Népszava, 1966. január (94. évfolyam, 1–25. szám)

1966-01-23 / 19. szám

­ A magyar-szovjet barátság felemelkedésünk, függetlenségünk, biztonságunk záloga Szirmai István felszólalása az MSZBTIV. kongresszusán Megválasztották az új elnökséget és a tisztségviselőket A Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság kongresszu­sának pénteki ülésén — mint már közöltük — felszólalt Szirmai István, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. Beszédét az alábbiakban ismertetjük: Szirmai István tolmá­csolta a kongresszusnak és minden részvevőjének a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának meleg üdvöz­lete. Bevezetőben vissza­tekintett századunk tör­ténelmére. Vázolta, mi­lyen erők vitték előre a társadalom fejlődését . Elvitathatatlan — összegezte —, hogy a tár­sadalmi haladást megha­tározó történelmi viharok fő­hőse, motorja a XX. században a Szovjetunió népe, annak szervezője és vezetője a Szovjetunió Kommunista Pártja.­­ Ebben az évszázad­ban az emberiség óriási lépéseket tett a társadal­csaknem 50 esztendeje, hogy a Szovjetunió mun­kásosztálya megvívta győztes harcát. Fel nem mérhető áldozatkészség­gel, lemondással, hosszú ideig vérezve és nélkü­lözve — egy szegény, el­maradt, kifosztott ország­ból néhány évtized alatt hatalmas ipari, mezőgaz­dasági és katonai poten­ciállal rendelkező szocia­lista országot épített fel. Ebben az­ áldozatkészség­ben, lemondásban, hősies, szívós kitartásban nagy szerepe volt a szovjet emberek mély interna­cionalizmusának is. — A világ még nem­­ rótta le háláját — mon­dotta — azokért a hatal­ma áldozatokért, ame­lyeket a szovjet emberek hoztak a béke nagyhatal­mának — minden elnyo­mott és felemelkedni akaró osztály és nép tá­maszának — felépíté­séért. Igaz, hogy már ak­kor, az első és legna­gyobb vihar után mind­járt megosztódott a köz­vélemény szerte a vilá­gon. A haladó emberek felsorakoztak a Szovjet­unió barátjaként, a nem­zetközi reakció ellensége­ként. Akik szerették az embereket és meg akar­ták szabadítani őket a le­alázó tőkés kizsákmányo­lástól, a szolgaságtól, az éhségtől és pusztító im­perialista háborúk örök veszélyétől, azok szovjet­barátok lettek, segítet­ték, védték az új szovjet hatalmat. Ebben az idő­ben születtek a Szovjet­unió barátainak társasá­gai. — A szovjet barátság már akkor sem csak po­litikai elkötelezettséget jelentett — mutatott rá, mi haladás útján. Sző­kébb területre szorította az imperializmus hatal­mát, a népek egész sora vívta ki szabadságát. Független nemzetek szü­lettek, Ázsia, Afrika, La­­tin-Amerika népei, nem­zetei egyenjogú félként jelentek meg a nemzet­közi életben, kiteljesült, nagyobb lett a világ, új népek, nemzetek hallat­ják szavukat az emberi haladás, a béke védelmé­ben. Minden ilyen előre tett lépés mögött — le­gyen szó nemzeti önálló­ság kivívásáról, a füg­getlenség biztosításáról, az imperialista támadá­sok megfékezéséről, a szo­cialista építés eredmé­nyeiről, a reakció elleni harc növeléséről, a béke védelméről — Európá­ban, Ázsiában, Afriká­ban, Latin-Amerikában közvetve vagy közvetle­nül ott van a Szovjet­unió népe, a szovjet ha­talom. — A haladó emberek csak a békét, a tudo­mány közkincsét, a kul­túra felszabadítását hir­dető Szovjetunió támoga­tását tekintették egyetlen elfogadható erkölcsi ma­gatartásnak. — A magyar—szovjet barátságot nem egy testü­let, nem a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság indí­totta útnak. Nemzeti büszkeségünk, hogy 1919- ben elsőként sorakozott fel a magyar nép Orosz­ország munkás- és pa­raszthatalma mögé és — követve a szovjet dolgo­zók példáját — nálunk is megteremtette a pro­letárdiktatúrát. — Büszkén és kegye­lettel emlékezünk meg arról is, hogy százezernyi magyar