Népszava, 1967. augusztus (95. évfolyam, 179–205. szám)

1967-08-03 / 181. szám

Előbb hadd írjam le ezt az egyedülálló könyv­tárat Az ajtón ez áll: Fiziko­terápia. A kicsiny szo­­bácska közepén egy toló­kocsi, rajta négy pár gu­mikesztyű. A sarokban orvosi műszerek, beren­dezések, az ajtó mellett egy fehér szekrény. Az­tán egy barna —­abban könyvek, előtte asztalka. Mindjárt fél tizenkettő­t nyitni kell a szekrény­­könyvtárnak. A folyosón leendő kis­mamák gyülekeznek, egyikük kezében Mark Twain, a másik Gárdo­nyit szorongat. Fél tizenkettőkor belib­ben a biblioterápiás nő­vérke, akire várunk, fel­­kattintja a szekrény zár­ját s derűvel kérdi: tes­sék, ki mit hozott, mit kér, kinek mit ajánlha­tok?... Aki járatos ebben a miskolci kórházban és is­meri a betegkönyvtárik »lépcsőzetes« kölcsönzési rendjét, az tudja, hogy fenn a sebészet kórter­meiben sokan most ha­jolhatnak éppen a fris­sen választott könyvek gyógyító betűi fölé. Mert Joli, a »könyves nővér« ott járt az imént... Négy osztálya van és 900 könyve. Napi négy órája és egy­éves betegkönyvtárosi múltja. De egy évvel ez­előtt csak 160 könyve volt, és viselte az orvosi kar elnéző bizalmatlan­ságát. — Semmi mást, csak egy-egy szekrényt kér­tünk osztályonként, eme­letenként, meg egy kis megértést. Azt, hogy a könyv in­tézményesen is beléphes­sen a kórház kapuján, s a kényszerű ittlét ólom­nehéz napjait, heteit az irodalom mesélő szárnyá­ra ültetve hadd röpítse Az igazgató-főorvos fi­gyelmesen meghallgatta a tervet , ami tulajdon­képpen az SZMT-könyv­­tárnak több miskolci kór­házra is kiterjedő, azóta fokozatosan megvalósí­tott terve volt — s azt mondta: rendben van, ol­vassanak hát a betegek. De az osztályokon kü­lön harcot kellett vív­ni, ami korántsem a könyv győzelmével vég­ződött mindig, »össze­egyeztethetetlen a kór­házi renddel.« »Zavarja a gyógyító munkát.« »He­lyet vesz el, nyugtalanít­ja a betegeket.« Akkoriban — pedig fe­hér köpenyt viselt első perctől — azt, hogy nő­vérke, könyves-nővér, így nem mondta neki senki. L*J — Valami vidámat kér­nék szépen! — szól egy fiatalasszony, s Dezső Fe­­rencné, a négyórás kór­házi könyvtáros már tud­ja, mit adjon. Vidámat, olvasmányo­sat, könnyűt — a leg­gyakoribb kívánság ez, s hogyne lehetne megérteni, méltányolni. Az SZMT nagy-nagy gondossággal jórészt eszerint gyarapít­ja a miskolci kórházi könyvtárak állományát, s ilyen irányú tevékenysé­gét, szakszervezeti és ta­nácsi könyvtárak elé egy­aránt nemes példaként állíthatjuk. Valaki üzenetet hoz: a 8-asban van két fekvő­beteg, ők is szeretnének olvasni. A könyvek sza­tyorba kerülnek, Dezsőné körbe jár a kórtermek­ben, néha vissza-vissza szalad a szekrényhez, vá­logat, ajánl, kívánságot teljesít , kölcsönöz. Pult nélkül, szabadpolc nélkül, könyvtár nélkül. A könyvtáros hivatás gyönyörű szenvedélyével. A másik négy órában a városi könyvtár egyik fiókjában várja az olvasó­kat. Mennyire más, meny­nyire különböző ez a két négy óra. Ott jönnek az olvasók, itt keresni, bátorítani, biztatni kell őket. De na­gyon jó, hogy ebben De­­zsőné már nincs egyedül. Mielőtt, például az ideg­osztályon, megkezdődne az egyórás kölcsönzés, az osztály főorvosa benéz Dezsőnéhez és átfutja a könyvek címlapjait. Tud­ni akarja — szakít időt rá! —, hogy mit kínál, mit ajánl a betegeknek a könyvtáros. Igaz, ez még nem