Népszava, 1968. június (96. évfolyam, 127–152. szám)

1968-06-01 / 127. szám

Az üzemi demokrácia „felülről“ és „alulról“ is. Ahogyan a brigádvezetők látják —Az igazság az — sum­mázták a Budapesti Hús­ipari Vállalat vezetőivel folytatott eszmecserére utalva a brigádvezetők —, hogy nem könnyű az egyes embereket, illetve a kisebb vagy nagyobb csoportokat érintő, úgy­nevezett kis kérdések, emberi törekvések, prob­lémák és a közellátás, te­hát a népgazdasági érde­keket is szolgáló terme­lési, gazdasági célok és törekvések kapcsolatának, összhangjának a megte­remtése .. .„ „Népgazdasági" — és csoportérdekek Már csak azért sem, mivel a különböző és bo­nyolult formákat öltő tö­rekvések, érdekek erede­tének és céljának a va­lódisága és helyessége nem mindig egyértelmű, tehát vitatható. Mert amit olykor­­népgazdasá­gi érdek­­nek mondunk, illetve csoportok törek­véseivé degradálunk, nem biztos, hogy az valóban­­»népgazdasági«, vagy »csak« csoportérdek. És hogy mennyire így van, azt bizonyítja: az esetek többségében az ilyen és hasonló kérdések meg­ítélése körül támad a legtöbb vita és konflik­tus. Íme, a példák: — Azt megértjük — érvelnek a brigádvezetők —, hogy vállalati, vagy — ha úgy tetszik — nép­­gazdasági érdekből a szak­munkásoka­­t néha egy­­egy órára, esetleg egy­két napra is mestersé­güktől elütő feladat el­látására kérik. Szívesen vállalják még a vagon­kirakást is, mivel tudják, hogy nincs segédmunkás és sokba kerül a válla­latnak a vagonok veszte­gesse. Azonban azt már nem veszik jó néven, hogy a vállalat ilyenkor »leértékeli« őket és lé­nyegesen kevesebb bért ad .. . Megjegyezzük, hogy ez a téma majd minden fó­rumon szóba kerül, mégis megválaszolatlan, illetve a magyarázat nem nyug­tatja meg a vállalat dol­gozóit. — Hasonlóképpen — sorolják tovább — sok vitára adott okot az úgy­nevezett mozgó bérskála alkalmazásával kapcsola­tos intézkedés is, ame­lyet a munkások felszó­lamlására a vállalat ve­zetői egy időre kénytele­nek voltak felfüggeszte­ni ... Heteken át vitat­koztunk, magyarázkod­tunk, míg végül is sok módosítást eszközölve, most már az érintettek és a népgazdaságinak mondott érdekek is kife­jeződtek . .. — Sok fórumot meg­járva, nagy vitát kavaró üggyé vált a 44 órás munkahétre való áttérés következtében előállt ke­resetingadozás okainak megértése is.. — utal­nak egy másik konflik­tusra. — De — ismerik el — demokratikus for­mában zajlott le és a többség megértette, hogy az érintettek hiába kap­ták meg a 44 és 48 óra közti különbözetet, a ko­rábbi 56 óra alatt elért jövedelmüket nem adta ki, mert megszűnt a túl­órázás. A munkások is számolnak — Tudjuk mi — sum­mázza Szabó Gábor, a szakma többszörösen ki­tüntetett és köztisztelet­ben álló embere —, hogy nem könnyű vezetni egy ilyen nagy vállalatot, de valahogyan mégis csak meg kellene, és szerin­tem meg is lehetne talál­ni a módját, hogy sorra­­rendre megoldódjanak az ilyen és hasonló problé­mák, mert különben nem jutunk előre, hiába vitat­kozunk ... — Arról van szó — pél­­­dálódznak mások is —, hogy a vállalat vezetői számolnak és számíta­nak ... Olykor azonban figyelmen kívül hagyják, hogy a munkás is számol és számít. Ha a kettő