Népszava, 1968. augusztus (96. évfolyam, 179–204. szám)

1968-08-02 / 180. szám

Igények­­ és lehetőségekA­Z UTÓBBI IDŐBEN egyre több aggodalmas hang hallatszik arról, hogy az irodalom, a költészet mintha hátrább vonta volna állásait kulturális életünkben. S nemcsak az érdeklődés csappant meg a szép szó iránt,, hanem bizony még sok ember el sem jutott a könyvhöz, idegen tőle az olvasás gyö­nyöre. Emiatt magam is a nyugtalanokhoz tartozom. Sokáig hajlamosak voltunk ugyanis arra, hogy elringasson a számok egyoldalú szemléletének bűvö­lete. Emelkedő példányszámok, több milliós könyv­forgalom, a választék bővülése. Mindebből következ­tetve mondtuk, írtu­k vagy vallottuk: olvasó nemzet vagyunk. És hogy mennyire nincsen ez még így, arról más adatok győztek meg, melyeken tekintetünk, sajnos, átsiklott. Vagy talán nem is szerepeltek a különböző kimutatásokban. Ezek szerint, csak minden második ember nyúl könyvhöz vagy folyóirathoz és csupán minden negyedik honfitársam forgatja rendszeresen a könyvek és az újságok lapjait. Különösen a falusi lakosság körében igen kedvezőtlen a kép. Az ország 3271 településéből 1000 olyan község akad, ahol évente átlagban három forintnál többet nem költöt­tek könyvre. Amikor a fenti számok miatti aggodalmamnak hangot adok, akkor nem akarom elvitatni azokat a tényleges eredményeket, amelyeket a felszabadulás után elértünk, mind a könyvkiadásban, mind a könyvtárhálózat fejlesztésében. Mindezt figyelembe véve is, a helyzetbe megnyugodni képtelenség. Egyéb­ként ezt ismerte fel az írószövetség is, amikor meg­hirdette az „Olvasó népért” való mozgalmat, mely­ben minden társadalmi erő összefogását szorgal­mazza. A TENNIVALÓKAT LATOLGATVA, első helyen, természetesen, az írott betű sokszínű, a legkü­lönbözőbb rétegekhez szóló hírverését kell emlí­teni. Ennek egyik hatásos módja az író találkozása az olvasóval. Hogy nyitott kapukat döngetek? Hiszen az országban rendszeresen, a könyv ünnepi alkal­maikor még sűrűbben rendeznek író—olvasó talál­kozókat Ez igaz, de tartok tőle, hogy ezek a kiala­kult, formális keretek közt nem elég hatásosak. A számszerűség sem megnyugtató. Tudom, hogy sok te­kintetben nem szerencsés példálózni a két világhá­ború közti viszonyokkal. De talán nem ártana elgon­dolkodni azon, hogy — bár a Nyugat, a Kelet Népe és a többi irodalmi folyóirat lgfeljebb néhány száz példányban jelent meg — mindegyik rendszeresen tartott a legkülönbözőbb helyeken irodalmi esteket, ahol a magyar írók és költők legjelesebbjei léptek fel. Nem is egy szál magukban, hanem csoportosan, élő szóval bemutatva legújabb műveiket. Gondolok hirtelenjében a Nyugat-estekre a Bri­tannia különtermében, ahol Nagy Endre mutatta be a dobogón helyet foglaló írókat. Vagy a Zeneakadé­mián rendezett irodalmi összejövetelekre, Tersán­­szky Képeskönyv Kabaréjára, a Vajda János Társa­ság összejöveteleire, Benedek Marcell elnökletével. Említhetném Karinthy, Kosztolányi, Gellért