Népszava, 1968. június (96. évfolyam, 127–152. szám)
1968-06-19 / 142. szám
II szabad idő villamosgyári „konstruktőre“ Schallen Emilnét magamban a szabad idő »konstruktőrének« neveztem el. S erre alighanem akkor is okom lenne, ha most csak annyit vetnék róla papírra: több mint másfél évtizede kínálja már — megszakítás nélkül, töretlen hittel — a színházjegyeket a Ganz Villamossági Művek mintegy ötezer munkásának. Ki tudná — maga sem tudja — hirtelenében összeszámolni, hogy ez alatt a másfél évtized alatt hány embert hány maradandó színházi élménnyel ajándékozott meg. A kulcsszám: 2,5 De mond valamit, ami előtt fejet kell hajtani. Egy kulcsszámot, és szervezői kollektívája elérte azt, hogy a nagyüzem neve után egy »rejtélyes,a rubrikába ma már ez a szám kerülhet, ezt lehet beleírni: 2,5. — Nem a Fellini-féle Nyolc és fél »modorában« — mondja mosolyogva —, de az igazság az, hogy az ötezer munkásunk mindegyikére két és fél színházi előadás jut évadonként ... S ahonnan indult a gyár — ez már egy nagyon becsülendő, szép magaslat. Bizonyára sokféle összetevője van — a leglényegesebbeket a tíz nap múlva megnyíló kiállítás tükrözi majd. Címéül talán ezt adhatnánk: Egy évtized gyári színházkultúrájának krónikája. A maga nemében egyedülálló tárlat lesz, témájában, felfogásában egyaránt Sőt, kezdeményezőkészségében is, mert amikor a gyári szakszervezeti bizottság döntése értelmében Schallertné felkereste a Színháztudományi Intézetet — nem akarták elhinni, hogy ilyen kiállításra igénye legyen egy üzemnek ... — Aztán, persze, meszszemenően támogatták, maketteket, fotókat küldtek, s most várjuk éppen az intézet munkatársát, aki szakértőként működik közre, lemegyünk a dekorációs műhelybe, ahol — vasipari üzem lévén — szokatlan kép fogadja a látogatót. Tablókra kasírozzák éppen a különböző színpadi jelenetek fotóit, vitát kavar az elhelyezés, a makettek be■ építése, a szövegezés. — Valamennyi színháznak egy-egy tablót szánunk, de külön kiemeljük, hogy egy-egy előadásnak az üzemi közönségszervezés közvetítése révén hány villamosgyári látogatója volt a tíz év alatt. Csupán a csoportos és teltházakciók keretében több mint 30 000 munkás öltözött ünneplőbe a színház kedvéért. Végtelenségig sorolhatnánk azokat az előadásokat, amelyeknek nézőterén csak a Lövőház utcaiak ültek. Vannak színházak, amelyek számára a Ganz Villa-nossági Művek egyet jelent a törzsvendég fogalmával. — Ilyen például a Vígszínház. Nagyon szeretjük, talán a legközelebb áll hozzánk. De hasonló,képpen sok jót mondhatok a Madáchról, a Tháliáról és a Nemzetiről is. Az érdeklődéstől most eltekintve, ezt a jó kapcsolatot mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a »Színházaink élete« című előadássorozat keretében mind a négy színház igazgatója eljött hozzánk, s külön-külön érdekes előadásokat tartottak nekünk, megannyi kérdésre feleltek, sok félreértést eloszlattak, szeretettel szóltak az értő színházi közönség nevelésének bonyolult, nehéz, de szép munkájáról. Galambos bácsi története A szabad idő tartalmasabb kitöltése ebben a gyárban már nem vitatéma — egyszerű hétköznapi munka. S ebben a színházkultúra kimagasló helyet foglal el, az olvasás mellett a legfontosabb népművelői feladat rangjára emelkedett. Messzemenően ■ élvezi a szakszervezeti bizottság támogatását