Népszava, 1967. szeptember (95. évfolyam, 206–231. szám)
1967-09-01 / 206. szám
A holnap szakmunkásai — tegnapi könyvek között Kapott farcó körpecsét a könyv címoldalán: »VII. ker. Wesselényi utcai kereskedő tanonciskola tanári könyvtára — 1933.« A kötet — Magyarország története — az úgynevezett Műveltség Könyvtára sorozatiban jelent meg. Lapozgatom, különös, rég lepergett történelemszemlélet áporodott levegőjét árasztják a fejezetek. Ha antik könyvek De egy mai szakmunkásképző-intézet könyvtárának szekrénye előtt állok, nagy gonddal nyilvántartott, beszámozott kötetet forgatok, olyan polcról vettem le, amelyik elé a mai csengetés után tíz hónapon keresztül nyolcszáz leendő vasipari szakmunkás járul, hogy igénye, érdeklődése szerint válogasson magának olvasnivalót. — Már túl vagyunk a selejtezésen, nemrégiben hatszáz könyvet dobtunk ki, részben, mert külsőleg elhasználódtak, részben, mert tartalmilag is elhaladt felettük az idő. Az intézet igazgatóhelyettese és megbízott könyvtárosa mondja ezt, miután formás kis beszámolót adtak az iskolai könyvtár jelentőségéről, messzemenő támogatásáról, s így már csak az állomány helyszíni megtekintése maradt hátra. Ami újra meg újra kínos meglepetéseket tartogat Itt van például gróf Teleki Pál eszmefutttatása a »magyar földről, a magyar fajról, a magyarság hazájáról«. — No, persze, akad néhány olyan kötet is, amebirodalmában a magyar könyvkiadás históriája után kutatnék, a például egy ilyen jellegű tanulmányhoz gyűjtögetnék beszédes tárgyi bizonyítékokat, valószínű, sokat mondana ez a lexikon méretű, az akkori magyar könyvkultúra és kiadás- Politika minden jellegzetességét magán viselő, vaskos műlyet könyvtörténeti értékénél fogva hagytunk meg... Az egyáltalán nem meggyőző, bizonytalan »érvelés« után is azért még a kérdés kérdés marad: a holnapi esztergályos miért éppen Teleki gróftól tanuljon történelmet? Valamint: ki segít a tizennégy-tizenhat éves gyerekeknek eldönteni, hogy könyvtörténeti lelet-e, amit forgatnak, vagy valami egészen más? Továbbá: mi garantálja itt a selejtezésen állítólag átesett, egészséges, szakszerű könyvtári tevékenységet, ha az említett, s azokhoz hasonló, vagy jóval későbbi, de ugyancsak kétes értékűalkotások ott sorakoznak a polcokon? Ezen még az sem változtat, ha ide írom: a Soroksári úti 29. számú intézetben egyébként jó könyvek is vannak, 2653 kötet az állomány, ebből tavaly 1733-at vittek ki agyerekek, akik már költenek is könyvre, az elmúlt tanévben például tizenötezer forintnál többet A könyvtári állomány gyarapítására azonban csak háromezer jut be, azokat nem szabad közre adni... A jó könyv fogalma alatt különös módon a jó állapotban levő könyveket értelmezték eddig — a »tartalmi selejtezésismeretlen volt Engedély e pillanatban sincs a leltárból való törlésükre. — Életbe lépett az emelt szintű szakmunkásképzés és egyetlen könyvem sincs a kötelező olvasmányok listájáról. A gyerekeknek nem tudok adni egyetlen alapfokú szakmai munkát sem. Viszont vasipari intézet létünkre, tessék, ilyenek vannak: Trágyázás , műtrágyázás ... Ugorjunk Pestről a vidéki ipar fellegvárába, Miskolcra. Mintha