Népszava, 1968. április (96. évfolyam, 78–100. szám)

1968-04-02 / 78. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 96. ÉVFOLYAM, 78. SZÁM ARA 80 FILLÉR 1968. ÁPRILIS 2. KEDD A SZOT művészeti díjak odaítéléséről, a lakásfejlesztési terv végrehajtásáról és a lakások elosztásáról, az áruellátás helyzetéről és az árak alakulásának év eleji tapasztalatairól tárgyalt a Szaktanács elnöksége A Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának elnök­sége hétfői ülésén megvi­tatta az 1968. évi SZOT művészeti díjak odaítélé­sére vonatkozó javaslato­kat. Az elnökség széles körű közvélemény-kuta­tás figyelembevételével 8 egyéni díj adományozását határozta el, amelyek az­A 15 éves lakásfejlesz­tés­i tervről szóló kor­mányhatározat mintegy egymillió lakás felépítését írta elő. Az építés ütem­terve szerint a II. ötéves terv időszaka alatt 250 ezer, a III. ötéves terv­ben 350 ezer, a IV. ötéves terv időszaka alatt pedig 400 ezer lakást kell fel­építeni. Az egyes tervidőszakok­ra meghatározott lakás­szám előirányzataiban és arányaiban azonban mó­dosulások történtek. A II. ötéves tervben 282 ezer lakást építettünk. A III. ötéves terv időszakára 300 ezer lakás építését irá­nyoztuk elő, a IV. ötéves terv időszakában mintegy 420 ezer lakást kell építe­nünk. Figyelembe véve a II. ötéves terv időszaka alatti lakásépítés és megszűnés adatait, az ország lakás­állománya 8,1 százalékkal nőtt. A lakosság számá­nak növekedése ez idő alatt 1,5 százalék volt. A lakások átlagos laksűrű­sége országos átlagban — 100 lakásra számítva — 339-ről 318-ra csökkent. Ugyanakkor az országban a 150 ezret is meghaladja a teljesen elavult, lebon­tásra­ szoruló, közte élet­veszélyes állapotban levő lakások száma. A III. ötéves terv elő­irányzata szerint 300 ezer lakást kell felépíteni. Ezen belül mintegy 200 ezret magánerőből, 100 ezret pedig állami erőfor­rásból. A III. ötéves terv első két évében a lakásépítési terv teljesítése nagyjából az országos előirányzat­nak megfelelően alakult. A magánerőből történő lakásépítés mind a II. öt­éves terv időszaka, mind a III. ötéves terv első két éve alatt a számítottnál kedvezőbben alakult. A lakosság építési kedve — az építéssel járó sok ne­hézség ellenére is —rend­kívül élénk volt. Az épí­tési igények és az építési adására április 30-án ke­rül Sor­. Az elnökség ezután jó­váhagyta a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának és a KISZ központi bizott­ságának közös felhívását a Kommunisták Magyaror­szági Pártja megalakulá­sának 50. évfordulója tisz­tehetőségek közötti össz­hang megteremtése érde­kében hozott új rendel­kezés azonban 1968. ja­nuár 1-től nehezítette a lakásépítési hitelnyújtás feltételeit, mert csökken­tette az egy lakás építé­séhez nyújtható kölcsön összegét, és megemelte a kölcsön után fizetendő ka­mat mértékét. Ez az in­tézkedés a magasabb ösz­­szeggel rendelkezők — és építeni szándékozók­­— körében arra ösztönzött, hogy lakásépítkezéseiket még 1967. évben kezdjék meg, illetve kölcsönigé­nyeiket az OTP-nél ren­dezzék. A kisebb pénzű, épít­kezni szándékozók köré­ben azonban sok panasz­ra, adott okot. Súlyosbít­ja a lakásépítkezők hely­zetét az is, hogy a telke­ket igen magas áron ér­tékesítik. Mindezek mel­lett továbbra is probléma a folyamatos építőanyag­ellátás, valamint — első­sorban a társasházépíté­sek tekintetében — a ki­vitelezői kapacitás hiánya. A 15 éves lakásfejlesz­tési tervről szóló kor­mányhatározat előírja azt is, hogy az állami kivi­telezésben épülő lakáso­kat elsősorban a