Népszava, 1968. június (96. évfolyam, 127–152. szám)
1968-06-16 / 140. szám
* És a mot —■ a motorosokat miért nem képzik? — Egyetértünk a Népszava korábbi bírálatával is, a motorkerékpár az egyik legveszélyesebb jármű, az intézményes oktatásról gondoskodni kell. Egyelőre tizenhat motorkerékpárt vásárolunk, és a harmadik negyedévben megszervezzük az első tanfolyamot. A tapasztalatok, a statisztikák azt bizonyítják, hogy a veszélyhelyzetekben határozatlanok, különösen az új vezetők, nem tudnak alkalmazkodni az időjárási és útviszonyokhoz. Halálos szerencsétlenségek sorát idézték elő tavaly, mert a gépkocsi kereke lecsúszott a padkáról, s ahelyett, hogy lelassítottak volna, ijed. A vizsga — A tapasztalatok szerint ahány a vizsgabizottság, annyiféle a követelmény. Még olyat is hallani, hogy azért buktatják el az embereket, hogy még egyszer vizsgadíjat fizessenek. — A motorkerékpárosoknál 45—50 százalék között mozog a bukottak orosok ?, tűbben elrántották a volánt, és »átvágódtak« az út másik oldalára. — Sok mindent tettünk és teszünk azért, hogy az emberek ne csak jogosítványt kapjanak, hanem valóban meg is tanuljanak vezetni. De itt csak az alapokat lehet elsajátítani. Felújítottuk gépkocsiparkunkat, lehetőleg mindenkit olyan típuson képzünk, amilyennel később járni fog. Két tanpályára kértünk engedélyt a fővárosi tanácstól, ha ezeket megépíthetnénk, akkor, azt hiszem, sokat tehetnénk a súlyos balesetek megelőzése érdekében. Itt ugyanis minden veszély nélkül síkos, olajos úton is tanulhatnának, tehát nem a forgalomban találkoznának, először ilyen helyzettel, reformja aránya, s ez a felkészületlenséggel magyarázható. A gépjárművezetőknél 20— 25 százalék ez az arány, a szomszédos országokban 40—50 százalék. Nem a bukásokkal van a baj, hanem a vizsgamódszerekkel. Az újak kidolgozásába bevonjuk az Autóköz- önkéntelenül puska után kapnék — ha lenne —, amikor a kafferbivallyal szembenézek. S mikor oldalra tekintek, egy kétméteres, karvastagságú elefántagyar mered felém. Ám ezek trófeák, ugyanúgy, mint egy, a falra feszített, különleges, hatalmas zebrabőr. Különlegessége abban rejlik, hogy oroszlánkarmok behegedt nyomai láthatók rajta. A megsebzett állatot nyilván a »méneskollektíva« segítette a meneküléshez, viszont Szigethy Kálmán vadászpuskája menthetetlenül halálra sebezte. A padlótól a mennyezetig agancserdő, sőt, a soklángú csillárt is remek szarvastrófeákból állították össze a MAFILM gödöllői állatnevelő telepén. Igen. Itt nem »idomítanak«, hiszen e fogalom a veréshez kapcsolódik. Állatot pedig nem durvasággal, hanem sok-sok türelemmel, következetességgel és jó szóval lehet csak oktatni, nevelni. Sok és kedves példa van erre e helyütt. Tavaly óta — mikor barátságot kötöttem a kedves sztár jelöltekkel — Totyi úr, a borz, aki az ismerős hangra előjön, párt kapott Rozi borzkisaszszony személyében. Harmonikusan élnek mindaddig, amíg evésre nem kerül a sor. Ez esetben kitör az ,aki bírja, marja«. Róka Rudi, számos film sztárja pajtásra lelt Sunyi rókában. Sunyi még nem vetélytárs, mert sokat kell tanulnia ahhoz, hogy Rudival felvehesse játékkészségben a versenyt. A pekingi palota kutya (japán pines) már avatott filmszínész, több film népszerű szereplője. Műfűre, a vidra még mindig egyedül produkálja magát bravúros, parancsra végzett halvadászatával és sokszor ötperces víz alatti tornabemutatójával. Partnerre vár. A jól idomítható nyulak mellett fácánok várják a rendezői instrukciót. A szarvashárem ura és paravícsolója Árpád, a gyönyörű agancsú, remek szarvasbika. Mind ő, mind a többi ifjabb szarvasbika agancsát növesztve készül az őszi nászra, a véres viadalra. A pöttyös szarvasborjú úgy szökdécsel, mint egy rakoncátlan gyerek. Igaz, még csak egyhetes, de rosszalkodni már tud. Mamája még a kutyának is nekimegy, hogy csemetéjét megvédje. Ugyanúgy védi, óvja Röfi, az anyavaddisznó két kis csíkos