Népszava, 1967. január (95. évfolyam, 1–26. szám)
1967-01-11 / 9. szám
Neues Österreich t „A magyar hiba volna nem fi A bécsi Neues Österreich kedden hosszabb cikkben elemzi a magyar külpolitika legutóbbi kezdeményezéseit az európai közeledésre. A lap részletesen idéz Péter János külügyminiszternek őszszel, az ENSZ közgyűlésén elmondott beszédéből, a Népszabadságban »Magyarország és Európa« címmel megjelent cikkéből, s emlékeztet rá, hogy a külügyminiszter az MSZMP kongresszusán európai országcsoportok javaslatokat gyek mise venni“ újszerű együttműködéséért szállt síkra. Az osztrák lap szerint a magyar kezdeményezések »sok tekintetben pozitívak, más vonatkozásaikban figyelemre méltók«, s a szerző csak a két Németországról vallott magyar nézeteket nem tartja elfogadhatónak. »A magyar javaslatokat — hangsúlyozza — hiba volna nem figyelembe venni. Úgy tűnik, érdemes azokat megvizsgálni, hiszen Bonn mellett végső soron Bécset is érintik.« Amerikai néger szervezetek követelése Az Egyesült Államok néger szervezeteinek vezetői hétfőn Washingtonban sajtóértekezleten bejelentették, hogy a déli államok néger mozgalmi vezetői a kongresszushoz petíciót intéztek, amelyben követelték az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság megszüntetését. A néger vezetők a sajtóértekezleten elmondották, hogy a hírhedt bizottság kihallgatásaival meg akarja félemlíteni az embereket, alá akarja aknázni a demokratikus mozgalmakat, és főképpen a néger lakosság polgárjogi mozgalmát. Olasz vasutassztrájk A három nagy olasz szakszervezeti szövetség — a CGIL, a CISL és az UIL — által meghirdetett 24 órás vasutassztrájkban, amely hétfő estétől kedd estig tartott, az államvasutak 40 000 mozdonyvezetője és vonatkísérője vett részt. A sztrájk következtében az egész vasúti közlekedés megbénult. :Tetigmpxiftü dedand A ghanai rendőrség tetten ért egy szerencsejátékos bandát Accra egyik tengerparti strandján. A IS tagú banda lefülelésére kirendelt 15 rendőrnek nem volt könynyű dolga. A tengernek szorított hazárdjátékosok nekiestek a rendőröknek, s nagy verekedés bontakozott ki. Mire a bandát leszerelték, csaknem minden rendőr megsebesült. A világsajtó Johnson vietnami csődjéről (Folytatás az 1. oldalról) kitelepítik és menekülttáborokba zsúfolják. A DNFF az elmúlt napokban a bábkormány hadseregeinek több száz foglyul ejtett katonáját bocsátotta szabadon megalakulásának hatodik évfordulója alkalmából. Az új év alkalmából a DNFF szabadon engedett két amerikai hadifoglyot is, aki május 27-én került fogságba. A VNA hírügynökség kedden beszámolt arról, hogy megérkezett a VDK- ba a magyar nép ajándéka: 3000 palack vérplazma és 7750 palack szérum. A hősök és élmunkások legutóbb Hanoiban megrendezett országos kongresszusa alkalmából 45 katonai és polgári kollektívát tüntettek ki a »hős« címmel. »1967 sorsdöntő lesz Johnson elnök politikai jövője szempontjából« — állapítják meg mértékadó angol megfigyelők az amerikai elnök kongresszusi üzenetének elhangzása előtt. A legtekintélyesebb angol napi- és hetilapok egyöntetűen arra a következtetésre jutnak, hogy a népszerűség mélypontján álló Johnson csakis egy »tiszteletre méltó« vietnami békével állíthatja helyre megtépázott presztízsét 1968-ra, az elnökválasztás évére. A háborús szárny »vércséi« azonban magabiztosan rátelepedtek Johnson elnök vállára — állapítja meg a Daily Mail washingtoni tudósítója. A Sun című londoni lapJohnson saját hibáinak csapdájában* címmel kedden