Népszava, 1967. augusztus (95. évfolyam, 179–205. szám)
1967-08-03 / 181. szám
Előbb hadd írjam le ezt az egyedülálló könyvtárat Az ajtón ez áll: Fizikoterápia. A kicsiny szobácska közepén egy tolókocsi, rajta négy pár gumikesztyű. A sarokban orvosi műszerek, berendezések, az ajtó mellett egy fehér szekrény. Aztán egy barna —abban könyvek, előtte asztalka. Mindjárt fél tizenkettőt nyitni kell a szekrénykönyvtárnak. A folyosón leendő kismamák gyülekeznek, egyikük kezében Mark Twain, a másik Gárdonyit szorongat. Fél tizenkettőkor belibben a biblioterápiás nővérke, akire várunk, felkattintja a szekrény zárját s derűvel kérdi: tessék, ki mit hozott, mit kér, kinek mit ajánlhatok?... Aki járatos ebben a miskolci kórházban és ismeri a betegkönyvtárik »lépcsőzetes« kölcsönzési rendjét, az tudja, hogy fenn a sebészet kórtermeiben sokan most hajolhatnak éppen a frissen választott könyvek gyógyító betűi fölé. Mert Joli, a »könyves nővér« ott járt az imént... Négy osztálya van és 900 könyve. Napi négy órája és egyéves betegkönyvtárosi múltja. De egy évvel ezelőtt csak 160 könyve volt, és viselte az orvosi kar elnéző bizalmatlanságát. — Semmi mást, csak egy-egy szekrényt kértünk osztályonként, emeletenként, meg egy kis megértést. Azt, hogy a könyv intézményesen is beléphessen a kórház kapuján, s a kényszerű ittlét ólomnehéz napjait, heteit az irodalom mesélő szárnyára ültetve hadd röpítse Az igazgató-főorvos figyelmesen meghallgatta a tervet , ami tulajdonképpen az SZMT-könyvtárnak több miskolci kórházra is kiterjedő, azóta fokozatosan megvalósított terve volt — s azt mondta: rendben van, olvassanak hát a betegek. De az osztályokon külön harcot kellett vívni, ami korántsem a könyv győzelmével végződött mindig, »összeegyeztethetetlen a kórházi renddel.« »Zavarja a gyógyító munkát.« »Helyet vesz el, nyugtalanítja a betegeket.« Akkoriban — pedig fehér köpenyt viselt első perctől — azt, hogy nővérke, könyves-nővér, így nem mondta neki senki. L*J — Valami vidámat kérnék szépen! — szól egy fiatalasszony, s Dezső Ferencné, a négyórás kórházi könyvtáros már tudja, mit adjon. Vidámat, olvasmányosat, könnyűt — a leggyakoribb kívánság ez, s hogyne lehetne megérteni, méltányolni. Az SZMT nagy-nagy gondossággal jórészt eszerint gyarapítja a miskolci kórházi könyvtárak állományát, s ilyen irányú tevékenységét, szakszervezeti és tanácsi könyvtárak elé egyaránt nemes példaként állíthatjuk. Valaki üzenetet hoz: a 8-asban van két fekvőbeteg, ők is szeretnének olvasni. A könyvek szatyorba kerülnek, Dezsőné körbe jár a kórtermekben, néha vissza-vissza szalad a szekrényhez, válogat, ajánl, kívánságot teljesít , kölcsönöz. Pult nélkül, szabadpolc nélkül, könyvtár nélkül. A könyvtáros hivatás gyönyörű szenvedélyével. A másik négy órában a városi könyvtár egyik fiókjában várja az olvasókat. Mennyire más, menynyire különböző ez a két négy óra. Ott jönnek az olvasók, itt keresni, bátorítani, biztatni kell őket. De nagyon jó, hogy ebben Dezsőné már nincs egyedül. Mielőtt, például az idegosztályon, megkezdődne az egyórás kölcsönzés, az osztály főorvosa benéz Dezsőnéhez és átfutja a könyvek címlapjait. Tudni akarja — szakít időt rá! —, hogy mit kínál, mit ajánl a betegeknek a könyvtáros. Igaz, ez még nem jelenti