süvölvényét. Ritka tag az együttesben az okos, jól idomítható gepárd. Külön szám Dzsimi, a beszélő magyar vizsla. Parancsra ül a székre, száll le, kér illedelmesen és különbséget tud tenni az ugatás és a »beszéd« között. Ilyenkor mély torokhangon, félreérthetetlenül kéri a cukrot. A legérdekesebb, hogy két párja van: Lupi, a vérbeli farkashölgy, akivel jól megértik egymást, és Didó, a féltékeny magyar vizsla. Ha tehetné, megölné Lupit Dzsimiért. Didó egyébként mindenki anyukája. Táplált már őzikét, vidrát, rókát. Most éppen egy árva kis vadmalacot fogadott »gyermekévé«. Helén gyönyörű, de veszedelmes nőstényfarkas. Csak oktatóit, a két Szigethy fivért, Kálmánt és Pált respektálja, akik mérhetetlen türelemmel képezik a filmek négylábú szereplőit. A gödöllői állatszíni iskolának, növendékeinek és oktatóinak külföldön is hírük van. Már érkezett tengeren túlról így címzett levél: Gödöllő — Szigethy — Totyi. S a levél célhoz ért. Szentiványi György MOROG A SZTÁR ÁLLATSZÍNI ISKOLA GÖDÖLLŐN Rendező és főszereplő a felvételi szünetben MOHAROS KÁLMÁNNAK, AZ AUTÓKÖZLEKEDÉSI tanintézet IGAZGATÓJÁNAK____________________________ 11 a gépjárművezető-képzésről Magyarországon egymillió embernek van jogosítványa. Tavaly 160 ezren tettek autó-, motorkerékpár-vezetésből vizsgát. A gépjárművezető-képzés — érthetően — egyre gyakrabban vitatéma. Abban sem egyeznek a vele- kevesebb elvont, akit . Mindössze néhány államban engedik az embereket vizsga nélkül vezetni — válaszolja. — Éppen ellenkező törekvést tapasztalunk, mindenütt szigorító intézkedéseket hoznak. A közlekedésnek világszerte egyre több áldozata van, a közvélemény szigorúbb ellenőrzést, az oktatási színvonal emelését, a biztonságos közlekedés előfeltételeinek megteremtéséit követeli. — A képzésről is megoszlanak a vélemények: túl soknak tartják a műszaki órák s kevésnek a KRESZ-, valamint a gyakorlati órák számát. — Ebben már sok igazság van. Most dolgozunk az egész képzési rendszer reformján. Egyet kell érteni azokkal, akik szerint az elméleti képzés egyes területeken elvont. Be szeretnénk vezetni egy új tények, hogy egyáltalán kell-e ilyen oktatás. Külföldön — mondják — sok helyen vizsga nélkül kiadják a jogosítványt. Mi a véleménye Moharos Kálmánnak, a KPM Autóközlekedési Tanintézet igazgatójának több gyakorlati itás tantárgyat, a járműmozgás-ismeretet, amely a többi között a fékhatásokkal, egyes típusok tulajdonságaival, a stabilitás kérdéseivel foglalkozna. A képzés során a járművezetőkkel az eddiginél sokkal kevesebb témáról beszéljünk, de részletesebben. Mindenekelőtt a biztonsági berendezések, a kormány, a fék, az elektromos jelzőrendszerek ellenőrzését és a legfontosabb hibaelhárításokat kell tanítanunk. A KRESZ- oktatáshoz azt javasoljuk, hogy ne minden szabályt magyarázzunk, hanem csak a leglényegesebbeket, és inkább különböző közlekedési helyzeteket vitassunk meg, hiszen az a lényeg, hogy az adott egyes forgalmi körülmények között miként tudják alkalmazni a szabályokat.lekedési Tudományos Kutató Intézetet is. A szóbeli vizsgákon át kell térnünk a tesztrendszerre. Ennek lényege: a kérdések mellé mindig három választ nyomtatnak, ebből kell a vizsgázónak a jót kiválasztania. A kérdéscsoportokat úgy állítják össze, hogy könnyen képet kapjanak a jelölt felkészültségéről. A gyakorlati vizsgák most futószalagon történnek. Három percig tartanak. Ennek egyik oka — mondjuk meg nyíltan —, hogy a vizsgabiztosok három forintot kapnak egy emberért, tehát ahhoz, hogy jövedelemhez jussanak, gyorsan kell dolgozniuk. — Mi a továbbiakban mindent megteszünk az intézet technikai fejlesztéséért Most egy évet kell várni, míg valaki bekerül a tanfolyamra. Ezen az állapoton is változtatni akarunk, de a legfontosabb, hogy a tanfolyam valóban jó képzést nyújtson — mondotta befejezésül Moharos Kálmán. Moldován Tamás Az ételmérgezések szálai többfelé vezetnek A közelmúlt