közli Walter Lippmann cikkét, amelyben a neves amerikai publicista a többi között ezt írja: Johnson rosszul ítélte meg az Egyesült Államok hatalmát és világpolitikai érdekeit. Alapvető tévedése vitte be az elnököt az egyre szélesedő és ellenőrizhetetlenné váló vietnami háborúba. A Daily Express washingtoni tudósítójának keddi jelentése szerint az amerikai kongresszus »kínai lobbyja« és a Pentagon egyes vezetői »kiürítő háborút« sürgetnek Kína ellen. Az angol újságíró tudni véli, hogy Johnson elnök inkább a kémszolgálat főnökének, Richard Helmsnek a tanácsára hajlik, aki állítólag ellenzi, hogy ellenforradalmat próbáljanak exportálni a kínai szárazföldre. Tanácskozik a Bolgár KP Központi Bizottsága Kedden a bolgár fővárosban összeült a BKP Központi Bizottsága, hogy megtárgyalja azokat a feladatokat, amelyek a IX. pártkongresszus irányelveiből és az 1967-es terv és költségvetés végrehajtásából fakadnak. A kérdésről Todor Zsivkov, a Központi Bizottság első titkára tartott beszámolót. Gazd és társadaln a JKSZ KB Kedd délelőtt Belgrádban Veljko Vlahovics elnökletével megkezdte munkáját a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi , Bizottságának VI. plénuma. Joszip Broz Tito nem vesz részt a mostani ülésen, a Tanjug közlése szerint szabadságon van. A IV. és V. plénum után kialakult politikai helyzetet a Központi Bizottság tagjaihoz korábban eljuttatott tézisek alapján vitatják meg. A IV. plénum után nagymértékben növekedett a JKSZ-be vetett bizalom — hangoztatják a tézisek, s rámutatnak: a jugoszláv dolgozók ugyanakkor azt várják, hogy az eddiginél gyorsabban és hatékonyabban oldják meg az ország előtt álló gazdasági és társadalmi problémákat. A tézisek azt is megállapítják, hogy az osztályellenség kihasználja a fennálló objektív nehézségeket és a külföldi reakciós erők minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy szilárdabb kapcsolatokat építsenek ki az országban levő osztályellenséggel. a mágini problémák plénumán A jövőben világosabban kell feltárni — hangsúlyozzák a tézisek —, hogy mikor van a társadalom fejlődését elősegítő demokratizmusról szó, és hol kezdődnek a fejlődést veszélyeztető destruktív irányzatok. Ugyancsak hibaként róják fel a tézisek azt, hogy az elmúlt időszak során a JKSZ vezetőségének figyelmét túlságosan lekötötte az állambiztonsági szolgálat helyzetének tisztázása, saját belső problémáinak megoldása, és ezért bizonyos fokig elszakadt a reform feladataitól és más időszerű társadalmi kérdésektől. A tézisek kedvezően értékelik a gazdasági, és társadalmi reform megvalósításában eddig elért eredményeket, de hangoztatják, hogy határozottabban kell fellépni a jelentkező nehézségekkel szemben és fel kell számolni mind az infláció veszélyét, mind a gazdasági logikával ellenkező adminisztratív, bürokratikus beavatkozási kísérleteket Új, előnyös fizetési feltételek, óriási lehetőségek a háztartás gépesítésére Mosógépek, centrifugák, bojlerek OTP-hitellevélre is vásárolhatók 1967. január . Jobboldali diákok Sukarno fejét követelik Djakartában a jobboldali szervezetek kedden nagyszabású gyűléssel és felvonulással ünnepelték meg a diák-akciófront, a KAMI megalakulásának első évfordulóját. Az egyetem előtt rendezett gyűlésen felszólalt Hacmad Sjaichu, a parlament elnöke. Kijelentette, hogy »Indonéziában rövidesen vége lesz a modern fáraó uralmának«. De kell számolnunk a régi rend főépítészével — mondotta. Comos Batubara, a KAMI országos elnöke a gyűlésen azt