Népszava, 1967. november (95. évfolyam, 258–283. szám)
1967-11-22 / 276. szám
Három olvasó, három vélemény az Ikarusról Akik a valóság irodalmát keresik.. Egyes túlbuzgó »kultúrpolitikusok« egykor sokat ártottak a szovjet irodalom népszerűségének annál, hogy válogatás nélkül adták ki a személyi kultusz áramlataitól áthatott regényeket — mégis, az ilyen emberek mind többen fordulnak meg a szép és gyors autóbuszairól híres Ikarus-gyár könyvtárában is. Közülük választottunk hármat: mind egy-egy jellegzetes olvasótípus, egyben nemzedék képviselője. Arról vallanak, miért keresik, miért szeretik a szovjet irodalmat. A legfiatalabb közülük Elek Károly fényezőmunkás. Egy évvel a háború után született. — Csak könyvből és az idősebbek elbeszéléseiből ismerem a háború eseményeit. S hogy mégis az átlagosnál többet tudok erről a nehéz korszakról, megrázó epizódjairól, döbbenetes összefüggéseiről — azt elsősorban a szovjet irodalomnak köszönhetem. Szeretem a szovjet háborús regényeket, amelyek nemcsak fordulatosak, hanem igazak, hihetők, annyira leketnek, hogy nem tudom letenni, amíg el nem olvastam... állhatatos, hűséges olvasótábor mellé napjainkban egyre újabb rétegek csatlakoznak. Munkások és értelmiségiek, akik keresik a szépet — és igazat. Elek Károly még nem »tudatos« olvasó: a könyvben csak a szórakoztatást keresi, de a tanulságok megragadják. Elindult azon az úton, amely a jobb, hasznosabb igényléséhez vezet. Ehhez az indítékokat is könyvek adták: — A Csendes Don, meg az Emberi sors volt az a két regény, amely a kalandoknál, izgalomnál jóval többet adott nekem — mondja. — Valami magasabbrendű élményt, szokatlan újdonságot, felemelőt. Ilyen könyveket máskor is szívesen olvasnék... Szabad idejét a magnó, tánczene, a német nyelvleckék és az irodalom között osztja meg. Ebből egyre több jut könyvekre. Még nem határozott igénnyel lép a könyvtárba, nem ezt vagy azt az írót kéri, csak »valami jót«. De a jó alatt valóban jót is ért... mert azt figyelem, hogyan szűri le a mai valóságot ... Hármójuk közül a »középgeneráció«-hoz tartozó Hirschler Tiborné a legtudatosabb, mondhatni rutinos olvasó. Alig találni magyarul megjelent szovjet regényt, amit ne ismerne. Hogy miért, azt ő így fogalmazza: — Érdekel, milyenek a szovjet emberek. Érdekel belső világuk, nézőpontjuk az eseményekről. Szeretem a valóságot, szeretem, hogy íróik úgy írják az életet, ahogy van. Még a szépirodalmat sem csak széppé igyekeznek tenni — igazzá is. Különösen látszik ez a személyi kultusz időszakával nyíltan foglalkozó írásokban, így van például Nyikolajeva Útközbenjében, ahol az írónő az egyes emberek kicsiny sorsán át leírja a nagy rajongás után az érzelmi összeomlást. A Csendes Donra is hivatkozik: — Tetszik, hogy őszintén tárja fel az időszakot jellemző problémákat, a két világ összecsapását, s nem próbál csak politizálni, megmutatja érzelmileg is az emberek átalakulását, s mindkét oldalról, hogy ki miért harcol... Hirschlernének gazdasági munkája mellett ötféle társadalmi funkciója van a gyárban — emellett többgyermekes családanya. Mikor olvas? — Buszon, villamoson vagy éjszaka. A táskámban mindig ott a könyv. Iskolákra nem volt módom, s hogy mindezt pótolhattam, elsősorban a könyveknek köszönhetem. A szó nem fogyna, de az idő rövid. Ahhoz mindenesetre elég, hogy a három beszélgetésből egy fontos következtetést levonjunk: bármilyen korú és műveltségű legyen az olvasó, a szovjet irodalmat őszinteségéért szereti. És ez a szeretet nem egyedi sem a Ikarusban, sem a többi üzemi könyvtárban, ahol a szovjet irodalomnak már tábora van... Győri Illés György Nemcsak fordulatosak , igazak, hihetőek... Mindegyik