Népszava, 1967. szeptember (95. évfolyam, 206–231. szám)

1967-09-01 / 206. szám

A holnap szakmunkásai — tegnapi könyvek között Kapott­ farcó körpecsét a könyv címoldalán: »VII. ker. Wesselényi utcai ke­reskedő tanonciskola ta­nári könyvtára — 1933.« A kötet — Magyarország története — az úgyneve­zett Műveltség Könyvtára sorozatiban jelent meg. Lapozgatom, különös, rég lepergett történelem­­szemlélet áporodott leve­gőjét árasztják a fejeze­tek. Ha antik könyvek De egy mai szakmun­kásképző-intézet könyv­­tárának szekrénye előtt állok, nagy gonddal nyil­vántartott, beszámozott kötetet forgatok, olyan polcról vettem le, ame­lyik elé a mai csengetés után tíz hónapon keresz­tül nyolcszáz leendő vas­ipari szakmunkás járul, hogy igénye, érdeklődése szerint válogasson magá­nak olvasnivalót. — Már túl vagyunk a selejtezésen, nemrégiben hatszáz könyvet dobtunk ki, részben, mert külsőleg elhasználódtak, részben, mert tartalmilag is elha­ladt felettük az idő. Az intézet igazgatóhe­lyettese és megbízott könyvtárosa mondja ezt, miután formás kis beszá­molót adtak az iskolai könyvtár jelentőségéről, messzemenő támogatásá­ról, s így már csak az állomány helyszíni meg­tekintése maradt hátra. Ami újra meg újra kí­nos meglepetéseket tar­togat Itt van például gróf Te­leki Pál eszmefutttatá­sa a »magyar földről, a ma­gyar fajról, a magyarság hazájáról«. — No, persze, akad né­hány olyan kötet is, ame­birodalmában a magyar könyvkiadás históriája után kutatnék, a például egy ilyen jellegű tanul­mányhoz gyűjtögetnék beszédes tárgyi bizonyíté­kokat, valószínű, sokat mondana ez a lexikon méretű, az akkori magyar könyvkultúra és kiadás- Politika minden jellegze­tességét magán viselő, vaskos mű­­lyet könyvtörténeti érté­kénél fogva hagytunk meg... Az egyáltalán nem meg­győző, bizonytalan »érve­lés« után is azért még a kérdés kérdés marad: a holnapi esztergályos miért éppen Teleki gróf­tól tanuljon történelmet? Valamint: ki segít a ti­­zennégy-tizenhat éves gyerekeknek eldönteni, hogy könyvtörténeti le­let-e, amit forgatnak, vagy valami egészen más? Továbbá: mi garantálja itt a selejtezésen állító­lag átesett, egészséges, szakszerű könyvtári tevé­kenységet, ha az említett, s azokhoz hasonló, vagy jóval későbbi, de ugyan­csak kétes értékű­­alko­tások ott sorakoznak a polcokon? Ezen még az sem vál­toztat, ha ide írom: a Soroksári úti 29. számú intézetben egyébként jó könyvek is vannak, 2653 kötet az állomány, ebből tavaly 1733-at vittek ki a­­gyerekek, akik már köl­tenek is könyvre, az el­múlt tanévben például ti­zenötezer forintnál töb­bet A könyvtári állo­mány gyarapítására azon­ban csak háromezer jut be, azokat nem szabad közre adni... A jó könyv fogalma alatt különös módon a jó állapotban levő köny­veket értelmezték eddig — a »tartalmi selejtezés­­ismeretlen volt Engedély e pillanatban sincs a lel­tárból való törlésükre. — Életbe lépett az emelt szintű szakmun­kásképzés és egyetlen könyvem sincs a kötelező olvasmányok listájáról. A gyerekeknek nem­ tudok adni egyetlen alapfokú szakmai munkát sem. Vi­szont vasipari intézet lé­tünkre, tessék, ilyenek vannak: Trágyázás , mű­trágyázás ... Ugorjunk Pestről a vi­déki ipar fellegvárába, Miskolcra. Mintha a Szak­­szervezetek