Népszava, 1966. szeptember (94. évfolyam, 206–231. szám)
1966-09-01 / 206. szám
Szocialista emberek A „türelmes“ fonónő A napló legelső oldaláról gondosan rajzolt ötágú csillag, csúcsai hegyéről pedig egy-egy kis kerek arckép néz az olvasóra, aki mindebből kitalálhatja: öt tagból alakult és a Vörös Csillag nevet választotta a Kispesti Textilgyár iigogne-fonó üzemének ez a brigádja. Tavaly februárban alakultak, vezetőjüknek egyhangúlag Szellő Károlynét választották. Mindenki volt tanuló... Hogy miért éppen őt, azt így utólag nehéz már kideríteni. Maga a brigádvezetőnő is eltűnődik a kérdésen. Hiszen igaz, régen dolgozik már a fonógép mellett — 1954-ben, mint fiatal lány, Jászkisérről került ide —, de hát négy társa közül három majdnem ugyanilyen régóta »kistexes . ..« Kétségtelen az is, hogy mindig a legszorgalmasabb, minden tekintetben kifogástalan munkásnők között tartották számon, de ami azt illeti, Hegoczky Béláné, a kártoló — aki különben »kulcsember« a kis társaságban, mert elsősorban tőle függ a két fonó, meg a két kötöző teljesítménye — előbb lett kiváló dolgozó, mint ő. Akkor hát az életkor, a nagyobb tapasztalat szólt mellette? Ezen a téren is középen áll, mert vannak nála idősebbek a brigádban, két, illetve háromgyerekes családanyák, ugyanakkor fiatalabbak is, mint például Varga Rózsi, aki különben, mint igen tevékeny »KISZ-es«, a mozgalmi munkában talán járatosabb is nála. De hát valami többletnek, amivel kivívta a bizalom előlegét, csak kellett lenni! Horváth Pál szakmányvezető megjegyzése segít végül a helyes nyomra. — Azt hiszem, Ági végtelen türelmére figyeltek fel a társnői, amikor eldöntötték, hogy vezetésével közösségbe tömörülnek — mondja. — Szellővé ugyanis az évek során át rengeteg tanulót, átképzést bocsátott szárnyra, s mindegyikkel páratlanul lelkiismeretesen, hihetetlen türelemmel és szeretettel foglalkozott. Neki és néhány hasonló társának köszönhető, hogy szakmányunkat — amely különben immár teljes egészében a szocialista címért versenyező, kissé irigykedve «válogatottnak» nevezik a többiek, csak azért, mert mindenki nálunk akar tanulni, azután persze itt maradni, ha lehet. Szétlőné egyik brigádtagja, Nagy Elemérné kötöző, ugyancsak tőle sajátította el a gyors és pontos munkát, méghozzá közvetlenül a megalakulás előtt. Különben nézze csak meg, most is van két tanítványa. — Ez aztán igazán természetes — pirosodik el a nyíltszíni dicséretre a brigádvezetőnő. — Ha az ember nem felejti el — márpedig nem felejtheti! —, hogy saját maga is tanuló, gyámoltalan kezdő volt valamikor, akkor csakis így cselekedhet. Nem mindig a fonál sérül A türelem itt, a könynyen szakadó fonalak között, bizonyos mértékig szükségszerű, kötelező erény — akinek »nincs elég cérnája« ahhoz, hogy ügyes ujjakkal eltüntesse az apró hibákat, nemigen boldogul. Szellőnének azonban, úgy látszik, az átlagosnál nagyobb adag jutott ebből a jó tulajdonságból. Mert az ő türelméből mindenre telik. Még arra is, hogy ha valakit kisebb-nagyobb sérülés ér, odaszaladjon és bekötözgesse: társadalmi munkában évek óta ő a műhelyben az elsősegélynyújtó. Elvállalta vonakodás nélkül, amikor kérték. — Pedig eleinte nagyon irtóztam a vértől, bármiféle vágástól, sebtől — emlékezik mosolyogva. — De hát ezt is meg lehet szokni. Most már úgy érzem, szakértelemmel látom el ezt a feladatot. Szerencsére nagyobb sérülés, igazi baleset ritkán történik, csak kisebb sebesülésekkel van dolgom naponta háromszor, négyszer. Türelem kell ahhoz is, hogy odahaza, a »második műszak«, a háztartási teendők és a kislány ellátása után leüljön a kőfaragó férj mellé, aki technikumi hallgató, jövőre érettségizik, s felolvassa neki a magyart, meg a történelmet, segítve a jegyzetelésben is, mert így könnyebben megy neki a tanulás. Magától értetődik, hogy a türelmes emberek szeretik a könyvet. Szellőné is szenvedélyesen, sokat olvas a hosszú villamosúton, meg késő esténként. Nem is csak a maga örömére! Benn, a gép mellett, sokféleképpen lehet megkönnyíteni az ácsorogva töltött, egyhangú órák múlását, míg a kezek mechanikusan végzik teendőjüket. Közben jut idő elgondolkodásra, semmitmondó társalgásra, vagy éppen nem mindig veszélytelen pletykálkodásra is . . . Azelőtt, amíg az öt külön dolgozó asszonyt, lányt nem fűzte össze közös cél és érdek, ők is ily módon ütötték el az időt. A brigádvezetőnő azonban tudta, hogy a munkával amúgy sem lesz nagyobb baj , valóban, eredményeikkel azóta elnyerték a szocialista címet, s most a kongresszusi versenyben máris túlteljesítették a kísérletképpen bevezetett termelékenységi mutatóra, meg a további munkafolyamat szempontjából sorsdöntő kötözés minőségére tett vállalásaikat —, úgy érezte, más területen kell inkább cselekednie ahhoz, hogy valamenynyiüknek adjon is valamit ez a közösségi forma. Gép melletti mesék gyümölcse »Újított« ház: elkezdett a gép mellett olvasmányélményeiről mesélni. Elsősorban az érdekfeszítőbb, cselekményesebb könyvekről, egy-egy Jókai-kötetről vagy izgalmas mai társadalmi regényről. Eleinte inkább még csak azért, hogy társnőjének, a háromgyerekes, nehéz családi problémákkal küszködő édesanyának a figyelmét elterelje gondjairól. — Jól esett látni, hogy ilyenkor nekividámodik, felfrissül, ráadásul így némileg részesülhet olyan örömökben, amelyekhez otthoni körülményei folytán nem jutna hozzá — mondja. Később kiderült, hogy a rendszeres, ügyesen, tudatosan irányított beszélgetések hatására a többiekben is felébredt a kíváncsiság és az »éhe a szépnek«. Mind többen számoltak be egy-egy frissen megismert könyvről, filmről, majd eljött az ideje annak — Szellőnének volt türelme megérlelni ezt a gyümölcsöt—, hogy a brigád tagjai már maguk igényelték: közösen is menjenek el néha. Eleinte csak moziba, színházba, később viszont már az ismereteket, látókört bővítő gyárlátogatásokra és — közkívánatra többször is — a Szépművészeti Múzeumba. Ahová, mint bevallják, külön-külön, önmaguktól talán sohasem jutottak volna el. Hát erre jó, ha egy aszszony »türelmes«... Ami persze önmagában korántsem szocialista jellemvonás. Néha csak annyi a »tartalma«, hogy — például — gyufaszálakból csatahajót épít valaki, nyugodt idegzete jóvoltából. Szellő Károlyné türelme azonban, mindig önzetlenséggel és őszinte, nemes célra irányuló segíteniakarással párosul, így válik a szocialista ember közösségformáló erejévé. Alighanem ezt az összefüggést érezték meg a Vörös Csillag brigád tagjai, amikor az