Népszava, 1968. augusztus (96. évfolyam, 179–204. szám)
1968-08-04 / 182. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 96. ÉVFOLYAM, 182. SZÁM ÁRA 1,20 FORINT 1968. AUGUSZTUS 4. VASÁRNAP A szolidaritás ereje írta: Blaha Béla, a Szaktanács elnöke A Z ELMÚLT ÉVEK során a szabadságáért, függetlenségéért hősi küzdelmet folytató vietnami népet nem csupán megismertük és megszerettük, hanem a vietnami emberek személyes ismerőseinkké, jó barátainkká váltak. Amikor manapság Vietnamról beszélünk vagy írunk, ezt nem kívülállókként tesszük, s együttérzésünk nem csupán a rokonszenv jele, de testvéri érzéseink kifejezője, hiszen a távoli ország népének ügye a mi ügyünk, harcuk a mi harcunk, és sikereik a mi sikereink is. Amikor Vietnamról van szó, akkor nem egy kis színes folt jut eszünkbe a térképről. Beszédes emberarcok villannak emlékezetünkbe. Olyan emberek arca, akik naponta tetteikkel bizonyítják be, hogy minden áldozatra készek hazájuk szabadságának kivívásáért Északon a Vietnami Demokratikus Köztársaság népe fölé gyakran von fekete árnyékot az amerikai óriás bombázók tömege. Gyakran hullanak e bombák sűrűn lakott területekre, falvakra, kórházakra, iskolákra, elpusztítva egy szorgalmas nép kezének munkáját. De a bombáktól feltépett földön újra épül az élet. Mert a négyezer esztendős történelemmel rendelkező és évtizedes harcokban edzett nép élni akar, és naponta úrrá lesz a pusztításon. Délen, ahol az amerikai imperialisták és kiszolgálóik hatalma egyre jobban ingadozik, s az egymást követő bábkormányok válságból válságba bukdácsolnak, egyre nagyobb bizalomra és tekintélyre tesz szert a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front. A haladó erők egyre elszántabban sorakoznak fel az egész országban a DNFF mögé, s ezzel az elszántsággal vívja harcát a dél-vietnami nép egészen addig, míg nem dönthet sorsa, jövője felől saját maga. Erre pedig csak akkor lesz lehetőség, ha az amerikai imperialisták expedíciós hadserege elhagyja Vietnam földjét. AZ IMPERIALISTA AGRESSZIÓ ELLEN harcoló vietnami embereket nem törték meg a háború szenvedései. Egy pillanatig sem adták fel a reményt. Egy pillanatra sem adták fel a harcot. A többi között ennek köszönhető, hogy a haladó közvéleményben, a világbékeszerető emberiségében olthatatlan rokonszenv ébredt a vietnami emberek, a vietnami nép iránt. Az imperialista barbárságot Nyugaton és Keleten egyre többen és egyre hangosabb szóval ítélik el. Egyre többen követelik az előrehaladást a párizsi tárgyalóasztal mellett ülőktől. A tárgyalásokra a VDK delegációja reális követeléseket tartalmazó programmal érkezett. Olyan programmal, amelynek első követelése a VDK bombázásának és az ellene irányuló más harci cselekmények azonnali és feltétel nélküli beszüntetése. Az előrehaladást egyedül a taktikázó amerikai magatartás akadályozza, amely már a tárgyalások színhelyének kiválasztása során kialakult huzavonában is megmutatkozott. Pedig az amerikai delegációnak is tudomásul kell vennie, hogy az előkészítő tárgyalások sikerének, tehát annak, hogy ezeket követhessék a lényegi béketárgyalások, előfeltétele a VDK követelésének teljesítése. A békeszerető emberiség őszinte aggodalommal kíséri ezeket a megbeszéléseket és elítéli az amerikai magatartást, amely akadályozza a kibontakozást Egyben tiltakozik is az embertelen háborút meghosszabbító taktikázás ellen. A vietnami népnek felbecsülhetetlen segítséget jelent a haladó erők, elsősorban a szocialista országok szolidaritása. Az elmúlt hetekben az eddigieket felülmúló, széles körű szolidaritási mozgalom bontakozott ki hazánkban. A vietnami szolidaritási hónap keretében a Szakszervezetek Országos Tanácsának meghívására két szakszervezeti delegáció érkezett Magyarországra Egy a VDK-ból, egy pedig Dél-Vietnamból. A küldöttségek vezetői és tagjai nagygyűléseken és baráti beszélgetéseken többször is elmondották, milyen nagy segítséget jelent számukra a magyar nép szolidaritása, milyen fontosak azok a küldemények, amelyek a magyar szakszervezetek közvetítésével érkeznek Vietnamba. Arról