Borsod me­gyei Tanácsa könyvtárá­nak vezetője összebeszélt volna most belépett Ti­m­ót utcai kollégájával: — Évek óta hiábavaló küzdelmet folytatunk a szakmunkásképző-intéze­tek elavult könyvállomá­nyának felfrissítéséért. Itt Miskolcon, mintegy nyolcezer fiatal tanulja szakmáját, s számunkra nem lehet közömbös, hogy általános műveltségükhöz és szakmai felkészültsé­gükhöz milyen segítséget adnak — egyáltalán ad­nak-e? — a könyvek. Felmérésünk szerint az intézeti könyvállomány 80 százalékban selejtezésre szorult Az igazgatók azonban — a minap is összeültünk ez ügyben — hajthatatlanok: a leltár az leltár — nem enged­nek hozzányúlni, írta a gróf úr Leltárimádat Néhány vikternosmegli-* tudja, mit keltene leső­­lóval innen, a Tintát utcai pörni a polcokról. 2. számú intézet újdon- — Ezer szakmunkás­­süli könyvtárosa kisérte- tanuló jár hozzánk, de tiesen hasonló helyzetben ennek a háromezer kötet­­van, azzal a különbség­­nek a jelentős része tel­­jes, hogy 6 szakmai kép­ jelen elavult. Évek óta tettségénél fogva — most nem selejtezték, én min­végezte el Szombathelyen­den esetre 700 kötetet be­­a könyvtárszakot — már zártam ebbe a szekrény­ Sólyom László: Azzok a pletyk­nk! Molnár Pál osztályve­zető kopogás nélkül nyit rá Kovács Péter előadóra. — Ne is haragudj, édes öregem — kezdi már az ajtóban néhány oktávval a sok évi átlag fölött —, de már másodszor kapott le a nagyfőnök miattad. Meddig ülsz még azon az átkozott kimutatáson. — Te ne haragod), Molnár elvtárs — szabad­kozik sértetten Kovács—, de én részemről kész va­gyok, csak... Csak nincs, aki legépelje. — Mancika ma reggel óta a rendelkezésedre áll. — Áll? Állna, ha nem lenne fontosabb dolga. — Szabad tudnom, mi­féle fontosabb dolga van? — Azt értékelik reggel óta a gépszobában, hogy Balog elvtárs miért épp Pirikét vitte magával a siófoki kiszállásra. — Ezek a nők, ezek a nők! Mindig csak a plety­kán jár az eszük. Mi kö­zük nekik ahhoz, hogy Piriké és Balog hogyan és miért? — Ezt kérdeztem tőlük m­ is. — Mire ők? — Legyintenek, maga ezt nem érti. Pedig én nagyon is értem. — Hu­nyorgót sokatmondóan Kovács Péter. — A szőke Klára ügyecskéjére gondolsz? — Hol van már a ta­valyi hó — legyint fölé­nyesen az előadó. — Csak nem akarod azt mondani, hogy köz­ben is volt valakije Ba­lognak? — Hogy volt-e? Még­hozzá ... Kezet rá, hogy köztünk marad. Az osztályvezető kerek tekintettel, táguló orrli­­kakkal, izgalomtól piheg­­ve nyújtja kezét. Akkor Kovács bizalmasan a fü­léhez hajol: — Feketéné. — Sejtettem én — bó­logat maga elé Molnár. — Mit? — Hát, hogy az asz­­szony tette az első lépést kifelé a híres, harmoni­kus házaséletből. — Azt akarod monda­ni, hogy az a tutyi-mutyi Fekete viszontcsalja a fe­leségét? — Lassú víz­partot mos. — Ne talányokban be­szélj! — liheg Kovács. — Kivel? — Ildivel. A béreiből. — Ildivel? No ne, hi­szen annak a hóna alatt elsétálhat. — Ellentétek vonzzák egymást. — Ezt sose hittem vol­na. — Miért? Azt hitted volna, hogy Bokros elve­szi özvegy Takácsét a két nagy lányával? — Rosszul vagy infor­málva, Palikám. Bokros kibékült a feleségével. Magam láttam őket a Pi­­curka presszóban. Úgy bújtak egymáshoz, mint valami újdonsült szerel­mes pár. — Mikor láttad őket? — Várj