a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa könyvtárának vezetője összebeszélt volna most belépett Timót utcai kollégájával: — Évek óta hiábavaló küzdelmet folytatunk a szakmunkásképző-intézetek elavult könyvállományának felfrissítéséért. Itt Miskolcon, mintegy nyolcezer fiatal tanulja szakmáját, s számunkra nem lehet közömbös, hogy általános műveltségükhöz és szakmai felkészültségükhöz milyen segítséget adnak — egyáltalán adnak-e? — a könyvek. Felmérésünk szerint az intézeti könyvállomány 80 százalékban selejtezésre szorult Az igazgatók azonban — a minap is összeültünk ez ügyben — hajthatatlanok: a leltár az leltár — nem engednek hozzányúlni, írta a gróf úr Leltárimádat Néhány vikternosmegli-* tudja, mit keltene lesőlóval innen, a Tintát utcai pörni a polcokról. 2. számú intézet újdon- — Ezer szakmunkássüli könyvtárosa kisérte- tanuló jár hozzánk, de tiesen hasonló helyzetben ennek a háromezer kötetvan, azzal a különbségnek a jelentős része teljes, hogy 6 szakmai kép jelen elavult. Évek óta tettségénél fogva — most nem selejtezték, én minvégezte el Szombathelyenden esetre 700 kötetet bea könyvtárszakot — már zártam ebbe a szekrény Sólyom László: Azzok a pletyknk! Molnár Pál osztályvezető kopogás nélkül nyit rá Kovács Péter előadóra. — Ne is haragudj, édes öregem — kezdi már az ajtóban néhány oktávval a sok évi átlag fölött —, de már másodszor kapott le a nagyfőnök miattad. Meddig ülsz még azon az átkozott kimutatáson. — Te ne haragod), Molnár elvtárs — szabadkozik sértetten Kovács—, de én részemről kész vagyok, csak... Csak nincs, aki legépelje. — Mancika ma reggel óta a rendelkezésedre áll. — Áll? Állna, ha nem lenne fontosabb dolga. — Szabad tudnom, miféle fontosabb dolga van? — Azt értékelik reggel óta a gépszobában, hogy Balog elvtárs miért épp Pirikét vitte magával a siófoki kiszállásra. — Ezek a nők, ezek a nők! Mindig csak a pletykán jár az eszük. Mi közük nekik ahhoz, hogy Piriké és Balog hogyan és miért? — Ezt kérdeztem tőlük m is. — Mire ők? — Legyintenek, maga ezt nem érti. Pedig én nagyon is értem. — Hunyorgót sokatmondóan Kovács Péter. — A szőke Klára ügyecskéjére gondolsz? — Hol van már a tavalyi hó — legyint fölényesen az előadó. — Csak nem akarod azt mondani, hogy közben is volt valakije Balognak? — Hogy volt-e? Méghozzá ... Kezet rá, hogy köztünk marad. Az osztályvezető kerek tekintettel, táguló orrlikakkal, izgalomtól pihegve nyújtja kezét. Akkor Kovács bizalmasan a füléhez hajol: — Feketéné. — Sejtettem én — bólogat maga elé Molnár. — Mit? — Hát, hogy az aszszony tette az első lépést kifelé a híres, harmonikus házaséletből. — Azt akarod mondani, hogy az a tutyi-mutyi Fekete viszontcsalja a feleségét? — Lassú vízpartot mos. — Ne talányokban beszélj! — liheg Kovács. — Kivel? — Ildivel. A béreiből. — Ildivel? No ne, hiszen annak a hóna alatt elsétálhat. — Ellentétek vonzzák egymást. — Ezt sose hittem volna. — Miért? Azt hitted volna, hogy Bokros elveszi özvegy Takácsét a két nagy lányával? — Rosszul vagy informálva, Palikám. Bokros kibékült a feleségével. Magam láttam őket a Picurka presszóban. Úgy bújtak egymáshoz, mint valami újdonsült szerelmes pár. — Mikor