Népszava, 1966. május (94. évfolyam, 102–127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA • A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA • 94. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM ÁRA 1 FORINT 1S€6. MÁJUS 1. VASÁRNAP MÁJUS ZÁSZLÓI ALATT 1 N­AGYON TÁVOLI dátum 1890 De ra vannak dátumok, amelyek történel­mi mi távolságból is áthatják a késői nemzedékek életét. Különben is: na­gyon relativ az a kifejezés, hogy távoli. A mai húszéveseknek 1890 valóban ma­ga a történelem, a különös, soha meg nem ismerhető, mert csak könyvekben élő XIX. század. De például Rádi bácsi — aki hetvenharmadik éve halad a munkásmozgalom soraiban —, a pécsi vasúti asztalos, akit újságból, képernyő­ről az egész ország megismert, csak 24 éves volt, amikor a párizsi határozattal a II. Internacionálé nemzetközi mun­kásünneppé nyilvánította május elsejét. Ez is történelemkönyv, megint. Hiszen a javaslat elfogadói, megszavazói közt ott ült Engels. Az az Engels, aki kortár­sa volt Kossuthnak... T­ÁVOL IDŐBEN és mégis, egészen a jelenben: ez a májusi ünnep kettős fényének titka. A mi kis hazánk határai között is ezer, tízezer számra élnek idős munká­sok, asszonyaikkal, akiknek május a re­ménység és a forradalmi hit kettős ün­nepét hozta. »Kiálltak érte, mint a ké­mény« — ahogy József Attila írta. Vál­laltak kardlapozást, rendőri felügyele­tet, szidalmat, és a►bújtak érte, mint­ az üldözött", mert az a társadalom félel­metesnek, veszti ősi­­nak, üldözendőnek érezte a vörös lobogók és munkásdalok szemléjét Még akkor is, ha keretei in­kább a bajtársias majális hangulatát idézték. Még akkor is, ha csak néhány szál vörös virág díszlett a gomblyukak­ban és a fiatal munkások piros nyak­kendői tüntettek lángolásukkal. Rendhagyó nap volt a régi világrend számára , és a megkövesedett világ­rend minden rendhagyótól retteg. 1890 óta szaporodnak az olyan dátumok, amelyek hallatán tőzsdei körökben és tőkésországok rendőri központjaiban idegesség tapasztalható. Május elsejét, a fenyegető jóslatot követte november 7, a beteljesülő valóság. Nem véletlen, hogy ezeket a fénylő dátumokat könyör­telenül el akarta sötétíteni Horthy is, Hitler is, és mindenki az ő festékes vöd­rüket lóbálja ma is, aki május 1 és no­vember 7 fényét el akarja tüntetni. Mert a kettő ma már együtt ragyog az emberiség tudatában, ■ KI OLVASTA Julius Fucik börtön-­­ naplóját, emlékezik benne a Gesta­­si po­fogház udvarán reggeli tornát végző häftlingek néma tüntetésére, az összefogott ököllel lesújtó kalapács és a kaszává növesztett jelképes sarló tornász-szimbólumára. A foglyok így törtek­ egy parányi borsot rabtartóik or­ra alá , és így melegítették át szívü­ket, ezzel a testükkel formált sarló-ka­lapáccsal, amely világosan utalt a szo­cializmus országára, a szovjet címerre. Minden májusi menet, akármelyik ut­cán vonul is, tartalmában és jelképében — mindenképpen az elsőben először — a szocializmus eszméjéhez és szükség­szerűen a szocializmus első megvalósí­­tójához is kapcsolódik. Ám ez nem mondja azt, hogy ez a kapcsolódás nem áll fenn olyan országokban is, ahol a társadalmi viszonyok mai fejlettségi fo­ka, a burzsoázia drasztikus intézkedé­sekben is jelentkező túlereje, még lepa­rancsolja az utcákról a májusi lobogó­kat. Még. Mert hiszen 22 esztendeje se Buda­pest, se Belgrád, se Varsó, se Bukarest, se Prága, se Berlin, se Szófia, se a töb­bi, ma szocialista