Népszava, 1967. július (95. évfolyam, 153–178. szám)

1967-07-30 / 178. szám

Belépés csak papucsban! Sok háziasszony félti lakását, gyakran megesett velem is, már a küszöbön felszólítottak: vesse le cipőjét, lépjen papucsba. Jártam papucsban múzeumokrán is. Szóval, a családi otthonon kívül is több helyen bújtam már papucsba, de üzemben még ilyen meg. A köpenyt miért kapom? — kérdeztem. — A papucsot azért, hogy ne vigye be a port a műhelybe, a köpenyt pedig, nehogy megfázzon. Itt kint 30—32 fok meleg van, a műhelyben húsz fok az átlagos hőmérséklet. A műhelyben citromsárga műanyag padló, fehér csíkokkal kijelölt közlekedési vonalak. Pornak nyoma sincs, a kinti meleg után rendkívül kellemes, hűs levegő fogad. A száz méter hosszú és 22 méter széles csarnok csendes, a gépek zaját alig hallani, nem reszket a gépek környezetében a betonaljazat sem. A gépek rezgésmentes alapon állnak. Az épületen egyetlen ablak sincs, mesterséges világítás van, higanygőzlámpák adják a fényt. A munkások különböző lepetés nem ért. A minap a Csepeli Szerszámgépgyárban jártam, s be akartam térni az új üzemegységükbe, a bejáratnál azonban megállítottak: belépés csak papucsban — mondta a portás. Szép kék textilpapucsot kaptam és dohánybarna köpenyt színű munkaruhákban, a forgácsolók feketében, a szerelők zöldben, a műszakiak kékben, a meósok fehérben. Az első benyomások a nagy pontosságú üzemről. A főtechnológus, Stork József kísér a műhelyben, s közben elmondja, hogy a műhelyt egy vezérlőteremből állandóan ellenőrzik. A levegő hőmérséklete 20 fokra van beállítva. A műhely hat pontján mérik állandóan a hőmérsékletet, s automatika gondoskodik arról, hogy a beállított hőmérsékletű levegőt 1 fokos eltéréssel a berendezések szolgáltassák. Ugyancsak automatika vigyáz a levegő legkedvezőbb páratartalmára, a levegő tisztaságára és cseréjére. Egy műszak alatt nyolcszor cserélik ki az egész csarnok levegőjét, mára, tisztaságára ? — kérdezem a főtechnológust. — Nagy pontosságú menet- és fogköszörűgépeket gyártunk. Az acél egyméteres darabja egy fok hőmérséklet-emelkedésnél egy századmillimétert változik. Ez tíz fok hőmérséklet-ingadozásnál egytized milliméter. Nekünk egy-két mikronos pontossággal kell dolgoznunk, hogy gépeink megfeleljenek a követelményeknek. Gondoljon arra, ha ráteszi a kezét egy tengelyre, a kéz súlyától az acél 1 mikront megy össze, itt tehát nem lehet arról beszélni, hogy hajszálpontosan kell dolgozni, mert az túl kevés, durva dolog, hiszen egy hajszál század milliméter vastagságú is lehet. — Hogyan alkalmazkodtak a munkások az új körülményekhez? — teszem fel a kérdést Erdélyi Istvánnak, az üzem vezetőjének. — Az üzem múlt év szeptemberében kezdte a termelést. Eleinte idegenkedtek az emberek, féltek attól, hogy nincs ablak, mesterséges világítás van. Igaz, akkor még sok gondot okozott a légkondicionálás, az automatika, s a gépi berendezések akadoztak. A helyzet azonban az elmúlt hónapokban kedvezően változott. Most minden jól funkcionál. Különösen nyáron rendkívül kellemes itt dolgozni. Megszokták azt is, hogy itt nem lehet dohányozni. Kényelmes, szépen berendezett társalgóban szívhatják el cigarettájukat. Most már sokan szívesen jönnének az üzembe. Kinn 32 fok, benn 20 Ahol a hajszálpontosság nem divat . Mi teszi szükségessé, vigyázzanak a levegő hehogy ennyire gondosan mérsékletére, páratartal Mindennap vásár Talán soha nem volt még olyan tömeg a kőbányai Szivárvány Áruházban, mint a minap, amikor igazi reklámáron, 11 forintért árusítottak szaténkartont. Mert ki nem szeret jól vásárolni? Ha valamit nagyon olcsón adnak, megvesszük, ha nincs is rá égető szükségünk; a karton jó lesz függönynek, ruhának vagy akár bútorvédőnek. Aztán elmeséljük ismerőseinknek, milyen ügyesen vásároltunk, s