Népszava, 1968. augusztus (96. évfolyam, 179–204. szám)

1968-08-04 / 182. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 96. ÉVFOLYAM, 182. SZÁM ÁRA 1,20 FORINT 1968. AUGUSZTUS 4. VASÁRNAP A szolidaritás ereje­­ írta: Blaha Béla, a Szaktanács elnöke A­ Z ELMÚLT ÉVEK során a szabadságáért, füg­getlenségéért hősi küzdelmet folytató vietnami népet nem csupán megismertük és megszeret­tük, hanem a vietnami emberek személyes isme­rőseinkké, jó barátainkká váltak. Amikor manap­ság Vietnamról beszélünk vagy írunk, ezt nem kí­vülállókként tesszük, s együttérzésünk nem csupán a rokonszenv jele, de testvéri érzéseink kifejezője, hiszen a távoli ország népének ügye a mi ügyünk, harcuk a mi harcunk, és sikereik a mi sikereink is. Amikor Vietnamról van szó, akkor nem egy kis színes folt jut eszünkbe a térképről. Beszédes em­berarcok villannak emlékezetünkbe. Olyan embe­rek arca, akik naponta tetteikkel bizonyítják be, hogy minden áldozatra készek hazájuk szabadságá­nak kivívásáért Északon a Vietnami Demokratikus Köztársaság népe fölé gyakran von fekete árnyé­kot az amerikai óriás bombázók tömege. Gyakran hullanak e bombák sűrűn lakott területekre, fal­vakra, kórházakra, iskolákra, elpusztítva egy szor­galmas nép kezének munkáját. De a bombáktól fel­tépett földön újra épül az élet. Mert a négyezer esz­tendős történelemmel rendelkező és évtizedes har­cokban edzett nép élni akar, és naponta úrrá lesz a pusztításon. Délen, ahol az amerikai imperialisták és kiszol­gálóik hatalma egyre jobban ingadozik, s az egymást követő bábkormányok válságból válságba bukdá­csolnak, egyre nagyobb bizalomra és tekintélyre tesz szert a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front. A haladó erők egyre elszántabban sorakoznak fel az egész országban a DNFF mögé, s ezzel az el­szántsággal vívja harcát a dél-vietnami nép egé­szen addig, míg nem dönthet sorsa, jövője felől sa­ját maga. Erre pedig csak akkor lesz lehetőség, ha az amerikai imperialisták expedíciós hadserege el­hagyja Vietnam földjét. A­Z IMPERIALISTA AGRESSZIÓ ELLEN har­coló vietnami embereket nem törték meg a há­ború szenvedései. Egy pillanatig sem adták fel a reményt. Egy pillanatra sem adták fel a harcot. A többi között ennek köszönhető, hogy a haladó közvéleményben, a világ­­békeszerető emberiségé­ben olthatatlan rokonszenv ébredt a vietnami em­berek, a vietnami nép iránt. Az imperialista barbárságot Nyugaton és Ke­leten egyre többen és egyre hangosabb szóval ítélik el. Egyre többen követelik az előrehaladást a pá­rizsi tárgyalóasztal mellett ülőktől. A tárgyalásokra a VDK delegációja reális követeléseket tartalmazó programmal érkezett. Olyan programmal, amelynek első követelése a VDK bombázásának és az ellene irányuló más harci cselekmények azonnali és fel­tétel nélküli beszüntetése. Az előrehaladást egyedül a taktikázó amerikai magatartás akadályozza, amely már a tárgyalások színhelyének kiválasztása során kialakult huzavonában is megmutatkozott. Pedig az amerikai delegációnak is tudomásul kell vennie, hogy az előkészítő tárgyalások sikerének, tehát an­nak, hogy ezeket követhessék a lényegi béketárgya­lások, előfeltétele a VDK követelésének teljesítése. A békeszerető emberiség őszinte aggodalommal kíséri ezeket a megbeszéléseket és elítéli az ameri­kai magatartást, amely akadályozza a kibontako­zást Egyben tiltakozik is az embertelen háborút meghosszabbító taktikázás ellen. A vietnami nép­nek felbecsülhetetlen segítséget jelent a haladó erők, elsősorban a szocialista országok szolidaritása. Az elmúlt hetekben az eddigieket felülmúló, széles körű szolidaritási mozgalom bontakozott ki hazánkban. A vietnami szolidaritási hónap kereté­ben a Szakszervezetek Országos Tanácsának meghí­vására két szakszervezeti delegáció érkezett Ma­gyarországra Egy a VDK-ból, egy pedig Dél-Viet­­namból. A küldöttségek vezetői és tagjai nagygyű­léseken és baráti beszélgetéseken többször is el­mondották, milyen nagy segítséget jelent számukra a magyar nép szolidaritása, milyen fontosak azok a küldemények, amelyek a magyar szakszervezetek közvetítésével érkeznek Vietnamba. Arról is