Népszava, 1967. január (95. évfolyam, 1–26. szám)

1967-01-11 / 9. szám

2 A központ gazdálkodik , a gyáregység termel? A nemrégiben megje­lent közületi telefonköny­v­­ből derül csak ki igazán, hogy az utóbbi időben meglehetősen sok vállalat cserélte ki »cégtábláját«. E formai kellék a néhány évvel ezelőtt született el­határozás megvalósulásá­ról tanúskodik, már­mint hogy »... az ipar termelő­erőinek jobb kihasználá­sa, a gazdaságosság és a munkatermelékenység emelése végett — ahol cél­szerű — össze kell vonni a vállalatokat«. Az eddig történt intéz­kedések nagyságrendjét jól érzékelteti, hogy a mi­nisztériumi iparban kö­rülbelül felére csökkent a vállalatok száma, míg az egy vállalatra jutó dolgo­zók száma csaknem meg­kétszereződött. Tapasztalatból tudjuk, hogy az üzemösszevoná­sok eddigi hasznosságáról, eredményességéről meg­ tólagy akadt a le Meglehetősen általá­nos jelenség, hogy a nagy­­vállalati központok, a ke­vésbé jelentős ügyekben sem adnak elég önállósá­got és hatáskört a gyár­egységeknek. Ezért túlon­túl sok, talán a korábbi­nál is több kérdésben döntenek a kelleténél magasabb fokon. Úgy tű­nik, a minisztériumokból leadott számos hatáskör megrekedt a tröszti, nagy­­vállalati központokban. Ilyképpen a kelleténél több­­hatalom­ összpon­tosul a vállalat vezetői­nek, ügyintézőinek kezé­ben. Mindez meglátszik az alkalmazotti létszám nagyarányú szaporodásá­ban is. Az új gazdasági me­chanizmus alapvető sajá­tossága, hogy a szocialis­ta állam nem a tervlebon­­tás módszereivel, a köte­lező mutatószámok töme­ges előírásával, hanem OS áruviszonyok adta le­hetőségek­kel, főként köztazdasági eszközökkel biztosítja a népgazdasági tervben sze­replő célkitűzések hiány­talan megvalósulását. A gazdasági ügyek intézését a vezetők hozzáértésére, széles hatáskörére és sze­mélyes felelősségére ala­pozza. A döntés jogát oda engedi át, ahol az adott kérdésben a legalaposabb a tájékozottság, s ilykép­pen a leghelyesebb dön­tést hozhatják. Vitathatatlan, hogy — termelési kérdésekben — ez a hely a vállalat.. Nem mindegy azonban, hogy a vállalat vezetői hogyan élnek a kapott önállóság­gal. A kötöttségek felszá­molása semmiképpen sem rekedhet meg a vállalati központoknál — mint ahogyan ez napjainkban sokszor történik. A Szak­tanács elnökségének ál­lásfoglalása szerint: a vál­lalati önállóság csakis a vállalaton belüli önelszá­molás kiépítésével és kö­vetkezetes érvényesítésé­vel valósítható meg he­lyesen. Az egyoldalú »pa­rancsolgatás« — mely el­lenkezik az új gazdasági mechanizmus szellemével — a vállalati központ és a gyáregységek viszonyla­tában sem engedhető meg. Helytelen nézet és gyakorlat A »központ gazdálkodik — a gyáregység termel«­­nézet és gyakorlat, sajnos, ennek ellenére jó néhány nagyvállalatnál uralkodó­vá vált. A gyárak tervfel­adatát általában negyed­éves programokban köz­pontilag írják elő, s a hoz­zá szükséges létszámot és béralapot ugyancsak ne­gyedévről negyedévre utalványozzák. Így azután a gyakran 3—4000 főt számláló gyáregységi kol­lektívák is mindössze ne­gyedéves távlatban tud­nak előre gondolkodni. Mindez természetesen fé­kezi a termelés tényleges oszlanak a vélemények. Abban nincs, illetve alig van vita, hogy a termelés túlzott