jelenti ugyanazt, amit elméletileg a biblio­­terápia alatt értünk — s ami külföldön már ko­rántsem megy újdonság­számba, talán még egy riport erejéig sem érde­kes —, de mégis azt je­lenti, hogy ezt a fehér köpenyes, kedves és vi­dám »nővérkét« lassan­­lassan már az orvosok is úgy tekintik, hogy idetar­tozó jelentős és fontos egészségügyi. A gyermekosztályról át­szalad valaki: ha a nő­gyógyászaton véget ér a könyvtári óra, Jolika ugorjon át oda is meg­beszélni, hogy a négy osztály után hogyan le­hetne az ötödikben is meghonosítani a könyvet. Egyébként a mai na­pon különösebb nem tör­tént, csendben, rendben folyt a kölcsönzés. Ha­csak az nem, hogy a Se­bészet II-ben a halmaji Feri bácsi már felkelt, s lassan végiglépegetett a folyosón, nem kellett oda­vinni neki a következő Jókait... Kiss Gy. János i­s Szüts Bernáth: BULLDÓZER — Lassan befejezzük — mondta Mohai és föl­sietett a deszkapallón. Imre meg a többiek lent álltak s vizsgálgatták a falakat. — Szép ház lesz — mondta a szőke, göndör hajú kis izomember, a Lakatos-brigád üdvöskéje. — Na, majd ha a tiedet csináljuk! —■. Bulldózernek nem kell ház — tréfálkozott Imre, s megveregette a kis izomkolosszus hátát. — Hagyjátok már ezt a hülyeséget! Nem vagyok én bulldózer — tiltako­zott Sándor, s a nyomaték kedvéért odébblökött egy betongerendát. — A fene látott ilyen embert, sose fárad el. — Ha te is annyit sú­lyoztál volna, mint én... Nem így születtem. Olyan vézna srác voltam, mint az ujjam. Megdolgoztam az izmaimért. — Gyertek már — szólt le Mohai. — Gyerünk, mert ma­gában nem tud inni.­­ — Lehet, hogy már nincs is mit. — Ne a szátok járjon, mozgás, előre! A szobában még mész­­szag terjengett, az ablak­keretek még üresen tá­tongtak, a székeken, me­szes, malteros ruhák, itt egy kőműveskanál, ott egy korongecset, minden szer­teszél. — Üljetek már le! — Bulldózer a fogával is kinyitja! — Nem nyitja ki! Ad­jatok sörnyitót! Másod­szor meg szálljatok le ró­lam. Bulldózer alig volt száz­hatvanöt centi, egyetlen tömbből faragott, széles arcában ide-oda villogtak apró, vidám szemei. — Igyunk Bulldózerre — mondta Imre, s hozzá­koccintotta az asztalhoz a söröspoharat. — Te vagy a nap hőse — mondta Mohai. — Csak bele ne merülj a beszédbe, mert akkor itt ülhetünk reggelig. — Pedig Bulldózer meg­érdemelne egy ünnepi be­szédet. Fölhordani azt a marha sok födémlapot a tetőre. — Miért, hova hordta volna, a pincébe? — Maradj már a hü­lyeségeiddel! — Bulldózer érdemeit senki sem vitatja. Többet tett ezért a házért, mint te. — Bulldózer három örö­kös tagja. — Köszönöm, Mohai, de most már igyunk, mert ha szomjan halok, nem érek az örökös tagsággal semmit. — Ez a srác nemcsak erős, de okos is. — Még szerencse, hogy nem szép. A Lakatos-brigád tör­ténetében ez volt a har­madik nyár, amit építke­zéssel töltöttek. Először az öreg Lakatos házát épí­tették fel, ezen a nyáron Mohai került sorra. S köz­ben mindenki Bulldózert nyaggatta: jövőre, ha tet­szik, ha nem, neki építe­nek házat. Bulldózer tudta, mire megy a játék. Először le­gyen ház, aztán szereznek bele feleséget. A brigád valamennyi tagja nős volt, őt kivéve. Nem tud­ták elviselni. Végered­ményben már huszonnégy éves, jól keres, mire vár. — Öregem, ilyen erős férfinak kötelességei van­nak. Számít rád a társa­dalom. Kapsz még egy évet, aztán vége az arany­életnek. — A