is. — Én hiszek abban, hogy végtelen türelemmel, finom érzékkel, tapintattal, mindenkit el lehet vezetni a színházba — mondja Schallertné és gazdag példatárából előveszi Galambos bácsi történetét. — Életében nem volt színházban, beszélhettek neki bármilyen szépet, jót, hívhatták akárhányan. Nem tudtam belenyugodni. »Na jó — mondta egyszer —, de csak a maga kedvéért, mert nem tudom sajnálat nélkül nézni, hogy annyit jár a nyakamra« — és elfogadott egy cirkuszjegyet.. . Telt az idő és négy kerek esztendő alatt a cirkusztól a varietén, a Kis Színpadon, a Vidám Színpadon át, eljutott a kombinált bérletig az Operett- és Vígszínház előadásaira. Mérhető és mérhetetlen haszon Nem azt mondja ezzel Schallertné, hogy mindenki számára ez az egyetlen járható »színházi menetrend«, s más út, más módszer nem létezik. Ez csak a kötelező türelem illusztrációja, a könnyű feladás beszédes cáfolata, a kitartás példája. — A mi gyárunk még csak most készíti elő a szabad szombatok bevezetésének feltételeit, de nekünk már gondolni kell a megnövekvő lehetőségek kihasználására. Annyi ugyanis kétségtelen, hogy a kettős szünnapok nagyon kedveznek majd a színháznak is, a hétvégekre kell jobban összpontosítani. Ezért kívánatos lenne, ha a szakmai jegyirodák az ilyen üzemeket külön számon tartanák, előnyben részesítenék, illetve gazdagabb választékot biztosítanának számukra. Csak így tudnánk okosabban, jobban »gazdálkodni« a munkások szabad idejével. Igen, jól mondja Schallertnél gazdálkodni. Felelősséggel kalauzolni ezreket a szép, a nemes felé, türelemmel kísérni őket az élmények irányába, hittel tenni a népművelő társadalmi-emberi kötelességét. Amelynek ugyan szellemi hasznát még az oly nagy gonddal előkészített kiállítás sem tükrözheti híven, mint a villamosgyáriaké. De hogy van, hogy mérhetetlen nagy haszna van, azt érezni, tudni lehet. Ez adjon erőt a szabad idő minden hivatásos és önkéntes konstruktőrének egyaránt. Kiss Gy. János Sólyom László: SÍR A KISLÁNY Sír a kislány. Nem a dalba örökített hagyomány szerint, a Balaton partján, hanem az autóbuszon. Ott is a sofőrfülke mögötti pad sarkába húzódva. Arcát szégyenkezve az ablaknak fordítja, fél kézzel takarja. Én azonban látom, mert a jó szerencse odasodort az első ülésre, szembe vele. Akkor már ott ült, de akkor még csak szipogott. Sűrűn hunyorgott, nagyokat nyelt, mélyeket sóhajtott, s kézfejével minduntalan a szeme sarkához kapott, törülgette előtolakodó könnyeit. Tapintatosan elfordultam. Hol az utcát bámultam, hol az utasokat, de fél szemmel azért rá-rálestem, mert... mert volt rajta mit lesni. A kislány ugyanis nem a tíz éven aluli kislányok közül való, hanem a tizenhat éven felüliek, azoknak is a legszebbjei közül. Haja valódi bronz, szépen ívelt szemöldök, kedvesen ágaskodó orr, gödrös áll és a feje tartása és ... De mit részletezzem! Az egyik rálesésnél vettem észre, hogy szabadjára engedte könnyeit és az ablaknak dőlve, a kocsi rázásának ütemére hüppög, csuklik. Arcát eltakarta, nem látta, hogy nézem, tehát néztem kedvemre. A nyaka is szép volt, ahogy lüktetett rajta az ütőér, meg a keze is, ahogy tartotta kecsesen az ölében levő ezt meg azt, vagyis a táskáját, a hálószatyort és egy Móricz-regényt. (Abból a sötétkékbe kötött sorozatból volt, a címét nem sikerült kibetűznöm.) Sír a