főváros nem ünnepel­hetett. Az utcákon léggömbös kisfiúk helyett a Gestapo, homoksárga autói fut­kostak. De soroljuk fel valamennyi új világot a szocializmus terebélyesedő fá­ján? Havannát is? Hanoit is? I­GEN, HANOIT, annak az országnak a fővárosát, amely ellen most hábo­rú folyik és nem tudni: miközben ezek a sorok az ünneplő pesti utcán az olvasóhoz kerülnek, nem bőgnek-e riasztó hangjukon a vietnami főváros légvédelmi szirénái. Számunkra a sziré­nák hangja nyomasztó emlék, egy-egy próba vagy műszaki hiba kellemetlen, hátborzongató félperce. Hanoiban és a többi vietnami város­ban­ megszokott jelenség. Miért? Mert Vietnamban a társadalom építésének szocialista útját választották az embe­rek és ez a tény útjában van az ameri­kai hadsereg, a Pentagon mögött ál­ló legnagyobb imperialista cápáknak. A májusi menet, a munkásosztály, a dol­gozók világméretű menetének ellenségei itt a gumibotról és a könnygázról, a rendőrpofonról és a kardlapról áttértek a jövedelmezőbb B—52-es sugárhajtású bombázótípusra. Lehetetlen nem gondolni Hanoira ezen a napon. Vagy Dsakartára, ahol az utcákon a munkásmozgalom helyett a szélsőjobboldali diákszövetségek fel­­heccelt suhancai az urak. Május elseje mindig a munkásszolidaritás napja volt A Dózsa György úton végigmenetelő tízezrek, százezrek fölött lengő zászlók és dallamok erről az együttérzésről, er­ről a legyőzhetetlen testvéri gondolatról szólnak, énekelnek, kiáltanak. A béke és az emberi alkotómunka szenvedélyes sze­­retetéről és arról a személyes tapaszta­laton szerzett tiszta meggyőződésről, hogy a mi korunkban a béke és a hala­dás erői átmeneti gondok, sőt, csapások és vereségek után is mindig felül tud­tak és tudnak kerekedni. S­ZÁMUNKRA ITTHON, Zalától Sza­bolcsig ezt a reménységet és bizton­ságérzetet hordozzák a májusi zász­lók. Azt a tudatot, hogy életünk, békénk elszakíthatatlanul összefonódott a szocializmust építő világ alkotni tudá­sával és erejével. Azt a tudatot, hogy 1966. május else­jén, a hetvenhatodikon, világrendszerré vált néhány tucatnyi munkásember és kimagasló tudású gondolkodó közös el­képzelése, a mozgalom, amely az Inter­­nacionálét tette himnuszává. Azt az ér­zést, hogy a kibontakozó — és koránt­sem ellentmondások és vívódások nél­küli — új világrend ereje a föld óriás területeit hódította meg 49 esztendő alatt, és tudománya, technikája eljuttat­ta a forradalom dallamát, a Hold körül keringő ember alkotta égitesttel a világ­űrbe is. B­ÜSZKE ÉRZÉS ez, amelyhez fel sem ér az emberiség jövőjét és haladását kizárólag piaci árakkal m­áricsikélők »összehasonlító filozófiája­“. Büszke érzés , amelyet nem szabad sem dagályossá tenni üres szavakkal, sem lejáratni a tettek hiányával. A májusi zászlók, ünnepi lobogók. De az ünnepek mindig hétköznapokat kap­csolnak össze, munkás hétköznapokat és mi szívesen nevezzük május elsejét a munka ünnepének. Azt hiszem, ez az el­nevezés önmagában is meghökkenti azo­kat, akik mindent, ami építés, alkotás, tevékenység, szükségszerűen szürkének és sivárnak tekintenek. Hát, természete­sen, az igaz, hogy kényelmesebb, vagy kedvesebb árnyékos ligetben sétálni, vagy az alkonyat fényeinek örülni a vízparton, mint műhelyben ülni vagy irodában. És még hosszú ideig lesznek olyan emberek is, mint egyik napila­punk tudósításának furcsa »­hőse«, aki kijelentette, azért csalt, szélhámosko­­dott, mert »nem szeretett dolgozni, ide­gesítette a munka." De mindannyian száz, sőt, ezerszámra ismerünk embereket minden foglalko­zási ágban, akiket 1930 táján nem a munka idegesített, hanem a munkanél­küliség; és mai kortársaink között száz­ezer és millió él, akit éppen a munka éltet, nemcsak a bérezés, hanem az élet­cél vonatkozásában is.