Népszava, 1967. március (95. évfolyam, 51-76. sz.)

1967-03-17 / 65. szám

SZÍNHÁZMŰVÉSZETI SZÖVETSÉG „Irodalom és Színház”, dunántúli színházak fesztiválja, magyar darabok Balatonfüreden Beszélgetés Kazimir Károllyal, Marton Endrével és Sulyok Máriával Több mint egy évtizede már, hogy a Művészeti Szakszervezetek Szövetsé­gével karöltve, az illető szakszervezet segítségével, vele szoros együttműkö­désben, három fontos művészeti szövetség vég­zi hasznos munkáját a Gorkij fasorban: a Szín­házművészeti Szövetség, a Filmművészek Szövetsége és a Táncművész Szövet­ség. A három szakszövetség egy-egy művészeti ágnak nem érdekvédelmi, hanem szakmai társadalmi tömö­rülése, a művészeti ág sti­­láris, műsorpolitikai, ön­kéntes továbbképzési gondjainak, tapasztalat­cseréinek,­­ nemzetközi kapcsolatainak ápolására, fejlesztésére. Ezeknek a művészeti szövetségeknek a fontos munkája nem folyik a nagy nyilvánosság előtt — nem is kíván gyakran ilyen nyilvánosságot. Az évek során azonban vala­mennyi ágazatban sokat fejlődött ez a munka, ha­tása a közönségre sem kö­zömbös, egyes megnyilvá­nulásai közvetlenül a színház-, illetve moziláto­­gató közönségre tartoz­nak. Nem érdektelen egy­szer a nyilvánosság előtt foglalkozni e szövetségek munkájával. Azok közül a művészek közül beszél­gettünk néhármya­l, akik lelkesen végzik ezt a csendes munkát. Elsőnek a Színházművészeti Szö­vetség három vezetőségi tagjával, Kazimir Ká­rollyal, Marton Endrével és Sulyok Máriával. Művészi minőségben — Bármilyen képtele­nül hangzik is — mondja Sulyok Mária —, mi, szí­nészek, legtöbben nem­, szeretjük a nyilván­ossá­got. Pontosabban csakis a színpadi, színészi és ezzel összefüggő nyilvánosságot szeretjük. Vegye tehát úgy, hogy nem szövetségi elnöki, hanem művészi minőségemben beszélek. A két rendező csatlako­zik a kívánsághoz És csak ezután kezdődik a fesztelen diskurzus. — A szövetség munká­ját elég nehéz belezsúfol­ni egy beszélgetésbe — mondja Kazimir Károly. — Rendkívül szerteágazó. A színészi, rendezői, dra­maturg, szcenikai és a többi tagozat különféle vitáiról, ankétjaiiról itt talán nem is szólnék. In­kább arról, ami közvetle­nül érinti a közönséget. Még ez is túlontúl sokfé­le. Hogy csak egy példát említsek, a hagyományok ápolása is a dolgaink kö­zé tartozik — s ha ma az emberek Budapesten a Hevesi Sándor téren, Dit­­rói Mór utcán járnak, megállnak egy percre Horváth Árpád szobra vagy Pünkösti Andor em­léktáblája előtt a debre­ceni színházban, illetve a Madách Kamaraszínház­nál — mindebben a mi törekvéseinkkel és ered­ményeivel is találkoznak. Ezt csak úgy a sokból ki­ragadva említem. Általá­­ban iparkodunk minden­ben jelen lenni, ami köz­vetlenül vagy közvetve a színművészet világát il­leti. — Aminek őszintén örülünk, mind több jeles művész vesz részt a kü­lönféle szövetségi munkák­ban. A problémák ma lé­nyegesen módosultak, akárcsak a tíz év előtti­hez viszonyítva is. Hogy mást ne említsek, azóta van tévé, amely például lényegesen módosította a vidéki színházak egész fogalmát és helyzetét — Valóban módosította — folytatja Marton End­re —, és ezzel a vidéki előadások nívós és elfo­gulatlan megvitatásának jelentősége még csak nőtt. A rendezői szekció tevé­kenységének fontos része az ilyen természetű vi­tatkozás, mind vidéki, mind fővárosi előadások kapcsán. Közös vita­­ a PEN klubbal ■­­ Olykor rendkívül