felett: Solohov Az idősebb nemzedék képviselője, Becker Endre villanyszerelő is először Solohov regényeire hivatkozik, mint olyanokra, amelyek magasan a szokványos olvasmányok felett állnak: — Minden magyarul megjelent könyvet olvastam, s alig várom az újakat ... A többi szovjetből főleg a háborúsakat keresem. Azért, mert én is átéltem ezt a kort, érdekel, mi és hogyan mozgatta az eseményeket. Ebben a műfajban a kedvencem Szimonov. Az Élők és holtak, a Nem születtünk katonának, meg a többi regénye abban különbözik azoktól, amelyek közvetlenül a háború alatt születtek, hogy nem olyan riportszerűek, emberábrázolásuk mélyebb, sokrétűbb... Aki minden szövi Az ötvenhárom esztendős villanyszerelő szabad idejét főként a szakmájával összefüggő szakirodalom köti le, gyakran forgatja a műszaki könyveket, folyóiratokat De jut ideje szépirodalomra is, sőt regényt elolvas törzslátogatója az üzemi könyvtárnak. Ő már túljutott az »ösztönös« olvasás színvonalán, már vannak határozott igényei. — Az új szovjet irodalomban az olvasás örömén túl is érdekel minden. " Ma lenne kilencvenéves Ebből mindössze negyvenkét esztendőt »bolyongott a földi tereken«. Még megérhette a forradalom hajnalát, amelynek riadót verő dobosa volt A Nemzeti Tanács betegágyánál látogatta meg, s nem sokkal később a szocialisták a maguk halottjának nyilvánították. A forradalmas nemzet állt megrendülten a Nemzeti Múzeumban felravatalozott koporsója előtt Móricz Zsigmond meghatott szavakkal vett tőle búcsút: ♦... egész élete abban telt el, hogy ő sírta el a mi bánatunkat, ő átkozta el a mi átkainkat, ő szerette helyettünk az emberiséget, s ő szenvedett érettünk az emberektől. Ő szítta fel a mi borunk mérgét, s ő fizette le értünk a nyomorúság adóját.« Valóban ő volt aki a maga életével élte át a nemzet minden fájdalmát, mellét megtárva állt ki a nép elnyomói elébe, tűrte a szitkok áradatát. Nemcsak életében, hanem halála után is a düh, a kíváncsiság, a rajongás, a ADY ENDRE gyűlölet vert tarajos hullámokat körülötte. Nem volt még magyar költő, aki annyit szenvedett volna magyarságáért, mint a szilágysági kisnemes családból származó Ady, aki »Góg és Magóg« fiaként robbant be a századfordulós magyar költészet fülledt világába. A szellemi renyheséghez szokott elmének minden idegesítő, ami új. Ez váltotta ki az első ellenkezést, már az Új versek című kötetének megjelenésekor. Olyan egyedülállóan szólalt meg, mint még költő soha előtte. Hangját közvetlenség, előadásmódját mérhetetlen őszinteség jellemezte. Minden más volt nála, a szerelem, a hit, a halál. És a magyarság, a nép szeretete is. A támadások pergőtüze indult meg ellene Rákosi Jenővel, Berzeviczy Alberttel és Herczeg Ferenccel az élen. Azzal kezdődött, hogy érthetetlenséggel vádolták. Majd magyar érzelmeit vonták kétségbe, szerelmes verseit erkölcstelenségben marasztalták el. A forradalomért kiáltó szavát torkára akarták forrasztani. De Ady nem hagyta magát Párizsból megtérve, hitt a forradalom megváltó erejében. Nem mint tanult, képzett politikus, hanem mint jó ösztönnel rendelkező hazafi ismerte fel, hogy a munkásságban rejlik az az erő, amely képes a vármegyék hatalmát megtörni és új világot teremteni. Debrecen után Nagyváradról, a »pece-parti Párizsból« indult az igazi Párizsba, Léda, a nagy szerelem oldalán, hogy magába szívja a fényes város felszabadult levegőjét, megérezze az új szellemi irányzatokat. Hazatérve a Budapesti Napló adott számára szellemi hajlékot. Mint a lap munkatársa, nagy szenvedéllyel vetette bele magát a munkába, írt vezércikkeket, tárcát, a vasárnapi számban versei jelentek meg. Ez időben — 1905-öt írtunk — érdekesen alakult a