Népszava, 1966. november (94. évfolyam, 258–282. szám)
1966-11-19 / 273. szám
Milyenek legyenek az új kollektív szerződések? Rövidesen ismét üzemeink alkotmánya lesz a kollektív szerződés. Mégsem lehet az irattárakból egyszerűen elővenni és leporolni a régit. Újra, másra van szükség. S ha ezt akarjuk — márpedig akarjuk —, hogy ezek a szerződések megfeleljenek majd alakuló gazdasági és társadalmi életünknek, akkor szükséges Nyilvánvaló például, hogy az élet új követelményeket állít a bérek szabályozása elé. A régi bérszabályzat ugyanis az utóbbi időben a differenciálódó, ösztönzőbb bérrendszerek bevezetését nem egy helyen akadályozta, terjedésének gátat szabott. Nem tette lehetővé, hogy megfelelően figyelembe vegyék a vállalati sajátosságokat. Gyakori tapasztalat az is, hogy a vállalatoknál nincs pontosan meghatározva, ki milyen hatáskörrel, jogkörrel rendelkezik. Többnyire az dönti el, hogy ki-ki személyes tekintélye révén mit tudott magának megszerezni. Fennáll ez néha a szakszervezeti titkárok és bizalmiak esetében. Az új gazdasági mechanizmusban — mint ismert — számottevően fejlődik a vállalatok önállósága. Az új kollektív szerződések előkészítésénél tehát feltétlenül figyelemre méltó, hogy az üzemek terveiket, munkaprogramjukat saját maguk készítik, felelősek lesznek a bővített újratermeléséért, a termelőeszközök optimális kihasználásáért, a megtermelt értékek kihasználhatóságáért, az üzemben előállított gyártmányok gazdaságosságáért. És emellett természetesen — a központi állami szabályok keretei között — a jelenleginél nagyobb önállósággal és érdekeltséggel rendelkeznek a vállalati pénzeszközök, jövedelmek felhasználása, valamint felosztása, a különböző bérezési formák kialakítása, az egyéb anyagi és erkölcsi ösztönzési rendszerek helyes felhasználása tekintetében is. Új szerep az szb nek Tehát az új kollektív szerződés — ellentétben a régivel —, akkor töltheti be hivatását, ha olyan kérdéseket tartalmaz majd, amelyek rendezése a vállalat hatáskörébe tartozik. A vélemények kialakításánál azonban elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy a nagyobb vállalati önállóság és felelősség logikusan arról is beszélni, milyenek legyenek, mit fejezzenek ki. A szakszervezeteket már régóta foglalkoztatja ez, s az erről folyó megbeszélések, viták célja, hogy a szerződések minél tökéletesebben fejezzék ki azt, amiért életre hívják őket. Ehhez szeretnék néhány tapasztalat szülte gondolattal hozzájárulni, vonja maga után a szakszervezetek érdekvédelmi szerepének erősödését. Ezért lesz szükséges a szakszervezeti és gazdasági vezetők hatáskörének, tennivalóinak újabb tisztázása is. — A szakszervezetekben folyó viták, véleménycserék tanulságaképpen — annyi már leszűrhető, hogy a leendő kollektív szerződések rendezhetik majd a hatásköröket a munkavállalók és az őket képviselő szakszervezeti szervek jogait illetően. És az eddigi tapasztalatok, az üzemekben felmerülő vitás esetek tanulságai alapján szükségesnek látszik egyértelműen elhatárolni az igazgatótól a művezetőig, illetve a vállalati szakszervezeti bizottságtól a bizalmiakig a jogköröket és eljárási módokat. Talán leginkább indokolt a körültekintés azokban a kérdésekben, amelyek közvetlenül összefüggnek az érdekvédelemmel. Ezért igen fontosnak ítélik a szakszervezeti tisztségviselők a szerződés előkészítésénél figyelembe venni például azt is, hogy a gazdasági vezető döntése előtt kérje ki a szakszervezet véleményét a munkakörülmények és a munkavédelem kérdéseiben. Az eddigi tapasztalatok igazolják azt az igényt, hogy a munkavédelmi beruházásokról az szb-vel egyetértésben döntsenek. A közös munka célja — ez nem új feladat, eddig is küzdöttek érte a szakszervezetek, s ezt kell tükrözniük a kollektív szerződéseknek is —, hogy a dolgozók