főváros­ban, az ipari jellegű vá­rosokban és a munkás­­osztály lakta települése­ken kell megépíteni. A kormány úgy rendelke­zett, hogy az állami erő­ből épülő lakások kiutalá­sánál biztosítani kell, hogy az összes lakások 70 szá­zalékát fizikai dolgozók és a termelést közvetlenül irányító műszaki dolgozók részére juttassák. Mind­két kormányintézkedés­nek az volt a célja, hogy a felépült állami laká­sokból elsősorban és na­gyobb részben a munkás­­osztály részesüljön. Az országos adatok sze­rint az összes felépült la­kásnak csak 51 százaléka épült városokban, további 11,4 százaléka városias jel­legű községekben, iparte­­lepüléseken, teletére kezdeményezett munkaverseny felkarolá­sára és szervezésére. Az elnökség a továbbiakban elfogadta a lakásépítkezés helyzetéről és a lakásel­oszlás tapasztalatairól, va­lamint az áruforgalom, az áruellátás, a minőség és a fogyasztói árak alakulá­sáról szóló tájékoztatókat. Az állami és magánerő­ből , újonnan épült la­kásokból a munkások 43,5 százalékkal részesültek. A tanácsok többsége be­tartja a munkások és a termelésben közvetlenül részt vevő műszakiak ré­szére előírt 70 százalékos arányt. A vállalatok azon­ban nem a munkások arányának megfelelően osztják el a lakásokat. Megállapítható, hogy a II. ötéves terv időszaka, valamint a III. ötéves terv első két éve alatt tovább növekedett az új lakások száma. Az eltelt hét év­ben országosan mintegy 28 ezerrel több lakás épült, mint ami eredetileg tervezve volt. Ezzel az or­szág lakásállománya 1967 végéig 1 millió 75 ezerre emelkedett. Az eredmények mellett azonban a lakásépítkezé­sek területén még számos probléma van. A II. öt­éves tervidőszakban a központi beruházásból történő lakásépítésnél le­maradás volt. Hasonló a helyzet a III. ötéves terv első két évének lakásépí­tési programja megvalósí­tásával is. A lemaradást az állami építőipari kapa­citás jobb kihasználásá­val, a magánerőből törté­nő építkezések hatható­sabb támogatásával — építőanyag, építőipari ka­pacitás biztosításával, hi­tel adásával és vállalati támogatással — lehetne és kell segíteni. A dolgozók lakásgond­jait, illetve a központi la­kásberuházás lemaradását tekintve, továbbra is első­rendű jelentőségű a ma­­gánlakásépítés. Ezért cél­szerűnek látszik, ha a vál­lalatok a dolgozóik lakás­­problémáinak megoldása érdekében — az érvényes határozatok alapján — a részesedési alapjukból mind nagyobb támogatást nyújtanak az építkezni szándékozóknak. Ennek érdekében helyes, ha az üzemi szakszervezeti szer­vek is kezdeményező sze­repet vállalnak ö­szetételét alapvetően nem befolyásolták. Az italfor­­galom azonban jobban növekedett az ételforga­lomnál. A vendéglátóipar februári forgalma már megélénkült, 3 százalék­kal volt magasabb, mint tavaly ilyenkor. A ruházati cikkek for­galma január hó folya­mán a fogyasztói folyó­árakon számítva — ösz­­szességében mintegy 3 százalékkal volt alacso­nyabb, mint egy évvel ko­rábban. Februárban a ruházati termékek forgalma a sze­zon végi kiárusítás hatásá­ra, megélénkült és mint­egy 3 százalékkal maga­sabb volt az előző évinél. A kiskereskedelmi for­galom növekedésének túl­nyomó része, 58 százaléka a vegyes iparcikkek for­galmának növekedéséből adódott. 