Népszava, 1967. április (95. évfolyam, 77–101. szám)
1967-04-01 / 77. szám
Ormos Gerő. Az asszony nagyon óvatosan lépegetett fölfelé a friss lépcsőkön, néha ösztönösen megtapintotta a falat, arra gondolt, milyen félelmetes, ha ilyen lépcsőnek nincs korlátja. Egészen más korláttal — állapította meg. — Lehet, hogy sohase fogom meg, de látom, tudom, érzem, a jelenléte biztonságot ad. Aztán lenézett a lába elé, érdekes, gondolta, menynyi port, szemetet hordanak össze építés közben a lépcsőkön is. A második emelet fordulójában aztán hirtelen megtorpant. Ebben a pillanatban éppen a poros, fekete keretes ablakot nézte, az új üvegeket, melyekre kereszteket rajzoltak szappannal, nehogy levegőnek nézze valaki.— Jó napot! — mondta kicsit felélénkülten, mint aki megörül, hogy ebben a korlát nélküli lépcsőházban emberrel találkozik. Az ember, akit megpillantott, a lépcsősor végén állt, háta mögül és két oldalról fény ömlött rá, az üres ajtónyílásokból. Hosszúnak tűnt alulról, pedig alacsony, vastag ember volt, erősen lőcslábú, feltűnően széles, egyenes vállú, rövid nyakú és nagy fejű. — Nem szabad itten járkálni, kérem. Az asszony megtorpant, jobb lába fent volt már a lépcsőn, szoknyája megfeszült a térdén, visszalépett gyorsan. — Miért? — kérdezte mosolyogva, zavartan, egy kis kacérsággal, hogy megpuhítsa a férfit. — Tessék nézni, korlát sincs még — felelt a férfi. — Ez még nem közlekedésre való. Az asszony bólogatott, nagyon helyes, tudja ő, hogy ez még nem közlekedésre való, hátranézett egy pillanatra, mintha attól tartana, hogy az üveg is eltűnt a vaskeretekből. — Csak a lakásomat szeretném megnézni — mondta gyerekes könyörgéssel. — Mondtam, nem lehet — felelt a férfi és nem mozdult, csak kicsivel jobban széttárta lábait, mint aki elszánt védelemre készül. — És honnan tetszik tudni, melyik lakás? — kérdezte. — Nem volt még semmiféle elosztás. — Tudom — mosolygott az asszony és megint föltette a jobb lábát az első lépcsőfokra. — Valaki lekeveredik innen és nekünk gyűlik meg a bajunk — mondta a férfi keményen. — Majd megkérem, hogy vigyázzon rám — és elindult, puhán, kacér tartással, egyetlen ujjal tapintgatta a falat. A férfi még mindig elállta az utat, nézte az asszony emelkedő, kinyúló lábát, nagyon formásnak találta, s arra gondolt, hogy pár hónap múlva biztosan nem kérné meg, hogy vigyázzon rá. — Melyik az a lakás? — kérdezte morogva és számolgatta magában, hányszor emeli szép lábait az asszony. — Harmadik emelet kettő. Most odaért, megállt, mert a férfi még mindig nem mozdult. Fölnézett rá, kigyulladt az arca, a férfi nagyon szépnek találta, nagyon biztosnak, elháríthatatlannak. És félre lépett. — Saját felelősségére — mondta. — Ahol nincs korlát, nem lenne szabad járkálni, de látom, kegyed megpróbálta, hát senki se felel. Szóval harmadik. — Igen — felelt az aszszony és benézett a középső lakásba. Nem is olyan nagy ez a férfi — gondolta. De roppant erős lehet. Különös, hogy kettesben vagyunk most ebben a mész, homok és festékszagú házban. — Fölkísér? — nézett rá váratlanul. — Lehet — mondta és találkozott a szemük. — Nehogy még valaki rám szóljon — magyarázkodott és elindult. — Nincs fönt senki — felelt más hangon és utána lépett, egészen közelről falta a lábát, hallotta szoknyájának puha suhogását. A nő megállt a harmadik emeleten, ott is fény