egészségének és testi épségének védelmét a termelési feladatokkal együtt, azokkal egyenrangú feladatként kezeljék majd az üzemekben. A kollektív szerződések előkészítését célzó megbeszélések egyik legérdekesebb témája a szakszervezeti szervek szerepe a gazdasági vezetők megítélésében. Sok vélemény szerint a kollektív szerződésben helyet kaphat, hogy az üzemi gazdasági vezetők megítélése, megerősítése, vagy leváltása tekintetében szava legyen a szakszerveVannak elképzelések, amelyek szerint például helyes lenne, ha a vállalati kollektív szerződés tartalmazná valamennyi a munkaviszonyt, a munkaidőt, a munkavédelmet, az anyagi, erkölcsi ösztönzés és a személyi jövedelmek elosztását érintő szabályokat. Mert már az eddigi szakszervezeti véleménycserékben kikristályosodott az az elgondolás, hogy a szerződés elkészítése, megkötése akkor lesz helyes, ha megfelelően kifejezésre juttatja a szakszervezetek megváltozott szerepét is. Ez azt jelentené, hogy a vállalati szakszervezeti szervek a rendelkezésre álló pénzügyi kereteken belül, a gazdasági vezetők véleményeinek kikérése után önállóan döntöttek a dolgozók szociális, egészségügyi és kulturális ellátásának kérdéseiben. A szerződésbe lehetne foglalni, hogy mikor illeti meg ellenőrzési, esetenkénti egyetértési jog a vállalati szakszervezeti szerveket, a dolgozók munkaviszonyával, a munkaidővel, az anyagi és erkölcsi ösztönzési rendszerekkel, valamint a személyi jövedelmek elosztásával kapcsolatban ezeti szerveknek is. Ez a jog azt is jelentené a többi között, hogy az egyszemélyi vezetők munkájának, vezetési módszereinek és magatartásának megítélésénél, jutalmazásánál és kitüntetésénél szintén nagy súlylyal esik latba az szb véleménye. Az elgondolások között azonban olyan igény is szerepel, hogy a szerződésben rögzítettek megszegése esetén a szakszervezet vétójoggal élhessen. Mindezt abban a tudatban vetjük papírra, hogy az üzemi kollektív szerződés realizálására természetesen csak a Munka Törvénykönyvének módosítása után kerülhet sor. Annyi azonban már az eddigiek ismeretében is bizonyos, hogy jóval többről van szó, mint a régi kollektív szerződések visszatéréséről, mechanikus visszaállításáról. A véleménycserék, a szakszervezetekben folyó termékeny viták célja, hogy fejlődő gazdasági, társadalmi életünk, az üzemi demokrácia új tartalommal teli szerződési rendszere szülessen meg az üzemekben. És ha úgy születik, hogy bábái a szervezett munkások lesznek, akkor bizonnyal a gazdaságos, a termelékenyebb munka emelőjévé válik mindenütt. Lepies György Jogkör — hatáskör Bábái: a szervezett munkások 2 Központi vezetőségi ülés a bőripari szakszervezetben Ülést tartott pénteken a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége. Az ülésen tájékoztató hangzott el az iparágak első háromnegyed évi tervteljesítéséről, bérgazdálkodásáról és a kongresszusi munkaverseny tapasztalatairól. A központi vezetőség örömmel nyugtázta, hogy az MSZMP IX. kongreszszusa tiszteletére kibontakozott szocialista munkaversenyben a dolgozók nagy többsége lelkesen vesz részt. A cipőipar 100,4, a bőripar 98,7 százalékra teljesítette háromnegyed éves mennyiségi tervfeladatát. A költségszint a vállalatok többségénél a tervezettnek megfelelően, vagy annál jobban alakult. A bőriparban 15, a cipőiparban 18 napi munkabérnek megfelelő nyereségrészesedést értek el eddig átlagosan. Másik napirendi pontként Turzó László főtitkár az elnökségnek a legutóbbi ülés óta végzett munkájáról tájékoztatta a központi vezetőséget, majd megvitatták a szakszervezet munkájának továbbfejlesztésére készített tervezetet. (M. K.) Hazaérkezett Delhiből a béketanács küldöttsége Pénteken hazaérkezett az indiai fővárosból dr. Réczei László és Bácskai Tamás, akik az Országos Béketanács küldötteiként vettek részt 47 