Népszava, 1967. március (95. évfolyam, 51-76. sz.)
1967-03-17 / 65. szám
SZÍNHÁZMŰVÉSZETI SZÖVETSÉG „Irodalom és Színház”, dunántúli színházak fesztiválja, magyar darabok Balatonfüreden Beszélgetés Kazimir Károllyal, Marton Endrével és Sulyok Máriával Több mint egy évtizede már, hogy a Művészeti Szakszervezetek Szövetségével karöltve, az illető szakszervezet segítségével, vele szoros együttműködésben, három fontos művészeti szövetség végzi hasznos munkáját a Gorkij fasorban: a Színházművészeti Szövetség, a Filmművészek Szövetsége és a Táncművész Szövetség. A három szakszövetség egy-egy művészeti ágnak nem érdekvédelmi, hanem szakmai társadalmi tömörülése, a művészeti ág stiláris, műsorpolitikai, önkéntes továbbképzési gondjainak, tapasztalatcseréinek, nemzetközi kapcsolatainak ápolására, fejlesztésére. Ezeknek a művészeti szövetségeknek a fontos munkája nem folyik a nagy nyilvánosság előtt — nem is kíván gyakran ilyen nyilvánosságot. Az évek során azonban valamennyi ágazatban sokat fejlődött ez a munka, hatása a közönségre sem közömbös, egyes megnyilvánulásai közvetlenül a színház-, illetve mozilátogató közönségre tartoznak. Nem érdektelen egyszer a nyilvánosság előtt foglalkozni e szövetségek munkájával. Azok közül a művészek közül beszélgettünk néhármyal, akik lelkesen végzik ezt a csendes munkát. Elsőnek a Színházművészeti Szövetség három vezetőségi tagjával, Kazimir Károllyal, Marton Endrével és Sulyok Máriával. Művészi minőségben — Bármilyen képtelenül hangzik is — mondja Sulyok Mária —, mi, színészek, legtöbben nem, szeretjük a nyilvánosságot. Pontosabban csakis a színpadi, színészi és ezzel összefüggő nyilvánosságot szeretjük. Vegye tehát úgy, hogy nem szövetségi elnöki, hanem művészi minőségemben beszélek. A két rendező csatlakozik a kívánsághoz És csak ezután kezdődik a fesztelen diskurzus. — A szövetség munkáját elég nehéz belezsúfolni egy beszélgetésbe — mondja Kazimir Károly. — Rendkívül szerteágazó. A színészi, rendezői, dramaturg, szcenikai és a többi tagozat különféle vitáiról, ankétjaiiról itt talán nem is szólnék. Inkább arról, ami közvetlenül érinti a közönséget. Még ez is túlontúl sokféle. Hogy csak egy példát említsek, a hagyományok ápolása is a dolgaink közé tartozik — s ha ma az emberek Budapesten a Hevesi Sándor téren, Ditrói Mór utcán járnak, megállnak egy percre Horváth Árpád szobra vagy Pünkösti Andor emléktáblája előtt a debreceni színházban, illetve a Madách Kamaraszínháznál — mindebben a mi törekvéseinkkel és eredményeivel is találkoznak. Ezt csak úgy a sokból kiragadva említem. Általában iparkodunk mindenben jelen lenni, ami közvetlenül vagy közvetve a színművészet világát illeti. — Aminek őszintén örülünk, mind több jeles művész vesz részt a különféle szövetségi munkákban. A problémák ma lényegesen módosultak, akárcsak a tíz év előttihez viszonyítva is. Hogy mást ne említsek, azóta van tévé, amely például lényegesen módosította a vidéki színházak egész fogalmát és helyzetét — Valóban módosította — folytatja Marton Endre —, és ezzel a vidéki előadások nívós és elfogulatlan megvitatásának jelentősége még csak nőtt. A rendezői szekció tevékenységének fontos része az ilyen természetű vitatkozás, mind vidéki, mind fővárosi előadások kapcsán. Közös vita a PEN klubbal ■ Olykor rendkívül