ér­dekes, általános esztétikai témákra szélesülnek ki a vitáink. A Czillei és a Hunyadiak vitája például kiváló alkalom volt arra, hogy a klasszikusok keze­lésének, a hozzányúlás le­hetséges és egészséges ha­tárainak kérdését meg­­hányjuk-vessük. — Áprilisban a PEN- klubbal közösen nagyobb­­szabású, egész napos vi­tát rendezünk a Fészek­ben irodalom és színház kapcsolatáról. A téma vi­lágviszonylatban feszült­ségekkel teli, amióta Ar­thur Miller hevesen expo­nálta, nem éppen színház­­támogató hangsúlyokkal. Sebaj, úgy szép a vita, ha zajlik. Természetesen a dramaturg és a szcenikai tagozat is bekapcsolódik ebbe a vitába. A beszélgetés végképp feloldódik, már gyorsíró sem követhetné, hogy mi­ről ki tájékoztat. A du­nántúli színházak feszti­váljáról beszélgetünk, amelyet április 17 és 21 között szervez a szövet­ség Kaposvárott. Csupa mai magyar mű kerül itt színre. A helybeliek Gör­gey Gábor »Rokokó há­­ború«-ját, a győriek Tarr Ferenc »Örök­ harag« cí­mű komédiáját játsszák, a veszprémiek Sarkadi Imre »Ház az udvarban« című darabját. A Pécsi Balett is fellép a feszti­válon. A megyei tanács négy művészi díjjal tá­mogatja a fesztivált, amelyet szakmai vitával kötnek egybe. Ugyancsak a szövetség patronálásával rendezik meg az idén júliusban is a magyar darabok immár hagyományos balatonfü­redi bemutatóját. Törődés a fiatalokkal — De a színészek leg­nagyobb­­fesztiválja­« ma már a televíziós közvetí­tések sokasága — mondja Sulyok Mária. — És ha már egyszer beszélünk a szövetségi munkáról — amit a jövőben sincs szán­dékunkban gyakran meg­cselekedni —, akkor szól­junk a fiatalokról és a továbbképzésről is. Vég­tére, akik itt vagyunk, mindhárman tanárok ,is vagyunk a főiskolán. A múlt évad végén csinál­tunk egy elég sikerült be­szélgetést a korábbi évek­ben végzett fiatalokkal. Általában fontos, hogy amennyire lehet, nyomon kövessük a fejlődésüket. És segítsük, amennyire tudjuk. Nem könnyű, hi­szen a színészek estéről es­tére játszanak — de azért igyekszünk. Ezt cé­lozza a­­Bemutatkozunk« című est ebben a hónap­ban a Fészekben, előadó­­művész-tagoz­atunk és a Déryné Színház rendezé­sében, hogy az utóbbi színiház ifjú művészei megmutathassák előadói adottságaikat. Igyekszünk majd az efféle tevékeny­séget kiszélesíteni, ilyen­fajta megmutatkozási le­hetőséget biztosítani más­más színházak fiataljai­nak. Nagyon szerényen érin­tettük a szövetség mun­káját. Még a baráti be­szélgetésnek is csak el­enyésző részét közölhet­tük — jobbára azt, ami ebből a munkából köz­vetlenül érdekli a nagy­­közönséget. Még azt sem teljesen, hiszen a szceni­kai tagozat által patro­nált különféle bel- és külföldi színházi kiállítá­sok, a megemlékezések a színházi és színészi év­fordulókról ugyancsak idetartoznának. A szövetség, amely sok segítséget kap a szakszer­­vezettől és mindenben együttműködik vele — a színházművészet és a szín­házi közönség hasznára fejti ki tevékenységét. A beszélgetés is úgy és azért ér véget, mert a művé­szeknek — részben még esti színházi elfoglalt­ságuk előtt — szö­vetségi tennivalójuk akad. Marton Endrének például az, hogy leutaz­zék Pécsre, megnézni a Helytartót — volt tanít­ványának a rendezésében. A szövetségben tömö­rült művészek ilyen mó­don is teljesítik művészi hivatásukat. Rajk András Tónagy Sándor: Nyugtalanság Ne higgye, hogy köny­­nyelmű ember vagyok, olyan forgószél