kö­zött nincs kézenfekvő összefüggés, ha a mun­kás ezt az összefüggést nem látja, nem érzi, ak­kor hiba csúszik a kal­kulációba és megsínyli a végeredmény... — Mi szinte hétről hét­re tudjuk, hogy mit, miért kell csinálni — utal az üzemi demokrá­cia élő és ható feltételei­re, lehetőségeire Szentesi István —, de — jegyzi meg —■ ez a dolognak csak az egyik oldala. A vállalat vezetői, érthető okoknál fogva, a közellá­tás támasztotta igényeket tekintve tesznek és gon­dolkoznak. Ami rendjén is volna, ha ugyanakkor minden tekintetben figye­lembe is vennék, illetve vehetnék a mi törekvé­seinket, gondjainkat is... — Százéves, korszerűt­len a mi üzemünk és foly­ton többet kérnek — em­líti a mindennapi munká­ban jelentkező és ható problémáikat, arra utalva, hogy hiába bírálják szinte minden értekezleten, hogy a körülmények lassan vál­toznak, illetve, hogy amit fejlesztenek és korszerű­nek mondanak, az gyak­ran nem jó, nem könnyíti és nem gyorsítja a mun­kát, mert akik csinálják, nem veszik figyelembe észrevételeiket. — A műszak csinálja a maga dolgát — teszi szó­vá Pataki Józsefné. — Tiltakoztunk ellene, hogy nem lesz jó és mégis az eredeti, rossz elképzelések szerint készült el a bele­ző, amely sem a bél­e, sem ránk nincs tekintet­tel... így aztán szoron­gunk, szitkozódunk egész nap . .. A jogos észrevételt iga­zolja, hogy a vállalat ve­zetői máris úgy intézked­tek, miszerint a jövőben csak azután kerülhet sor mindenfajta műszaki ki­vitelezésre, ha — a ma­­radiságokat kiszűrve — a hentesek, a húsfeldolgozó üzemek szakmunkásai ta­pasztalataikat közreadva, azzal egyetértenek. S bár a döntés helyes, hátulütő­je azonban, hogy­ mind­erről a munkások még nem sokat tudnak. Amit az átlag takar Sok a gond, a vita és bőven akad jogos panasz is, ám a vállalat gazda­sági eredményei jók, ha­sonlóképpen kedvező a dolgozók átlagkeresete is. — Ez igaz — vetik köz­be, de azt bizonygatják, hogy ez az­­átlag­ gyak­ran megtévesztő, jobban mondva: nyugtató a je­lentkező problémák elal­­tatására. — Az átlag nálunk is megjárja — vetik egybe a dolgokat —, sőt — te­szik hozzá —, morál, ke­reset és a vezetés mód­szere tekintetében talán kedvezőbb a helyzet, mint más vállalatoknál... — Persze, csak vállalati szinten, tehát általános­ságban ... Az igazgatónak ugyanis könnyebb néhány szakemberrel, egy párt­­titkárral és egy szakszer­vezeti vezetővel, esetleg testülettel közös nevezőre jutni, tehát demokratiku­san dönteni... Nekünk viszont több mint kétszáz különböző felfogású és modorú művezetővel, megannyi tisztségviselő­vel viaskodva, a külön­böző emberi problémákat dajkálva kell megvívni a csatát. Vagyis,­ ha m­­egyének véleményét, emberi gond­jait, problémáit nem ve­szik tekintetbe, vagy egyáltalán meg sem kér­dezik — már pedig ez nem ritka! —, annak hiá­ba mondják, hogy a má­sik műhelyben vagy vál­lalati szinten jobb a helyzet, illetve, hogy em­berségesebb és közvetle­nebb a viszony — nem vigasztalódik. Megérteni egymás szavát — Inkább az a baj — bonyolítja tovább a té­mát Kreisz Mátyás —, hogy nem mindig értjük egymás szavát és problé­máit ... — Arról van szó, hogy az üzemvezető, művezető mondja a magáét, vagyis arról