nősülés nem szé­gyen, csak kellemetlen. — Ha most sem hagy­tok békén, elmegyek. — Bulldózer világgá megy. Üldözik a nők. Szegény kis Bulldózerem. — Nem a nők üldöznek, hanem ti. — Nem kellesz a nők­nek? Ne sírj, majd mi szerzünk egyet. — Befejeztem. Megyek. — Nézz oda, zuhog az eső. — A teremtésit, jó hogy nem előbb kezdte — mondta Imre. — Hol a sapkám? Nem láttátok?! — Bulldózernek sapká­ja van — kiáltott fel Mohai. — Neked sapkád? Mi ütött beléd, még télen se hordtál. — Akkor hordok, ami­kor nekem tetszik. Reg­gel is esett. — Nem árt az neked. — Milyen sapkád volt? Keressük meg, na, keres­sük szépen. Imre fölállt, és min­dent szétrámolt a szobá­ban. Egyenként végignéz­te a ruhákat, zsebeket, de a sapka csak nem akart előkerülni. — Nem volt neked sap­kád, édesapám! — mond­ta Mohai. — Te, ne verd át a dolgozót! — Na, tessék! — kiál­tott fel Bulldózer. — Hát nem rajta ülsz!? — Én?! — kérdezte megrökönyödve Mohai. — Éppen te. Na, állj már fel! Mohai felállt, mutatva, hogy ő bizony nem ül semmiféle sapkán. — Miért pont az én sapkámra tudsz ülni — dünnyögött mérgesen Bulldózer, mialatt fejére tette az Esti Hírlap teg­napi példányát — s azzal szép kényelmesen elin­dult. — Állj meg, Bulldózer! — kiáltott utána Mohai. — Minek? — fordult vissza Bulldózer az eső­ben. — Nem indulhatsz el ÍGY, öregem! Engedd meg, hogy feltűrjem a csákód elejét. Így sokkal elegán­sabb vagy! — Kösz! Viszlát hol­nap! 2 1967. augusztus 3 Az Állami Népi Együttes új műsora A sok sikeres külföldi szereplés után jól megér­demelt nyári pihenő véget ért az Állami Népi Együt­tesnél. Az együttes művé­szei Muzsikáló tájak című műsorukkal máris a Bala­ton környékét járják, majd Tolna megyében szerepelnek. A fővárosiak 20-án a Park Színpadon, 26-án pedig a Margitszige­ten gyönyörködhetnek az Amerikában is sikert ara­tott Magyar képekben. Az együttes szeptemberben részt vesz a szigetvári Zrí­­nyi-emlékünnepségeken. Mint Fehér Istvántól, az együttes igazgatójától megtudtuk, új műsor ösz­­szeállítására készülnek: a Musica Hungarica-kiad­­vány adta az ötletet ah­hoz, hogy ízelítőt nyújtsa­nak a magyar századok zenei és tánckultúrájából. Az új műsor előrelátható­lag tavasszal kerül bemu­tatásra. A fellépések és próbák mellett nagy gon­dot fordítanak az együttes frissítésére, fiatalításá­ra is. (gy) NÉPSZAVA Ráadást ad a Moiszejev-együttes A világhírű Mojszejev­­együ­ttes »Út a tánchoz« című műsorát a nagy si­kerre való tekintettel, augusztus 3-án, csütörtö­kön este fél 8 órai kezdet­tel megismétli a Margit­szigeti Színpadon. Jegyek a színházi és szakmai jegyirodákban és a sza­badtéri színpadok pénztá­rainál kaphatók. ­ Olaszországba és Ju­goszláviába utazik augusz­tusban a Fővárosi Operett Színház. Triesztben, Ljubljanában és Opatijá­­ban lép fel a társulat a Csárdáskirálynővel és a Marica grófnővel. * Érdekes műsor az építők „zsebszínházában” Az Építők Műszaki Klubjának úgynevezett »Espresso Színpadán« (V., Petőfi Sándor utca 5.), az elmúlt évadban igen nagy sikerrel rendeztek pó­­diumszínpadi esteket. A kezdeményezés iránt, olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a színpad nem is tudta kielégíteni az igé­nyeket Ezért az idén egyebek között megismét­lik a legnagyobb sikerű tavalyi előadásokat. A »Nagy sikerek bérlete­* című sorozatban Romain Gary -Lady ,L’-« című