Népszava, 1967. november (95. évfolyam, 258–283. szám)

1967-11-22 / 276. szám

Három olvasó, három vélemény az Ikarusr­­ól Akik a valóság irodalmát keresik.. Egyes túlbuzgó »kultúr­­politikusok­« egykor sokat ártottak a szovjet iroda­lom népszerűségének an­nál, hogy válogatás nélkül adták ki a személyi kul­tusz áramlataitól áthatott regényeket — mégis, az ilyen emberek mind többen fordulnak meg a szép és gyors autóbuszai­ról híres Ikarus-gyár könyvtárában is. Közülük választottunk hármat: mind egy-egy jellegzetes olvasótípus, egyben nem­zedék képviselője. Arról vallanak, miért keresik, miért szeretik a szovjet irodalmat. A legfiatalabb közülük Elek Károly fényezőmun­kás. Egy évvel a háború után született. — Csak könyvből és az idősebbek elbeszéléseiből ismerem a háború esemé­nyeit. S hogy mégis az át­lagosnál többet tudok er­ről a nehéz korszakról, megrázó epizódjairól, döb­benetes összefüggéseiről — azt elsősorban a szov­jet irodalomnak köszön­hetem. Szeretem a szov­jet háborús regényeket, amelyek nemcsak fordu­latosak, hanem igazak, hihetők, annyira leketnek, hogy nem tudom letenni, amíg el nem olvastam... állhatatos, hűséges olva­sótábor mellé napjaink­ban egyre újabb rétegek csatlakoznak. Munkások és értelmiségiek, akik ke­resik a szépet — és iga­zat. Elek Károly még nem »tudatos« olvasó: a könyv­ben csak a szórakoztatást keresi, de a tanulságok megragadják. Elindult azon az úton, amely a jobb, hasznosabb igénylé­séhez vezet. Ehhez az in­dítékokat is könyvek ad­ták: — A Csendes Don, meg az Emberi sors volt az a két regény, amely a ka­landoknál, izgalomnál jó­val többet adott nekem — mondja. — Valami maga­­sabbrendű élményt, szo­katlan újdonságot, fel­emelőt. Ilyen könyveket máskor is szívesen olvas­nék... Szabad idejét a mag­nó, tánczene, a német nyelvleckék­­ és az iro­dalom között osztja meg. Ebből egyre több jut könyvekre. Még nem ha­tározott igénnyel lép a könyvtárba, nem ezt vagy azt az írót kéri, csak »va­lami jót­«. De a jó alatt valóban jót is ért... mert azt figyelem, hogyan szűri le a mai valósá­got ... Hármójuk közül a »kö­­zépgeneráció«-hoz tartozó Hirschler Tiborné a legtu­­datosabb, mondhatni ruti­nos olvasó. Alig találni magyarul megjelent szov­jet regényt, amit ne is­merne. Hogy miért, azt ő így fogalmazza: — Érdekel, milyenek a szovjet emberek. Érdekel belső világuk, nézőpont­juk az eseményekről. Sze­retem a valóságot, szere­tem, hogy íróik úgy írják az életet, ahogy van. Még a szépirodalmat sem csak széppé igyekeznek tenni — igazzá is. Különösen látszik ez a személyi kul­tusz időszakával nyíltan foglalkozó írásokban, így van például Nyikolajeva Útközben­jében, ahol az írónő az egyes emberek kicsiny sorsán át leírja a nagy rajongás után az ér­zelmi összeomlást. A Csendes Donra­­ is hivatkozik: — Tetszik, hogy őszin­tén tárja fel az időszakot jellemző problémákat, a két világ összecsapását, s nem próbál csak politi­zálni, megmutatja érzel­mileg is az emberek át­alakulását, s mindkét ol­dalról, hogy ki miért har­col... Hirschlernének gazda­sági munkája mellett öt­féle társadalmi funkciója van a gyárban — emel­lett többgyermekes csa­ládanya. Mikor olvas? — Buszon, villamoson vagy éjszaka. A táskám­ban mindig ott a könyv. Iskolákra nem volt mó­dom, s hogy mindezt pó­tolhattam, elsősorban a könyveknek köszönhetem. A szó nem fogyna, de az idő rövid. Ahhoz min­denesetre elég, hogy a há­rom beszélgetésből egy fontos következtetést le­vonjunk: bármilyen korú és műveltségű legyen az olvasó, a szovjet irodal­mat őszinteségéért szereti. És ez a szeretet nem egyedi sem a Ikarusban, sem a többi üzemi könyv­tárban, ahol a szovjet iro­dalomnak már tábora van... Győri Illés György Nemcsak fordulatosak ,­ igazak, hihetőek... Mindegyik felett: Solohov Az idősebb nemzedék képviselője, Becker Endre villanyszerelő is először Solohov regényeire hivat­kozik, mint olyanokra, amelyek magasan a szok­ványos olvasmányok fe­lett állnak: — Minden magyarul megjelent könyvet olvas­tam, s alig várom az úja­kat ... A többi szovjetből főleg a háborúsakat ke­resem. Azért, mert én is átéltem ezt a kort, érde­kel, mi és hogyan moz­gatta az eseményeket. Eb­ben a műfajban a kedven­cem Szimonov. Az Élők és holtak, a Nem szület­tünk katonának, meg a többi regénye abban kü­lönbözik azoktól, amelyek közvetlenül a háború alatt születtek, hogy nem olyan riportszerűek, em­berábrázolásuk mélyebb, sokrétűbb... Aki minden szövi Az ötvenhárom eszten­dős villanyszerelő szabad idejét főként a szakmájá­val összefüggő szakiroda­­lom köti le, gyakran for­gatja a műszaki könyve­ket, folyóiratokat De jut ideje szépirodalomra is, sőt regényt elolvas törzslátogatója az üzemi könyvtárnak. Ő már túl­jutott az »ösztönös« olva­sás színvonalán, már van­nak határozott igényei. — Az új szovjet iroda­lomban az olvasás örömén túl is érdekel minden. " Ma lenne kilencvenéves Ebből mindössze negyven­két esztendőt »bolyongott a földi tereken«. Még megérhette a forradalom hajnalát, amelynek riadót verő dobosa volt A Nem­zeti Tanács betegágyánál látogatta meg, s nem sok­kal később a szocialisták a maguk halottjának nyil­vánították. A forradalmas nemzet állt megrendülten a Nemzeti Múzeumban felravatalozott koporsója előtt Móricz Zsigmond meg­hatott szavakkal vett tőle búcsút: ♦... egész élete abban telt el, hogy ő sírta el a mi bánatunkat, ő át­kozta el a mi átkainkat, ő szerette helyettünk az emberiséget, s ő szenve­dett érettünk az emberek­től. Ő szítta fel a mi bo­runk mérgét, s ő fizette le értünk a nyomorúság adó­ját.« Valóban ő volt aki a maga életével élte át a nemzet minden fájdalmát, mellét megtárva állt ki a nép elnyomói elébe, tűrte a szitkok áradatát. Nem­csak életében, hanem ha­lála után is a düh, a kí­váncsiság, a rajongás, a ADY ENDRE gyűlölet vert tarajos hul­lámokat körülötte. Nem volt még magyar költő, aki annyit szenvedett vol­na magyarságáért, mint a szilágysági kisnemes csa­ládból származó Ady, aki »Góg és Magóg« fiaként robbant be a századfordu­lós magyar költészet fül­ledt világába. A szellemi renyheséghez szokott elmének minden idegesítő, ami új. Ez vál­totta ki az első ellenke­zést, már az Új versek cí­mű kötetének megjelené­sekor. Olyan egyedülál­lóan szólalt meg, mint még költő