természe­tű. Nem. Minden ponto­san a helyén van az éle­temben, lehűltem, meg­nyugodtam. Fél hatkor kelek, gyors mosdás, reg­geli, aztán indulás a gyárba. Tíz perc séta a buszig, öt perc várakozás, a kanyarból előbújik az Ikarus. Annyira ismerő­sek, beidegzettek a moz­dulatok, az ember nem is gondol arra, hogy más­ként is lehetne, így van ezzel talán mindenki. Es­te ugyanígy haza, persze, kicsit fáradtabban, de szinte jólesik ez a fáradt­ság is. Le sem vetkőzöm, megyek bevásárolni, s mire jön az asszony, min­den készen várja. Aztán olvasgatok vagy a televí­ziót nézem. Néha kár­tyázunk a sógorokkal, persze, nem pénzre, csak úgy, szórakozásból. Mon­dom, kialakult az én éle­tem, nehéz lenne ezen változtatni. Van két fiam, az egyik tizenegy, a má­sik tizenhárom éves, van egy szépen berendezett lakásom, kétszobás, össz­komfortos, igényeimhez méretezve mindenem meg­van, szóval... elégedett vagyok... De az elégedettség, higy­­gye el, nagyon furcsa vala­mi. Elég egy kis semmi­ség s úgy összekevered­nek az emberben a dol­gok, hogy aztán alig tud kiigazodni Reggelenként a busz­megállóban mindig talál­koztam egy lánnyal. Tud­ja, hogy van az, akarat­lanul is ismerősökké lesz­nek az emberek, később már valami köszönésfélét is motyognak, s szinte csodálkozik az ember, ha hiányzik valaki a félig is­mert arcok közül. Nem tudom, volt-e már így maga is? A lány? ... No, ne gon­doljon valami romantikus szerelmi történetre. Ilyes­miről szó sincs. Egy ked­ves, fiatal, üde teremtés­ről van szó csupán, egyik utastársamról a sok közül. Valahol a környéken la­kik. Minden reggel pon­tos időben megjelent, hét­főn mindig egy gondosan összehajtott fehér köpenyt hozott a karján. — Hétfő van — mond­tam egyszer mosolyogva. Csodálkozva nézett rám. — Igen — válaszolt hi­degen. Már megbántam, hogy szóltam hozzá, de folytat­nom kellett a beszélge­tést, ha már belekezdtem. — A köpeny mond­tam —, a köpeny juttat­ja mindig eszembe, hogy hétfő van... Nevetett. Aztán minden reggel váltottunk néhány szót. Beszédes, kedves lány volt, tizenkilenc éves. Minden tizenkilenc éves lány kedves. Tudtam, hogy udvarol neki egy fiú, azt is elmesélte, hogy techni­kumba jár. Vizsgák előtt együtt drukkoltam vele. — Matek? — kérdez­tem másnap. — Négyes. — Technológia? — Csak hármas — mondta pironkodva. Úgy repült reggelente a megállóhoz, mint egy ma­dár. Jó volt ránézni, lát­szott rajáé­, hogy boldog. Nem gondoltam semmire, higgye el. Egyszerűen csak hozzá tartozott reggeli hangulatomhoz... Azaz: eleinte nem gon­doltam semmire. Egyszer késve jött, két buszt is elengedtem. ■— Valami baj vann? — kérdeztem. Szomorú volt, ilyennek még sohase lát­tam. — Vége, mindennek vé­ge ... Meg is mondtam neki... Elmesélt mindent, lát­tam rajta, örül, hogy ki­beszélheti magát. Ma­gamnak se mertem beval­lani, de így utólag már elmondhatom: örültem egy kicsit. Reményked­tem. Hátha. — Fáj? — Fáj ... Kicsit. — És nincs más megol­dás? — Nincs. Egyszerre, nem tudom, miért, eltá­volodtunk egymástól. Va­lami nehéz lett, érthetet­len, fölösleges. Az ember tudja, mit akar. A fölös­leges dolgoktól idejében meg kell szabadulni. Vé­gig kell nézni az életen, hátrafelé is, előre is. Fő­leg előre. Megmondtam neki mindent. Erre ő: sze­ret, szeret, szeret... Felszálltunk a buszra. Szorosan egymás mellett álltunk, zavarban voltam. Aztán már mindig zavar­ban voltam a