politikai helyzet. Amire senki nem számított, megbukott Tisza István kormánya. A helyébe megalakuló koalíciós kormányban az a függetlenségi párt volt többségben, amely tagadta a kiegyezést. A kormány meghirdette az általános választójog bevezetését, ezzel óriási riadalmat keltve a megyében és a középosztályban egyaránt. Ady jól érezte magát ebben a politikai közegben. Mindvégig hadakozott Tisza Istvánnal, akiben a háborút megelőző évek során szinte személyes ellenfelet látott. És ahogy közeledett a vérzivataros korszak, egyre dacosabbá vált. Sírás és káromlás a fajtáért, a magyarságért, istent záporozó szavakkal. A Magunk szerelme kötet politikai versei nyílt buzdítások a forradalomra. Istenes verseiben is inkább az ember, mint a vallás drámája zajlik. Egyéni bűntudata társadalmi méretűvé szélesedik, a vágy szólal meg a tisztaság, az emberség iránt. Költészete körül halála után sem szűnt meg a csatazaj. Előbb szét akarták marcangolni, majd pedig a legkülönbözőbb irányzatok, politikai pártok próbálták meg kisajátítani. Még Pintér Jenő is befogadta irodalomtörténetébe. De akárcsak Petőfi, Ady sem alkudott és nem alkuszik. Nemzedékeknek volt prófétája, látnoka és jósa. És az is marad, mint a magyar szellem lobogó szövetneke, amely messze világít korokon és századokon át. Szombathelyi Ervin y . • V 1987. november 22 NÉPSZAVA 033301 — Attilio Planinsek, neves jugoszláv tenorista Budapestre érkezett. Két alkalommal vendégszerepel az Erkel Színházban: ma Kalafot énekli a Turandot előadásán, november 28-án pedig Manricót alakítja Verdi »A trubadúr« című dalművében. * — Lengyel fotóművészeti kiállítás nyílik november 24-én, péntek délután a Lengyel Kultúra bemutatótermében. Marian Gadzalski neves lengyel fotóművész képei kerülnek kiállításra. — Ikeda Masuo, Japán egyik leghíresebb grafikusművésze svájci és olaszországi tanulmányút után feleségével együtt Budapestre érkezett. November 24-én, pénteken kiállítás nyílik műveiből a Kulturális Kapcsolatok Intézete Dorottya utcai kiállítótermében. * — »Ki miben tudós?« jellegű vetélkedőt bonyolítanak le a televízióban a jogászat fogalomköréből, a közönség szórakoztatása és az ismeretek terjesztése mellett a jogtudományok népszerűsítése érdekében. Zara Doluhanova, Elisabeth Schwarzkopf A dal világnagyságai decemberben Budapesten Decemberben több kimagasló vendégművész szerepel hangversenyeinken. Az első mindjárt Zara Doluhanova, a világhírű szovjet dalénekesnő, aki váratlan megbetegedése miatt októberi budapesti koncertjét nem tarthatta meg. December 8-án a Zeneakadémia nagytermében Csajkovszkij-, Schumann-, Szviridov-, Prokofjev-, Tariverdijev- és Scsedrin-műveket ad elő. Két nappal később, december 8-án ismét a dalnak lesz kivételes színvonalú estje az Erkel Színházban. Elisabeth Schwarzkopf lép fel ezen az estén, akinek a neve sem jelzőket, sem pontosabb meghatározást nem kíván. A nagy dalénekesnő Schubert, Schumann, H. Wolf és R. Strauss műveiből válogatta össze műsorát December további jeles művészvendégei közül Enrique Gonzales Mantizi kubai karmester nevét emeljük ki. Tavaly a Kubai Balett előadásain ismerte meg a hazai közönség — ezúttal koncert-dirigensként és zeneszerzőként mutatkozik be, december 7-én a Zeneakadémián. Állami Hangversenyzenekarunkkal saját, »Pregon y Danza« című művét is bemutatja. A Filharmónia kamaratermében ugyanezen az estén Gustav Schmal hegedűművész ad hangversenyt December 11-én Maurice Le Roux, a Francia Rádiózenekar igazgatója vezényli az Állami Hangversenyzenekart. December utolsó vendégművésze Pierre Cochereau, a neves francia orgonaművész, aki 22-én önálló estet ad a Zeneakadémia új orgonáján, 