láttad őket? — Várj csak! Talán egy hónapja. — Stimmel. Körülbelül akkor mondták ki a válásukat. — Nem értem, Takácsáé legalább egy tízessel idősebb Bokrosnál és a két nagy lánya ... — És a budai villa, a balatoni nyaraló. — Nem mondom, igaza van Bokrosnak, de gyomor kell hozzá. — Lehetséges, hogy az esküvő után majd a volt feleségével fogja csalni az újat? — Azt alig hiszem, ugyanis, ha nem tudnád, Bokrosné... Ebben a pillanatban megcsörren a telefon, Kovács a kagylóért nyúl, gyors mozdulattal fölkapja: Halló!... Nagyon kedves, Mancika, de most fontos megbeszélésem van az osztályvezető elvtárssal. Úgy öt perc múlva szíveskedjék átfáradni... Koszi. — Választ sem vár, teszi tússzá a kagylót a villára és áhitatos érdeklődéssel ,ordul feletteséhez Molnár eddig hápogott, tátogott, alig tudta megakadályozni, hogy a nyelve hegyén fészkelődő közlendő ki ne ugorjon a szájából Most adja a közömböst, mint aki már elfelejtette ezt is, miről volt szó. — Bocsáss meg, de az imént kezdtél mondani valamit Bokrosáéról. — Bokrosáéról? No, igen... De hiszen azt már minden veréb csiripeli. — A gebmes cukráé a szemközt? — Az csak ártatlan flört volt, egy kis hercigeskedés a nagy adag tejszínhabért. — Jaj, ne gyötörd már az idegeimet! — Som-ku-ti — tagolja kéjesen Molnár. — Ez meglep — mondja Kovács és valóban meglepődött. — Még hozzá elveszi. — Az a megrögzött agglegény? Ekkor megszólal az ajtó irányából kedves csicsergéssel Mancika. — Ne haragudjanak az elvtársak, hogy a gépírónő közbeszól, de úgy látszik, nem hallották a kopogásomat, én viszont hallottam — csípősen aláhúzza — az értekezésüket és — egy szuszra dobja szavait: — a való tényállás kedvéért némi kiigazítással szeretnék szolgálni, tehát: először is, Somkuti nem agglegény, hanem özvegy ember, másodszor is Bokrosné végleg kibékült a férjével, harmadszor pedig... khm... szóval, Somkuti másvalakit vesz el. — Köszönjük a szíves felvilágosítást, Mancika — szól fölöttesi hangsúllyal Kovács —, de nem vagyunk kíváncsiak a pletykáira. — Különösen az ilyen rossz ízű elhallgatásokra — feddi még följebbről az osztályvezető. —»Másvalakit...« Tessék találgatni! Ugye? — Ne tessék találgatni! Engem vesz el Somkuti. — Majd, ha hivatalosan bejelentik, megadjuk a szokásos szabadságot, de addig ... Addig ne is haragudjék — finom gúnyos mosolyt villant —, én csak olybá tekintem, mint pletykát. A pletykáról pedig igen rossz véleménynyel vagyok. 2 ’96.^szeptember^1 NÉPSZAVA Segítségnyújtás — visszautasítva Az SZMT központi könyvtára gazdag, igényes készlettel rendelkezik, ha valamelyik intézet, bármelyik pillanatban, mondjuk ötezer kötetet kér, néhány nap alatt megkaphatja. A megye valamennyi hasonló intézményének könyvigényét — és annak állandó cseréjét, frissítését, szakmai irányítását — teljesíteni tudná. A nemes szándék, a holnap szakmunkásaiért érzett felelősség azonban mindeddig nem kamatoztatható. A Munkaügyi Minisztériumban — az intézetek főhatóságán — kétkedő tűnődéssel fogadják a kedvezőtlen, számos megyében hasonló eredményt mutató tapasztalatokat. A rendtartás megfelelően gondoskodik az intézeti könyvtárak fenntartásáról, működtetésének