1968 januárjá­ban 9 százalékkal több vegyes iparcikket értéke­sítettek, mint egy évvel ezelőtt. A forgalom azok­ból a cikkekből nőtt, amelyeknek az árát 1968. január 2-ával leszállítot­ták. Például a szintetikus mosogatószerekből 80 szá­zalékkal, szintetikus mo­sószerekből 43 százalék­kal, pipereszappanból 19 százalékkal, hűtőszek­rényből 58 százalékkal, te­levízióból 54 százalékkal, rádióból 50 százalékkal, motorkerékpárból 48 szá­zalékkal vásároltak töb­bet. Az év első két heté­ben a tavalyi mennyi­ség többszörösét vásárol­ták. A hónap második fe­lében azonban a forgalom normalizálódott. A gazdaságirányítás új rendszerére való áttérés első két hónapjában — egyes hiánycikkektől elte­kintve — a kereskedelem a lakosság igényeit kielé­gítette. Alapvető élelmiszerek­ből egyenletes, jó kínálat, mérsékelt kereslet volt. Egyes — különösen az ár­csökkentéssel érintett — árukból azonban az ellá­tás nem volt folyamatos, s országszerte átmeneti hiá­nyok keletkeztek. A ruházati kiskereske­delemben különösebb alapvető áruellátási gon­dok nem voltak, de a for­galom növekedését bi­zonyos cikkeknél fé­kezik az árualap és a választék terén tapasz­talható hiányok. Ezek ár­megállapodási és ebből eredő kiszállítási problé­mákból adódnak. Több termékből a gyorsan vál­tozó divatigényeket sem tudták kielégíteni. A bútorok iránti keres­letet — választék tekinte­tében — a kereskedelem csak részben tudta kielé­gíteni, melynek az az oka, hogy a bútorárak megál­lapítása elhúzódott, külö­nösen a tranzitszállítások­nál. Tüzelőfélékből általá­ban a mennyiségi ellátás megfelelő, azonban vá­lasztéki problémák to­vábbra is jelentkeznek. Az árpolitikai intézke­déseket követően a fo­gyasztási cikkek minősé­gében új keletű hibákat — egy-két termék kivételé­vel — nem lehet észlelni. Azonban továbbra is fennállnak a régi minősé­gi problémák, mert a ki­szállítások még az 1967- ben termelt és raktáro­zott árukból történnek. Az élelmiszerfélék mi­nősége általában megfelel az előírásoknak. Sok a pa­nasz továbbra is a kisze­relt élelmiszerek csoma­golása miatt, mert egyes cikkek gyakran szakad­tan, súlyhiányosan érkez­nek a k­ereskedelemhez. A ruházati termékeknél országszerte a legtöbb reklamáció továbbra is a cipőknél, női csizmáknál, valamint nylonharis­nyáknál fordul elő. Az árreform életbe lép­tetése óta eltelt időszak tapasztalataiból még nem lehet megalapozottan kö­vetkeztetni az árak ala­kulásának tartósabb ten­denciáira. A január 2-i központi árpolitikai intéz­kedéseket a lakosság megnyugvással vette tu­domásul. Az elmúlt két hónap alatti árszínvonal a ja­nuár 2-i árrendezéssel ki­alakított áraktól még lé­nyegesen nem tért el. 1968 januárjában a bol­ti kiskereskedelemben el­adott áruk átlagos árszín­vonala 2,1 százalékkal volt alacsonyabb a tavaly januárinál. Mindez adó­dott abból is, hogy a ke­reslet elsősorban a leszál­lított árú cikkek irányába tolódott el. Az 1968. januári árszín­vonal az élelmiszereiénél­­ és élvezeti cikkeknél 1,9 százalékkal, ruházati cikkeknél 2,3 százalékkal, a vegyesipari cikkeknél pedig 2,2 százalékkal volt alacsonyabb, mint 1967 januárjában. A vendéglátásban az 1963 januári árak 1,9 szá­zalékkal magasabbak vol­tak, mint tavaly ilyenkor. A bolti kiskereskedelem és a vendéglátás együttes árszínvonala 1967 január­jához képest 1,4 százalék­kal csökkent. A munkások és alkal­mazottak fogyasztói ár­színvonala 1968 januárjá­ban körülbelül 1 száza­lékkal volt alacsonyabb, mint tavaly ilyenkor. Az árintézkedéssel kap­csolatos tapasztalatokat összegezve, megállapítha­tó, hogy a központi árpo­litikai intézkedések lé­nyegében az előirányzott­nak megfelelően valósul­tak meg. A kedvező körülmények ellenére szükséges, hogy a szakszervezeti szervek a fogyasztási cikkek ter­melői és fogyasztói árá­nak alakulását fokozot­tabb figyelemmel kisér­jék, valamint a