­­­ÁROSI ÉS FALUSI embereket mun­kapadnál, katedrán, íróasztalnál és laboratóriumban, akiknek a tett­vágy, az alkotó szándék az első szá­mú, a különös ismertetőjelük, akik va­lósággal felmérik társadalmuk szükség­leteit és nemcsak a maguk "háztáji" igényeire, de az őket körülvevő szűkebb és tágabb hazára is tudnak és akarnak gondolni. Nem imamalomszerű jelszó­ismételgetéssel hanem okos gondolattal és józan cselekedettel. Akik tudnak ün­nepelni és politikai célokért lángolni és lelkesedni — okosan szervezett, jól irá­nyított munkával. Akik megkeresik és megtalálják a formáját, hogy a szocia­lizmus számunkra soron következő nagy dátumát, pártunk IX. kongresszusát a tettek, az alkotás, a gondolat versenyé­vel köszöntsék. Ők is ott lesznek a me­netben a májusi zászlók alatt ZÁSZLÓK... Vitték őket régen a sírban porladó öregek. Olyan mun­kások is, akiknek sírjuk sincs, hi­szen valahol egy büntetőszázad ak­namezőin porladtak el. És most az uno­kák és dédunokák viszik őket A zász­lóvivők közül sok hullott el. De május zászlók mindig magasabban lobognak. Bakiad Ferenc : 1Gonda György felvételei­­.......- ----------------------------­ Ünnepi számunk tartalmából: A szocialista munka vállalata (Riport a 2. oldalon) Harcos májusok -OQO­Vih­aros esztendő Gazdagabb folytatás (Riportok a 3. oldalon) Testvér­városok (Riport a 4. oldalon) ~ O­Q­Q — Bemutatjuk az új SZOT-díjasokat (A 7. oldalon) Május 1. tiszteletére a Lima 10. ma ismét sugározza az Internacionálé dallamát A Pravda cikke a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységéről — A Francia KP felhívása A Lima 10. önműködő űrállomás — a Hold első mesterséges holdja —­­folytatja keringését a Hold körüli pályán. Április 30-án, magyar idő szerint 19.40 órakor fejezte be a Hold körüli 218. fordulatát, több mint hárommillió kilométeres utat hagyva maga mö­gött. A Luna 10-nel 120 eset­ben létesítettek rádió­­kapcsolatot, amelyek so­rán pályaméréseket vé­geztek, tudományos ada­tokat vettek. A távmérési adatok bi­zonysága szerint a Luna 10. egész rendszere sza­bályszerűen működik. A műszerkamrában a légnyo­más és a hőmérséklet a megadott keretek között mozog: 850—860 higany­milliméter és 29 Celsius fok. Szilárd az összeköttetés a Hold műholdjával. Nagy mennyiségben ve­szik a szputnyik által to­vábbított tudományos anyagokat, amelyeket fel­dolgoznak és elemeznek. Május 1-én a világ munkásai egysége és test­vérisége, a nemzetközi szolidaritás napján a szputnyik fedélzetéről is­mét felhangzik majd a párthimnusz, az Interna­­cionálé dallama. Száz fölé emelkedett a május elsejei ünnepsé­gekre Moszkvába érkezett külföldi szakszervezeti, frontharcos és egyéb kül­döttségek száma. Az idén Japánból, Olaszországból, Görögországból, Kongó­ból (Brazzaville), Nepál­ból és sok más országból érkeztek ismert társadal­mi személyiségek. A Pravda május else­jének szentelt vezércikké­ben írja: »Minél szilárdabb a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak, a marxizmus—leninizmus, a proletár internaciona­lizmus elvein alapuló egy­sége, annál sikeresebb ko­runk minden forradalmi erejének előretörése.