Népszava, 1966. július (94. évfolyam, 154–180. szám)
1966-07-01 / 154. szám
Csak tovább kell menni Kati már elmúlt tizenhat éves, de a szellemi fejlődésben, súlyos betegsége miatt, visszamaradt. Ezért csak most végezte el — nagyon nehezen — az általános iskola hetedik osztályát. Az iskolaköteles korból kinőtt, szülei és tanárai sem akarják további tanulásra kényszeríteni. Az osztályfőnök a róla adott jellemzésben ezt írja: „Lassú, de megfelelő irányítással egyszerű Kati Kertész Kati így képzeli el — szerény vágyakkal — az életét: „Azért akarok kertész lenni, mert az nagyon szép munka és sok virág van ott. Én a virágot nagyon szeretem ápolni és olyan szép, amikor kikel a világ. Nem baj, ha meg kell tanulni a nevét.” Kertész akar tehát lenni, de lehet-e belőle kertész? A kérdést szokatlan helyen tettem fel, a KISZ budapesti érdekvédelmi bizottságán, Keve György utógondozásvezetőnek, s ezért a hely és a szellemi fogyatékos kislány pályaválasztásának kapcsolatáról kell először néhány körülményt elmondani. Hét éve dolgozik már a KISZ budapesti érdekvédelmi bizottsága. Fiatalok, munkások, egyetemisták, középiskolások és ipari tanulók a tagjai. A napi munka vagy tanulás után az életkorban hozzájuk hasonló, de problémás, félresiklott sorsú fiatalokkal törődnek. Természetesen társadalmi munkában, a szabad idejüket áldozva erre. Amellett, hogy az egymástól függetlenül adódó, egyéni problémákon igyekeznek segíteni, időközönként felmérik a sűrűbben jelentkező, egyforma panaszok okait, s ezekről jelzéseket adnak. Ilyen általánosan visszatérő gond volt éveken keresztül a szellemi és testi fogyatékos fiatalok munkába állítása. — Sok fiatal jött hozzánk panaszra — mondja Keve György —, akiknek a csökkent munkaképességűeket foglalkoztató üzemekben már nem jutott hely, vagy nem voltak intézetben elhelyezve. Nehezen tudtak munkát kapni, s ha fel is vették őket valahol, hamar kitelt az idejük, mert az egészségesekkel nem bírták tartani a tempót. Jó néhány ilyen gyerek járt nálunk, akinek a munkakönyvébe egy év alatt nyolc-tíz bejegyzés is került. Munkahelyüket nem jószántukból hagyták el. Ezen a helyzeten változtatni kellett, és az állam által nyújtott segítség mellé egy olyan szervezetet kellett létrehozni a sok üzemben még hiányzó megértés pótlására, amely egész Budapest területén intézményesen törődik a 16 és 30 év közötti, fogyatékos fiatalokkal. Több ezerről van szó — Mennyien lehetnek? — Pontos számot még nem tudunk, de számításunk szerint több ezer fiatalról van szó. Keve György és Keresztúri György (az érdekvédelmi bizottság vezetője) együtt mondják el a kezdeményezés kétéves történetét. A kapott jelzések alapján 1964-ben adott megbízást a KISZ budapesti bizottsága a társadalmi munkában dolgozó érdekvédelmi csoportnak, hogy amennyire erejükből telik, mérjék fel a fogyatékos fiatalok helyzetét és tegyenek javaslatot a fiatalok képessége és kedve szerinti munkába állítására Nem tudom, ha megmaradnak a javaslatnál és ennél többet nem munkafolyamatokat el tud végezni. Magatartása nyugodt, készséges és szófogadó. Meggyőződésünk szerint bármelyik ipari üzemben, vagy más munkahelyen egyszerű munkát teljesíthet.” Teljesíthet, ha kap ilyen munkát, mert Katinak szakmája nincs, s elképzelhetetlen, hogy bármilyen szakma tananyagával meg tudna, birkózni. Mi lesz vele? nek készül tesznek, mostanáig mire jutott volna a gondolat, de tény, hogy miután az utógondozó-csoport megtartotta az egy hivatal számára sem kevés levele- Senki ne légy