Népszava, 1968. március (96. évfolyam, 51–77. szám)
1968-03-05 / 54. szám
Kukorica Jancsik és a cigánykérdés Hétről hétre, újra meg újra találkoznak olvasóink azokkal az írásainkkal, amelyek az igénytelenség, a giccs, a kultúra selejtes melléktermékei ellen harcolnak. A legnehezebb talán azt megértetni a legjobb hiszemű értetlenekkel: ugyan miért tartjuk olyan ártalmasnak, olyan veszedelmesnek a giccset. Azt a névtelen levelet (hogy miért névtelen, azt az tudja jobban, aki írta), amelyet most kaptunk, érzésünk szerint szintén ilyen viszonylag jóhiszeműen értetlen felfogás diktálta. Egy közelmúlt írásunkat támad szélsőséges szenvedélylyel, nevezetesen bírálatunkat a János vitéz Erkel színházi felújításáról, amely szerintünk rossz. A levél írójának az a véleménye, hogy az olvasók sokaságánakhazafias érzését tettük gúny tárgyává. Talán nem szorul bővebb magyarázatra, hogy lapunkban ilyen tendenciájú írás nem láthat napvilágot. De a mű felújítását Petőfi Sándor eredeti, csodálatosan szép és finom, naivan népies elbeszélő költeményéhez hűbb megvalósításban láttuk volna szívesebben, az 1904 óta eltelt évtizedek folyamán hozzátapadt álnépies sallangok nélkül. A levél írója amúgy nem időz hosszan a János vitéznél, hanem sorolja, hol mindenhol egyebütt kerítjük szembe magunkat az olvasók legjobb meggyőződésével, legtisztább érzéseivel. "Magatartásunknak, felfogásunknak ezek a torzulásai — a levél írója szerint — a következők volnának. Amikor támadjuk a hivatása magaslatán álló orvostársadalmat orvosellenes cikkeinkkel. (Több cikkünk állított pellengérre hivatásáról megfeledkezett orvost, aki súlyosan vétett mind az orvostársadalom, mind az egész társadalom érdekei ellen.) Amikor ismételten állást foglaltunk a vallásnak és a vallástalanságnak egyformán teljes szabadsága mellett, magánügynek tekintvén kinek-kinek vallásos meggyőződését, de mindenkor elsőbbséget biztosítva a materialista gondolkodásmódnak — lévén százesztendős lapunk a szervezett dolgozók sajtóorgánuma. Amikor sorozatosan úgy írtunk a cigánykérdésről, mint társadalmunk fontos ügyéről, amelynek végső, egészséges megoldódása nem lehet más, mint teljes megszűnése, hiszen a mi szocialista társadalmunk nem ismerhet és nem is ismer faji megkülönböztetést. No de mi köze mindennek a János vitézhez?! — kérdezi bizonyára sok olvasónk. A mi véleményünk az, hogy mind e kérdések nem véletlenül kerültek egy és ugyanazon névtelen levélbe. Igenis, mindezeknek a kérdéseknek nagyon is közvetlen közük van egymáshoz. Éppen ez az, amit magunk hangoztatunk mindig újra, és próbálunk közel hozni olvasóinkhoz. Most egy névtelen levél segít aláhúzni érvelésünket . Írója maga mondja, hogy benne mennyire együtt van mindez. A János vitéz felújításának hamis népiessége, az idegenség a szabad, korszerű, materialista gondolkodástól, a szűklátókörű nacionalista gőg például a cigánykérdésben. És feltehetően sok egyéb korszerűtlen gondolat. Nos, ezért nem lehet abbahagyni a harcot a kultúra selejtes melléktermékei, eltévesztett tendenciái ellen. És ezért nem is fogjuk abbahagyni. Rajk András ! «edd, március « Operabál! Paris» lángjai A-béri. i. en., 7). — Erkel Színház: M. AU. Hangversenyzenekar, vez. Erdélyi Miklós, közr. Perényi Miklós (Egyetemi béri. 4., este fél 