társadal­mi, a fogyasztói érdeke­ket szem előtt tartva, fel­lépjenek az ármegállapí­tásban helyenként jelent­kezhető káros tendenciák ellen. Az elnökség a továb­biakban fokyó ügyeket tárgyalt T. J. Lakásépítés és lakáselosztás Áruforgalom és áruellátási minőség és a fogyasztói árak alakulása A kiskereskedelmi for­galom 1968 januárjában 5 százalékkal, februárban 9 százalékkal, az első két hónapban együtt pedig 7 százalékkal volt több, mint 1967 megfelelő időszaká­ban. A boltok 1968 januári élelmiszer- és élvezeti cikk-forgalma 8 százalék­kal volt nagyobb az 1967. évi azonos időszakáénál. Az élelmiszerek közül az átlagot meghaladó mér­tékben nőtt a hús és hús­­készítmények eladása. Je­lentősen emelkedett a le­szállított árú tejtermékek és édesipari cikkek keres­lete, így többek között vajból 34 százalékkal, sajtból 63 százalékkal, édesipari árukból pedig 20—25 százalékkal vásá­roltak többet, mint egy évvel korábban. A barom­­fiárak-­ csökkentése követ­keztében a lakosság ba­­romfihús-vásárlása -6 szá­zalékkal volt magasabb a múlt évinél. Februárban az élelmi­szerek iránti kereslet fo­kozódott és az előző év azonos időszakához viszo­nyítva, 13 százalékkal volt magasabb. A vendéglátás januári forgalma mind az állami, mind a szövetkezeti szek­torban 1,2 százalékkal elmaradt az előző évitől. Az árváltozások a vendég­látóipar forgalmának ösz­ Nyilvános beismerés vagy választási manőver? Johnson bejelentette: nem jelölteti magát újra és részleges bombázási szünetet rendelt el a VCK elleni légi háborúban Kis Csaba, az MTI tu­dósítója jelenti: Johnson elnök vasárnap este rádió- és tv-beszéd­­ben jelentette be, hogy nem jelölteti magát újra az idei elnökválasztáson. Az elnök egyúttal azt is közölte, hogy részleges bombázási szünetet ren­delt el a VDK elleni légi háborúban. Az amerikai hadiflotta és a légierő egységei a továbbiakban csak a demilitarizált öve­zettől közvetlenül északra eső részek­et támadják. Az elnök azonban bejelentet­te, hogy újabb csapatokat rendel Vietnamba és meg­növeli a katonai költség­­vetést. Johnson bejelentése azt jelenti, hogy ez év de­cemberével visszavonul a Fehér Házból. Az elnök azzal indokolta döntését, hogy­­egyetlen percet sem akar elnökségéből szemé­lyes vagy pártpolitikai kérdéseknek áldozni a je­lenlegi helyzetben«. Han­goztatta, »nem fog töre­kedni arra, hogy a De­mokrata Párt jelölje az elnökségre és nem fogad­ja el a jelölést«. Egyút­tal azonban intett attól, hogy visszavonulását »­a gyengeség jelének« ve­gyék. Az elnök negyven per­ces beszédében azzal in­dokolta döntését, hogy az Egyesült Államokban »mélységes megoszlás van«, és utalt arra, hogy egyesek politikai szem­pontból akarják kihasz­nálni a vietnami háborút. Johnson egységet köve­telt az amerikai néptől. Vietnamról szólva egye­bek között kijelentette: "Azt kérjük, hogy a tár­gyalások haladéktalanul kezdődjenek meg, s ezek komoly, a béke lényegére irányuló tárgyalások le­gyenek.« »Ma este elrendeltem, hogy repülőgépeink és hadihajóink ne támadják Észak-Vietnamot, kivéve a demilitarizált övezettől közvetlenül északra eső részt, ahol a folytatódó ellenséges csapatösszevo­nások közvetlenül fenye­getik a szövetségesek elő­retolt állásait, s ahol a csapatok és az utánpótlás mozgása nyíltan fenyege­tő jellegű­. Mint ismeretes, a VDK határozottan követeli, hogy egész területe ellen, szüntessék meg a bomba­­támadásokat és egyéb hadműveleteket. A VDK vezetői ismételten kije­lentették, hogy ekkor rö­vid időn belül sor kerül­het tárgyalásokra. A Johnson által