csak! Talán egy hónapja. — Stimmel. Körülbelül akkor mondták ki a vá­lásukat. — Nem értem, Takács­áé legalább egy tízessel idősebb Bokrosnál és a két nagy lánya ... — És a budai villa, a balatoni nyaraló. — Nem mondom, igaza van Bokrosnak, de gyo­mor kell hozzá. — Lehetséges, hogy az esküvő után majd a volt feleségével fogja csalni az újat? — Azt alig hiszem, ugyanis, ha nem tudnád, Bokrosné... Ebben a pillanatban megcsörren a telefon, Ko­vács a kagylóért nyúl, gyors mozdulattal fölkap­ja: Halló!... Nagyon kedves, Mancika, de most fontos megbeszélésem van az osztályvezető elvtárs­sal. Úgy öt perc múlva szíveskedjék átfáradni... Koszi. — Választ sem vár, teszi tússzá a kagy­lót a villára és áhitatos érdeklődéssel ,ordul fe­letteséhez Molnár eddig hápogott, tátogott, alig tudta meg­akadályozni, hogy a nyel­ve hegyén fészkelődő közlendő ki ne ugorjon a szájából Most adja a kö­zömböst, mint aki már elfelejtette ezt is, miről volt szó. — Bocsáss meg, de az imént kezdtél mondani valamit Bokrosáéról. — Bokrosáéról? No, igen... De hiszen azt már minden veréb csiri­peli. — A gebmes cukráé a szemközt? — Az csak ártatlan flört volt, egy kis hercigeske­dés a nagy adag tejszín­habért. — Jaj, ne gyötörd már az idegeimet! — Som-ku-ti — tagolja kéjesen Molnár. — Ez meglep — mond­ja Kovács és valóban meglepődött. — Még hozzá elveszi. — Az a megrögzött agg­legény? Ekkor megszólal az aj­tó irányából kedves csi­csergéssel Mancika. — Ne haragudjanak az elvtársak, hogy a gép­­írónő közbeszól, de úgy látszik, nem hallották a kopogásomat, én viszont hallottam — csípősen alá­húzza — az értekezésü­ket és — egy szuszra dobja szavait: — a való tényállás kedvéért némi kiigazítással szeretnék szolgálni, tehát: először is, Somkuti nem aggle­gény, hanem özvegy em­ber, másodszor is Bokros­­né végleg kibékült a fér­jével, harmadszor pedig... khm... szóval, Somkuti másvalakit vesz el. — Köszönjük a szíves felvilágosítást, Mancika — szól fölöttesi hangsúllyal Kovács —, de nem va­gyunk kíváncsiak a plety­káira. — Különösen az ilyen rossz ízű­ elhallgatásokra — feddi még följebbről az osztályvezető. —»Más­­valakit...« Tessék talál­gatni! Ugye? — Ne tessék találgatni! Engem vesz el Somkuti. — Majd, ha hivatalo­san bejelentik, megadjuk a szokásos szabadságot, de addig ... Addig ne is ha­ragudjék — finom gúnyos mosolyt villant —, én csak olybá tekintem, mint pletykát. A pletykáról pe­dig igen rossz vélemény­nyel vagyok. 2 ’96.^szeptember^1 NÉPSZAVA Segítségnyújtás — visszautasítva Az SZMT központi könyvtára gazdag, igé­nyes készlettel rendelke­zik, ha valamelyik inté­zet, bármelyik pillanat­ban, mondjuk ötezer kö­tetet kér, néhány nap alatt megkaphatja. A me­gye valamennyi hasonló intézményének könyv­igényét — és annak ál­landó cseréjét, frissítését, szakmai irányítását — teljesíteni tudná. A ne­mes szándék, a holnap szakmunkásaiért érzett felelősség azonban mind­eddig nem kamatoztat­ható. A Munkaügyi Minisz­tériumban — az intéze­tek fő­hatóságán — két­kedő tűnődéssel fogadják a kedvezőtlen, számos megyében hasonló ered­ményt mutató tapaszta­latokat. A rendtartás megfelelően gondoskodik az intézeti könyvtárak fenntartásáról, működte­tésének formáiról, még a selejtezésről