Népszava, 1966. november (94. évfolyam, 258–282. szám)

1966-11-19 / 273. szám

Milyenek legyenek az új kollektív szerződések? Rövidesen ismét üze­meink alkotmánya lesz a kollektív szerződés. Még­sem lehet az irattárakból egyszerűen elővenni és leporolni a régit. Újra, másra van szükség. S ha ezt akarjuk — márpedig akarjuk —, hogy ezek a szerződések megfelelje­nek majd alakuló gazda­sági és társadalmi éle­tünknek, akkor szükséges Nyilvánvaló például, hogy az élet új követel­ményeket állít a bérek szabályozása elé. A régi bérszabályzat ugyanis az utóbbi időben a differen­ciálódó, ösztönzőbb bér­rendszerek bevezetését nem egy helyen akadá­lyozta, terjedésének gátat szabott. Nem tette lehe­tővé, hogy megfelelően fi­gyelembe vegyék a válla­lati sajátosságokat. Gya­kori tapasztalat az is, hogy a vállalatoknál nincs pontosan meghatározva, ki milyen hatáskörrel, jogkörrel rendelkezik. Többnyire az dönti el, hogy ki-ki személyes te­kintélye révén mit tudott magának megszerezni. Fennáll ez néha a szak­­szervezeti titkárok és bi­zalmiak esetében. Az új gazdasági mecha­nizmusban — mint ismert — számottevően fejlődik a vállalatok önállósága. Az új kollektív szerződé­sek előkészítésénél tehát feltétlenül figyelemre méltó, hogy az üzemek terveiket, munkaprog­ramjukat saját maguk készítik, felelősek lesznek a bővített újratermelé­séért, a termelőeszközök optimális kihasználásá­ért, a megtermelt érté­kek kihasználhatóságá­ért, az üzemben előállí­tott gyártmányok gazda­ságos­ságá­ért. És emellett természete­sen — a központi állami szabályok keretei között — a jelenleginél nagyobb önállósággal és érdekelt­séggel rendelkeznek a vállalati pénzeszközök, jövedelmek felhasználá­sa, valamint felosztása, a különböző bérezési for­mák kialakítása, az egyéb anyagi és erkölcsi ösztönzési rendszerek he­lyes felhasználása tekin­tetében is. Új szerep az szb nek Tehát az új kollektív­­ szerződés — ellentétben a régivel —, akkor töltheti be hivatását, ha olyan kérdéseket tartalmaz majd, amelyek rendezé­se a vállalat hatáskörébe tartozik. A vélemények kialakításánál azonban elsősorban azt kell figye­lembe venni, hogy a na­gyobb vállalati önállóság és felelősség logikusan arról is beszélni, milye­nek legyenek, mit fejez­zenek ki. A szakszerveze­teket már régóta foglal­koztatja ez, s az erről fo­lyó megbeszélések, viták célja, hogy a szerződések minél tökéletesebben fe­jezzék ki azt, amiért élet­re hívják őket. Ehhez szeretnék néhány tapasz­talat szülte gondolattal hozzájárulni, vonja maga után a szak­­szervezetek érdekvédelmi szerepének erősödését. Ezért lesz szükséges a szakszervezeti és gazda­sági vezetők hatásköré­nek, tennivalóinak újabb tisztázása is. — A szakszervezetek­ben folyó viták, véle­ménycserék tanulsága­képpen — annyi már le­szűrhető, hogy a leendő kollektív szerződések ren­dezhetik majd a hatáskö­röket a munkavállalók és az őket képviselő szak­­szervezeti szervek jogait illetően. És az eddigi ta­pasztalatok, az üzemek­ben felmerülő vitás ese­tek tanulságai alapján szükségesnek látszik egy­értelműen elhatárolni az igazgatótól a művezetőig, illetve a vállalati szak­­szervezeti bizottságtól a bizalmiakig a jogköröket és eljárási módokat. Talán leginkább indo­kolt a