ő vezetéséhez ragaszkodtak. Ahogyan az eltelt másfél esztendő igazolta: kitűnő ösztönnel. Miklós Dezső Olasz asszonyok, olasz családok Igea Marina A bolognai járásban és a környékén sok érdekes város van. Mindenekelőtt itt megyünk el San Marino mellett, vízum sem kellene, megtekinthetnénk a világ egyik legkisebb köztársaságát. De sajnos, nincs időnk, feladatunk tovább visz Rimini felé, Igea Marinába. Bambik és bimbik Igea Marina nem valami nevezetes idegenforgalmi központ. Üdülőtelep jellegű helység, tengerparti városka. A bolognai járási tanács — ahol kommunista vezetés van — igen sokat fordít a gyermekek szociális ellátására. Ezen az üdülőtelepen is egymás mellett sorakoznak a gyermeknyaraltatók. Ezek közül keresünk fel néhányat. Számunkra furcsa kiindulópont, de tudomásul kell vennünk, hogy a tanácsi gyermeküdültetésben általában a törvénytelen gyermekeket és a nagyon szegény sorsúakat részesítik. Abban az üdülőben, ahová először megyünk — a polgármester mártírhalált halt fiának a nevét viseli —, 14 gondozónő vigyáz a 2—6 éves korú gyerekekre, 27 napos turnusokban. Az üdülő modern, felszerelése kifogástalan. Orvosi rendelőjében fiatal orvosnő dolgozik. A termek korosztályok szerint vannak berendezve, »bambiknak« és «bimbiknek«. A bimbiknek magukhoz megfelelő rácsos, hálós ágyuk van, a nagyobbaknak már »felnőttes« gyerekágy. Éppen váltásra készülődnek. A nagyobb gyerekek maguk készítette kis ajándékokat, a nevelőnők által felírt otthoni címüket tették az ágyra, hogy az új gyerekek, akik a helyükbe érkeznek, ezzel a szeretetteljes fogadtatással kezdjék meg a nyaralásukat. Az otthon vezetője fiatal, törékeny kis teremtés. Alig haladta meg a húszat, de rendkívül határozottan és nagyon jó pedagógiai érzékkel irányítja a nyaraló munkáját. Ez abból is kitűnik, hogy a gyerekek nagyon jól érzik magukat. A kert végében ott a tenger, ahol a kicsinyek játékos napfürdővel kezdik a napot, a nagyobbakat pedig úszni tanítják. Rossz idő esetén várja őket az emeleti játszóterem, vagy a tornateremnek is megfelelő terasz. A zárt játszóterem külön figyelmet érdemel, kiképzési módját a mi tervezőink is alkalmazhatnák. A falakat műanyaggal borították, a gyerekek színes krétával nyugodtan rajzolhatnak, firkálhatnak rájuk, úgy is lemossák mindennap. Labdázhatnak is a teremben, mert az ablakok a mennyezetre kerültek, nem törhetnek be. „Csutakolás“ közben Este van. Fürdés és vacsora következik. Nehéz a rakoncátlan csikókat megfékezni. Játszanának még. Ki-kiszöknek a fürdőszobából, már félig levetkőzve, kihasználva azt az egérutat, amit egy másik gyerek csutakolása jelent. Az étrend változatos és bőséges — ezt vacsoránál is láttuk —, érthető, hogy a 27 nap után súlyos kilókkal megrakodva térnek haza a gyermekek A vacsoráztatás után a nevelőknek is van idejük beszélgetni egy kicsit. Első és legfontosabb kérdésük, hogyan ítélik meg Magyarországon a törvényesen gyerekek helyzetét. Amikor elkezdjük mondani, hogy a mi törvényeink nem tesznek különbséget a házasságon kívül született gyerek és a szülőkkel élők között, vendéglátóink körében hirtelen heves, igazi olasz vita robban ki, újra és újra kérdeznek, de már mondják is a saját gyakorlatukat. Elmesélik, hogy ez