regényének pódiumválto­zata, a Salinger-est, a nőktől nőkről írott művek estje női szereplőkkel -Amazon színpada cí­men, valamint­­Mono­­színház« címen két egy­személyes dráma (Kazi­­mierz—Brandys: Oféliá­­tól Feliciáig és Gogol: Egy őrült naplója) kerül színre. Hat új produkciót is bemutat a »zsebszínház­“ — ezek közül négy-négy előadásra ugyancsak bér­leteket bocsátanak ki. Thoman Mann-est, Vil­­lon-est, Alekszej Tolsztoj kisregénye, »Aelita, a me­sebeli lány« pódiumválto­zata, ó-iid és szanszkrit ősdrámák és eposzok est­je, abszurd művek és tel­jesen abszurd álmövek estje »Őrült vagy zseni?-* címen, Jerzy Andrze­­jewski »­Hamu és gyé­­mánt­-jának pódiumvál­tozata lesznek műsoron. Az esteken kiváló mű­vészek lépnek fel (az em­lített estek sorrendjében) Spányiik Éva, Kovács Ist­ván, Tahi-Tóth László, Pécsi Ildikó, Schubert Éva, Bánffy György és mások. A »Nagy sikerek bér­lete« előadásait október­től januárig mindig va­sárnap délután, a többi bérletek előadásait októ­bertől májusig mindig vasárnap este tartják. Bérleteket az építőmun­kások szakszervezetéhez tartozó vállalatok és in­tézmények közönségszer­vezőinél lehet megren­delni és szeptember 1-ig hétköznap 14—19 óráig az Építők Műszaki Klubjá­ban lehet váltani. (r) A HÉT FILMJEI Don Gabriel Hányszor láttuk már filmen a tehetetlen, cse­lekvésképtelen kisem­bert, aki egy adott pilla­natban megragadja a sors kínálta lehetőséget, és hőssé tud magasztosulni! Don Gabriel, az új len­gyel film főhőse tragikus sorsával elnyeri együtt­érzésünket. Az akkurá­tus filosz csak a nyelvé­szeti szakkérdésekben mozog otthonosan, a ki­robbanó háború azonban másfajta cselekvésre buz­dítja. A professzor bátor és hős katona szeretne lenni — a véres káosz azonban egyre ziláltabb és bonyolultabb, s nem könnyű megtalálnia he­lyét. Nemegyszer sa­ját honfitársai alázzák meg, teszik nevetségessé, s még hőstettéről is kide­rítik, hogy hiábavaló volt. A német kultúra egykori tanára a fasisztákkal szemben hiába hivatko­zik a humánumra, meg kell halnia. Élete utolsó pillanatában magasztosul fel, nyeri vissza emberi méltóságát A kitűnő filmnek sajátos atmosz­férája van, amelyet Ewa és Czeslaw Petelski ed­digi filmjeiben is nem egyszer éreztünk. Rende­zésük kitűnő. A nyo­masztó történet két fősze­replője Bronislaw Pawlik és Barbara Krasstówna. A film hatásosan bizo­nyítja, hogy a háború embertelen, s­ ezt a té­telt egyre fokozottabb nyomatékkal ismétli — tempója azonban kissé lassú, főleg a bevezető képsort érezzük hossza­dalmasnak. A filmet mind­ennek ellenére izgalmas végignézni: a jónevű len­gyel rendezői kettős most is szép, maradandó alko­tást készített. Rondó Igényes film a jugo­szláv Zvonimir­ Berkovic új munkája. A rondó felépítésének mintájára variálja három ember sorsát, s a lehetséges kombinációk matemati­kai módszerével alakítja ki a film szerkezetét. Bármilyen szép és kelle­mes is a film egésze, az első felének lassúsága el­lenállhatatlan bágyadtsá­­got kelt a nézőben, s mi­re a film közepénél fel­figyelünk a tényleges mondanivalóra, mire fel­ébred bennünk az igazi művészet iránti izgatott­ság, már vége is a film­nek. Kár, mert az író­rendező többet akar mondani nekünk egy sze­relmi háromszög viszony­latainak ábrázolásánál. A vontatottság ellenére — amely, ismételjük, művé­szi, szándékolt lassúság, de