körültekintés azok­ban a kérdésekben, ame­lyek közvetlenül össze­függnek az érdekvéde­lemmel. Ezért igen fon­tosnak íté­lik a szakszer­vezeti tisztségviselők a szerződés előkészítésénél figyelembe venni például azt is, hogy a gazdasági vezető döntése előtt kér­je ki a szakszervezet vé­leményét a munkakörül­mények és a munkavéde­lem kérdéseiben. Az ed­digi tapasztalatok iga­zolják azt az igényt, hogy a munkavédelmi beruhá­zásokról az szb-vel egyet­értésben döntsenek. A közös munka célja — ez nem új feladat, eddig is küzdöttek érte a szak­­szervezetek, s ezt kell tükrözniük a kollektív szerződéseknek is —, hogy a dolgozók egészsé­gének és testi épségének védelmét a termelési fel­adatokkal együtt, azok­kal egyenrangú feladat­ként kezeljék majd az üzemekben. A kollektív szerződések előkészítését célzó meg­beszélések egyik legérde­kesebb témája a szak­­szervezeti szervek szere­pe a gazdasági vezetők megítélésében. Sok véle­mény szerint a kollektív szerződésben helyet kap­hat, hogy az üzemi gaz­dasági vezetők megítélé­se, megerősítése, vagy le­váltása tekintetében sza­va legyen a szakszerve­Vannak elképzelések, amelyek szerint például helyes lenne, ha a válla­lati kollektív szerződés tartalmazná valamennyi a munkaviszonyt, a mun­kaidőt, a munkavédel­met, az anyagi, erkölcsi ösztönzés és a személyi jövedelmek elosztását érintő szabályokat. Mert már az eddigi szakszervezeti vélemény­­cserékben kikristályoso­dott az az elgondolás, hogy a szerződés elkészí­tése, megkötése akkor lesz helyes, ha megfele­lően kifejezésre juttatja a szakszervezetek megvál­tozott szerepét is. Ez azt jelentené, hogy a válla­lati szakszervezeti szer­vek a rendelkezésre álló pénzügyi kereteken bel­­ül, a gazdasági vezetők véleményeinek kikérése után önállóan döntöttek a dolgozók szociális, egész­ségügyi és kulturális el­látásának kérdéseiben. A szerződésbe lehetne fog­lalni, hogy mikor illeti meg ellenőrzési, eseten­kénti egyetértési jog a vállalati szakszervezeti szerveket, a dolgozók munkaviszonyával, a munkaidővel, az anyagi és erkölcsi ösztönzési rendszerekkel, valamint a személyi jövedelmek elosztásával kapcsolat­ban e­zeti szerveknek is. Ez a jog azt is jelentené a töb­bi között, hogy az egy­személyi vezetők munká­jának, vezetési módsze­reinek és magatartásá­nak megítélésénél, ju­talmazásánál és kitünte­tésénél szintén nagy súly­­lyal esik latba az szb­ vé­leménye. Az elgondolá­sok között azonban olyan igény is szerepel, hogy a szerződésben rögzítettek megszegése esetén a szakszervezet vétójoggal élhessen. Mindezt abban a tu­datban vetjük papírra, hogy az üzemi kollektív szerződés realizálására természetesen csak a Munka Törvénykönyvé­nek módosítása után ke­rülhet sor. Annyi azon­ban már az eddigiek is­meretében is bizonyos, hogy jóval többről van szó, mint a régi kollektív szerződések visszatérésé­ről, mechanikus visszaál­lításáról. A véleménycse­rék, a szakszervezetekben folyó termékeny viták célja, hogy fejlődő gaz­dasági, társadalmi éle­tünk, az üzemi demokrá­cia új tartalommal teli szerződési rendszere szü­lessen meg az üzemek­ben. És ha úgy születik, hogy bábái a szervezett munkások lesznek, akkor bizonnyal a gazdaságos, a termelékenyebb munka emelőjévé válik