23-án zenekari esten működik közre orgonán. (r) Operaház: Peléas és Mélisande (B-béri. 3. ea., 7). — Erkel Színház: Turandot (Takács-bért. 2. és Főisk. bért. IX. sor., 1. ea., 7). — Nemzeti Színház: A bűnbeesés után (7). — Katona József Színház: Túlélők (7). — Vígszínház: Egy hölgy a Maximból (7). — Pesti Színház: Éjszakai telefon (7). — József Attila Színház: A kaktusz virága (7). — Madách Színház: A mi kis városunk (7). — Madách Kamara Színház: A bolond lány (7). — Thália Színház: Tóték (7). — Fővárosi Operettszínház: My fair Lady (7). — Bartók Gyermekszínház (az Operettszínházban): Az utolsó mohikán (du. 3). — Zeneakadémia: Postás Szimfonikus Zenekar, vez. Kerekes János, közr. Antal István (Remekművek 2., fél 8). — Irodalmi Színpad: Mindenkinek, mindenkinek! (M. 2. bérr., 7). — Egyetemi Színpad: Akkor szerdán... Dokumentumműsor (8). — Vidám Színpad: Álom az államban (fél 8). — Kis Színpad: Férjvadász (7). — Állami Bábszínház: Piroska és a három kismalac (de. 10); Szentivánéji álom (du. 3). — Kamara Varieté: Helló, Dolcsi! (6. fél 9). KOSSUTH RADIO 4.30: H. Idöj. 4.32: Z. S: H. Idöj. 5.30: Reggeli krónika. 5.45: Falurádió. 6: H. Idöj. 6.30: H. Idöj. 6.45: Műsor. 7: Regg. kr. II. Utána: Körzeti időjárás. 7.30: Új könyvek. 8: H. Idöj. Műsorok. 8.22: Füredi emlény. Zenés regényrészlet. 8.53: Orvosi tanácsok. 8.58: Ikari muzsika. 9.34: A modern csalagászat problémái. 1. 10: H. Hazai lapsz. Idöj. 10.10: Könnyűz. II. Iskolarádió. 11.30: Szabó család. 12: H. Ides. 12.15: Táncz, koktél. 13: Pesti színházműsor. 13.03: Válaszolunk hallgatóinknak. 13.18: Vivaldi: dmoll concerto grosso. 13.30: Közv. a Győr—FC Milan és a Diósgyőr—Crvena Zvezda kupamérkőzésekről. Közd. 14.15: Népdalok. 14.25: IL félidő. 15.20: IL Nemzetk. lapszemle. Időj. 15.35: Karmesterek, muzsikusok — ha nincsenek frakkban. 16.U: Heine költeményei. 16.20: Brufto Walter két Strauss-nyitányt vezényel. 16.37: Ady és József Attila. Balogh László előadása. 16.57: Műsor. 17. H. Időj. 17.05: Külpol.figyelő. 17.20: Fáklyavivők. VI. rész. 18.22: A Foreign Office levéltárában. 18.37: Híres prímások. 19: Esti krónika. 19.29: Műsor. 19.30: Beethoven: G- dúr zongoraverseny. 20.02: Ipper Pál bemutatja Makeba és Belafonte új lemezét. 20.30: A majomfestő. Japán Író novellája rádióra. 20.57: Hgl. 21: H. Időj. 21.05: Lemezek közt válogatva. 21.31: Nótacsokor. 22: H. Sport Időj. 22.20: A Magyar Vonósnégyes két Bartók-vonósnégyest játszik. 22.59: Közérzet 1967-ben. Dr. Wilcsek Jenő írása. I. 23.09: Operettrészt. 24: H. Időj. 0.10: Haydn-kórusok. PETŐFI RADIO 4.26—7.57: Azonos a Kossuth adóval. 6.20: Torna. 10: MŰSOROK Könyvismertetés. 10.20: Gounod: Mireitle. 5 felv. opera. Közl. 11.35: Két Berzsenyivers. 11.40: Opera folyt. 13.02: Könnyűz. híradó. 13.32: Iskolarádió. 13.47: Vízállás. 14: Kettőtől hatig az aktualitások jegyében. Közb. 14: H. Idej. Közb. 16: H. Időj. 16.20: Orvosi tanácsok. 18: H. Idej. 18.10: »Kilátó.« 19.10: Táncz. 19.54: Mese. 20: Esti kr. □. 20.30: Szegedi Anikó zongoraestje. Közb. kb. 21.15: Versek. Kb. 21.35: Hangv. folyt. Kb. 22.10: Magyar nóták. 22.56: Ügető. 23: H. Sport. Időj. URH U. H. Időj. 18.10: Táncz, koktél. 18.55: Sándor Judit énekel. 19.29: Zenei panoráma. 19.56: Dzsessz. 20.30: Verdi: Requiem. 