Népszava, 1968. július (96. évfolyam, 153–178. szám)
1968-07-02 / 153. szám
Az év eleje óta kísérletképpen mintegy hetven vállalatnál dolgoznak heti — átlagosan — 44 órás munkarendben. A bányászokkal és az egészségre ártalmas munkakörökben dolgozókkal együtt tehát csaknem 400 ezren dolgoztak rövidített munkaidőben. Július 1-jétől kezdve, az év második felében pedig újabb vállalatok, gyárak, sőt egész iparágak dolgozói, több mint félmillióan, térnek át a rövidebb munkaidőre. Mit mutat a rövidebb munkaidő hathónapos mérlege és mit ajánlanak az év második felében kezdő százezreknek ? — Erről beszélgettünk az úttörők egy kisebb csoportjával a szerkesztőség kerekasztalánál. Az ankét részvevői voltak: Márkus Miklós, a Beton- és Vasbetonipari Művek vezérigazgató-helyettese és Incze Gábor, a szakszervezeti tanács titkára, Kovács Lajos, a Magyar Posztógyár igazgatója és Kádár József, a munkaügyi osztály vezetője, Kaiser István, a Villamosszigetelő és Műanyaggyár munkaügyi osztályának vezetője és Patkó János, a szakszervezeti tanács titkára, Fiala Kornél, a Medicor Művek munkaügyi osztályának vezetője és Király László, a Növényolaj- és Mosószergyártó Országos Vállalat kőbányai gyárának munkaügyi előadója, egyébb okokkal kapcsolatos megbetegedés is.. — A termelést, a termelékenységet és a kereseteket illetően ma is hasonló jókról számolhatunk be — szól a Magyar Posztógyár igazgatója, szintén arra utalva, hogy míg vállalati méretekben nőtt vagy stagnál, addig a rövidebb munkaidőben dolgozó üzemekben 25—30 százalékkal csökkent a balesetek és a megbetegedések száma. Az előző év azonos időszakához mérten, az elmúlt félévben mintegy 17 százalékkal nőtt a termelés értéke, 23 százalékkal javult a termelékenység mutatója és a bázishoz képest magasabb a munkások keresete, jövedelme is — példázzák a Villamosszigetelő és Műanyaggyár vezetői, ahol az előbbiekhez hasonlóan, ugyancsak lényegesen kevesebb a balesetek és megbetegedések száma s a korábbival szemben csaknem teljes egészében megszűnt a háromnapos kiiratkozás.• Véleményünk szerint is a nagyobb regenerálódási lehetőséggel, a pihentséggel hozható összefüggésbe — mondja Fiala Kornél —, hogy a termelés és a termelékenység növekedett és nálunk is 10,6 százalékkal csökken Valamennyien tényekkel igazolják, hogy a rövidebb munkaidőben dolgozó vállalatoknál, egységeknél megszűnt, illetve a bázishoz képest lényegesen csökkent a túlórák száma, nem egy helyen pedig a rövidebb munkaidő feltételéül szabták meg a jobb munkaszervezésen alapuló 44 órás munkahét tartását. Vagyis a munkaidőcsökkentés alapvető feltételei: a termelés és a keresetek szintje tartásával, illetve emelésével egyidejűleg kellő figyelmet kap a munka- és életkörülmények javítása, amelyet a balesetek és megbetegedések számának a csökkenése mellett a vállalati és és szakszervezeti szervek gondoskodása révén kiegészít a megnövekedett szabadidő kulturált eltöltése, kihasználása is. — A kollektív szerződésben azt jeleztük — utal az ígéretekre Incze Gábor —, hogy majd Tatán hétvégi víkendre alkalmas házikókat építünk... A körülmények úgy hozták, hogy 54 személy befogadására alkalmas 18 házikó már felépült és a Rómaiparton is meglesz a vikendház, ahol szombaton és vasárnap sokan pihenhetnek ... — Nálunk — veti közbe lek a balesetek és több mint 32 százalékkal kevesebb a sérülések miatt kiesett munkanapok száma. Patkó János szb-titkár : sokan vannak, akik lakásgondokkal küszködnek, s ezért a vállalat több mint 100 000 forintot ajánlott fel a fészekrakók