minde­nütt. Lepies György Jogkör — hatáskör Bábái: a szervezett munkások 2 Központi vezetőségi ülés a bőripari szakszervezetben Ülést tartott pénteken a Bőripari Dolgozók Szak­­szervezetének központi vezetősége. Az ülésen tá­jékoztató hangzott el az iparágak első háromne­gyed évi tervteljesítésé­ről, bérgazdálkodásáról és a kongresszusi munkaver­seny tapasztalatairól. A központi vezetőség örömmel nyugtázta, hogy az MSZMP IX. kongresz­­szusa tiszteletére kibonta­kozott szocialista munka­versenyben a dolgozók nagy többsége lelkesen vesz részt. A cipőipar 100,4, a bőr­ipar 98,7 százalékra telje­sítette háromnegyed éves mennyiségi tervfeladatát. A költségszint a vállala­tok többségénél a terve­zettnek megfelelően, vagy annál jobban alakult. A bőriparban 15, a cipőipar­ban 18 napi munkabérnek megfelelő nyereségrésze­sedést értek el eddig átla­gosan. Másik napirendi pont­ként Turzó László főtit­kár az elnökségnek a leg­utóbbi ülés óta végzett munkájáról tájékoztatta a központi vezetőséget, majd megvitatták a szakszerve­zet munkájának tovább­fejlesztésére készített ter­vezetet. (M. K.) Hazaérkezett Delhiből a béketanács küldöttsége Pénteken hazaérkezett az indiai fővárosból dr. Réczei László és Bácskai Tamás, akik az Országos Béketanács küldötteiként vettek részt 47 ország kép­viselőinek a­ háborús ve­szély, a katonai egyezmé­nyek és bázisok, valamint az atomfegyverek és a gyarmatosítás ellen tar­tott nemzetközi konferen­ciáján. A konferencia, amely a vietnami kérdés­sel foglalkozó bizottságá­nak elnökévé választotta dr. Réczei Lászlót, egy­hangú határozatban bé­lyegezte meg az Egyesült Államok vietnami agresz­­szióját. A magyar drámairoda­lom szegény testvére lí­ránknak, de még próza­­irodalmunknak is. Katona József és Madách Imre mellett Vörösmarty Mi­hály volt, aki a legtöbbet tette a magyar játékszín érdekében. Ennek ellené­­re nevét a magyar színla­pon csupán a Csongor és Tünde őrizte meg a múló időben. Többi drámáira a feledés lassan szitáló po­ra telepedett, elrejtve még a valóságosan meg­levő értékeket is. A Czillei és a Hunya­diak utolsó drámai alko­­tása a költőnek. Trilógiá­ban akarta bemutatni a Hunyadi ház viszontagsá­gos történetét, de csak az első résszel készült el, amely Czillei halálával végződik. A másodikba is belekezdett, ezt azonban nem fejezte be. A bemu­tatót a korabeli közvéle­mény jó szívvel fogadta. Amikor könyvalakban megjelent, az Életképek ezt írta:­­Czillei és a Hu­nyadiak, történeti dráma, írta Vörösmarty Mihály, melyet budapesti közön­ségünk már a nemzeti színpadról is dicséretesen ismer.« Huszonkét esztendővel később viszont a szigorú ítéletű Gyulai Pál a ha­lott költő szemére veti, hogy csak:­­szélesen dol­gozott történelmi rajzot veszünk, amely a kort csak egypár éles vonás­ban jellemzi, mint pél­dául Giskrának egy kissé groteszk alakja. Nép jele­netei csak függelékek a humor frisse­ség­e nélkül. A jellemrajz nem tud lé­lektanilag érdekessé vál­ni; az erényes személyek­ben nincs költőileg vonzó gyöngeség, a romlottak­ban pedig hiányzik vagy a démoni erő, vagy a bűnt enyhítő viszonyok nyomása.