A szokatlanul rámenős ügyintézést, amivel az Egészségügyi Minisztérium hozzájárulása után az ötlet gyakorlati megvalósításához hozzákezdtek, kötetnyi levél dokumentálja. A jó ügy érdekében tanúsított szívósságukkal fel tudták ébreszteni mindazok felelősségét, akiken a gyakorlati megoldás múlott A fővárosi tanács igazgatási osztálya a közösen felkutatott helyiségek kiutalásával segített, alkalmas helyiség birtokában több kerület szociális foglalkoztatója vállalt gyerekeket és miután helyiséget kapott, hasonlóképpen létesít ifjúsági munkahelyet néhány szövetkezetben a Műszeripari és Ruhaipari KISZÖV is. Ezzel mintegy 800 fogyatékos fiatal számára jut munka. Megoldással biztató stádium- VOSZ-szal és Kézműipari Vállalattal. A szervezésnek azonban vannak a tárgyalások évi ..................... /----------------------------------Nzést, utánjárást, tárgyalást és adminisztrációt jelentő lebonyolítást is, az első 800 fogyatékos fiatal hamarosan dolgozni kezd. Keve Györgynek — aki egyébként gépész a 21-es Építőipari Vállalatnál — ez alatt az idő alatt szinte második foglalkozásává és igazi szenvedélyévé lett a téma. — Az Egészségügyi Minisztériumban még 1964- ben mondtuk el javaslatainkat, hogy hozzunk létre külön munkahelyeket ezeknek a fiataloknak. Örömmel fogadták, s azt mondták, keressünk helyiségeket, szervezzünk üzemeket, amelyek munkát adnak. ez felesleges a Kertészeti Vállalattal, a Műanyagipari és a Vasipari KISZÖV-vel, a SZÓ- ban ez csak az egyik fele. Valamennyi kerületi tanácsot és olyan intézményt megkerestek, ahol 16 és 30 év közötti fogyatékos fiatalok találhatók, illetve nyilvántartásban vannak, hogy róluk pontos képük legyen. Tájékoztatókat küldtek ki a meglevő és várható lehetőségekről, bekérték a fiatalok adatait, fogyatékosságuk jellemzését, hogy ha mindez megvan, együtt választhassák ki a szakmai és egészségügyi illetékesekkel, ki milyen munkára kerüljön. — Azt akarjuk — mondja Keve György —, hogy minden fogyatékos fiatal, aki tud és akar dolgozni, képessége és kedve szerinti munkához jusson, ne érezze feleslegesnek magát, hanem megtalálja a helyét társadalmunkban. ban lennék, ha el kellene döntenem, hogy akaratuk miben nyújt elismerésre méltóbbat: a teljes megoldásra való törekvés hivatalokat is magával ragadó optimizmusában, vagy pedig abban az aprólékos szervező munkában, amely nem elégedett meg a jóhangú elképzelésekkel, hanem a nehezebb, gyakorlati megvalósítást is vállalta. Az a véleményünk, hogy két év után ez a kezdeményezés már bebizonyította, hogy érdemes lenne hivatalból is foglalkozni vele, állami vonatkozásban is szükséges lenne szervezeti keretet teremteni ehhez a munkához. A fogyatékos fiatalok intézeteken kívüli munkába állításával — és itt az állandóságon, a fontosság érzésének a felkeltésén, a képességekhez mért szakmák elsajátításán a hangsúly — több ezer család jóérzését, nyugalmát, a társadalommal szemben tanúsított magatartását tudjuk végre a szükséges módon rendezni. Az út nehezebbik részét néhány áldozatkész fiatal már végigjárta. Csak tovább kell menni rajta. Hozzájuk hasonló szívóssággal, lelkesedéssel és természetesen velük. Diósdi László 1966. július 1 Szervezeti keret Már befutottak az első jellemzések, jelentkezések, kisebb hivatalra való re van szükség adminisztrációt adva a társadalmi munkában dolgozó fiataloknak. Zavar- Normandiától a Pireneusokig is. a francia vasutak mért netrend eltérési szélső határa harminc másodperc. A gyorsok hajszálnyira betartják a menetidőt, de