elaprózódása, a sok kis egységben való gon­dolkodás számos területen fékezte az előrehaladást. Amiben vita, helyenként elégedetlenség van, hogy a kívánatosnál kisebb az összevont vállalatok egy­ségeinek, telepeinek ön­állósága, hatásköre. Kétségkívül ebben köz­rejátszottak bizonyos em­berileg érthető érzelmi, hangulati elemek is. A ko­rábbi öntevékeny igazga­tóból gyáregységvezető, telepvezető, vagy ahogyan ők megfogalmazták, »hi­vatalnok« lett. A fő gon­dot azonban mégsem ez okozza, hanem a vállalati központok egynémelyiké­­ben időközben polgárjo­got nyert helytelen veze­tési, irányítási módsze­rek, a döfi hatáskör parancsnokainak, a mun­kásoknak és a műszakiak­nak alkotókedvét, gúzsba­­köti kezdeményező kész­ségét, s egyik legfőbb kor­látja az üzemi demokrá­cia hatékonyabb érvé­nyesülésének. Ésszerű mint Az átszervezés kezdeti szerény eredményei szin­te minden iparágban és vállalatnál megtalálhatók. A megtörtént üzemössze­vonásokat — egy-két ki­vételtől eltekintve — egy­értelműen hasznosnak­ mi­­nősíthetjük. A cégtábla­csere persze csupán jogi aktus, de megfelelőbb ke­reteket teremt, lehetősé­get biztosít a jobb mun­kára. S hogy ez a keret a későbbiekben még megfe­lelőbb tartalommal töltő­dik ki, arra biztosíték, hogy az átszervezésekkel egyidőben jelentősen erő­södött a vállalatok pa­rancsnoki karának szak­A gazdálkodás admi­nisztratív módszerét —kí­sérleti jelleggel — számos vállalatnál közgazdasági eszközökkel, az anyagi ér­dekeltség fokozottabb ér­vényesítésével cserélték máris fel. Az átlagbér- és létszámelőírásokat több iparágban és vállalatnál — a felügyeleti szervek egyetértésével — csak bel­ső számítási adatként s nem kötelező tervmutató­ként kezelik. Alapvető célkitűzés, hogy a tervben szereplő termelési felada­tokat a kívánt minőség­ben és választékban — az időszükséglet alapján ki­számított (abszolút) bér­alapból — minél kisebb költséggel, nagyobb jöve­delmezőséggel valósítsák meg. A termeléshez szük­séges létszámot és átlag­bért — az ésszerűség kö­vetelményeinek megfele­lően — önállóan alakít­hatják ki a vállalatok. A korábban már vázolt helyzet fonákságát illuszt­rálja, hogy a vállalatok legtöbbjénél az ily mó­don kapott nagyobb ön­állóságból és felelősségből nem, vagy csak nagyon kis mértékben részesítik a gyáregységeket. a kapcsolatos mai felkészültsége. (A kohó- és gépipar igazga­tóinak, főmérnökeinek és főkönyvelőinek mintegy háromnegyed része ma már felsőfokú végzettség­gel rendelkezik.) A szakmai felkészültség azonban nem minden. Az előbbiekben vázolt jelen­ségek arra intenek, hogy — a gazdaság­irányítási rendszer reformja során — a jelenleginél is na­gyobb figyelmet kell, szen­telni a nagyvállalati köz­pontok és az egyes gyár­egységek, üzemrészek ész­szerű munkakapcsolatá­nak kialakítására. " Marsán Károly sak harmadik fokozat... Nos, a szóban forgó 11. kerületi lakos évek óta igényelte a házkezelőség­­től a cserépkályhát. Ígé­retnél többet azonban so­hasem kapott, mígnem az idén... Kaphat cserépkályhát — mondották —, de csak ak­kor, ha társadalmi­ mun­kában saját magának fel­építi. A jó szándékú lakó haj­lott a szóra. Vállalta. A lakására megérkezett rö­videsen a vasajtó, a cse­repek, a samott. A ház­­kezelőség