is, a mi­nisz­téri­um pedig központilag 700 ezer forintot osztott szét az idén is az állo­mány tervszerű növelésé­re. Igen, a rendtartásáal nincs baj, annak szöve­gezése — 207. oldal, XVI. fejezet, 154. § — aligha kifogásolható. Ettől azon­ban kétszáz Intézet mint­egy 180 ezer diákja, a holnap szakmunkásgár­dája még nem biztos, hogy olyan könyveket for­gat, amelyeket felelős­séggel adhatunk a kezé­be. Lám, még szomorú könyvörökségünk is van a tanoncképzés időszaká­ból, sekélyes irodalom a sematizmus éveiből, el­avult művek a szakmák száguldó tempója köze­pette, s vannak ügybuz­gó, de hozzá nem értő, segítséget, szakmai taná­csot váró könyvtárosok. Ma reggel megszólal a szeptemberi csengő. Ez ügyben jelentsen a szava sürgős figyelmezte­Kiss Gy. János CO®RI.IONJ. — Móricz Zsigmond ha­lálának 25. évfordulója alkalmából a TIT vasár­nap délután látogatást rendez a leányfalui Mó­ricz házhoz. Találkozás délután 2 órakor a Mar­­githíd budai hídfőjénél levő HÉV­ megújuló pénz­táránál. — A Zeneművészeti Főiskola énektanár- és kar­vezetőképző tanszaká­nak hallgatói csütörtökön hazaérkeztek Montreal­itól. Fővárosi szabadtéri műsor — 1968 Shakespeare: A vihar — Wagner: Lohengrin Respighi: A láng — Új magyar revü, „Maggie May“— The fantastic» A nyári évad befejező­dött — éppen ideje gon­dosan előkészíteni a nyári évadot. Tréfásan hangzik, de így igaz. Sikeres, ered­ményes munka csak leg­alább ekkora (rangos ven­dégek és vendégegyütte­sek biztosítása dolgában nagyobb) el­őre tartással folytatható. A főváros legfőbb sza­badtéri színpadainak 1968-as terve elkészült. Eszerint a Margitszigeten bemutatják Offenbach Szép Helénáját. A Pécsi Balett újabb premiert tart a szigeti színpadon. Több estén fellép az Állami Népi Együttes. Újszerű prózai kezdemé­nyezés: színre viszik Shakespeare Viharját a mű számára kínálkozó környezetben. A két leg­nagyobb »fa«, amelybe a fejszét vágják, Wagner Lohengrinje és Respighi A láng című operájának hazai bemutatója. Tár­gyalások folynak kima­gasló külföldi vendégek szerepléséről. Érdekesnek ígérkezik a Budai Parkszínpad kö­vetkező évi műsora is. Új magyar revükabarét kívánnak bemutatni, a műfajban már emlékeze­tes sikert aratott szerzők (Róna—Romhányi—Kör­mendi) segítségével. Szín­padra lép itt a Budapest Táncegyüttes. A harma­dik műsor, amely a terv tengelyében áll, Lionel Bart—Alan Owen »Mag­gie May« című musical­jének színrevitele. A dol­got valahogy így tehetne meghatározni: »West side story — a la Beatles.« A darab Angliában igen nagy siker. A Városmajorban foly­tatják az idén kialakult és sikeresnek mutatkozott tradíciót és a József At­tila Színház Andre—Fé­nyes—Szenet­ »Lulu»-já­­nak sorozatát kívánja folytatni szabad téren. (A kaktusz virágának is mondhatni­­harmadik szezonja­ volt az idei nyár — és még nem te merült ki.) A színpad mé­zik bemutatója ugyancsak musical, Schmidt—Jones: »The fantastic*« (Fantasz­tikusok). A kamaramusi­calt Bécsben játsszák hó­napok óta nagy siker­rel. (r) Itt a tervrajz, vigye haza!... Bemutatták a minta klubkönyvtárat Molnár János művelő­désügyi miniszterhelyet­tes csütörtökön sajtótájé­koztató keretében mutat­ta be a mezőgazdasági kiállításon felépített minta klubkönyvtárát, mint