+■ A Pravda hangsúlyoz­za: a forradalmi mozga­lom tapasztalatai tanúsít­ják, hogy az imperializ­mus és a gyarmati rend­szer ellen, a szabadságért és függetlenségért, a né­pek társadalmi haladá­sáért vívott harcban­­azok a pártok érnek el sikert, amelyeket a mar­xizmus—leninizmus ki­próbált elmélete, a lenini stratégia és taktikai elvek vezérelnek. Ezektől az el­vektől akár jobbra, akár balra való eltérés, a na­cionalizmus, a sovinizmus és a hegemonizmus meg­nyilvánulásai ártanak a munkásosztály ügyének". A nemzetközi porondon az erőviszonyok — mutat rá a Pravda — mindin­kább a szocializmus, a munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító moz­galom javára változnak. Ugyanakkor az imperia­listák számos ponton igyekeznek ellentámadás­ba átmenni, feladatul tű­zik maguk elé a szocia­lizmus és a nemzeti fel­szabadító forradalmak to­vábbi győzelmes előnyo­mulásának megakadályo­zását, az elvesztett állá­sok visszaszerzését. Az amerikai imperializmus — amely magára vállalta a­ világ csendőrének sze­repét — kiterjeszti Viet­namban a fegyveres in­tervenciót. A vietnami nép azonban a Szovjet­unió és más szocialista országok, a forradalmi és antiimperialista erők támo­gatásával hősi harcot vív szabadságáért és függet­lenségéért. A vietnami­ népnek ez az igazságos háborúja a rettenthetetl­­en bátorság, a kitartás és a győzni akarás ragyogó példájaként kerül be a történelembe. A vietnami nép igazságos ügye dia­­dalnaskodni fog. A Pravda hangsúlyoz­za: »A Szovjetunió elsőr­­endű jelentőséget tulaj­­donít a földünkön levő minden forradalmi, anti­­imperial­ista erő frontja megszilárdításának. Kom­munista pártunk és a szovjet nép szentül telje­síti internacionalista kö­telességét. A kommunista társadalmat építő Szov­­jetunió példája, történel­mi sikerei csakúgy, mint az egész szocialista világ­közösség sikerei, bebizo­nyítva a szocialista rend­szernek a kapitalizmussal szembeni alapvető fölé­nyét, forradalmasító ha­tást gyakorol az egész vi­lágra. A Szovjetunió te-, (Folytatás a 3. oldalon) -------------------------------------­Szakszervezeti küldöttségek a május 1-i ünnepségeken A munkásosztály nem­zetközi ünnepén ebben az évben is számos szakszer­vezeti küldöttségcserére került sor. Magyar szak­szervezeti küldöttségek utaztak a Szovjetunióba, Bulgáriába, Csehszlová­kiába, Kínába, Kubába, Lengyelországba, Mongó­liába, az NDK-ba, Romá­niába, az Egyesült Arab Köztársaságba, Guineába, Maliba, Marokkóba és Szí­riába. Május 1-e megünneplé­sére Magyarországra ér­keztek a Szakszervezeti Világszövetség, valamint a szovjet, bolgár, csehszlo­vák, jugoszláv, kínai, ko­reai, kubai, lengyel, mon­gol, német, román, viet­nami szakszervezetek kép­viselői. Szakszervezeti de­legációk érkeztek ezenkí­vül Algériából, Chiléből, az Egyesült Arab Köztár­saságból, Guineából, Mali­ból, Marokkóból, Nagy- Britanniából, Olaszország­ból, Svájcból, Szíriából, Szomáliából. A külföldi szakszervezeti küldöttsé­gek a Szaktanács vendé­gei, megtekintik a magyar dolgozók május 1-i felvo­nulását, majd több napos program során megismer­kednek a magyar dolgo­zók életével, a szakszerve­zetek tevékenységével.­­ Szombat este a Szakta­nács elnöksége fogadást adott a külföldi vendégek tiszteletére. Gáspár Sán­dor, a Szaktanács főtitká­ra mondott pohárköszön­tőt, a vendégek nevében V. Porkkala, a Szakszer­vezeti Világszövetség kép-­ viselője válaszolt.

Next