Népszava, 1966. január (94. évfolyam, 1–25. szám)
1966-01-23 / 19. szám
A magyar-szovjet barátság felemelkedésünk, függetlenségünk, biztonságunk záloga Szirmai István felszólalása az MSZBTIV. kongresszusán Megválasztották az új elnökséget és a tisztségviselőket A Magyar—Szovjet Baráti Társaság kongresszusának pénteki ülésén — mint már közöltük — felszólalt Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Beszédét az alábbiakban ismertetjük: Szirmai István tolmácsolta a kongresszusnak és minden részvevőjének a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meleg üdvözlete. Bevezetőben visszatekintett századunk történelmére. Vázolta, milyen erők vitték előre a társadalom fejlődését . Elvitathatatlan — összegezte —, hogy a társadalmi haladást meghatározó történelmi viharok főhőse, motorja a XX. században a Szovjetunió népe, annak szervezője és vezetője a Szovjetunió Kommunista Pártja. Ebben az évszázadban az emberiség óriási lépéseket tett a társadalcsaknem 50 esztendeje, hogy a Szovjetunió munkásosztálya megvívta győztes harcát. Fel nem mérhető áldozatkészséggel, lemondással, hosszú ideig vérezve és nélkülözve — egy szegény, elmaradt, kifosztott országból néhány évtized alatt hatalmas ipari, mezőgazdasági és katonai potenciállal rendelkező szocialista országot épített fel. Ebben az áldozatkészségben, lemondásban, hősies, szívós kitartásban nagy szerepe volt a szovjet emberek mély internacionalizmusának is. — A világ még nem rótta le háláját — mondotta — azokért a hatalma áldozatokért, amelyeket a szovjet emberek hoztak a béke nagyhatalmának — minden elnyomott és felemelkedni akaró osztály és nép támaszának — felépítéséért. Igaz, hogy már akkor, az első és legnagyobb vihar után mindjárt megosztódott a közvélemény szerte a világon. A haladó emberek felsorakoztak a Szovjetunió barátjaként, a nemzetközi reakció ellenségeként. Akik szerették az embereket és meg akarták szabadítani őket a lealázó tőkés kizsákmányolástól, a szolgaságtól, az éhségtől és pusztító imperialista háborúk örök veszélyétől, azok szovjetbarátok lettek, segítették, védték az új szovjet hatalmat. Ebben az időben születtek a Szovjetunió barátainak társaságai. — A szovjet barátság már akkor sem csak politikai elkötelezettséget jelentett — mutatott rá, mi haladás útján. Szőkébb területre szorította az imperializmus hatalmát, a népek egész sora vívta ki szabadságát. Független nemzetek születtek, Ázsia, Afrika, Latin-Amerika népei, nemzetei egyenjogú félként jelentek meg a nemzetközi életben, kiteljesült, nagyobb lett a világ, új népek, nemzetek hallatják szavukat az emberi haladás, a béke védelmében. Minden ilyen előre tett lépés mögött — legyen szó nemzeti önállóság kivívásáról, a függetlenség biztosításáról, az imperialista támadások megfékezéséről, a szocialista építés eredményeiről, a reakció elleni harc növeléséről, a béke védelméről — Európában, Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában közvetve vagy közvetlenül ott van a Szovjetunió népe, a szovjet hatalom. — A haladó emberek csak a békét, a tudomány közkincsét, a kultúra felszabadítását hirdető Szovjetunió támogatását tekintették egyetlen elfogadható erkölcsi magatartásnak. — A magyar—szovjet barátságot nem egy testület, nem a Magyar—Szovjet Baráti Társaság indította útnak. Nemzeti büszkeségünk, hogy 1919- ben elsőként sorakozott fel a magyar nép Oroszország munkás- és paraszthatalma mögé és — követve a szovjet dolgozók példáját — nálunk is megteremtette a proletárdiktatúrát. — Büszkén és kegyelettel emlékezünk meg arról is, hogy százezernyi magyar testvérünk harcolt szovjet földön a szocialista