ezzel újabb vevőket küldünk a boltba. Slágerboltok Nemcsak a kőbányai, hanem az erzsébeti és a Bartók Béla úti Szivárvány Áruházban is kaphatók rendszeresen 20— 60 százalékos árengedménnyel különböző cikkek, például csiptetős nadrágtartók, abroszok. Ezekben az áruházakban mindennap vásár van. Mi a titka a gyakori árengedménynek ? A vállalat vezetői elmondták, hogy bár egyelőre nincs rá rendeleti alap, de saját kockázatukra slágerboltokat alakítottak ki a három áruházban, s ezeken a helyeken mindig nyújtanak valami különleges kedvezményt a vevőknek. Nincs olyan jól szervezett ipar, amelynek minden terméke »sikerülne«. (A leszállított árú abroszok egyetlen hibája például, hogy méretük eltér a szabványtól.) Ezek a termékek azelőtt évekig a raktárakban maradtak, most a vállalat felkutatja, öszszegyűjti és nagy árengedménnyel gyorsan értékesíti. Azt tapasztalják, a a vevők megrohanják értük az üzleteket, s közben mást is vásárolnak. Áru a bizományba A slágerboltok mellett a Szivárvány Vállalat más új kereskedelmi módszereket is alkalmaz. A szokástól eltérően az év első felében például 45 millió forint értékű árut vettek át a nagykereskedelemtől a bizományba. Így nem kell kamatot fizetniük a raktárkészlet után, ugyanakkor — mivel pénzeszközeik nincsenek lekötve — több árut tudnak beszerezni, ezért nagyobb választékot kínálhatnak áruházaik. Az ipar jelentkezik Természetesen a nagykereskedelmi vállalatok sem önzetlenül vállalják a bizományosi rendszerrel járó kockázatot. Eddig az ország egy-egy kijelölt részét, meghatározott kiskereskedelmi vállalatokat láttak el áruval. Forgalmuk, tervteljesítésük biztosított volt. Ezt az elhatárolást feloldották: a kiskereskedelem bárhonnan — akár közvetlenül azipartól is — vásárolhat Megindult tehát a verseny a szállítók között a vevőért, amely ezúttal nem a fogyasztó, hanem a kiskereskedelmi vállalat. A Szivárvány Áruház Vállalat nemcsak vevőivel és a nagykereskedelemmel keresi a közös érdekeket, hanem az iparral is. A Népszava annak idején hírt adott arról, hogy a Martinelli téren a HPS-sel, a Váci utcában és a Petőfi Sándor utcában a Finomposztó Vállalattal, a Kossuth Lajos utcában a Richardsszal létesítettek közös boltot. A közös üzletek közös érdekeltségen alapulnak, ezt jelzi, hogy már több esetben az ipar veti fel, kéri az együttműködést. A közeljövőben a Szivárvány Vállalat újabb üzleteket ad iparvállalatoknak a Lenin körúton és a Petőfi Sándor utcában. A kötöttségektől lassan megszabaduló gazdasági életben a jó kereskedők egymásra találnak. És — ami a cél — vevőre találnak. Gál Zsuzsa 4 1967. július 30 Gyakoriak-e nálunk a gyermek-, illetve fiatalkorú eltűnések, mi van ezek hátterében és megkerülnek-e az eltűnt fiatalok? — Ezekre a kérdésekre kértünk választ a Budapesti Rendőrfőkapitányság fiatalkorú- és gyermekvédelmi osztályán. — Aránylag sok bejelentés érkezik hozzánk, főleg a nyári hónapokban gyermekek, de még inkább fiatalkorúak eltűnéséről. Ezeket az eltűnéseket több kategóriába sorolhatjuk. Vannak fiatalkorúak, akik nem akarnak tanulni vagy dolgozni, nem képesek beilleszkedni a családba, vagy állami gondozottak esetében, nem bírják az intézeti fegyelmet. Megszöknek hát a családtól vagy intézetből. ,,Csövezök” a Balaton mellett . Ezek az úgynevezett »csövezök«, akik rendszerint csoportosan lemennek a Balatonra vagy a Velencei-tó mellé. Szereznek egy sátrat, és itt élnek. Persze, gyakran az élethez szükséges pénzt kisebb lopásokból szerzik meg, illetve fiatal lányok abból fedezik, hogy férfiakkal alkalmi ismeretséget kötnek. S ha már a lányokról beszélünk, szólni kell arról is, hogy a fiatalkorú lányok eltűnésének hátterében rendszerint a munka nélküli élet utáni vágy rejlik. Ezek aztán csavarognak és férfiakkal ismerkednek. „Hasa se gyere...