Népszava, 1966. november (94. évfolyam, 258–282. szám)
1966-11-01 / 258. szám
Válasszák vagy kijelöljék? Hogyan erősödhet a munkásvédelmi őrségek tekintélye? Az üzemek zömében kedvezően fogadták több mint öt évvel ezelőtt a munkások, a szocialista brigádok kezdeményezését, a munkásvédelmi őrségeket. A mozgalom szinte az első napjaiban már hatalmas eredményeket produkált. A munkásvédelmi őrök olyan baleseteket rejtő munkamódszereket, gépeket, korszerűtlen védőeszközöket javasoltak kijavítani, amelyeknek veszélyességét még a közvetlen vezetők sem látták. Szóvá tették, ha valaki nem használta a védőeszközt, ha megszegte a biztonsági előírásokat és figyeltek egymásra, hogy a munka lázában senki se feledkezzen meg saját testi épségéről. Talán éppen a kezdeti eredmények voltak azok, amelyek gyors elterjedéséhez lendületet is adtak. Az ország, szinte valamennyi üzemében szerveztek ilyen őrségeket és a műhelyekben, az építkezéseken számítottak, igényelték a munkásvédelmi őrök kezdeményezéseit, jelzéseit. Változó módszerek Hol tart ma ez a mozgalom? A Forgácsoló Szerszámok Gyárában Lehotzky Bélától, a szakszervezeti bizottság munkásvédelmi felvszelőjétől meglepve hallottuk— Most Jt’mikor választottuk a termelni tanácskozáson a műm***, védelmi őröket. — Azelőtt nem voltak? — Kezdetben úgy csináltuk, hogy mindenkire sor került, ez azonban a csoportokban voltak olyanok is, akiknek semmiféle erkölcsi alapjuk nem volt, hogy bármit is szóvá tegyenek. Egyrészt nem volt tekintélyük, másrészt az ilyenek nem is nagyon látták meg, mit is kellene észrevenniük. — Ez valóban nem sok eredményt hozhatott. — A kudarcokon okulva, a tekintéllyel bíró társadalmi munkásainkból szerveztünk járőrszolgálatot, akik bizonyos időközönként végigjárták az üzemeket. Elmondhatom, nagy részük volt abban, hogy a balesetek üzemünkben a harmadára csökkentek. — Ha ilyen eredményesen dolgoztak ezek a járőrök, akkor miért kellett ismét átszervezni őket? — Most áttértünk arra, hogy választás útján hozzuk létre a műhelyekben a munkásvédelmi őrségeket. Egyrészt azért, mert egyre nehezebb olyan társadalmi munkára mozgósítani a teljesítményben dolgozó embereket, amely arra kényszeríti őket, hogy otthagyják a munkahelyüket és az üzemben járkáljanak. Másrészt a helyzet is más, mint az elmúlt években volt. Az utóbbi években sikerült lényegében felszámolni műhelyeink balesetveszélyes helyeit. Ezért munkásvédelmi őreink feladata sokkal inkább a szabályok tiszteletére való nevelés, mint a baleseti veszélyforrások felkutatása. A Kender-tutában bevált... A Váci úti Kender- és ttjában nők dolgoznak legnagyobb részt. Soiban közülük olyan natalok, akik most ismerkednek csak az üzem légkörével, így a biztonsági előírások ébren tartásának fokozottabb az igénye, mint a Forgácsoló Szerszámok Gyárában, ahol többnyire szakmunkások, törzsgárda-tagok dolgoznak. Ebben az üzemben nem választják, hanem a brigádvezető és a műhelybizottság titkára együttesen jelöli ki a munkásvédelmi őröket. — Nálunk ez bevált, mert a brigádjaink kétharmada szocialista brigád — hallottuk Major Gyulától, a szakszervezeti bizottság munkásvédelmi felügyelőjétől, aki még hozzátette: a nevelő, felvilágosító munkájuknak köszönhető, hogy egyre kevesebb lányt, asszonyt kell figyelmeztetni azért, mert nem kötötte be a fejét vagy mert gyűrűt, órát visel munka közben. Jobban érvényesíteni a demokratizmus szellemét A vasutas-szakszervezetnek nemrégiben megtartott, az egész ország vasúti üzemeire kiterjedő vizsgálata megállapította, hogy a szolgálati helyeken a