a korszerűsödő, új formákat kereső, meg­újuló népművelésünk le­endő, nagyon fontos ob­jektumainak »prototípu­sát«. Köztudomású, hogy az ország mintegy 3400 mű­velődési otthon jellegű intézményének jelentős része — a korábbi hibás telepítési-tervezési szem­lélet miatt — csak meg­lehetősen egysíkú tevé­kenységre ad lehetőséget. A szakemberek ezért nemrégiben három típu­sát dolgozták ki a kor­szerű intézményeknek, s ezek közül a kiállításon bemutatott klubkönyvtár az egyik, ötszáztól ezerötszáz lelkes településeik vagy üzemek számára többfé­le berendezési megol­dással, rendkívül sokol­dalúan hasznosítható, magába foglalja a könyv­tárat, klubfoglalkozások­ra, ismeretterjesztő elő­adásokra, tárlatok meg­rendezésére, kollektív te­levíziózásra egyaránt al­kalmas. Működtetésének sokféle változatát dol­gozták ki, amelyeket a helyi igények, lehetősé­gek szerint lehet aztán megvalósítani. • A minta klubkönyvtár bemutatásának jelentősé­ge nem pusztán abban van, hogy a vidékről Pestre ránduló népmű­velők jó ötleteket, érté­kes módszertani tanácso­kat kapnak benne, ha­nem — s ez talán még fontosabb — kész típus­terveket is, pontos költség­­számításokkal. A 80—200 látogatót befogadó klub­­könyvtárak építési költ­sége — méretétől függő­en — 400 ezer forinttól egymillióig, berendezése pedig százezer forinttól száznyolcvanezerig ter­jed. A berendezés meg­rendelhető az Iskolai Fel­szereléseket Értékesítő Vállalatnál, amely — mint a sajtótájékoztatón hallottuk —, felkészült a klubkönyvtárak igényé­nek kielégítésére. A modellt csütörtök estig több mint 35 ezren tekintették meg, falai kö­zött a kiállítás végéig naponta rendeznek minta klubfoglalkozásokat, szakmai megbeszéléseket, vetítenek filmet, adnak változatos műsorokat (k) Péntek, szeptember 1 Vidám Színpad: Nyugalom­, a helyzet változatlan! (fél 8). — Kis Színpad: Bolond va­sárnap (7). — Kisstadion: Holiday on tee amerikai jég­­revü vendégszereplése (fél 9). * A Szépművészeti Múzeum­ban ismét látható Toulouse- Lautrec Ezek a hölgyek cimll festménye. Ez az alkotás Os­­tendében, az Európa 1900 cí­­mű kiállításon szerepelt hosz­­szabb ideig. KOSSUTH RADIO 4.30: H. Időj. 7.32: 7. 4.40: Falurádió. 3: H. Időj. 9-30: Reggeli krónika. 8: H. Időj. 8.30: H. Időj. 1: Reggeli kró­nika II. 7.30: Új könyvek. 7.15: Mit főzzünk? 1: H. Időj. Műsorok. 8.22: Titok a­­Vi­lág tetején«. ÜL 8.27: Az arany kakas. Operarész. 1.21: Édes anyanyelvűnk. 9.20: Kedvelt régi melódiák, lé. H. Hazai lapsz. Ides. 10.10: Mor­mogó az óvodában. 10.30: Ze­nekari muzsika. 10.59: Lottó­­eredmények. 11: Családi kör­ben. Zenés beszélg. Dr. Sá­ros­ Bálinttal a magyar nép régi zeneszerszámairól. 12: H. Lottó. Idej. 12.15: Tánczenei koktél. 13: Pesti színházmű­sor. 13.03: Beszéljük meg! 1987 idegenforgalmi év- 13.00: Mindenki kedvére!­0.30: Ró­ka Móka bábszínháza. 15: H. Idej. 15.15: Zenei üzenetek. 15.55: Válaszolunk hallga­tóinknak. 18.10: Aktik. 16.37: Kozák dalok. 18.57: Műsor. 17: H. Nemzetk. lapsz.­­ Időj. 17.15 Szegedi Ernő zongorá­zik. 17.45: Negyedóra Hajdú­­böszörményben. 18: Új Zenei Ujság. 18.30: Hozzon egy dalt Budapestre! 18.35: Népi zene. 19: Esti krónika. 19.25: Sport­híradó. 19.35: Operettrész­. 