Népszava, 1968. június (96. évfolyam, 127–152. szám)

1968-06-19 / 142. szám

II szabad idő villamosgyári „konstruktőre“ Schallen Emilnét ma­gamban a szabad idő »konstruktőrének« nevez­tem el. S erre alighanem akkor is okom lenne, ha most csak annyit vetnék róla papírra: több mint másfél évtizede kínálja már — megszakítás nél­kül, töretlen hittel — a színházjegyeket a Ganz Villamossági Művek mintegy ötezer munkásá­nak. Ki tudná — maga sem tudja — hirtelenében összeszámolni, hogy ez alatt a másfél évtized alatt hány embert hány maradandó színházi él­ménnyel ajándékozott meg. A kulcsszám: 2,5 De mond valamit, ami előtt fejet kell hajtani. Egy kulcsszámot,­­ és szervezői kollektívája el­érte azt, hogy a nagy­üzem neve után egy »rej­télyes,a rubrikába ma már ez a szám kerülhet, ezt lehet beleírni: 2,5. — Nem a Fellini-féle Nyolc és fél »modorában« — mondja mosolyogva —, de az igazság az, hogy az ötezer munkásunk mindegyikére két és fél színházi előadás jut éva­donként ... S ahonnan indult a gyár — ez már egy na­gyon becsülendő, szép magaslat. Bizonyára sok­féle összetevője van — a leglényegesebbeket a tíz nap múlva megnyíló ki­állítás tükrözi majd. Cí­méül talán ezt adhat­nánk: Egy évtized gyári színházkultúrájának kró­nikája. A maga nemében egyedülálló tárlat lesz, témájában, felfogásában egyaránt Sőt, kezdemé­nyezőkészségében is, mert amikor a gyári szakszer­vezeti bizottság döntése értelmében Schallertné felkereste a Színháztudo­mányi Intézetet — nem akarták elhinni, hogy ilyen kiállításra igénye legyen egy üzemnek ... — Aztán, persze, mesz­­szemenően támogatták, maketteket, fotókat küld­tek, s most várjuk éppen az intézet munkatársát, aki szakértőként műkö­dik közre, lemegyünk a dekorá­ciós műhelybe, ahol — vasipari üzem lévén — szokatlan kép fogadja a látogatót. Tablókra kasí­rozzák éppen a különbö­ző színpadi jelenetek fo­tóit, vitát kavar az elhe­lyezés, a makettek be­­■ építése, a szövegezés. — Valamennyi színház­nak egy-egy tablót szá­nunk, de külön kiemel­jük, hogy egy-egy elő­adásnak az üzemi közön­ségszervezés közvetítése révén hány villamosgyári látogatója volt a tíz év alatt. Csupán a csoportos és teltházakciók keretében több mint 30 000 munkás öltözött ünneplőbe a szín­ház kedvéért. Végtelensé­gig sorolhatnánk azokat az előadásokat, amelyek­nek nézőterén csak a Lö­vőház utcaiak ültek. Van­nak színházak, amelyek számára a Ganz Villa-­­nossági Művek egyet je­lent a törzsvendég fogal­mával. — Ilyen például a Víg­színház. Nagyon szeret­jük, talán a legközelebb áll hozzánk. De hasonló­,­képpen sok jót mondha­tok a Madáchról, a Thá­­liáról és a Nemzetiről is. Az érdeklődéstől most el­tekintve, ezt a jó kapcso­latot mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a »Színházaink élete« című előadássorozat keretében mind a négy színház igazgatója eljött hozzánk, s külön-külön érdekes előadásokat tartottak ne­künk, megannyi kérdésre feleltek, sok félreértést eloszlattak, szeretettel szóltak az értő színházi közönség nevelésének bo­nyolult, nehéz, de szép munkájáról. Galambos bácsi története A szabad idő tartalma­sabb kitöltése ebben a gyárban már nem vita­téma — egyszerű hétköz­napi munka. S ebben a színházkultúra kimagasló helyet foglal el, az olva­sás mellett a legfonto­sabb népművelői feladat rangjára emelkedett. Messzemenően ■ élvezi a szakszervezeti bizottság támogatását