ország képviselőinek a háborús veszély, a katonai egyezmények és bázisok, valamint az atomfegyverek és a gyarmatosítás ellen tartott nemzetközi konferenciáján. A konferencia, amely a vietnami kérdéssel foglalkozó bizottságának elnökévé választotta dr. Réczei Lászlót, egyhangú határozatban bélyegezte meg az Egyesült Államok vietnami agreszszióját. A magyar drámairodalom szegény testvére líránknak, de még prózairodalmunknak is. Katona József és Madách Imre mellett Vörösmarty Mihály volt, aki a legtöbbet tette a magyar játékszín érdekében. Ennek ellenére nevét a magyar színlapon csupán a Csongor és Tünde őrizte meg a múló időben. Többi drámáira a feledés lassan szitáló pora telepedett, elrejtve még a valóságosan meglevő értékeket is. A Czillei és a Hunyadiak utolsó drámai alkotása a költőnek. Trilógiában akarta bemutatni a Hunyadi ház viszontagságos történetét, de csak az első résszel készült el, amely Czillei halálával végződik. A másodikba is belekezdett, ezt azonban nem fejezte be. A bemutatót a korabeli közvélemény jó szívvel fogadta. Amikor könyvalakban megjelent, az Életképek ezt írta:Czillei és a Hunyadiak, történeti dráma, írta Vörösmarty Mihály, melyet budapesti közönségünk már a nemzeti színpadról is dicséretesen ismer.« Huszonkét esztendővel később viszont a szigorú ítéletű Gyulai Pál a halott költő szemére veti, hogy csak:szélesen dolgozott történelmi rajzot veszünk, amely a kort csak egypár éles vonásban jellemzi, mint például Giskrának egy kissé groteszk alakja. Nép jelenetei csak függelékek a humor frissesége nélkül. A jellemrajz nem tud lélektanilag érdekessé válni; az erényes személyekben nincs költőileg vonzó gyöngeség, a romlottakban pedig hiányzik vagy a démoni erő, vagy a bűnt enyhítő viszonyok nyomása.« Most, száz évvel e sorok megjelenése után, a Nemzeti Színház vállalta a per felvételét Gyulaival szemben, Vörösmarty érdekében. És a színpadi eljárás a költő diadalát eredményezte. Értékes kincset sikerült hagyományunk feledtebb rétegeiből kibányászni. Ebben pedig rendkívül nagy érdeme van a rendezésre vállalkozó Marton Endrének, valamint a jelenlegi szövegkönyv bábáinak, Benedek Andrásnak és Mészöly Dezsőnek, akik a költő hátrahagyott töredékeinek felhasználásával — az eredetit tisztelettel kezelve — bátran szabtak új színpadi ruhát a mostani előadás számára. Gyulainak abban igaza van, hogy a mű elsősorban szélesen kezelt történelmi rajzot ad. Azonban nemes színekben gazdag, szálaiban finoman szőtt történelmi gobelin feszül az előadás során elénk, melyen éppen a főszereplők emberi vonásai rajzolódnak ki érzékelhetően. . Czilleiből például nem hiányzik az a démoni erő, amely kegyetlen terveinek végrehajtása felé megszállottan sarkallja. Ugyanakkor nem kisszerű törtető, hanem jobb ügyhöz méltó ésszel megáldott főúr, aki a hatalmat magának akarja megkaparintani. Az ábrázolás árnyaltságában Czillei mögött nem marad el Hunyadi László sem. Hősi jellemében a bukás árnyékai is ott settenkednek. Apja koporsója mellett kemény és céltudatos, de az események során kiderül, hogy kevesebb gyakorlati érzékkel rendelkezik, mint fiatalabb öccse, Mátyás. A Czillei teljes befolyása alatt álló ifjú királyban mindvégig bízik, emiatt az elkerülhetetlen végső leszámolás előtti pillanatokban is habozva megtorpan. Az kétségtelen, hogy a főurak alakja meglehetősen elnagyolt. Gara, Ujlaky, Giskra és a többiek szinte csak statisztálnak Czillei és a Hunyadiak körül. Ki lehet mutatni olyan vonásokat is, melyek Shakespeare hatásának félreismerhetetlen jegyei. A legjellegzetesebb erre a két sírásó szerepeltetése, akik ugyan a hamletbeli eredeti hason, másaiknak a nyomába sem érnek. Egyébként Hunyadi László arcán is időnként a hamleti borzongást láthatjuk átsuhanni. Mindezek ellenére az egész mű igazi értékei