Népszava, 1967. január (95. évfolyam, 1–26. szám)

1967-01-11 / 9. szám

Neues Österreich t „A magyar hiba volna nem fi A bécsi Neues Öster­reich kedden hosszabb cikkben elemzi a magyar külpolitika legutóbbi kez­deményezéseit az európai közeledésre. A lap részle­tesen idéz Péter János külügyminiszternek ősz­szel, az ENSZ közgyűlé­sén elmondott beszédéből, a Népszabadságban »Ma­gyarország és Európa« címmel megjelent cikké­ből, s emlékeztet rá, hogy a külügyminiszter az MSZMP kongresszusán európai országcsoportok javaslatokat gyek mise venni“ újszerű együttműködéséért szállt síkra. Az osztrák lap szerint a magyar kez­deményezések »sok te­kintetben pozitívak, más vonatkozásaikban figye­lemre méltók«, s a szerző csak a két N­émetországról vallott magyar nézeteket nem tartja elfogadhatónak. »A magyar javaslatokat — hangsúlyozza — hiba vol­na nem figyelembe venni. Úgy tűnik, érdemes azo­kat megvizsgálni, hiszen Bonn mellett végső soron Bécset is érintik.« Amerikai néger szervezetek követelése Az Egyesült Államok néger szervezeteinek ve­zetői hétfőn Washington­ban sajtóértekezleten be­jelentették, hogy a déli ál­lamok néger mozgalmi ve­zetői a kongresszushoz pe­tíciót intéztek, amelyben követelték az Amerika-el­­lenes Tevékenységet Vizs­gáló Bizottság megszünte­tését. A néger vezetők a saj­tóértekezleten elmondot­ták, hogy a hírhedt bi­zottság kihallgatásaival meg akarja félemlíteni az embereket, alá akarja ak­názni a demokratikus mozgalmakat, és főképpen a néger lakosság polgár­jogi mozgalmát. Olasz vasutassztrájk A három nagy olasz szakszervezeti szövetség — a CGIL, a CISL és az UIL — által meghirdetett 24 órás vasutassztrájk­ban, amely hétfő estétől kedd estig tartott, az ál­lamvasutak 40 000 moz­donyvezetője és vonatkí­sérője vett részt. A sztrájk következtében az egész vasúti közlekedés megbé­nult. :Tetigmpxiftü dedand A ghanai rendőrség tetten ért egy szerencse­játékos bandát Accra egyik tengerparti strand­ján. A IS tagú banda le­fülelésére kirendelt 15 rendőrnek nem volt köny­­nyű dolga. A tengernek szorított hazárdjátékosok nekiestek a rendőröknek, s nagy verekedés bonta­kozott ki. Mire a bandát leszerelték, csaknem min­den rendőr megsebesült. A világsajtó Johnson vietnami csődjéről (Folytatás az 1. oldalról) kitelepítik és menekült­­táborokba zsúfolják. A DNFF az elmúlt na­pokban a bábkormány hadseregeinek több száz foglyul ejtett katonáját bocsátotta szabadon meg­alakulásának hatodik év­fordulója alkalmából. Az új év alkalmából a DNFF szabadon engedett két amerikai hadifoglyot is, aki május 27-én került fogságba. A VNA hírügynökség kedden beszámolt arról, hogy­ megérkezett a VDK- ba a magyar nép ajándé­ka: 3000 palack vérplaz­ma és 7750 palack szé­rum. A hősök és élmunkások legutóbb Hanoiban meg­rendezett országos kong­resszusa alkalmából 45 katonai és polgári kollek­tívát tüntettek ki a »hős« címmel. »1967 sorsdöntő lesz Johnson elnök politikai jövője szempontjából« — állapítják meg mértékadó angol megfigyelők az ame­rikai elnök kongresszusi üzenetének elhangzása előtt. A legtekintélyesebb angol napi- és hetilapok egyöntetűen arra a követ­keztetésre jutnak, hogy a népszerűség mélypontján álló Johnson csakis egy »tiszteletre méltó« viet­nami békével állíthatja helyre megtépázott presz­tízsét 1968-ra, az elnök­­választás évére. A hábo­rús szárny »vércséi« azonban magabiztosan rá­telepedtek Johnson elnök vállára — állapítja meg a Daily Mail washingtoni tudósítója. A Sun című londoni lap­­Johnson saját hibái­nak csapdájában*­ címmel kedden közli Walter Lippmann cikkét, amely­ben a neves amerikai publicista a többi között ezt írja: Johnson rosszul ítélte meg az Egyesült Államok hatalmát és világpolitikai érdekeit. Alapvető téve­dése vitte be az elnököt az egyre szélesedő és el­lenőrizhetetlenné váló vietnami háborúba.