is. — Én hiszek abban, hogy végtelen türelem­mel, finom érzékkel, ta­pintattal, mindenkit el lehet vezetni a színházba — mondja Schallertné és gazdag példatárából elő­veszi Galambos bácsi történetét. — Élet­ében nem volt színházban, be­szélhettek neki bármilyen szépet, jót, hívhatták akárhányan. Nem tud­tam belenyugodni. »Na jó — mondta egyszer —, de csak a maga kedvéért, mert nem tudom sajná­lat nélkül nézni, hogy annyit jár a nyakamra« — és elfogadott egy cir­­kuszjegyet.. . Telt az idő és négy kerek esztendő alatt a cirkusztól a varie­tén, a Kis Színpadon, a Vidám Színpadon át, el­­­jutott a kombinált bérle­tig az Operett- és Víg­színház előadásaira. Mérhető és mérhetetlen haszon Nem azt mondja ezzel Schallertné, hogy min­denki számára ez az egyetlen járható »színhá­zi menetrend«, s más út, más módszer nem léte­zik. Ez csak a kötelező türelem illusztrációja, a könnyű feladás beszédes cáfolata, a kitartás pél­dája. — A mi gyárunk még csak most készíti elő a szabad szombatok beve­zetésének feltételeit, de nekünk már gondolni kell a megnövekvő lehe­tőségek kihasználására. Annyi ugyanis kétségte­len, hogy a kettős szün­napok nagyon kedveznek majd a színháznak is, a hétvégekre kell jobban összpontosítani. Ezért kí­vánatos lenne, ha a szak­mai jegyirodák az ilyen üzemeket külön számon tartanák, előnyben része­sítenék, illetve gazdagabb választékot biztosítaná­nak számukra. Csak így tudnánk okosabban, job­ban »gazdálkodni« a munkások szabad idejé­vel. Igen, jól mondja Schal­lertné­l gazdálkodni. Felelősséggel kalauzolni ezreket a szép, a nemes felé, türelemmel kísérni őket az élmények irányá­ba, hittel tenni a nép­művelő társadalmi-embe­ri kötelességét. Amelynek ugyan szellemi hasznát még az oly nagy gonddal előkészített kiállítás sem tükrözheti híven, mint a villamosgy­áriaké. De hogy van, hogy mérhetetlen nagy haszna van, azt érezni, tudni le­het. Ez adjon erőt a sza­bad idő minden hivatá­sos és önkéntes konstruk­tőrének egyaránt. Kiss Gy. János Sólyom László: SÍR A KISLÁNY Sír a kislány. Nem a dal­ba örökített hagyomány szerint, a Balaton partján, hanem az autóbuszon. Ott is a sofőrfülke mögötti pad sarkába húzódva. Ar­cát szégyenkezve az ab­laknak fordítja, fél kézzel takarja. Én azonban látom, mert a jó szerencse odasodort az első ülésre, szembe ve­le. Akkor már ott ült, de akkor még csak szipogott. Sűrűn hunyorgott, nagyo­kat nyelt, mélyeket sóhaj­tott, s kézfejével mindun­talan a szeme sarkához kapott, törülgette előtola­kodó könnyeit. Tapintatosan elfordul­tam. Hol az utcát bámul­tam, hol az utasokat, de fél szemmel azért rá-rá­­lestem, mert... mert volt rajta mit lesni. A kislány ugyanis nem a tíz éven aluli kislányok közül való, hanem a tizen­hat éven felüliek, azoknak is a legszebbjei közül. Ha­ja valódi bronz, szépen ívelt szemöldök, kedvesen ágaskodó orr, gödrös áll és a feje tartása és ... De mit részletezzem! Az egyik rálesésnél vet­tem észre, hogy szabadjá­ra engedte könnyeit és az ablaknak dőlve, a kocsi rázásának ütemére hüp­­pög, csuklik. Arcát elta­karta, nem látta, hogy né­zem, tehát néztem ked­vemre. A nyaka is szép volt, ahogy lüktetett rajta az ütőér, meg a keze is, ahogy tartotta kecsesen az ölé­ben levő ezt meg azt, vagyis a táskáját, a háló­­szatyort és egy Móricz-re­­gényt. (Abból a sötétkékbe kötött sorozatból volt, a címét nem sikerült kibe­tűznöm.) Sír a