ömlött be az üres ajtókon. — Ez lesz az — mondta a bal oldali lakáshoz fordulva. — Kettes — mondta mögötte a férfi. — Még csupa szemét minden. Az asszony arra gondolt, hogy sohase lépett be, így kettesben férfival a lakásába, kis tégladarabokat rugdalt szét az előszobában, benézett a konyhába, gyönyörködött a beépített bútorban, ez igen, mondta elégedetten. A férfi ott állt a háta mögött, őt nézte, a szép, sötét haját, a vállát, a szépen feszülő csípőjét és hallgatott. Aztán megfordult az asszony, hirtelen összenézett vele, s mintha már cinkosságot követtek volna el, elindult c nagyszoba felé. — Hát itt bizony éppen elég munka lesz, mire rendbehozzuk! — mondta egészen felszabadult hangon. — Az lesz — hagyta rá a férfi. Az asszony kiállt a szoba közepére, nézte a nyers falakat, a mennyezetet, a meztelen erkélyt. — Itt lesz a szekrény, majdnem háromméteres, összerakható — kezdett mutogatni. — Ide tesszük a garnitúrát, ide a kis szekrényt a tévével, ide a heverőt. — Szép lesz — mondta és elképzelte a lakást szépen berendezve, benne ezt a csinos aszszonyt, feszülő pongyolában és papucsban, hogyan festene, ha most hirtelen ilyen helyzetbe csöppennének?... Az asszony kisétált az erkélyre, lenézett a mélységbe, érezte, hogy a férfi szeme eszi a lábát, a csípőjét, arra gondolt, hogy talán soha többé így nem nézi senki a lakásában. — Na jó! — mondta éneklő sóhajtással. — Köszönöm, hogy fölkísért — és elindult vissza, a lépcsőház felé. — Marad? — dobta vissza egy pillanatra a fejét. — Lekísérem — mondta a férfi. — Veszélyes a járás. S amíg mentek lefelé, teleszívta magát az aszszonnyal * Korlát 2 1067- április 1 NÉPSZAVA Cyrano a Vígszínházban Hét esztendő után ismét feltűnt a Vígszínház színpadán a rettenthetetlen lovag, a nagy orrú vitéz, a félelmetes kardvívó, aki nemcsak a csatában áll derekasan helyt, hanem a költészet lidércesen ingoványos területein is. Az író, Rostand, főhőse alakját a romantika némiképp áporodott kelléktárából öltöztette fel. Számára semmi sem lehetetlen. Ha kell, egy egész sereggel veszi fel a harcot, egy szál karddal a kezében. Ugyanakkor költői képzelete, sziporkázó szavai felgyújtják a tüzet a leghidegebb női szívekben is. Orrának nagyságát maga túlozza el, a gátlást nem ismerő lovag legbelül tulajdonképpen kishitű. Ezért adja el szép szavait egy üres fejű szerelmesnek, úgy érezve, hogy legalább ezzel szerez elégtételt önmagának. Tulajdonképpen Cyrano de Bergerac élt. A XVII. században. Erről a költőről, kardforgatóról és tudósról mintázta Rostand a színpadi figurát Arról, aki még Moliére-e is hatott, a Megtréfált pedánsból majdnem szó szerint vette át a Scapin furfangjainak egyik jelenetét. Rostand Cyranója színpadra lépésétől kezdve a viták pergőtüzében áll. A kritikusok sanda tekintetekkel méregették a szertelen jellemábrázolást, lenézően szóltak a pergő szavú bombasztikus tirádákról. Velük szemben a közönség egyszeribe a szívébe fogadta, sikere több mint hatvan esztendeje tart, mind a mai napig. Kétségtelen, sokban igazuk van azoknak, akik megpróbálták ezt a saját édes szavaitól megrészegült hőst leparancsolni a színpadról. Hogy miért nem sikerült? Ez Rostand művészetének a titka. Mint ahogy ma mondanánk, nagyszerűen ismerte a színpadot, a játéknak minden lehetőségét. És ezekkel képes volt élni a legvégsőkig, így