beszá­moltak, hogy az anyagi segítségen túl nagy erőt je­lent a szolidaritás politikai vonatkozása. A vietnami embereknek akár fegyverrel a kézben, akár pedig a különböző munkahelyeken is tegyenek eleget fel­adataiknak hátországot jelent a szocialista orszá­gok közösségének együttérzése. Hátországot jelent abban az értelemben, hogy számíthatnak az innen érkező segítségre, és hátországot úgy is, hogy min­denkor számíthatnak a barbár agresszió elleni til­takozásra is. S­ZEMÉLYESEN IS KÖSZÖNETET MONDTAK a delegációk azért az anyagi segítségért, amely a magyar szakszervezetek tagjainak közvetlen ajándéka, s a 10 147—43-as csekkszámlán gyűlt ösz­­sze. Növeli ennek a mintegy harmincmillió forint­nak az értékét, hogy sok nyugdíjas 20—30 forintos küldeménye is közte van, bizonyítva azt, hogy való­ban egész népünk átérzi a testvéri vietnami nép harcának jelentőségét, s részt kíván vállalni — ki-ki a maga lehetőségei szerint — ebből a jelentős küz­delemből. A vietnami szolidaritási hónap eseményei bebi­zonyították hogy a magyar szakszervezetek tagjai valóban ott állnak harcoló vietnami testvéreik mel­lett, s együttérző szolidaritásukért csak elismerés illeti őket. Ezeket az elismerő szavakat szeretném most tolmácsolni a vietnami nép, vendégeink a Szaktanács és a magam nevében. Befejeződtek a bolgár, a csehszlovák, a lengyel, a magyar, az NDK és a szovjet kommunista és munkáspártok vezetőinek pozsonyi tanácskozásai • Szombat délelőtt pont­ban 10 órakor megkez­dődtek a hat testvérpárt vezetőinek pozsonyi tár­gyalásai. A tárgyalóasz­tal egyik oldalán a ma­gyar, szovjet és NDK, másik oldalán a bolgár, csehszlovák és lengyel pártküldöttség vezetői és tagjai foglaltak helyet. Szombat este befejeződ­gek a hat testvérpárt ve­zető képviselőinek tanács­kozásai. A tárgyalások őszinte, elvtársi légkörben folytak. A részvevők egyhangúlag közös nyi­latkozatot fogadtak el, amelyet a pozsonyi óvá­rosháza tükörtermében magyar idő szerint 20 órakor írtak alá. vu felirat fut A magyar nyelvű szöveg így hang­zik: „A szovjet hősöknek — az MSZMP küldöttsé­ Koszorúzás a szovjet hősök pozsonyi emlékművénél A pozsonyi tárgyaláso­kon részt vevő csehszlo­vák, bolgár, lengyel, ma­gyar, NDK és szovjet pártküldöttségek a szom­bat délelőtti tanácskozá­sok befejeztével koszorút helyezett el ,a Szlovákia felszabadításáért vívott harcokban elesett szovjet hősök slavin-hegyi em­lékművén. A koszorúzáson részt vett küldöttségek élén Alexander Dubcek, a CSKP KB első titkára; Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára; Wladyslaw Gomulka, a LEMP KB el­ső titkára; Kádár János, az MSZMP KB első titká­ra; Walter Ulbricht, az NSZEP KB első titkára és Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára haladt. Az emlékművön a kül­döttségek egy közös ko­szorút helyeztek el, mely­nek hat vörös szalagján cseh, bolgár, lengyel, ma­gyar, német és orosz nyelv Hat testvérpárt pozsonyi találkozóján a tárgyalóasztal bal oldalán, fentről le­felé, a magyar, a szovjet és az NDK, a másikon a bolgár, a csehszlovák és a lengyel pártküldöttség (MTI Fotó : Külföldi Képszolgálat) Kiküldött munkatársunk bécsi tele­fon jelen­tése Elindult az SZVSZ nemzetközi béke és barátság hajója Bécsből Hazánkban három napig tartózkodnak a szakszervezeti vendégek A bécsi randevú kitű­nően sikerült. Az Osztrák Szakszervezeti Egység­frakció vezetői mindent megtettek azért, hogy a start jól sikerüljön. Bol­­gár, csehszlovák, francia, lengyel, magyar, NDK, NSZK, osztrák, olasz és szovjet szakszervezeti emberek találkoztak, ba­rátkoztak. Bécsben szombat este megkezdődött a szakszer­vezeti vezetők, munkások, értelmiségiek 14 napos, tíznyelvű párbeszéde. Éj­fél után már mindenki a „Szocialista Forradalom” elnevezésű hajón vo­lt: csaknem két héten át a szakszervezetek képvise­lőinek úszó otthona lesz. — Az SZVSZ kezde­ményezésére 1967-ben a Fritz Heckert óceánjárón rendeztek ilyen nemzet­közi kirándulást — mond­ja Szili Imre, a Szakta­nács Üdülési és Szanató­riumi Főigazgatóságának helyettes vezetője. — Ak­kor a többi között Rigá­ba és Leningrádba láto­gattak el a részvevők, a találkozó