az otthon igen jó hírnévnek örvend a környéken. (Láttunk ugyanott más, nagyon jól működő üdülőket is.) A járás vezetői igyekeztek a törvénytelen és szegény sorsú gyerekeken kívül más szülők gyerekének nyaraltatására is kiterjeszteni, természetesen térítés ellenében. A községi tanácsok minden évben jelzik a járásnak, hogy kik azok a gyerekek, akiknek a nyaraltatására számítanak. De a kicsit is módosabb emberek elzárkóznak ettől a lehetőségtől, mert nagy szégyen lenne a faluban a szegény és törvénytelen gyerekek között nyaraltatni az övéket. Megtört a jég Tavaly néhány szülő mégis megkockáztatta, hogy elküldte a gyerekét ebbe az üdülőbe. Beszéltek is róluk sokat, hogy mennyire süllyedtek, a szegények közé küldik gyerekeiket, de a kicsinyek olyan jól érezték magukat, hogy — ha nagyon vékonyan is—megtört a jég. A másik kérdés az óvónőképzés. Ezzel a témával már Rómában is találkoztunk, amikor az UCI-ban egy pedagógus - vitán részt vettünk. Itt az üdülőben újra napirendre kerül ez a téma, majd Bolognában ismét. Ebben az Igea Marina-i gyermeknyaraltatóban például általános iskolai tanítónők dolgoznak, mert nagyon kevés az országban az óvónő. Nincs is elég óvoda, ahol eddig foglalkoztatni lehetett volna őket. De a társadalom olyan erővel követeli a nők foglalkoztatását, s ezzel együtt az óvodákat, hogy az óvónőképzést is meg kell előbb-utóbb oldania a kormánynak. — Itáliában — mondja az egyik tanítónő —, az óvónőképző intézmények az apáca rendházak irányítása alatt vannak és mindössze hét van az állam kezelésében. Jó lenne, ha a tanítóképzők egyik válfaja az óvónőképző lenne. Társadalmi gondok, közös problémák mindenütt. Fiatal nők, akiknek látszólag egyetlen feladatuk, hogy a kicsinyekre vigyázzanak, lám, azon vitáznak, hogyan lehetne a nők számára tömegessé tenni a szakképzést és napközi otthont nyújtani a gyermekek ezreinek. L. V. (Következik: A háziak a tanácshoz tartoznak.) 1966. szeptember 1 A KÖZÉLET ESEMÉNYEI Esther Wyenska és Jacob Silber az Izraeli Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagjai látogatást tettek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságánál, ahol megbeszélést folytattak dr. Korom Mihállyal, az MSZMP Központi Bizottsága titkárával és a Központi Bizottság más képviselőivel. Az elvtársi légkörben lefolyt megbeszéléseken eszmecserét folytattak a két pártot érintő kérdésekről. Szerdán elutazott Bupestről Albert Brunois, a párizsi ügyvédi kamara elnöke, aki egy hetet töltött hazánkban a budapesti ügyvédi kamara elnökségének vendégeként. Háromnapos tanulmányútja befejeztével, szerdán elutazott Budapestről Sadao Nakabayashi, a Japán Fogyasztási Szövetkezetek Központi Szövetségének alelnöke. Darvas László külkereskedelmi miniszterhelyettes vezetésével a magyar külkereskedelmi vállalatok vezetőiből álló delegáció utazott szerdán Kanadába a hivatalos üzleti kapcsolatok további szélesítése, valamint export-import üzletek létrehozása céljából. A küldöttség részt vesz a torontói vásár rendezvényein, a montreali magyar hetek ünnepélyes megnyitóján. NÉPSZAVA Rendelkezés | Fotodokumentációs kiállítás az építési igények bejelentéséről a harcolóietnamról A Vietnami Demokratikus Köztársaság függetlensége