emberei lerak­ták a szobába, s a lakó­ra bíztak — aki ugyan még egyetlen cserépkály­hát sem épített —, hogy barkácsoljon. A lakónak azonban volt önkritikája, s inkább fogadott egy kályhást. Dicséretes, a házkezelő­­ség vezetői sem hagyták sorsára az ügyet. Néhány hét múlva elmentek ellen­őrizni. S elégedetten álla­píthatták meg: a kályha felépült, sőt fűt is. A lakó vállát ugyan nem vere­getek meg, de elégedetten távozhattak, hiszen né­hány nap múlva értesítet­ték a »kályhaépítőt«, hogy­ érdemeiért, a társa­dalmi munkában tett fá­radságáért a kerület leg­jobb társadalmi munkásai kitüntetésének harmadik fokozatát nyerte el. Nem tudom, az új kály­hatulajdonos örömmel ölelte-e magához a kitün­tetést vagy sem, de való­színűnek tartom ezek után, ha az építőanyagot is megvásárolta volna, megkaphatta volna a má­sodik, vagy talán még az első fokozatot is. Mennyire sajnálhatja, hogy minderről nem tu­dott ... (lepies) A közélet eseményei Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Francois Tombalbaye köz­­társasági elnöknek Csád Köztársaság nemzeti ün­nepe alkalmából. Hétfőn, a késő esti órákban Moszkvából visz­­szaérkezett Budapestre Kristóf István, a Magyar —Szovjet Baráti Társaság főtitkára. Egyhetes látogatásra hazánkba érkezett Veli­­bor Gligorics irodalomtör­ténész professzor, a szerb tudományos és művészeti akadémia elnöke, felesé­gével. A vendégek tiszte­letére Rusznyák István, az Akadémia elnöke fo­gadást adott, amelyen dr. Dusán Csalics, a Jugo­szláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság buda­pesti nagykövete is részt vett. Találkozás és búcsú Magyarul beszélő, szélesvásznú szovjet film Bemutató: január 19 JO NAPOT Sokszemközt a televízióval N­ÉHÁNY HETE a sal­gótarjáni tv-konferen­­cián sok szó esett arról, hogy a televízió és a nép­művelés kölcsönhatása a jelenleginél mélyebb, ala­posabb elemzést követel. Hathatós segítséget nyújt ehhez a Szaktanács kul­­túrosztályának széles kö­rű közvélemény-kutatása. Korábban a televízió po­litikai műsoraival, most pedig a kulturális, művé­szeti programmal kapcso­latos észrevételek gyűjté­sére és tolmácsolására vállalkoztak, öt szakma, hét megye dolgozóinak, szakszervezeti népműve­lőinek véleményét, javas­latait őrzi a feldolgozásra váró vaskos iratcsomó. Érdemes és tanulságos la­pozgatni benne. Szinte egyöntetű véle­mény, hogy az utóbbi idő­ben javult a tv műsora, színesebb, sokrétűbb lett, jobban igazodik az im­már négymilliós nézőtá­bor igényeihez. De — és ez a »de« minden jelen­tésben szerepel — a mű­sorszerkesztés, az adá­sok művészi és technikai színvonala még nem vált ki közmegelégedést. A borsodi és nógrádi munkások, a vasasok és a közalkalmazottak köréből egyaránt sok bírálat érte a tv filmműsorát. Szóvá tették, hogy számos, mű­vészi szempontból érték­telen nyugati film csak a kapitalista életforma kri­­tikátlan népszerűsítésére alkalmas, de a szocialista országok filmtermésének gyenge darabjait se sza­badna műsorra tűzni. In­kább kevesebb, de jobb filmet kérnek. Különösen az idősebbekben és a fa­lusiakban keltett ellenér­zést egyik-másik film, köztük a Princ-sorozat né­mely jelenetének szexuá­lis szabadossága. Ez vi­tatható, de érdekes jelzés egy jelentős nézőréteg