legkülönfélébb módszerek alakultak ki a munkásvédelmi őrök kiválasztására, munkával való ellátására. Sok helyütt választják a munkásvédelmi őröket, sok helyütt kijelölik, de tapasztalták azt is, hogy számos helyen, például Kaposvárott és Kelebia állomáson is, a mindenkori szolgálati vezetőt bízzák meg ezzel a teendővel. Sajnos, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a kijelölt, megbízott munkásvédelmi őröknek nincs olyan tekintélyük, mint a választottaknak, a munkások nem szívesen veszik észrevételeket, s úgy gondoljuk, erre fel kell figyelniük a szakszervezeteknek is. A munkásvédelmi őrség az elmúlt öt évben jól fejlődött, az üzemek többségében megerősödött és eredményeik, odaadó munkásságuk alapján elismerést is vívtak ki mind a gazdasági vezetők, mind pedig munkatársaik előtt is. Mindenütt érvényesíteni kellene azonban illetve jobban kellene érvényesíteni a választás, a demokratizmus szellemét. A munkásvédelmi őröknek ott nagyobb a tekintélyük, ott végzik könnyebben és eredményesebben a munkájukat, ahol munkatársaik kívánságára látják el ezt a posztot. És meg is illeti a munkásokat ez a jog, hiszen a saját őrségükről van szó. Lepies György 2 Meghalt Végh Lajos elvtárs Október 30-án, 62 éves korában, tragikus hirtelenséggel elhunyt Végh Lajos, a Vasutasok Szakszervezetének elnöke, a Szakszervezetek Országos Tanácsának tagja, nyugdíjas vasútigazgató. Fiatalon, 1922-ben került a MÁV szolgálatába, az Északi Főműhelybe, ahol 1945-ig mint géplakatos dolgozott. A dolgozók érdekében már abban az időben is aktívan tevékenykedett. A felszabadulás után az Északi Járműjavítóban az üzemi bizottság tagjává, a szakszervezet helyi csoportjának elnökévé választották. 1947-től három éven át, a vasutas-szakszervezet elnöke volt. 1950-től nyugalomba vonulásáig a KPM 1/3 szakosztályát vezette. Fontos szakvonali munkája ellenére sem szakadt el a szakszervezeti mozgalomtól. 1956-tól tagja a SZOT-nak, a Vasutasok Szakszervezete központi vezetőségének és elnökségének, s mint a vasutas-szakszervezet elnöke, aktívan kivette részét a szakszervezet irányító munkájából. Érdemeiért, a szakszervezeti mozgalomban kifejtett kiemelkedő munkásságáért több kitüntetésben részesült. A Vasutasok Szakszervezete és a KPM I. Vasúti Főosztály saját halottjának tekinti Végh Lajos elvtársat. Temetése november 3-án, csütörtökön de 11-kor lesz a Rákoskeresztúri új köztemetőben. ÉRTESÍTJÜK vevőinket, hogy 1966. november 15-ig raktárainkban az árukiadás leltározás miatt szünetel Gyógyszeralapanyag Készletező Vállalat fílODERfl BÚTORT VDfilMdl . készpénzért ajánlja fel kombinált és háromajtós szekrényeit, rekamiéit, *rodoba fordít A HASZNÁLTCIKK KTXZ-nek TEL: 341-746 Kormányküldöttség utazott az algériai nemzeti ünnepre Az algériai kormány meghívására magyar kormányküldöttség utazott az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság nemzeti ünnepe, az algériai felszabadító forradalom kezdetének 12. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségekre. A küldöttséget dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter vezeti, tagjai: Szarka Károly külügyminiszter-helyettes és Mátyás László, hazánk algériai nagykövete, aki Algírban csatlakozik a küldöttséghez. Az algériai nemzeti ünnepen a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa is képviselteti magát. (MTI) Megtartották a Veszprém megyei pártértekezletet Veszprém megye kömegyei pártértekezletüket. A munstái szombaton és megyei pártbizottság bevasárnap tartották beszámolóját Pap János, a megyei pártbizottság első