kislány, sír, neki­keseredve. Úgy érzem, il­lene mondanom neki va­lami vigasztalót, nem pe­dig ülni egykedvű közöm­bösen. Próbálom is fogal­mazni a mondatot. Gondo­latban is dadogón áll össze két-három szó, sablonos, suta szavak és ... és bi­zony, az isten se hiszi el majd, hogy nemcsak is­­merkedni akarok. No és, ha ismerkedni? Talán nekem is szabad egyszer, talán sikerül ez egyszer. Sose volt merszem a le­­szólításhoz, igaz, ilyen al­kalmam még nem volt so­ha. Most nem hogy meg­bocsátható, ha ismeretle­nül megszólítom őt, ha­nem egyenesen kötelező, emberi kötelességem, kö­telező segítségnyújtás, mintha valaki fuldokolna a vízben, mintha eszmé­letlenül találnám az utcán, mintha ... igen, mintha égő házba lenne zárva, s én ott járnék, látnám ... Hát persze, hogy be kelle­ne rohannom érte, és... És a kislány egészen biz­tos, hogy szerelmi bánatá­ban sír. Lopva megnézem ma­gam a sofőr hátán tükrö­ződő ablaküvegben, igazi­tok a nyakkendőmön, si­mítok a hajamon, hogy méltó módon be tudjam tölteni a vigasztaló szere­pét. Persze — tudom — a kislányok szemérmesek, először ő sem fog válaszol­ni, erre el kel készülnöm, de aztán .. aztán egész biztos, hogy zokogva a vállamra borul, s ekkor kell nagyon vigyázni. Nem szabad tolakodóan átölel­ni, vagy akár csak egy kis puszival is illetni. Nem, nem, ki fogom várni, amíg elkesergi, mily rettentő hántás érte. Akkor meghí­vom egy presszóba, rende­lek két konyakot, s majd aztán... A presszóból kijövet már nyugodtan átfogha­tom a vállát, azután egy­­ alkalmas pillanatban és egy alkalmas helyen . .. Szem szembe, száj száj­ra ... Eddig jutok ábrándozá­somban, amikor a lábamra esik valami. Fölriadok, le­nézek. A könyv, a kislány Móricza. Lám, segítenek az istenek is! Fölemelem, s nyújtom felé. — Köszönöm — suttog­ja és mosolyog a könnyein keresztül. Visszamosolygok. Lehet, hogy nem túl jól sikerült ez a visszamosolygás, mert utána még keservesebben sír. Sőt, bőg. Mintha meg­szűnt volna a gátlása, ol­dalt sem fordul, nem is rejtőzik, nyíltan hullatja könnyeit, szemtől szembe. Két megállón keresztül szinte pihenés nélkül zo­kog. Akkor lekászálódik. A Móricz újra a lábamra esik, én újra fölemelem, ő újra mosolyog a köny­­nyein keresztül. Mit részleteztem? Tíz perc múlva ülünk a presz­­szóban, szemtől szembe és isszuk a konyakot. A­­kis­lány még nem vallja meg bánatát, de már nem sír, csak néz maga elé, s né­ha fölcsuklik, mint a gye­rek nagy bőgés után. Beszélek hozzá halkan, fuvolázva, biztatom, mondja el nyugodtan, mi bántja, mi baja, hátha tu­dok segíteni rajta, és kite­szem a lelkem a kis kerek márványlápra, hogy telje­sen önzetlenül, feleba­ráti jóságból, elvtársi segítő­készséggel, meg egyéb ilyen indítékoktól ösztö­kélve, állok mellette és ugrásra készen várom bol­dogító kérését. Minden úgy történik, ahogy előre sejtettem: a kislány szemérmes, nem beszél. Ám én állhatatos vagyok és emberbarát, sós lovag, várok türelmesen és sugárzom magamból a szolgálatkészséget. Sokára órájára néz a kislány, megértem, fize­tek. A presszóból távozva, szótlanul baktatunk egy­más mellett. Néhány sarok után óvatosan a vállára teszem a kezemet. Tűri. Megyünk tovább.2 ^CiBlkJúnius^1^ Aztán egy alkalmas pil­lanatban, egy alkalmas helyen megáll. Szembefor­dul velem és szem szem­be, száj... a szája meg­nyílik és szel. — Nem akarok vissza­élni a kedvességével, de ha csakugyan