« Most, száz évvel e so­rok megjelenése után, a Nemzeti Színház vállalta a per felvételét Gyulaival szemben, Vörösmarty ér­dekében. És a színpadi eljárás a költő diadalát eredményezte. Értékes kincset sikerült hagyomá­nyunk feledtebb rétegei­ből kibányászni. Ebben pedig rendkívül nagy érdeme van a ren­dezésre vállalkozó Marton Endrének, valamint a je­lenlegi szövegkönyv bá­báinak, Benedek András­nak és Mészöly Dezső­nek, akik a költő hátra­hagyott töredékeinek fel­­használásával — az ere­detit tisztelettel kezelve — bátran szabtak új szín­padi ruhát a mostani elő­adás számára. Gyulainak abban igaza van, hogy a mű elsősor­ban szélesen kezelt törté­nelmi rajzot ad. Azonban nemes színekben gazdag, szálaiban finoman szőtt történelmi gobelin feszül az előadás során elénk, melyen éppen a főszerep­lők emberi vonásai raj­zolódnak ki érzékelhe­tően. . Czillei­ből például nem hiányzik az a démo­ni erő, amely kegyetlen terveinek végrehajtása felé megszállottan sar­kallja. Ugyanakkor nem kisszerű törtető, hanem jobb ügyhöz méltó ésszel megáldott főúr, aki a ha­talmat magának akarja megkaparintani. Az ábrázolás árnyalt­ságában Czillei mögött nem marad el Hunyadi László sem. Hősi jellemé­ben a bukás árnyékai is ott settenkednek. Apja koporsója mellett kemény és céltudatos, de az ese­mények során kiderül, hogy kevesebb gyakorlati érzékkel rendelkezik, mint fiatalabb öccse, Mátyás. A Czillei teljes befolyása alatt álló ifjú királyban mindvégig bízik, emiatt az elkerülhetetlen végső leszámolás előtti pillana­tokban is habozva meg­torpan. Az kétségtelen, hogy a főurak alakja meglehető­sen elnagyolt. Gara, Uj­­laky, Giskra és a többiek szinte csak statisztálnak Czillei és a Hunyadiak körül. Ki lehet mutatni olyan vonásokat is, me­lyek Shakespeare hatásá­nak félreismerhetetlen jegyei. A legjellegzetesebb erre a két sírásó szere­peltetése, akik ugyan a hamletbeli eredeti hason, másaiknak a nyomába sem érnek. Egyébként Hunyadi László arcán is időnként a hamleti bor­zongást láthatjuk átsu­hanni. Mindezek ellenére az egész mű igazi értékei el­­vitathatatlanok. A már jelzettek mellett Vörös­marty lebilincselő drámai nyelvét emelhetjük ki, amely betölti a színházat, nemcsak egykoron hatra, hanem mind a mai napig is. A Czillei és a Hunya­diakat nagyszerű előadás ébresztette Csipkerózsika álmából. Varga Mátyás díszletelemei egyszerűsé­gükben lenyűgözők, Schaffer Judit ruhatervei a kor hangulatát kitűnően idézik. Marton Endre vál­lalkozásában nemcsak a merész kezdeményezést dicsérhetjük, hanem a rendezés nagyvonalúságát is. A hatásos színpadké­pekben nem szürkül el a szó, sőt új szárnyalást kap, a mű költőisége be­tölti a teret A nagyszerű színészi alakítások közül kiemel­kedik Sinkovits Imre Czilleije. A nagyvonalú cselszövő alakjában pat­tanásig feszülni képes in­dulatok háborognak. Ma­gától értetődő számára, hogy a hatalom megszer­zése érdekében nem lehet válogatni az eszközökben. A kor kegyetlen, s benne élve vállalni kell ezt a kegyetlenséget. Hunyadi Lászlót Szersén Gyula alakítja. Pontos, belülről átélt színészi munka. Né­hány nagy jelenetben ké­pes önmaga fölé nőni. Sztankay István az ifjú Mátyás szerepében kitű­nően érzékelteti az eljö­vendő nagy király friss szellemét és törhetetlen erélyét is. A rendezés és a színészi, tehetség ket­tős érdeme Iglódi István remekmívű V.