Népszava, 1967. július (95. évfolyam, 153–178. szám)

1967-07-01 / 153. szám

(Riport a 3. oldalon) A lány, akit a gyár nevelt Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 95. ÉVFOLYAM, 153. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR 1967. JÚLIUS 1. SZOMBAT Folytatta tanácskozását a KISZ VII. kongresszusa Pénteken folytatta munkáját a KISZ VII. kong­resszusa. A tanácskozáson részt vett és az elnökségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Szirmai István, a Po­litikai Bizottság tagja —, valamint Czinege Lajos hon­védelmi miniszter, a Politikai Bizottság póttagja. Az elnöklő Molnár György bejelentette, hogy ed­dig csaknem 300 üdvözlő távirat érkezett a kongresz­­szushoz — a többi között a Kubában dolgozó magyar mezőgazdasági szakemberektől és a Mongóliában építő ifjúsági brigád tagjaitól. Problémák és világpolitika Kongresszusi délelőtt a »MÉMOSZ«-ban. Forró­ság, mint mindenütt, tol­mácsok, filmesek, vendé­gek és házigazdák nyüzs­gése, mint minden kong­resszuson. De mindehhez az a plusz, amit csak fia­talok tudnak adni egy ilyen tanácskozásnak, az eleven, friss, pezsgő — és a komoly kérdések, a nagy tennivalók tárgya­lásánál mégis tökéletesen felnőtt — figyelem és fe­lelősségtudat. Jegyezgetem a felszóla­lásokat — előbb egy kis földrajzi csoportosítással próbálkozom, azután a témakör szerintivel. Előbb egy borsodi, aztán egy hevesi felszólaló, Komló, Mezőtúr után Du­naújváros, Madocsa után Ajka — és változatosság­nak Koppenhága, Helsin­ki, Párizs. A komlói vájár a bü­rokrácia miatt mérgelő­dik. Ács Mihálynak hív­ják és azt panaszolja, hogy a mecseki tröszt Aztán az úttörők kerül­nek szóba. Nem először, hiszen már a beszámoló és több hozzászólás is foglalkozott nevelésükkel, örömeikkel, támogatásuk problémáival. Most Szabó Ferenc, az úttörőszövetség elnökségének titkára be­szél róluk, figyelmet, élénkséget, nem ritkán felcsattanó nevetést kelt­ve. Mindjárt a felszólalás startja­ — arról, hogy a mandátumvizsgáló bi­zottság jelentésében nem szerepel ugyan a je­lenlevők gyermekeinek száma, mégis nincs a te­remben olyan, akinek ne lenne közvetlen kapcso­lata gyerekekkel — meg­adja az alaphangot. — A gyermek a ki­fogyhatatlan optimizmus, vidámság, egyformán tud örülni az esőnek és a nap­sütésnek. És nincs igaza? Mi, felnőttek, mindig amiatt bosszankodunk, ami éppen iéén. A gyerek jót nevet, ha a locsolóautó végigpásztázza a bokáját is ennél csak azt tartja érdekesebbnek, amikor csőrepedés van a fürdő­szobában. Ő az, aki min­dig tud örülni a vendég­nek, függetlenül attól, hogy fizetés előtt vagy után toppan be... Az igazsághoz, persze, az is hozzátartozik, hogy a gyermekek úgy vélik, a világon mindennek jó lenni, csak gyereknek nem. ők mások, többek, felnőttek szeretnének len­ni... Ennek a felnőtté válás­nak a vágyát tükrözi a mai modern technika KISZ-esei 16 lakásos tár­­sasházat akarnak felépí­teni, s anyag, munkaerő, minden rendelkezésre áll, csak háromnegyed év alatt az épület helyének kijelölésére nem volt sen­kinek kapacitása. A du­naújvárosi KISZ-csúcstit­­kár, Szarka Rudolf, a vasmű fiataljainak a KISZ vietnami számlájá­­ra befizetett 80 ezer fo­rintjáról beszél — egy pillanat világpolitika. A madocsai tsz-elnök — öröm látni egy ifi tsz­­elnököt — a fiatalok vá­rosba áramló folyamatá­nak biztató fordulatáról, kétezer Tolna megyei ifi tsz-be­jelentkezéséről szá­­mol be: a figyelem ezek­ben a percekben a falu gondjai felé fordul. Újra a nagyvilág kopogtat a mikrofonokon: Kurt Christensen a dán fiata­lok, Yrjö Paalanen a finn ifjúság, Francois Hilsum, a francia testvérszervezet főtitkára szövetségének