Népszava, 1968. június (96. évfolyam, 127–152. szám)
1968-06-01 / 127. szám
Az üzemi demokrácia „felülről“ és „alulról“ is. Ahogyan a brigádvezetők látják —Az igazság az — summázták a Budapesti Húsipari Vállalat vezetőivel folytatott eszmecserére utalva a brigádvezetők —, hogy nem könnyű az egyes embereket, illetve a kisebb vagy nagyobb csoportokat érintő, úgynevezett kis kérdések, emberi törekvések, problémák és a közellátás, tehát a népgazdasági érdekeket is szolgáló termelési, gazdasági célok és törekvések kapcsolatának, összhangjának a megteremtése .. .„ „Népgazdasági" — és csoportérdekek Már csak azért sem, mivel a különböző és bonyolult formákat öltő törekvések, érdekek eredetének és céljának a valódisága és helyessége nem mindig egyértelmű, tehát vitatható. Mert amit olykornépgazdasági érdeknek mondunk, illetve csoportok törekvéseivé degradálunk, nem biztos, hogy az valóban»népgazdasági«, vagy »csak« csoportérdek. És hogy mennyire így van, azt bizonyítja: az esetek többségében az ilyen és hasonló kérdések megítélése körül támad a legtöbb vita és konfliktus. Íme, a példák: — Azt megértjük — érvelnek a brigádvezetők —, hogy vállalati, vagy — ha úgy tetszik — népgazdasági érdekből a szakmunkásokat néha egyegy órára, esetleg egykét napra is mesterségüktől elütő feladat ellátására kérik. Szívesen vállalják még a vagonkirakást is, mivel tudják, hogy nincs segédmunkás és sokba kerül a vállalatnak a vagonok vesztegesse. Azonban azt már nem veszik jó néven, hogy a vállalat ilyenkor »leértékeli« őket és lényegesen kevesebb bért ad .. . Megjegyezzük, hogy ez a téma majd minden fórumon szóba kerül, mégis megválaszolatlan, illetve a magyarázat nem nyugtatja meg a vállalat dolgozóit. — Hasonlóképpen — sorolják tovább — sok vitára adott okot az úgynevezett mozgó bérskála alkalmazásával kapcsolatos intézkedés is, amelyet a munkások felszólamlására a vállalat vezetői egy időre kénytelenek voltak felfüggeszteni ... Heteken át vitatkoztunk, magyarázkodtunk, míg végül is sok módosítást eszközölve, most már az érintettek és a népgazdaságinak mondott érdekek is kifejeződtek . .. — Sok fórumot megjárva, nagy vitát kavaró üggyé vált a 44 órás munkahétre való áttérés következtében előállt keresetingadozás okainak megértése is.. — utalnak egy másik konfliktusra. — De — ismerik el — demokratikus formában zajlott le és a többség megértette, hogy az érintettek hiába kapták meg a 44 és 48 óra közti különbözetet, a korábbi 56 óra alatt elért jövedelmüket nem adta ki, mert megszűnt a túlórázás. A munkások is számolnak — Tudjuk mi — summázza Szabó Gábor, a szakma többszörösen kitüntetett és köztiszteletben álló embere —, hogy nem könnyű vezetni egy ilyen nagy vállalatot, de valahogyan mégis csak meg kellene, és szerintem meg is lehetne találni a módját, hogy sorrarendre megoldódjanak az ilyen és hasonló problémák, mert különben nem jutunk előre, hiába vitatkozunk ... — Arról van szó — példálódznak mások is —, hogy a vállalat vezetői számolnak és számítanak ... Olykor azonban figyelmen kívül hagyják, hogy a munkás is számol és számít. Ha a kettő között nincs kézenfekvő összefüggés, ha a munkás ezt az összefüggést nem látja, nem érzi, akkor hiba csúszik a kalkulációba és megsínyli a végeredmény... — Mi szinte hétről hétre tudjuk, hogy mit, miért kell csinálni — utal az üzemi demokrácia élő és ható feltételeire, lehetőségeire Szentesi István —, de — jegyzi meg —■ ez a dolognak csak az egyik oldala. A vállalat vezetői, érthető okoknál fogva, a közellátás támasztotta igényeket tekintve tesznek és gondolkoznak. Ami rendjén is volna, ha ugyanakkor minden tekintetben figyelembe is vennék, illetve vehetnék a mi törekvéseinket, gondjainkat is... — Százéves, korszerűtlen a mi üzemünk és folyton többet kérnek — említi a mindennapi munkában jelentkező és ható problémáikat, arra utalva, hogy hiába bírálják szinte minden