­­ László alakítása. Sunyi riadtság­­gal figyeli az őt erős kéz­zel fogó Czilleit. Időnként megpróbál kitörni a vas­­markák közül, hogy né­hány esetlen mozdulattal megjátssza a királyt, azonban akaratgyenge, az eredmény szánalmas ver­gődés csupán. Kállai Fe­renc Szilágyi alakjában kemény és határozott, jól gazdálkodik indula­tainak megnyilvánulásai­val. A többiek közül na­gyon tetszett a két női főszerepet alakító Váradi Hédi és Tordai Teri. Györffy György Gara ná­dora viszont puhányabb volt a kelleténél. A ki­sebb szerepekben kiemel­kedett Lukács Margit, Tyll Attila, Szirtes Ád­ám, Agárdi Gábor, Gellei Kornél és Szendrő József. Szombathelyi Ervin Czillei és a Hunyadiak Vörösmarty drámája a Nemzeti Színházban Dernyi Kocsis László: Bajcsy-Zsilinszky A szerző nem könnyű feladatra vállalkozott Baj­csy-Zsilinszky Endre éle­tének bemutatásával. Hőse korunk egyik legellent­mondásosabb egyénisége, aki volt szegedi ellenfor­radalmár, fajvédő, a ne­mesi rend felsőbbrendűsé­gének harcosa — mégis el­jutott a függetlenségi harc első vonalába, s a kommu­nisták, a magyar munkás­­osztály szövetségeseként életét áldozta a fasizmus ellen vívott küzdelemben. Mindennek kulcsa talán éppen abban a szóban rejlik, amit már említet­tünk: egyéniség volt, a szó legnemesebb értelmében. Volt bátorsága és tudott önmagával is szembenéz­ni. Állásfoglalásait min­denkor — ha hibázott is — a Horthy-korszakban ritka erkölcsi erejű és ala­pú meggyőződés fűtötte, s a haza érdekeit minden­kor saját érdekei elé he­lyezte. A szerző úgy mu­tatja be a nemzeti ellen­állás e hősét, hogy nem titkolja hibáit, nem ma­gasztalja túl erényeit, így olyan őszinte és meggyőző emberi arcot rajzol elénk, amely megérdemli, hogy a legnagyobb tisztelettel te­kintsen reá az utókor. (Kossuth) M. F. találja helyét a társada­lomban. Undorodik min­dentől, ami a Rendet, a Biztonságosat, az Állandó­ságot jelenti — a közép­szerű, kispolgári életfor­mától. Egyetlen célja van csupán: lázadni minden ellen és menni. Ugyanak­kor óriási vágy él benne a tisztaság, az igazi szere­lem, az igazi barátság Iránt... Kerouac Dean-figuráján, s a laza szövésű cselekmé­nyen keresztül, különböző kérdésekre keresi a vá­laszt! Mi a helyesebb?! Mit tegyen az ember? Be­lenyugodhat-e szárnyának elvesztésébe, s minden erejét a szigorú kötelesség teljesítésére fordítsa?! Vagy nem törődni sem­mivel, mindig szabadon menni a saját célok fe­lé, még akkor is, ha ho­mályos, nem eléggé vilá­gos a cél?! Kerouac nem találja meg a választ. Mint ahogy hőse sem ta­lálja meg­­belső egyensú­lyát, a konvencionális, zűrzavarokkal terhes vi­lágban ... (Európa) G. I. toll, mint amilyen például Nansené, a sarkkutatás le­gendás hőséé, aki elévül­hetetlen érdemeket szer­zett a végtelen jégmezők felderítésében. Tetteit is­merjük ugyan, de emberi vonásait, a sikerekhez ve­zető keserves küzdelmét, nagy vállalkozásának indí­tékait kevésbé. Mindezt, s még sok egyebet kínál könyvében az olvasónak a Centkiewicz íróházaspár. Közös munkájuk tulajdon­képpen életrajz, Nansen életútja, de egyben vér­beli ismeretterjesztő és kalandos mű is, az iroda­lom kifejező nyelvén. (Táncsics) K. Gy. J. Janikovszky Éva: Akár hiszed, akár nem Mit adjunk ötéves gyer­mekeink kezébe? A szét­nyitható