** — Az iskoláskorú gyerekek főleg bizonyítványkiosztás idején »mennek világgá«. Árpi legtöbbször azt jelenti, hogy vidéki rokonoknál keresnek menedéket, vagy céltalanul kóborolnak. Ezek a gyermekek hamarosan előkerülnek. Más kérdő, hogy ezekben az esetekben a szülőnek rendszerint rossz a kapcsolata az iskolával és a gyerekkel. Sok szülő pedig kereken kijelenti, »Haza se gyere, ha rossz a bizonyítvány«, s akad gyerek, aki ebben az esetben szót fogad. — A bejelentett eltűnések fele általában az intézetekből való szökés. Ezek a legnehezebb eseteink, mert a gyakran lelkileg sérült gyermekek, akik mögött már több probléma van, s akiket nem vár a családi otthon, könnyen válnak bűnözővé, noha nem ezzel az elhatározással hagyják ott az intézetet. Ugyanolyan komoly problémát jelent a 14 éven aluliak eltűnése, hiszen az ilyen korú gyermek tapasztalatlan és könnyebben válhat bűncselekmény áldozatává. A házastárs közbelép . Az iskoláskor alatt levő gyermekek között úgyszólván alig fordul elő eltűnés. Néhány héttel ezelőtt egyik óvodából tűnt el egy négyéves kislány. Az óvoda alkalmazottai, a rendőrség, önkéntes rendőrök azonnal átkutatták a közeli játszótereket, zöldövezeteket. A kislányt végül is egyik közelben lakó kis barátnője lakásán találták meg. Sokkal nagyobb munkát adott a rendőrségnek az az eltűnési ügy, amelynek szereplője egy hatéves és egy nyolcéves kisfiú volt. A fővárosból eljutottak a Balatonra. Amikor felfedezték őket, hamis neveket mondtak be, s így is vették őket állami gondozásba. Hetek teltek el, amíg kiderült, hogy ők a keresett gyermekek. A kisgyerekek eltűnésére gyakran az a jellemző, hogy a különváltan élő házastársak egyike viszi el a gyereket. Az eltűnt fiatal és gyermekkorúak általában rövid időn belül megkerülnek, az egészen kis gyermekek pedig órákon belül, hiszen az esetek legnagyobb százalékában eltévedtek. Persze kivétel, ha bűntényről van szó, de ezek száma százalékban ki sem fejezhető. Ez persze, nem azt jelenti, hogy nem teszünk meg minden intézkedést, hogy az eltévedt kisgyermeket vagy a hazulról, vagy az intézetből megszökött fiatalkorút megtaláljuk. Ehhez azonban elsősorban az szükséges, hogy az eltűnést azonnal jelentsék a rendőrségnek. Sajnos, ugyanis elég gyakori, hogy a szülők vagy az intézet csak három-négy napi várakozás után kéri a rendőrség segítségét. Balla Ödön ! NÉPSZAVA Ez részlet — És a minőségi követelmények? — Azokat nagyon szigorúan vesszük, de a minőségi munkáért több pénzt is adunk. Megszólítom Horváth Ferencet, aki egy numerikus vezérlési helyzetfúrógépen dolgozik. — Hogy van megelégedve új munkahelyével és bérével? — 1952-ben jöttem a gyárba tanulónak, 1960 óta dolgozom helyzetfúrógépen. Az előző munka • *• ** tu atvo körülményekhez képest ez nagyon kedvező. A másik műhelyben 35—40 fokos melegben dolgoztunk nyáron, itt húsz fok, nagy tisztaság, és a szemnek is kellemes környezet. A bér is jobb, mint más üzemeinknél, ez érthető, hiszen nagy pontossággal kell dolgozni, ezért külön pótlékot kapunk. Az én órabérem felmegy 14—15 forintra, persze, nem mindenki keres ennyit, van, aki többet, van, aki kevesebbet. De mindenki jobban jár, mint a gyár más területén. Nagy előny az is, hogy mindenki két öltözet ruhát kap és cipőt, s ezt a gyár tisztíttatja. Ennek az asszonyok örülnek odahaza. A látottak, hallottak után meglátogatom a gyár igazgatóját, Morvai Lajost is. Az érdekel, hogy népgazdaságilag érdemes-e ilyen üzemet építeni. — Igen, érdemes. Ma már a piacon egyre nagyobb igény jelentkezik a fokozott és nagy pontosságú gépek iránt. Ezek a gépek a hagyományosakhoz viszonyítva, jóval jobb áron értékesíthetők. A KGST-megállapodások is erre ösztönöznek bennünket. Nagy pontosságú gépeink iránt a