ugyanazt, amit elméletileg a biblioterápia alatt értünk — s ami külföldön már korántsem megy újdonságszámba, talán még egy riport erejéig sem érdekes —, de mégis azt jelenti, hogy ezt a fehér köpenyes, kedves és vidám »nővérkét« lassanlassan már az orvosok is úgy tekintik, hogy idetartozó jelentős és fontos egészségügyi. A gyermekosztályról átszalad valaki: ha a nőgyógyászaton véget ér a könyvtári óra, Jolika ugorjon át oda is megbeszélni, hogy a négy osztály után hogyan lehetne az ötödikben is meghonosítani a könyvet. Egyébként a mai napon különösebb nem történt, csendben, rendben folyt a kölcsönzés. Hacsak az nem, hogy a Sebészet II-ben a halmaji Feri bácsi már felkelt, s lassan végiglépegetett a folyosón, nem kellett odavinni neki a következő Jókait... Kiss Gy. János is Szüts Bernáth: BULLDÓZER — Lassan befejezzük — mondta Mohai és fölsietett a deszkapallón. Imre meg a többiek lent álltak s vizsgálgatták a falakat. — Szép ház lesz — mondta a szőke, göndör hajú kis izomember, a Lakatos-brigád üdvöskéje. — Na, majd ha a tiedet csináljuk! —■. Bulldózernek nem kell ház — tréfálkozott Imre, s megveregette a kis izomkolosszus hátát. — Hagyjátok már ezt a hülyeséget! Nem vagyok én bulldózer — tiltakozott Sándor, s a nyomaték kedvéért odébblökött egy betongerendát. — A fene látott ilyen embert, sose fárad el. — Ha te is annyit súlyoztál volna, mint én... Nem így születtem. Olyan vézna srác voltam, mint az ujjam. Megdolgoztam az izmaimért. — Gyertek már — szólt le Mohai. — Gyerünk, mert magában nem tud inni. — Lehet, hogy már nincs is mit. — Ne a szátok járjon, mozgás, előre! A szobában még mészszag terjengett, az ablakkeretek még üresen tátongtak, a székeken, meszes, malteros ruhák, itt egy kőműveskanál, ott egy korongecset, minden szerteszél. — Üljetek már le! — Bulldózer a fogával is kinyitja! — Nem nyitja ki! Adjatok sörnyitót! Másodszor meg szálljatok le rólam. Bulldózer alig volt százhatvanöt centi, egyetlen tömbből faragott, széles arcában ide-oda villogtak apró, vidám szemei. — Igyunk Bulldózerre — mondta Imre, s hozzákoccintotta az asztalhoz a söröspoharat. — Te vagy a nap hőse — mondta Mohai. — Csak bele ne merülj a beszédbe, mert akkor itt ülhetünk reggelig. — Pedig Bulldózer megérdemelne egy ünnepi beszédet. Fölhordani azt a marha sok födémlapot a tetőre. — Miért, hova hordta volna, a pincébe? — Maradj már a hülyeségeiddel! — Bulldózer érdemeit senki sem vitatja. Többet tett ezért a házért, mint te. — Bulldózer három örökös tagja. — Köszönöm, Mohai, de most már igyunk, mert ha szomjan halok, nem érek az örökös tagsággal semmit. — Ez a srác nemcsak erős, de okos is. — Még szerencse, hogy nem szép. A Lakatos-brigád történetében ez volt a harmadik nyár, amit építkezéssel töltöttek. Először az öreg Lakatos házát építették fel, ezen a nyáron Mohai került sorra. S közben mindenki Bulldózert nyaggatta: jövőre, ha tetszik, ha nem, neki építenek házat. Bulldózer tudta, mire megy a játék. Először legyen ház, aztán szereznek bele feleséget. A brigád valamennyi tagja nős volt, őt kivéve. Nem tudták elviselni. Végeredményben már huszonnégy éves, jól keres, mire vár. — Öregem, ilyen erős férfinak kötelességei vannak. Számít rád a társadalom. Kapsz még egy évet, aztán vége az aranyéletnek. — A