teremtett a lelke mélyén ripacs hőse köré a költészet színeiben szikrázó tündérvilágot, amelyben a mesterségesen tenyésztett szóvirágok, mondatfüzérek is életszerűen ragyognak. Korabeli hatását még az is fokozta, hogy a legvadabb naturalizmus idején roppant ez a hetyke vitéz a színpadra, felkorbácsolva az érzelmek felszínét, rózsaszín tüllfátyollal takarva el a mélyebb, az igaz emberi érzelmeket. Cyrano a magyar színpadon is, feltűnése óta, sikerre számíthatott. Ábrányi Emil fordítása talán még csillogóbbá tette a darab szövegét. Titkának megfejtésére Adytól Kosztolányiig többen is vállalkoztak. Az egyik legtalálóbb megjegyzés Szerb Antal nevéhez fűződik, aki azt írta Rostande művéről: ~Gicco — de gyönyörű.« Hogy egy színház mikor tűzi újra műsorára ezt a játékot, ebben bizonyára többféle megfontolás rejlik. Egy biztos. A darab nemcsak a nézőket, hanem a színészeket is minden korban vonzotta. A főszerep mindenképpen parádés alakításra nyújt alkalmat. Nem tekinthető véletlennek, hogy az eddigi magyar bemutatók színlapjairól Pethes Imre, Kiss Ferenc, Ódry Árpád, Lehotay Árpád, a legutóbbiak közül Szabó Sándor, Várkonyi Zoltán és Szakáts Miklós nevét olvashatjuk le. A Vígszínház nyilvánvalóan ez alkalommal is egyik kitűnő tehetségű színészének akart alkalmat teremteni, hogy képességeit ebben a különleges szerepben csillogtassa meg. A kiszámíthatatlan véletlennek tulajdonítható, hogy nem Darvas Iván, hanem Bitskey Tibor mutatkozott be a mostani felújításon a gascogne-i alakjában. A lábán sérült Darvas Iván helyett »beugró« Bitskey Tibor már csak azért is dicséretet érdemel, mivel csekély számú próba után vállalta ezt a terjedelmében is jelentős szerepet. De nem csupán erről van szó. Az alkalom feltüzelte a színészt és legjobb képességeit csalta elő. Játéka fiatalosan színes, a költői szenvedély lengi körül az alakot. Egységesen felépített játékában feledtetni képes a nagyszájú ripacsot, az öntetszelgő kivagyiságot. Inkább a maga érvényesüléséért megalkuvásra képtelen lovagot érezzük benne, s a valószerűtlen körülmények közepette is valamiképpen valószerűbbnek. Ugyanebben a színházban Egri István már korábban foglalkozott a darabbal Szendrő József társaságában. Mostani rendezése arra törekszik, hogy azokat a sokat emlegetett romantikus füstgomolyagokat a lehetőség szerint kiűzze a színpadról. Ehhez azonban kevés segítséget kapott Fülöp Zoltán díszleteitől és Mialkovszky Erzsébet a régebbi előadásokra emlékeztető ruhaterveitől. A főszereplőn kívül csupán néhányan, mint Tomanek Nándor Guiche gróf, Bakcsi Tivadar Ligniére, Csákányi László Ragueneaut, Pándy Lajos Castel Jaloux, segítették a rendező elképzeléseit valóra váltani. Szegedi Erika Roxan szerepében semmitmondóan vérszegény és ezt még inkább sápasztja Kovács István Christianja. Ez pedig arra int, hogy ha már egy színház a Cyrano felújítására vállalkozik, akkor ne csak a főszerepre ügyeljen, hanem a cselekménynek arra a vonulatára is, amelyből a főszerep kiemelkedik. Szombathelyi Ervin --------------------------- Reflektorfényben a közízlés A színházi közízlés került a statisztikai adatok, a szociológiai felmérések és a villáminterjúk józan reflektorfényébe csütörtök este a televízióban. Szántó Miklós szociológus »fekete szemüveg és rózsaszínű illúziók nélkül« igyekezett bemutatni a közönség ízlését, igényeit- Üzemi közvéleménykutatástól színházi szakemberek megszólaltatásáig, szemléltető grafikonoktól érdekes statisztikákig sok- féle eszközt igénybe vett a fontos kérdést feszegető műsor. 