titkára terjesztette elő. A pártértekezlet munkájában részt vett és felszólalt Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A Veszprém megyei pártbizottság első titkárának Pap Jánost, titkárainak pedig Ábrahám Ferencet, Józsa Jánost és Szabó Kálmánt választották meg ismét. (MTI) A NÉPSZAVA TELEFONSZÁMA: 224—819* A közélet eseményei Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Huari Bumedient, az Algériai Forradalmi Tanács elnökét, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság nemzeti ünnepe, az algériai nép felszabadító forradalma kezdetének 12. évfordulója alkalmából. Péter János külügyminiszter ugyancsak üdvözlő táviratot intézett Abdelaziz Buteflika külügyminiszterhez, az algériai nemzeti ünnep alkalmából. * A Jugoszláv Jogászszövetség föderációjának öttagú küldöttsége dr. Jovan Djordjevics akadémikusnak, Jugoszlávia jogi tanácsa elnökének vezetésével, a Magyar Jogász Szövetség meghívására vasárnap este Budapestre érkezett. Hétfőn a delegáció látogatást tett a Magyar Jogász Szövetségben, majd fogadta dr. Markója Imre igazságügyminiszter-helyettes is. A fogadáson jelen volt dr. Dusán Csalics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete. * Dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter vezetésével magyar küldöttség vett részt a KGST építésügyi állandó bizottságának Berlinben rendezett ülésén. A küldöttség vasárnap érkezett vissza Budapestre.* Az I. L. Caragiale bukaresti Nemzeti Színház együttese vasárnap esti előadását megtekintette Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, és Köpeczi Béla, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője. Pompiliu Macoveic a Román Szocialista Köztársaság művelődés- és művészetügyi állami bizottságának elnöke, aki Ilku Pál művelődésügyi miniszter meghívására baráti látogatást tett hazánkban, hétfőn elutazott Budapestről. A baráti látogatás alkalmával Pompiliu Macovei és Ilku Pál eszmecserét folytatott a két ország közötti kulturális együttműködés, valamint a két szomszédos szocialista ország kulturális életének több időszerű kérdéséről. NÉPSZAVA A Caragiale Színház előadásai Az elmúlt héten estéről estére a bukaresti Caragiale Nemzeti Színház társulata játszott Budapesten, a Madách Színházban, mialatt Bukarestben, az ő otthonukban a József Attila Színház mutatta be műsorának keresztmetszetét, nagy sikerrel. Mindenekelőtt magát a tényt, a baráti tapasztalat- és élménycserét üdvözöljük őszinte örömmel. Gyorsan utána, hasonló érzéssel a kiváló társulatot, a színjátszás elsőrendű román művészeit. Kivételesen magasrendű színházat ismertünk meg, jeles egyéniségek sokaságát. Három művet láttunk román barátaink előadásában, Ion Luca Caragiale »Az elveszett levél« című, nálunk is ismert, immár klasszikus román vígjátékát, John Steinbeck »Egerek és emberek« című remekművét, amely magyar színpadon (legutóbb épp a Madách színpadán) is a legmaradandóbb színházi élmények egyike, végül a mai román drámaíró, Alexandru Voitin drámáját, trilógiájának első részét: »Emberek, akik hallgatnak«. Nyilvánvaló: a rövid öszszefoglalás nem térhet ki az előadások részletes értékelésére. Néhány megkapó, lényegi vonás említésére szorítkozunk. A legfőbb, mindhárom előadásra egyaránt helytálló jellegzetesség: a Caragiale Színházban érezhetően törvény az együttesben való gondolkodás, rendezés és színpadi magatartás. S ez tulajdonképpen a színpadi játszásnak — bármilyen stílusú színpadi játszásnak — alfája és ómegája. A három igen csak különböző művet három rendező, háromféle egyéniség állította