segítségére, 200 000 forintra tehető a segélyezési alap és tetemes, a tavalyinál magasabb a sport-, az étkeztetési és üdültetési hozzájárulás is. — Mi — sorolják a posztógyáriak — a Balaton partján levő Sóstó melletti üdülőnk területén a hétvégi kirándulóinknak sátrakat állítunk fel, a szakszervezet és a KISZ szervezésében segítjük a sportolási, országjárási lehetőségeket is. — Közvélemény-kutatást végezve jöttünk rá mi is — mondja Fiala Kornél —, hogy ugrásszerűen megnőtt a hét végén kirándulni akarók száma, s ezért most keressük a módját, hogy miként segíthetjük hozzá az igénylőket úgynevezett házikók, horgásztanyák építéséhez, telkek vásárlásához, melynek ügyében már az OTP- nél is eljártunk. — Az előbbiek mellett — példázza a figyelmesség, a gondoskodás sokrétűségét Király László —, mi azzal is hozzájárultunk a megnövekedett szabadidő célszerű és kedvező kihasználásához, hogy felmértük a gyár dolgozóinak háromnegyed részét kitevő vidékiek érkezési és indulási idejét s mindenkinek kedvezően, a reggeli műszak kezdését háromnegyed 6-ra, a végzést háromnegyed 2-re helyeztük Így jelentős várakozási időt takarítottunk meg a gyár és a dolgozók javára, mert akik reggel 5-kor, vagy negyed 6-kor érkeznek, illetve akiknek délután 2-kor vagy negyed 3- kor indul a vonatjuk, nem kell egy, vagy’ másfél órát vesztegelniük a kezdés vagy a munka befejezése után. S hogy nőtt a termelés, a keresetek szintje és a vártnál kedvezőbben alakultak a munka- és életkörülmények, annak módját abban lelték — amit ajánlanak a nyomukba lépőknek is —, hogy a munkásokkal, az érintett dolgozókkal minden lépést, intézkedést aprólékosan és gondosan megbeszélve, célját, hatását előrevetítve tették és késedelem nélkül korrigálták, amit az élet nem igazolt. „Nemcsak arról van szó — állítják —, hogyha közösen megbeszélve alakítjuk ki a feladatokat, a legtöbbet ígérő módokat, akkor biztosabb a siker, hanem kinek-kinek a felelősségét, a gondok vállalását is így lehet egyértelműen megjelölni, közügygyé tenni .“ „Ugyanakkor — sorolják a példákat — a beszélgetések, eszmecserék módot adnak, hogy a műhelyek emberei jelezzenek, közreadhassák tapasztalataikat, kívánságaikat, amelyeknek figyelembevételétől, intézésétől nagymértékben függ egyegy intézkedés kimenetele, de arra is jók a diskurzusok, hogy ápoljuk és tápláljuk a munkások lelkesedését, illetve eloszlassuk a zavaró körülményeket, vélt sérelmeket.” — Még máig is sokakat nyugtalanít — hívja fel a figyelmet a Medicor Művek képviselője —, hogy bár nyertek 26 napot, de egy-két nappal csökkent a munkában eltöltött évek után szerzett szabadság. Türelemmel, megértéssel kell viseltetni az ilyen és hasonló kérdésekkel, aggályokkal és az emberek megértik, hogy a rövidebb munkaidővel kapcsolatos a csökkenés, hiszen a szabad szombatok után nem jár szabadság. — Nálunk — utal egy másik zavaró körülményre Kaiser István — az is nyugtalanságnak forrása, hogy az alapbérek megemelése helyett időről időre pótlékoljuk a kereseteket és vannak, akik úg érzik, hogy be vannak csapva. Különösen a szabadság idejére járó átlagkereset számítása esetén adódik ilyen vita, s bár senkit nem ér károsodás, a bizonyítás, a magyarázat nem mindig nyugtatja meg az érintetteket. Következésképpen az a jó módszer, ha a törvényes rendelkezéseknek megfelelő módon 9,1 százalékkal megemelik az alapbéreket. A rénteli analaufecien dolgozó válalatok féléves tapasztalataitól Csak a munkások tevékeny közreműködésével biztosítható a siker Ankét a Népszava szerkesztőségében szalad idő jobb felhasználásáért Mii a termelés, ki a bér, kevesebb a baleset paraméterek minden tekintetben jók ... A rövidebb munka és a megnövekedett szabad időhöz való ragaszkodás emberi szálai már gyökeret eresztettek... soha nem volt még olyan vállalati, munkahelyi téma, amely annyi ember érdeklődését és tenni akarását váltotta volna fel, mint a 44 órás munkahét bevezetése, megtartása ... Olyan energia forrásává lett, amilyenről korábban csak kizárólag beruházások eszközlése révén gondolhattak...