Oszkár, Babits Mihály, Móricz Zsigmond szerzői estjeit, a Szép Szó összejöveteleit Nem hiszem, hogy ezt a hagyományt ilyen for­mában ne lenne érdem­es újra feltámasztani. Ha megfelelő rendszerességgel szerveznénk, minden bi­zonnyal közönséget vonzana. Emlékszem, például, vagy tíz esztendővel ezelőtt, egy Simon István — Váci Mihály szerzői estre a Könyvklubban, ahol a széksorokat zsúfolásig megtöltötte az érdeklődés. A PROPAGANDA SOKFÉLE LEHETŐSÉGE közül hadd említsek még egyet, ami mindennél hatá­sosabb lehetne. A televíziót! Jól tudom, hogy mennyi mindent kérnek számon rajta, de úgy érzem, ha van nemes feladat számára, akkor annál neme­sebb, mint a magyar költői szó terjesztése, megsze­rettetése­­ nem lehet. Hogy a műsorrendjében he­lyet kap ez is? Kétségtelen. De talán nem eléggé tervszerűen és a lehetőségeket megfelelően kiak­názva. Ugyanakkor az igényekkel is jobban számot vetve. Hiszen például a Ki, mit tud? versmondóinak közönségsikere és néhány irodalmi vetélkedő kedve­ző visszhangja jobban bátoríthatná a televíziót ab­ban, hogy még több ötletességgel toborozzanak kö­zönséget a szép magyar igék számára. Tisztában va­gyok azzal, hogy nincs az a költői vetélkedő, amely annyi érdeklődést mozgatna meg, mint egy táncdal­fesztivál. De éppen ezért, az ennek szervezésére for­dított erőből de jó lenne tartalékolni valamit az iro­dalmi kultúrára is. És ez már nemcsak a televízió, hanem más szer­vek ügye is. Többek közt a táncdalénekesek képeit sebtében kiadó vállalatra, a hanglemezgyártásra, a külföldi és hazai énekesek életrajzát és fényképét tartalmazó két kötet Csak fiataloknak című kiad­ványra is gondolok. És ezzel kapcsolatban arra, hogy olykor nem is csupán a könnyű műfaj iránt meglevő igényt igyekszünk kielégíteni, hanem arra építve, bi­zonyos uszálypolitikával, a kelleténél tovább növel­jük az igényeket. Más, fontos kulturális területek helyett — meg­levő lehetőségeinket sem kellően kihasználva. Szombathelyi Ervin — Általános múzeumi bérletet bocsátottak ki, felnőtteknek 15, diákok­nak és nyugdíjasoknak 5 forintos áron. Bármelyik kiállítási intézménynél váltott bérlet egy éven belül az összes többi mú­zeumba is érvényes. — A néprajzi filmek fesztiválja megkezdődött Szegeden. Első ízben ren­deznek hazánkban ilyen fesztivált, amatőr és hi­vatásos filmesek részvé­telével. A díjakat szom­baton Jancsó Miklós ad­ja át a nyerteseknek. NYÁRI VÁSÁR JÚLIUS 39-TŐL Figyelje a kijelölt óra-ékszer boltok kirakatait MOST VÁLASSZON feL ÉKS* A SOKFAJTA* ÓRA ÉS AJÁNDÉKTÁRGY KÖZÜL Régi ár: Új ár: ZÁRJA | női karóra 479 400 Ft 8 napos asztali óra 570 430 380 330 2­196ki augusztus­_ NÉPSZAVA Új könyvek az 50. évfordulókra Az ősszel és a jövő év elején sorra kerülő jelen­tős történelmi, munkás­­mozgalmi évfordulókról több kiadvánnyal emléke­zik meg a Párttörténeti Intézet Átfogó, úttörő jel­legű monográfikus feldol­gozás jelenik meg „Őszi­rózsás forradalom” cím­mel. A