nősülés nem szégyen, csak kellemetlen. — Ha most sem hagytok békén, elmegyek. — Bulldózer világgá megy. Üldözik a nők. Szegény kis Bulldózerem. — Nem a nők üldöznek, hanem ti. — Nem kellesz a nőknek? Ne sírj, majd mi szerzünk egyet. — Befejeztem. Megyek. — Nézz oda, zuhog az eső. — A teremtésit, jó hogy nem előbb kezdte — mondta Imre. — Hol a sapkám? Nem láttátok?! — Bulldózernek sapkája van — kiáltott fel Mohai. — Neked sapkád? Mi ütött beléd, még télen se hordtál. — Akkor hordok, amikor nekem tetszik. Reggel is esett. — Nem árt az neked. — Milyen sapkád volt? Keressük meg, na, keressük szépen. Imre fölállt, és mindent szétrámolt a szobában. Egyenként végignézte a ruhákat, zsebeket, de a sapka csak nem akart előkerülni. — Nem volt neked sapkád, édesapám! — mondta Mohai. — Te, ne verd át a dolgozót! — Na, tessék! — kiáltott fel Bulldózer. — Hát nem rajta ülsz!? — Én?! — kérdezte megrökönyödve Mohai. — Éppen te. Na, állj már fel! Mohai felállt, mutatva, hogy ő bizony nem ül semmiféle sapkán. — Miért pont az én sapkámra tudsz ülni — dünnyögött mérgesen Bulldózer, mialatt fejére tette az Esti Hírlap tegnapi példányát — s azzal szép kényelmesen elindult. — Állj meg, Bulldózer! — kiáltott utána Mohai. — Minek? — fordult vissza Bulldózer az esőben. — Nem indulhatsz el ÍGY, öregem! Engedd meg, hogy feltűrjem a csákód elejét. Így sokkal elegánsabb vagy! — Kösz! Viszlát holnap! 2 1967. augusztus 3 Az Állami Népi Együttes új műsora A sok sikeres külföldi szereplés után jól megérdemelt nyári pihenő véget ért az Állami Népi Együttesnél. Az együttes művészei Muzsikáló tájak című műsorukkal máris a Balaton környékét járják, majd Tolna megyében szerepelnek. A fővárosiak 20-án a Park Színpadon, 26-án pedig a Margitszigeten gyönyörködhetnek az Amerikában is sikert aratott Magyar képekben. Az együttes szeptemberben részt vesz a szigetvári Zrínyi-emlékünnepségeken. Mint Fehér Istvántól, az együttes igazgatójától megtudtuk, új műsor öszszeállítására készülnek: a Musica Hungarica-kiadvány adta az ötletet ahhoz, hogy ízelítőt nyújtsanak a magyar századok zenei és tánckultúrájából. Az új műsor előreláthatólag tavasszal kerül bemutatásra. A fellépések és próbák mellett nagy gondot fordítanak az együttes frissítésére, fiatalítására is. (gy) NÉPSZAVA Ráadást ad a Moiszejev-együttes A világhírű Mojszejevegyüttes »Út a tánchoz« című műsorát a nagy sikerre való tekintettel, augusztus 3-án, csütörtökön este fél 8 órai kezdettel megismétli a Margitszigeti Színpadon. Jegyek a színházi és szakmai jegyirodákban és a szabadtéri színpadok pénztárainál kaphatók. Olaszországba és Jugoszláviába utazik augusztusban a Fővárosi Operett Színház. Triesztben, Ljubljanában és Opatijában lép fel a társulat a Csárdáskirálynővel és a Marica grófnővel. * Érdekes műsor az építők „zsebszínházában” Az Építők Műszaki Klubjának úgynevezett »Espresso Színpadán« (V., Petőfi Sándor utca 5.), az elmúlt évadban igen nagy sikerrel rendeztek pódiumszínpadi esteket. A kezdeményezés iránt, olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a színpad nem is tudta kielégíteni az igényeket Ezért az idén egyebek között megismétlik a legnagyobb sikerű tavalyi előadásokat. A »Nagy sikerek bérlete* című sorozatban Romain Gary -Lady ,L’-« című