értekezleten, hogy a körülmények lassan változnak, illetve, hogy amit fejlesztenek és korszerűnek mondanak, az gyakran nem jó, nem könnyíti és nem gyorsítja a munkát, mert akik csinálják, nem veszik figyelembe észrevételeiket. — A műszak csinálja a maga dolgát — teszi szóvá Pataki Józsefné. — Tiltakoztunk ellene, hogy nem lesz jó és mégis az eredeti, rossz elképzelések szerint készült el a belező, amely sem a béle, sem ránk nincs tekintettel... így aztán szorongunk, szitkozódunk egész nap . .. A jogos észrevételt igazolja, hogy a vállalat vezetői máris úgy intézkedtek, miszerint a jövőben csak azután kerülhet sor mindenfajta műszaki kivitelezésre, ha — a maradiságokat kiszűrve — a hentesek, a húsfeldolgozó üzemek szakmunkásai tapasztalataikat közreadva, azzal egyetértenek. S bár a döntés helyes, hátulütője azonban, hogy minderről a munkások még nem sokat tudnak. Amit az átlag takar Sok a gond, a vita és bőven akad jogos panasz is, ám a vállalat gazdasági eredményei jók, hasonlóképpen kedvező a dolgozók átlagkeresete is. — Ez igaz — vetik közbe, de azt bizonygatják, hogy ez azátlag gyakran megtévesztő, jobban mondva: nyugtató a jelentkező problémák elaltatására. — Az átlag nálunk is megjárja — vetik egybe a dolgokat —, sőt — teszik hozzá —, morál, kereset és a vezetés módszere tekintetében talán kedvezőbb a helyzet, mint más vállalatoknál... — Persze, csak vállalati szinten, tehát általánosságban ... Az igazgatónak ugyanis könnyebb néhány szakemberrel, egy párttitkárral és egy szakszervezeti vezetővel, esetleg testülettel közös nevezőre jutni, tehát demokratikusan dönteni... Nekünk viszont több mint kétszáz különböző felfogású és modorú művezetővel, megannyi tisztségviselővel viaskodva, a különböző emberi problémákat dajkálva kell megvívni a csatát. Vagyis, ha megyének véleményét, emberi gondjait, problémáit nem veszik tekintetbe, vagy egyáltalán meg sem kérdezik — már pedig ez nem ritka! —, annak hiába mondják, hogy a másik műhelyben vagy vállalati szinten jobb a helyzet, illetve, hogy emberségesebb és közvetlenebb a viszony — nem vigasztalódik. Megérteni egymás szavát — Inkább az a baj — bonyolítja tovább a témát Kreisz Mátyás —, hogy nem mindig értjük egymás szavát és problémáit ... — Arról van szó, hogy az üzemvezető, művezető mondja a magáét, vagyis arról beszél, ami őt nyomja. És másodlagos, vagy harmadlagos figyelmet kap az, amiről mi szólunk. Ismertetik a feladatokat, a gondokat, azt, hogy mit miért és hogyan kell tenni. Mi meg elsoroljuk, hogy rosszak a szerszámok, gyorsan tönkremegy a munkaruha, baj van a különféle vállalati szolgáltatásokkal. Mire rendszerint az a válasz, hogy az ilyen és hasonló gondok megoldása túlnő a műhely falain, tehát a vállalatvezetés, vagy más gyárak dolgozói tehetnek róla. Igen. A gondok, a problémák műhelyszinten másként és konkrétabb formában jelentkeznek, a válasz, különböző kérdések és problémák levezetése viszont gyakran magyarázkodásba torkoll, felfelé utaló, másokra passzoló. Vagyis a szintek lépcsőjén egy fokkal lejjebb, ahol nagyon is hétköznapi formát öltenek az egyes embereket és a nagyobb közösséget érintő dolgok, gondok, nem egészen úgy él és éred az üzemi demokrácia, ahogyan hiszszük, ahogyan lenni kellene és lehetne is. Fekete Béla Pataki Józsefné brigádvezető Sük Bertalan brigádvezető Kreisz Mátyás brigádvezető (Jentetics László felvételei) A Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének ülése Pénteken ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége. Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke beszámolt a legfontosabb bel- és külpolitikai kérdésekről, majd összefoglalót adott a népfrontkongresszus tapasztalatairól. Előterjesztését az elnökség beható vita után elfogadta. Bugár Jánosné főtitkárhelyettes javaslatai szerint az elnökség megbízta a titkárságot, hogy a kongresszusi bizottságokban elhangzott viták alapján a megvitatott témák szövegét megjelentesse. Erdei Ferenc főtitkár előterjesztésére az elnökség jóváhagyta a kongresszuson elfogadott országos társadalmi bizottságok működési elveit. Az országos elnökség jóváhagyóan tudomásul vette az országos titkárság munkaszervezetében végrehajtott módosításokat. (MTI) A törzsgárdabizottság döntött... Érdekes és hasznos kezdeményezés a Beloiannisz-gyárban ■ A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár gazdasági és társadalmi vezetése, a gyár egész kollektívája megbecsüléssel tekint azon munkás- és alkalmazotti állományú dolgozókra, akik évtizedes, becsületes munkájukkal, a gyárhoz való hűségükkel tevékeny részesei eddig elért eredményeinknek, a vállalat és gyártmányaink jó hírnevének« — mondja ki a kollektív szerződés 1-es számú függeléke, amely a vállalati törzsgárda szabályzata. Március óta 52 ügy A törzsgárdatagok vitás ügyeinek rendezésére a Beloiannisz háromtagú bizottságot hozott létre, amelybe egy személyt a vezérigazgató, kettőt pedig a szakszervezet delegált. A bizottság március óta tevékenykedik, s mint várható volt, nem szűkölködtek a munkában. Régebben az elérhető három fokozat lényegileg ugyanazokat a jogokat biztosította. Most — az új kollektív szerződés szerint — a bronzfokozat — tíz év után — két nap jutalomszabadsággal; az ezüst fokozat — tizenöt év után — 4 nap jutalomszabadsággal; az arany fokozat — huszonöt év után — 6 nap jutalomszabadsággal és 144 órára eső átlagkeresetnek megfelelő pénzjutalommal jár. Nem közömbös tehát egy törzsgárda tagnak sem, hogy melyik fokozat elérésére jogosult. A törzsgárda-bizottság az eltelt rövid idő alatt 52 vitás ügyet tárgyalt. Huszonnyolc esetben az érdekelt dolgozó javára döntött, 24 esetben elutasító határozat született. Az elfogadott kérelmek közül 14 az arany fokozat elérését jelentette a dolgozónak. Mindössze ketten nem értettek egyet a bizottság döntésével, s a vezérigazgatóhoz fordultak orvoslásért. laki csak 1946-ban tért vissza a hadifogságból, vagy egyéb komoly ok miatt maradt távol a gyártól. Sorolhatnánk azokat az eseteket, amelyek megítélésénél a jogszabályokon, a papírformán kívül a fokozott méltányosságnak, humánumnak is nagy szerep jutott. Például volt olyan kérelmező, akit 1950-ben azonnali hatállyal elbocsátották, majd két év múltán rehabilitáltak. Munkaviszonyát természetesen folyamatosnak ismerték el. Vagy egy másik példa: a kollektív szerződés kimondja, hogy a négy nap jutalomszabadságot 1968- ban csak az 1948—1951. évben belépettek kapják meg, mert ha az 1952—53- ban belépett dolgozóknak is az idén adná ki, ez jelentős munkaidő-kiesést okozna. Nos, az, aki ez évben nyugdíjba megy, de csak a jövő évben járna számára a 4 nap — tehát már nem élvezhetné a jutalomszabadságot — megkapja még ebben az évben. Gazdagodott a szakszervezeti munka A törzsgazda-bizottság felelősségteljes munkáját a következő is bizonyítja: a kollektív szerződés csak az 1938-tól 1943-ig belépetteknek ismerte el az arany fokozatra való jogosultságát. Az szb és a törzsgarda-bizottság jogosan tette szóvá: nem méltányos, hogy az a 42 dolgozó, aki már 1938 előtt is itt dolgozott, hátrányba kerüljön, így a szakszervezeti bizottság a vállalatvezetőséggel egyetértésben, számunkra is biztosította a háromheti átlagkeresetnek megfelelő jutalmat. A szakszervezeti munka gazdagításához a Beloiannisz-gyár törzsgárda-bizottságának munkája minden bizonnyal hasznos gondolatokat ébreszt más vállalatoknál is. (bakos) ! Körültekintően, felelősséggel A legkritikusabb időszak a törzsgárdatagság megítélésében a háború alatti és az ezt követő év volt. Csak papírral igazolt munkaviszonyt fogadhattak el: azok folyamatosságát igazolták, akik 1945. május—júniusig felvették a munkát a gyárban. Természetesen kivételt képezett, ha va Rendezték a kohászat és a MÉH árvitáját Élést tartott a MEB