“ A jelzőkben is gazdag summázat a munkaidőcsökkentés igazi közüggyé válását, a ,,start” sikerét demonstrálja, amely a gazdaságirányítás új rendszeréhez fűzött reményeknek megfelelően, élénkséget vitt a vállalatok gazdasági tevékenységébe. Forrása, módja lett a munka- és életkörülmények további javításának, jó példát, vonzó programot kínál a munkaidőcsökkentést július 1-jével kezdő vállalatok, gyárak dolgozóinak. — A termelés, a termelékenység és a keresetek növekedésével egyidejűleg lényegesen javultak a munkakörülmények, csökkent a balesetek és a megbetegedések száma is — újságolják a Beton- és Vasbetonipari Művek képviselői, a példák sokaságával bizonyítva örömüket. Az érintett üzemekben a múlt év azonos időszakához viszonyítva, mintegy 35 százalékkal kevesebb baleset fordult elő és az influenzajárvány hatását leszámítva, ritkább as A Magyar Népköztársaság kormánya őszintén törekszik nemzetközi kapcsolataink kiszélesítésére, intézményeink is mind nagyobb körben keresik a többoldalú tapasztalatcserék lehetőségét. Természetes, hogy a kapcsolatok gazdagításának egyik alapfeltétele, hogy velünk szemben az illető országok, illetve ezeknek az országoknak az intézményei milyen magatartást tanúsítanak. Egy üveg kölni te képes rontani a kapcsolatokat, ha amögött egyértelműen felfedezhető az ország lebecsülése. Melyik az a folyó? A Deutsche Welle rádióállomásról van szó, amely az NSZK külügyminisztériumának és tájékoztatási hivatalának hivatalos adója. Magyarországnak sugárzott műsora napi egy óra, anyagát részben fordítják a magyar osztály munkatársai, részben saját maguk állítják össze. Az osztály egyik vezető műsorszáma a „kedves mindnyájunknak” szóló vasárnapi levél, amelyet Benedek Imre fedőnéven György Ervin szerkeszt. A Magyar Népköztársasággal szemben lojálisnak sem mondható szerző néhány éve a felelősségre vonás elől szökött meg, miután köztörvényes bűncselekményt követett el. Nem nehéz felismerni a műsorpolitikában a német érdekek nyilvánvaló szolgálata mellett azt a törekvést, hogy ez az állomás — saját kifejezésükkel élve — a beindult „liberalizálódás’ szószólója legyen. Kedvelt kifejezése ez ma az egész nyugati világnak. Hogy szándékában mit takar, szükségtelen a magyarázatra. És itt van a kölnivíz. A Deutsche Welle egyik legutóbbi magyar rejtvénypályázatán azok is egy üveg kölnit nyerhettek, akiket a sorsolás kihagyott a nagyobb nyereményekből. Nem akarok minden nyugatnémet kölnisüvegben egy hírszerzőt láttatni, de azt hiszem, enyhén szólva csodálkozni kell azon, menynyire becsüli Magyarország lakóinak szellemi képességét a műsorszerkesztő, következésképpen az is nehezen érthető, hogy valaki sértésszámba menően primitív kérdésekre hajlandó válaszolni csak azért, hogy egy üveg kölnit kapjon. Minden kommentár nélkül írom ide a „rövidtávú rejtvényolimpia” néhány kérdését. „Melyik az a nyugatnémet légitársaság, amelyiknek ez NSZK-ból közvetlen légijárata iár* Budapesttel? — Melyik az a valódi kölnivíz, amelynek jelölése négyjegyű szám? — Melyik az a folyó, amely a Fekete-erdőből ered, a Fekete-tengerbe ömlik, és keresztülfolyik Magyarországon? — Melyik Köln építészeti csodája?