soha előtte. Hangját közvetlenség, elő­adásmódját mérhetetlen őszinteség jellemezte. Minden más volt nála, a szerelem, a hit, a halál. És a magyarság, a nép szeretete is. A támadások pergőtüze indult meg ellene Rákosi Jenővel, Berzeviczy Al­berttel és Herczeg Ferenc­cel az élen. Azzal kezdő­dött, hogy érthetetlenség­­gel vádolták. Majd ma­gyar érzelmeit vonták két­ségbe, szerelmes verseit erkölcstelenségben ma­rasztalták el. A forradalo­mért kiáltó szavát torká­ra akarták forrasztani. De Ady nem hagyta magát Párizsból megtérve, hitt a forradalom megváltó ere­jében. Nem mint tanult, képzett politikus, hanem mint jó ösztönnel rendel­kező hazafi ismerte fel, hogy a munkásságban rej­lik az az erő, amely képes a vármegyék hatalmát megtörni és új világot te­remteni. Debrecen után Nagyvá­radról, a »pece-parti Pá­rizsból« indult az igazi Párizsba, Léda, a nagy szerelem oldalán, hogy magába szívja a fényes város felszabadult levegő­jét, megérezze az új szel­lemi irányzatokat. Haza­térve a Budapesti Napló adott számára szellemi hajlékot. Mint a lap mun­katársa, nagy szenvedél­lyel vetette bele magát a munkába, írt vezércikke­ket, tárcát, a vasárnapi számban versei jelentek meg. Ez időben — 1905-öt ír­tunk — érdekesen alakult a politikai helyzet. Amire senki nem számított, meg­bukott Tisza István kor­mánya. A helyébe meg­alakuló koalíciós kor­mányban az a független­ségi párt volt többségben, amely tagadta a kiegye­zést. A kormány meghir­dette az általános válasz­tójog bevezetését, ezzel óriási riadalmat keltve a megyében és a középosz­tályban egyaránt. Ady jól érezte magát ebben a po­litikai közegben. Mindvé­gig hadakozott Tisza Ist­vánnal, akiben a háborút megelőző évek során szin­te személyes ellenfelet lá­tott. És ahogy közeledett a vérzivataros korszak, egy­re dacosabbá vált. Sírás és káromlás a fajtáért, a magyarságért, istent zápo­rozó szavakkal. A Magunk szerelme kötet politikai versei nyílt buzdítások a forradalomra. Istenes ver­seiben is inkább az ember, mint a vallás drámája zaj­lik. Egyéni bűntudata tár­sadalmi méretűvé szélese­dik, a vágy szólal meg a tisztaság, az emberség iránt. Költészete körül halála után sem szűnt meg a csa­tazaj. Előbb szét akarták marcangolni, majd pedig a legkülönbözőbb irányza­tok, politikai pártok pró­bálták meg kisajátítani. Még Pintér Jenő is befo­gadta irodalomtörténeté­be. De akárcsak Petőfi, Ady sem alkudott és nem alkuszik. Nemzedékeknek volt prófétája, látnoka és jósa. És az is marad, mint a magyar szellem lobogó szövetneke, amely messze világít korokon és száza­dokon át. Szombathelyi Ervin­ ­­y . • V 1987. november 22 NÉPSZAVA 033301 — Attilio Planinsek, ne­ves jugoszláv tenorista Budapestre érkezett. Két alkalommal vendégszere­pel az Erkel Színházban: ma Kalafot énekli a Tu­­randot előadásán, novem­ber 28-án pedig Manricót alakítja Verdi »A truba­dúr« című dalművében. * — Lengyel fotóművészeti kiállítás nyílik november 24-én, péntek délután a Len­gyel Kultúra bemutatótermé­ben. Marian Gadzalski neves lengyel fotóművész képei ke­rülnek kiállításra. — Ikeda Masuo, Japán egyik leghíresebb grafi­kusművésze svájci és olaszországi tanulmányút után feleségével együtt Budapestre érkezett. No­vember 24-én, pénteken kiállítás nyílik műveiből a Kulturális Kapcsolatok Intézete Dorottya utcai kiállítótermében. * — »Ki miben tudós?