érdekes, általános esztétikai témákra szélesülnek ki a vitáink. A Czillei és a Hunyadiak vitája például kiváló alkalom volt arra, hogy a klasszikusok kezelésének, a hozzányúlás lehetséges és egészséges határainak kérdését meghányjuk-vessük. — Áprilisban a PEN- klubbal közösen nagyobbszabású, egész napos vitát rendezünk a Fészekben irodalom és színház kapcsolatáról. A téma világviszonylatban feszültségekkel teli, amióta Arthur Miller hevesen exponálta, nem éppen színháztámogató hangsúlyokkal. Sebaj, úgy szép a vita, ha zajlik. Természetesen a dramaturg és a szcenikai tagozat is bekapcsolódik ebbe a vitába. A beszélgetés végképp feloldódik, már gyorsíró sem követhetné, hogy miről ki tájékoztat. A dunántúli színházak fesztiváljáról beszélgetünk, amelyet április 17 és 21 között szervez a szövetség Kaposvárott. Csupa mai magyar mű kerül itt színre. A helybeliek Görgey Gábor »Rokokó háború«-ját, a győriek Tarr Ferenc »Örök harag« című komédiáját játsszák, a veszprémiek Sarkadi Imre »Ház az udvarban« című darabját. A Pécsi Balett is fellép a fesztiválon. A megyei tanács négy művészi díjjal támogatja a fesztivált, amelyet szakmai vitával kötnek egybe. Ugyancsak a szövetség patronálásával rendezik meg az idén júliusban is a magyar darabok immár hagyományos balatonfüredi bemutatóját. Törődés a fiatalokkal — De a színészek legnagyobbfesztiválja« ma már a televíziós közvetítések sokasága — mondja Sulyok Mária. — És ha már egyszer beszélünk a szövetségi munkáról — amit a jövőben sincs szándékunkban gyakran megcselekedni —, akkor szóljunk a fiatalokról és a továbbképzésről is. Végtére, akik itt vagyunk, mindhárman tanárok ,is vagyunk a főiskolán. A múlt évad végén csináltunk egy elég sikerült beszélgetést a korábbi években végzett fiatalokkal. Általában fontos, hogy amennyire lehet, nyomon kövessük a fejlődésüket. És segítsük, amennyire tudjuk. Nem könnyű, hiszen a színészek estéről estére játszanak — de azért igyekszünk. Ezt célozza aBemutatkozunk« című est ebben a hónapban a Fészekben, előadóművész-tagozatunk és a Déryné Színház rendezésében, hogy az utóbbi színiház ifjú művészei megmutathassák előadói adottságaikat. Igyekszünk majd az efféle tevékenységet kiszélesíteni, ilyenfajta megmutatkozási lehetőséget biztosítani másmás színházak fiataljainak. Nagyon szerényen érintettük a szövetség munkáját. Még a baráti beszélgetésnek is csak elenyésző részét közölhettük — jobbára azt, ami ebből a munkából közvetlenül érdekli a nagyközönséget. Még azt sem teljesen, hiszen a szcenikai tagozat által patronált különféle bel- és külföldi színházi kiállítások, a megemlékezések a színházi és színészi évfordulókról ugyancsak idetartoznának. A szövetség, amely sok segítséget kap a szakszervezettől és mindenben együttműködik vele — a színházművészet és a színházi közönség hasznára fejti ki tevékenységét. A beszélgetés is úgy és azért ér véget, mert a művészeknek — részben még esti színházi elfoglaltságuk előtt — szövetségi tennivalójuk akad. Marton Endrének például az, hogy leutazzék Pécsre, megnézni a Helytartót — volt tanítványának a rendezésében. A szövetségben tömörült művészek ilyen módon is teljesítik művészi hivatásukat. Rajk András Tónagy Sándor: Nyugtalanság Ne higgye, hogy könynyelmű ember vagyok, olyan forgószél