kikiáltásának 21. évfordulója alkalmából Harcoló Vietnam« címmel fotódokumentációs kiállítást rendezett a KKI és a Műcsarnok a Fehérvári úton, a Fővárosi Művelődési Házban. Szerdán nyitotta meg a kiállítást Koltai Ferencné, a Magyar Szolidaritási Bizottság főtitkára és Hoang Luong, a VDK budapesti nagykövete. Mintegy 200 fényképfelvételből összeállított tablósorozat mutatja be az amerikaiak Vietnam népe ellen elkövetett barbár támadását, jogtipró háborúját. A harci cselekmények súlyos mérlegét olvashatjuk az egyik tablón:a dél-vietnami nép és hadserege az öthónapos, úgynevezett száraz évszakban, 1965 novemberétől 1966 márciusáig megsemmisített és fogságba ejtett 114 000 ellenséges katonát, szétvert 37 gyalogos és páncélos zászlóaljat, lelőtt és a földön elpusztított 1440 amerikai repülőgépet, majdnem ugyanennyi hadi járművet, az ellenségtől zsákmányolt fegyverek száma több mint 9000- re tehető. A kiállítást szeptember 31-ig naponta 10 és 20 óra között tekinthetik meg a látogatók. (alul) Az építésügyi miniszter elrendelte a jövő évi építési igények haladéktalan ■bejelentését. Ennek megfelelően be kell jelenteni minden olyan építőipari igényt, amelynek megvalósítását minisztériumi és tanácsi építőipari vállalattól, vagy kisipari építőipari szövetkezettől kérik. (Például társasház- és családiház-építkezés.) Az építtetők sürgősen jelentsék be igényüket az építés helyéhez legközelebb eső kivitelező szervezetnek. A bejelentésnek ■tartalmaznia kell a legfontosabb adatokat. Az új miniszteri rendelkezést az Építésügyi Értesítő ez évi 31. száma közli. (MTI) Gabonatermesztési tanácskozás Pécsett — Az idei kenyérgabona-termésünk, a rendkívül súlyos belvízkárok ellenére is, fedezi a lakosság kenyér- és lisztszükségletét — jelentette be Keserű János földművelésügyi miniszterhelyettes az országos kenyérgabonatermesztési tanácskozáson, amelyet szerdán tartottak Pécsett. A miniszterhelyettes elmondta: a cél most az, hogy a harmadik ötéves terv során a szükségletet fedező kenyérgabona-mennyiség mellett hazai termésből legalább öt-hat hónapi tartalékot teremtsünk és ezt állandóan fenntartsuk. A tanácskozáson csaknem félezer tudományos és gyakorlati, valamint közigazgatási szakember vett részt, s közülük számosan fejtették ki véleményüket a vita során. A tanácskozás részvevői végül felhívással fordultak az ország valamennyi mezőgazdasági termelő üzeméhez, hogy az idén fokozott gonddal készüljenek fel és fogjanak hozzá az őszi munkákhoz. (MTI) Bolgár fiatalokkal Budapestre érkezik a „Radetzky“ gőzös Ma, csütörtökön, a déli órákban több mint száz bolgár fiatallal Budapestre érkezik a »Radetzky« gőzös. A hajót, amelyet 1876-ban bocsátottak vízre Óbudán, történelmi ereklyeként tisztelik Bulgáriában, mert a török elnyomók ellen vívott szabadságharc időszakában fedélzetén tért vissza hazájába Hriszto Botev, a bolgár nép hős fia. A »Radetzky« gőzöst a fiatalok kezdeményezésére emelték ki hullámsírjából. 