képeskönyvek a még kisebbeknek valók, de ők már­­komoly­ olvas­mányt igényelnek, noha még általában nem is tud­nak olvasni. Janikovszky Éva kitűnő ötlete azt az okos pedagógiai célt szol­gálja, hogy­ a meséskönyv és a leporelló között átme­netet teremtsen. S célját kiválóan oldotta meg; ke­vés szöveg, sok kép és rajz együttese ez a könyv, amelynek nem csak­ formai megoldása az újszerű. Se­gít eligazodni a kicsi olva­sónak (vagy képnézőnek) az emberi kapcsolatok szövevényes világában: képekben-szövegben mondja el, hogyan fűződik egymáshoz a család, a ro­konság, mi a barátok és a szomszédok kapcsolata egymáshoz. Az aprócska kislánynak bátyja, aki maga is alig valamivel idősebb húgánál, segít el­igazodni ebben a kérdés­ben, és míg f­zámolják a fiókos szekrény sárgult fény­képeit, nemcsak jól­ szórakoznak és jól szóra­koztatják olvasóikat, ha­nem tanítanak is. Réber László stílusos rajzai és Lengyel János képszer­kesztő szellemesen válasz­tott képei egyenértékűek a kulturált, okosan a mini­mumra csökkentett szö­veggel. (Móra ) H. M. Dalmásh Ferenc —Kaján Tibor: Pesti panaszkönyv A humorista­­panasz­könyve« az egyik legalap­vetőbb emberi tulajdon­ságot, a panaszkodást pa­naszolja. Ez a panasz va­lójában mindenkinek fáj, mindenbe és mindenkibe belecsíp. A bővérű humor eszközeivel bántja, csípi emberi és társadalmi fo­gyatékosságainkat, s túl­jut a krokik, humoresz­kek megszokott nevettető eszközein is: életünk je­lenségeit mindig a meg­fogható emberi gyengesé­gek oldaláról közelíti meg. A vidám írások stílusa pergően eleven, a csatta­nóik — legyenek vártak vagy váratlanok — egy­aránt logikusak, maguk­tól értetődőek. Az egész kötetet a változatos mon­danivaló, sokszínű karco­latok ellenére szerves egésszé alakítja a szellemes keret, amelyben a közélet és magánélet visszásságai egyaránt helyet kapnak. A humorista közérdekű, s egyben mulatságos sza­tíráját kitűnően egészítik ki a karikatúrák ötletei. Szerencsés társulás ez, mert szemmel is, még kö­zelebbről láttatja mind­azt,­ amit az értelemnek szánt. Ezzel pedig az ol­vasónak szórakoztató s emellett tanulságos per­ceket szerez. Külön dicsé­retet érdemel a kötet ta­­­láló és szemléletes kivite­le. (Kossuth) Gy. I. Gy. KÉV KtmiVUHOt­­­6- Jack Kerouac: Úton Jack Kerouac a modern amerikai próza egyik ér­dekes egyénisége. Ponto­san tizenegy esztendővel ezelőtt jelent meg az Úton című regénye — melyet az irodalomtörténet a »beat­­regény« őseként tart szá­mon. Beat — mennyi min­dent takar ez a szó! Láza­dást, letörtséget, feldobott­­ságot egyaránt — sőt a la­tin­­beatus«-nak megfele­lően a »boldogságosat­ is érthetjük alatta. Nos, a regény főhőse, Dean is, tipikus alakja a beat-generációnak. Nem NÉPSZAVA Centkiewics: Nansen útja Igaz, hogy ma már a technika legmodernebb vívmányaival — például repülőkkel, atom­jégtörők­kel — járja az ember a valamikor teljesen isme­retlen jégvilágot, az Észa­ki-sark vidékét, az is igaz, hogy ma már roppant gaz­dag tudományos ismeret­anyaggal rendelkezünk ró­la — de az úttörők küzdel­me, az első utazók bátor helytállása mindig feleme­lő, mindig megfogja az utókort, s mindig érdekes, izgalmas olvasmány. Kü­lönösen, ha olyan ember portréját rajzolja meg a 191­8. november 19

Next