testvérünk har­colt szovjet földön a szo­cialista társadalom győ­zelméért. A magyar— szovjet barátság így kez­dődött, harcban, szenve­désben pecsételődött meg. És ezt a barátságot a ma­gyar munkások, parasz­tok és a szellemi dolgo­zók legjobbjai a fasiszta terror negyedszázadában­ is ápolták. — 1945-ben — folytat­ta — a magyar—szovjet barátságnak új szakasza kezdődött. Szovjet csapa­tok szabadították fel ha­zánkat, szovjet emberek segítettek abban, hogy újjáépítsük országunkat, hogy a magyar nép ki­vívja szabadságát, kiala­kuljon végre a független magyar nemzet, sötét év­századok után a magyar nép is rendelkezhessen sorsa felett, így, szovjet segítséggel indultunk el — folytatva az 1919-ben megkezdett forradalmat, —­­ teremtettük meg Magyarországon is a munkáshatalmat, láttunk hozzá a szocialista társa­dalom felépítéséhez. Ilyenkor nem lehet nem emlékezni azokra a kata­Szirmai István ezután vázolta a Szovjetunió szerepét a fasizmus szét­zúzásában, amivel meg­nyitotta az utat a népek szabadsága előtt és az ázsiai népek forradalmi harcaihoz, a gyarmati rendszer felbomlásához, új, független nemzetek egész sorának kialakulá­sához. Kialakult a szocia­lista világrendszer s a szocializmus, a béke erői ma már annyira megnö­vekedtek, hogy a világhá­ború nem elkerülhetet­len. — Az elmúlt fél évszá­zad történelmi viharai­nak tanulsága: a társa­dalmi fejlődésben nincs megállás — folytatta —a szocializmus térhódítását nem tudta megállítani Hitler és nem tudják megállítani a mai impe­rialisták sem. A harc a két erő és a két rendszer között, különböző mód­szerekkel, ma is folyik. A legkiélezettebb formá­ban most Vietnamban. Az amerikai imperia­listák hitleri módszerek­kel pusztítanak egy or­szágot, mérhetetlen szen­vedéseket zúdítanak egy tőlük 10 ezer kilométer­re élő népre. Barbár fegyveres erőszakkal pró­bálják megakadályozni, hogy Észak-Vietnamban épüljön, erősödjék a szo­cialista rend, Dél-Viet­­nam népe pedig maga döntsön sorsáról. — A Szovjetunió a nemzetközi harcok mai frontjain is mindenütt el­ső helyen áll a harcban, vagy elsőnek és legtöbbet sem­t. Vezeti a harcot az általános és teljes lesze­relésért az atomfegyve­rek eltiltásáért, a be nem avatkozás elvének tiszte­letben tartásáért, a gyar­mati népek felszabadítá­sáért, a béke biztosítá­sáért. A Szovjetunió né­peinek mély internacio­nalizmusát bizonyítja, hogy — sokszor az élet sok javáról lemondva — messzemenő anyagi segít­séget nyújt a felszaba­dult, fejlődő országok­nak. A szocializmust épp­Szirmai István beszéde további részében kiemel­te, hogy a magyar nép szovjetbarátsága az em­berek lelkében élő eleven érzelem. A 21 esztendeje tartó közvetlen politikai, gazdasági,, tudományos és kulturális kapcsolatokból származó kölcsönös elő­nyök, a Szovjetunió ré­széről nyújtott sokoldalú nőkra, harcosokra, bará­tokra, akik hazájuktól, családjuktól, szeretteiktől messze áldozták életüket a magyar nép szabadsá­gáért, felemelkedéséért. Jó országokkal megosztja tapasztalatait, a műszaki fejlesztésben, a tudo­mányban elért eredmé­nyeit. És ahol a népek, nemzetek szabadságukért, függetlenségük védel­méért az imperialisták erői ellen igazságos há­borút, fegyveres harcot vívnak, ott fegyverekkel, katonai ismeretei megosz­tásával is segít . Így van ez most Viet­nam népének igazságos­ háborújában. A Szovjet­unió nyújtja Vietnamnak a legtöbb segítséget fegy­verekben, katonai felsze­relésekben és más, a hábo­rúhoz és a polgári élethez szükséges javakban. Ezt nyugtázzák a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kormánya vezetőinek el­ismerő és köszönő nyilat­kozatai. " Az elmúlt csaknem 50 esztendő minden ta­pasztalata azt bizonyítja, hogy nem lehet a társa­dalmi haladás híve olyan