regényének pódiumváltozata, a Salinger-est, a nőktől nőkről írott művek estje női szereplőkkel -Amazon színpada címen, valamintMonoszínház« címen két egyszemélyes dráma (Kazimierz—Brandys: Oféliától Feliciáig és Gogol: Egy őrült naplója) kerül színre. Hat új produkciót is bemutat a »zsebszínház“ — ezek közül négy-négy előadásra ugyancsak bérleteket bocsátanak ki. Thoman Mann-est, Villon-est, Alekszej Tolsztoj kisregénye, »Aelita, a mesebeli lány« pódiumváltozata, ó-iid és szanszkrit ősdrámák és eposzok estje, abszurd művek és teljesen abszurd álmövek estje »Őrült vagy zseni?-* címen, Jerzy Andrzejewski »Hamu és gyémánt-jának pódiumváltozata lesznek műsoron. Az esteken kiváló művészek lépnek fel (az említett estek sorrendjében) Spányiik Éva, Kovács István, Tahi-Tóth László, Pécsi Ildikó, Schubert Éva, Bánffy György és mások. A »Nagy sikerek bérlete« előadásait októbertől januárig mindig vasárnap délután, a többi bérletek előadásait októbertől májusig mindig vasárnap este tartják. Bérleteket az építőmunkások szakszervezetéhez tartozó vállalatok és intézmények közönségszervezőinél lehet megrendelni és szeptember 1-ig hétköznap 14—19 óráig az Építők Műszaki Klubjában lehet váltani. (r) A HÉT FILMJEI Don Gabriel Hányszor láttuk már filmen a tehetetlen, cselekvésképtelen kisembert, aki egy adott pillanatban megragadja a sors kínálta lehetőséget, és hőssé tud magasztosulni! Don Gabriel, az új lengyel film főhőse tragikus sorsával elnyeri együttérzésünket. Az akkurátus filosz csak a nyelvészeti szakkérdésekben mozog otthonosan, a kirobbanó háború azonban másfajta cselekvésre buzdítja. A professzor bátor és hős katona szeretne lenni — a véres káosz azonban egyre ziláltabb és bonyolultabb, s nem könnyű megtalálnia helyét. Nemegyszer saját honfitársai alázzák meg, teszik nevetségessé, s még hőstettéről is kiderítik, hogy hiábavaló volt. A német kultúra egykori tanára a fasisztákkal szemben hiába hivatkozik a humánumra, meg kell halnia. Élete utolsó pillanatában magasztosul fel, nyeri vissza emberi méltóságát A kitűnő filmnek sajátos atmoszférája van, amelyet Ewa és Czeslaw Petelski eddigi filmjeiben is nem egyszer éreztünk. Rendezésük kitűnő. A nyomasztó történet két főszereplője Bronislaw Pawlik és Barbara Krasstówna. A film hatásosan bizonyítja, hogy a háború embertelen, s ezt a tételt egyre fokozottabb nyomatékkal ismétli — tempója azonban kissé lassú, főleg a bevezető képsort érezzük hosszadalmasnak. A filmet mindennek ellenére izgalmas végignézni: a jónevű lengyel rendezői kettős most is szép, maradandó alkotást készített. Rondó Igényes film a jugoszláv Zvonimir Berkovic új munkája. A rondó felépítésének mintájára variálja három ember sorsát, s a lehetséges kombinációk matematikai módszerével alakítja ki a film szerkezetét. Bármilyen szép és kellemes is a film egésze, az első felének lassúsága ellenállhatatlan bágyadtságot kelt a nézőben, s mire a film közepénél felfigyelünk a tényleges mondanivalóra, mire felébred bennünk az igazi művészet iránti izgatottság, már vége is a filmnek. Kár, mert az írórendező többet akar mondani nekünk egy szerelmi háromszög viszonylatainak ábrázolásánál. A vontatottság ellenére — amely, ismételjük, művészi, szándékolt lassúság, de mégiscsak