itt kell is. Párizs, Rouen és Le Havre között egy nagy iparvidék nyüzsgő forgalma zajlik, s ha még csak a sínek világa lenne zsúfolt. De a Szajna és az Oise is hajókat hordoz, sűrűn, egyenletes ütemben. Rouen, a folyóparti város majdnem tengeri kikötő és banánt hozó 1700 tonnások fedélzetén és a dokkok munkásai közt ismerkedünk ezzel a félig tengeri élettel. De Le Havre nem a folyami kikötők közt a legnagyobb, hanem a tengeri kapuk közt a második. Igaz, csak tonnasúlyra nézve. Jelentősége az első helyen tartja, legalábbis holtversenyben Marseille-jel.Legalábbis, így mondják a havre-iak, akik húszezer halott testvérük életével és egy romváros újjáépítésével váltották meg a jogot, hogy büszkék legyenek az atlanti part óriására. Akkás gyakran írjuk le a jelzőt. De hát mit írhat róla a szárazföldi országból érkezett utas, miután éppen csak belekóstolt a szárazdokkok világába és már tudja, hogy valamennyi dokk összhossza 25 kilométer, már látta a Hadji Messaudot, az ötvenezer tön Le Havre nás tartályhajót, amint kozmetikai kezelésen hever a dokkban és úgy járnak rajta és körülötte a hegesztők, mint Gulliveren a liliputiak ... Partfalak, daruk, daruk, partfalak — ez ismétlődik. Minden rom volt: az angolszász bombázók hadicsele (támadásuk előtt becsempésztek a kikötő közepére egy dinamittal megrakott teherhajót) várakozáson felül sikerült. Ezért pusztult el a város maga is. És annak a nagy raktárnak az irányába kell nézni egy pillanatig: ott, túl... A kikötő emberei tudják: mélyen odalent, a betonbunkerekben, ott ragadt egy raj német U-Boot, s ott is veszett és ott is maradt. Ez a város érti a háborút és bizonyára nem véletlen, hogy az első napon kétezren nézték meg Lurcat csodálatos, fekete alapon szőtt szőnyegeit, a nemrégen elhunyt nagy művész látomásait háborúról és békéről, alkotásról, virágokról, lepkékről és atomhalálról. Ez a város érti az élet törvényeit és bizonyára nem véletlen, hogy kommunista polgármestere van, kemény, idős harcos (öregnek nem írnám René Cance-t, nehogy megbántsam). Nevét egyébként, mint a város valamennyi polgármesteréét, a városház márványtáblájába vésték. Ott ragyog a várost 40 éve képviselő politikus neve I. Ferenc király, a városalapító szobra mögött. Negyven év, amelyből a német megszállás évei, persze, kiestek, hogy helyt adjanak az ellenállási mozgalom esztendőinek: nagy idő. De René Dance , a Nyug nak inkább a tapasztalatai nőttek, mint az életkora. Szüksége is van rájuk. Megmutatni a Nyugatról érkezőnek — számunkra talán különös, de ide is jönnek Nyugatról —, hogy kommunista vezetéssel hogyan fejlődhet egy nyugati nagyváros, ahol 1500 iskolatermet építettek húsz év alatt; megmutatni, hogy a Le Havrebeliek 51 százaléka nem szavazott rosszul, amikor városi vezetőket küldött a vadonatújHotel de Villé--be: ez a feladat. És nem könnyű. Ez a környék a tengerből és hajókból él. A francia hajóépítőipar pedig válságban van. Idefelé, La Traite-ben találkoztam ezzel a válsággal. A Seine-Maritime Hajógyár előtt, ahová azzal indultunk, hogy megismerkedünk a szakszervezeti vezetőkkel. De nem lehetett, mert a szakszervezetiek tárgyalni voltak, a Patronnál, és a patron a kapitalistát jelenti francia földön, ha némi patriarkális családi mellékízzel is. Hogy nem akármiről tárgyaltak, azt jelezték a gyár körül, a remek, sima országutakon csapatosan futkosó sötétkék csendőrségi autók (egy egész karaván, tisztikocsival, rádiókkal, géppisztolyosokkal, előttünk állt egy benzinkútnál). S az a