« jellegű vetélkedőt bonyo­lítanak le a televízióban a jogászat fogalomköré­ből, a közönség szórakoz­tatása és az ismeretek terjesztése mellett a jog­tudományok népszerűsíté­se érdekében. Zara Doluhanova, Elisabeth Schwarzkopf A dal világnagyságai decemberben Budapesten Decemberben több ki­magasló vendégművész szerepel hangversenyein­ken. Az első mindjárt Za­ra Doluhanova, a világ­hírű szovjet dalénekesnő, aki váratlan megbetege­dése miatt októberi bu­dapesti koncertjét nem tarthatta meg. December 8-án a Zeneakadémia nagytermében Csajkovsz­kij-, Schumann-, Szviri­­dov-, Prokofjev-, Tariver­­dijev- és Scsedrin-műve­­ket ad elő. Két nappal később, de­cember 8-án ismét a dal­nak lesz kivételes színvo­nalú estje az Erkel Szín­házban. Elisabeth Schwarzkopf lép fel ezen az estén, akinek a neve sem jelzőket, sem ponto­sabb meghatározást nem kíván. A nagy dalénekes­nő Schubert, Schumann, H. Wolf és R. Strauss mű­veiből válogatta össze műsorát December további jeles művészvendégei közül Enrique Gonzales Mantizi kubai karmester nevét emeljük ki. Tavaly a Ku­bai Balett előadásain is­merte meg a hazai közön­ség — ezúttal koncert-di­rigensként és zeneszerző­ként mutatkozik be, de­cember 7-én a Zeneaka­démián. Állami Hangver­senyzenekarunkkal saját, »Pregon y Dan­za« című művét is bemutatja. A Filharmónia kamarater­mében ugyanezen az es­tén Gustav Schmal hege­dűművész ad hangver­senyt December 11-én Maurice Le Roux, a Fran­cia Rádiózenekar igazga­tója vezényli az Állami Hangversenyzenekart. De­cember utolsó vendégmű­vésze Pierre Cochereau, a neves francia orgonamű­vész, aki 22-én önálló es­tet ad a Zeneakadémia új orgonáján, 23-án zenekari esten működik közre or­gonán. (r) Operaház: Peléas és Méli­sande (B-béri. 3. ea., 7). — Erkel Színház: Turandot (Ta­kács-bért. 2. és Főisk. bért. IX. sor., 1. ea., 7). — Nem­zeti Színház: A bűnbeesés után (7). — Katona József Színház: Túlélők (7). — Víg­színház: Egy hölgy a Maxim­ból (7). — Pesti Színház: Éj­szakai telefon (7). — József Attila Színház: A kaktusz vi­rága (7). — Madách Színház: A mi kis városunk (7). — Madách Kamara Színház: A bolond lány (7). — Thália Színház: Tóték (7). — Fővá­rosi Operettszínház: My fair Lady (7). — Bartók Gyermek­­színház (az Operettszínház­ban): Az utolsó mohikán (du. 3). — Zeneakadémia: Postás Szimfonikus Zenekar, vez. Kerekes János, közr. Antal István (Remekművek 2., fél 8). — Irodalmi Színpad: Min­denkinek, mindenkinek! (M. 2. bérr., 7). — Egyetemi Szín­pad: Akkor szerdán... Do­kumentumműsor (8). — Vi­dám Színpad: Álom az ál­lamban (fél 8). — Kis Szín­pad: Férjvadász (7). — Álla­mi Bábszínház: Piroska és a három kismalac (de. 10); Szentivánéji álom (du. 3). — Kamara Varieté: Helló, Dol­csi! (6. fél 9). KOSSUTH RADIO 4.30: H. Idöj. 4.32: Z. S: H. Idöj. 5.30: Reggeli krónika. 5.45: Falurádió. 6: H. Idöj. 6.30: H. Idöj. 6.45: Műsor. 