természetű. Nem. Minden pontosan a helyén van az életemben, lehűltem, megnyugodtam. Fél hatkor kelek, gyors mosdás, reggeli, aztán indulás a gyárba. Tíz perc séta a buszig, öt perc várakozás, a kanyarból előbújik az Ikarus. Annyira ismerősek, beidegzettek a mozdulatok, az ember nem is gondol arra, hogy másként is lehetne, így van ezzel talán mindenki. Este ugyanígy haza, persze, kicsit fáradtabban, de szinte jólesik ez a fáradtság is. Le sem vetkőzöm, megyek bevásárolni, s mire jön az asszony, minden készen várja. Aztán olvasgatok vagy a televíziót nézem. Néha kártyázunk a sógorokkal, persze, nem pénzre, csak úgy, szórakozásból. Mondom, kialakult az én életem, nehéz lenne ezen változtatni. Van két fiam, az egyik tizenegy, a másik tizenhárom éves, van egy szépen berendezett lakásom, kétszobás, összkomfortos, igényeimhez méretezve mindenem megvan, szóval... elégedett vagyok... De az elégedettség, higygye el, nagyon furcsa valami. Elég egy kis semmiség s úgy összekeverednek az emberben a dolgok, hogy aztán alig tud kiigazodni Reggelenként a buszmegállóban mindig találkoztam egy lánnyal. Tudja, hogy van az, akaratlanul is ismerősökké lesznek az emberek, később már valami köszönésfélét is motyognak, s szinte csodálkozik az ember, ha hiányzik valaki a félig ismert arcok közül. Nem tudom, volt-e már így maga is? A lány? ... No, ne gondoljon valami romantikus szerelmi történetre. Ilyesmiről szó sincs. Egy kedves, fiatal, üde teremtésről van szó csupán, egyik utastársamról a sok közül. Valahol a környéken lakik. Minden reggel pontos időben megjelent, hétfőn mindig egy gondosan összehajtott fehér köpenyt hozott a karján. — Hétfő van — mondtam egyszer mosolyogva. Csodálkozva nézett rám. — Igen — válaszolt hidegen. Már megbántam, hogy szóltam hozzá, de folytatnom kellett a beszélgetést, ha már belekezdtem. — A köpeny mondtam —, a köpeny juttatja mindig eszembe, hogy hétfő van... Nevetett. Aztán minden reggel váltottunk néhány szót. Beszédes, kedves lány volt, tizenkilenc éves. Minden tizenkilenc éves lány kedves. Tudtam, hogy udvarol neki egy fiú, azt is elmesélte, hogy technikumba jár. Vizsgák előtt együtt drukkoltam vele. — Matek? — kérdeztem másnap. — Négyes. — Technológia? — Csak hármas — mondta pironkodva. Úgy repült reggelente a megállóhoz, mint egy madár. Jó volt ránézni, látszott rajáé, hogy boldog. Nem gondoltam semmire, higgye el. Egyszerűen csak hozzá tartozott reggeli hangulatomhoz... Azaz: eleinte nem gondoltam semmire. Egyszer késve jött, két buszt is elengedtem. ■— Valami baj vann? — kérdeztem. Szomorú volt, ilyennek még sohase láttam. — Vége, mindennek vége ... Meg is mondtam neki... Elmesélt mindent, láttam rajta, örül, hogy kibeszélheti magát. Magamnak se mertem bevallani, de így utólag már elmondhatom: örültem egy kicsit. Reménykedtem. Hátha. — Fáj? — Fáj ... Kicsit. — És nincs más megoldás? — Nincs. Egyszerre, nem tudom, miért, eltávolodtunk egymástól. Valami nehéz lett, érthetetlen, fölösleges. Az ember tudja, mit akar. A fölösleges dolgoktól idejében meg kell szabadulni. Végig kell nézni az életen, hátrafelé is, előre is. Főleg előre. Megmondtam neki mindent. Erre ő: szeret, szeret, szeret... Felszálltunk a buszra. Szorosan egymás mellett álltunk, zavarban voltam. Aztán már mindig zavarban voltam a lány