megbocsáthatatlan hiba a filmben — a Rondó elegáns munka. Csodáljuk beállításait, az állandóan változó hátteret, a stílusos kosztümöket, a szép képeket — s nem utolsósorban a három kitűnő színészt. Milena Dravic, Stevo Zigon és Relja Basic színvonalas alakítása emlékezetes élmény marad. A tolvaj Hat év eltelte után szeretné visszakapni gyermekét nevelőszüleitől egy fiatalasszony. A kisfiút azért bízta rájuk, mert még nagyon fiatal volt, rendezetlen életkörülményei miatt nem vállalta a gyerek nevelését. Férjhez menése után azonban egyre gyakrabban gondolt a kis Carlóra, míg végül szinte ennek a szenvedélynek a rabja lett. A nevelőapa is makacsul kitartott a gyermek mellett. Kié hát jog szerint a gyermek? Ez a bonyolult morális probléma az alapja Jean Chapot francia filmrendező új filmjének, amelyet nyugat- német koprodukcióban készítettek. Ennek az erkölcsi dilemmának szemléltetésére mindkét oldalon olyan jellemeket állít szembe egymással az író-rendező, akik végletesen következetesek, s szinte mániákusan ragaszkodnak céljukhoz. A témát az élet produkálta — a jellemeket a filmesek. Ezért érezzük mesterkéltnek, kitaláltalak a film további fordulatait, s végül is a néző együttérzés és elítélés helyett szinte közömbös marad — nem az esettel, hanem a filmmel kapcsolatban. Romy Schneider ragyogóan játszik el egy olyan szerepet, amelyet nem érzünk elég meggyőzőnek. A kamaradarab másik két szereplője, Michel Piccoli és Hans Christian Blech kulturáltan játszik. Két emelet boldogság Ne szépítsük a dolgot: a gyártás óta eltelt mintegy nyolc esztendő nem használt ennek a filmnek sem. Felújítása mégis helyes volt. Ha itt-ott megkopott némely fordulat, elhalványult nem egy annak idején frissnek érzett ötlet, s kirívóbbá vált a forgatókönyv egykét gyengéje, az egész film ma is igazolja az akkori meleg fogadtatást. Az »olaszos« stílusban szerkesztett életképek sorozata sokat megőrzött abból a derűből, könynyed vidámságból, amelynek sikerét köszönhette, s amely ma is hatást fog elérni a régi és új nézők körében. Forgács Ottó képeinek ízléses modernsége, Herskó János rendezése minden bizonnyal ma is hat a nézőre, s egyszersmind nosztalgiát ébreszt bennünk hasonlóan újszerű, mai témájú vígjátékok iránt. Háry Márta MŰSOROK Madách Színház: Táncdalfesztivál 67. Elődöntő (8). * Az Országos Filharmónia közli, hogy a Tavaszi bérlet június 8-i — Zubin Mehta betegsége miatt elmaradt — előadására váltott bérletek és jegyek, augusztus 28-án az Erkel Színházban Szvjatoszlav Richter zongoraestjére érvényesek. KOSSUTH RÁDIÓ 4.30: H. Időj. 4.32: Z. 4.45: Falurádió. 5: H. Időj. 5.30: Reggeli krónika. 6: H. Időj. 6.30: H. Időj. 7: Reggeli kr. II. 7.30: Új könyvek. 8: H. Időj. Műsorok. 8.22: Az ellopott Hold. II. 8.32: Opera - részi. 9: Családi körben. 10: H. Hazai lapsz. Időj. 10.10: Népek zenéje. 10.32: Idősz. nemzetk. kérd. 10.42: Offenbach: Orfeusz az alvilágban. Operett. Közl. 11.57: Műsor. 12: H. Idős. 13: Pesti színházműsor. 13.02: Törvénykönyv. 13.17: Kamarazene. 13.50: Sanzonok. 14.04: Úttörő négy tusa. 14.44: Magyarországon először. Roots: Concerto kamarazenekarra. 15: H. Időj. 15.15: Énekkari híradó. 15.45: Citeramuzsika. 15.57: A Krímtől a Kaukázusig. Útijegyzet. 16.37: Színnyei Júlia: Társta-lanul. Elb. 16.58: Műsor. 