társadalom győzelméért. A magyar— szovjet barátság így kezdődött, harcban, szenvedésben pecsételődött meg. És ezt a barátságot a magyar munkások, parasztok és a szellemi dolgozók legjobbjai a fasiszta terror negyedszázadában is ápolták. — 1945-ben — folytatta — a magyar—szovjet barátságnak új szakasza kezdődött. Szovjet csapatok szabadították fel hazánkat, szovjet emberek segítettek abban, hogy újjáépítsük országunkat, hogy a magyar nép kivívja szabadságát, kialakuljon végre a független magyar nemzet, sötét évszázadok után a magyar nép is rendelkezhessen sorsa felett, így, szovjet segítséggel indultunk el — folytatva az 1919-ben megkezdett forradalmat, — teremtettük meg Magyarországon is a munkáshatalmat, láttunk hozzá a szocialista társadalom felépítéséhez. Ilyenkor nem lehet nem emlékezni azokra a kataSzirmai István ezután vázolta a Szovjetunió szerepét a fasizmus szétzúzásában, amivel megnyitotta az utat a népek szabadsága előtt és az ázsiai népek forradalmi harcaihoz, a gyarmati rendszer felbomlásához, új, független nemzetek egész sorának kialakulásához. Kialakult a szocialista világrendszer s a szocializmus, a béke erői ma már annyira megnövekedtek, hogy a világháború nem elkerülhetetlen. — Az elmúlt fél évszázad történelmi viharainak tanulsága: a társadalmi fejlődésben nincs megállás — folytatta —a szocializmus térhódítását nem tudta megállítani Hitler és nem tudják megállítani a mai imperialisták sem. A harc a két erő és a két rendszer között, különböző módszerekkel, ma is folyik. A legkiélezettebb formában most Vietnamban. Az amerikai imperialisták hitleri módszerekkel pusztítanak egy országot, mérhetetlen szenvedéseket zúdítanak egy tőlük 10 ezer kilométerre élő népre. Barbár fegyveres erőszakkal próbálják megakadályozni, hogy Észak-Vietnamban épüljön, erősödjék a szocialista rend, Dél-Vietnam népe pedig maga döntsön sorsáról. — A Szovjetunió a nemzetközi harcok mai frontjain is mindenütt első helyen áll a harcban, vagy elsőnek és legtöbbet semt. Vezeti a harcot az általános és teljes leszerelésért az atomfegyverek eltiltásáért, a be nem avatkozás elvének tiszteletben tartásáért, a gyarmati népek felszabadításáért, a béke biztosításáért. A Szovjetunió népeinek mély internacionalizmusát bizonyítja, hogy — sokszor az élet sok javáról lemondva — messzemenő anyagi segítséget nyújt a felszabadult, fejlődő országoknak. A szocializmust éppSzirmai István beszéde további részében kiemelte, hogy a magyar nép szovjetbarátsága az emberek lelkében élő eleven érzelem. A 21 esztendeje tartó közvetlen politikai, gazdasági,, tudományos és kulturális kapcsolatokból származó kölcsönös előnyök, a Szovjetunió részéről nyújtott sokoldalú nőkra, harcosokra, barátokra, akik hazájuktól, családjuktól, szeretteiktől messze áldozták életüket a magyar nép szabadságáért, felemelkedéséért. Jó országokkal megosztja tapasztalatait, a műszaki fejlesztésben, a tudományban elért eredményeit. És ahol a népek, nemzetek szabadságukért, függetlenségük védelméért az imperialisták erői ellen igazságos háborút, fegyveres harcot vívnak, ott fegyverekkel, katonai ismeretei megosztásával is segít . Így van ez most Vietnam népének igazságos háborújában. A Szovjetunió nyújtja Vietnamnak a legtöbb segítséget fegyverekben, katonai felszerelésekben és más, a háborúhoz és a polgári élethez szükséges javakban. Ezt nyugtázzák a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya vezetőinek elismerő és köszönő nyilatkozatai. " Az elmúlt csaknem 50 esztendő minden tapasztalata azt bizonyítja, hogy nem lehet a társadalmi haladás híve olyan ember, aki szemben áll a Szovjetunióval, nem