­­ A Daily Express wa­shingtoni tudósítójának keddi jelentése szerint az amerikai kongresszus »­kí­nai lobbyja« és a Penta­gon egyes vezetői »ki­ürítő háborút« sürgetnek Kína ellen. Az angol új­ságíró tudni véli, hogy Johnson elnök inkább a kémszolgálat főnökének, Richard Helmsnek a ta­nácsára hajlik, aki állí­tólag ellenzi, hogy ellen­­forradalmat próbáljanak exportálni a kínai száraz­földre. Tanácskozik a Bolgár KP Központi Bizottsága Kedden a bolgár fővá­rosban összeült a BKP Központi Bizottsága, hogy megtárgyalja azokat a fel­adatokat, amelyek a IX. pártkongresszus irányel­veiből és az 1967-es terv és költségvetés végrehaj­tásából fakadnak. A kér­désről Todor Zsivkov, a Központi Bizottság első titkára tartott beszámolót. Gazd és társadaln a JKSZ KB Kedd délelőtt Belgrád­­ban Veljko Vlahovics el­nökletével megkezdte munkáját a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi , Bizottságának VI. plénuma. Joszip Broz Tito nem vesz részt a mostani ülésen, a Tanjug közlése szerint szabadsá­gon van. A IV. és V. plénum után kialakult politikai helyzetet a Központi Bi­zottság tagjaihoz koráb­ban eljuttatott tézisek alapján vitatják meg. A IV. plénum után nagy­mértékben növekedett a JKSZ-be vetett bizalom — hangoztatják a tézisek, s rámutatnak: a jugo­szláv dolgozók ugyanak­kor azt várják, hogy az eddiginél gyorsabban és hatékonyabban oldják meg az ország előtt álló gazdasági és társadalmi problémákat. A tézisek azt is megállapítják, hogy az osztályellenség kihasz­nálja a fennálló objektív nehézségeket és a kül­földi reakciós erők min­den tőlük telhetőt elkö­vetnek, hogy szilárdabb kapcsolatokat építsenek ki az országban levő osz­tályellenséggel. a mági­ni problémák­­ plénumán A jövőben világosabban kell feltárni — hangsú­lyozzák a tézisek —, hogy mikor van a társadalom fejlődését elősegítő de­mokratizmusról szó, és hol kezdődnek a fejlődést ve­szélyeztető destruktív irányzatok. Ugyancsak hibaként ró­ják fel a tézisek azt, hogy az elmúlt időszak során a JKSZ vezetőségének fi­gyelmét túlságosan lekö­tötte az állambiztonsági szolgálat helyzetének tisz­tázása, saját belső prob­lémáinak megoldása, és ezért bizonyos fokig el­szakadt a reform felada­taitól és más időszerű tár­sadalmi kérdésektől. A tézisek kedvezően ér­tékelik a gazdasági, és tár­sadalmi reform megvaló­sításában eddig elért eredményeket, de han­goztatják, hogy határozot­tabban kell fellépni a je­lentkező nehézségekkel szemben és fel kell szá­molni mind az infláció veszélyét, mind a gazda­sági logikával ellenkező adminisztratív, bürokra­tikus beavatkozási kísér­leteket­ Új, előnyös fizetési feltételek, óriási lehetőségek a háztartás gépesítésére Mosógépek, centrifugák, bojlerek OTP-hitellevélre is vásárolhatók 1967. január . Jobboldali diákok Sukarno fejét követelik Djakartában a jobb­oldali szervezetek kedden nagyszabású gyűléssel és felvonulással ünnepelték meg a diák-akciófront, a KAMI megalakulásának első évfordulóját. Az egyetem előtt rende­zett gyűlésen felszólalt Hac­mad Sjaichu, a par­lament elnöke. Kijelen­tette, hogy »Indonéziában rövidesen vége lesz a mo­dern fáraó uralmának«. De kell számolnunk a régi rend főépítészével — mondotta. Comos Batubara, a KA­MI országos elnöke a gyű­lésen azt követelte, hogy az Ideiglenes Népi Tanács­kozó Kongresszus üljön össze és vitassa meg az el­nök helyzetét. Egyben kö­vetelte, hogy Sukarnót ál­lítsák rendkívüli katonai bíróság elé. Batubara beszédét a diá­kok többször f akasszátok fel!