követelte, hogy az Ideiglenes Népi Tanácskozó Kongresszus üljön össze és vitassa meg az elnök helyzetét. Egyben követelte, hogy Sukarnót állítsák rendkívüli katonai bíróság elé. Batubara beszédét a diákok többször f akasszátok fel!, (Sukarnót) kiáltásokkal szakították félbe. A diákmegmozdulást szervező 12 Sukarno-ellenes szervezet közleményt adott át a sajtó képviselőinek. A közleményben a szervezetek — a gyűlésen elhangzott beszédekhez hasonlóan — követelik, hogy a kongresszusváltsa le az elnököt és Sukamo hadbíróság előtt számoljon be tetteiről. # A jemeni kormány Szalal elnök fiát, Ali Abdullah al Szalal ezredest nevezte ki a Jemeni Köztársaság moszkvai nagykövetének. Hat szudáni tisztet bocsátottak hétfőn szabadon azok közül, akiket a december 28-án nyilvánosságra hozott meghiúsult puccskísérlettel kapcsolatban tartóztattak le. Öt magyar, lengyel és cse elutasítja az NDK lét. Tavaly, december 21-én az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy- Britannia állandó ENSZ- képviselője V Thant főtitkárhoz intézett levelében megtagadta az NDK kormányától származó dokumentumok szétosztását. Ezt az ENSZ alapokmánya értelmében a szocialista országok kérték. Az említett nyugati hatalmak képviselői viszont a bonni kormány nyomásának engedve, azt a tarthatatlan nézetet vallják, hogy Nyugat-Németország kormán iyszlovák ENSZ-képviselő 21 tagadó álláspontot nya a német nép egyetlen képviselője. A fentiek alapján Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia állandó ENSZ-képviselői levélben fordultak U Thant főtitkárhoz, s ebben határozottan elutasították a nyugati hatalmak álláspontját. A levél aláírói — Csatorday Károly (Magyarország), B. Tomorovicz (Lengyelország) és M. Klusak (Csehszlovákia) — kérik az ENSZ főtitkárát, hogy biztosítsa e levél szétosztását az ENSZ hivatalos okmányaként. Megnyílt az amei 90. ülé Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Kedden, kisebb tüntetések közepette megnyílt az amerikai kongresszus 90. ülésszaka A törvényhozás épülete környékén washingtoni, New York-i és más városokból érkezett néger polgárjogi önkéntesek tüntettek, mert a Demokrata Párt képviselőházi csoportja megfosztotta Adam Clayton Powell harlemi néger rihai kongresszus Isszaka képviselőt a ház egészségügyi, közoktatási és munkaügyi bizottságának elnökségétől, és fel akarja függeszteni mandátumának érvényességét is. A Fehér Ház előtt egy washingtoni szervezet tartott tiltakozó őrséget amiatt, hogy Johnson elnök az új költségvetési évben csökkenti a nyomorenyhítő programokra szánt összeget. Az Unitá cikke a kínai helyzetről »Merre tart Kína?« címmel Giancarlo Parettának, az OKP vezetősége tagjának aláírásával cikk jelent meg az Unitá keddi számának első oldalán, amely a kínai helyzettel foglalkozik. Bevezetőben hangsúlyozza, hogy az Olaszországba érkező hírekből képet lehet alkotni a KKP válságának súlyosságáról, majd a többi között a következőket írja: Kétségtelenül sok az, amit a folyamatban levő harc valóságos politikai indítékairól, az igazi okokról, tényekről nem tudunk, s éppen ezért tartózkodunk attól, hogy — mint a múltban annyiszor a találgatásokra alapozzunk. Amit viszont tudunk, ami az utóbbi években ismeretessé vált, az éppen elegendő ahhoz, hogy igazoljuk a Kínai Kommunista Párt vezető csoportjának állásfoglalásával szemben a múltban elhangzott bírálatunkat, továbbá, hogy kifejezetten elítéljük politikájukat, amely nemcsak a kínai forradalom, hanem a nemzetközi