íz­lésbeli normáiról. A­Z »ÉLŐ SZÍNHÁZ«ál­talános igénye nyilvá­nul meg a színházi prog­rammal kapcsolatban. Nem kedvelik a képfelvé­teleket, panaszkodnak a sokszor gyenge képminő­ségre. A tv saját színhá­za, a művészi és techni­kai követelményeknek egyaránt megfelelő stú­diószínház előadásait sze­retnék gyakrabban látni a Szolnok megyei tv-né­­zők és a vasasüzemek dol­gozói. Igen sokan arány­talanságot tapasztalnak a nehézver­etű dráma javá­ra. Még a pedagógusok is szóvá tették, hogy amíg az utóbbi három évben jó­formán minden Shakes­peare-mű képernyőre ke­rült pesti és vidéki szín­házak előadásában, kevés a pihentető vígjáték, a szórakoztató darab. A munkásnézők jogo­san tették szóvá, hogy a színházi jegyzetek nem mindig közérthetőek, sok­szor túl magas színvona­lon esztétizálnak. (Ez egyébként a salgótarjáni konferencián is felmerült, és a televízió ígéretet tett, hogy a színházi jegyzete­ket a darabról, a szerzőről vagy a rendezői felfogás­ról szóló riportok váltják fel.) A TV-HÍRADÓ a nézők első számú kedvence. Gyors reagálását, frisse­ségét országszerte dicsé­rik. Csupán a pedagógu­sok részéről érkezett olyan figyelmeztetés, hogy vigyázzanak jobban az át­menetekre, az érzelmi ha­tásokra, mert például egy háborús vietnami képsor után nem szerencsés do­log egy amerikai táncze­nekart bemutatni. Többen javasolják, hogy a tv-hír­­adó második kiadását kezdjék az időközben be­érkezett friss anyaggal, és utána vetítsék le az első kiadást. (Nem hisszük azonban, hogy a fontossá­gi sorrendtől el lehetne te­kinteni.) A népszerűségi lista második helyén a legsike­rültebb ismeretterjesztő műsorok állnak. (Ezekkel talán csak a korosztályok­tól függetlenül kedvelt Foxi-Maxi vetekedhet.) Kitűnőnek tartják a szel­lemesen szatirikus Para­bolát, a Delta tudomá­nyos híradót, sürgetik a Századunk-sorozat folyta­tását A Szakszervezetek Győr megyei Tanácsának jelen­tése hírül adja, hogy a Zenélő órák-sorozat si­kerrel teljesíti ízlésformá­ló, az igényes muzsikát népszerűsítő feladatát. Hajdú-Biharban viszont közfelháborodást keltett a debreceni közvetítés ala­csony színvonala. (Ez is arra vall, hogy nagyon sokan szeretik, nézik a Zenélő órákat.) Az opera­­közvetítések iránt általá­ban gyér az érdeklődés, szívesebben fogadnák a népszerű opera-kereszt­metszeteket. Felmerült az a javaslat is, hogy a tv csak akkor közvetítsen komolyzenei koncertet, ha többet tud nyújtani a rá­diónál, vizuális élményt is ad, mint például az Ar­thur Rubinsteinről készült riportfilm. A MŰSORSZERKESZ­TÉST kissé rapszodi­­kusnak tartják. Szolnok megye és a textilipar dol­gozói szerint vannak »szá­raz« hetek,­gyenge, unal­mas adásokkal, és színes hetek, három-négy ki­emelkedő műsorral. A gazdagabb ünnepi prog­ramot rendszerint »boj­tos« műsor előzi meg és követi. Sok üzem, köztük a Martfűi Cipőgyár kol­lektívája kéri, hogy a je­lentős műsorokat débesd­­e­tőnként ismételjék a vál­tó műszakban dolgozók kedvéért. A vélemények, észrevé­telek mellett sok javaslat sorakozik. A tv mutassa be a szakszervezeti kultu­rális intézményeket, ad­jon hírt az amatőr művé­szeti és szakköri tevé­kenységről, szerepeltesse időnként az aranykoszo­rús énekkarokat. Borsod­ból a baráti országok be­mutatását