lány tár­saságában. A reggeli tár­salgásokba ügyetlen cél­zásokat, butácska jelzése­ket kevertem, de mintha észre sem vett volna semmit. Bolondság. Most már én is nevetek rajta. Naponta frissen borotvált arc, fehér ing, mintha fő­mérnök tettem volna, és nem esztergályos. Nyugta­lan voltam, nyugtalan. Végig kell nézni az éle­ten. Hm. Honnan szed­hette ezt ez a lány? Biz­tosan olvasta valahol. De igaza van, akárhogy is nézzük, igaza van. Hátra­felé is, előre is. Hátra­felé? Gyár. Tizennyolc éve ugyanaz a műhely, kopár, füstös falak, ugyan­az a munka. A megszo­kás, a kellemes nyugalom hirtelen elviselhetetlenné vált. Előre? Még huszon­két év ugyanabban a műhelyben, ugyanazon a gépen. Elégedetlenkedő feleség, mindig többet akaró gyerekek. Lau fény­képezőgépet szeretne, minden barátjának van fényképezőgépe. Zoli magnetofont, megbolon­dult a magnetofonért... Egyszer a presszóban megkérdezte a lány:­­— Mondja, tulajdon­képpen mit akar maga tőlem? Elszégyelltem magam, nem a lány előtt, önma­gam előtt. Valóban, mit is akarok tőle?... Hetekig úgy dolgoztam, mint egy megszállott. A rúdia hasította a vasat, a forgácsok megszínesed­tek. Jó volt dolgozni, na­gyon jó. A meós mérics­kélt, rámmosolygott, bó­lintott és elment. Fütyö­­részni kezdtem. Kicserél­tem a kést, a kész dara­bot megm­értem a kali­berrel. Jó. Most már ne­ve is van: PX valahá­nyas ... Komoly kis al­katrész ... A feleségem még ma sem érti, mert indulok negyedórával korábban a gyárba. Azt mondtam ne­ki,­ hogy műszak előtt szeretem alaposan meg­vizsgálni a gépet, mindig előfordulhat valami kis hiba, amit legjobb idejé­ben kijavítani. 1967. március 17 NÉPSZAVA IT ----- A­­Szevasz, Verán című új magyar játék­film nagyobb részét Zala­egerszegen és a közeli Nagykapornakon forgat­ták. Mindkét helyen csü­törtökön mutatták be a filmet, az alkotók jelen­létében. * Vasas képzőművé­szek kiállítása nyílt Mis­kolcon Ember- és mun­kásábrázolás címmel a Megyei Művelődési Ház­ban. Hét kiváló vendég művész az áprilisi koncerteken Ravi Shankar indiai szi­­tárművész (indiai húros hangszer) nyitja meg az áprilisi zenei vendégek bu­dapesti fellépéseinek so­rát, ötödikén mutatkozik be a Zeneakadémián. Első karmestervendégünk az olasz Francesco Cristofoli lesz, aki az Állami Hang­versenyzenekar élén Niel­sen, Mozart és Mendels­sohn műveket dirigál. Olasz zongoraművésznőt üdvözölhetünk Glorai Lanniban, aki a zongora­­bérlet keretében lép fel a Zeneakadémián, április hó 9-én. A Filharmónia Kamara­terme sem marad rangos zenei program — és kül­földi művész — nélkül. Itt fogadhatják a zeneba­rátok Hyman Bress afri­kai születésű, Kanadában élő hegedűművésznőt 12-én. Ugyancsak a Ka­maraterem vendége lesz Kieli Baekkelund, Skandi­návia híres zongoraművé­sze, önálló estjét 18-án tartja. A kitűnő Beetho­­ven-interpretátor Jacob Lateiner amerikai zongo­raművész játékában a Ze­neakadémián gyönyörköd­hetünk, itt lép dobogóra a hónap utolsó vendége­ként Ann Schein zongora­­művésznő is. (k.) „Buda­pest-kiá­llít­ás” Bécsben A bécsi városházán áp­rilis 1-én megnyílik a Budapest című kiállítás, viszonzásaképpen a ta­valy nálunk, a Műcsar­nokban rendezett bécsi bemutatónak. A fővárosi tanács és a Kultúrkap­­csolatok Intézetének ren­­dezésében nyíló kiállítá­son Budapest fejlődését gazdag fénykép- és ma­kettválasztékon tekinthe­tik meg a bécsiek. A ki­állítás