534 színházbérlet kelt el az idén a Ganz Villanyban, de a dolgozókkal folytatott beszélgetések mégsem adnak megnyugtató képet a színházkultúra térhódításáról. Nem az a baj, hogy igen sokan csak a könnyű, szórakoztató darabokat kedvelik, a mai témákból »elegük van a mindennapi életben«, és haragszanak a modern színpadképre, amelyből »elspórolták« a díszletet. Inkább talán az a hiba, hogy a legszélesebb nézőréteghez még nem jutottak el olyan magyarázó, felvilágosító szavak, amelyeket a műsorban szereplő Both Béla és Kazimir Károly mondott, hogy a legmagasabb színvonalú dráma is lehet nagyon szórakoztató, hogy a mai téma nem jelent egyet a hétköznapisággal, hogy a jelzett díszlet nem a takarékosság, hanem a korszerűség, a látványosság helyett a lényegre törekvés jele. A műsor egyik legfontosabb tanulsága, hogy az alapvető esztétikai kérdések tisztázására, a közönség ízlésének formálására, igényeinek fejlesztésére nagy szükség van. És ki segíthetne ebben többet, mint milliók színháza, a televízió. (vajk) Hazautazott a szovjet íróküldöttség Az európai íróközösség római tanácskozásáról hazautazóban három napot hazánkban töltött a szovjet írószövetség delegációja: A. T. Tvardovszkij a Novij Mir főszerkesztője, A. A. Szurkon, a szovjet írószövetség titkára és G. Sz. Breiburg, az európai íróközösség szovjet csoportjának titkára. A vendégek pénteken utaztak el Moszkvába, búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Ilku Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, művelődésügyi miniszter, Darvas József, az Írószövetség elnöke. Ott volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. (MTI) HORIZONT — A Pest megyei tanács, a TIT és a Pedagógus Szakszervezet megyei bizottsága pénteken, a Fővárosi Művelődési Házban emlékünnepélyt rendezett Arany János születésének 150. évfordulója alkalmából.* — Három magyar művész: Gádor István keramikus, Kondor Béla grafikus és Vilt Tibor szobrászművész alkotásaiból nyílt felállítás a bécsi Collegium Hungaricumban. Hét pecsétre—egy esztendő Az érdektelenségnek hét pecséttel hadat lehet üzenni? Egy szerződés, amelynek szövegét géppel gondosan papírra vetjük, s világos színű, lakkfényes keretben üveg alá tesszük — hét pecsétet lehelve rá — önmagában lehet egy frissülő szellemi pezsdülés forrása? Ezt, s még ki tudja hány ehhez hasonló kérdést kaptak az elmúlt esztendőben az Április 4. Gépgyár kultúrmunkásai, akiknek hétpecsétes szerződését egy év óta minden vendég elolvassa. Pedig nem a keretbe foglalt egyesség szövegezése érdemel szót, a titok nyitja nem ebben van. A szegre akasztott dokumentum tulajdonképpen csak alapot teremtett a főváros öt kulturális intézménye, valamint a gépgyár és a Sasad termelőszövetkezet közötti baráti együttműködésre. A szerződésnek a hétköznapok adtak tartalmat, a hitelesség rangjára nem a pecsét, hanem a nemes szándék biztos pillérein nyugvó közös munkálkodás emelte. Az érdeklődés új tartalma Ennek a példa nélkül álló — s eredményességé-ben is kiemelkedő — kulturális együttműködésnek az első évfordulóját megülni, hasznát mérlegre tenni, s a további útját megjelölni pénteken