nevezheti magát internacionalistának az, aki szemben áll, vagy szembe fordul a Szovjetunióval, nem lehet internacionalista, aki az imperializmus elleni, nemzetközi méretű harc közben megbontja a béke nagyhatalma köré csoportosuló szocialista, békét védő, haladásért küzdő erők egységét. — Nem lehet internacionalista, aki ilyen viszonyok között az imperialistákkal való összejátszással, megalkuvással rágalmazza a Szovjetuniót, a Szovjetunió Kommunista Pártját. Az ilyen felelőtlenséghez nem kell bátorság, hiszen a rágalmazó is tudja, hogy ez a magatartás semmiben sem változtatja meg a Szovjetunió elvi alapon álló, következetes békepolitikáját és a rágalmazók, de a »mérlegelők« hazájának békéjét is mindezek ellenére elsősorban a Szovjetunió biztosítja. testvéri segítség, a Szovjetunióval kötött elszakíthatatlan szövetség segített abban, hogy nemzetté forrjon össze a magyar nép, független, önálló, szuverén országgá váljék Magyarország. — A polgári világban — folytatta — sikerült (Folytatás a 2. oldalon) Barátságunk harcban, szenvedésben kezdődött és pecsételődött meg Nem lehet internacionalista, aki szembefordul a Szovjetunióval Élő, eleven érzelem Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 94. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM ÁRA 1 FORINT 1966. JANUÁR 23. VASÁRNAP A TÉLI KIKÖTŐBEN — a szükséges javítások és karbantartás elvégzése után — úszó jégtáblák között várják a tavaszt a »Szob«, a »Mecsek«, a »Bakony« és a többi pihenő hajó (Gonda György felvétele) Január 27-re összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. paragrafusa 2. bekezdése alapján az országgyűlést 1966. január 27. napján (csütörtökön) délelőtt 11 órára összehívta. (MTI) A terv- és költségvetési bizottság ülése Az országgyűlési állandó bizottságok tanácskozás-sorozatának záróaktusaként szombaton Friss István elnökletével, az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága tárgyalta meg az 1966. évi állami költségvetés tervezetét. Az ülésen Tímár Mátyás pénzügyminiszter ismertette a költségvetés főbb arányait. Egyebek közt elmondta, hogy a költségvetésben megszabott feladatok reálisak, s minden területen teljesíthetők. Az iparban például mérsékelt fejlődéssel számolunk, egyidejűleg viszont előtérbe kerül a minőségi mutatók javítása, a helyes készletgazdálkodás és a gazdaságosság. A mezőgazdasági termelésben tervezett 5—5,5 százalékos növekedés viszonylagos magasságát az indokolja, hogy az ismert körülmények — elemi károk, száj- és körömfájás stb. — következtében a lűált esztendei tényleges teljesítés aránylag alacsony volt. Gazdagsági vezetőink előtt központi célként kell állnia a beruházások hatékonyabb, gyorsabb lebonyolításának. Beruházási rendszerünkben új kategóriaként szerepelnek az exportot növelő, importot csökkentő, a befektetést gyorsan megtérítő kisebb beruházások. Az államháztartás legfőbb bevételi forrását azstén is a vállalati befizetések adják. Elsőrendű követelmény, hogy a vállalatok átlagban legalább 0,5—0,6 százalékkal csökkentsék az önköltségeit A beruházások összege a múlt esztendőhöz viszonyítva 5,7 százalékkal emelkedik. A mezőgazdasági beruházásoknál az idén a járulékos létesítmények tető alá hozatala kerül előtérbe. A költségvetés kiadási tételei között egyébként a legnagyobb mértékben a társadalombiztosításra, ezen belül a nyugdíjkiadásokra fordított összegek emelkednek. A közelmúltban nyilvánosságra hozott ár- és bérintézkedések pénzügyi kihatásait a költségvetési tételek nem tartalmazzák, egyenlegében azonban az állami költségvetést az intézkedések nem érintik, mert az államháztartás többletbevételei, illetve