elvitathatatlanok. A már jelzettek mellett Vörösmarty lebilincselő drámai nyelvét emelhetjük ki, amely betölti a színházat, nemcsak egykoron hatra, hanem mind a mai napig is. A Czillei és a Hunyadiakat nagyszerű előadás ébresztette Csipkerózsika álmából. Varga Mátyás díszletelemei egyszerűségükben lenyűgözők, Schaffer Judit ruhatervei a kor hangulatát kitűnően idézik. Marton Endre vállalkozásában nemcsak a merész kezdeményezést dicsérhetjük, hanem a rendezés nagyvonalúságát is. A hatásos színpadképekben nem szürkül el a szó, sőt új szárnyalást kap, a mű költőisége betölti a teret A nagyszerű színészi alakítások közül kiemelkedik Sinkovits Imre Czilleije. A nagyvonalú cselszövő alakjában pattanásig feszülni képes indulatok háborognak. Magától értetődő számára, hogy a hatalom megszerzése érdekében nem lehet válogatni az eszközökben. A kor kegyetlen, s benne élve vállalni kell ezt a kegyetlenséget. Hunyadi Lászlót Szersén Gyula alakítja. Pontos, belülről átélt színészi munka. Néhány nagy jelenetben képes önmaga fölé nőni. Sztankay István az ifjú Mátyás szerepében kitűnően érzékelteti az eljövendő nagy király friss szellemét és törhetetlen erélyét is. A rendezés és a színészi, tehetség kettős érdeme Iglódi István remekmívű V. László alakítása. Sunyi riadtsággal figyeli az őt erős kézzel fogó Czilleit. Időnként megpróbál kitörni a vasmarkák közül, hogy néhány esetlen mozdulattal megjátssza a királyt, azonban akaratgyenge, az eredmény szánalmas vergődés csupán. Kállai Ferenc Szilágyi alakjában kemény és határozott, jól gazdálkodik indulatainak megnyilvánulásaival. A többiek közül nagyon tetszett a két női főszerepet alakító Váradi Hédi és Tordai Teri. Györffy György Gara nádora viszont puhányabb volt a kelleténél. A kisebb szerepekben kiemelkedett Lukács Margit, Tyll Attila, Szirtes Ádám, Agárdi Gábor, Gellei Kornél és Szendrő József. Szombathelyi Ervin Czillei és a Hunyadiak Vörösmarty drámája a Nemzeti Színházban Dernyi Kocsis László: Bajcsy-Zsilinszky A szerző nem könnyű feladatra vállalkozott Bajcsy-Zsilinszky Endre életének bemutatásával. Hőse korunk egyik legellentmondásosabb egyénisége, aki volt szegedi ellenforradalmár, fajvédő, a nemesi rend felsőbbrendűségének harcosa — mégis eljutott a függetlenségi harc első vonalába, s a kommunisták, a magyar munkásosztály szövetségeseként életét áldozta a fasizmus ellen vívott küzdelemben. Mindennek kulcsa talán éppen abban a szóban rejlik, amit már említettünk: egyéniség volt, a szó legnemesebb értelmében. Volt bátorsága és tudott önmagával is szembenézni. Állásfoglalásait mindenkor — ha hibázott is — a Horthy-korszakban ritka erkölcsi erejű és alapú meggyőződés fűtötte, s a haza érdekeit mindenkor saját érdekei elé helyezte. A szerző úgy mutatja be a nemzeti ellenállás e hősét, hogy nem titkolja hibáit, nem magasztalja túl erényeit, így olyan őszinte és meggyőző emberi arcot rajzol elénk, amely megérdemli, hogy a legnagyobb tisztelettel tekintsen reá az utókor. (Kossuth) M. F. találja helyét a társadalomban. Undorodik mindentől, ami a Rendet, a Biztonságosat, az Állandóságot jelenti — a középszerű, kispolgári életformától. Egyetlen célja van csupán: lázadni minden ellen és menni. Ugyanakkor óriási vágy él benne a tisztaság, az igazi szerelem, az igazi barátság Iránt... Kerouac Dean-figuráján, s a laza szövésű cselekményen keresztül, különböző kérdésekre keresi a választ! Mi a helyesebb?! Mit tegyen az ember? Belenyugodhat-e szárnyának elvesztésébe, s minden erejét a szigorú kötelesség teljesítésére fordítsa?! Vagy nem törődni semmivel, mindig szabadon menni a saját célok felé, még akkor is, ha homályos, nem eléggé világos a cél?! Kerouac nem találja meg a választ. Mint ahogy hőse sem találja megbelső egyensúlyát, a konvencionális, zűrzavarokkal terhes