kislány, sír, nekikeseredve. Úgy érzem, illene mondanom neki valami vigasztalót, nem pedig ülni egykedvű közömbösen. Próbálom is fogalmazni a mondatot. Gondolatban is dadogón áll össze két-három szó, sablonos, suta szavak és ... és bizony, az isten se hiszi el majd, hogy nemcsak ismerkedni akarok. No és, ha ismerkedni? Talán nekem is szabad egyszer, talán sikerül ez egyszer. Sose volt merszem a leszólításhoz, igaz, ilyen alkalmam még nem volt soha. Most nem hogy megbocsátható, ha ismeretlenül megszólítom őt, hanem egyenesen kötelező, emberi kötelességem, kötelező segítségnyújtás, mintha valaki fuldokolna a vízben, mintha eszméletlenül találnám az utcán, mintha ... igen, mintha égő házba lenne zárva, s én ott járnék, látnám ... Hát persze, hogy be kellene rohannom érte, és... És a kislány egészen biztos, hogy szerelmi bánatában sír. Lopva megnézem magam a sofőr hátán tükröződő ablaküvegben, igazitok a nyakkendőmön, simítok a hajamon, hogy méltó módon be tudjam tölteni a vigasztaló szerepét. Persze — tudom — a kislányok szemérmesek, először ő sem fog válaszolni, erre el kel készülnöm, de aztán .. aztán egész biztos, hogy zokogva a vállamra borul, s ekkor kell nagyon vigyázni. Nem szabad tolakodóan átölelni, vagy akár csak egy kis puszival is illetni. Nem, nem, ki fogom várni, amíg elkesergi, mily rettentő hántás érte. Akkor meghívom egy presszóba, rendelek két konyakot, s majd aztán... A presszóból kijövet már nyugodtan átfoghatom a vállát, azután egy alkalmas pillanatban és egy alkalmas helyen . .. Szem szembe, száj szájra ... Eddig jutok ábrándozásomban, amikor a lábamra esik valami. Fölriadok, lenézek. A könyv, a kislány Móricza. Lám, segítenek az istenek is! Fölemelem, s nyújtom felé. — Köszönöm — suttogja és mosolyog a könnyein keresztül. Visszamosolygok. Lehet, hogy nem túl jól sikerült ez a visszamosolygás, mert utána még keservesebben sír. Sőt, bőg. Mintha megszűnt volna a gátlása, oldalt sem fordul, nem is rejtőzik, nyíltan hullatja könnyeit, szemtől szembe. Két megállón keresztül szinte pihenés nélkül zokog. Akkor lekászálódik. A Móricz újra a lábamra esik, én újra fölemelem, ő újra mosolyog a könynyein keresztül. Mit részleteztem? Tíz perc múlva ülünk a preszszóban, szemtől szembe és isszuk a konyakot. Akislány még nem vallja meg bánatát, de már nem sír, csak néz maga elé, s néha fölcsuklik, mint a gyerek nagy bőgés után. Beszélek hozzá halkan, fuvolázva, biztatom, mondja el nyugodtan, mi bántja, mi baja, hátha tudok segíteni rajta, és kiteszem a lelkem a kis kerek márványlápra, hogy teljesen önzetlenül, felebaráti jóságból, elvtársi segítőkészséggel, meg egyéb ilyen indítékoktól ösztökélve, állok mellette és ugrásra készen várom boldogító kérését. Minden úgy történik, ahogy előre sejtettem: a kislány szemérmes, nem beszél. Ám én állhatatos vagyok és emberbarát, sós lovag, várok türelmesen és sugárzom magamból a szolgálatkészséget. Sokára órájára néz a kislány, megértem, fizetek. A presszóból távozva, szótlanul baktatunk egymás mellett. Néhány sarok után óvatosan a vállára teszem a kezemet. Tűri. Megyünk tovább.2 ^CiBlkJúnius^1^ Aztán egy alkalmas pillanatban, egy alkalmas helyen megáll. Szembefordul velem és szem szembe, száj... a szája megnyílik és szel. — Nem akarok visszaélni a kedvességével, de ha csakugyan segíteni akar rajtam ... — Állok rendelkezésére, parancsoljon velem! — vágok közbe sietve, és látom, mint vonja őt aranyba a fény, amely belőlem sugárzik. — Ha most taxiba ülnék ... — suttogja bizonytalan hangsúllyal. — Hogy-hogy ülne? Már ülünk is. A másik sarkon a taxiállomás. Szaladok előre, rövid közelharc árán elkapom az utolsó taxit. Mire ő odaér, már nyitom az ajtaját. Beül, előrehajol, a sofőrnek megmondja, a címet és suhanunk. Ülünk egymás mellett, hálásan mosolyog rám. Boldogan látom, hogy könnyei fölszáradtak, hogy már semmi baja. Büszke vagyok és megelégedett és boldog, de még sokkal boldogabb, amikor vallomásosan lesüti szemét és szól reszketeg hangon: — Igazán magának köszönhetem, hogy beláttam, a vőlegényemnek van igaza. Most már csak azért drukkoljon, hogy bocsásson meg nekem. A taxi csikorogva fékez, a kislány kiszáll és sietve ellibeg. Én kifizetek ötvenkét forintot, aztán leülök egy padra és drukkolok, hogy bocsásson meg neki a vőlegénye. NÉPSZAVA Szabolcsi invitálás Egy megyei tanács szervezési és gazdasági osztályának bizonyára sok dolga van. S a szóban — szervezés — eredetileg aligha foglaltatott benne a kedves szavú invitálás kulturális jellegű témaköre. Éppen ezért vettük örömmel a minap azt a szabolcsi levelet, amelyben a megyei tanács említett osztálya figyelmünkbe ajánlja Szabolcs megannyi tervezett nyári kulturális eseményét. Nem szabályos meghívó ez — napra, órára pontos meghatározással — egyszerűen csak a választék udvarias felkínálása. Egy megye jelentkezése: erre készülünk, ilyen programot állítunk össze, ez várható nálunk — ha valamelyik megtetszik, szívesen látjuk önöket. Így tehát amellett, hogy örömmel nyugtázzuk például a műszaki és technikai szakkörök kisvárdai seregszemléjét, a szabolcsi Tisza-part megannyi kulturális eseményét, a nyírbátori zenei napokat vagy a Nyírségi ősz szépnek ígérkező sorozatát, hadd méltassuk inkább azt a figyelmességet, amelyet e levél — számos megyének jó példát adva — tükröz. Mert jó dolog az, ha egy megye hallatni akar magáról, ha érzi a szükségét annak, hogy amit határain belül dicséretes szorgalommal hónapról hónapra tesz, az egy kicsit része az országos egésznek, s ezért érdemes a szélesebb nyilvánosságra. Az invitálást természetesen szívesen vesszük, válogatunk majd az események között — ennyit azonban szükségesnek tartottunk előrebocsátani, hiszen a szabolcsi hívogató puszta ténye is több, mint amit megszoktunk eddig. A kultúra nemes propagandája — sajátos szabolcsi felfogásban. Országosan követésre ajánlható. (ki Készülődés az új évadra Érdekes új magyar drámák a Vígszínházban E hónap színházi plakátjai nem bemutatókat, hanem bérleti felhívásokat hirdetnek. Az évad napjai meg vannak számlálva, de már hónapok óta folynak az előkészületek a következő szezonra. Tegnap a Vígszínház igazgatója, Lenkei Lajos ezekről adott tájékoztatót. Az első bemutatóra a Vígszínházban szeptemberben kerül sor, Tabi László Spanyolul tudni kell című darabja kerül színre. Ezt követi Miller Alku című drámája. A Vígszínház további műsorrendjén szerepel még Bruckner Angliai Erzsébeté, O’Neill Jön a jegese és Csehov Ványa bácsija. A kamaraszínház, a Pesti Színház bemutatói sorában az első Eörsi István Hordók című műve. A továbbiakban e színpadon mutatkozik be Kesserling Arzén és levendula, valamint