7: Regg. kr. II. Utána: Körzeti időjárás. 7.30: Új könyvek. 8: H. Idöj. Műsorok. 8.22: Füre­di emlény. Zenés regényrész­let. 8.53: Orvosi tanácsok. 8.58: Ikari muzsika. 9.34: A modern csalagászat problé­mái. 1. 10: H. Hazai lapsz. Idöj. 10.10: Könnyűz. II. Is­kolarádió. 11.30: Szabó csa­lád. 12: H. Ides. 12.15: Táncz, koktél. 13: Pesti színházmű­sor. 13.03: Válaszolunk hall­gatóinknak. 13.18: Vivaldi: d­­moll concerto grosso. 13.30: Közv. a Győr—FC Milan és a Diósgyőr—Crvena Zv­ezda kupamérkőzésekről. Közd. 14.15: Népdalok. 14.25: IL fél­idő. 15.20: IL Nemzetk. lap­szemle. Időj. 15.35: Karmeste­rek, muzsikusok — ha nin­csenek frakkban. 16.U: Heine költeményei. 16.20: Brufto Walter két Strauss-nyitányt vezényel. 16.37: Ady és Jó­zsef Attila. Balogh László előadása. 16.57: Műsor. 17. H. Időj. 17.05: Külpol.­figyelő. 17.20: Fáklyavivők. VI. rész. 18.22: A Foreign Office levél­tárában. 18.37: Híres prímá­sok. 19: Esti krónika. 19.29: Műsor. 19.30: Beethoven: G- dúr zongoraverseny. 20.02: Ip­­per Pál bemutatja Makeba és Belafonte új lemezét. 20.30: A majomfestő. Japán Író no­­vellája rádióra. 20.57: Hgl. 21: H. Időj. 21.05: Lemezek közt válogatva. 21.31: Nótacsokor. 22: H. Sport Időj. 22.20: A Magyar Vonósnégyes két Bar­­tók-vonósnégyest játszik. 22.59: Közérzet 1967-ben. Dr. Wilcsek Jenő írása. I. 23.09: Operettrészt. 24: H. Időj. 0.10: Haydn-kórusok. PETŐFI RADIO 4.26—7.57: Azonos a Kos­suth adóval. 6.20: Torna. 10: MŰSOROK Könyvismertetés. 10.20: Gou­nod: Mireitle. 5 felv. opera. Közl. 11.35: Két Berzsenyi­­vers. 11.40: Opera folyt. 13.02: Könnyűz. híradó. 13.32: Is­kolarádió. 13.47: Vízállás. 14: Kettőtől hatig az aktualitások jegyében. Közb. 14: H. Idej. Közb. 16: H. Időj. 16.20: Or­vosi tanácsok. 18: H. Idej. 18.10: »Kilátó.« 19.10: Táncz. 19.54: Mese. 20: Esti kr. □. 20.30: Szegedi Anikó zongora­estje. Közb. kb. 21.15: Versek. Kb. 21.35: Hangv. folyt. Kb. 22.10: Magyar nóták. 22.56: Ügető. 23: H. Sport. Időj. URH U. H. Időj. 18.10: Táncz, koktél. 18.55: Sándor Judit énekel. 19.29: Zenei panorá­ma. 19.56: Dzsessz. 20.30: Ver­di: Requiem. 21.48: Händel. Eltemették Horváth Zoltánt Mély részvéttel kísérték utolsó útjára kedden a Farkasréti temetőben a 67 esztendős korában elhunyt­­ Horváth Zoltán újságírót,­­ történészt, publicistát A­­ gyászoló család tagjain­­ kívül nagy számban je­lentek meg a temetésen az újságíró-társadalom, a kulturális élet ismert sze­mélyiségei, a vezető álla­mi és pártszervezetek képviselői. A ravatalnál először Pethő Tibor, a Magyar Újságírók Országos Szö­vetségének alelnöke mon­dott búcsúbeszédet, emlé­keztetett Horváth Zoltán széles sodrású újságírói munkájára és történetku­tatói tevékenységére. Szólt a századfordulóval együtt kezdődött életpálya ered­ményeiről, küzdelmeiről, arról a nemes emberi ma­gatartásról, amelynek jel­lemzői voltak: az igazság szenvedélyes keresése és hirdetése, a humanizmus és a töretlen elvhűség. Ez a meggyőződése vezette Horváth Zoltánt már a Tanácsköztársaság idején a társadalmi haladás leg­­odaadóbb harcosai közé. Történetíróként nem so­kat, de annál értékeseb­bet alkotott: Teleki