ételmérgezéseinek szálai három esetben Pest megyébe vezettek. Emlékezetes, hogy az újpesti István téri, a pestlőrinci piacon és a volt Hold utcai csarnokban vásárolt juhtúrótól, juhsajttól összesen majdnem százan kerültek kórházba. A romlott élelmiszereket Gyálon, Alsónémediben és Ecseren gyártották. Azóta jó néhány hét telt el, a betegek rövid gyógykezelés után elhagyták a kórházakat, a lapok pedig hírül adták, hogy az egészségügyi szervek szigorú felelősségre vonást kezdeményeznek. A közvéleményt azonban még mindig foglalkoztatja: tulajdonképpen mi volt az oka az ételmérgezéseknek, s megtörténtek-e a szigorú felelősségre vonások? — Lezajlottak már a vizsgálatok? — Részben — mondja dr. Antonovits János. — A mi hatóságunkhoz ugyanis csak a termelők tartoznak, ezért a juhászatokat vizsgáltuk meg. A környezet természetesen tipikusan falusi, nem vethető össze egy korszerű élelmiszeripari üzemmel. Hozzá kell azonban tenni: sokkal tisztábbak, mint akár tíz évvel ezelőtt voltak, és súlyos üzemeltetési szabálytalanságot a vizsgálat során nem tapasztaltunk, s nem is volt ilyen probléma velük. A begyűjtött ételmintákat az Országos Táplálkozástudományi Intézet laboratóriumában elemezték. Az azóta elkészült jegyzőkönyvek azt mutatják, mindhárom esetben tartalmaztak a minták staphilococcus baktériumot De ezek a vizsgálati eredmények sem egyértelműek. Ennek alapján ugyanis még nem indokolt a juhászatok rendőrségi feljelentése. — Miért? — Azért, mert ha orrtorok váladékot veszünk egészséges emberektől, a megvizsgáltaknak legalább 50 százaléka ilyen baktériummal fertőzött, anélkül, hogy ez bármilyen panaszt okozna. A juhoknál is hasonló, a helyzet: egészségesek, gyulladásról szó sincs, fejükben — feltehetően egy korábbi tőgygyulladás következtében — mégis fellelhető a staphilococcus. Az árusok — A Pest megyei Rendőrfőkapitányság illetékeseinek is az a véleményük: a termelőktől az értékesítésig hosszú utat tesz meg az áru, s így mielőtt bármilyen eljárás indulna, feltétlenül egyeztetni kell a laboratóriumi eredményeket a budapesti KÖJÁL által végzettekkel, amelyek az árusoknál tartott vizsgálatokat foglalják össze. — Az eddigi, még be nem fejezett vizsgálatok azt jelzik, hogy az árusok is követtek el mulasztást, manipuláltak az áruval, tehát fertőzésnek tették ki. Csak ha teljes bizonyosságot nyerünk, akkor lehet vádat emelni — mondották a budapesti KÖJÁL-nál. — Mi a véleményük az ismétlődésekről ? A jegyzőkönyvekből Mindezekkel kapcsolatban a Pest megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás igazgatója, dr. Sólyom Sándor és az intézet állami közegészségügyi felügyelője, dr. Antonovits János tájékoztatta a Népszava munkatársát Mint már jelentettük, a Csepeli Papírgyárban üzembe helyezték a Processograph nevű berendezést, mely automatikusan irányítja a termelési folyamatokat (MTI Fotó Manek Antal felvétele) Nem kell csellengeniük A textiliparban százával állnak a gépek, mert nincs, aki dolgozzon rajtuk. Ugyanakkor csupán a fővárosban több mint kétezer általános iskolát végzett fiatalnak nincs még sem továbbtanulási lehetősége, sem munkaalkalma. A helyet keresők többsége lány — tehát a textilipari munkára alkalmas —, miért nem talál mégsem egymásra a munkaerőt kereső ipar és a munkaalkalmat kereső fiatalság? A huszonnegyedik órában A különböző rendelkezések akadályozzák egymásra találásukat A fonó és szövő szakmunkásképző iskolákban csupán egy év a tanulmányi idő, viszont a három műszakban termelő textiliparban csak 16 éven felülieket szabad foglalkoztatni. Ezért azután a fiatalok csak 15 éves korukban, az általános iskola elvégzése után egy évvel jelentkezhettek szakmunkástanulónak. Akik kivárták az esztendőt, azok többnyire tétlenkedtek, legtöbben azonban időközben más pályát választottak. A huszonnegyedik órában — alig néhány nappal a tanévzárók előtt — az illetékesek feloldották ezt az