is beszámoltak, hogy az anyagi segítségen túl nagy erőt jelent a szolidaritás politikai vonatkozása. A vietnami embereknek akár fegyverrel a kézben, akár pedig a különböző munkahelyeken is tegyenek eleget feladataiknak hátországot jelent a szocialista országok közösségének együttérzése. Hátországot jelent abban az értelemben, hogy számíthatnak az innen érkező segítségre, és hátországot úgy is, hogy mindenkor számíthatnak a barbár agresszió elleni tiltakozásra is. SZEMÉLYESEN IS KÖSZÖNETET MONDTAK a delegációk azért az anyagi segítségért, amely a magyar szakszervezetek tagjainak közvetlen ajándéka, s a 10 147—43-as csekkszámlán gyűlt öszsze. Növeli ennek a mintegy harmincmillió forintnak az értékét, hogy sok nyugdíjas 20—30 forintos küldeménye is közte van, bizonyítva azt, hogy valóban egész népünk átérzi a testvéri vietnami nép harcának jelentőségét, s részt kíván vállalni — ki-ki a maga lehetőségei szerint — ebből a jelentős küzdelemből. A vietnami szolidaritási hónap eseményei bebizonyították hogy a magyar szakszervezetek tagjai valóban ott állnak harcoló vietnami testvéreik mellett, s együttérző szolidaritásukért csak elismerés illeti őket. Ezeket az elismerő szavakat szeretném most tolmácsolni a vietnami nép, vendégeink a Szaktanács és a magam nevében. Befejeződtek a bolgár, a csehszlovák, a lengyel, a magyar, az NDK és a szovjet kommunista és munkáspártok vezetőinek pozsonyi tanácskozásai • Szombat délelőtt pontban 10 órakor megkezdődtek a hat testvérpárt vezetőinek pozsonyi tárgyalásai. A tárgyalóasztal egyik oldalán a magyar, szovjet és NDK, másik oldalán a bolgár, csehszlovák és lengyel pártküldöttség vezetői és tagjai foglaltak helyet. Szombat este befejeződgek a hat testvérpárt vezető képviselőinek tanácskozásai. A tárgyalások őszinte, elvtársi légkörben folytak. A részvevők egyhangúlag közös nyilatkozatot fogadtak el, amelyet a pozsonyi óvárosháza tükörtermében magyar idő szerint 20 órakor írtak alá. vu felirat fut A magyar nyelvű szöveg így hangzik: „A szovjet hősöknek — az MSZMP küldöttsé Koszorúzás a szovjet hősök pozsonyi emlékművénél A pozsonyi tárgyalásokon részt vevő csehszlovák, bolgár, lengyel, magyar, NDK és szovjet pártküldöttségek a szombat délelőtti tanácskozások befejeztével koszorút helyezett el ,a Szlovákia felszabadításáért vívott harcokban elesett szovjet hősök slavin-hegyi emlékművén. A koszorúzáson részt vett küldöttségek élén Alexander Dubcek, a CSKP KB első titkára; Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára; Wladyslaw Gomulka, a LEMP KB első titkára; Kádár János, az MSZMP KB első titkára; Walter Ulbricht, az NSZEP KB első titkára és Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára haladt. Az emlékművön a küldöttségek egy közös koszorút helyeztek el, melynek hat vörös szalagján cseh, bolgár, lengyel, magyar, német és orosz nyelv Hat testvérpárt pozsonyi találkozóján a tárgyalóasztal bal oldalán, fentről lefelé, a magyar, a szovjet és az NDK, a másikon a bolgár, a csehszlovák és a lengyel pártküldöttség (MTI Fotó : Külföldi Képszolgálat) Kiküldött munkatársunk bécsi telefon jelentése Elindult az SZVSZ nemzetközi béke és barátság hajója Bécsből Hazánkban három napig tartózkodnak a szakszervezeti vendégek A bécsi randevú kitűnően sikerült. Az Osztrák Szakszervezeti Egységfrakció vezetői mindent megtettek azért, hogy a start jól sikerüljön. Bolgár, csehszlovák, francia, lengyel, magyar, NDK, NSZK, osztrák, olasz és szovjet szakszervezeti emberek találkoztak, barátkoztak. Bécsben szombat este megkezdődött a szakszervezeti vezetők, munkások, értelmiségiek 14 napos, tíznyelvű párbeszéde. Éjfél után már mindenki a „Szocialista Forradalom” elnevezésű hajón volt: csaknem két héten át a szakszervezetek képviselőinek úszó otthona lesz. — Az SZVSZ kezdeményezésére 1967-ben a Fritz Heckert óceánjárón rendeztek ilyen nemzetközi kirándulást — mondja Szili Imre, a Szaktanács Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóságának helyettes vezetője. — Akkor a többi között Rigába és Leningrádba látogattak