üdvözletét tolmácsolja. Iránti érdeklődésük. És már az úttörőházak játék­­ellátásáról van szó, mert sajnos, villanyvasút­ja ott­hon ugyan lehet a gye­reknek, de csapatottho­nainkban, ahol közösség is játszhatna vele, ilyen típusú játékokat nem ta­lálhatunk. Játék ... Kirándulások, táborozás, akció a Vörös Zászló hőseinek útjáról, tanulmányi versenyek... Máris a tanulmányi mun­ka sikereinél tartunk és derül a kongresszus, mert az úttörő titkár beszámol az EEKI.TT megalakulá­sáról, amely titkos szer­vezet az »Elégtelenek El­len Küzdő Lovagok Tit­kos Társasága«. Különös, de így van, az úttörők között is az iskolákban általában még távol tar­tunk attól, hogy azt is­merjék el és becsüljék a többiek, aki jól tanul, a munka, a szorgalom gyak­ran gúny tárgya — ez ellen küzd az EEKLTT... Többször baráti körben beszélgetni a gyerekekkel őszintén, eljuttatni őket az igazság felismeréséhez, őszinte választ adni miértjeikre és méltányol­ni akcióikat: erről szól ez a korreferátum. A Boká­nyi utcai Mókusokról és Párducokról, akik orszá­gos felhívást intéztek út­törőkhöz, kisdobosokhoz és fajonként 50 forintos befizetésre kérték őket, Vietnam javára, az »Egy kórház, egy iskola«-akció javára. Erős, nagy élmény a szolidaritással való első találkozás é­ges veszélyek felfedezé­sére. A Pajtás újságban meghirdetett Veszélytér­­kép-akció kis részvevői például a balesetveszélyes helyek közé besorolták környékük térképére a lakóhely galerijának gyü­lekezőhelyét is... A kongresszus az öcsik­ről és a húgocskákról tárgyal. A kicsikről és ne­velőikről, a KISZ-tagok úttörővezetői tevékenysé­géről, a társadalom gon­doskodásáról. Jelentős na­pirendi pont. És zárótéte­lét jelezve, megszólalnak a fanfárok. Nyolc kisfiú fújja teli tüdőből a selyemzászlós kürtöket, bevonul a zene­kar és a terem előterébe, a szónoki emelvény mik­rofonjához lép három ... hogy is mondjam csak — delegátus. A kék és vörös nyakkendők, fehér ingek falanxa közt, a vörös ró­zsák színpompájában és a jupiterlámpák fényében a — Az ülésteremben pe­dig újra — egészen más szinten, de mégis a sze­retet és megbecsülés ha­sonló családiasságával — az ünneplés percei foly­nak. Kádár János adja át az MSZMP Központi Bi­zottságának üdvözletét és ad tájékoztatót nemzet­közi és belpolitikai kér­désekről. Úgy is mond­hatnánk, megbeszéli a párt fiatal utánpótlásával a jelent és a jövőt. A be­számoló fogadtatásáról csak egyetlen mondatot. Az elnöklő Perger Lajos, a Győr megyei KISZ-bi­­zottság első titkára, azzal köszönte meg, hogy hosz­­szú életet, jó egészséget kíván Kádár Jánosnak, mint mondotta: szeretet­­ből, mert szeretjük és ön­zésből, mert szeretnénk, ha sokáig lenne ilyen jó tanácsadónk. A délutáni tanácskozás — amelyen részt vett Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára is —, hazai problémákkal kezdődik, de rövidesen ismét szót kapnak a külföldi­ kül­döttségek is, újra aláhúz­va a kongresszus hazai vonatkozásban is nem­zetközi vonásait, az éles antiimperialista hangot, a szolidaritás forró hul­lámait. Már az első fél­nagy pillanatok komoly­ságával szólalnak meg. A legkisebbnek, a kék­­nyakkendős, 2010-es csa­patbeli Császár Pirinek bizony az emelvény sám­liját is lába alá kell iga­zítania, hogy felérje a mikrofont, de ő is rezze­néstelen hangon, jó elő­adói kvalitásokat csillog­tatva mondja el formás, ügyes kis köszöntőjét, akárcsak Hegedűs Jancsi és Szabó Csilla, akik az egész úttörő szervezeten belül a 3013-as­­Petőfit« és a 313318s­­Kazinczyt« képviselik. — Éljenek az úttörők! — viszonozza a köszön­tést ütemes, vidám kiál­tással a bátyák és nővé­rek kongresszusa. Szól a zene