kérik, Hajdú- Biharból több klasszikus irodalmi alkotás tvzfilm­­változatát, Baranyából sok és színvonalas szóra­koztató műsort. A vasa­sok a második csatornát, vagy legalább a hatodik adásnapot sürgetik, a ME­­DOSZ részéről pedig több, világnézetet formáló nép­szerű tudományos adást igényelnek, például a ba­bonák eredetéről, vallás­­történetről. A TV HATÁSÁRÓL is ** számot ad a közvéle­mény-kutatás anyaga. Fi­gyelemre méltó tapaszta­lat, hogy ma már nem­csak a meccseken és a kri­mi folytatásán vitatkoz­nak országszerte, hanem a morális, az ifjúságot, a családvédelmet­­ érintő adásokon és művészeti műsorokon, így Mesterhá­zi Lajos Példázatain is. A bemutatott művek és az irodalmi vetélkedők nyo­mán emelkedik a könyv­tárak forgalma, nagy ér­deklődés nyilvánult meg például Flaubert Bovary­­né, Tolsztoj Karenina An­na, Illés Béla Honfogla­lás, Dumas Monte Christo és Sánta Ferenc Huszára című regénye iránt A tv képzőművészeti riportja megnövelte Gorka Lívia miskolci kiállításának lá­togatottságát. A képzőmű­vészeti sorozat csoportos tárlat- és múzeumlátoga­tásra ösztönözte a textiles leányotthonok lakóit, a Trubadúr operafilm köz­vetítése után pedig igen sokan vásároltak operaje­gyet. Ö­T SZAKMA, HÉT ME­GYE tv-nézőinek, szakszervezeti népműve­lőinek észrevételeiből, jel­zéseiből, javaslataiból csak szemelvényeket ra­gadtunk ki. A jelentések alapos elemzése bizonyára sok értékes tanulsággal szolgál majd, és a televí­zió sikerrel kamatoztat­hatja egész nézőtábora ja­vára. Vajk Vera A Szaktanács felmérése a tv műsorairól Aligha van ma olyan ember Pesten, aki ne tudná, mit jelent ez a szó: gebines. S ha mégis akad­na, a körúti varieté szín­ház legújabb produkciója alaposan megmagyarázza. A műsor első része alap­fokú tájékoztatást nyújt a gebines ismeretek tantár­gyából, aki végighallgatta, bátran felsőbb osztályba léphet, azaz a kabaré má­sodik részének meghall­gatására is vállalkozhat. Gálfi János konferan­­sza (Kaposy Miklós szel­lemes szövege) kellő el­igazítást nyújt a gebines­­ség sűrűjében , ahol kü­lönben nem árt egy jól működő varázspálca és egy drótnélküli csodatele­fon, amellyel Gifi oly si­keresen dolgozik. Mert ha valakinek nincsenek meg ezek a varázslatos eszkö­zei, az ne is menjen gó­bin esnek — különben úgy jár, mint Moldova György remek szatírájának Glavi­­na Alajosa, aki Pesten maszek Trevi-kutakat akar felállítani. Kár, hogy a szatíra a dramatizálás során sokat vesztett fe­szültségéből, a számtalan jelenetre való bontás és a betétszámok miatt pedig tempója lassult le. Ezen Gyökössy Zsolt egyébként ötletdús rendezése sem so­kat változtathatott Bö­­röndy Kati, Gyurkovics Zsuzsa, Bilicsi Tivadar és leánya, Mária, Alfonzó és Kása András általában ha­tásosan karikkróz a da­rabban. Nádas Gábor ze­néje kellemes perceket szerez a nézőnez. A szokásos akrobataszá­mok ezúttal stílusosan il­leszkedtek a keretbe: a zsonglőrködés (2 Schnel­ler) és a kéze­gy­ensúlyo­­zás (Carlos) egyúttal a ge­tanes mutatvány« is. Ugyancsak stílusosan­­ spó­rolták meg a külföldi táncdalénekest, helyette Gyurkovics Zsuzsa ad elő egyveleget Horváth Jenő slágereiből igen kedvesem. Octavio Pacco egymaga egész operát énekel, a primadonnát és a kórust is helyettesítve — példa­mutató takarékosság! Ke­vés szerep jutott a tánc­­karnak, amely Kása And­rás táncparódiájához és Felföldi Anikó cigányda­laihoz nyújt most deko­ratív hátteret, t­arsányiék harsány beat-paródiájá­­nak sikeréhez nem fér kétség: innen vette át a rádió szilveszteri kabaré­ja is ezt a kitűnő szám­ot. Egy kicsit mintha taka­rékoskodtak volna a dísz­letekkel is, a táncosnők ruhájával is — ezt azon­ban aligha kérheti szá­mon bál­fti is, hisz gébi­­nes műsorról van szó... I (hary) .­­ f & Kamara Varietéd. G­ebines vanete i­­­mámra NÉPSZAVA Magyar—bolgár tudományos és kulturális munkaterv 1967-68-ra A Művelődésügyi Mi­nisztériumban kedden aláírták a magyar—bol­gár tudományos és kultu­rális együttműködési egyezmény 1967—1968. évi munkatervét Az okmányokat, magya­r részről dr. Polinszky Ká­roly művelődésügyi mi­niszterhelyettes, bolgár részről Jossif Toskov, a bolgár nemzetközi kultu­rális kapcsolatok bizott­ságának alelnöke írta alá. Vaszil Bogdanov, a Bol­gár Népköztársaság buda­pesti nagykövete kedd es­te — a munkaterv­ alá­írása alkalmából —''foga­dást adott a nagykövetsé­gen. (MTI) Fesztiválok, országos kiállítások... Elkészült 1967 nagyobb kulturális eseményeinek menetrendje Az Országos Népműve­lési Tanács mellett műkö­dő művészeti albizottság jóváhagyta a fesztiválok és egyéb nagyobb kultu­rális rendezvények idei programját, amely gazda­gabb és változatosabb lesz, mint a korábbi években. A sort március 15. és áp­rilis 4. között a nemzetközi mozgalmi dalfesztivál nyitja. Április 4-én kezdő­dik Balatonszárszón a Jó­zsef Attila szavalóverseny, s áprilisban lesz Miskol­con a fotószakkörök or­szágos kiállítása is. A má­jusi programból a Váci »■Duna-kanyar dalostalál­kozó«, a tánc- és dzsessz­­zenekarok salgótarjáni se­regszemléje és a főváros­ban a képzőművészeti kö­rök országos kiállítása emelkedik ki. Júniusban tartják Szarvason a Justh Zsi­gmond országos szín­játszó napokat, a pedagó­gus-kórusok soproni talál­kozóját, Szolnokon az al­földi népi táncosok sereg­szemléjét, júliusban pedig Szegeden a szakszerveze­tek népi táncfesztiválját. Augusztus eseménye lesz Veszprémben a nemzetisé­gi népitánc-verseny, Mező­kövesden az országos Kis- Jankó Bori emlékpályázat A Vasas szimfonikus ze­nekarainak »mérkőzésére» szeptemberben, énekkari fesztiváljára novemberben kerül sor a fővárosban. Ugyancsak novemberben rendezik Pécsett az or­szo­pós bábjátékos napokat. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évforduló­jának méltó megünneplé­sére is gazdag kulturális program készül. . így. í­­gy.) HORIZONT — AZ Egyetemi Színpadon es­tiek 1,5 előadások és színész­ estek lesznek a következő hetekben és hónapokban. Az irodalomtörténeti sorozatban Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Tóth Árpád, Juhász Gyula és Sza­bó Lőrinc estet rendeznek. Január 12-án tartja Mensáros László irodalmi tétjét huszon­ötödik alkalommal ezen a színpadon, ahonnnan az ösz­­szeállítás sikere felivett. Feb­ruár 15-án Margitta­ Agi, a miskolci Nemzeti Színház,­­február 27-én Fodor Tamás, a József Attila Színház, már­cius 13-án Nagy Attila, a Thália színház, április 24-én Békés Itala, a Madách Szín­ház tagja ad önálló színészi estét. 1967. január 11

Next