kitűnően sike­rült. Tavaly december­ben Genfben a magyar szakszervezeteket bízták meg a dunai hajóút lebo­nyolításával, amely a „Biztonság, barátság és béke az európai népek között” jelszóval indul útnak. Az SZVSZ ezzel a ha­­jóúttal is a testvéri ta­lálkozások egyik formá­ját valósítja meg. Célja, hogy elősegítse az együtt­működést. A hajóút legfőbb fel­adata, hogy demonstrálja: Európa népei békében akarnak élni. Az út során az első állomás vasárnap délelőtt Bratislava lesz, ahol a csehszlovák szak­­szervezetek képviselői ün­nepélyesen fogadják a vendégeket, s városnézés­re, baráti találkozókra is sor kerül. Kedden Belgrádba vár­ják a SZOT-hajót, a kö­vetkező állomások Giur­­giu, majd Konstanca, Ma­­maia. A román vendéglá­tás után a bulgáriai Ru­sze, visszaútban Novi Szád, majd augusztus 14-én Bu­dapest a hajó állomása. A hajón természetesen útközben mód nyílik esz­mecserékre, s arra is le­het számítani, hogy meg­állapodások születnek szociálturisztikai kérdé­sekben. A vendégek kö­zött ugyanis több szociál­­turisztikával foglalkozó vezető van, s a magyar szakszervezeti mozgalom — az SZDSZ-szel egyet­értésben —, a kölcsönös utazások bővítésén fára­dozik. (moldován) Elindul a Szocialista Forradalom elnevezésű békehajó (Gonda György felvétele) A bázis­bérszínvonalról 2. old. Miért nem voltak őszinték a cukrászok? 2. old. Az idegbetegségek háttere 3. old. A fellazítás fegyvertárából 3. old. Az üzemi lakásépítkezésekről 4. old. Novellák, tárcák 8—9. old. Tudomány, technika 12. old. Családi kör 13. old. Humor, karikatúra, rejtvény 14. óid. Kiküldött munkatársunk telefonjelentése a VIT-ról Veterán forradalmárok, bolgár rózsák, amerikai katonák Vietnamból Politikai szempontból két kiemelkedő eseménye volt szombaton a szófiai VIT-nek. Indításában — ami az időt illeti — régi az egyik, friss a másik. Régi, mert lassan negyed­­százada lesz annak, hogy Militon Kantarija, a­ Vö­rös Hadsereg katonája ki­tűzte a győzelem lobogó­ját a Reichstag tetejére — és friss, mert Bill Jo­nes amerikai katona nem­régiben hagyta ott az amerikaiak Vietnamban harcoló hadseregét. A szófiai egyetemen ugyanis, a Világifjúsági Találkozó alkalmából szombaton a világ legkü­lönbözőbb országaiból ve­terán forradalmárok jöt­tek össze, néhány terem­mel arrébb pedig azok az amerikai katonák tartot­tak „élménybeszámolót”, akik az elmúlt hónapok­ban otthagyták az Egye­sült Államok Vietnamban harcoló egységeit . Mind a két­ esemény rendkívül érdekes, megrá­zó volt. A veterán forra­dalmárok harcaikról, küz­delmeikről beszéltek, egyetlen pillanatra sem feledkezve meg e küzde­lem mélységes humanitá­sáról, annak céljáról. A zömmel Svédországban élő, volt amerikai katonák is tulajdonképpen harcról és küzdelemről beszéltek, de ez lényegében egészen más volt, az ő számukra a harc befejezése, a fegy­verletétel, a hadseregből való kiválás jelent hitval­lást, emberséget és meg­győződést. Hadd álljon itt e két ta­lálkozó és sajtókonferen­cia egy-egy kiemelkedő alakjának nyilatkozata. Militon Kantarija a kö­vetkezőket mondotta a Népszava munkatársának a szófiai utazás alkalmá­ból: — Rendkívül nagy öröm (Folytatás az 5. oldalon) Pesti gyár avatása Dorogon Egy megszüntetett bá­nyaüzem helyén, több mint 3000 négyzetméteres gyártó területtel rendel­kező, teljesen új gyárat létesített Dorogon a bu­dapesti Fémmunkás Vál­lalat. Az üzemet szom­bat délelőtt ünnepélyes külsőségeik között adta át rendeltetésének Gulyás György vezérigazgató. Az új üzem már a jö­vő esztendőben 35 millió forint értékben termel, elsősorban házgyárak ré­szére, valamint a házgyá­rak által elkészített laká­sokhoz szükséges lakatos­termékeket. Kooperációs munkát végeznek a vál­lalat fővárosi üzemei ré­szére is. Itt készítik majd a munkás öltözőszekré­nyeket, fürdőhengereket és egyéb szerelvényeket. A dorogi üzem megindu­lásával jelentős termelő­terület szabadul fel a Fémmunkás zuglói üze­mében. * Az új dorogi gyár 200 helybeli lakosnak bizto­sít munkalehetőséget, a munkáslétszám mintegy 40 százaléka nő. A dolgo­zók munkájukat három­hónapos tanfolyamon a fővárosban sajátították el (vándor)

Next