17: H. Nemzetkalapsz. Idői. 17.15: Gitármuzsika. 17.40: Operabarátoknak. 18.20: Ami a matrikulákból olvasható. 18.35: Népi 7. 19: Esti kr. 19.30: Makuzynski zongorázik. 20.17: Vajda János két verse. 20.20: Táncdalfesztivál 67. Elődöntő közv. a Madách Színházból. Kb. 22: H. Idős. Sport. Kb. 22.25: Nagy énekesek életregénye. leonie Rysanek. Kb. 23.15: Magyar nóták. 24: H. Időj. 0.10: Éji zene. PETŐFI RADIO 4.26—7.57: Azonos a Kossuth adóval. 6.20: Torna. 10—12.30: Zenés műsor üdülőknek. 10: Hírek. Hazai lapszemle. Időjárás. 11: Balatoni időjárás. 12: H. Időj. 12.15: Idegen nyelvű hírek. 12.30: Zkri muzsika. 13.15: Könyvismertetés. 13.30: Népdalok. 13.47: Vízállás. 14: H. Időj. 14.08: Örökzöld melódiák. 14.30: Falusi percek. 14.33: Murray Dickie és Leonard Warren énekel. 14.52: Pályaválasztás. 15: Csak fiataloknak! 15.45: Most olvastuk. 15.50: Soproni Tendl Pál cimbalmozik. 16: H. Időj. 18.05: Igor Ojsztrah hegedül. 16.20: Népi kalendárium. augusztus. 16.30: Operettskettesök. 16.50: Gyermekeiknek. 1715: Külföldön jártak. Riport. 17.25: Könnyez. 18. H. Időj. 18.10: Bach: d-moll csembalóverseny. 18.36: A Thália Színház műhelyében. 19.02: Kamarazene. 19.32: Százéves a »Századok««. 19.42: Hgl. 19.47: Mese. 30: Esti kr. u. 20.30: Németh László: Papucshő«. Tragikomédia közv. a veszprémi Petőfi SzíniházbóL 22.40: Katonadalosc. 22.6: Galopp. 23: EL Időj. URH 18: H. Időj. 18.05: Hgl-parádé. 19.01: Händel: Ariana. 3 felv. opera. Közl. 20: A pirotechnika varázs konyhájában. 22.13: Pernye A. előadása. 22.45: Kadosa: IV. zongoraverseny. 23: H. Idős. TELEVÍZIÓ 9.30: Fehér szoba. Magy. besz. román film ism. (10 éven felül). 10.45: A képzőművészet története. Barokk és rokokó művészet Itáliában. Ism. 17.58: Hírek. 18.05: Magy. Hird. 18.15: Interpelláció. a Nógrád megyeiek kérdéseire Géczi János, a megyei tan. vb-elnöke, valamint Hankó János vb-elnök-h. válaszok 18.45: A világ térképe előtt. 18.55: Kapcsoljuk. Helyszíni közv. a balassagyarmati Palóc Múzeumból. 19.25: Telesport. 19.45: Esti mese. 20: Tv-híradó. 20.20: Táncdalfesztivál 67. Az MRT táncdalversenye. 3. elődöntő, helyszadás a Madách Színházból. 22: Tv-híradó 2. POZSONYI TV 18.10: Filmhíradó. 18.20: Filmriportok. 19: Tv-híradó. 19.35: Európa legkisebb államai: Lichtenstein, Monaco. 20.05: A revizor. Filmvígj. 21.25: Tizenhárom egy ellen. A második világháború utáni idők krónikája. ESTIG KITISZTÍTJUK MINDENNEMŰ FELSŐRUHÁIT a lenti fiókjainkban: 1., Mária tér 4 11., Szilágyi E. fasor 25 11., Mártírok útja 65 n., Mártírok útja 12 n., Frankel Leó u. 70 111., Kórház u. 21 111., Beszterce u. 3 V., Nádor u. 19 V., Párisi u. 1 V., Irányi u. 27 V. Váci u. 68 V. , Királyi P. u. 9 VI. , Népköztársaság útja 79 VI. , Szondy u. 90 VII. , Dohány u. 63 VII., Majakovszkij u. 90 VI., Rottenbiller u. 6 VII., Thököly út 38 VII., Dembinszky u. 22 VIII. , József krt. 71 IX. , Mester u. 33— 35 IX., Tompa u. 19 IX. , Ráday u. 63 X. , Harmat u. lkt., 34— 36/C X., Üllői út 122 XII., Márvány u. 36 XII. , Kiss János alt. u. 23 XIII. , Váci út 70 XIII., Váci út 144 XIII., Hegedűs Gy. u. 11 XIII., Fürst Sándor u. 9 XIII., Visegrádi u. 8 XIII., Pozsonyi út 22 XIII., Sziget u. 27 XVIII. , Vöröshads. útja 139/b XIX. , Vöröshads. útja 95 ruhatisztító szövetkezet