A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteken ülést tartott, Dr. Dobronaki Gyula államtitkár, a KNEB elnöke az elmúlt hetekben véget ért több vizsgálatról és intézkedésről tájékoztatta a bizottságot. Eredménnyel járt például a KNEB közbenjárása : megegyezés jött létre a Kohászati Alapanyagellátó Vállalat és a MÉH Tröszt közötti árvita ügyében, ami a kohászat részére oly fontos hulladékvas folyamatos anyagellátását veszélyeztette. Sürgős intézkedéseket követeltek azok a bejelentések is, amelyek a MASPED raktárában uralkodó állapotokra és a kirakodási késedelem miatt fizetett nagy összegű kocsiálláspénzekre hívták fel a figyelmet. 2100 négyzetméter raktárterületet biztosítanak a MASPED-nek A bizottság tudomásul vette a KNEB közérdekű bejelentések irodájához az év első négy hónapjában érkezett bejelentésekről szóló tájékoztatást is, majd elfogadta a második fél év vizsgálati munkatervét. (MTI)NÉPSZAVA A Amire nincs türelmi idő gazdaságirányítási rendszerrel kapcsolatos, immár hónapok óta bontakozó vállalati módszerek az igazságügyi szakembereket, s közülük is főleg az ügyészségeket élénken foglalkoztatják. Már hónapokkal ezelőtt számítottak a bejelentések növekedésére, mivel az esetleges bűncselekményekből adódó veszteségek már az adott vállalatot terhelik. Sőt, a minisztériumok is jobban reagálnak az észlelt gazdálkodási hiányosságokra, a hibás gyártmányokra, a pénzügyi szabálytalanságokra. Rövid időszakot összegezhettek eddig az ügyészségek, a tanulságokról azonban máris érdemes szólni. Mint megállapították, igen helyesen érvényesül a türelem, amellyel az igazságszolgáltatási szervek mintegy időt biztosítottak a különböző gazdasági intézményeknek, vállalatoknak az új mechanizmus »megtanulására«, a szükséges jogi ismeretek megszerzésére. A türelemre szükség is volt — sőt, van is. Hiszen a mechanizmussal kapcsolatos jogszabálygyűjtemény első kötete 900 oldalt tesz ki, s várható már a második kötet is. A szükséges rendelkezéseket pedig alaposan meg kell ismerni, a büntetőjog szempontjából is meg kell tanulni, hogy alkalmazni tudják. Ebben a tekintetben tehát mérvadó az a törekvés, hogy a türelmi időszak kissé még »prolongálódjék«. Gyűjtöttek azonban más — káros jelenségekre utaló — tapasztalatokat is az ügyészi szervek. A gazdaságpolitikai leckék mellett — s ezt több ízben hangsúlyozták már —, semmiképpen sem szabad »türelmi időt« adni azoknak is, akik súlycsonkításra, minőségrontásra, vagy a vásárlók megkárosítására használják a gazdaságirányítás változásában rejlő lehetőségeket. Márpedig az ilyen jelenségek igen sűrűn előfordultak az utóbbi hónapokban. Az ügyészségek leszűrhették azt a tapasztalatot, hogy sem a kereskedelem, sem a vendéglátóipar, sem a különböző gazdasági szervek minőségellenőrzése nem mindig lép fel kellő eréllyel ezek ellen. Elnézőek — helytelenül — akkor is, amikor nyilvánvaló károkozásról, a lakosság becsapásáról van szó. Az ügyészségek a bejelentett visszásságokat vizsgálva megállapíthatják, hogy az illetékes szakszervek erélyességén van mit javítani, változtatni. A gazdasági érdekek megóvása semmiképpen sem választható el a társadalmi érdekek, a lakosság érdekeinek védelmétől. Nagyobb erélyességet, a bejelentési kötelezettség teljesítését várják minden kereskedelmi és egyéb erre kötelezett szervtől, nehogy az egyébként szükséges gazdasági ,tanulóidő az egyszerű emberek sorozatos megkárosítását is jelenthesse. VHL 120 évvel ezelőtt írták alá az első magyarországi kollektív szerződést A pesti nyomdászok bérmozgalmának eredményeként 1848 májusában, vagyis 120 évvel ezelőtt írták alá az első magyarországi kollektív szerződést. A bérmozgalom másik eredménye a nyomdászok segélyegyletének — 1848. június 1-i — megalakulása volt. E két esemény a magyarországi munkásmozgalom kezdeti szakaszában szinte történelmi jelentőségűnek tekinthető. (MTI) 1968. június 1