20.05: A Rádiószínház bemu­tatója. Kemény Dezső: A kontraktus. Rádiójáték. 21.05: H. Időj. 21.10: Serkin zongo­rázik. Mendelssohn: d-moll zongoraverseny­. 21.34: Char­les Aznavour­dj felvételeiből. 22: H. Időj. 22.20: Puccini: Alanul Schlecht. Egyfelv. víg­­opera. vez. L. Gardelli. 23.22: Zenés játékokból. Kftzb. 24: H. Időj. MŰSOROK PETŐFI RADIO 4.24—7.57: Azonos a Kos­suth adóval. 8.20: Torna. 19— 12.30: Zenés műsor üdülők­nek. Kezb. 12: H. Hazai lap­szemle. Időj. 10.59: Lottóered­mények. II: Balatoni időjá­rás. 12: H. Lottó. Időj. 12.15: Idegen nyelvű hírek. 12­0: Kamarazene. II.10: A szov­jet irodalom Magyarorszá­gon.­­ 13.25: Népi 7. 13.87: Vízállás. 14: H. Idej. 14.00: Zongoramuzsika. 14.20: Ma­gyar nóták. 14.35: Bélyeg­­gyűjtők öt perce. 14.40: J. Strauss: Moldvai hangok — keringő. 14.49: Írócsarnok. Riport. 14.50: Verdi: Otello. Részlet. 15.11: Most olvas­tuk ... 15.20: A Kostel­a netz­ikor játszik. 15.37: Falusi percek. 15.42: Visnyevszkaja énekel, Safran gordonkázik. 1.. H. Idős. 14.05: Operettek­ből. 14X9: Versek. 16.39: Liszt—Darvas föld.: Spanyol rapszódia. 18.50: Szántó Jenő műsora. 17: Ötórai tea. IS: H. Idős. 18.05: Csárdások. 18.15: Szocialista bérezés az új me­chanizmusban. 18.30: Közv. Rómából. A Római Rádió Szimf. Ikarának hangv., vez. Zubin Mehta. 19.53: Mese. 20: Esti kr. u. 20.25: Sporthiradó. 20.35: Bing Crosby énekel, a Körmendi-együttes játszik. 21.95: Országjárás. 22: Hol­nap közvetítjük. A BBC Szimf. Zkarának Sztravinsz­­kij-hangú. 22.20: Láttuk, hal­lottuk. 22.40: Katonadalok. 23: H. Időj. URH !*: H. Időj. 18.05: Tánczenei koktél. 18.50: URH zenei ka­lauz. 19.20: Kamarazene. 1995: Két balett. 21.17: Pernye A. előadása. 21X1: Monteverdi­­hangv. 21: H. Idős TELEVÍZIÓ 8.25: Iskola-tv. Angol nyelv, középfok. HI.—IV. 10: Üveg­fal. Magy. besz. am. film. Ism. (10 éven felül.) 11.15: Első napok. Magy. kisf. 11X0: Telesport. Ism. 11.45: A kép­zőművészet története. Possz­­impresszionizíous. Ism. POZSONYI TV 10.05: O'Neill: Anna Chris­tie. Tv-játék. 17.45: Riportok Mongóliából és Olaszország­ból. 18.10: Tv-riport a Skoda­­mű­vekből. 19: Tv-híradó. 1910: Öreg ház a prágai Ven­cel téren. 21: Vietnami ég­bolt. Szovj. riportfura. Filmcsokor az 50. évfordulóra A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom fél évszázados fordulójának tiszteletére »filmcsokrot« kötött a FÖMO: az el­múlt évek legsikeresebb szovjet filmjeit augusztus 31-től december 31-ig so­rozatban mutatja be a Gorkij Filmszínházban. Érdekes kezdeményezés­ként az előadások két­fajta bérlettel is látogat­hatók, amelyeknek szel­vényei a sorozatból ki­választott bármely öt film előadására érvényesek. A sikeresnek ígérkező film­­repríz darabjai között bemutatásra vár a Pa­­tyomkin páncélos, a Jég­mezők lovagja, a Gorkij­­trilógia, az Emberi sors. Eltemették Stella Adorjánt Írót, újságírót, népsze­rű humoristát, vígjáték- és kabarészerzőt, műfor­dítót kísértek utolsó út­jára csütörtökön délután a Rákoskeresztúri közte­metőben: eltemették Stel­la Adorjánt. Pályatársak, barátok, tisztelők népes serege vett részt a gyász­­szertartáson. A sírnál To­bi László búcsúzott el Stella Adorjántól a Ma­gyar Újságírók Országos Szövetségének elnöksége és a Ludas Matyi szer­kesztősége nevében.

Next