formáiról, még a selejtezésről is, a minisztérium pedig központilag 700 ezer forintot osztott szét az idén is az állomány tervszerű növelésére. Igen, a rendtartásáal nincs baj, annak szövegezése — 207. oldal, XVI. fejezet, 154. § — aligha kifogásolható. Ettől azonban kétszáz Intézet mintegy 180 ezer diákja, a holnap szakmunkásgárdája még nem biztos, hogy olyan könyveket forgat, amelyeket felelősséggel adhatunk a kezébe. Lám, még szomorú könyvörökségünk is van a tanoncképzés időszakából, sekélyes irodalom a sematizmus éveiből, elavult művek a szakmák száguldó tempója közepette, s vannak ügybuzgó, de hozzá nem értő, segítséget, szakmai tanácsot váró könyvtárosok. Ma reggel megszólal a szeptemberi csengő. Ez ügyben jelentsen a szava sürgős figyelmezteKiss Gy. János CO®RI.IONJ. — Móricz Zsigmond halálának 25. évfordulója alkalmából a TIT vasárnap délután látogatást rendez a leányfalui Móricz házhoz. Találkozás délután 2 órakor a Margithíd budai hídfőjénél levő HÉV megújuló pénztáránál. — A Zeneművészeti Főiskola énektanár- és karvezetőképző tanszakának hallgatói csütörtökön hazaérkeztek Montrealitól. Fővárosi szabadtéri műsor — 1968 Shakespeare: A vihar — Wagner: Lohengrin Respighi: A láng — Új magyar revü, „Maggie May“— The fantastic» A nyári évad befejeződött — éppen ideje gondosan előkészíteni a nyári évadot. Tréfásan hangzik, de így igaz. Sikeres, eredményes munka csak legalább ekkora (rangos vendégek és vendégegyüttesek biztosítása dolgában nagyobb) előre tartással folytatható. A főváros legfőbb szabadtéri színpadainak 1968-as terve elkészült. Eszerint a Margitszigeten bemutatják Offenbach Szép Helénáját. A Pécsi Balett újabb premiert tart a szigeti színpadon. Több estén fellép az Állami Népi Együttes. Újszerű prózai kezdeményezés: színre viszik Shakespeare Viharját a mű számára kínálkozó környezetben. A két legnagyobb »fa«, amelybe a fejszét vágják, Wagner Lohengrinje és Respighi A láng című operájának hazai bemutatója. Tárgyalások folynak kimagasló külföldi vendégek szerepléséről. Érdekesnek ígérkezik a Budai Parkszínpad következő évi műsora is. Új magyar revükabarét kívánnak bemutatni, a műfajban már emlékezetes sikert aratott szerzők (Róna—Romhányi—Körmendi) segítségével. Színpadra lép itt a Budapest Táncegyüttes. A harmadik műsor, amely a terv tengelyében áll, Lionel Bart—Alan Owen »Maggie May« című musicaljének színrevitele. A dolgot valahogy így tehetne meghatározni: »West side story — a la Beatles.« A darab Angliában igen nagy siker. A Városmajorban folytatják az idén kialakult és sikeresnek mutatkozott tradíciót és a József Attila Színház Andre—Fényes—Szenet »Lulu»-jának sorozatát kívánja folytatni szabad téren. (A kaktusz virágának is mondhatniharmadik szezonja volt az idei nyár — és még nem te merült ki.) A színpad mézik bemutatója ugyancsak musical, Schmidt—Jones: »The fantastic*« (Fantasztikusok). A kamaramusicalt Bécsben játsszák hónapok óta nagy sikerrel. (r) Itt a tervrajz, vigye haza!... Bemutatták a minta klubkönyvtárat Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes csütörtökön sajtótájékoztató keretében mutatta be a mezőgazdasági kiállításon felépített