­, (Sukarnót) kiáltások­kal szakították félbe. A diákmegmozdulást szervező 12 Sukarno-elle­­nes szervezet közleményt adott át a sajtó képvise­lőinek. A közleményben a szervezetek — a gyűlésen elhangzott beszédekhez hasonlóan — követelik, hogy a kongresszus­­váltsa le az elnököt és Sukamo hadbíróság előtt számol­jon be tetteiről. # A jemeni kormány Szalal elnök fiát, Ali Ab­dullah al Szalal ezredest nevezte ki a Jemeni Köz­társaság moszkvai nagy­követének.­­ Hat szudáni tisztet bocsátottak hétfőn szaba­don azok közül, akiket a december 28-án nyilvá­nosságra hozott meghiú­sult puccskísérlettel kap­csolatban tartóztattak le. Öt magyar, lengyel és cse elutasítja az NDK lét. Tavaly, december 21-én az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy- Britannia állandó ENSZ- kép­viselő­je V Thant főtit­kárhoz intézett levelében megtagadta az NDK kor­mányától származó doku­mentumok szétosztását. Ezt az ENSZ alapokmánya értelmében a szocialista országok kérték. Az emlí­tett nyugati hatalmak kép­viselői viszont a bonni kormány nyomásának en­gedve, azt a tarthatatlan nézetet vallják, hogy Nyu­­gat-N­émet­ország k­ormán­ iyszlovák ENSZ-képviselő 21 tagadó álláspontot nya a német nép egyetlen képviselője. A fentiek alapján Ma­gyarország, Lengyelország és Csehszlovákia állandó ENSZ-képviselői levélben fordultak U Thant főtit­kárhoz, s ebben határozot­tan elutasították a nyugati hatalmak álláspontját. A levél aláírói — Csatorday Károly (Magyarország), B. Tomorovicz (Lengyelor­szág) és M. Klusak (Cseh­szlovákia) — kérik az ENSZ főtitkárát, hogy biz­tosítsa e levél szétosztását az ENSZ hivatalos okmá­nyaként. Megnyílt az amei 90. ülé Kis Csaba, az MTI tu­dósítója jelenti: Kedden, kisebb tünte­tések közepette megnyílt az amerikai kongresszus 90. ülésszaka A törvény­­hozás épülete környékén washingtoni, New York-i és más városokból érke­zett néger polgárjogi ön­kéntesek tüntettek, mert a Demokrata Párt képvi­selőházi csoportja meg­fosztotta Adam Clayton Powell harlemi néger rihai kongresszus Isszaka képviselőt a ház egész­ségügyi, közoktatási és munkaügyi bizottságának elnökségétől, és fel akar­ja függeszteni mandátu­mának érvényességét is. A Fehér Ház előtt egy washingtoni szervezet tartott tiltakozó őrséget amiatt, hogy Johnson el­nök az új költségvetési évben csökkenti a nyo­­morenyhítő programokra szánt összeget. Az Unitá cikke a kínai helyzetről »Merre tart Kína?« címmel Giancarlo Paret­­tának, az OKP vezetősége tagjának aláírásával cikk jelent meg az Unitá ked­di számának első olda­lán, amely a kínai hely­zettel foglalkozik. Bevezetőben hangsú­lyozza, hogy az Olaszor­szágba érkező hírekből képet lehet alkotni a KKP válságának súlyos­ságáról, majd a többi kö­zött a következőket írja: Kétségtelenül sok az, amit a folyamatban levő harc valóságos politikai indítékairól, az igazi okokról, tényekről nem tudunk, s éppen ezért tartózkodunk attól, hogy — mint a múltban annyi­szor a találgatásokra alapozzunk. Amit viszont tudunk, ami az utóbbi években ismeretessé vált, az éppen elegendő ahhoz, hogy igazoljuk a Kínai Kommunista Párt ve­zető csoportjának állás­­foglalásával szemben a múltban elhangzott bírá­latunkat, továbbá, hogy kifejezetten elítéljük po­litikájukat, amely nem­csak a kínai forradalom, hanem a nemzetközi munkásmozgalom