Kommunisták Ma­gyarországi Pártja meg­alakulásának jubileumára „5 legyőzhetetlen erő” cím­mel adnak ki tanulmány­­kötetet Az első magyar proletárhatalom megszü­letésének évfordulójára megjelenő monográfia számtalan új forrásanyag, valamint a témáról ko­rábban megjelent feldol­gozások alapján ad szin­tézist a Tanácsköztársaság történetéről. Hamarosan elemző mű lát napvilágot a propletárhatalom szo­ciálpolitikájáról is. A kor­szak további kutatásához nyújt hasznos segítséget a Tanácsköztársaság évfor­dulójára elkészülő sajtó­repertórium. A jövő év márciusában kerül az olvasóközönség kezébe a magyar szakszer­vezeti mozgalom több mint egy évszázados múlt­ját átfogó tanulmánykö­tet. A külön kiadványok mellett az intézet folyó­irata, a Párttörténeti Köz­lemények számos tanul­mánnyal emlékezik meg az évfordulókról, s várha­tóan tudományos üléssza­kokra is sor kerül. Megkezdődött a szakszervezeti együttesek III. népitáncfesztiválja Csütörtökön a Szakszer­vezetek Csongrád Megyei Tanácsának szegedi szék­házában ünnepélyesen fo­gadták a szakszervezeti együttesek III. népitánc­­fesztiváljára érkezett ma­gyar, szovjet jugoszláv, román és NDK-beli cso­portokat. A fesztivál az együttesek Széchenyi té­ren megrendezett impo­záns össztáncával kezdő­dött Átadták a Lenin-békedíjat Jorge Zalameának Ünnepélyes keretek kö­zött adták át a Nemzetkö­zi Lenin-békedíjat Jorge Zalamea kolumbiai írónak és haladó közéleti szemé­lyiségnek. Zalamea, mint ismeretes, a Kolumbiai Nemzeti Egyetem tanára, a Béke-világtanács tagja. A díj átadására Kolum­biába utazott Borisz Pole­­voj méltatta a kitüntetett munkásságát. (MTI) A Tatabányán jövő ta­vasszal országos bányász színjátszó napokat és or­szágos bányász táncfesz­tivált rendeznek. A me­gyei tanács Kernstok Károly művészeti díjat alapított, amelyet a Ta­nácsköztársaság 50.­ évfor­dulójától kezdve évente március 21-én ítélnek oda a jövőben. — „Barkó” (észak-palóc) népművészeti kiállítás nyílik augusztusban Szilvásváradon, a táj legjellegzetesebb közsé­gében. — Tompa Mihály em­lékének szentelt kamara­kiállítás nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A kiállítás anyagát később országjáró körútra indít­ják. — A SZÖVOSZ1 és a bala­tonboglári Általános Fogyasz­tási és Értékesítő Szövetkezet csütörtökön rendezte meg H­ORIZONT Balatonn­bogláron a Hullám­szálló kerth­elyiségében a szö­vetkezeti tánczenekarok or­szágos versenyének döntőjét. A zsűri értékelése alapján a Szabolcs megyei Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet tánczenekara lett a győztes és nyerte el a hatezer forin­tos pénzjutalmat. — A pécsi Bóbita Együt­tes elutazott a szófiai VIT-re. A bábművész­csoport tíz napig tart elő­adásokat, vezetője, Kós Lajos részt vesz a szófiai bábművész világtalálko­zón. — Szirmai Márta, kiváló alt­énekesnőnk szeptember 1-től a baseli Stadt Th­eaterben hu­szonötször énekli majd Verdi Trubadúrjának Azucéna sze­repét. — A Bartók