ismertetett intézkedések nem felel­nek meg a VDK által is­mertetett álláspontnak. Johnson kijelentette: »felszólítja az Egyesült Királyságot és a Szovjet­uniót, mint a genfi kon­ferencia két társelnökét és a Biztonsági Tanács állandó tagját, tegyenek meg mindent azért, hogy az egyoldalú dezeszkalá­­ciós lépés általános dél­kelet-ázsiai békéhez ve­zessen«. Az elnök közöl­te: Averell Harriman nagykövetet jelöli meg személyes képviselőjeként mindenfajta tárgyalásra és elrendelte, hogy Lle­wellyn Thompson moszk­vai nagykövet is álljon készenlétben, esetleges genfi tárgyalásokra. "Fel­szólítom Ho Si Minh el­nököt, hogy pozitívan, kedvezően válaszoljon er­re az új lépésre« — mon­dotta. Az elnök utalt a dollár megrendült helyzetére, amely szavai szerint fe­nyegeti az Egyesült Ál­lamok prosperitását, és közölte, hogy a deficit csökkentésére újabb csök­kentéseket hajt végre a költségvetés más tételei­ben. Egyúttal ismét sür­gette a 10 százalékos há­borús pótadó bevezetését. Politikai bombarobbanás Washingtonban Johnson beszéde való­ságos politikai bomba­­robbanást jelent az Egye­sült Államokban. Bár Johnson visszavo­nulásának lehetősége ko­rábban már felvetődött, politikai megfigyelők sem­mi esélyt sem láttak erre. Johnson beszédének el­hangzása után az újság­írók nyomban ostrom alá vették Kennedy és Mc­Carthy demokratapárti, és Nixon köztársaságpárti elnökjelöltet. Robert Kennedy szená­tor hétfőn New Yorkban nagy érdeklődéssel várt sajtóértekezletén foglal­kozott Johnson elnök be­jelentésével. A Johnson által bejelentett részleges bombázási szünetet a szé­nától- «részleges dezeszka­­lációs intézkedésként« méltatta. McCarthy szenátor ép­pen a Wisconsin állam­beli Millwaukeeban mon­dott választási beszédet, amikor értesítették John­son kijelentéseiről. A sze­nátor meglepetten érte­sült a hírről, majd remé­nyét fejezte ki, hogy Johnson ezzel megnyitot­ta a megbékélés útját az amerikai nép előtt. Hoz­záfűzte: megérti, hogy Johnson életének szomo­rú és nehéz pillanatához érkezett el. Hangsúlyozta, hogy megváltozóban van­ az amerikai politika ar­culata és ez a változás alulról indult el. Fulbright szenátor John­son elhatározását kom­mentálva megjegyezte, hogy soha­­sem volt ily nagy meglepetésben része és reméli, hogy a vietna­mi háború befejezésére tett tárgyalási ajánlatnak hitelt kölcsönöz Johnson­­nak az elnökjelölési harc­ból történt visszavonu­lása. Nixon volt alelnök, a Köztársasági Párt elnök­jelöltje New Yorkban kö­zölte, hogy ő sem számí­tott Johnson meghátrálá­sára és fogalma sincs el­határozásának kiváltó okáról. Feltételezése sze­rint Johnson részben azért döntött így, mert nincs egység a Demok­rata Párt soraiban. John­son döntése feltehetően megszilárdította helyzetét a Demokrata Párton be­lül, ezért most lehetősége nyílik olyan utód kijelö­lésére, aki »a johnsoni filozófiát« tovább viszi. A TASZSZ tudósítója a megválaszolatlan kérdésekre hívja fel a figyelmet A TASZSZ washingto­ni tudósítója felhívja a fi­gyelmet arra, hogy az amerikai elnök nem kö­zölte, mekkora időtartam­ra korlátozzák a légitá­madások arányait. Azzal, hogy nem hajlandó tel­jes mértékben beszüntet­ni a VDK barbár bombá­zását, az Egyesült Álla­mok továbbra is semmi­be vesz e VDK kormá­nyának és a világ egész közvéleményének azt a jogos követelését, amely­nek értelmében teljesen és feltétel nélkül be kell szüntetni a bombázásokat és a vietnami nép elleni háború minden egyéb ak­tusát. Washington előző­­bé­ke lépései­he­z hasonlóan. (Folytatás az 5. oldalon)

Next