segíteni akar rajtam ... — Állok rendelkezésére, parancsoljon velem! — vágok közbe sietve, és lá­tom, mint vonja őt arany­ba a fény, amely belőlem sugárzik. — Ha most taxiba ül­nék ... — suttogja bizony­talan hangsúllyal. — Hogy-hogy ülne? Már ülünk is. A másik sarkon a taxiállomás. Szaladok előre, rövid közelharc árán elkapom az utolsó taxit. Mire ő odaér, már nyitom az ajtaját. Beül, előrehajol, a so­főrnek megmondja, a címet és suhanunk. Ülünk egymás mellett, hálásan mosolyog rám. Boldogan látom, hogy könnyei fölszáradtak, hogy már semmi baja. Büszke vagyok és megelégedett és boldog, de még sokkal bol­dogabb, amikor vallomá­­sosan lesüti szemét és szól reszketeg hangon: — Igazán magának kö­szönhetem, hogy beláttam, a vőlegényemnek van iga­za. Most már csak azért drukkoljon, hogy bocsás­­­son meg nekem. A taxi csikorogva fékez, a kislány kiszáll és sietve ellibeg. Én kifizetek öt­venkét forintot, aztán le­ülök egy padra és drukko­lok, hogy bocsásson meg neki a vőlegénye. NÉPSZAVA Szabolcsi invitálás Egy megyei tanács szervezési és gazdasági osztályának bizonyára sok dolga van. S a szóban — szervezés — eredetileg aligha foglaltatott ben­ne a kedves szavú invitálás kulturális jellegű témaköre. Éppen ezért vettük örömmel a minap azt a szabolcsi levelet, amelyben a megyei tanács említett osztálya figyelmünkbe ajánlja Szabolcs megannyi tervezett nyári kulturális eseményét. Nem szabályos meghívó ez —­ napra, órára pontos meghatározással — egyszerűen csak a vá­laszték udvarias felkínálása. Egy megye jelentke­zése: erre készülünk, ilyen programot állítunk össze, ez várható nálunk — ha valamelyik meg­tetszik, szívesen látjuk önöket. Így tehát amellett, hogy örömmel nyugtázzuk például a műszaki és technikai szakkörök kisvár­­dai seregszemléjét, a szabolcsi Tisza-part meg­annyi kulturális eseményét, a nyírbátori zenei na­pokat vagy a Nyírségi ősz szépnek ígérkező soro­zatát, hadd méltassuk inkább azt a figyelmessé­get, amelyet e levél — számos megyének jó példát adva — tükröz. Mert jó dolog az, ha egy megye hallatni akar magáról, ha érzi a szükségét annak, hogy amit határain belül dicséretes szorgalommal hónapról hónapra tesz, az egy kicsit része az or­szágos egésznek, s ezért érdemes a szélesebb nyil­vánosságra. Az invitálást természetesen szívesen vesszük, válogatunk majd az események között — ennyit azonban szükségesnek tartottunk előrebocsátani, hiszen a szabolcsi hívogató puszta ténye is több, mint amit megszoktunk eddig. A kultúra nemes propagandája — sajátos sza­bolcsi felfogásban. Országosan követésre ajánl­ható. (ki Készülődés az új évadra Érdekes új magyar drámák a Vígszínházban E hónap színházi pla­kátjai nem bemutatókat, hanem bérleti felhíváso­kat hirdetnek. Az évad napjai meg vannak szám­lálva, de már hónapok óta folynak az előkészü­letek a következő sze­zonra. Tegnap a Vígszín­ház igazgatója, Lenkei Lajos ezekről adott tájé­koztatót. Az első bemutatóra a Vígszínházban szeptem­berben kerül sor, Tabi László Spanyolul tudni kell című darabja kerül színre. Ezt követi Miller Alku című drámája. A Vígszínház további mű­sorrendjén szerepel még Bruckner Angliai Erzsé­beté, O’Neill Jön a jegese és Csehov Ványa bácsija. A kamaraszínház, a Pesti Színház bemutatói sorá­ban az első Eörsi István Hordók című műve. A továbbiakban e színpadon mutatkozik be Kesserling Arzén és levendula, va­lamint