színpadra, de a fenti észrevétel mindhármuk munkájára vonatkozik. Az, hogy a nézőt a megragadó együttjátszás fogja meg mindenekelőtt, annál nagyobb érdem, mert a színház hallatlanul gazdag színészegyéniségekben. Első pillanatban talán ellentmondónak tűnik ez a megállapítás — pedig nincs így. Éppen nagy, és eredeti egyéniségekkel a legnehezebb gyakran elfogadtatni a közös produkcióban vállalt »egyik*« feladat gondolatát és gyakorlatát. Ha viszont egyszer sikerült — és ehhez csatlakozik természetesen a jelentékeny tehetségekben való gazdagság, hiszen nem elég az együtt-játszás, nagy művészeknek kell együtt játszaniuk — akkor látjuk a legkiválóbb színielőadásokat. Az egyenlősdit semmiféle udvariasság nem szentesíti, az adott esetben semmi szükség nem is volna rá. Kitűnő előadás volt a puritán eszközökkel színpadra állított Steinbeck-remekmű és Votin igényes ellenállási drámája is (Alexandru Finti, illetve Mihai Berechet rendezése) , de Az elveszett levél felejthetetlen, a maga nemében tökéletes. Bizonyára itt is érvényes a tétel: az anyanyelvén beszél mindenki a legtökéletesebben — már úgy értve, hogy a színház nevét adó Caragiale világszerte ismert műve nyilván mindennél inkább a vérükben van a román művészeknek. Lica Alexandrescu olyanformán rendezte meg ezt az előadást, ahogyan jeles karmester egy zenekari remekművet kelt életre. Megadta a szólóknak és a csoportoknak a lehetőséget, hogy minden színükben megmutatkozzanak, anélkül azonban, hogy bármiféle rikító, idegen, túl hangsúlyos szín eltorzította volna a mű, s az előadás elgondolásának kitűnően eltalált alaptónusát. Tökéletes a stílusegység, amely azonban sosem jelent egyformaságot, a humoros hatások monotonitását, ellenkezően: meglepetés meglepetés után következik, ahogy a briliánsan felrajzolt egyéniségek színre lépnek. Briliáns felrajzolás alatt itt elsősorban nem is Caragiale zsenialitására gondolok, hanem a román színészek mélyről jövő karakterizálására, emberábrázoló készségére, amely a vígjátéki túlzások határvonalait is pontosan ismeri. Ha szabad ennyi, kiválóan összehangolt egyéniség közül mégis kiemelni — és itt már nemcsak a Caragiale-mű színészeiről beszélünk —, Carmen Stanescu, Niki Atanasiu, Vasiliu Birlic, Florin Piersic, Ion Fintesteanu és még művésztársaik sokaságának személyében a színjátszás jelességeit ismertük meg. Nagyon tetszettek az előadások szolid, a stílus egyöntetűségére mindig gondosan ügyelő színpadképei, Puiu Mirea, Mihai Tofan munkái, és Florica Cirtan, Ionel Popa, Eliza Bronisevschi, Mihai Berechet és munkatársaik jelmez-, valamint egyéb szcenikai megoldásai. A bukaresti Caragiale Nemzeti Színház társulata a színjátszásban nagy hagyománnyal rendelkező szomszéd szocialista ország művészetét hozta magával, szép színházi esték felejthetetlen emlékével ajándékozta meg a magyar közönséget. Rajk András A képernyő előtt Temetetlen holtak Sartre művét 1946-ban mutatta be a párizsi Antoine Színház. A fasizmus elleni harc pátoszával átszőtt dráma a premieren hatalmas botrányt keltett. A földszint első soraiban valóságos kézitusa kerekedett, s a polgári kritikusok azzal vádolták az írót, hogy szándékosan szítja a gyűlöletet. A 46-os botrány oka világos volt. Abban az időben a régi kollaboránsok (akik kiszolgálták Hitler—Vichy rendszerét) újra helyet kértek a közéletben, így tehát érthetően »ízléstelennek« tartották azt az iszonyatot, melyet a dráma keltett. Való igaz— még ma is iszonyat ez a dráma! Tulajdonképpen az egymással szembeállított tiszta morál, s a túlélés lehetőségét biztosító