KGST- államok közül a Szovjetunió, Csehszlovákia és az NDK érdeklődik. E gépek gyártását 1970-ig megötszörözzük. Ezek a gépek jelentik tehát részben a jövőt. S a fejlesztés eredményei nyilván bőven kamatoznak majd. Pusztai Ferenc Lehetőségek, gondok, tervek A friss diplomások elhelyezkedéséről — Diplomájukon még alig száradt meg a tinta. Néhány héttel ezelőtt diákok voltak, tele ambícióval, tervezgetéssel, fiatalos lendülettel, becsvágygyal. Most sokuk állás után kilincselgető felnőtt — ezzel indult beszélgetésünk Szabó Ferencné főelőadóval, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektori oktatási osztályának munkatársával, a friss diplomások elhelyezkedési problémáiról. Álláslisták — Az idén az állásgondok nagyobbak, mint tavaly — mondotta. — Az 1966—1967-es tanévben a bölcsészkaron háromszázkilencvenen, a természettudományin körülbelül négyszázan, a jogin százötvenen végeztek. Állás volt elég, mégsem tudott elhelyezkedni az új diplomásoknak több mint a fele. A hallgatóknak csak igen kevés idejük volt megpályázni a munkahelyeket. Volt olyan pesti állás, ahová húszan, sőt negyvenen jelentkeztek. Az idén először a Köznevelésben és a Művelődésügyi Közlönyben is meghirdettek olyan állásokat, amelyeket pályázat útján kívántak betölteni. Ez azonban csalódást okozott. Ezek az állások ugyanis, mint végén kiderült, meghatározott személyekhez szóltak, tehát alig néhány hallgató tudott elhelyezkedni. — Nem arról van szó, hogy a fiatalok idegenkednek a vidéktől? — Ez is igaz, de csak részben. A probléma inkább az, hogy a tanároknál a vidéki állások túlnyomó része általános iskolákba szól, egyre kevesebb az egyetemi végzettségnek megfelelő középiskolai hely, s egyre több a nevelőtanári állás ... De nemcsak a tanári szakokkal van ez így. A vegyész szakon például körülbelül 80-an végeztek, s mindössze pár állást tudtak csak ajánlani nekik. Itt még vidéki állás sem volt. A tudósképző szakokon, mint például a biológia, egy-egy hallgató speciális szakembere lesz az élettannak, a sejttannak, a szövettannak, de ilyen végzettségűeket egyáltalán nem keresnek a kutatóintézetek. Összeköttetések így aztán a friss diplomásoknak nagy része saját összeköttetései révén reméli az elhelyezkedést. Sok szakról név szerint kérnek ki hivatalok, vállalatok, intézmények végzősöket. Az ilyen kikérésekhez a minisztérium rendszerint hozzájárul, mert legalább ezek munkába állításával nincs gondja. — Az egyetem miben látja az elhelyezkedési problémák okát? — Elsősorban abban, hogy a felvételi keretszámok nincsenek összhangban a jelenlegi munkaerő-szükséglettel, ezeket csak a bölcsészkaron csökkentették valamelyest. A felvételi kereteket a jövőben az eddiginél sokkal gondosabban kellene meghatározni. A szakemberigény pontos felmérése ma már elengedhetetlen követelmény. A harmadik ok az állások minősége. Szám szerint volt elég állás: a bölcsészeknél például háromszázkilencvenen végeztek és négyszáz állást kaptak. De a középiskolák mindenhol telítettek. Az általános iskolákban viszont köztudomásúan csökkent a létszám, így az itt dolgozó egyetemi végzettségű pedagógusokat a középiskolákba irányították, ahol most átmenetileg emelkedett a létszám. S ez ma már nem pesti, hanem vidéki probléma is. Végül pedig: az új gazdasági mechanizmus bevezetésének hatását mi is érezzük, a gyárak, az üzemek, a kutatóintézetek várakozó álláspontra helyezkedtek. Az utóbbiak például csak elvétve ajánlottak állásokat. Az állások felkutatása sem elég gondos. A tárcák felkérik ugyan a hozzájuk tartozó gyárakat, üzemeket, igényeljenek szakembert. De ez legtöbbször nem történik meg. Módszerek Érdeklődtünk a végzősök elhelyezéséről a Munkaügyi Minisztériumban is, ahol elmondották: ismerik a problémákat, különösen a tanárszakosok