8. március 4-től halasztott rangv.. — Nemzeti Színház: A vágóhidak Szent Johannája (7). — Katona József Színház: Fáklyaláng (7). — Vígszínház: Egy asszonygyilkos vallomása (7). — Pesti Színház: A trükk (7). — József Attia Színház: Gyilkosság a paplakban (C-bérl. 4. ea., 7). — Madách Színház: Kaviár és lencse (7). — Madách Kamara Színház: Színház (7). — Thai la Színház: Zrínyi (Egy. béri. A/3., 7). — Fővárosi Operettszínházi Helló, OoUyt (L-béri. a. ea., 7). — Bartók Gyermekszínház (az Operettszínházban): Csillagszemű (du. 5). — Állami Bábszínház: Irány az Ezeregyéjszaka! (de. 10); A sárkány (du. 3). — Zeneakadémia: Rafael Orozco zongoraestje (Tavaszi zongorabérlet 1., este fél 8). — Kamaraterem: Magyar Fúvósötös hangversenye (Egyetemi bérlet, fél 8). — vidám Színpad: Álom az államban (fél 8). — Kis Színpad: A nagy baklövés (7). — Kamara Varieté: Hungarosex («, f« *). MŰSOROK KOSSUTH RADIO 4.30: H. Időj. 4.32: Z. 5: R. Időj. 5.30: Reggeli krónika. 5.44: Falurádió. 6: H. Időj. 6.45: Műsor. 7: Regg. kr. II. Utána: Körzeti időjárás. 7.30: Új könyvek. 8: H. Időj. Műsorok. 8.22: Áriák. 8.5®: Hol történt? 9: Gyermekrádió. 9.40: Népi 7. 10: H. Hazai lapszemle. Időj. 10.10: Fiatalok Stúdiója. 10.30: Beethoven: A-dúr szonáta. 11: Iskolarádió. 11.35: Táncz. 12: H. Idős. 12.15 Ikari muzsika. 13: Világgazd. hírek. 13.05: Pesti színházműsor. 13.08: Miért szép? 13.23: Könnyűz. 13.41: Kóruspódium. 13.50: Régi beszélgetés Kálmán Imrével. 14.15: Ifjúsági Rádió műsora. 14.35: A zsiráf nyaka. Mese. 14.50 Járdányi: Gergő nótái. 15: H. Nemzetk. lapsz. Időj. 15.15: Olasz áriák. 15.40: Válasz a hallgatónak. 15.55: Fmsz-együttesek vetélkedője. Pest megye. 16.25: Rádióiskola. 16.58: Műsor. 17: H. Időj. 17.05: Pethő Tibor írása. 17.15: A rádió II. zongoraversenye. Döntő, n. Közb. kb. 17.50: A szemtanú jelenti: Xenophon, az első haditudósító. Kb. 18.05: Hangv. folyt. Kb. 18.40: Operettmuzsika. 19: Esti krónika. 19.9: Műsor. 1*Ro: Szabó család. SO: Könnyei, híradó. 96.30: Kinek a hasznára, kinek a kárára? 20.45: Victoria de Los Angeles énekel. 21.02: H. Idój. 21-07: Nótacsokor. 21.45: Rádió-zongoraverseny döntő eredményhirdetése. 22: H. Sport. Időj. 22.20: Légy a levesben. Jorge Dias rádiójátéka. 23.00: Kamarazene. 23.30: Operettrészt. Közb. 34: H. Időj. PETŐFI RADIO 4.21i—7.57: Azonos a Kossuth adóval. 6.20: Torna. 10: Könnyűz. 10.45: Az elefántcsont — a fehér arany, K: Mendelssohn: Skót szimfónia. 11.40: Kirándulás. Örvös Lajos elbeszélése. 12: Népi 2. 12.30: Falurádió. 12.40: A madarász. Operettrész. 13.24: Schubert: g-moll vonósnégyes. 13.47: Vízállás. 14: II. Időj. 14.04: Népdalok. 14.20: Életutak. Asperján György jegyzete. 14.30: Csajkovszkij: Olasz capriccio. 14.45: Világ- Íród, tájékoztató. 15: Tánc, koktél. 15.45: Románcok hegedűre. 14: I. Időj. 11.05: Szórakoztató zene. 16.25: A sportriporter jelentkezik. 16.30: Muszorgszkij: Borisz Godunov — részletek. 16.40 Ifj. krónika. 17: Csúcsforgalom. 18: H. Idős. 18.10: Magyar nóták. 18.34: Gazdasági akadémia. 18.50: Kodály-vonósnégyesek. 19.54: Mese. 20: Esti kr. u. 2020: Magyar Parnaszszus. Epizódok Justh Zsigmond regényéből. 21.27: Victoria de Los Angeles énekel. 21.41: Táncmelódiák. 22.25: Brahms, a-moll kettős verseny. 23: H. Sport. Időj. URH 14: H. Időj. 18.10: Hanglemezparádé. 