szem­pontjából is veszélyes. Nem csupán a pártot fenyegető súlyos válság­gal, hanem olyan moz­galommal állunk szem­ben, amely maga a párt, s annak szervezetei ellen irányul, s amelyet a min­dennemű ellenállást fel­számolni akaró vezető csoportok idéznek elő és szítanak. A Kínai Kommunista Pártot és a kínai népet — folytatódik a cikk —, ma súlyos harc marcan­golja, amely veszélyez­tetheti korunk egyik leg­dicsőségesebb forradal­mának vívmányait is. Miközben igyekszünk megtudni, hogy mi megy végbe valójában ebben az országban, és próbáljuk teljesen felmérni ennek jelentőségét, nem feled­kezhetünk meg arról, hogy semmiféle válság— bármilyen tragikus le­gyen is — sem homályo­­síthatja el: a kínai nép a kommunista párt vezeté­sével győzte le az impe­rializmust, továbbá, hogy kizsákmányoltak, analfa­béták és elnyomottak milliós tömegei kezdtek hozzá a szocialista társa­dalom felépítéséhez. Egy forradalmi folya­matban lehetnek válsá­gos, bonyolult momentu­mok, sőt visszahúzó fo­lyamatok. A történelem — még mielőtt bármifé­le véleményt mondanánk a kínai eseményekről —, erre tanít bennünket. Minthogy bízunk benne, Kínában a forradalmi fo­lyamat visszatér majd a helyes útra, úgy véljük, hogy fel kell szólítanunk a kínai forradalom mind­azon erőit, amelyek nem feledkeztek meg interna­cionalista kötelességükről, hogy teljes mértékben bízzanak Marx és Engels forradalmi tanításában és törekedjenek a nemzet­közi szolidaritásra. NÉPSZAVA A Elmélkedés Mobuturól Kongóból érkező friss hírek — tartalmukban — ellentmondanak a »sokévi átlagnak«. Egy példa: Mobutu tábornok parancsot adott, hogy foglal­janak le egy tehervonat rézszállítmányt, amelyet, az Union Miniére ügynökei akartak kicsempészni Kon­góból. Az esemény logikusan követett egy másik dön­tést- a kongói államfő legutóbb bezáratta az urán, a kobalt és a réz belga világtrösztjét Helyén pedig — a részvénytöbbség tekintetében — állami érdekeltségű bányavállalatot létesített. S ez nem csekélység. Mert nem könnyű szembefordulni ezzel a trösztóriással, amely­­— közvetve vagy közvetlenül — élet és halál ura volt e szerencsétlen országban. S bár az egyik döntés logikusan követte a mási­kat, az elmondottak mégsem valami könnyen emészt­­hetők meg. Minden közismert személyiség nevének megvan a maga meghatározott tartalmi csengése. Körülhatá­rolt társadalmi, politikai és morális­ fogalmak jutnak róla eszünkbe. Mielőtt e tételt Mobutura alkalmaz­nánk, engedje meg az olvasó, hogy azt egy másik, sze­mélyes élménnyel illusztráljam: december 1-ét írtak. Leopoldville-ben ostrom­­állapot volt. Az utcákon belga csendőrök­­ grasszáltak. A Dendal néger negyed polgár­­mestere — aki egy héttel előbb jött­ ki a börtönből — átadta dedikált fényképét e sorok írójának, a hátán ezzel a felírással: »Éljen a szocializmus, le az impe­rialista gyarmatosítókkal/. A kép annak idején meg­jelent a magyar sajtóban, annál is inkább, mert a rajta látható férfiú a belga-kongói függetlenségi moz­galom akkor legismertebb alakja volt.. Kaszavubunak hívták. Lehet, hogy a belgák csupán azért tartóztat­ták le, hogy így nagyobb hitele legyen a nép köré­ben? Hogy ilyen módon hatékonyabban szolgálhassa Brüsszel érdekeit? Lehet, de nem valószínű. Mégis, milyen fogalmak társultak azóta Kaszavubu nevé­hez? A haladó elemek üldözése, cinkosság Lumumbo megöletésében és hasonlók. Kaszavubu elnök idő­közben menesztette Csombét, majd Csombe vissza­tért. Visszahívta Kaszavubut. Végül Kaszavubu kö­vette Csombét, eltűnt a kongói politika színpadáról. K­i