munkásmozgalom szempontjából is veszélyes. Nem csupán a pártot fenyegető súlyos válsággal, hanem olyan mozgalommal állunk szemben, amely maga a párt, s annak szervezetei ellen irányul, s amelyet a mindennemű ellenállást felszámolni akaró vezető csoportok idéznek elő és szítanak. A Kínai Kommunista Pártot és a kínai népet — folytatódik a cikk —, ma súlyos harc marcangolja, amely veszélyeztetheti korunk egyik legdicsőségesebb forradalmának vívmányait is. Miközben igyekszünk megtudni, hogy mi megy végbe valójában ebben az országban, és próbáljuk teljesen felmérni ennek jelentőségét, nem feledkezhetünk meg arról, hogy semmiféle válság— bármilyen tragikus legyen is — sem homályosíthatja el: a kínai nép a kommunista párt vezetésével győzte le az imperializmust, továbbá, hogy kizsákmányoltak, analfabéták és elnyomottak milliós tömegei kezdtek hozzá a szocialista társadalom felépítéséhez. Egy forradalmi folyamatban lehetnek válságos, bonyolult momentumok, sőt visszahúzó folyamatok. A történelem — még mielőtt bármiféle véleményt mondanánk a kínai eseményekről —, erre tanít bennünket. Minthogy bízunk benne, Kínában a forradalmi folyamat visszatér majd a helyes útra, úgy véljük, hogy fel kell szólítanunk a kínai forradalom mindazon erőit, amelyek nem feledkeztek meg internacionalista kötelességükről, hogy teljes mértékben bízzanak Marx és Engels forradalmi tanításában és törekedjenek a nemzetközi szolidaritásra. NÉPSZAVA A Elmélkedés Mobuturól Kongóból érkező friss hírek — tartalmukban — ellentmondanak a »sokévi átlagnak«. Egy példa: Mobutu tábornok parancsot adott, hogy foglaljanak le egy tehervonat rézszállítmányt, amelyet, az Union Miniére ügynökei akartak kicsempészni Kongóból. Az esemény logikusan követett egy másik döntést- a kongói államfő legutóbb bezáratta az urán, a kobalt és a réz belga világtrösztjét Helyén pedig — a részvénytöbbség tekintetében — állami érdekeltségű bányavállalatot létesített. S ez nem csekélység. Mert nem könnyű szembefordulni ezzel a trösztóriással, amely— közvetve vagy közvetlenül — élet és halál ura volt e szerencsétlen országban. S bár az egyik döntés logikusan követte a másikat, az elmondottak mégsem valami könnyen emészthetők meg. Minden közismert személyiség nevének megvan a maga meghatározott tartalmi csengése. Körülhatárolt társadalmi, politikai és morális fogalmak jutnak róla eszünkbe. Mielőtt e tételt Mobutura alkalmaznánk, engedje meg az olvasó, hogy azt egy másik, személyes élménnyel illusztráljam: december 1-ét írtak. Leopoldville-ben ostromállapot volt. Az utcákon belga csendőrök grasszáltak. A Dendal néger negyed polgármestere — aki egy héttel előbb jött ki a börtönből — átadta dedikált fényképét e sorok írójának, a hátán ezzel a felírással: »Éljen a szocializmus, le az imperialista gyarmatosítókkal/. A kép annak idején megjelent a magyar sajtóban, annál is inkább, mert a rajta látható férfiú a belga-kongói függetlenségi mozgalom akkor legismertebb alakja volt.. Kaszavubunak hívták. Lehet, hogy a belgák csupán azért tartóztatták le, hogy így nagyobb hitele legyen a nép körében? Hogy ilyen módon hatékonyabban szolgálhassa Brüsszel érdekeit? Lehet, de nem valószínű. Mégis, milyen fogalmak társultak azóta Kaszavubu nevéhez? A haladó elemek üldözése, cinkosság Lumumbo megöletésében és hasonlók. Kaszavubu elnök időközben menesztette Csombét, majd Csombe visszatért. Visszahívta Kaszavubut. Végül Kaszavubu követte Csombét, eltűnt a kongói politika