beszél, ami őt nyomja. És másodlagos, vagy harmadlagos figyel­met kap az, amiről mi szólunk. Ismertetik a fel­adatokat, a gondokat, azt, hogy mit miért és hogyan kell tenni. Mi meg elso­roljuk, hogy rosszak a szerszámok, gyorsan tönk­remegy a munkaruha, baj van a különféle vállalati szolgáltatásokkal. Mire rendszerint az a válasz, hogy az ilyen és hasonló gondok megoldása túlnő a műhely falain, tehát a vállalatvezetés, vagy más gyárak dolgozói tehetnek róla. Igen. A gondok, a prob­lémák műhelyszinten másként és konkrétabb formában jelentkeznek, a válasz, különböző kérdések és problémák levezetése viszont gyakran magya­rázkodásba torkoll, felfelé utaló, másokra passzoló. Vagyis a szintek lépcső­jén egy fokkal lejjebb, ahol nagyon is hétköznapi formát öltenek az egyes embereket és a nagyobb közösséget érintő dolgok, gondok, nem egészen úgy él és éred az üzemi de­mokrácia, ahogyan hisz­­szük, ahogyan lenni kel­lene és lehetne is. Fekete Béla Pataki Józsefné brigádvezető Sük­­ Bertalan brigádvezető Kreisz Mátyás brigádvezető (Jentetics László felvételei) A Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének ülése Pénteken ülést tartott a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának elnöksé­ge. Kállai Gyula, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsának elnöke be­számolt a legfontosabb bel- és külpolitikai kér­désekről, majd összefog­lalót adott a népfront­kongresszus tapasztala­tairól. Előterjesztését az elnökség beható vita után elfogadta. Bugár Já­nosné főtitkárhelyettes javaslatai szerint az el­nökség megbízta a titkár­ságot, hogy a kongresszu­si bizottságokban elhang­zott viták alapján a meg­vitatott témák szövegét megjelentesse. Erdei Fe­renc főtitkár előterjesz­tésére az elnökség jóvá­hagyta a kongresszuson elfogadott országos társa­dalmi bizottságok műkö­dési elveit. Az országos elnökség jóváhagyóan tudomásul vette az országos titkár­ság munkaszervezetében végrehajtott módosításo­kat. (MTI) A törzsgárdabizottság döntött... Érdekes és hasznos kezdeményezés a Beloiannisz-gyárban ■­ A Beloiannisz Híradás­technikai Gyár gazdasági és társadalmi vezetése, a gyár egész kollektívá­ja megbecsüléssel tekint azon munkás- és alkal­mazotti állományú dol­gozókra, akik évtizedes, becsületes munkájukkal, a gyárhoz való hűségük­kel tevékeny részesei eddig elért eredményeink­nek, a vállalat és gyárt­mányaink jó hírnevének« — mondja ki a kollektív szerződés 1-es számú füg­geléke, amely a vállalati törzsgárda szabályzata. Március óta 52 ügy A törzsgárdatagok vi­tás ügyeinek rendezésére a Beloiannisz háromtagú bizottságot hozott létre, amelybe egy személyt a vezérigazgató, kettőt pe­dig a szakszervezet dele­gált. A bizottság március óta tevékenykedik, s mint várható volt, nem szűköl­ködtek a munkában. Régebben az elérhető három fokozat lényegileg ugyanazokat a jogokat biztosította. Most — az új kollektív szerződés szerint — a bronzfokozat — tíz év után — két nap j­utalomszabadsággal; az ezüst fokozat — tizenöt év­ után — 4 nap juta­lomszabadsággal; az arany fokozat — huszonöt év után — 6 nap jutalom­szabadsággal és 144 órára eső átlagkeresetnek meg­felelő pénzjutalommal jár. Nem