mégiscsak megbocsát­hatatlan hiba a filmben — a Rondó elegáns mun­ka. Csodáljuk beállításait, az állandóan változó hát­teret, a stílusos kosztü­möket, a szép képeket — s nem utolsósorban a há­rom kitűnő színészt. M­­i­­lena Dravic, Stevo Zigon és Relja Basic színvona­las alakítása emlékezetes élmény marad. A tolvaj Hat év eltelte után sze­retné visszakapni gyer­mekét nevelőszüleitől egy fiatalasszony. A kisfiút azért bízta rájuk, mert még nagyon fiatal volt, rendezetlen életkörülmé­nyei miatt nem vállalta a gyerek nevelését. Férj­hez menése után azonban egyre gyakrabban gon­dolt a kis Carlóra, míg végül szinte ennek a szen­vedélynek a rabja lett. A nevelőapa is makacsul kitartott a gyermek mel­lett. Kié hát jog szerint a gyermek? Ez a bonyo­lult morális probléma az alapja Jean Chapot fran­cia filmrendező új film­jének, amelyet nyugat-­ német koprodukcióban készítettek. Ennek az er­kölcsi dilemmának szem­léltetésére mindkét olda­lon olyan jellemeket ál­lít szembe egymással az író-rendező, akik végle­tesen következetesek, s szinte mániákusan ra­gaszkodnak céljukhoz. A témát az élet produkálta — a jellemeket a filme­sek. Ezért érezzük mes­terkéltnek, kitaláltalak a film további fordulatait, s végül is a néző együtt­érzés és elítélés helyett szinte közömbös marad — nem az esettel, hanem a filmmel kapcsolatban. Romy Schneider ragyo­góan játszik el egy olyan szerepet, amelyet nem érzünk elég meggyőző­nek. A kamaradarab má­sik két szereplője, Michel Piccoli és Hans Christian Blech kulturáltan játszik. Két emelet boldogság Ne szépítsük a dolgot: a gyártás óta eltelt mint­egy nyolc esztendő nem használt ennek a filmnek sem. Felújítása mégis he­lyes volt. Ha itt-ott meg­kopott némely fordulat, elhalványult nem egy an­nak idején frissnek ér­zett ötlet, s kirívóbbá vált a forgatókönyv egy­két gyengéje, az egész film ma is igazolja az ak­kori meleg fogadtatást. Az »olaszos­« stílusban szerkesztett életképek so­rozata sokat megőrzött abból a derűből, köny­­nyed vidámságból, amely­nek sikerét köszönhette, s amely ma is hatást fog elérni a régi és új nézők körében. Forgács Ottó ké­peinek ízléses modernsé­ge, Herskó János rende­zése minden bizonnyal ma is hat a nézőre, s egy­szersmind nosztalgiát éb­reszt bennünk hasonlóan újszerű, mai témájú víg­játékok iránt. Háry Márta MŰSOROK Madách Színház: Táncdal­fesztivál 67. Elődöntő (8). * Az Országos Filharmónia közli, hogy a Tavaszi bérlet június 8-i — Zubin Mehta be­tegsége miatt elmaradt — előadására váltott bérletek és jegyek, augusztus 28-án az Erkel Színházban Szvjatosz­­lav Richter zongoraestjére érvényesek. KOSSUTH RÁDIÓ 4.30: H. Időj. 4.32: Z. 4.45: Falurádió. 5: H. Időj. 5.30: Reggeli krónika. 6: H. Időj. 6.30: H. Időj. 7: Reggeli kr. II. 7.30: Új könyvek. 8: H. Időj. Műsorok. 8.22: Az ello­pott Hold. II. 8.32: Opera - részi. 9: Családi körben. 10: H. Hazai lapsz. Időj. 10.10: Népek zenéje. 10.32: Idősz. nemzetk. kérd. 10.42: Offen­bach: Orfeusz az alvilágban. Operett. Közl. 11.57: Műsor. 12: H. Idős. 13: Pesti szín­házműsor. 13.02: Törvény­­könyv. 13.17: Kamarazene. 13.50: Sanzonok. 14.04: Úttörő négy tusa. 14.44: Magyarorszá­gon először. Roots: Concerto kamarazenekarra. 15: H. Időj. 15.15: Énekkari híradó. 15.45: Citeramuzsika. 15.57: A Krím­től a Kaukázusig. Útijegyzet. 16.37: Színnyei Júlia: Társta-­lanul. Elb. 16.58: Műsor. 