megnyitójára Sar­lós Istvánnak, a főváro­si tanács elnökének ve­zetésével küldöttség uta­zik az osztrák fővárosba. Az angol kormány meghívására március vé­gén négy tagú magyar építészn­elegáció utazik Angliába. Ugyanekkor M. Arty, a brüsszeli Palais des Beaux Arts igazgató­ja zenei életünk tanulmá­nyozására hazánkba ér­kezik, s több magyar mű­vészegyüttes műsorát te­kinti meg, esetleges szer­ződtetések céljából. (gy.) Mai finn képzőm­űvészet A baráti Finnország mai festészetével és szobrásza­téval — a Műcsarnokban megrendezett kiállítás előtt — nem találkozott szemtől szembe a magyar közönség. Iparművészetük alkotásaival nem is olyan régen, az Ernst Múzeum nagy sikerű kiállításán is­merkedhettünk, és miután az is köztudott, hogy or­szágukban az anyagi és szellemi kultúra általáno­san magas színvonalon áll, nem volt meglepő képzőművészetük kiegyen­lített színvonala, igényes­sége , de tartózkodása sem a mai nyugati mű­vészet szélsőségeitől. Közönségünk nagy része azonban még így is sok meglepőt, újszerűségével megdöbbenést okozót ta­lálhatott a látottakban, hiszen nálunk a legutób­bi időkig ritkaságszámba mentek a hasonló felfo­gású alkotások kiállításai. Ami az iparművészet tár­gyainál természetesnek tűnt — a modern kor szemléletének, életritmu­sának formákkal, színek­kel, arányokkal és nem »leolvasható« vagy konk­rét emlékeket ébresztő té­mákkal történő kifejezése — az a festmények és szobrok esetében sokak számára még szokatlan volt. A kiállításon termé­szetesen nemcsak ilyen el­vont alkotásokat láthat­tunk Voltak olyan képek, amelyek az északi telek és fehér éjszakák konkrét élményét tolmácsolták; voltak rajzok, amelyek a karikatúra határát súrol­va bíráltak társadalmi je­lenségeket és innen a fel­fogások sokféle árnyalata vezetett az »Érzelmes vad­virág« absztrakt expresz­­szionizmusáig, a torlódó jégtáblák kubisztikus tömbjeiig, az ősi korok ar­chaikus művészetét idéző lófej-szoborig. Így a finn kiállítás egy kis ország művészetének­ tükrében a nyugat-euró­pai művészetről adott színvonalas tudósítást és szemléltette azt a forma­kultúrát, melynek alapján a mindennapok művésze­te, az iparművészet is oly magasra fejlődhetett Finn­országban. (havas) — Március 27-én vala­mennyi színházunkban — a világ más színházaiban is felolvassák Helene Weigelnek, Brecht özve­gyének a Berliner En­semble igazgatójának a színházi világnapról meg­emlékező üzenetét. — Az Irodalmi Színpad március 21-én este 7 óra­kor bemutatja Thurzó Gábor Az oroszlán torka és Vészi Endre Statiszti­ka című egyfelvonásosát. M­ŰSOROK Operaház: Párizs lángjai (K. bérl. 7. ea. 7). — Erkel Színház: Szerelmi bájital (10. bérL 7. ea. 7). — Nemzeti Színház: Czillei és a Hunya­diak (7). — Katona József Színház: A csörgősipka (7). — Vígszínház: Cyrano de Berge­rac (bemutató bérL 5. ea. 7). József Attila Színház: A kak­tusz virága (7). — Madách Színház: Szent Johanna (7). — Madách Kamara Színház: Enyhítő körülmény (7). Thália Színház: Tóték (7). — Fővárosi Operettszínház: My fair Lady (E. bér­. 