színpadáról. Ki adta ki útjukat? Nem más, mint Mobutu. Az a Mobutu táborból,' akit'öt évenát hellyel-közzel Kaszavubuval'és Csonbéval együtt emlegetett a világsajtó. Mobutu a kongói függetlenség kivívása után minden kormányt kiszolgált — Lumumbától Csombéig. Szerepe Lumumba halálában — enyhén szólva — ma is »titokzatosnak« mondható. S amikor egy évvel ezelőtt — puccs útján — hatalomra került, első dolga volt, hogy a meggyilkoltat nemzeti hőssé nyilvánítsa. S róla sugárutat nevezzen el. November 7-én a szovjet vezetőknek küldött táviratában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját »kongói ünnep«-nek is nevezte. Amikor pedig hetedik gyermeke megszületett, azt a reményét fejezte ki, hogy az újszülött már a szocializmusban fog élni. Szavak, csak szavak — mondhatja erre az olvasó. Taktikai fogások csupán, hogy megnyugtassa a népet, amelynek egy része éveken át dzsungelháborút folytatott Csembe, Kaszavubu és Mobutu rendszere ellen. De a tény tény: ma nincs fegyveres harc Kongóban. S lám, Mobutu háborút csak az Union Miniéke ellen folytat. A belga tröszt ellen, amely a pénzt adja neki, hogy annak idején Brüsszelben folytathassa tanulmányait. Ez a »hálátlanság« kétségtelenül növeli Mobutu népszerűségét hazájában. Ez is azt mutatja, hogy politikai karriert a volt gyarmati országokban egyre kevésbé lehet a tőkéshatalmak közvetlen kiszolgálása útján csinálni. S Mobutu ezt felismerte. Érthető, hogy legújabb intézkedéseivel tekintélyt vívhat ki magának nem egy ténylegesen haladó afrikai állam vezetőinek körében. De vajon az Union Miniére bezárása — tehát ez az objektíve imperialistaelenes lépés — azt jelenti, hogy Mobutu — a sok cikcakk után — Lumumba politikai örökösének tekinthető? Nem hisszük. Már csak azért sem, mert Mobutu árfolyama a washingtoni politikai tőzsdén is emelkedett. Az új kongói bányavállalat részvényeinek 60 százaléka , igaz, állami kézben van. A többit piacra bocsátják. S azt mondják, a fennmaradó 40 százalékot elsősorban amerikai érdekeltségek kapják meg. Vajon e tényből egyszerűen az következik, hogy Mobutu a belga befolyást amerikaira cserélte fel? Lehet. (A mérleg egyik serpenyőjében van a kongói uránérc, a kobalt, és a réz részesedésének 40 százaléka, a másikban a táviratok, pohárköszöntők és az újonnan elkeresztelt sugárutak.)i azonban pillanatnyilag nem értékelünk, csupán elmélkedünk. S ezt nemcsak azért mondjuk, mert Kaszavubu »dedikációjával« már egyszer »megjártuk«. Hogy melyik lábára álljon — ez kétségkívül Mobutu számára is gond. Hogy »hitele« ne csak a tőzsdék széfjeiben, de a honi közvélemény tudatában is megteremtődjön. Az idők változása mindenesetre Kongóban is azt mutatja: ha nem is máról holnapra, de egyre inkább azok tűnnek el a politika süllyesztőjében, akiknek fejlődési útja jobban hasonlít Kaszavubuéhez, mint Mobutuéhoz. Ami az utóbbit illeti: múltjának sötét foltjaival — igaz — nem sokra menne egy politikai gyorstisztító. De hát néha az embert nem olyannak kell elfogadni amilyen, hanem amilyennek mutatkozik. Különösen ha államfő Kongóban. R. t. Aktívagyűlések a Szovjetunióban Az SZKP vezetői folytatják a Központi Bizottság 1966 decemberi plénumán hozott határozatok ismertetését. Vlagyivosztokban Koszigin, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnöke, Tamborban, Taskentben, Krasznojarszkban, Kerberovóban, Vinnyicán, Csebokszáriban, Lipeckben és Penzában a Politikai Bizottság tagjai, póttagjai, a KB titkárai tartották a beszámolót. 5