megint, a kicsik ki­vonulnak, bizalmas infor­­mációim szerint a büfé­be, ahol jól megérdemelt gyümölcslé várja a kong­resszus legfiatalabb ven­dégszereplőit. szólaló, Horváth István, a Győri Vagongyár KISZ- titkára beszél üzeme fia­talságának eddigi eredmé­nyeiről a szolidaritási ak­cióban: máris több, mint egymillió forintot fizettek be a KISZ kb szolidaritási számláiéra, most pedig elhatározták, hogy ezt újabb egymillióval meg­duplázzák. Pálmai Lász­ló váci városi titkár a lakásépítő közösségekről beszél nagy büszkeséggel: nemrég adták át a szá­zadik új otthont a fiatal igényjogosultaknak. Szé­lesedik a témák köre: Szakács József főhad­nagy Borsodból a kato­nafiatalok hazafias neve­léséről, Horváth Mária a kőszegi mezőgazdasági technikumból a középis­kolás gondokról beszél. Sikere van javaslatának: fogjon össze több város, vagy megye fiatalsága, és építsen a Balaton partján kempinget, váltakozó »la­kosság« számára. Bálint Valér Zala megyei kül­dött kutatólaboratóriu­mot vezet az olajtröszt­nél. A fiatal szakembe­rek szép eredményeiről számol be, de nem hall­gatja el azt sem, hogy velük szemben csak las­san oldódik a bizalmat­­(Folytatás a 2. oldalon) Akik mindig tudnak örülni Szeretésből és önzésből... Vörösnyakkendősök az emelvényen De a gyerekek általá­ban szenvedélyesen kere­sik az igazat, szenvedé­lyes vitát vált ki közöt­­tük a kedvenc futballcsa­pat vagy a Belphegor ér­tékelése , ugyanakkor jó szemük van a tényre- -----------------------­Podgornij Szíriában Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa elnökségének elnö­ke pénteken repülőgépen Szíria fővárosába, Da­maszkuszba utazott. Nu­­reddin Atasszi szíriai ál­lamfő és a szíriai kor­mány meghívására tesz baráti látogatást a Szíriai Arab Köztársaságban. (TASZSZ) A szovjet ramin A hazánkban tartózko­dó szovjet akadémikus­küldöttség vezetője, M. V. Keldis, pénteken dél­előtt a Mechanikai Mérő­műszerek Gyárába láto­gatott, N. K. Kocsetkov a Reanal Finomvegyszer­gyárat, P. N. Fedoszejev pedig a Párttörténeti In­tézetet kereste fel. Keldis akadémikus és Kocsetkov akadémiai le­velezőtag a pénteki na­pon ellátogattak a Nem­zeti Galériába, majd a Parlament nevezetessé­geivel ismerkedtek. N. M. Zsavoronkov aka­démikus pénteken Korach Mór akadémikus kísére­tében meglátogatta a Veszprémi Vegyipari Egyetemet, amelynek 1962 óta díszdoktora. „Az anyag-transzport vizsgá­lata nagy áramlási se­besség esetén a rektifi­­káció és az abszorpció in­­tenzifikálása céljából" címmel előadást tartott az egyetem oktatóinak és a veszprémi vegyipari tu­dományos intézmények munkatársainak, délután pedig felkereste az Aka­démia Műszaki Kémiai Kutató Intézetének veszp­rémi részlegét N. G. Bászov, a Szov­jetunió Tudományos Aka­démiájának Nobel-díjas tagja pénteken visszauta­zott Moszkvába. (MTI) Közlemény Koszigin kubai látogatásáról A szovjet kormányfő ma találkozik de Gaulle-lal meghívására Havannában az alábbi hivatalos közleményt ad­ták ki Koszigin szovjet kormányfő kubai látoga­tásáról : A kubai forradalmi kormány Koszigin, a szovjet Mi­nisztertanács elnöke New Yorkból az ENSZ-köz­­gyűlés rendkívüli ülés­szakáról hazatérőben, né­hány napra megállt Ku­bában. Koszigin és Fidel Castro, a kubai forradal­mi kormány miniszterel­nöke között megbeszélé­sek folytak baráti, elv­társi légkörben. E meg­beszélések lehetőséget nyújtottak, hogy teljes nyíltsággal eszmecserét folytassanak a feleket kölcsönösen érdeklő kér­désekről. Szinte Havanna, az egész főváros lakossága felsorakozott az út men­tén, ahol Koszigin és a kíséretében levő kubai vezetők gépkocsikaraván­ja elhaladt. A kubaiak ovációval