3. ea. 7). Bartók Színház (az Operett­­színházban): Copperfield Dá­vid (du. 3). — Zeneakadémia: MÁV Szimfonikusok, vez. Mi­­loslav Berind, közr. Szabó Csilla (MÁV-bérl. 12. fél 8). Kamaraterem: Beethoven ösz­­szes hegedű—zongoraszonátái (Pallagi János—Wehner Ti­bor, fél 8). — Irodalmi Szín­pad: Simon István-est (V. bérl. 2. en. 7). — Vidám Szín­pad: Nyugalom, a helyzet változatlan! (fél 8). Kis Színpad: Férj vadász (bemuta­tó, 7). — Állami Bábszínház: Dani Bogárországban (de. 10); Szentivánéji álom (felnőttmű­sor, Évszakok zenéje, 5. este 7). — Kamara Varieté: Sztrip 10 (6, fél 9). KOSSUTH RÁDIÓ 4.30: H. Időj. 4.32: Z. 4.45: Falurádió. S. H. Időj. 5.30: Reggeli krónika. 6: H. Időj. 4.30: H. Időj. 7: Reggeli kr. II. 7.30: Új könyvek. 7.45: Mit főzzünk? 8: H. Időj. Mű­sorok. 8.22: Szórak. 7. 9.04: Bihari József szerepeiből. 10: H. Hazai lapsz. Időj. 10.10: Óvodások más. 10.30: Anya­nyelvünk. 10.35: Zenés játék­ból. 10.59: Lottó. 11: Iskola­rádió. 11.30: Haydn: Esz-dúr szimfónia. 11.57: Műsor. 12: H. Lottó. Időj. 12.15: Táncz. koktél. 13: Pesti színházmás. 18.03: Hasznos tanácsok. 13.08: Operarészt. 13.50: Ismeretlen hangszeres magyar táncok. 14.50: Napköziseknek. 15: H. Időj. 15.15: Zenei üzenetek. 15.55: Hgv. a stúdióban. 16.35: Operettekből. 16.57: Műsor. 17: H. Nemzetk. lapsz. Időj. 17.15: Bartók: II. zongoraver­seny. 17.45: Választ az or­szág. 18: Új Zenei Újság. 18.40: Hozzon egy dalt Buda­pestre! 18.45: Néps 7. 19: Es­ti kr. Sport. 19.35: A gép­írók. Rádiójáték. 20.49: Hírek. Időj. 20.53: Kodály Zoltánra emlékezünk. 22: Ilírek. Időj. 22.20: Operettrészt. 23.10: Ka­marai. 24: Hírek. Időj. 0.10: Énekegyüttes. PETŐFI RÁDIÓ 4.26—7.58: Azonos a Kos­suth adóval. 6.20: Torna. 10: Könnyűz. 10.26: Látogatás Szé­kely Mihálynál. (Hangi.). 11.02: Fekete István írása. 11.12: Fmsz. együttesek vetél­kedője. 11.42: Válasz a hall­gatónak. 11.57: Zkri muzsika. 13: Versek. 13.15: Szórak.­z. 14: H. Idős. 14.08: J. Strauss­­művek. 14.27: Eszperantisták. 14.32: Könnyűz. 15.15: Riport az MTI-ről. 15.25: Fúvósz. 15.35: Falusi percek. 15.40: Székely M. énekel. 16: Hírek. Időj. 16.05: Magyar muzsika. 16.22: Két karcolat. 16.32: Wie­­niawski: Fantázia. 16.50: Szántó Jenő műsora. 17: Táncz. 18: H. Időj. 18.05: Gel­­lért E. írása. 18.20: Cigány­dalok. 18.40: Láttuk, hallot­tuk. 19: Filmz. 19.09: R. Ko­rer zongoraestje. Közb. 19.54: Mese. 20: Esti kr. II. 21.05: Országjárás. 22: Szimf. mű­vek. 23: H. Időj. URH 18: H. Időj. 18.05: Tánczenei koktél. 18.50: URH zenei ka­lauz. 19.58: Hände­l-oratórium. 21.43: Rahmaninov, d-moll trió. 22.30: Áriák. 23: H. Időj. TELEVÍZIÓ 8.05: Orosz nyelv, ált. isk. V. 9.30: Nyomok az óceán­ban. Magv. besz. szovjet film ism. (10 éven felül). 10.50: A képzőművészet története. 13* A posztimpresszionizmus. Is­métlés. 11.20: Telesport ism. 13.35: Orosz nyelv ism. 18.50: Ki miben tudós? Földrajz­­középdöntő. Közb. 19: Peda­gógusok fóruma. POZSONYI TV 17.45: Tudomány, technika. 18.35: Kisfilm lengyel ejtőer­nyősökről. 19: Tv-híradó. 19.30: Fehér péntek. 21.30: Marek Culen emlékezete. 22.20: Hét 16 meg a babér. A KOHÓIPARI ÉRTÉKESÍTŐ KÖZPONT értesíti ügyfeleit, hogy 1967. március hó­napban — a helyiség festése miatt — csak egy alkalommal, április hónapban a régi rend szerint kéthetenként, az alábbi idő­pontokban szervezi meg a METALLOGLO­­BUS Jász u. 7. szám alatti kultúrtermében a felesleges készletek értékesítését elősegítő BÖRZÉKET 1967. március 21-én, április 11-én, április 25-én, keddi napokon, 9 órai kezdettel Kérjük ügyfeleinket, hogy börzéinket mi­nél gyakrabban látogassák mind a felesle­gek értékesítése, mind a hiányanyagok be­szerzése céljából Felvilágosítást ad: DR. HARSÁNY­ IGNÁC, 2#5—530

Next