Karinthy Ferenc Víz, Gőz című két egyfelvonásosa. A színház egyébként foglalkozik Sükösd Mihály A kívülálló című kisregényével, amelyet a szerző színpadra kíván átdolgozni. Tervezik továbbá Károlyi Mihály Ravelszky, Neil Simon Plaza Street című darabjainak bemutatását, valamint Pirandello IV. Henrik és Molnár Ferenc Liliom című műveinek felújítását. A Vígszínház vezetősége nemrég kötött megállapodást a ljubljanai Szlovén Nemzeti Színházzal, melynek értelmében az ősszel kölcsönösen vendégszerepelnek a két ország több városában, (sz.) vító, frissítő próbákat a társulat, és új premierekre is készül. A jövő évadban a többi között bemutatják Bálint Ágnes mesejátékát és Szabó Magda egyik gyermekregényének bábváltozatát. (v.) Menuhin meghívta a bábkirályfit Az Állami Bábszínház 20. évadját záró, keddi társulati ülésen Szilágyi Dezső igazgató sikeres szezonról és gazdag nyári-őszi programról számolhatott be. Az anyaszínház gárdája és vidéket járó társulatai 1530 előadást tartottak 483 ezer néző előtt. A társulat a fárasztó évad után sem pihen babérain. Csütörtök reggel Angliába indul a bábművészek egy csoportja, Jehudi Menuhin, a világhírű hegedűművész, a bathi fesztivál igazgatója meghívására egy hétig vendégszerepelnek Bristolban koncertműsorukkal, Bartók Fából faragott királyfijának és Sztravinszkij Petruskájának bábváltozatával. Bemutatkoznak az aldeburghi művészeti fesztiválon és a londoni közönség előtt is. A zágrábi eszperantó bábfesztiválon ugyancsak részt vesznek, ősszel pedig a berlini művészeti napokon, Magdeburgban és Halléban vendégszerepelnek. A nyári balatoni turnék és a budapesti szabadtéri fellépések mellett 28 produkciójából tartja Szerda, június 8. Operaház: Spartacus (Takács béri. 1®. ea. 7). — Erkel Színház: Fidelio (8. béri. 10. ea. 7). — Nemzeti Színház: A vágóhidak Szent Johannája (7). — Vígszínház: Altona foglyai (L. béri. 8. ea. 7). — Pesti Színház: Csók (7). — József Attila Színház: Mona Marie mosolya (F. béri. 6. ea. 7). — Madách Színház: Kaviár és lencse (7). — Madách Kamara Színház: Színház (7). — Fővárosi Operettszínház: My Fair Lady (7). — Zeneakadémia: A Magyar Rádió és Tv Szimfonikus Zenekara (Rádiózenekari béri. 6., május 31-től halasztott hgv. fél 8). — Kis Színpad: A nagy baklövés (7). — Ligeti Sátorcirkusz: Az Aeros Cirkusz vendégjátéka (fél 4, fél 8). KOSSUTH RÁDIÓ 4.3«: H. Időj. 1.32—7.59: 7. 5: H. Időj. 5.30: Reggeli Krónika. 5.45: Falurádió. «: H. ■wie rm —,'i. ,— MŰSOROK Időj. 6.30: H. Időj. 6.43: Műsorok. 7: Reggeli Krónika II. Utána: Körzeti időj. 7.30: Új könyvek. 8: H. Időj. 8.05: Műsorok. 8.18: Dvorzsák: Gordonkaverseny (vez.: Dean Dixon). 9: Orvosi tanácsok. 9.05: Kamarazene. 9.24: MRT Gyermekkórusa énekel. 9.29: Szabó család. 10: H. Hazai lapsz. Időj. 10.10: Zenés műsor üdülőknek. 12: H. Időj. 12.13: Tánczenei koktél. 13: Világgazd. hírei. 13.05: Színházműsorok. 13.06: Válaszolunk ... 13.21: H. Abendroth vezényel. 13.54: Pol-beat. 14.04: Nőkről — nőknek. 14.34: Mozart: Varázsfuvola. Részi. (vez.: O. Klemperer). 15: H. Nemzetk. lapsz. Idős. 15.15: Soós Zoltán elb. költeménye I. r. 15.45: Kóruspódium. 15.55: Több szabadidő. Gy. Nagy Izabella rp. 16.11: Népzenei összeáll. 16.38: Regényrészlet. 16.58: Műsorok. 17: H. Idős. 17.05: Külpol. figyelő. 17.20: Magnósok, figyelem! 18.05: Egy házaspár története. 