üdvözölték Alekszej Koszigint. A kubai főváros nem­zetközi repülőterén Ko­szigin és Castro baráti öleléssel búcsúzott egy­mástól. A francia fővárosban bejelentették, hogy Ko­szigin Kubából jövet pén­tek este Párizsba érke­­zik, ahol szombat délelőtt 11 órakor tanácskozáso­kat kezd de Gaulle el­nökkel. Koszigin a repülőgép fedélzetéről Castrónak küldött táviratában test­véri üdvözletét tolmá­csolta neki és az egész hős kubai népnek, és to­vábbi sikereket kívánt a szocializmus építéséhez. A távirat hangoztatta: „Erősödjék és fejlődjék tovább a Szovjetunió és Kuba barátsága és sokol­dalú együttműködése né­peink érdekében, a szo­cialista országok közössé­gének erősítése érdeké­ben”. Az Izvesztyija havan­nai külön tudósítója kom­mentálja Koszigin most véget ért kubai látogatá­sát. Hangsúlyozza, hogy a szovjet kormányfőnek a Kubai Köztársaságban tett látogatása demonst­rálta a két ország baráti kapcsolatainak megbont­­hatatlanságát. A Szovjetunió és Ku­ba együtt halad a közös ügyért vívott harcban. Koszigin kubai látogatása új erővel bizonyította, hogy a Szovjetunió min­denkor a kubai nép szo­cialista vívmányait vé­delmezte és védelmezi, minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy to­vább erősítse az akció­egységet a szocialista Ku­bával éppen úgy, mint a Föld más imperialistael­lenes erőivel, fejeződik be a cikk. Komló, a mecseki bányászváros 12 tantermes új gimnáziumának belső udva­rán a tervező a lejtős terepet kihasználva, szabadtéri előadóteret létesített. A gimnázium egyik kiegészítő épülete, a 80 személyes diákszálló (MTI Fotó : Balassa Ferenc felvétele) Köször­jük a nyomdászszakszervezet XXXVIII kongresszusát !s talán senki sem veszi rossznéven tőlünk, ha a, a Nyomda-, a Papíripar- és a Sajtó Dolgozói Szak­­-­ szervezetének ma összeülő XXXVIII. kongresz­­szusát a szokásosnál közvetlenebbül üdvözöljük. A tanácskozást — mint a papírgyártók, nyomdászok, lap- és könyvkiadók szervezett családjához tartozó újságírók — magunkénak valljuk, hiszen a mi örö­meinkről, gondjainkról is esik ottan szó. Különleges, de egymás munkáját szervesen ki­egészítő iparágak, munkaterületek egyesüléséből, ösz­­szefogásából alakult a mi szakszervezetünk, így — az egyéni sajátosságok mellett is — a közösen vég­zett munka öröme, gondja köt össze szétbonthatatla­­nul bennünket. Az évenként több tízmillió példány­ban megjelenő szépirodalmi, ismeretterjesztő és tan­könyv, újság és folyóirat — a járulékos részekről nem beszélve — mind-mind a papírgyártók, a sajtó dolgozói, a nyomdászok, a lap- és könyvkiadók — sorrendben is egymás után következő — tevékenysé­gének, fáradozásának gyümölcse. Hogy mit várunk, remélünk a kongresszustól? Gondoljuk, a testvér-iparágak, munkaterületek szervezett dolgozóinak véleményét, kívánságát is tol­mácsoljuk, azt várjuk, a XXXVIII. kongresszus ta­nácskozása, határozata tovább erősíti szervezeti és politikai egységünket, még jobbá teszi szakmai együttműködésünket. Olyképpen, hogy szorgalmazza, segíti az egyes területek, szakmák, és kollektívák, speciális problémáinak megoldását, de egy pillanatra sem hagyja figyelmen kívil közösségünk egészének érdekeit. Nagyon szép, de egyben felelősségteljes munka a miénk. A szocializmus eszméje, a nemes gondolat, az írott szó csakis összehangolt közreműködésünk révén juthat el az arra szomjazókhoz. Kívánunk hát ehhez a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezete ma összeülő kongresszusának ered­ményes munkát, önmagunknak a jelenleginél is ked­vezőbb élet- és munkakörülményeket, hogy cserébe még színvonalasabb »szellemi táplálékot­« adhassunk dolgozó népünknek.

Next