3 Szabály-fuserálók A fuserálás nem szép szó, és a fogalom sem különösebben esztétikus, amelyet takar. Nálunk öngyújtótól a pisztolyig sok mindent fusiznak ráérő, illetve a nyolcórás munkaidőn belül különösen ráérő emberek, de ideje felfigyelni egy újfajta fuserálási területre, amely egyre szélesedik. Kezd kialakulni egy széles »munkaközösség«, amely szabályokat gyártogat és azokat általános érvényű törvényként próbálja elfogadtatni. Ezek a szabálytalan szabályok gyakran nyomtatásban is megjelennek és a tájékozatlan állampolgárt — aki tiszteli a hiva-talos papírt — abba a hitbe ringatják, hogy ezt vagy azt meg kell tennie, kötelező érvénnyel, különben különben szankciókkal fenyegetnek a jogszabály-fuserálók. Kiváló jogász-szakemberekkel beszélgetve, került szőnyegre a jogszabály-fuserálás egyik prototípusa, az egyik nagy televíziógyár szervizének figyelmeztető cédulája. Ezen a papíron nem egy törvénytelen kikötés olvasható, amelyet azonban az olvasó (mellesleg a gyár vevője, akiből a gyár él) jóhiszeműen törvényesnek fogad el. Az égjük és legszebb ilyyen sosem volt szabály, hogy amennyiben a szerviztől a készüléket hat hónapig nem veszik át, azt a szerviz a Bizományi Áruház útján értékesíti. Nagy tévedés: nem értékesítheti! Törvény szabja meg a felelős őrző kötelességeit és ez a valóban létező jogszabály felelős őrzővé teszi a szervizt. Hogy mit tehet? Köteles vigyázni a gépre és csak a raktározás következtében felmerült költségeket számíthatja fel a vevőnek, aki hat hónapig például kórházban is fekhet, mégis joga van a tulajdonára. Egy másik »ál-paragrafust« könnyebb iparágban próbálnak érvényesíteni: például a fodrászatokban, ahol szívélyesen köztik, hogy a fogasokon elhelyezett ruhadarabokért nem vállalnak felelősséget — csak a ruhatár »védett«. Ennek sincs az égvilágon semmiféle törvényes alapja. Egyik laptársunk ismertetett egy esetet, amelyben egy budapesti kórház betegének hazatérését írta le. Az idős, beteg asszony hazaviteléhez taxi kellett volna, de azt a portás nem volt hajlandó hívni , holott a helyileg kreált jog szerint kórházhoz taxit csak a portás hívhat. Ez a jog (ha már feltételezzük meglétét) magától értetődően kötelességet is tartalmaz: eszerint a portás köteles lenne a beteg elszállítására kívánatra taxit hívni. Igen ám, csakhogy kötelességeket semmiféle szerv, intézmény, cég, gyár, senki nem foglal magának paragrafusba, ha nem nagyon muszáj. Jogokat, azokat szívesen. Itt veszi azután észre az ember azt is, hogy kivétel nélkül minden említett és fel nem sorolt esetben olyan »ál-paragrafusokat« fuserálnak, amelyeksemmibe veszik a közönség érdekeit, kényelmét és fokozzák a »hivatali nyugalmat«. Nem jelentéktelen fuserálásról van szó. Sőt: ha nem is forintban, de politikai mércéi é mérve, lényegesen súlyosabbról, mint egy öngyújtó vagy egy gyerekjáték üzemi elkészítése, gyári anyagból. A paragrafus, a hivatalosan csengő mondat mögött az átlagember nem X. Y. ügyintézőt látja a szervizben, N. N. fodrászati üzletvezetőt és X. Y. kórházportást, hanem... az államot, a rendszert, amely, íme, figyelmetlen, udvariatlan. Szoktassuk rá az embereket: az ilyenfajta szabályok mögött ne keresgéljék a szocialista rendszert? Nehéz lesz, sőt, az emberi lélektan ismeretében lehetetlen. Erre ugyanis nehéz szankciókat alkotni. Viszont sokkal könnyebb lenne megrendszabályozni az ön-paragrafusgyártókat, a jogszabály-fuserálókat, akik leértékelik mások jogait és túlértékelik a sajátjukat. Baktai Ferenc