ember, aki szemben áll­ a Szovjetunióval, nem ne­vezheti magát internacio­nalistának az, aki szem­ben áll, vagy szembe for­dul a Szovjetunióval, nem lehet internaciona­lista, aki az imperializ­mus elleni, nemzetközi méretű harc közben meg­bontja a béke nagyhatal­ma köré csoportosuló szocialista, békét védő, haladásért küzdő erők egységét. — Nem lehet interna­cionalista, aki ilyen vi­szonyok között az impe­rialistákkal való össze­játszással, megalkuvással rágalmazza a Szovjet­uniót, a Szovjetunió Kommunista Pártját. Az ilyen felelőtlenséghez nem kell bátorság, hiszen a rágalmazó is tudja, hogy ez a magatartás semmiben sem változtat­ja meg a Szovjetunió el­vi alapon álló, követke­zetes békepolitikáját és a rágalmazók, de a »mérle­gelők« hazájának békéjét is mindezek ellenére első­sorban a Szovjetunió biz­tosítja. testvéri segítség, a Szov­jetunióval kötött elsza­kíthatatlan szövetség se­gített abban, hogy nem­zetté forrjon össze a ma­gyar nép, független, ön­álló, szuverén országgá váljék Magyarország. — A polgári világban — folytatta — sikerült (Folytatás a 2. oldalon) Barátságunk harcban, szenvedésben kezdődött és pecsételődött meg Nem lehet internacionalista, ak­i szembefordul a Szovjetunióval Élő, eleven érzelem Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 94. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM ÁRA 1 FORINT 1966. JANUÁR 23. VASÁRNAP A TÉLI KIKÖTŐBEN — a szükséges javítások és karbantartás elvégzése után — úszó jégtáblák között várják a tavaszt a »Szob«, a »Mecsek«, a »Bakony« és a többi pihenő hajó (Gonda György felvétele) Január 27-re összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. paragrafusa 2. bekezdése alapján az országgyűlést 1966. január 27. napján (csütörtökön) délelőtt 11 órára összehívta. (MTI) A terv- és költségvetési bizottság ülése Az országgyűlési állan­dó bizottságok tanácsko­zás-sorozatának záróaktu­saként szombaton Friss István elnökletével, az or­szággyűlés terv- és költség­­vetési bizottsága tárgyalta meg az 1966. évi állami költségvetés tervezetét. Az ülésen Tímár Mátyás pénzügyminiszter ismer­tette a költségvetés főbb arányait. Egyebek közt el­mondta, hogy a költségve­tésben megszabott felada­tok reálisak, s minden te­rületen teljesíthetők. Az iparban például mérsékelt fejlődéssel számolunk, egyidejűleg viszont előtér­be kerül a minőségi muta­tók javítása, a helyes kész­letgazdálkodás és a gazda­ságosság. A mezőgazda­­sági termelésben tervezett 5—5,5 százalékos növeke­dés viszonylagos magassá­gát az indokolja, hogy az ismert körülmények — elemi károk, száj- és­­ kö­römfájás stb. — következ­tében a lű­ált esztendei tényleges teljesítés arány­lag alacsony volt. Gazdag­sági vezetőink előtt köz­ponti célként kell állnia a beruházások hatékonyabb, gyorsabb lebonyolításá­nak. Beruházási rendsze­rünkben új kategóriaként szerepelnek az exportot növelő, importot csökken­tő, a befektetést gyorsan megtérítő kisebb beruhá­zások. Az államháztartás leg­főbb bevételi forrását az­­s­tén is a vállalati befize­tések adják. Elsőrendű kö­vetelmény, hogy a válla­latok átlagban legalább 0,5—0,6 százalékkal csök­kentsék az önköltségeit A beruházások összege a múlt esztendőhöz viszo­nyítva 5,7 százalékkal emelkedik. A mezőgazda­­sági beruházásoknál az idén a járulékos létesítmé­nyek tető alá hozatala ke­rül előtérbe. A költségve­tés kiadási tételei között egyébként a legnagyobb mértékben a társadalom­biztosításra, ezen belül a nyugdíjkiadásokra fordí­tott összegek emelkednek. A közelmúltban nyilvá­nosságra hozott ár- és bér­­intézkedések pénzügyi ki­hatásait a költségvetési té­telek nem tartalmazzák, egyenlegében azonban az állami költségvetést az in­tézkedések nem érintik, mert az államháztartás