közömbös tehát egy törzsgárda tagnak sem, hogy melyik fokozat el­érésére jogosult. A törzsgárda-bizottság az eltelt rövid idő alatt 52 vitás ügyet tárgyalt. Huszonnyolc esetben az érdekelt dolgozó javára döntött, 24 esetben eluta­sító határozat született. Az elfogadott kérelmek közül 14 az arany foko­zat elérését jelentette a dolgozónak. Mindössze ketten nem értettek egyet a bizottság döntésével, s a vezérigazgatóhoz for­dultak orvoslásért. laki csak 1946-ban tért vissza a hadifogságból, vagy egyéb komoly ok miatt maradt távol a gyártól. Sorolhatnánk azokat az eseteket, amelyek meg­ítélésénél a jogszabályo­kon, a papírformán kívül a fokozott méltányosság­nak, humánumnak is nagy szerep jutott. Például volt olyan kérelmező, akit 1950-ben azonnali hatállyal elbocsátották, majd két év múltán re­habilitáltak. Munkaviszo­nyát természetesen folya­matosnak ismerték el. Vagy egy másik példa: a kollektív szerződés ki­mondja, hogy a négy nap jutalomszabadságot 1968- ban csak az 1948—1951. évben belépettek kapják meg, mert ha az 1952—53- ban belépett dolgozóknak is az idén adná ki, ez je­lentős munkaidő-kiesést okozna. Nos, az, aki ez évben nyugdíjba megy, de csak a jövő évben járna szá­mára a 4 nap — tehát már nem élvezhetné a jutalomszabadságot — megkapja még ebben az évben. Gazdagodott a szak­­szervezeti munka A törzsgazda-bizottság felelősségteljes munkáját a következő is bizonyítja: a kollektív szerződés csak az 1938-tól 1943-ig belé­petteknek ismerte el az arany fokozatra való jo­gosultságát. Az szb és a törzsgarda-bizottság jogo­san tette szóvá: nem mél­tányos, hogy az a 42 dol­gozó, aki már 1938 előtt is itt dolgozott, hátrány­ba kerüljön, így a szak­­szervezeti bizottság a vál­­lalatvezetőséggel egyet­értésben, számunkra is biztosította a háromheti átlagkeresetnek megfele­lő jutalmat. A szakszervezeti munka gazdagításához a Beloian­­nisz-gyár törzsgárda-bi­­zottságának munkája minden bizonnyal hasz­nos gondolatokat ébreszt más vállalatoknál is. (bakos) ! Körültekintően, felelősséggel A legkritikusabb idő­szak a törzsgárdatagság megítélésében a háború alatti és az ezt követő év volt. Csak papírral iga­zolt munkaviszonyt fo­gadhattak el: azok fo­lyamatosságát igazolták, akik 1945. május—júniu­sig felvették a munkát a gyárban. Természetesen kivételt képezett, ha va­ Rendezték a kohászat és a MÉH árvitáját Élést tartott a M­EB A Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság pénteken ülést tartott, Dr. Dobro­­naki Gyula államtitkár, a KNEB elnöke az elmúlt hetekben véget ért több vizsgálatról és intézkedés­ről tájékoztatta a bizott­ságot. Eredménnyel járt például a KNEB közben­járása : megegyezés jött létre a Kohászati Alap­anyagellátó Vállalat és a MÉH Tröszt közötti árvi­ta ügyében, ami a kohá­szat részére oly fontos hulladékvas folyamatos anyagellátását veszélyez­tette. Sürgős intézkedése­ket követeltek azok a be­jelentések is,­­ amelyek a MASPED raktárában ural­kodó állapotokra és a ki­rakodási késedelem miatt fizetett nagy összegű ko­csiálláspénzekre hívták fel a figyelmet. 