“ A BBC pályázatai A kulcstartó az angol BBC ajándéka. A rádió állandó magyar levelezői ezt kapják, vagy Nicki Grant — az 1956-os diszszidens Ember Miklós — dedikált fényképét. Tény, hogy a BBC magyar osztályának műsorpolitikája, tevékenysége kifinomultabbá vált az utóbbi időben, mert lecserélték a régi jobboldali emigráns ■ politikusok egy részét A „mézesmadzag” azonban a szöveges adást szolgálja, s miután a hírszolgálat a látszólagos objektivitás mellett az angol ■ kormány politikáját tükrözi, a kommentárok gyakorlatilag reakciós álláspontot foglalnak el például olyan kérdésekben, mint a vietnami háború, az USA „béketörekvései” a párizsi tárgyalásokon. Ezt a látszólagosan mérsékelt magatartást ie feladja a BBC magyar adása, amikor a szocialista országokkal kapcsolatos híreket ismerteti. Megragad minden alkalmat, hogy a kommunista pártokat szembeállítsa egymással, a kommunista pártok irreális gazdaságpolitikájáról, hozzá nem értő vezetéséről beszél, s eltúlozza gondjainkat. A BBC magyar műsora elsősorban az értelmiségieket és ezen belül az egyetemi hallgatókat próbálja megnyerni. Ezt a ■ célt szolgálják az érvenikénti pályázatok, amelyek egyértelműen a hazánk ■ ellen folytatott fellazítási politika szerves részei. Nem a témájuk, hanem a szándékuk miatt. A pályázatok meghir■ detőinek — a BBC tulaj-donképpen csak a terv végrehajtója, amelyet a British Council s az East ■ Europe Comittee dolgozott ki, és a költségeket is fedezte — célja az volt, hogy minél több magyar fiatalt vonjanak be a ‘ hallgatók táborába, s hogy’ a pályázatot felhasználhassák a magyar egyetemisták közötti kutató és tanulmányozó ■ munka céljára. Ezt segí tette, hogy a fiatalok magukról is írtak, ez több■ nyíró résziért*« önéletrajzot jelentett, amelyek ■ alapján a későbbiek során mint a jövő magyar * gazdasági szakembereit * tarthatják számon őket. Dr. Fessel Institut Ha az embert kérdezik, általában válaszol is. Nem árt azért néha megnézni a kérdezőt és a kérdéseket. Ismét a Szabad Európa Rádióról van szó, s arról a nyilvánvaló szerrepről, amelyet az amerikai hírszerzéshez fűződő kapcsolata révén betölt Saját magukról készített kiadványukban (The Radio Free Europe Story) írják a következőt: „A SZER nem tart közvetlen kapcsolatot a hallgatósággal, a hallgatókutatás programját azonban kidolgozták.” Hogyan dolgozták ki, ez kiderül abból az alappos kérdőívből, amely egy bécsi közvéleménykutató intézet címét viseli (Dr. Fessel Institut für Marktforschung), s amely záradékában a következő utasítást viseli a kikérdezést végző számára: „Írja le azt a közvetlen csoportot, amelyben a kikérdezett volt, amikor megszólította — hányan voltak, életkoruk, nemük, feltehető társadalmi osztályuk; benyomását a csoport tagjai közötti viszonyról — jó barátok, ismerősök, igen felületes ismerősök, nem ismerték egymást, éppen csak együtt álldogáltak, hogyan reagáltak a többiek az ön közeledtére — riadtan menekültek, diszkréten visszavonultak, lassan elöl dologtak, ott maradtak és érdeklődve hallgattak, ott maradtak és részt vettek a beszélgetésben stb.” Pont vagy kérdőjel? A kérdőív természetesen nemcsak a rádióra (SZER) vonatkozó kérdéseket tartalmaz. Az „intézet” kíváncsi arra, hogy a Nyugatra utazó magyaroknak mi a véleményük a fiatalok világnézetéről, az egyes hazai kormányintézkedésekről, a kommunista és munkáspártok közötti nézeteltérésről, s