többletbevételei, illetve többletkiadásai kiegyenlí­tik egymást. A pénzügyminiszter vá­zolta azokat az intézkedé­seket is, amelyeket 1966- ban a gazdasági irányítás reformjával összefüggés­ben vezetnek be. Az ipar­ban például megszüntetik a teljes termelési mutatót, azaz a vállalatoknak nem írják elő, hogy teljes ter­melésük mennyi legyen. Ez feltétlenül hozzájárul ahhoz, hogy a termelés ru­galmasan kövesse az igé­nyek alakulását, s nagyobb felesleges készletek ne alakuljanak ki. A beruhá­zási rendszerben végrehaj­tandó változások taka­rékosabb gazdálkodásra ösztönzik a vállalatokat, egyszersmind növelik fele­lősségüket és önállóságu­kat. Beszámolója végén Tí­már Mátyás tájékoztatta a bizottságot arról, hogy az 1965. évi költségvetés par­lamenti vitájában elhang­zott észrevételek, javasla­tok nyomán az illetékes főhatóságok számos intéz­kedést tettek. Képviselői indítványok adtak ösztön­zést például az öntözéses gazdálkodás helyzetének országos számbavételére, a mezőgazdasági típuster­vekkel kapcsolatos jogos panaszok orvoslására, az adatszolgáltatás rendsze­rének egyszerűsítésére, a pedagóguslakások építését elősegítő kedvezmények biztosítására. A beszámolót követő vi­tában a képviselők beha­tóan vizsgálták az idei ál­lami költségvetés ará­nyait, a főbb bevételi és kiadási tételek összefüg­géseit, az ipart és a me­zőgazdaságot érintő leg­fontosabb kérdéseket s a kulturális, népművelési ágazat költségvetési elő­irányzatait is.­­Az ülésen részt vett Vass Istvánná, az ország­­gyűlés elnöke. Ugyancsak részt vett és felszólalt Lá­zár György, az Országos Tervhivatal elnökhelyet­tese. A vitában dr. Bog­nár József, Bondor József, dr. Dobrónaki Gyula, Eg­ri Gyula, dr. Gosztonyi János, Inokai János, Ke­leti Ferenc, dr. Pesta László, dr. Pongrácz Kál­mán, Bagó Antal és Wal­ter Imre képviselő szólalt fel. A bizottság az 1966. évi állami költségvetés terve­zetét — néhány kisebb módosítással — egyhan­gúlag elfogadta és úgy határozott, hogy az or­szággyűlésnek elfogadásra ajánlja. (MTI) Az NDK kormányának javaslatai az európai biztonság szavatolására Az európai és általában a nemzetközi enyhülést szolgáló újabb fontos kez­deményezéssel lépett a nyilvánosság elé a Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya: az európai biztonság szavatolásáról szóló hárompontos javas­latot nyújtott át vala­mennyi európai állam kormányának. A javaslatok a követ­kezőképpen hangzanak: • A fegyverkezés kor­látozására vonatkozó megállapodás révén, külö­nösen pedig olyan módon, hogy az atomfegyverrel nem rendelkező összes európai államok lemon­danak az atomfegyver va­lamennyi fajtájáról, az eu­rópai enyhülés lépésről lé­pésre történő megteremté­se.­­ A jelenlegi határok elismerése és sérthe­tetlenségének megtartása; lemondás a határok reví­ziójára irányuló minden­fajta törekvésről. Az összes európai ál­lamok kapcsolatai­nak normalizálása, bele­értve, hogy az európai ál­lamok a két német ál­lammal is normalizálják kapcsolataikat. Az NDK kormányának e javaslatait Otto Winter külügyminiszter szomba­ton a külügyminiszté­riumban tartott nemzet­közi sajtóértekezleten mintegy kétszáz hazai és külföld újságíró jelenlé­tében hozta nyilvánosság­ra. A javaslatokat az NDK külképviseletei, illetve azokban az országokban, ahol ilyen nincs, baráti államok diplomáciai kép­viseletei e héten már át­nyújtották az összes euró­pai államok kormányai­nak. Egész Európában csupán egyetlen olyan ál­lam van: Nyugat-Német­ország, amelynek kormá­nya nem a szokásos mó­don kapta meg ezt az ok­mányt. A bonni kormány­nak az NDK-val szemben tanúsított konok és ellen­séges magatartása miatt e javaslatokat távirati úton kellett eljuttatni a Német Szövetségi Köztársaság fővárosába.

Next