ellentmondást. Úgy döntöttek, hogy Budapesten és Szegeden — ahol a legnagyobb a munkaerőhiány — az idén megkezdik a fonó- és szövőipari tanulók kétéves képzését. Vajon csupán azért járnak majd az új rendszerben tanulók két éven át a szakmunkásképző iskolába, csupán azért vállalja az ipar a hosszabb tanítási idő költségeit, hogy biztosítsa a szükséges szakmunkásutánpótlást? " Ha így lenne, talán az sem lenne baj. A kétéves képzésnek azonban számos más előnye is ígérkezik. Ezekről a Könynyűipari Minisztérium oktatási osztályán a következőket mondják: Színesebb élet — Az új iskolatípusban, a kétszeresére emelt tanulmányi időben mód nyílik néhány közismereti tárgy — a magyar, a történelem és a mennyiségtan — oktatására. A szaktárgyak köre is bővül: a szövőipari tanulók a szövés mellett elsajátítják az előkészítés, a lánccsévélés, a felvetés, a nyüstbefűzés, a bordázás, a kötözés tudományát A fonóipari iskolákban a kétéves képzés keretében oktatni fogják a főbb gyártási folyamatokat: a kártolást, a fésülést, a nyújtást, az előfonást, a gyűrűs fonást, a cérnázást. A közismereti tárgyak oktatását bizonyára szívesen látják a szülök, akik úgy gondolkodnak — s ez a gondolkodás elég általános —, »munkásnak adom a lányom, de azért legyen művelt ember«. A szakismeretek gazdagsága hasznos a munkaadónak: a kétéves képzésben részesült szövőket és fonókat szükség esetén más gépek mellett is foglalkoztathatják. A szakmai sokoldalúság azonban éppen azok számára a legkedvezőbb, akik majd rendelkeznek vele, hiszen munkájuk, életük válik színesebbé, gazdagabbá, ha átlátják a munkafolyamat egészét, s nem egy parányi csavarnak érzik magukat a termelés szövevényében. Társadalmi gondon enyhítenek — A kétéves képzéssel — folytatják a Könynyűipari Minisztériumban — természetesen elsősorban a textilipar munkaerő-problémáit kívánjuk legalább részben megoldani, hiszen eddig a már említett akadályok miatt a szakmunkásképző iskolákba alig feleannyian jelentkeztek, mint amennyi tanulót vártunk, igényeltünk. Emellett azonban úgy gondoljuk társadalmi problémát is enyhítünk: reméljük, kevesebben fognak az általános iskola elvégzése után, ha átmenetileg is, talajtalanul csellengeni. Valóban társadalmi gond ez, akkor is, ha évente csak néhány ezer fiatal sorsa a csellengés. A gond súlyos, hiszen éppen a legkritikusabb korban levőkről, a serdülőkről van szó, tizennégy éves lányokról, akiket a legkevésbé szabad magukra hagyni, sorsukra bízni. A szakszervezet ezért is kezdeményezte a felemelt időtartamú iskolát, a művelt szövők képzését. Az idén a fővárosban és Szegeden összesen több mint ezer lányt vesznek fel a kétéves fonó-, illetve szövőszakmunkásképző iskolákba. Később döntenek arról, hogy az újfajta képzést bevezetik-e az ország más városaiban is. Gál Az ismétlődések — Az ellenőrzéseket szorosan együttműködve a Pest megyei Állategészségügyi Állomás szakembereivel végezzük — veszi át a szót dr. Sólyom Sándor, Pest megyei KÖJÁL-igazgató — Mindannyian megegyezünk abban, hogy mivel a termeléstől az értékesítésig nagyon hosszú az út, ez rendkívüli módon megnöveli a fertőzési veszélyt. Anélkül, hogy a mulasztókat menteném, meg kell jegyeznem, érdemes lenne tudományosan megvizsgálni azt is: vajon a jelenlegi kórokozók nem életképesebbek-e mint akár a tíz évvel előttiek. A közvélemény megnyugtatása érdekében el kell mondanom, s erre harmincéves pályafutásom jogosít fel, hogy az idei ételmérgezések egyike sem volt életveszélyes, hiszen a kórházba kerültek többsége 24 órán belül hazamehetett, s egyetlen beteget sem kellett három napnál tovább ápolni. Mindez azt mutatja, egészségügyi kultúránk fokozódik, az emberek ügyelnek egészsé- gükre. Természetesen ezen túlmenően a jövőben — mint már ezt a napokban lezajlott, nagy KÖJÁL-értekezleten is megfogalmaztuk: megerősítjük az ellenőrzést s figyelmünk minden részletre kiterjed. Kovács IMIM