17: H. Nemzetka­lapsz. Idői. 17.15: Gitármuzsika. 17.40: Operabarátoknak. 18.20: Ami a matrikulákból olvasható. 18.35: Népi 7. 19: Esti kr. 19.30: Mak­uzynski zongorá­zik. 20.17: Vajda János két verse. 20.20: Táncdalfesztivál 67. Elődöntő közv. a Madách Színházból. Kb. 22: H. Idős. Sport. Kb. 22.25: Nagy éne­kesek életregénye. leonie Rysanek. Kb. 23.15: Magyar nóták. 24: H. Időj. 0.10: Éji zene. PETŐFI RADIO 4.26—7.57: Azonos a Kossuth adóval. 6.20: Torna. 10—12.30: Zenés műsor üdülőknek. 10: Hírek. Hazai lapszemle. Idő­járás. 11: Balatoni idő­járás. 12: H. Időj. 12.15: Ide­gen nyelvű hírek. 12.30: Zkri muzsika. 13.15: Könyvismer­tetés. 13.30: Népdalok. 13.47: Vízállás. 14: H. Időj. 14.08: Örökzöld melódiák. 14.30: Fa­lusi percek. 14.33: Murray Di­ckie és Leonard Warren éne­kel. 14.52: Pályaválasztás. 15: Csak fiataloknak! 15.45: Most olvastuk. 15.50: Soproni Tendl Pál cimbalmozik. 16: H. Időj. 18.05: Igor Ojsztrah hegedül. 16.20: Népi kalendárium. au­gusztus. 16.30: Operettskette­­sök. 16.50: Gyermekeiknek. 1715: Külföldön jártak. Ri­port. 17.25: Könnyez. 18. H. Időj. 18.10: Bach: d-moll csembalóverseny. 18.36: A Thália Színház műhelyében. 19.02: Kamarazene. 19.32: Százéves a »­Századok««. 19.42: Hgl. 19.47: Mese. 30: Esti kr. u. 20.30: Németh László: Pa­pucshő«. Tragikomédia közv. a veszprémi Petőfi Színi­­házbóL 22.40: Katonadalosc. 22.6: Galopp. 23: EL Időj. URH 18: H. Időj. 18.05: Hgl-pará­­dé. 19.01: Händel: Ariana. 3 felv. opera. Közl. 20: A pi­rotechnika varázs konyhájá­ban. 22.13: Pernye A. előadá­sa. 22.45: Kadosa: IV. zon­goraverseny. 23: H. Idős. TELEVÍZIÓ 9.30: Fehér szoba. Magy. besz. román film ism. (10 éven felül). 10.45: A képző­művészet története. Barokk és rokokó művészet Itáliá­ban. Ism. 17.58: Hírek. 18.05: Magy. Hird. 18.15: Interpellá­ció. a Nógrád megyeiek kér­déseire Géczi János, a me­gyei tan. vb-elnöke, valamint Hankó János vb-elnök-h. vá­laszok 18.45: A világ térképe előtt. 18.55: Kapcsoljuk. Hely­színi közv. a balassagyarmati Palóc Múzeumból. 19.25: Te­lesport. 19.45: Esti mese. 20: Tv-híradó. 20.20: Táncdal­fesztivál 67. Az MRT tánc­dalversenye. 3. elődöntő, helysz­­adás a Madách Szín­házból. 22: Tv-híradó 2. POZSONYI TV 18.10: Filmhíradó. 18.20: Filmriportok. 19: Tv-híradó. 19.35: Európa legkisebb álla­mai: Lichtenstein, Monaco. 20.05: A revizor. Filmvíg­j. 21.25: Tizenhárom egy ellen. A második világháború utáni idők krónikája. ­ESTIG KITISZTÍTJUK MINDENNEMŰ FELSŐRUHÁIT a lenti fiókjainkban: 1., Mária tér 4 11., Szilágyi E. fasor 25 11., Mártírok útja 65 n., Mártírok útja 12 n., Frankel Leó u. 70 111., Kórház u. 21 111., Beszterce u. 3 V., Nádor u. 19 V., Párisi u. 1 V., Irányi u. 27 V. Váci u. 68 V. , Királyi P. u. 9 VI. , Népköztársa­ság útja 79 VI. , Szondy u. 90 VII. , Dohány u. 63 VII., Majakovszkij u. 90 VI., Rottenbiller u. 6 VII., Thököly út 38 VII., Dembinszky u. 22 VIII. , József krt. 71 IX. , Mester u. 33— 35 IX., Tompa u. 19 IX. , Ráday u. 63 X. , Harmat u. lkt., 34— 36/C X., Üllői út 122 XII., Márvány u. 36 XII. , Kiss János alt. u. 23 XIII. , Váci út 70 XIII., Váci út 144 XIII., Hegedűs Gy. u. 11 XIII., Fürst Sán­dor u. 9 XIII., Visegrádi u. 8 XIII., Pozsonyi út 22 XIII., Sziget u. 27 XVIII. , Vöröshads. útja 139/b XIX. , Vöröshads. útja 95 ruhatisztító szövetkezet

Next