Lász­ló monográfiája egyik legmaradandóbb írása, másik kiemelkedő könyve a magyar századforduló történelmi korképét is­merteti az olvasókkal A Magyar Történettudo­mányi Társulat képvisele­tében dr. Spira György vett végső búcsút Hor­váth Zoltántól, akinek — mint mondta — tudósi erénye volt, hogy felfed­te a szellemi munkások­nak, a kulturális értékek alkotóinak fontos szere­pét a társadalom fejlődé­sében, az ország előreha­ladásában. Barátok, ismerősök, és elhunyt tisztelői néma búcsúval rótták le kegye­letüket Horváth Zoltán sírjánál, amelyet koszo­rúk sokaságával, az emlé­kezés virágaival borítot­tak el. (MTI) A „Rozsdatemető” New Yorkban A magyar könyvtermés exportőre, a Szerzői Jog­védő Iroda, a külorszá­gokban­­Artisjus­, néven ismeretes, ma már nem­csak az európai országok­ban, hanem az amerikai kontinensen is. Fejes Endre világhírű Rozsdatemetője tizenket­tedik külföldi kiadását most Olaszországban je­lentették meg, s rövide­sen New Yorkban is ki­adják. Firenzében — a Vallecchi kiadó gondozá­sában —, száz verseit tar­talmazó, reprezentatív Illyés-kötet látott napvi­lágot, Umberto Albini vá­logatta és fordította a költeményeket. Frank­furtban magyar novella­antológia kapható, « ugyancsak itt jelent meg a »Mózes egy, huszonket­tő« című regény Szabd Magdától, öz című regé­nyét legutóbb svéd fordít­­tásban adták közre Stock­holmban. Mándy Iván Csutak és a szürke ló cí­mű ifjúsági regényét most a stuttgarti gyere­kek is olvashatják egy ot­tani kiadó jóvoltából. A sötét angyal, Moldova György regénye, Helsin­kiben látott napvilágot. Pozsonyban szlovák for­dításban jelent meg Széchenyi Zsigmond Na­­harja. Magyar ifjúsági regényeket adtak ki Stuttgartban és Koppen­hágában. Három halléi szonáta. 22.20: Operarészl. 23: H. Sport. Idő­. TELEVÍZIÓ 17.58: Hírek. 16.05: Pályavá­lasztási tanácsadó. 18.30: Ha­zai tükör. 18.35: Falusi dol­gokról. 19: Ady Endre 90. szü­letésnapján. 19.30: Esti mese. 19.40: Mai vendégünk: Kőmi­­ves István, a föv. tan. vb-el­­nökhelyettese. 20: Tv-híradó. 30.20: Menekülés kiút nélkül. Magy. besz. nyugatném. tv­­film. 1. rész (14 éven felül). 2040: Győri Vasas ETO—Mi­lan labdarúgó-mérk. n. fél­ideje. 22.25: Tv-híradó 2. POZSONYI TV 16.35: Kelet-Szlovákia életé­ből. 17.55: Slovan Bratislava—. Dukla Jihlava jégkorong­­mérk- L szünetben: Tv-hír­­adó. n. szünetben: Kult, hír­adó. 20.50: Én, a bánatos is­ten. Tv-játék- 21.35: Dionys Sturb elveszett világa. KIVÁLÓ ÁRUK FÓRUMA termékjellel ellátott fogyasztási cikkek KIÁLLÍTÁSA 1967. november 20-tól december és mindennap, 10—19 óra között az V., SZALAY UTCA 4. SZÁM ALATT BEMUTATÓTEREMBEN Csőszerelő, csőgyártó, villanyszerelő, építőipari vállalatok! A MINERALIMPEX KÜLKERESKEDELMI VÁLLALAT és az ÉVM ÉPÍTŐ-, VEGYI ANYAGOKAT GYÁRTÓ VÁLLALAT közreműködésével a DENSO CHEMIE GMBH WIEN cég szakemberei a KÉMCSŐ VEZETÉKEK KORSZERŰ KORRÓZIÓVÉDELMI ELJÁRÁSAI címmel VETÍTETT KÉPES ELŐADÁST TARTANAK november 23-án, csütörtök délelőtt 9 órakor a CHEMOLIMPEX KÜLKERESKEDELMI VÁLLALAT bemutatótermében (Bp. V., Deák Ferenc u. S.7, VI. em.) Az érdeklődő szakembereket szívesen látjuk

Next