többletkiadásai kiegyenlítik egymást. A pénzügyminiszter vázolta azokat az intézkedéseket is, amelyeket 1966- ban a gazdasági irányítás reformjával összefüggésben vezetnek be. Az iparban például megszüntetik a teljes termelési mutatót, azaz a vállalatoknak nem írják elő, hogy teljes termelésük mennyi legyen. Ez feltétlenül hozzájárul ahhoz, hogy a termelés rugalmasan kövesse az igények alakulását, s nagyobb felesleges készletek ne alakuljanak ki. A beruházási rendszerben végrehajtandó változások takarékosabb gazdálkodásra ösztönzik a vállalatokat, egyszersmind növelik felelősségüket és önállóságukat. Beszámolója végén Tímár Mátyás tájékoztatta a bizottságot arról, hogy az 1965. évi költségvetés parlamenti vitájában elhangzott észrevételek, javaslatok nyomán az illetékes főhatóságok számos intézkedést tettek. Képviselői indítványok adtak ösztönzést például az öntözéses gazdálkodás helyzetének országos számbavételére, a mezőgazdasági típustervekkel kapcsolatos jogos panaszok orvoslására, az adatszolgáltatás rendszerének egyszerűsítésére, a pedagóguslakások építését elősegítő kedvezmények biztosítására. A beszámolót követő vitában a képviselők behatóan vizsgálták az idei állami költségvetés arányait, a főbb bevételi és kiadási tételek összefüggéseit, az ipart és a mezőgazdaságot érintő legfontosabb kérdéseket s a kulturális, népművelési ágazat költségvetési előirányzatait is.Az ülésen részt vett Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke. Ugyancsak részt vett és felszólalt Lázár György, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. A vitában dr. Bognár József, Bondor József, dr. Dobrónaki Gyula, Egri Gyula, dr. Gosztonyi János, Inokai János, Keleti Ferenc, dr. Pesta László, dr. Pongrácz Kálmán, Bagó Antal és Walter Imre képviselő szólalt fel. A bizottság az 1966. évi állami költségvetés tervezetét — néhány kisebb módosítással — egyhangúlag elfogadta és úgy határozott, hogy az országgyűlésnek elfogadásra ajánlja. (MTI) Az NDK kormányának javaslatai az európai biztonság szavatolására Az európai és általában a nemzetközi enyhülést szolgáló újabb fontos kezdeményezéssel lépett a nyilvánosság elé a Német Demokratikus Köztársaság kormánya: az európai biztonság szavatolásáról szóló hárompontos javaslatot nyújtott át valamennyi európai állam kormányának. A javaslatok a következőképpen hangzanak: • A fegyverkezés korlátozására vonatkozó megállapodás révén, különösen pedig olyan módon, hogy az atomfegyverrel nem rendelkező összes európai államok lemondanak az atomfegyver valamennyi fajtájáról, az európai enyhülés lépésről lépésre történő megteremtése. A jelenlegi határok elismerése és sérthetetlenségének megtartása; lemondás a határok revíziójára irányuló mindenfajta törekvésről. Az összes európai államok kapcsolatainak normalizálása, beleértve, hogy az európai államok a két német állammal is normalizálják kapcsolataikat. Az NDK kormányának e javaslatait Otto Winter külügyminiszter szombaton a külügyminisztériumban tartott nemzetközi sajtóértekezleten mintegy kétszáz hazai és külföld újságíró jelenlétében hozta nyilvánosságra. A javaslatokat az NDK külképviseletei, illetve azokban az országokban, ahol ilyen nincs, baráti államok diplomáciai képviseletei e héten már átnyújtották az összes európai államok kormányainak. Egész Európában csupán egyetlen olyan állam van: Nyugat-Németország, amelynek kormánya nem a szokásos módon kapta meg ezt az okmányt. A bonni kormánynak az NDK-val szemben tanúsított konok és ellenséges magatartása miatt e javaslatokat távirati úton kellett eljuttatni a Német Szövetségi Köztársaság fővárosába.