Béla Zenemű­vészeti Szakiskola ének tan­szakára augusztus 15-ig lehet jelentkezni a Budapest, VL, Nagymező utca 1. szám tanulmányi irodán. Nagy S. József S­zerepcsere Stróbál bácsi, a Panasz­iroda öreg beosztottja ke­veset beszélt, néha kérdé­seket tett föl, majd na­gyokat hallgatott. Olykor egy-egy tényt rögzítő megjegyzésre szánta el magát vagy megakasztot­ta azokat, akik túlságosan belebonyolódva a mellék­­körülményekbe, úgy tűnt, képtelenek világosan ki­fejteni, miért is kopog­tattak be hozzá. Egyet kiváltképp tu­dott, az ő arcán nem üle­pedhet meg a közöny csö­möre, tekintete nem pis­loghat hamusan az előtte ülőre. Neki minden ízé­vel, pillantásával a re­ménykedést kell szolgál­nia. Ha hallgat, úgy kell hallgatnia, hogy az együtt­érzést fejezzen ki, kérdé­seivel figyelmet kell je­leznie, esetleg tapintatot, részvétet, az avas unal­mat mindenképp távol kell tartania magától. S netán ha ellenszenves lá­togatója akadna, sem éreztetheti vele, hogy nincs ínyére, hiszen attól még bőven igaza lehet. Hallgatta, hallgatta hát többnyire keserű vendé­geit, mit sem mutatva ab­ból, ami benne zajlik, a mások jajába, hajába be­lefeledkezve, megfeled­kezve a magáéról. Pedig, pedig, ha hazagondolt ágynak dőlt asszonyára, rossz szíve még egyenet­lenebbé verte a taktust, s ha eszébe villant a ve­lük élő, halálukra leső, la­kásukra áhítozó menye­fia, agyát mintha tüzes kéreg szorítaná. Semmi csoda, hogy az önuralom kicsikarta tar­tás ellenére, időnként ke­mény vonalakat húztak gondolatai a panaszosra szegeződő, érdeklődőnek tűnő arcra, s csupán aj­kának szinte láthatatlan rángása mutatta, hogy da­cára a meggondoltan jegyző kézre, közben ki­kihagyó , szívének ritmu­sára figyel. Ámde ezen a sápadt őszi napon egy éppen mondókájához készülődő nénike, váratlanul lecsa­pott rá. Levendula illatú, molyrágta ruhában boká­­zott befelé, s ráncon ránc kezecskéjében masnival átkötött, százéves réti­két szorongatott, amely duzzadt ügyének történe­tét híven követő papiro­soktól, mégsem sérelmé­vel hozakodott elő, ha­nem minden hivatalos megszólítás, egyéb hop­­szasza nélkül, kérdően cincogta. _ Hallja, ember, mi van magával, olyan fehér, mint a mész, csak nincsen rosszul? Intett, nincs, de azért egy bő kortyra ajkához emelte a poharat, s titkon roxájá­­ra sandított, szinte áldás­ként fogadva, hogy nem álltak meg mutatói, s jó óra múlva csak távozhat. Haza — s erre a gondola­tai, apró remegések hul­lámzottak át bőrén — ugyan mire megy haza? A néni hallgatagon me­resztette rá gombszemecs­­kéit, kis ingerültséggel vetette hát oda: — Mondom, hogy nincs semmi bajom, csak hall­jam már meg, mit akar? Újra kinyílt a csöppre úszott ajak, de mintha nem hallotta volna a föl­­szólítást. — Na csak ne bizgál­­jon, mit gondol, hiába volt az uram szíves? Mert nem vesz már be gyorsan egy valeriánát vagy valamit. A szorongatás erősö­dött, Stróbál önkéntelen köszönetét bólintva mondta, éppen elfogyott, és