gyávaság drámája — mely minden nézőben felkorbácsolja a gondolatsort. Mit tegyen, mit tehet az ember, ha összeszorítja a kíméletlen pokol, lelke-teste csupa zsibbasztó félelem és fájdalom s egyetlen út van, csak a halál?! Mit kell tenni, hogy kibírja az ember, hogy mindvégig megőrizze emberi méltóságát?! Sartre kérdésfeltevése szinte nem tűr epikus pillanatokat. A vakmerően drámai gondolatsort egyszerű formák közt bontja ki. Egy sikertelen maquis-támadás után a foglyokat beterelik egy sivér helyiségbe. Egy másik, számukra nem látható szobában folyik a kihallg?^« s akit bevisznek a vallatóba — rémületet hagy maga után. Elárulja-e a többieket, az eszmét — Vagy néma marad?! A szeretlők a kiélezett , drámai helyzetben félelmetesen izgalmas, életre-halálra szóló vitát bonyolítanak le. A párbeszédek mindenekelőtt az írói érvek rendszerét világítják meg. Sartre a céltalan individualista gőggel szemben — a »túlélés« fontosságát latolgató Carolis, harcos görög kommunistával rokonszenvez. Pontosabban Lucie és Henri lemondó passzivitásával szemben — a gyávaság nélküli cselekvésnek ad igazat. Hiszen a halál értelmetlen. Nem old meg semmit! A televízió előadását tiszta értelmezés, egyszerű játék jellemezte. Szinetár Miklós rendezése — a szöveg gondolatiságából teremtette meg a dráma állandóan fokozódó feszültségét. A rendezés és a színészek játékának egységes stílusa igazi élményt nyújtott. A nagyszerű alakítások sorából is kiemelkedik Koltai János Carolisa, Nagy Attila Henri ja és Margittay Ági Lucie-je. Sartre-i figurát rajzolt Benkő Gyula Clochet nyomozóból, s ugyancsak jól oldotta meg szerepét Náday Pál és Horváth József. Gantner Ilona — Ősz lap Bender rövidesen szemmel láthatóan is szervezni fog. Filmre viszik a Szovjetunióban Ilfc Petrov nagysikerű szatirikus regényeit, az Aranyborjút s a Tizenkét széket. Bender szerepét Jevgenyij Leonov, vagy Jevgenyij Jevsztyignyev fogja alakítani. — Az Építésügyi Minisztérium szakszervezeti bizottsága szervezésében képzőművészeti kiállítás nyílt a minisztérium épületében. A kiállított művek alkotói az ÉM dolgozói. A szovjet kultúra hete a rádióban Idén is megrendezik a rádióban a szovjet kultúra ünnepi hetét, november 7 és 13 között. A hét előadóművésze ez alkalommal Szvjatoszlav Riehter, akinek a hét minden napján lesz műsora a három adó egyikén. 7-én a Moszkvai Filharmonikusok Zenekara szerepel Ojsztrah vezényletével, A Pódium 66 pedig szovjet műsort sugároz, melyben részletek hangzanak el Ahmatova, Biok, Ehrenburg, Majakovszkij, valamint Hacsaturján, Prokofjev és Sosztakovics műveiből. 8-án a Petőfiadón hallhatjuk a Tizenötezer kilométer — rádióra hangszerelve című öszszeállítást. Tbilisziről, Jerevánról, Bakuról, Taskentről és Szamarkandról lesz benne színes riport. 9-én kerül sor Sosztakovics gordonkaversenyére és Hacsaturján I. szimfóniájának előadására, majd a Moszkvai Kamara Dzsessz-Quartett játszik. A Petőfi-adón 16-én A szovjet irodalom első évtizede címmel lesz előadás, a Kossuthon Kanyeckij Az ajtó című elbeszélésének rádióváltozatát mutatják be. 11-én szovjet versek után látogatást tesz a hallgató a Moszkvai Konzervatóriumban, 12-én délelőtt a Kossuth-adón rádiójátékot (Visnyevszkijt Az első lovashadsereg), délután pedig rádióoperát (Molcsanov, Romeo, Júlia és a sötétség) hallunk. November 13-án népszerű szovjet táncdalénekesek műsorát hallhatjuk kora délután, este pedig Rosztropovics és Doluhanova Prokofjev-műveket ad elő — a Petőfin pedig Sosztakovics-művek hangzanak fel a szerző előadásában. (h. m.) 1966. november 1