minta klubkönyvtárát, mint a korszerűsödő, új formákat kereső, megújuló népművelésünk leendő, nagyon fontos objektumainak »prototípusát«. Köztudomású, hogy az ország mintegy 3400 művelődési otthon jellegű intézményének jelentős része — a korábbi hibás telepítési-tervezési szemlélet miatt — csak meglehetősen egysíkú tevékenységre ad lehetőséget. A szakemberek ezért nemrégiben három típusát dolgozták ki a korszerű intézményeknek, s ezek közül a kiállításon bemutatott klubkönyvtár az egyik, ötszáztól ezerötszáz lelkes településeik vagy üzemek számára többféle berendezési megoldással, rendkívül sokoldalúan hasznosítható, magába foglalja a könyvtárat, klubfoglalkozásokra, ismeretterjesztő előadásokra, tárlatok megrendezésére, kollektív televíziózásra egyaránt alkalmas. Működtetésének sokféle változatát dolgozták ki, amelyeket a helyi igények, lehetőségek szerint lehet aztán megvalósítani. • A minta klubkönyvtár bemutatásának jelentősége nem pusztán abban van, hogy a vidékről Pestre ránduló népművelők jó ötleteket, értékes módszertani tanácsokat kapnak benne, hanem — s ez talán még fontosabb — kész típusterveket is, pontos költségszámításokkal. A 80—200 látogatót befogadó klubkönyvtárak építési költsége — méretétől függően — 400 ezer forinttól egymillióig, berendezése pedig százezer forinttól száznyolcvanezerig terjed. A berendezés megrendelhető az Iskolai Felszereléseket Értékesítő Vállalatnál, amely — mint a sajtótájékoztatón hallottuk —, felkészült a klubkönyvtárak igényének kielégítésére. A modellt csütörtök estig több mint 35 ezren tekintették meg, falai között a kiállítás végéig naponta rendeznek minta klubfoglalkozásokat, szakmai megbeszéléseket, vetítenek filmet, adnak változatos műsorokat (k) Péntek, szeptember 1 Vidám Színpad: Nyugalom, a helyzet változatlan! (fél 8). — Kis Színpad: Bolond vasárnap (7). — Kisstadion: Holiday on tee amerikai jégrevü vendégszereplése (fél 9). * A Szépművészeti Múzeumban ismét látható Toulouse- Lautrec Ezek a hölgyek cimll festménye. Ez az alkotás Ostendében, az Európa 1900 című kiállításon szerepelt hoszszabb ideig. KOSSUTH RADIO 4.30: H. Időj. 7.32: 7. 4.40: Falurádió. 3: H. Időj. 9-30: Reggeli krónika. 8: H. Időj. 8.30: H. Időj. 1: Reggeli krónika II. 7.30: Új könyvek. 7.15: Mit főzzünk? 1: H. Időj. Műsorok. 8.22: Titok aVilág tetején«. ÜL 8.27: Az arany kakas. Operarész. 1.21: Édes anyanyelvűnk. 9.20: Kedvelt régi melódiák, lé. H. Hazai lapsz. Ides. 10.10: Mormogó az óvodában. 10.30: Zenekari muzsika. 10.59: Lottóeredmények. 11: Családi körben. Zenés beszélg. Dr. Sáros Bálinttal a magyar nép régi zeneszerszámairól. 12: H. Lottó. Idej. 12.15: Tánczenei koktél. 13: Pesti színházműsor. 13.03: Beszéljük meg! 1987 idegenforgalmi év- 13.00: Mindenki kedvére!0.30: Róka Móka bábszínháza. 15: H. Idej. 15.15: Zenei üzenetek. 15.55: Válaszolunk hallgatóinknak. 18.10: Aktik. 16.37: Kozák dalok. 18.57: Műsor. 17: H. Nemzetk. lapsz. Időj. 17.15 Szegedi Ernő zongorázik. 17.45: Negyedóra Hajdúböszörményben. 18: Új Zenei Ujság. 18.30: Hozzon egy dalt Budapestre! 18.35: Népi zene. 19: Esti krónika. 19.25: Sporthíradó. 19.35: Operettrész. 