21.48: Händel. Eltemették Horváth Zoltánt Mély részvéttel kísérték utolsó útjára kedden a Farkasréti temetőben a 67 esztendős korában elhunyt Horváth Zoltán újságírót, történészt, publicistát A gyászoló család tagjain kívül nagy számban jelentek meg a temetésen az újságíró-társadalom, a kulturális élet ismert személyiségei, a vezető állami és pártszervezetek képviselői. A ravatalnál először Pethő Tibor, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének alelnöke mondott búcsúbeszédet, emlékeztetett Horváth Zoltán széles sodrású újságírói munkájára és történetkutatói tevékenységére. Szólt a századfordulóval együtt kezdődött életpálya eredményeiről, küzdelmeiről, arról a nemes emberi magatartásról, amelynek jellemzői voltak: az igazság szenvedélyes keresése és hirdetése, a humanizmus és a töretlen elvhűség. Ez a meggyőződése vezette Horváth Zoltánt már a Tanácsköztársaság idején a társadalmi haladás legodaadóbb harcosai közé. Történetíróként nem sokat, de annál értékesebbet alkotott: Teleki László monográfiája egyik legmaradandóbb írása, másik kiemelkedő könyve a magyar századforduló történelmi korképét ismerteti az olvasókkal A Magyar Történettudományi Társulat képviseletében dr. Spira György vett végső búcsút Horváth Zoltántól, akinek — mint mondta — tudósi erénye volt, hogy felfedte a szellemi munkásoknak, a kulturális értékek alkotóinak fontos szerepét a társadalom fejlődésében, az ország előrehaladásában. Barátok, ismerősök, és elhunyt tisztelői néma búcsúval rótták le kegyeletüket Horváth Zoltán sírjánál, amelyet koszorúk sokaságával, az emlékezés virágaival borítottak el. (MTI) A „Rozsdatemető” New Yorkban A magyar könyvtermés exportőre, a Szerzői Jogvédő Iroda, a külországokbanArtisjus, néven ismeretes, ma már nemcsak az európai országokban, hanem az amerikai kontinensen is. Fejes Endre világhírű Rozsdatemetője tizenkettedik külföldi kiadását most Olaszországban jelentették meg, s rövidesen New Yorkban is kiadják. Firenzében — a Vallecchi kiadó gondozásában —, száz verseit tartalmazó, reprezentatív Illyés-kötet látott napvilágot, Umberto Albini válogatta és fordította a költeményeket. Frankfurtban magyar novellaantológia kapható, « ugyancsak itt jelent meg a »Mózes egy, huszonkettő« című regény Szabd Magdától, öz című regényét legutóbb svéd fordíttásban adták közre Stockholmban. Mándy Iván Csutak és a szürke ló című ifjúsági regényét most a stuttgarti gyerekek is olvashatják egy ottani kiadó jóvoltából. A sötét angyal, Moldova György regénye, Helsinkiben látott napvilágot. Pozsonyban szlovák fordításban jelent meg Széchenyi Zsigmond Naharja. Magyar ifjúsági regényeket adtak ki Stuttgartban és Koppenhágában. Három halléi szonáta. 22.20: Operarészl. 23: H. Sport. Idő. TELEVÍZIÓ 17.58: Hírek. 16.05: Pályaválasztási tanácsadó. 18.30: Hazai tükör. 18.35: Falusi dolgokról. 19: Ady Endre 90. születésnapján. 19.30: Esti mese. 19.40: Mai vendégünk: Kőmives István, a föv. tan. vb-elnökhelyettese. 20: Tv-híradó. 30.20: Menekülés kiút nélkül. Magy. besz. nyugatném. tvfilm. 1. rész (14 éven felül). 2040: Győri Vasas ETO—Milan labdarúgó-mérk. n. félideje. 22.25: Tv-híradó 2. POZSONYI TV 16.35: Kelet-Szlovákia életéből. 17.55: Slovan Bratislava—. Dukla Jihlava jégkorongmérk- L szünetben: Tv-híradó. n. szünetben: Kult, híradó. 20.50: Én, a bánatos isten. Tv-játék- 21.35: Dionys Sturb elveszett világa. KIVÁLÓ ÁRUK FÓRUMA termékjellel ellátott fogyasztási cikkek KIÁLLÍTÁSA 1967. november 20-tól december és mindennap, 10—19 óra között az V., SZALAY UTCA 4. SZÁM ALATT BEMUTATÓTEREMBEN Csőszerelő, csőgyártó, villanyszerelő, építőipari vállalatok! A MINERALIMPEX KÜLKERESKEDELMI VÁLLALAT és az ÉVM ÉPÍTŐ-, VEGYI ANYAGOKAT GYÁRTÓ VÁLLALAT közreműködésével a DENSO CHEMIE GMBH WIEN cég szakemberei a KÉMCSŐ VEZETÉKEK KORSZERŰ KORRÓZIÓVÉDELMI ELJÁRÁSAI címmel VETÍTETT KÉPES ELŐADÁST TARTANAK november 23-án, csütörtök délelőtt 9 órakor a CHEMOLIMPEX KÜLKERESKEDELMI VÁLLALAT bemutatótermében (Bp. V., Deák Ferenc u. S.7, VI. em.) Az érdeklődő szakembereket szívesen látjuk