adta ki útjukat? Nem más, mint Mobutu. Az a Mobutu táborból,' akit­­'öt­ éven­­át hellyel-köz­­zel Kaszavubuval'és Cson­­béval együtt emlege­tett a világsajtó. Mobutu a kongói függetlenség kiví­vása után minden kormányt kiszolgált — Lumumbá­­tól Csombéig. Szerepe Lumumba halálában — eny­hén szólva — ma is »titokzatosnak« mondható. S amikor egy évvel ezelőtt — puccs útján — hatalomra került, első dolga volt, hogy a meggyilkoltat nemzeti hőssé nyilvánítsa. S róla sugárutat nevezzen el. No­vember 7-én a szovjet vezetőknek küldött táviratá­ban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfor­­dulóját »kongói ünnep«-nek is nevezte. Amikor pe­dig hetedik gyermeke megszületett, azt a reményét fejezte ki, hogy az újszülött már a szocializmusban fog élni. Szavak, csak szavak — mondhatja erre az ol­vasó. Taktikai fogások csupán, hogy megnyugtassa a népet, amelynek egy része éveken át dzsungelhá­­borút folytatott Csembe, Kaszavubu és Mobutu rend­szere ellen. De a tény tény: ma nincs fegyveres harc Kongó­­ban. S lám, Mobutu háborút csak az Union Miniéke ellen folytat. A belga tröszt ellen, amely a pénzt adja­ neki, hogy annak idején Brüsszelben folytathassa ta­nulmányait. Ez a »hálátlanság« kétségtelenül növeli Mobutu népszerűségét hazájában. Ez is azt mutatja, hogy politikai karriert a volt gyarmati országokban egyre kevésbé lehet a tőkéshatalmak közvetlen ki­szolgálása útján csinálni. S Mobutu ezt felismerte. Érthető, hogy legújabb intézkedéseivel tekintélyt vív­hat ki magának nem egy ténylegesen haladó afrikai ál­lam vezetőinek körében. De vajon az Union Miniére bezárása — tehát ez az objektíve imperialistaelenes lépés — azt jelenti, hogy Mobutu — a sok cikcakk után — Lumumba politikai örökösének tekinthető? Nem hisszük. Már csak azért sem, mert Mobutu ár­folyama a washingtoni politikai tőzsdén is emelke­dett. Az új kongói bányavállalat részvényeinek 60 százaléka , igaz, állami kézben van. A többit piacra bocsátják. S azt mondják, a fennmaradó 40 százalé­kot elsősorban amerikai érdekeltségek kapják meg. Vajon e tényből egyszerűen az következik, hogy Mo­butu a belga befolyást amerikaira cserélte fel? Le­het. (A mérleg egyik serpenyőjében van a kongói uránérc, a kobalt, és a réz részesedésének 40 száza­léka, a másikban a táviratok, pohárköszöntők és az újonnan elkeresztelt sugárutak.)­i azonban pillanatnyilag nem értékelünk­, csu­pán elmélkedünk. S ezt nemcsak­ azért mond­juk, mert Kaszavubu »dedikációjával« már egy­szer »megjártuk«. Hogy melyik lábára álljon — ez kétségkívül Mo­butu számára is gond. Hogy »hitele« ne csak a tőzs­dék széfjeiben, de a honi közvélemény tudatában is megteremtődjön. Az idők változása mindenesetre Kongóban is azt mutatja: ha nem is máról holnapra, de egyre inkább azok tűnnek el a politika süllyesztőjében, akiknek fejlődési útja jobban hasonlít Kaszavubuéhez, mint Mobutuéhoz. Ami az utóbbit illeti: múltjának sötét foltjaival — igaz — nem sokra menne egy politikai gyorstisz­tító. De hát néha az embert nem olyannak kell elfo­gadni amilyen, hanem amilyennek mutatkozik. Különösen ha államfő Kongóban. R. t. Aktívagyűlések a Szovjetunióban Az SZKP vezetői foly­tatják a Központi Bizott­ság 1966 decemberi plé­numán hozott határozatok ismertetését. Vlagyivosztokban Ko­szigin, a Politikai Bizott­ság tagja, a Miniszterta­nács elnöke, Tamborban, Taskentben, Kraszno­­jarszkban, Kerb­erovóban, Vinnyicán, Csebokszári­­ban, Lipeckben és Penzá­­ban a Politikai Bizottság tagjai, póttagjai, a KB tit­kárai tartották a beszá­molót. 5

Next