társaságában. A reggeli társalgásokba ügyetlen célzásokat, butácska jelzéseket kevertem, de mintha észre sem vett volna semmit. Bolondság. Most már én is nevetek rajta. Naponta frissen borotvált arc, fehér ing, mintha főmérnök tettem volna, és nem esztergályos. Nyugtalan voltam, nyugtalan. Végig kell nézni az életen. Hm. Honnan szedhette ezt ez a lány? Biztosan olvasta valahol. De igaza van, akárhogy is nézzük, igaza van. Hátrafelé is, előre is. Hátrafelé? Gyár. Tizennyolc éve ugyanaz a műhely, kopár, füstös falak, ugyanaz a munka. A megszokás, a kellemes nyugalom hirtelen elviselhetetlenné vált. Előre? Még huszonkét év ugyanabban a műhelyben, ugyanazon a gépen. Elégedetlenkedő feleség, mindig többet akaró gyerekek. Lau fényképezőgépet szeretne, minden barátjának van fényképezőgépe. Zoli magnetofont, megbolondult a magnetofonért... Egyszer a presszóban megkérdezte a lány:— Mondja, tulajdonképpen mit akar maga tőlem? Elszégyelltem magam, nem a lány előtt, önmagam előtt. Valóban, mit is akarok tőle?... Hetekig úgy dolgoztam, mint egy megszállott. A rúdia hasította a vasat, a forgácsok megszínesedtek. Jó volt dolgozni, nagyon jó. A meós méricskélt, rámmosolygott, bólintott és elment. Fütyörészni kezdtem. Kicseréltem a kést, a kész darabot megmértem a kaliberrel. Jó. Most már neve is van: PX valahányas ... Komoly kis alkatrész ... A feleségem még ma sem érti, mert indulok negyedórával korábban a gyárba. Azt mondtam neki, hogy műszak előtt szeretem alaposan megvizsgálni a gépet, mindig előfordulhat valami kis hiba, amit legjobb idejében kijavítani. 1967. március 17 NÉPSZAVA IT ----- ASzevasz, Verán című új magyar játékfilm nagyobb részét Zalaegerszegen és a közeli Nagykapornakon forgatták. Mindkét helyen csütörtökön mutatták be a filmet, az alkotók jelenlétében. * Vasas képzőművészek kiállítása nyílt Miskolcon Ember- és munkásábrázolás címmel a Megyei Művelődési Házban. Hét kiváló vendég művész az áprilisi koncerteken Ravi Shankar indiai szitárművész (indiai húros hangszer) nyitja meg az áprilisi zenei vendégek budapesti fellépéseinek sorát, ötödikén mutatkozik be a Zeneakadémián. Első karmestervendégünk az olasz Francesco Cristofoli lesz, aki az Állami Hangversenyzenekar élén Nielsen, Mozart és Mendelssohn műveket dirigál. Olasz zongoraművésznőt üdvözölhetünk Glorai Lanniban, aki a zongorabérlet keretében lép fel a Zeneakadémián, április hó 9-én. A Filharmónia Kamaraterme sem marad rangos zenei program — és külföldi művész — nélkül. Itt fogadhatják a zenebarátok Hyman Bress afrikai születésű, Kanadában élő hegedűművésznőt 12-én. Ugyancsak a Kamaraterem vendége lesz Kieli Baekkelund, Skandinávia híres zongoraművésze, önálló estjét 18-án tartja. A kitűnő Beethoven-interpretátor Jacob Lateiner amerikai zongoraművész játékában a Zeneakadémián gyönyörködhetünk, itt lép dobogóra a hónap utolsó vendégeként Ann Schein zongoraművésznő is. (k.) „Budapest-kiállítás” Bécsben A bécsi városházán április 1-én megnyílik a Budapest című kiállítás, viszonzásaképpen a tavaly nálunk, a Műcsarnokban rendezett bécsi bemutatónak. A fővárosi tanács és a Kultúrkapcsolatok Intézetének rendezésében nyíló kiállításon Budapest fejlődését gazdag fénykép- és makettválasztékon tekinthetik meg a bécsiek. A kiállítás megnyitójára Sarlós Istvánnak, a