három munkás, akiről azt hittük, minket vár, hogy a szakszervezethez kalauzoljon, azért sétált a gyár előtt, mert borzasztóan ráért. Százhetvenedmagukkal kitették őket előző nap. A szakszervezetiek pedig arról vitatkoztak odabent: azi kapu visszaveszik-e a százhetvenet vagy indul a sztrájk vagy ahogy itt mondják, a gréve. A három hajógyári pontosan úgy állt ott, nyűtt ballonban, szája sarkába tolt cigarettával, mint a sematikus filmek munkanélkülijei. Ilyen az élet. — Ilyen — mondja Cance polgármester. — A japán hajóipar dömpingje nyomja a francia tőkést. Továbbadja a nyomást, mint mindig. A munkás van legalul. Még a fejéhez is vágják. •»Azért nem tudunk anynyi hajót gyártani, mint a japánok, mert ti túlságosan jól éltek és túl sokat követeltek. A japán kémivóval nem tudunk versenyezni. Ti vagytok az oka, ha a francia hajóipar tönkremegy.« Mellesleg szólva, a kormány 1958 óta nagy szubvenciókat adott a hajóépítő gyárosoknak, modernizálásra — de hát az ilyen pénzek sorsa a »patronok, kezén nem alakult a kormány elgondolása szerint. A város, a kikötő más vonatkozásban is kezdi érezni az új idők nehézségeit. Az, hogy a környék megtelt petróleumfinomítókkal, impozáns látvány és az ipari táj illúzióját erősíti. De az olaj tankhajókat jelent, amelyek igen kis legénységgel járnak, automatizáltak ... és a legénységük be se jön a kikötőbe, nem növeli a kereskedelem, a vendéglátók forgalmát, egyszóval, nem hoz a konyhára. A daruk mögött és a kikötő dokkjai közt bajok, gondok ólálkodnak. Aki, persze, azt hiszi, hogy ezek után itt valami rossz hangulatú, sivár város fogadja, téved. Le Havre a szép kirakatok és a kedves parti vendéglők, a langusztin és a mindenféle kagylók városa, a vendég pedig sohasem tudhatja, miféle tengeri nemzetségnek nézik. A La Manche-ban, ahol vacsorázunk, a gazdaszszony hangosan kiabál: »Whisky! Whisky!« Ez nekünk nem szólhat. Nem is, a kutyát hívja vele. Látva, hogy felfigyelünk, kis zavarral kérdi: »Az urak talán angolok?« -Eehogy megsértődjünk a 1r nemes angolszász ital degradálása miatt. Biztosítjuk, hogy nem angol hajóról szálltunk partra és ez valahogy jó színben tüntet fel minket. Pedig ez még csak nem is Rouen, ahol szegény’ Johannát megégették az angolok, hogy most olyan közepes emlékmű hirdesse a nevét Baktai Ferenc (Következik: Párizs, 1966) —___----------------| A ' Wf J g| :::V ' I H '*?■ 9Kt bEhE'swJ£§ * * V. !; v . -X • Xv-X-X. • . ••• • ív % " • •• ■ . ’. • m ? \sr. 4 Tv, i i%Sir. Ife .....3 MóiSSí.. .xvi". x- ;x K?:-x':-x: ’' x:’:-*x-t xxxx: x-x-x:./ x::yx x-S&jsR t r „IS A« »-Antilles«* óceánjáró a Le Havre-i kikötőben (A szerző felvétele) t ■ .....Ülést az Országos Az Országos Oktatási Tanács Lugossy Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes elnökletével ülést tartott »A szakközépiskolák jelenlegi helyzete és fejlesztésük feladatai az 1967—68. és 1968—69. tanévben« című előterjesztést vitatták meg. Hangsúlyozták annak fontosságát hogy 1968-ra elkészüljenek az alapdokumentumok, amelyek segítségével gyorsítható a tedni tartott Oktatási Tanács kiunok, a már működő szakközépiskolák, továbbá a gimnáziumok egy részének átszervezése új típusú szakközépiskolákká. A tanács megszabta a középiskolai hálózat távlati fejlesztési és telepítési terveinek kidolgozását szolgáló tervhivatali, iskolai, főhatósági és tanácsi feladatokat is az 1966—67-es oktatási évre. (MTI) KGST-együttműködés a könnyűipar fejlesztésében A KGST-országok könynyűipari szakértőinek az utóbbi időben lezajlott