most már gátlás nél­kül, mély, beosztott lé­legzettel próbálta lassíta­ni az apró szúrásokkal elegyülő nyomást. — Masszírozza is — parancsolt rá az anya, majd pörlekedve düny­­nyögte: — Olyan, mint a gyerek! Hiába van a nagy hivatala, olyan, mint a gyerek. — Nagy hivatal... — Stróbálnak észrevétlené szaladt ki a száján. — Ha nagy hivatal lenne, biztos nem én lennék itt. Leintette. — Jó, jó, csak ne sze­rénykedjék, azt hiszi, idejönnék, ha nem halla­nám, kiféle-miféle? In­kább azt mondja meg, mióta van ez így magá­nál, ha nem esik nehezé­re. Strabál röpke mosollyal jelezte, javulóban a szerkezet, s mintegy bi­zonyításul, cigarettára akart gyújtani — szinte kiütötték a kezéből: — Még mit nem! Na, mondja már, gyerekkori, vagy úgy jött később! Nem volt szabadulás, győzött a könyörtelen nó­gatás, lassan visszatekin­tett a múltba. Talán jó félórája ráment a részle­tező okoskodásra, miképp is jutott idáig, ha meg­állt, erélyesen lamentál­tak. — Na, na, mondja csak, mondja. Közbe-közbe, ha mellé­beszélés szaga lett a do­lognak, azonnal ráför­medtek: — No, no! Most himel­hámol! Csak őszintén, mintha én ülnék a helyé­be. Ja bizony, mindennel ki kellett pakolni. A fiá­val is, aki hajszolja, hogy ilyen összeköttetések mel­lett nem tud neki megfe­lelő lakást szerezni. Az anya erélyesen ér­deklődött: — Nincs neki megfele­lő? — Szót se szólhat! Ná­lam lakik, s nem sufni­ban, elhiheti! A múltkor mégis ránk ront, hogy mi­kor halunk már meg. Képzelheti, ezt hallani a hónapok óta lábon nem álló asszonynak. A néni felpattant, to­­porzékolt, öklét rázta. — Csak lenne az én gyerekem, majd tatnám neki. Stróbálból időröccsetítő nevetés. — Csaknem száz küő, megenné magát hibástul, mindenestül. — A néni meg is d­apítot­­ta: — Na végre, nevet! De csak gyerünk tovább, Hát­ha tudok tanácsot adni. — Stróbál tépelődve so­rolta, hogyan romlott meg közöttük a viszony. A néni hallgatott, csak hallgatott, néha kérdése­ket tett föl. Néha meg is jegyzett egyet-mást, de általában hallgatott. A férfit a közeli templom harangütése ébresztette magára — hökkenten kiáltott föl: — Már öt óra? S köz­ben azt se tudom, miért keresett föl, kedves... kedves... — Ferenciné — Kedves Ferencinél A maminké rejtelmesen fölhúzta keskeny vállát, belefojtotta a szót: — Talán azért... azért, hogy végre egyszer ma­ga is istenigazában ki­nyöghesse valakinek, mi bántja... A múzeumok nyitva tartása az augusztus 20 körüli „nagy víkenden“ Augusztus 17-én, 18-án, 19-én és 20-án valameny­­nyi múzeumban a szoká­sos időben várják az ér­deklődőket. 