fővárosi tanács elnökének vezetésével küldöttség utazik az osztrák fővárosba. Az angol kormány meghívására március végén négy tagú magyar építésznelegáció utazik Angliába. Ugyanekkor M. Arty, a brüsszeli Palais des Beaux Arts igazgatója zenei életünk tanulmányozására hazánkba érkezik, s több magyar művészegyüttes műsorát tekinti meg, esetleges szerződtetések céljából. (gy.) Mai finn képzőművészet A baráti Finnország mai festészetével és szobrászatéval — a Műcsarnokban megrendezett kiállítás előtt — nem találkozott szemtől szembe a magyar közönség. Iparművészetük alkotásaival nem is olyan régen, az Ernst Múzeum nagy sikerű kiállításán ismerkedhettünk, és miután az is köztudott, hogy országukban az anyagi és szellemi kultúra általánosan magas színvonalon áll, nem volt meglepő képzőművészetük kiegyenlített színvonala, igényessége , de tartózkodása sem a mai nyugati művészet szélsőségeitől. Közönségünk nagy része azonban még így is sok meglepőt, újszerűségével megdöbbenést okozót találhatott a látottakban, hiszen nálunk a legutóbbi időkig ritkaságszámba mentek a hasonló felfogású alkotások kiállításai. Ami az iparművészet tárgyainál természetesnek tűnt — a modern kor szemléletének, életritmusának formákkal, színekkel, arányokkal és nem »leolvasható« vagy konkrét emlékeket ébresztő témákkal történő kifejezése — az a festmények és szobrok esetében sokak számára még szokatlan volt. A kiállításon természetesen nemcsak ilyen elvont alkotásokat láthattunk Voltak olyan képek, amelyek az északi telek és fehér éjszakák konkrét élményét tolmácsolták; voltak rajzok, amelyek a karikatúra határát súrolva bíráltak társadalmi jelenségeket és innen a felfogások sokféle árnyalata vezetett az »Érzelmes vadvirág« absztrakt expreszszionizmusáig, a torlódó jégtáblák kubisztikus tömbjeiig, az ősi korok archaikus művészetét idéző lófej-szoborig. Így a finn kiállítás egy kis ország művészetének tükrében a nyugat-európai művészetről adott színvonalas tudósítást és szemléltette azt a formakultúrát, melynek alapján a mindennapok művészete, az iparművészet is oly magasra fejlődhetett Finnországban. (havas) — Március 27-én valamennyi színházunkban — a világ más színházaiban is felolvassák Helene Weigelnek, Brecht özvegyének a Berliner Ensemble igazgatójának a színházi világnapról megemlékező üzenetét. — Az Irodalmi Színpad március 21-én este 7 órakor bemutatja Thurzó Gábor Az oroszlán torka és Vészi Endre Statisztika című egyfelvonásosát. MŰSOROK Operaház: Párizs lángjai (K. bérl. 7. ea. 7). — Erkel Színház: Szerelmi bájital (10. bérL 7. ea. 7). — Nemzeti Színház: Czillei és a Hunyadiak (7). — Katona József Színház: A csörgősipka (7). — Vígszínház: Cyrano de Bergerac (bemutató bérL 5. ea. 7). József Attila Színház: A kaktusz virága (7). — Madách Színház: Szent Johanna (7). — Madách Kamara Színház: Enyhítő körülmény (7). Thália Színház: Tóték (7). — Fővárosi Operettszínház: My fair Lady (E. bér. 3. ea. 7). Bartók Színház (az Operettszínházban): Copperfield Dávid (du. 3). — Zeneakadémia: MÁV Szimfonikusok, vez. Miloslav Berind, közr. Szabó Csilla (MÁV-bérl. 12. fél 8). Kamaraterem: Beethoven öszszes hegedű—zongoraszonátái (Pallagi János—Wehner Tibor, fél 8). — Irodalmi Színpad: Simon István-est (V. bérl. 2. en. 7). — Vidám Színpad: Nyugalom, a helyzet változatlan! (fél 8). Kis Színpad: Férj vadász (bemutató, 7). — Állami Bábszínház: Dani Bogárországban (de. 10); Szentivánéji álom (felnőttműsor, Évszakok zenéje, 5. este 7). — Kamara Varieté: Sztrip 10 (6, fél 9). KOSSUTH RÁDIÓ 4.30: H. Időj. 4.32: Z. 4.45: Falurádió. S. H. Időj. 5.30: Reggeli krónika. 