délután sok-sok gépgyári munkás és szövetkezeti tag gyűlt össze a Budafoki úton. A ritka alkalomra ellátogatott a gyárba Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, aki az alapítók nevében maga nyújtotta át a vándorserleget és az okleveleket azoknak, akik 1966-ban a legtöbbet tettek az itt dolgozó munkások és a Sasad tsz tagjainak szellemi gazdagodásáért Az ünnepségen ott volt Kisházi Ödön az Elnöki Tanács helyettes elnöke is. Az első év serlegét a Néphadsereg Művészegyüttese és Vasvári István költő érdemelte ki. De mi történt a szerződés tavalyi ünnepélyes parafálása és a tegnapi összejövetel között? Egy mondatban talán ennyi: az addig szinte eseménytelen, vergődő, bizonytalan üzemi népművelő munka a szerződés értelmében tartalmat, határozott karaktert kapott, s nyomában szinte a semmiből olyan érdeklődés fakadt fel, amely magukat a szerződő feleket is őszintén meglepte. Megalakult a vállalat népművelési bizottsága, soraiban aktív szerepet vállalva a szerződött öt intézmény — az Írószövetség, a Színház- és Filmművészeti, valamint a Zeneművészeti Főiskola, a Néphadsereg Művészegyüttese, s az Állami Artistaképzők képviselőivel. Létrejöttek az úgynevezett népművelési komplex brigádok. Valamennyibe egy gépgyári és egy szövetkezeti munkabrigád, valamint az öt intézmény egy-egy képviselője tartozik. Hét ilyen brigád van, amelyek rendkívül fontos szerepet játszanak, kezdeményeznek, példát mutatnak, az új tartalmat nyert nevelőmunka tömegbázisát jelentik, sok kitűnő ötlettel gazdagítják a gyár és a szövetkezet kulturális tevékenységét. Szerződés és kamatai Egy év óta ki tudja hány költő, előadóművész, főiskolai hallgató jár „haza” az Április 4. Gépgyár művelődési házába. Színesek, vonzók, eseménygazdagok lettek az esték. Hol az irodalom, máskor a zene, vagy a tánc a téma, ahogy év elején gondos tervezéssel összeállították a programot. Nemrégen jelent meg például az új házi műsorfüzet, ebből idézünk: irodalmi est, közreműködik Váci Mihály, az V. népművelési komplex brigád tagja; Népművelők akadémiája — előadó Gereblyéz László, a gyári népművelési bizottság tagja; Az élő világirodalom — zenés irodalmi est, közreműködnek színművészeti és zeneművészeti főiskolások. A klasszikus és romantikus kor zenéje — a Néphadsereg Művészegyüttesének műsora. S ez így megy hétről- hétre, minden formalitás nélkül, egyre természetesebben, hatásosabban, a világos fogalmazású szerződés szellemében. E nemes barátkozás mindennél drágább kamatait pedig úgy hívják: ébredő igény, szép iránti fogékonyság, érdeklődés. S a hét pecsét ellenére csakis az emeli a hitelesség rangjára ezt a többoldalú, de egy szándékú szerződést. Kiss Gy. János MŰSOROK Szombat, április X Operaház: Rigoletto (Fleischer-bérl. 8. előad., 7). — Erkel Színház: Lohengrin (5. bérl. 8. előad., fél 7). — Nemzeti Színház: A bűnbeesés után (7). — Katona József Színház: Akt hegedűvel (7). — Vígszínház: Az ördög ügyvédje (7). — Ódry Színpad: Éjszakai telefon (fél 8). — József Attila Színház: Kilenckor a hullámvasútnál (Premier-béli, 5. előad., 7). — Madách Színház: az áruló (7); Oszlopos Simeon (Stúdió Színpad, 10). — Madách Kamara Színház: Négykezes (7). — Thália Színház: Torquato Tasso (7). — Fővárosi Operettszínház: Tigris a garázsban (Komb. 12. bérl., 5. előad., 7). — Zeneakadémia: Évszázadok