20.05: A Rádiószínház bemutatója. Kemény Dezső: A kontraktus. Rádiójáték. 21.05: H. Időj. 21.10: Serkin zongorázik. Mendelssohn: d-moll zongoraverseny. 21.34: Charles Aznavourdj felvételeiből. 22: H. Időj. 22.20: Puccini: Alanul Schlecht. Egyfelv. vígopera. vez. L. Gardelli. 23.22: Zenés játékokból. Kftzb. 24: H. Időj. MŰSOROK PETŐFI RADIO 4.24—7.57: Azonos a Kossuth adóval. 8.20: Torna. 19— 12.30: Zenés műsor üdülőknek. Kezb. 12: H. Hazai lapszemle. Időj. 10.59: Lottóeredmények. II: Balatoni időjárás. 12: H. Lottó. Időj. 12.15: Idegen nyelvű hírek. 120: Kamarazene. II.10: A szovjet irodalom Magyarországon. 13.25: Népi 7. 13.87: Vízállás. 14: H. Idej. 14.00: Zongoramuzsika. 14.20: Magyar nóták. 14.35: Bélyeggyűjtők öt perce. 14.40: J. Strauss: Moldvai hangok — keringő. 14.49: Írócsarnok. Riport. 14.50: Verdi: Otello. Részlet. 15.11: Most olvastuk ... 15.20: A Kostela netzikor játszik. 15.37: Falusi percek. 15.42: Visnyevszkaja énekel, Safran gordonkázik. 1.. H. Idős. 14.05: Operettekből. 14X9: Versek. 16.39: Liszt—Darvas föld.: Spanyol rapszódia. 18.50: Szántó Jenő műsora. 17: Ötórai tea. IS: H. Idős. 18.05: Csárdások. 18.15: Szocialista bérezés az új mechanizmusban. 18.30: Közv. Rómából. A Római Rádió Szimf. Ikarának hangv., vez. Zubin Mehta. 19.53: Mese. 20: Esti kr. u. 20.25: Sporthiradó. 20.35: Bing Crosby énekel, a Körmendi-együttes játszik. 21.95: Országjárás. 22: Holnap közvetítjük. A BBC Szimf. Zkarának Sztravinszkij-hangú. 22.20: Láttuk, hallottuk. 22.40: Katonadalok. 23: H. Időj. URH !*: H. Időj. 18.05: Tánczenei koktél. 18.50: URH zenei kalauz. 19.20: Kamarazene. 1995: Két balett. 21.17: Pernye A. előadása. 21X1: Monteverdihangv. 21: H. Idős TELEVÍZIÓ 8.25: Iskola-tv. Angol nyelv, középfok. HI.—IV. 10: Üvegfal. Magy. besz. am. film. Ism. (10 éven felül.) 11.15: Első napok. Magy. kisf. 11X0: Telesport. Ism. 11.45: A képzőművészet története. Posszimpresszionizíous. Ism. POZSONYI TV 10.05: O'Neill: Anna Christie. Tv-játék. 17.45: Riportok Mongóliából és Olaszországból. 18.10: Tv-riport a Skodaművekből. 19: Tv-híradó. 1910: Öreg ház a prágai Vencel téren. 21: Vietnami égbolt. Szovj. riportfura. Filmcsokor az 50. évfordulóra A Nagy Októberi Szocialista Forradalom fél évszázados fordulójának tiszteletére »filmcsokrot« kötött a FÖMO: az elmúlt évek legsikeresebb szovjet filmjeit augusztus 31-től december 31-ig sorozatban mutatja be a Gorkij Filmszínházban. Érdekes kezdeményezésként az előadások kétfajta bérlettel is látogathatók, amelyeknek szelvényei a sorozatból kiválasztott bármely öt film előadására érvényesek. A sikeresnek ígérkező filmrepríz darabjai között bemutatásra vár a Patyomkin páncélos, a Jégmezők lovagja, a Gorkijtrilógia, az Emberi sors. Eltemették Stella Adorjánt Írót, újságírót, népszerű humoristát, vígjáték- és kabarészerzőt, műfordítót kísértek utolsó útjára csütörtökön délután a Rákoskeresztúri köztemetőben: eltemették Stella Adorjánt. Pályatársak, barátok, tisztelők népes serege vett részt a gyászszertartáson. A sírnál Tobi László búcsúzott el Stella Adorjántól a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöksége és a Ludas Matyi szerkesztősége nevében.