2100 négyzet­­méter raktárterületet biz­tosítanak a MASPED-nek A bizottság tudomásul vette a KNEB közérdekű bejelentések irodájához az év első négy hónapjá­ban érkezett bejelentések­ről szóló tájékoztatást is, majd elfogadta a második fél év vizsgálati munka­tervét. (MTI)NÉPSZAVA A Amire nincs türelmi idő gazdaságirányítási rendszerrel kapcsolatos, im­már hónapok óta bontakozó vállalati módsze­rek az igazságügyi szakembereket, s közülük is főleg az ügyészségeket élénken foglalkoztatják. Már hónapokkal ezelőtt számítottak a bejelentések nö­vekedésére, mivel az esetleges bűncselekményekből adódó veszteségek már az adott vállalatot terhelik. Sőt, a minisztériumok is jobban reagálnak az észlelt gazdálkodási hiányosságokra, a hibás gyártmá­nyokra, a pénzügyi szabálytalanságokra. Rövid időszakot összegezhettek eddig az ügyész­ségek, a tanulságokról azonban máris érdemes szól­ni. Mint megállapították, igen helyesen érvényesül a türelem, amellyel az igazságszolgáltatási szervek mintegy időt biztosítottak a különböző gazdasági in­tézményeknek, vállalatoknak az új mechanizmus »megtanulására«, a szükséges jogi ismeretek meg­szerzésére. A türelemre szükség is volt — sőt, van is. Hiszen a mechanizmussal kapcsolatos jogsza­bálygyűjtemény első kötete 900 oldalt tesz ki, s vár­ható már a második kötet is. A szükséges rendelke­zéseket pedig alaposan meg kell ismerni, a bünte­tőjog szempontjából is meg kell tanulni, hogy al­kalmazni tudják. E­bben a tekintetben tehát mérvadó az a törekvés, hogy a türelmi időszak kissé még »prolongá­lódjék«. Gyűjtöttek azonban más — káros je­lenségekre utaló — tapasztalatokat is az ügyészi szer­vek. A gazdaságpolitikai leckék mellett — s ezt több ízben hangsúlyozták már —, semmiképpen sem szabad »türelmi időt« adni azoknak is, akik súly­csonkításra, minőségrontásra, vagy a vásárlók megkárosítására használják a gazdaságirányítás változásában rejlő lehetőségeket. Márpedig az ilyen jelenségek igen sűrűn előfordultak az utóbbi hóna­pokban. Az ügyészségek leszűrhették azt a tapasz­talatot, hogy sem a kereskedelem, sem a vendég­látóipar, sem a különböző gazdasági szervek minő­ségellenőrzése nem mindig lép fel kellő eréllyel ezek ellen. Elnézőek — helytelenül — akkor is, amikor nyilvánvaló károkozásról, a lakosság be­csapásáról van szó. A­z ügyészségek a bejelentett visszásságokat vizs­gálva­ megállapíthatják, hogy az illetékes szakszervek erélyességén van mit javítani, változ­tatni. A gazdasági érdekek megóvása semmiképpen sem választható el a társadalmi érdekek, a lakosság érdekeinek védelmétől. Nagyobb erélyességet, a be­jelentési kötelezettség teljesítését várják minden kereskedelmi és egyéb erre kötelezett szervtől, ne­hogy az egyébként szükséges gazdasági ,tanulóidő az egyszerű emberek sorozatos megkárosítását is jelenthesse. V­­HL 120 évvel ezelőtt írták alá az első magyarországi kollektív szerződést A pesti nyomdászok bérmozgalmának eredmé­nyeként 1848 májusában, vagyis 120 évvel ezelőtt írták alá az első magyar­­országi kollektív szerző­dést. A bérmozgalom má­sik eredménye a nyomdá­szok segélyegyletének — 1848. június 1-i — meg­alakulása volt. E két ese­mény a magyarországi munkásmozgalom kezdeti szakaszában szinte törté­nelmi jelentőségűnek te­kinthető. (MTI) 1968. június 1

Next