világban ... (Európa) G. I. toll, mint amilyen például Nansené, a sarkkutatás legendás hőséé, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a végtelen jégmezők felderítésében. Tetteit ismerjük ugyan, de emberi vonásait, a sikerekhez vezető keserves küzdelmét, nagy vállalkozásának indítékait kevésbé. Mindezt, s még sok egyebet kínál könyvében az olvasónak a Centkiewicz íróházaspár. Közös munkájuk tulajdonképpen életrajz, Nansen életútja, de egyben vérbeli ismeretterjesztő és kalandos mű is, az irodalom kifejező nyelvén. (Táncsics) K. Gy. J. Janikovszky Éva: Akár hiszed, akár nem Mit adjunk ötéves gyermekeink kezébe? A szétnyitható képeskönyvek a még kisebbeknek valók, de ők márkomoly olvasmányt igényelnek, noha még általában nem is tudnak olvasni. Janikovszky Éva kitűnő ötlete azt az okos pedagógiai célt szolgálja, hogy a meséskönyv és a leporelló között átmenetet teremtsen. S célját kiválóan oldotta meg; kevés szöveg, sok kép és rajz együttese ez a könyv, amelynek nem csak formai megoldása az újszerű. Segít eligazodni a kicsi olvasónak (vagy képnézőnek) az emberi kapcsolatok szövevényes világában: képekben-szövegben mondja el, hogyan fűződik egymáshoz a család, a rokonság, mi a barátok és a szomszédok kapcsolata egymáshoz. Az aprócska kislánynak bátyja, aki maga is alig valamivel idősebb húgánál, segít eligazodni ebben a kérdésben, és míg fzámolják a fiókos szekrény sárgult fényképeit, nemcsak jól szórakoznak és jól szórakoztatják olvasóikat, hanem tanítanak is. Réber László stílusos rajzai és Lengyel János képszerkesztő szellemesen választott képei egyenértékűek a kulturált, okosan a minimumra csökkentett szöveggel. (Móra ) H. M. Dalmásh Ferenc —Kaján Tibor: Pesti panaszkönyv A humoristapanaszkönyve« az egyik legalapvetőbb emberi tulajdonságot, a panaszkodást panaszolja. Ez a panasz valójában mindenkinek fáj, mindenbe és mindenkibe belecsíp. A bővérű humor eszközeivel bántja, csípi emberi és társadalmi fogyatékosságainkat, s túljut a krokik, humoreszkek megszokott nevettető eszközein is: életünk jelenségeit mindig a megfogható emberi gyengeségek oldaláról közelíti meg. A vidám írások stílusa pergően eleven, a csattanóik — legyenek vártak vagy váratlanok — egyaránt logikusak, maguktól értetődőek. Az egész kötetet a változatos mondanivaló, sokszínű karcolatok ellenére szerves egésszé alakítja a szellemes keret, amelyben a közélet és magánélet visszásságai egyaránt helyet kapnak. A humorista közérdekű, s egyben mulatságos szatíráját kitűnően egészítik ki a karikatúrák ötletei. Szerencsés társulás ez, mert szemmel is, még közelebbről láttatja mindazt, amit az értelemnek szánt. Ezzel pedig az olvasónak szórakoztató s emellett tanulságos perceket szerez. Külön dicséretet érdemel a kötet találó és szemléletes kivitele. (Kossuth) Gy. I. Gy. KÉV KtmiVUHOt6- Jack Kerouac: Úton Jack Kerouac a modern amerikai próza egyik érdekes egyénisége. Pontosan tizenegy esztendővel ezelőtt jelent meg az Úton című regénye — melyet az irodalomtörténet a »beatregény« őseként tart számon. Beat — mennyi mindent takar ez a szó! Lázadást, letörtséget, feldobottságot egyaránt — sőt a latinbeatus«-nak megfelelően a »boldogságosat is érthetjük alatta. Nos, a regény főhőse, Dean is, tipikus alakja a beat-generációnak. Nem NÉPSZAVA Centkiewics: Nansen útja Igaz, hogy ma már a technika legmodernebb vívmányaival — például repülőkkel, atomjégtörőkkel — járja az ember a valamikor teljesen ismeretlen jégvilágot, az Északi-sark vidékét, az is igaz, hogy ma már roppant gazdag tudományos ismeretanyaggal rendelkezünk róla — de az úttörők küzdelme, az első utazók bátor helytállása mindig felemelő, mindig megfogja az utókort, s mindig érdekes, izgalmas olvasmány. Különösen, ha olyan ember portréját rajzolja meg a 1918. november 19