19.02: Két szimfónia. 20.25: Századunk kamarazenéjéből. Közb. kb. 21: Láttuk, hallottuk. Kb. 21.20: Hangv. folyt. Kb. 21.55: Operakórusok. 22.25: Bach. 36. kantáta. 23: H. Sport. Ides. TELEVÍZIÓ 4: Olvasás, ált. isk., 4. 1.55: Történelem, ált. isk., S. 11.05: Kémia, ált. isk., 7. 14.30: Olvasás, ism. 15.28: Történelem, ism. 16.10: Kémia, ism. 17.58: Hírek. 18.66: »Menők« és »fejek ... Nyílt tárgyalás. 18.55: Esti mese. 19.05: Verdi: Simone Boccanegra. Opera közv. a szegedi Nemzeti Színházból. I. szünetben, kb. 1116: Tv-hiradó. II. szünetben, kb. 20.40: A művészet világából. Indiai vázlatok, Kisf. Kb. 21.45: Tv-híradó 2. POZSONYI TV 17.13: Önvédelem nőknek. Dokumentumain. 17.45: Vera Csasztavszka növendékei között. 18.40: A Fiat országéban. 19: Tv-híradó. 21.05: Új dalok. 21.45: Autósok, motorosok. Kiselejtezett akkumulátorokat, sótalanított állapotban, minden mennyiségben átveszünk! VÁLLALAT, X, Gránátos are* 1—S Telefon: 473—79* T8 Szeretem ... árulás HÉT KATONA MEG EGY, LÁNY Színes, szélesvásznú román—franciaolasz kalandfam Főszereplők: Harily Tolo, Jean Marais, Sydney Chaplin Csak 3 éven felüliek látogathatják Bemutatói március 7 Csehszlovák íróküldöttség érkezett hazánkba Eduard Goldstücker irodalomtörténész, a Csehszlovák Írók Szövetségének elnöke és Miroslav Valek költő, a Csehszlovák Írók Szövetségének alelnöke, a Szlovák Írók Szövetségének elnöke hétfőn Budapestre érkezett, a Magyar Írók Szövetsége és a Csehszlovák Írók Szövetsége kulturális csereegyezményének aláírása céljából. HORIZONT — Karátson Gábor festőművész kiállítását március 8-án, pénteken nyitják meg a Fényes Adolf teremben. — Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetében március 5-én részleteket mutatnak be a hazánkban márciusban vendégszereplő prágai Nemzeti Színház műsorából. Ugyanezen a napon a szakszervezet budapesti klubjában megnyílik Markos Vera festőművész kiállítása. Komor Vilmos karmester és Komlóssy Erzsébet operaénekesnő az NDK-ba utazott. Az Operaház karmestere az Aidát dirigálja Lipcsében, Komlóssy Erzsébet Amnezist alakítja ugyanazon az előadáson. — A Bartók szakiskolában március 7-én délután bemutatják az iskola zeneszerző tanárainak új műveit, amelyekkel a zenei nevelés továbbfejlesztését kívánják szolgálni. Március 10-én kerül sor a művésztanárok koncertjére. — A Pécsi Nemzeti Színház operarészlege március 8-án Verdi Aidájával lép közönség elé. A Mar del Plata-i filmfesztivált március 6 és 16 között tartják. A magyar filmművészetet az »Egy szerelem három éjszakája« című művünk képviseli. Révész György, a film rendezője és Venczel Vara, az egyik főszereplő elutazott Argentínába. A Ci rádiójáték bemutatásával ünnepli az Ifjúsági Rádió március 21-ét, a Tanácsköztársaság születésnapját. Hetvenus Géza műve Stromfeld Aurélról szól. FESTŐMŰVÉSZEK KEREKASZTALA A festmények útja — a műteremből megítélve “ízlésről, önállóságról, a mecénás szerepérőlcímmel az új év első napjaiban beszélgetést közöltünk a Képcsarnok Vállalat igazgatójával, aki a gazdaságirányítás tettekre, okos változtatásokra serkentő légkörében vázolta a képzőművészeti alkotások terjesztésének megvalósításra kínálkozó új lehetőségeit. A nyilatkozatkértheEz az interjú képezi tehát alábbi beszélgetésünk kiindulópontját, kínál