el a részvevők, a találkozó kitűnően sikerült. Tavaly decemberben Genfben a magyar szakszervezeteket bízták meg a dunai hajóút lebonyolításával, amely a „Biztonság, barátság és béke az európai népek között” jelszóval indul útnak. Az SZVSZ ezzel a hajóúttal is a testvéri találkozások egyik formáját valósítja meg. Célja, hogy elősegítse az együttműködést. A hajóút legfőbb feladata, hogy demonstrálja: Európa népei békében akarnak élni. Az út során az első állomás vasárnap délelőtt Bratislava lesz, ahol a csehszlovák szakszervezetek képviselői ünnepélyesen fogadják a vendégeket, s városnézésre, baráti találkozókra is sor kerül. Kedden Belgrádba várják a SZOT-hajót, a következő állomások Giurgiu, majd Konstanca, Mamaia. A román vendéglátás után a bulgáriai Rusze, visszaútban Novi Szád, majd augusztus 14-én Budapest a hajó állomása. A hajón természetesen útközben mód nyílik eszmecserékre, s arra is lehet számítani, hogy megállapodások születnek szociálturisztikai kérdésekben. A vendégek között ugyanis több szociálturisztikával foglalkozó vezető van, s a magyar szakszervezeti mozgalom — az SZDSZ-szel egyetértésben —, a kölcsönös utazások bővítésén fáradozik. (moldován) Elindul a Szocialista Forradalom elnevezésű békehajó (Gonda György felvétele) A bázisbérszínvonalról 2. old. Miért nem voltak őszinték a cukrászok? 2. old. Az idegbetegségek háttere 3. old. A fellazítás fegyvertárából 3. old. Az üzemi lakásépítkezésekről 4. old. Novellák, tárcák 8—9. old. Tudomány, technika 12. old. Családi kör 13. old. Humor, karikatúra, rejtvény 14. óid. Kiküldött munkatársunk telefonjelentése a VIT-ról Veterán forradalmárok, bolgár rózsák, amerikai katonák Vietnamból Politikai szempontból két kiemelkedő eseménye volt szombaton a szófiai VIT-nek. Indításában — ami az időt illeti — régi az egyik, friss a másik. Régi, mert lassan negyedszázada lesz annak, hogy Militon Kantarija, a Vörös Hadsereg katonája kitűzte a győzelem lobogóját a Reichstag tetejére — és friss, mert Bill Jones amerikai katona nemrégiben hagyta ott az amerikaiak Vietnamban harcoló hadseregét. A szófiai egyetemen ugyanis, a Világifjúsági Találkozó alkalmából szombaton a világ legkülönbözőbb országaiból veterán forradalmárok jöttek össze, néhány teremmel arrébb pedig azok az amerikai katonák tartottak „élménybeszámolót”, akik az elmúlt hónapokban otthagyták az Egyesült Államok Vietnamban harcoló egységeit . Mind a két esemény rendkívül érdekes, megrázó volt. A veterán forradalmárok harcaikról, küzdelmeikről beszéltek, egyetlen pillanatra sem feledkezve meg e küzdelem mélységes humanitásáról, annak céljáról. A zömmel Svédországban élő, volt amerikai katonák is tulajdonképpen harcról és küzdelemről beszéltek, de ez lényegében egészen más volt, az ő számukra a harc befejezése, a fegyverletétel, a hadseregből való kiválás jelent hitvallást, emberséget és meggyőződést. Hadd álljon itt e két találkozó és sajtókonferencia egy-egy kiemelkedő alakjának nyilatkozata. Militon Kantarija a következőket mondotta a Népszava munkatársának a szófiai utazás alkalmából: — Rendkívül nagy öröm (Folytatás az 5. oldalon) Pesti gyár avatása Dorogon Egy megszüntetett bányaüzem helyén, több mint 3000 négyzetméteres gyártó területtel rendelkező, teljesen új gyárat létesített Dorogon a budapesti Fémmunkás Vállalat. Az üzemet szombat délelőtt ünnepélyes külsőségeik között adta át rendeltetésének Gulyás György vezérigazgató. Az új üzem már a jövő esztendőben 35 millió forint értékben termel, elsősorban házgyárak részére, valamint a házgyárak által elkészített lakásokhoz szükséges lakatostermékeket. Kooperációs munkát végeznek a vállalat fővárosi üzemei részére is. Itt készítik majd a munkás öltözőszekrényeket, fürdőhengereket és egyéb szerelvényeket. A dorogi üzem megindulásával jelentős termelőterület szabadul fel a Fémmunkás zuglói üzemében. * Az új dorogi gyár 200 helybeli lakosnak biztosít munkalehetőséget, a munkáslétszám mintegy 40 százaléka nő. A dolgozók munkájukat háromhónapos tanfolyamon a fővárosban sajátították el (vándor)