16-án és 21-én mindegyik múzeum zárva lesz. Egyben közli a Múzeu­mok Központi Irodája, hogy körülbelül novem­ber közepéig nem látogat­ható a Kommunisták Magyarországi Pártja Emlékmúzeuma. A Viseg­rádi utcai helyiségekben ugyanis hozzákezdtek a KMP 50. születésnapjára készülő nagyszabású ju­bileumi kiállítás rendezé­séhez. ­ A pécsi második nemzet­közi ifjúsági zenei tábor ün­nepi hangversennyel bezárt. A táborban huszonegy euró­pai és tengerentúli ország száznegyven fiatal muzsiku­sa tanulmányozta két héten át a huszadik századi magyar művek előadási formáit. Budai Parkszínpad: Jarokk Leányvásár (a győri Kisfa­ludy Színház vendégjátéka, este 8). — Városmajori Sza­badtéri Színpad: Schmidt— Jones: Ez fantasztikus! Mu­sical-comedy (este 8). — Kis­­cell Múzeum: A Weiner-vo­­nósnégyes hangversenye (Kis­­celli bérlet 11/1, este 8; rossz idő esetén 3-án). — Zenélő udvar (Erdődy palota, 1., Táncsics M. u. 7): Oratórium­est. Esterházy Pál: Harmonia caelestis. Purcell: Dido and Aeneas (este fél 8; rossz idő esetén a Schönherz Zoltán Kollégium dísztermében, L. Szentháromság tér 1.) — Kör­­színház (a BNV lengyel pa­vilonjában, tel.: 221—838). Is­teni színjáték (este 8). * A Gutenberg Műv. Otthon­ban 1-én: Zorba, a görög, 3-án: Drága John, 4-én: Be­csületbeli ügy, 6-án: Kallódó emberek c. filmek kerülnek előadásra. KOSSUTH RADIO 4.30: H. Időj. 4.32: Z. St H. Időj. 5.30: Reggeli krónika. 5.45: Falurádió. S. H. Időj. MŰSOROK 6.15: Mit főzzünk. 6.30: H. Időj. 6.45: Műsor. 7: Reggeli kr. IL Utána:­­Körzeti időjá­rás. 7.30: Új könyvek. 8: H. Időj. Műsorok. 8.16: Opera­részletek. 9.10: Népi 7. 9.39: Óvodások műsora. 10: H. Ha­zai lapsz. Időj. 10.10: Zenés műsor üdülőknek. Közben: 10.59: Lottó. 12: Hírek. Lottó. Időj. 12.15: Táncz. koktél. 13: V­ággazd. hírek. 13.05: Zene­kari művek. 14.01: Ólomkato­nák. 2. rész. 15: H. Nemzetik, lapsz. Időj. 15.15: Zenei üze­netek. 15.55: Kóruspódium. 16.05: Hangos levél a bajai műhold-megfigyelő állomás­ról. 16.15: Bach, G-dúr fran­cia szvit. 16-32: Magyar mu­zsika. 16.58: Műsor. 17: Hírek. Ides. 17.05: Kálpol. ügyelő. 17.15: Caruso éneke. 17.40: Nyitott stúdió. 18: Új Zenei Újság. 18.30: Nótacsokor. 18.50: Műsor. 19: Esti kr. Sporthír­­adó. 19.35: Táncdalfesztivál 1968. A n. elődöntő ered­ményhirdetése. 20.04: Gyárfás Miklós: Detektív játszma. Rá­diókomédia. 20.50: J. Strauss: A denevér — nyitány. 21: H. Időj. 21.05: Könyvszemle. 21.14: Magnósok, figyelem! 22: H. Időj. 22.20: Szófiából Je­lentjük. 22.40: Az MET szim­fonikus zenekarának felvéte­leiből. 24: H. Időj. ..­•: Vi­dám operettkettősök.­ PETŐFI RADIO 4.2*—8.05: Azonos • Kos­suth adóval. 6.20: Torna. 10: Az ellopott Hold. ITL IMI: Liszt- és Brahms-mű­vek. 11.06: A műsort szerkesztette: Komlót Aladár. 12: Mindenki kedvére! 13.32: Válasz a hall­gatónak. 13.47: Vízállás. 14: H. Időj. 14.08: Két induló nagyzenekarra. 14.21: Bélyeg­gyűjtők öt perce. 14.26: Köny­nyűzene. 14.55: Édes anya­nyelvűnk. 15: Operarészlet. 15.15: Aktualitások. 15.40: Mai dalok. 15.48: Szimf. táncok. 16: H. Időj. 16.05: Népdalok. 16.22: Fúvósindulók. 16­ 30: La­dányi Mihály versei. 16.36: Hegedűmuzsika. 16.50: Szántó Jenő műsora. 17: Ötórai tea. 18: H. Idős. 18.10: Csárdások. 18.30: Differenciálódnak-e a a jövedelmek? 18.45: Mozart: A varázsfuvola. 2 felv. opera, KSzb. 19.54: Mese. 20: Esti kr. u. 20.25: Sporthiradó. 