jó alkalmat a véleménycserére. A Fészek Klub alkalmi kerekasztalánál: Breznay József, Csáki- Maronyák József, Gera Éva, Kurucz D. István és Mácsai István festőművészek, akik immár hoszszú évek óta rendszeres kapcsolatban állnak a Képcsarnokkal, nagyon jól ismerik annak egész tevékenységét, szerepét az alkotások tömegméretű terjesztésében. — Csaknem másfél év, tizede festek a Képcsarnoknak, amely rendkívül fontos hivatást tölt be nemcsak a közvetítésben, nemcsak a terjesztésben, hanem — az állam mecénás szerepének érvényesítése révén — a nyugodt alkotói feltételek biztosításában is — kezdi Gera Éva. — Az a tény, hogy munkáink a művészi zsűrin keresztül hétről hétre a műkereskedelem különböző csatornáin eljutnak a vásárlókhoz, a művészet barátaihoz, számunkra, alkotók számára úgyszólván létkérdés. Ilyen vonatkozásban helyesnek, időszerűnek tartom, ha az új gazdaságirányítás szellemében a Képcsarnok útkereséséről, a művészekkel való kapcsolatának tökéletesítéséről beszélünk. Amit említett nyitóen — élénk visszhangot váltott ki az alkotóművészek körében, akik maguk is so tekintetben joggal kívánnak mást, jobbat a korábbinál, alkotói felelősségükön túlmenően nem közömbös számukra a művészi produktumok útja, a szélesebb rétegek képzőművészeti ízlésének tudatos formálása.latkozatában az igazgató elmondott, azzal elvben egyet lehet érteni. Valamennyien megerősítik ezt, ismételten hangsúlyozva a vállalat kétoldalú — a művészek és a közönség felé egyaránt ható — szerepét. Innentől kezdve azonban a beszélgetést jelentősen motiválja megannyi jogosnak tűnő aggodalom, az átgondolt tervek megvalósításának számos buktatója, de mindezt érezhetően a művészi felelősség mondatja a részvevőkkel. — Ki ne örülne annak, hogy a vállalat — mint a nyilatkozatból világosan kitűnik — a színvonal irányába akar hatni, s azt kéri: a művészek ne küldjenek be minden héten egy-egy munkát a zsűribe, de amit hoznak, az igényes legyen, színvonalas, s azt ennek megfelelően honorálja. Ez mind szép, a művészet valóban nem dolgozhat “hetipiacra', márpedig korábban, bizony, egy hetet se igen hagyhattunk ki. Kérdés azonban, hogy a művészi értékítéleten túlmenően megnyugtatóan tudja-e majd kialakítani a honorárium-kategóriákat. S mindjárt ehhez: vajon nem csupán a nagy nevek futnak-e majd, háttérbe szorítva a fiatal tehetségeket?... nyem szerint — meglehetősen szubjektív, feltétlenül nagyobb differenciálásra lenne szükség Ezzel korántsem azt akarom mondani, hogy a tehetséges fiatalok elébe netán szóba kerül sok-sok részletkérdés, amelyeknek mozaikjai azért mind szervesen hozzátartoznak az alkotás és terjesztés teljes gondolatköréhez. Ilyen például a bizományba és készpénzre átvett alkotások aránya, a Képcsarnok raktárkészlete, az ügynöki terjesztés korlátai, a megemelkedett festékárak, az ehhez való igazodás szükségessége. A beszélgetés újra, meg újra visszatér az alkotók és a kereskedelmi jellegű, de kulturális funkciót betöltő vállalat harmonikusabb kapcsolatának egyengetéséhez. — Kétségtelen, hogy a Képicsarnok — tekintettel a gazdasági tényezőkre — nincs irigylésre méltó helyzetben — mondja Mácsai István. — KultúrItt kapcsolódik hoszszabb kifejtéssel a beszélgetésbe Csáki-Maronyák József. — Mind a mai napig hallani még — nem kevés