muzsikája 7. (fél 8). — Irodalmi Színpad: Az oroszlán torka; Statisztika (H-bérl. 4. előad., 7). — Egyetemi Színpad: Capek: A végzetes szerelem játéka; Dürrenmatt: Por a szamár árnyékáért (7). — Vidám Színpad: Nyugalom, a helyzet változatlan! (fél 8). — Kis Színpad: Két férfi az ágy alatt (7). — Kamara Varieté: Sztrip 10 (6, fél 9). — Déryné Színház: Két férfi az ágy alatt (7). AZ ORSZÁGOS FILHARMÓNIA közli, hogy április 2-án a Zeneakadémia kistermében a Zongorabérlet B/II. sorozatában Szabó Csilla zongoraestjét betegség miatt későbbi időpontra halasztotta. KOSSUTH RADIO 4.30: H. Időj. 4.32: Z. 4.45: Falurádió. 5: H. Időj. 5.30: Regg. kr. 6: H. Időj. 6.30: H. Időj. 7: Regg. kr. II. 7.30: Új könyvek. 8: H. Időj. Műsorok. 8.22: Lányok, asszonyok. 9.42: Dukas: A Péris táncköltemény. 9: Timmy-Tom. V. 9.23: Orvosi tanácsok. 9.29: Népi 7. 10: H. Hazai lapsz. Időj. 10.10: A szelek városa. Színmű rádiója. 11.18: Gordonkamuzsika. 11.57: Műsor. 12: H. Időj. 12.15: Táncz. koktél. 13: Pesti moziműsor. 13.03: Regényismertetés. 13.18: Operamuzsika. 14.08: Mi történt a héten a nagyvilágban? 14.23: Zenés játékrészt. 14.49: Kóruspódium. 15: H. Időj. 15.15: Bach- és Handel-művek. 15.45: Népsz. 16.21: Édes anyanyelvűnk. 16.26: Lisztdalok. 16.57: Műsor. 17: H. Nemzetk. lapsz. Időj. 17.15: Görög dalok. 17.43: Dr. Eke Károly riportja. 17.58: Beethoven-szimfóniák. 19: Esti kr. 19.25: Operettrészt. 19.57: Ha elmondod, letagadom. Közv. a veszprémi Petőfi Színházból. Közh. 20.53: H. Idős. 22: H. Idős. Sport. 22.20: Petrovics: C’est la guerre. Zenedráma. 23.25: Hangszerszólók. 23.35: Népdalok. Közl. 24: H. Időj. ^ PETŐFI RADIO 4.26—7.58: Azonos a Kossuth adóval. 6.20: Torna. 10: Népi 7. 10.30: Weber operáiból. 11.15: Slágerek. 11.45: Gergely József írása. 12: Zenekari muzsika. 12.45: Gazdaszemmel. 13: Szórak. 7. 13.47: Vízállás. 14: H. Idej. 14.03: Filmdalok. 14.23: Gerő János karcolata. 14.31: Szórakoz. 14.50: Orvosi tanácsok. 14.55: Muszorgszkij-dalciklus. 15.10: Vavrinecz: Balti népek táncai. 15.20: Földes Gy. írása. 15.30: Könnyűz. 16: H. Idős. 16.05: Famadi E. zongorázik. 16.28: Fiatalokról ... 16.33: Népi z. 16.50: Falusi percek. 16.55: Toscanini vezényel. 17.15: Versek. 17.25: Könnyű. 18: H. Idős. 18.10: Népi táncok. 18.30: Rádióegyetem. 19: Operettkettősök. 19.25: Mese. 19.35: Kamarazkari hangvers. Közb. kb. 20.25: Esti kr. II. 21.30: Krizsán L. írása. 21.50: Hangversenynaptár. 22.05: Táncz. 22.56: Ügető. 23: H. Időjárás. URH 18: H. Időj. 18.05: Tánczenei koktél. 18.50: Soproni: Ovidii Metamorphosis — kantáta. 19.02: Kamaraz. 20.30: Wagner-zenedrámákból. 21.24: Szimf.z. 23. 11: Időj. TELEVÍZIÓ 9.30: Szünidei matiné. 18.08: H. 18.15: Autóbusszal az Adriáig. Kisf. 18.30: Gong... A tv színházi krónikája. 18.55: Magyar internacionalisták a Szovjetunióban. 19.15: Tájak, városok, emberek. A »fekete hegyek« országában. 19.50: Esti mese. 20: Tv-híradó. 20.20: Válaszolunk . . . 20.50: Nótaszó. 21.05: Tök az adu. Tv-játék (16 éven felül). 22: Tv-híradó 2. POZSONYI TV Kfc Lüzisztraté. Tv-Játék. 15.25: Sp. Praha CKD—Slovan Bratislava labdarúgó-mérk. 18: Pionírhíradó. 19: Tv-híradó. 19.45: A vadon birodalma. 20.10: Autóstop. 21.30: Bűvészműsor. 21.55: Két amerikai film Stan és Panról. 22.35: Április elsejei szinkópák. nálunk MOST KAPHATÓ! ALFA RÁDIÓ URH-val 1050,-Ft KERAVILL.