6: H. Időj. 4.30: H. Időj. 7: Reggeli kr. II. 7.30: Új könyvek. 7.45: Mit főzzünk? 8: H. Időj. Műsorok. 8.22: Szórak. 7. 9.04: Bihari József szerepeiből. 10: H. Hazai lapsz. Időj. 10.10: Óvodások más. 10.30: Anyanyelvünk. 10.35: Zenés játékból. 10.59: Lottó. 11: Iskolarádió. 11.30: Haydn: Esz-dúr szimfónia. 11.57: Műsor. 12: H. Lottó. Időj. 12.15: Táncz. koktél. 13: Pesti színházmás. 18.03: Hasznos tanácsok. 13.08: Operarészt. 13.50: Ismeretlen hangszeres magyar táncok. 14.50: Napköziseknek. 15: H. Időj. 15.15: Zenei üzenetek. 15.55: Hgv. a stúdióban. 16.35: Operettekből. 16.57: Műsor. 17: H. Nemzetk. lapsz. Időj. 17.15: Bartók: II. zongoraverseny. 17.45: Választ az ország. 18: Új Zenei Újság. 18.40: Hozzon egy dalt Budapestre! 18.45: Néps 7. 19: Esti kr. Sport. 19.35: A gépírók. Rádiójáték. 20.49: Hírek. Időj. 20.53: Kodály Zoltánra emlékezünk. 22: Ilírek. Időj. 22.20: Operettrészt. 23.10: Kamarai. 24: Hírek. Időj. 0.10: Énekegyüttes. PETŐFI RÁDIÓ 4.26—7.58: Azonos a Kossuth adóval. 6.20: Torna. 10: Könnyűz. 10.26: Látogatás Székely Mihálynál. (Hangi.). 11.02: Fekete István írása. 11.12: Fmsz. együttesek vetélkedője. 11.42: Válasz a hallgatónak. 11.57: Zkri muzsika. 13: Versek. 13.15: Szórak.z. 14: H. Idős. 14.08: J. Straussművek. 14.27: Eszperantisták. 14.32: Könnyűz. 15.15: Riport az MTI-ről. 15.25: Fúvósz. 15.35: Falusi percek. 15.40: Székely M. énekel. 16: Hírek. Időj. 16.05: Magyar muzsika. 16.22: Két karcolat. 16.32: Wieniawski: Fantázia. 16.50: Szántó Jenő műsora. 17: Táncz. 18: H. Időj. 18.05: Gellért E. írása. 18.20: Cigánydalok. 18.40: Láttuk, hallottuk. 19: Filmz. 19.09: R. Korer zongoraestje. Közb. 19.54: Mese. 20: Esti kr. II. 21.05: Országjárás. 22: Szimf. művek. 23: H. Időj. URH 18: H. Időj. 18.05: Tánczenei koktél. 18.50: URH zenei kalauz. 19.58: Händel-oratórium. 21.43: Rahmaninov, d-moll trió. 22.30: Áriák. 23: H. Időj. TELEVÍZIÓ 8.05: Orosz nyelv, ált. isk. V. 9.30: Nyomok az óceánban. Magv. besz. szovjet film ism. (10 éven felül). 10.50: A képzőművészet története. 13* A posztimpresszionizmus. Ismétlés. 11.20: Telesport ism. 13.35: Orosz nyelv ism. 18.50: Ki miben tudós? Földrajzközépdöntő. Közb. 19: Pedagógusok fóruma. POZSONYI TV 17.45: Tudomány, technika. 18.35: Kisfilm lengyel ejtőernyősökről. 19: Tv-híradó. 19.30: Fehér péntek. 21.30: Marek Culen emlékezete. 22.20: Hét 16 meg a babér. A KOHÓIPARI ÉRTÉKESÍTŐ KÖZPONT értesíti ügyfeleit, hogy 1967. március hónapban — a helyiség festése miatt — csak egy alkalommal, április hónapban a régi rend szerint kéthetenként, az alábbi időpontokban szervezi meg a METALLOGLOBUS Jász u. 7. szám alatti kultúrtermében a felesleges készletek értékesítését elősegítő BÖRZÉKET 1967. március 21-én, április 11-én, április 25-én, keddi napokon, 9 órai kezdettel Kérjük ügyfeleinket, hogy börzéinket minél gyakrabban látogassák mind a feleslegek értékesítése, mind a hiányanyagok beszerzése céljából Felvilágosítást ad: DR. HARSÁNY IGNÁC, 2#5—530