20.35: Opera folyt. 21.50: Tóth Árpád versel. 21.58: Könnyűz. 22.40: Láttuk, hallottuk. 23: II. Időj. ■n URH — . 28: H. Időj. 18.10: Tánc­, koktél. 18.55: URH zenei ka­lauz. 19.35: Kamarazene. 20.24: Dzsessz. 20.41: Ferencsik Já­nos vezényel. Beethoven: VIII. szimfónia. Liszt: Faust — szimfónia. 22.15: Sámson és Delta. Operarészletek. 23: B. Idős. TELEVÍZIÓ " T7.S*: Hírek. 18.05: 731Rp sapka. Lengyel rajzfilm. 18.15: Az istenek malmai. Kanadai dokum.-film ism. 19: Nóta­szó. 13-20: Esti mese. 19.30 : Támasz nélkül. Riportfom a tolnai öregekről. 20: Tv-hír­­adó. 20.20: Orr .68. Lányok bálja. Közv. Szófiából. 2L30: Utazás Champagne. Magy. francia rövidjátékflhn. 22: Tv-hiradó 2. 22.20: Táncdal­­fesztivál .68. A IL elődöntő közőnségsaav POZSONYI ttJK: Földfintaharc. H.­­ Kerületi adás. 20: Tv-hiradó. 19.35: Dokumentumfilm de­zertált amerikai katonákról, n. 20.35. Higgyetek emberek. Szovjet Jó rádióműsor — rosszkor A közelmúltban m­ár két alkalommal sugárzott a rádió olyan műsort, amely a galerikról, a fiatalkorú bűnözésről számolt be a hallgatóknak. Most egy újabb adással jelentkez­tek a sorozat szerzői. A galerik hatalmába került, alig tizennégy éves kislá­nyok történeteit tárták elénk. És ennél a műsor­nál érdemes megállni. Ér­demes értékelni, elismer­ni azok munkáját, akik okosan nyúltak a fontos szociológiai problémához. A szinte elképesztő riport hitele vitathatatlan. Ma­guk a bajba jutott kislá­nyok szóltak százezrek­hez. Őszintén elmondták, hogyan jutottak az általá­nos iskola padjaiból a Kun utcai nemibeteg kór­házba. Figyelem- és lelkiisme­­ret-ébresztőnek szánták a riporterek, a műsor elké­szítésében közreműködő rendőrök e dokumentum­­játéknak beillő hangkép­­csokrot. Marika sorsára sajnos sok más kislány is juthat kellő felügyelet, nevelés, szülői szeretet nélkül. Remélem sok szülő hall­gatta a Petőfi műsorát. És sok szülő fordít több gon­dot ezután a kislányára. A bizakodást a riport szug­­gesztív ereje, minden el­lenérvet előre megcáfoló hatása támasztja alá. A jól összeválogatott jelene­tek, rendőri és riporteri leleplező mesterfogások magas rangot biztosítot­tak e feltétlenül hasznos összeállításnak. Felvetődik a kérdés: Miért csak késő este, a Petőfi-adón, szinte eldug­va helyezték műsorba az adást? Miért nem tették lehetővé, hogy ne csak a szülők, de egy korábbi időpontban maguk az érintettek, a veszélyezte­tettek is hallgathassák a figyelemkeltő szavakat. A jó műsor így még sokkal hatásosabb lehetett volna. (esztergomi) Szabad kapacitás 1968. és 1969. évekre Csúcseszterga: átmérő 50—1500 mm-ig, hossz 8000 mm-ig Karusszeleszterga: átmérő 1200 mm- ig Hosszgyalu: 2000x6000 mm méretig Fogmaró gép: 1600 mm átmérőig, m — fő-ig, C osztály Kúpfogaskerék-gyalu: «00 mm átmérőig, m — »-ig C osztály Felvilágosítást ad a vállalat termelési osztálya Megrendeléseket APRITOGÉPGYÁR JÁSZBERÉNY, kereskedelmi osztályra kérjük megküldeni

Next