lefokozással mondva — aképcsarnoki festészet fogalmát. A vállalaton keresztül a mai magyar alkotógárda minden korosztálya és irányzata képviselteti magát, tehetsége, felkészültsége szerint, híven művészi meggyőződéséhez. Lehet, hogy nem mindig azonos színvonalon, de hát a legnagyobbak — visszamenve akár a rég elhunyt világnagyságokig — vajon mindig, mindent egyformán, a remekmű színvonalán csináltak? A művészet nem automatika. Éppen ezért hadd jegyezzetem meg: ideje volna megszabadulni ettől a visszahúzó, igaztalan formulától: képcsarnok* festészet. Ilyen vonatkozásban nincs külön festészet, azok az alkotások, amelyek ott hetenként a zsűri elé kerülnek, szerves részét képezik a magyar korlátokat tegyünk. A művészi alkotások rangjának fokozottabb megteremtése azonban azt hiszem, ilyen irányban is cselekvésre késztet bennünket politikát kell csinálni a kereskedelmi eszközökkel. A kvalitás, a színvonal azonban nem mindig kap méltánylást az “üzlet“ oldaláról, én a magam részéről e tekintetben aggódom: nem szeretném, ha az új helyzetben a színvonal rovásán történne bármi is ... — Kérdés, hogy feltétlenül kell-e nekünk egy évben mondjuk tízezer festményt eladnunk? — veti közbe Kurucz D. — Nemcsak ennyit — véli Breznay —, ha lehet, még többet, mert különben helyet adunk a pincesnek! Márpedig azok az alkotások, amelyek a Képcsarnokon keresztül kerülnek forgalomba, egyben garanciáját jelentik a mai piktúrának, garanciáját a művészetnek, piktúrának, bizonyítjáka annak színvonalát,értékei — olykor több, olykor kevesebb értékei — élő festészetünknek. A vállalat új törekvéseit valamennyien méltányolják. Amit — a közös gond iránti felelősségtől indíttatva — aggályként elmondtak, az mindenképpen figyelmet érdemel, s nyilván hozzásegíi a Képcsarnokot ás e képzőművészet irányító szerveit a leghelyesebb formák, a hatásosabb szervezeti megoldások — sok tekintetben ma még kevésbé világos — körvonalainak végső kialakításához. Kiss Gy. shmm A Képcsarnok és az alkotói feltételek Művészi színvonal és kereskedelem Nincs „képcsarnoki festészet" Differenciáltabb értékítéletet Az alkotások differenciálásának izgalmas, érdekes témájához Kurucz D. István figyelemre méltó megjegyzést fűz. — Gyakrn járok külföldön, sok mindent saját tapasztalatomból mondhatok. Nálunk — ellentétben számos országgal — ott van a hiba, hogy értékítélet dolgában az eddigi gyakorlat szerint egy ma végzett főiskolás is csaknem olyan megítélés alá esik, mint egy élvonalbeli, magas színvonalú művész. A mi zsűrizésünk — vélemé- Hadnagy József: Első számú családtag Egyik este elromlott a televízió. Amikor bekapcsoltuk, még élvezhető volt a kép, azután függőleges irányban futni kezdett. Az istennek sem lehetett megállítani. Harmadnap délben megérkezett a szerelő. Magas, fekete hajú, szemüveges fiatalember. Hatalmas utazóügynök táskája van. Duzzad a szerszámoktól, alkatrészektől. A szobában félhomály van. Villanyt gyújtok. Előszedi a szerszámait és munkához lát. A hangszóró tánczenei koktélt sugároz. Kicsit később a monoszkóp is megjelenik a képernyőn, szánalmas minőségben. Zavarosan fut, mint egy ámokfutó. Csavarhúzójával az ellenállások között matat. A csavarhúzó hegyén apró, villamos szikrák pattognak. Kíváncsian figyelem. Mindig izgalmas élmény