Karinthy Ferenc Víz, Gőz című két egy­­felvonásosa. A színház egyébként foglalkozik Sükösd Mi­hály A kívülálló című kis­regényével, amelyet a szerző színpadra kíván átdolgozni. Tervezik to­vábbá Károlyi Mihály Ravelszky, Neil Simon Plaza Street című darab­jainak bemutatását, va­lamint Pirandello IV. Henrik és Molnár Ferenc Liliom című műveinek felújítását. A Vígszínház vezetősé­ge nemrég kötött megál­lapodást a ljubljanai Szlo­vén Nemzeti Színházzal, melynek értelmében az ősszel kölcsönösen ven­dégszerepelnek a két or­szág több városában, (sz.) vító, frissítő próbákat a társulat, és új premierek­re is készül. A jövő évad­ban a többi között be­mutatják Bálint Ágnes mesejátékát és Szabó Magda egyik gyermekre­gényének bábváltozatát. (v.) Menuhin meghívta a bábkirályfit Az Állami Bábszínház 20. évadját záró, keddi társulati ülésen Szilágyi Dezső igazgató sikeres szezonról és gazdag nyá­ri-őszi programról szá­molhatott be. Az anya­színház gárdája és vidé­ket járó társulatai 1530 előadást tartottak 483 ezer néző előtt. A társulat a fárasztó évad után sem pihen babérain. Csütörtök reggel Ang­liába indul a bábművé­szek egy csoportja, Jehudi Menuhin, a világhírű he­gedűművész, a bathi fesz­tivál igazgatója meghívá­sára egy hétig vendég­szerepelnek Bristolban koncertműsorukkal, Bar­tók Fából faragott király­fijának és Sztravinszkij Petruskájának bábválto­zatával. Bemutatkoznak az aldeb­urghi művészeti fesztiválon és a londoni közönség előtt is. A zág­rábi eszperantó báb­­fesztiválon ugyancsak részt vesznek, ősszel pe­dig a berlini művészeti napokon, Magdeburgban és Halléban vendégszere­pelnek. A nyári balatoni tur­nék és a budapesti sza­badtéri fellépések mellett 28 produkciójából tart­ja­ Szerda, június 8. Operaház: Spartacus (Ta­kács béri. 1®. ea. 7). — Er­kel Színház: Fidelio (8. béri. 10. ea. 7). — Nemzeti Szín­ház: A vágóhidak Szent Jo­hannája (7). — Vígszínház: Altona foglyai (L. béri. 8. ea. 7). — Pesti Színház: Csók (7). — József Attila Színház: Mona Marie mosolya (F. béri. 6. ea. 7). — Madách Színház: Kaviár és lencse (7). — Madách Kamara Szín­ház: Színház (7). — Főváro­si Operettszínház: My Fair Lady (7). — Zeneakadémia: A Magyar Rádió és Tv Szim­fonikus Zenekara (Rádióze­nekari béri. 6., május 31-től halasztott hgv. fél 8). — Kis Színpad: A nagy baklövés (7). — Ligeti Sátorcirkusz: Az Aeros Cirkusz vendégjá­téka (fél 4, fél 8). KOSSUTH RÁDIÓ 4.3«: H. Időj. 1.32—7.59: 7. 5: H. Időj. 5.30: Reggeli Kró­nika. 5.45: Falurádió. «: H. ■wie rm —,'i. ,— MŰSOROK Időj. 6.30: H. Időj. 6.43: Mű­sorok. 7: Reggeli Krónika II. Utána: Körzeti időj. 7.30: Új könyvek. 8: H. Időj. 8.05: Műsorok. 8.18: Dvorzsák: Gordonkaverseny (vez.: Dean Dixon). 9: Orvosi tanácsok. 9.05: Kamarazene. 9.24: MRT Gyermekkórusa énekel. 9.29: Szabó család. 10: H. Hazai lapsz. Időj. 10.10: Zenés mű­sor üdülőknek. 12: H. Időj. 12.13: Tánczenei koktél. 13: Világgazd. hírei. 13.05: Szín­házműsorok. 13.06: Válaszo­lunk ... 13.21: H. Abendroth vezényel. 13.54: Pol-beat. 14.04: Nőkről — nőknek. 14.34: Mozart: Varázsfuvola. Részi. (vez.: O. Klemperer). 15: H. Nemzetk. lapsz. Idős. 15.15: Soós Zoltán elb. költe­ménye I. r. 15.45: Kóruspó­dium. 15.55: Több szabadidő. Gy. Nagy Izabella r­p. 16.11: Népzenei összeáll. 16.38: Re­gényrészlet. 16.58: Műsorok. 17: H. Idős. 17.05: Külpol. fi­gyelő. 17.20: Magnósok, fi­gyelem! 