tanácskozásain a legfőbb feladat az 1966—1970. évekre vonatkozó fejlesztési tervek összehangolása volt. Ebben természetesen részt vettek a magyar szakemberek is. A szakosításnál mintegy 40 cikkféleséget választottak ki. Ezek között találhatók műszaki szövetek, speciális munkaruhák és munkacipők. A tervek szerint Magyarországon 1970-ig az iparág termelése várhatóan 25 százalékkal emelkedik. A technológiai folyamatok korszerűsítéséhez a könnyűipar minden ágában folyamatos és automatizált gépsorok üzembe helyezését tervezik. Mivel a magyar könynyűipar nem rendelkezik saját könnyűgép-gyártással, a beruházásokhoz szükséges gépi berendezések túlnyomó részét és az alapanyag jelentős hányadát külföldről szerzi be. A magyar könnyűipari szakemberek tavaly 43 tanácskozáson vettek részt, s ezek előmozdították a KGST-ben történő együttműködést Húsz szakértői értekezlet volt, 16 alkalommal a kutatási témákról konzultáltak és 7 alkalommal tartottak ülést az állandó munkacsoportok. Széles körű az együttműködés a kutatóintézetek között is. Az elmúlt évben is számos KGST-megbízásból végzett kutatómunka zárult le. A magyar szakemberek ez évben négy bőr- és cipőipari, öt nyomdaipari, kilenc textil- és ruhaipari, valamint öt faipari kutatási téma megoldásába kapcsolódtak be. A szabványosításban is több feladat megoldását vállalták. Újabb közös községi tanácsok Szabolcs-Szatmár megye szatmári részén az egymáshoz közeli, kisterületű és kevés lakosú községeiben a Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozata alapján június 30-ával újabb tíz községi tanácsot — Nagyszekeres—Zsarolván, Géberjén—Fülpösdaróc, Jármi—Papos, Ököritófülpös—Rápolt, Lánya—Mátyus — öt közös községi tanáccsá vontak össze. A KÖZÉLET Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, táviratban fejezte ki jókívánságait Gregoire Kayibandának, a Rwanda Köztársaság elnökének, Aden Abdullah Osmannak, a Szomáli Köztársaság elnökének és IV. Mwami Mwambutsárnak, Burundi királyának, a három ország nemzeti ünnepe alkalmából. Dobi István hasonló alkalomból táviratban fejezte ki jókívánságait Georges P. Vaniemnek Kanada főkormányzójának is. * Az MSZMP Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Kínai Kommunista Pártot megalakulásának 45. évfordulója alkalmából* Az MSZMP budapesti bizottságának meghívására június 22 és 30 között baráti látogatást tett hazánkban az SZKP moszkvai városi bizottságának küldöttsége, amelyet N. G. Jegoricsev, a Központi Bizottság tagja, a moszkvai városi pártbizottság első titkára vezetett. A ESEMÉNYES küldöttség megbeszéléseket folytatott a párt-, állami és üzemi vezetőkkel, tanulmányozta az MSZMP tapasztalatait, megtekintett több budapesti ipari üzemet és más létesítményt. A küldöttség csütörtök délután elutazott. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Németh Károly, az MSZMP KB tagja, a budapesti pártbizottság első titkára búcsúztatta. Jelen volt F. J. Tyitov budapesti szovjet nagykövet.* An Min Szu, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, a koreai háború kitörésének és győzelmes befejezésének évfordulója alkalmából csütörtökön este filmbemutatóval egybekötött fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson megjelent a politikai, a gazdasági és a kulturális élet számos ismert személyisége, a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. ______________________________________________KÉP SZAVA________________________________________________________________________________________3