megismerni a másik ember munkáját. Nem szól. Mogorván dolgozik. — Megkínálhatom egy kávéval? — kérdezem később. — Köszönöm — hárítja el. Az ellenállásokat isfetja. A műszer mutatója idegesen ugrál .A képernyő kékes fényben fürdik. Majd hirtelen megfeketül. — Mi baja van a készüléknek? — kérdezem halkan, félszegen. Rám néz. — Megsértődött — feleli. Manapság gyakori tünet ez. Korunk egyik legszörnyűbb betegsége. Biztosan gyalázták a műsort, s a hatalmasok jogán elégtételt vett magának. Érzem, hogy elsápadok. — Valóban — ismerem el. — Gyakran csepültük a műsort, sőt, néha fel is hívtuk telefonon a televíziót, hogy megmondjuk a véleményünket... Rosszallóan csóválja a fejét. A szemüvege hidegen villog. — Látja, ez a baj — mondja. — A készülék roppant érzékeny. Olyan, mint egy szerelmes vénlány. Gyengédségre vágyik, s önök folyton sértegetik. Semmivel nincsenek megelégedve. Jegyezze meg, a televízió első számú családtag. Ha így folytatják, előbb-utóbb rossz vége lesz... Hallgatok. Pedig nekem is lenne mondanivalóm. Elismerem, hogy részese a családi életünknek, Kiss nap-nap után belenéz a tányérunkba, kifürkészi Izivert titkainkat, de ez még nem ok arra, hogy felhúzza az orrát. Igaz, a feleségem néha ideges... És nem ért a művészetekhez... De hát, istenem, nem születhet mindenki zenésznek vagy kritikusnak ... Ő például felszolgáló egy eszpresszóban, és most végzi az általános iskola hetedik osztályát... Különben is, a tudást nem szívja magába senkzi az anyatejjel, a tudásért keményen meg kell dolgozni... A szerelő indigói igazít a számlák alá. Kapkodva, szinte olvashatatlanul ír, majd letépi a számla másolatát és átnyújtja. Elnéző mosollyal búcsúzik. A számlát este megmutatom a családnak, s elmondom, mi történt. Az arcukon látom, hogy meg vannak szeppenve. A feleségem konyakot iszik, a fiam meg sürgősen aludni megy... Nyilván rossz a lelkiismeretük. Napok telnek. Vasárnap délután, amikor szénért voltam a pincében, a feleségem hangját hallom. — Segítség! Segítség! — kiáltozza. Izgatottan felnyargalok. Az ablakon keresztül látom, hogy a televízió egyik népszerű bemondója kegyetlenül püföli a feleségemet. Amikor belépek, abbahagyja az ütlegelést, és gyorsan viszszamegy a képernyőre. — Az istenért, mi történt? — kérdezem a feleségemet. — Megvert!... — zokogja keservesen. — Megvert ... — Mit mondtál neki? — kérdezem. — Semmit... A válla rázkódik a zokogástól. — Valamit csak csináltál? — faggatom. — Leesett a hajtam... — szipogja. — Miután felvettem, látom, hogy mosolyog rajtam ... Erre dühbe gurultam, kinyújtottam a nyelvem, s azt mondtam neki: pepsteszájúl... — Ó. Ezért a semmiségért Ugattad fel magad? — csitítom. — Emlékezz vissza, amikor abban a rövid, amerikai héseinkben szaladgáltál előtte... Vagy szilveszterkor, amikor a pezsgés vödröt a fejedre tetted, e hajnalié énekeltél... Nehezen lehetett megvigasztalni. Másnap kivette a szabadságát, s egiy hétig nyers marhahúzi kötözött a dagadt, fekete szemére. Attól kezdve némát, mozdulatlanul ülünk a képernyő előtt. S ha valami megbeszélnivalónk van, kikapcsoljuk a készüléket. vers*AVA A Magyar Rádió második zongoraversenyének döntőjébe négyen jutottak be: Bikfalvy Árpád, Lakatos Katalin, Lux Erika és Váradi Katalin. A döntő hétfőn megkezdődött,. IMS. március 5