18.05: Egy házaspár története. 19: Esti Krónika. 19.34: Műsorok. 19.35: Beetho­ven : Missa Solemnis. Közben: 20.20: Könyszemle. 20.35: H. Időj. 20.40: A hgv. folyt. 21.25: Népdalcsokor. 22: H. Sport. Időj. 22.20: Berlini slágerkoktél. 22.50: Éjszakai műszak Nagykőrösön. Rip. 23: Operarészt. 23.45: Köny­­nyűzene. 24: H. Időj. 0.10: Könnyűzene folyt. PETŐFI RADIO 4.26—8.05: Azonos a Kos­­suth-adóval. 6.20: Torna. 10: Nicolai: A windsori víg nők. Közben: 10.51: A szakáll. Il­lés E. kar­cola­ta. 11.01: Ope­­raközv. folyt. 12.19: Dezséry László műsora. 12.29: Nóták. 13: Mozart-művek. 13.17: Könnyűzenei híradó. 14: H. Idős. 14.08: Kedvelt régi me­lódiák. 14.55: Orvosi taná­csok. 15: Erkel: Ünnepi nyi­tány. 15.12: Mélyvíz. Zenés­játék részi. 15.20: Könyveké­ről. 15.23: Két Liszt-átirat. 15.41: Népi zene. 16: H. Időj. 16.03: Balettzene. 16.25: Vas István verseiből. 16.30: Hor­váth Tivadar énekel. 16.50: Hirdetőműsor. 17: Népszerű operakórusok. 17.20: Kem­pingélet. Pfeifer P. rip. 17.30: Délutáni frissítő. 18: H. Idős. 18.10: Dégel Károly táncda­laiból. 18.20: Micsoda embe­rek. Szatirikus összeáll. 18.45: Házy E. és Melis Gy. éne­kel. 19.20: M. AU. Népi Együttes műsorából. 19.53: Mese. 20: Esti Krónika II. 20.30: Egyetemi Színpad mű­sorából. 21: Operettdalok. 21.12: A tudományos-techni­kai forradalomról. 21.27: Si­­rokay Zsuzsanna zongora­estje. 23: H. Sport. Idős. URH 18: H. Időj. 18.10: Táncze­nei koktél. 18.55: Wagner: Trisztán és Izolda. Részi. 19.35: Századunk zenéjéből. 21: Dzsessz. 21.14: Opera­áriák. 21.46: Szimfonikus ze­ne. TELEVÍZIÓ 18. H. 18.05: Show-hivatal... A könnyű műfaj rivaldája. 18.55: Atlétika — olimpiai nap. Közv. Berlinből. Az In­­tervízió műsora. 19.50: Esti mese. 20: Tv-híradó. 20.20: Ütőn. A szófiai tv-filmfeszti­­váldíjat nyert film ismétlé­se. 21.40: A világ térképe előtt. Aktuális külpol. műsor. 21.50: Tv-híradó — 2. kiad. 22.10: Nyári esték .. . Készü­lődés Budapest szabadtéri színpadain. POZSONYI TV 16: 75 éves a Sparta és a Slavia. 18.30: Kelet-Szlovákia életéből. 19: Tv-híradó. 19.25: Tv-film. 20.10: Tv-játék. 21.35: Kulturális híradó. 22.30: Nem­zetközi tv-napok. FÉRFIAK, AKIK VÁLLALTÁK A KOCKÁZATOT Magyarul beszélő jugoszláv film Főszereplők: Rade Markovic, Bata Zivojinovic, Ljubisa Samardzic Korhatár nélkül megtekinthető Bemutató: június 20 Egy film a zenekedvelő fiataloknak : m­a mim Egy vidám nyaralás története sok zenével, tánccal Színes, szélesvásznú NDK-film Bemutató: június 20 Örmény népi művészet Budapesten Kedden a Kulturális Kapcsolatok Intézetének Dorottya utcai bemutató­­termében ünnepélyesen megnyitották az örmény népi művészet kiállítását. A tárlat elsősorban a fémművesség, a textil- és szőnyegművészet, a kerá­mia és a népviseletek gazdagságát, fejlettségét tárja elénk, s július 5-ig tekinthető meg. a©ao0®cs. — A „LENGYEL TENGER NAPJAI” alkalmából több előadásra kerül sor a buda­pesti Lengyel Kultúra rende­zésében. Csütörtökön Antoni Rusin, a tengerhajózási és ki­kötői ügyek nagykövetségi attaséja ismerteti a kikötők életét, pénteken dr. Nagy Sándor tart élménybeszámo­lót a lengyel tengerről, majd 25-én a lengyel haditengeré­szetről hangzik el előadás.­­ Debrecen bulgáriai testvérvárosa, Sumen meghívására kedden Bul­gáriába utazott a 42 ta­gú Debreceni Népi Együt­tes, amely öt alkalommal ad műsort a Sumenben és Várnában rendezendő kulturális napokon.

Next