véleményt kér például arról a mondatról: „Az embernek együtt kell működnie azzal a kormányzattal, amely alatt él” A mondat végén nincs pont, de lehet, hogy a kérdőjelet hagyták le róla. 14-es pont alatt a következőkre kíváncsi a „rádiós közvélemény-kutatás”: „Az itt felsorolt tulajdonságok közül melyik az a kettő, amelyik legártalmasabb, ha az ember az életben és munkájában sikert akar elérni Magyarországon? ” — Tisztességtelenség, képtelenség az adott körülményekhez való alkalmazkodásra, elégtelen szaktudás, rendszeres templomba járás, lustaság, gátlástalan véleménynyilvánítás.” És végül egy egyenes és igazi rádiós kérdés a 23. pontban: „Kérem, részletezze, milyenfajta adásokkal hatna a Szabad Európa Rádió leginkább a következő csoportokra: parasztság, munkásság, fiatalok, egyetemi hallgatók, értelmiségiek, párthivatalnokok, vezető állást betöltő emberek? Kérem, válaszoljon a lehető legrészletesebben.” A többi kérdés sem jobb szándékú. A forma nem tagadja meg a tartalmat, amelyet hordoz. Diósdi László A FELLAZÍTÁS fegyvertárából Kulcstartó és kölnivíz Központi segítségre is szükség van a szükségességére, hogy akinek ügyes-bajos dolga, hivatalos elintéznivalója akad, azt a szünnapokon nyugodtan, munkaidő, tehát keresetkiesés nélkül intézhesse el. Különösen kifogásolták, hogy például a Gázművek a magasabb kalóriájú gázra való átállással kapcsolatos szerelési munkálatai közben nincs tekintettel a megváltozott, illetve változó körülményekre. Kérték azt is, hogy a tanácsok, az OTP és más állami, hivatali szervek módosítsák a fogadóórák idejét, illetve napközben, a délutáni órákban, szombaton is tartsanak nyitva. „A paraméterek jók, a siker biztató” — mondották, de nem hagyták figyelmen kívül, hogy január 1-vel azoknál a vállatoknál vezették be a rövidebb munkaidőt, amelyek a legjobb adottságokkal rendelkeztek, jó gazdasági eredményeik alapján éveken át élüzem szintet értek el, magas kitüntetésekben részesültek. Vagyis az év második felében sorra kerülő vállalatok dolgozóit a munkaidő-csökkentés nehezebb feladatok elé állítja, melynek ellátásához, gondjaik megoldásához a helyi összefogás, a kísérletezők tapasztalatainak átvétele mellett fokozott figyelmet, érdemibb segítséget várnak a felsőbb szervektől is. Fekete Béla „A gond, amely most már újabb százezreket érint, továbbra is megoldatlan'’ — utaltak a különböző állami, hivatali szervek és szolgáltató vállalatok, intézmények munkarendje, fogadása módja megváltoztatásának Nemzetközi szakszervezeti szeminárium A Szakszervezeti Világszövetség és a Szaktanács elnökségének szervezésében július 1-én megkezdődött a francia nyelvterületű afrikai országok szakszervezeti vezetőinek egyhónapos szemináriuma. A szemináriumot a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöksége nevében Földvári Aladár, a Szaktanács alelnöke nyitotta meg. A Szakszervezeti Világszövetség nevében Forgács Pál, az SZVSZ Főtanácsának tagja, a Vegyipari, a Petróleumipari és Rokonszakmából Dolgozók Szakszervezete Nemzetközi Szövetségének főtitkára üdvözölte a résztvevőket. A résztvevők Csád, Dahomey, Guinea, Malgas Köztársaság, Mauritánia, Mauritius sziget, Marokkó, Szenegál és Togó szakszervezeteit képviselik. A nemzetközi szakszervezeti mozgalom általános és aktuális kérdései mellett megismerkednek a magyar szakszervezetek sokoldalú tevékenységével, népünk élet- és munkakörülményeivel, a szocializmus építésének gyakorlatával. A résztvevők tájékoztatják egymást az afrikai mozgalom időszerű problémáiról. NÉPSZAVA