19: Esti Krónika. 19.34: Műsorok. 19.35: Beethoven : Missa Solemnis. Közben: 20.20: Könyszemle. 20.35: H. Időj. 20.40: A hgv. folyt. 21.25: Népdalcsokor. 22: H. Sport. Időj. 22.20: Berlini slágerkoktél. 22.50: Éjszakai műszak Nagykőrösön. Rip. 23: Operarészt. 23.45: Könynyűzene. 24: H. Időj. 0.10: Könnyűzene folyt. PETŐFI RADIO 4.26—8.05: Azonos a Kossuth-adóval. 6.20: Torna. 10: Nicolai: A windsori víg nők. Közben: 10.51: A szakáll. Illés E. karcolata. 11.01: Operaközv. folyt. 12.19: Dezséry László műsora. 12.29: Nóták. 13: Mozart-művek. 13.17: Könnyűzenei híradó. 14: H. Idős. 14.08: Kedvelt régi melódiák. 14.55: Orvosi tanácsok. 15: Erkel: Ünnepi nyitány. 15.12: Mélyvíz. Zenésjáték részi. 15.20: Könyvekéről. 15.23: Két Liszt-átirat. 15.41: Népi zene. 16: H. Időj. 16.03: Balettzene. 16.25: Vas István verseiből. 16.30: Horváth Tivadar énekel. 16.50: Hirdetőműsor. 17: Népszerű operakórusok. 17.20: Kempingélet. Pfeifer P. rip. 17.30: Délutáni frissítő. 18: H. Idős. 18.10: Dégel Károly táncdalaiból. 18.20: Micsoda emberek. Szatirikus összeáll. 18.45: Házy E. és Melis Gy. énekel. 19.20: M. AU. Népi Együttes műsorából. 19.53: Mese. 20: Esti Krónika II. 20.30: Egyetemi Színpad műsorából. 21: Operettdalok. 21.12: A tudományos-technikai forradalomról. 21.27: Sirokay Zsuzsanna zongoraestje. 23: H. Sport. Idős. URH 18: H. Időj. 18.10: Tánczenei koktél. 18.55: Wagner: Trisztán és Izolda. Részi. 19.35: Századunk zenéjéből. 21: Dzsessz. 21.14: Operaáriák. 21.46: Szimfonikus zene. TELEVÍZIÓ 18. H. 18.05: Show-hivatal... A könnyű műfaj rivaldája. 18.55: Atlétika — olimpiai nap. Közv. Berlinből. Az Intervízió műsora. 19.50: Esti mese. 20: Tv-híradó. 20.20: Ütőn. A szófiai tv-filmfesztiváldíjat nyert film ismétlése. 21.40: A világ térképe előtt. Aktuális külpol. műsor. 21.50: Tv-híradó — 2. kiad. 22.10: Nyári esték .. . Készülődés Budapest szabadtéri színpadain. POZSONYI TV 16: 75 éves a Sparta és a Slavia. 18.30: Kelet-Szlovákia életéből. 19: Tv-híradó. 19.25: Tv-film. 20.10: Tv-játék. 21.35: Kulturális híradó. 22.30: Nemzetközi tv-napok. FÉRFIAK, AKIK VÁLLALTÁK A KOCKÁZATOT Magyarul beszélő jugoszláv film Főszereplők: Rade Markovic, Bata Zivojinovic, Ljubisa Samardzic Korhatár nélkül megtekinthető Bemutató: június 20 Egy film a zenekedvelő fiataloknak : ma mim Egy vidám nyaralás története sok zenével, tánccal Színes, szélesvásznú NDK-film Bemutató: június 20 Örmény népi művészet Budapesten Kedden a Kulturális Kapcsolatok Intézetének Dorottya utcai bemutatótermében ünnepélyesen megnyitották az örmény népi művészet kiállítását. A tárlat elsősorban a fémművesség, a textil- és szőnyegművészet, a kerámia és a népviseletek gazdagságát, fejlettségét tárja elénk, s július 5-ig tekinthető meg. a©ao0®cs. — A „LENGYEL TENGER NAPJAI” alkalmából több előadásra kerül sor a budapesti Lengyel Kultúra rendezésében. Csütörtökön Antoni Rusin, a tengerhajózási és kikötői ügyek nagykövetségi attaséja ismerteti a kikötők életét, pénteken dr. Nagy Sándor tart élménybeszámolót a lengyel tengerről, majd 25-én a lengyel haditengerészetről hangzik el előadás. Debrecen bulgáriai testvérvárosa, Sumen meghívására kedden Bulgáriába utazott a 42 tagú Debreceni Népi Együttes, amely öt alkalommal ad műsort a Sumenben és Várnában rendezendő kulturális napokon.