzügyi állandó bi­zottsága. A bizottság ülésén részt vettek a KGST tagorszá­gok: a Bolgár Népköztár­saság, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársa­ság, a Mongol Népköztár­saság, a Német Demokra­tikus Köztársaság, a Ro­mán Szocialista Köztársa­ság és a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szö­vetsége delegációi. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és a Ju­goszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság kö­zött a JSZSZK-nak a KGST szervek munkájá­ban való részvételére vo­natkozóan létrejött egyez­ménnyel összhangban, a bizottság ülésén Jugoszlá­via képviselői is részt vet­tek. Megfigyelői minőségben a bizottság ülésén jelen voltak a Vietnami De­mokratikus Köztársaság és a Kínai Népköztársa­ság képviselői. A KGST alapokmánya 11. cikkelyével összhang­ban, a bizottság ülésén részt vettek a Nemzetközi Gazdasági Együttműködé­si Bank képviselői. A bizottság ajánlásokat fogadott el a Nemzet­közi Gazdasági Együtt­működési Bank alap­tőkéje egy részének arányban és szabad devi­zában való képzése és fel­­használása kérdésében, valamint megvizsgálta egyes ráfordítások KGST tagországok közötti elszá­molási rendjének tökéle­tesítését. A bizottság jóváhagyta 1966. évi munkatervét, va­lamint a közeli 2—3 év­ben tanulmányozandó és kidolgozandó valuta- és pénzügyi problémák jegy­zékét. A bizottság ülése a test­véri barátság és kölcsönös megértés szellemében zaj­lott le. (MTI)

Next