nehéz helyzetét. A minisztériumnak az az álláspontja, hogy szám szerint biztosítani kell az állásokat, noha azok minősége sok tekintetben roszszabb volt, mint amit az új diplomások vártak. A Munkaügyi Minisztérium ezenkívül figyelemmel kíséri a végzősök útját, egyes hallgatók elhelyezésére nem vállalkozhat, de keresi azt a módszert, amellyel befolyásolni tudják az üzemeket, gyárakat, hogy tárják fel időben szakemberigényüket. Kovács Ildikó NINI — A MINI... NEVEZETES ÉV EZ A MOSTANI — kezdte mondókáját a furcsa öltözetű férfiú, majd így folytatta —, mert Jonathan Swift, aki engem életre keltött, kereken 300 esztendővel ezelőtt, 1667-ben született. Én most életre kelvén, ismerős dolgokat látok az önök mlágában. Ismerős »apróságok«, mert az általam ismert Liliputország méreteihez hasonlítanak. Még nem mondtam? Gulliver vagyok. — Ha utazásaim történetét olyan nagyságú könyvben nyomtatnák ki, mint amelyet egy moszkvai könyvtárban őriznek, nem tudom, hány oldal lenne, mert az 1833-ban Karlsruhéban nyomtatott miniatűr almanach magassága 18 milliméter, szélessége 10 milliméter alatt van. Milyen jó lett volna, ha tengeri kalandom során meg lett volna már annak a hamburgi feltalálónak tenyérnyi nagyságú életmentő készüléke, amely gombnyomásra automatikusan felfúvódik és a bajba jutott utast a víz színén tartja. A mi körünkben asszonyok is kevesebbet vesződtek volna a takarítással, ha hozzájuthatnak ahhoz a kanadai Sport-Vac gyártmányú porszívóhoz, amely elfér a zsebben és 12 voltos áramforrással működik. Korunkban semmiféle rádiót nem ismertek még, legkevésbé azt a japán gyártmányt, amelynek mérete 5,8X3,1X18 centiméter. MÉG TELEVÍZIÓRÓL sem álmodtunk, főleg nem arról az angol gyártmányról, amelynek felvevő része és hangerősítője mindössze 4,3 centiméter átmérőjű. E felvevő készülékhez illik az az ugyancsak angol gyártmányú, gyufásdoboz nagyságú tv-készülék, amely egy fotel karfájában is elfér. Nem csoda e pirinyókészülékek létezése, ha tekintetbe vesszük, hogy a Siemens- gyár tűhegy »nagyságú« laser-diódát készített és a parányi kristályon százmillió telefonvonalat lehetne átvezetni. A ködös Albion fővárosának szenzációja az a működésképes mini-motorkerékpár, amely az úttestről a járdaszegélyig sem ér fel. A Hamburg kikötőjében mutatták be azt a mini-tengeralattjárót, amelynek mindössze 630 kiló a súlya, merülési ideje 6—8 óra és óránkénti sebessége 6 kilométer. Ugyancsak az idén hallottam, hogy egy francia régiségkereskedő birtokába került a világ legkisebb múmiája egy 40 centiméter hosszú szarkofágban, amely a röntgenvizsgálat megállapítása szerint egy törött lábú bebalzsamozott gyermek holttestét rejti. S ha már a gyermekeknél tartunk, tud-e arról, hogy az önök szép fővárosának koraszülő kórházában 28 dekás élő bébi látott napvilágot, »amely« tudomásom szerint világcsúcsnak számít. Ha ez a bébi születése után levelet tudott volna írni, a mini-borítékra azt az 1856-ban készített negyedschillinges mecklenburg—schwerini bélyeget ragaszthatta volna, amelynek nagysága recevégtől recevégig 10,10 milliméter és a budapesti Postamúzeumban látható. AZ ÁLLATVILÁG »minirekordere« az emlősöknél a két centiméter testhosszú cickány, a madarak közül a Dél-Amerikában élő kolibrifajta, amely mindössze egy centiméteres. No és a »rovarbajnok«, a korhadékban élő 0,3 milliméteres pehelyszárnyú bogár. Amit elmondtam, nem a fantázia csapongásának szüleménye, hanem élő valóság, és a mini még mindig nem érte el a minimális piciséget. »Nedves« szenzáció az a finnországi »tó«, mely mindössze 19,5 négyzetméteres. — Ne haragudjék, de most búcsúzom azzal, hogy a »parányok parányára« varázsolva magam, sem tudtam felférni a délutáni csúcsforgalomban egy budapesti villamosra. Szentiványi György !