Népszava, 1968. szeptember (96. évfolyam, 205–229. szám)

1968-09-22 / 223. szám

Több a lakásért Budapesti helyzetkép Az elmúlt hét és fél év folyamán — 1961—1968. június 30 között — vagyis a tizenöt éves lakásépítési program félideje alatt 76 812 lakás épült Budapesten. Persze, mivel közben 8735-öt le kellett bontani, így csak 68 077 volt a tényleges lakásszaporulat. Az igény pedig nagy és évről évre nő. Jelenleg mintegy 110 ezer jogos igényt tartanak nyilván és csaknem 40 ezerre tehető a megszüntetésre ítélt lakások száma is. Tetézi a gondokat, hogy a fővárosi lakásoknak mintegy 56 százaléka egyszobás, korszerűtlen hajlék. Ugyan„1980-ig lényegesen enyhülnek a fővárosi lakásgondok ... Kétezerre pedig a minőség nagymérvű javulásával, a lakások felszereltségének korszerűsítésével egyidejűleg teljesen megszűnik a hiány” — vélekednek a fővárosi tanács illetékesei, azt akarva érzékeltetni, hogy a feszítő igények és a lassabban táguló lehetőségek szorításában alakult ki e meszszire mutató program, amely a város képének formálásával, sok-sok ezer lebontásra érett, korszerűtlen lakás felszámolásával, illetve sok ezer régi rekonstrukciójával együtt valósul meg. Tudjuk, hogy nehéz a város — mondja Radnai Ferenc, a lakásépítéspolitikai osztály vezetője, és a harmadik, majd a negyedik és az ötödik ötéves terv reményt keltő fővárosi lakásszámainak ismertetésével hozza elérhető közelségbe távolinak tűnő jövőt. — A folyó tervidőszak alatt 58 ezer lakás elkészítését várjuk, míg a házgyárak termelése révén a negyedik ötéves tervben már 83 ezer, az ötödik ötéves tervben csaknem 90 ezer lakás megépítésével számolunk ... Következésképpen: 1970- től kezdődően a jelenlegi tízezerrel szemben évente már mintegy 15—16 ezer új lakással gyarapodik a főváros. Vagyis az építés meggyorsulása következtében öt-hatezerrel megelőzzük az évente jelentkező új igényeket, s így egy kis lélegzetvételhez jutunk. És ezzel egyidejűleg a folyamatban levő és tervezett rekonstrukciók folytán megifjedik a régi lakások nagy része is. A városkép alakításával, a Belváros régi lakásainak felszerelésével együtt „ablakot nyitnak” a zárt udvarokban és ahol csak lehet, zöldövezeteket, tereket létesítenek. A fejlesztés központjai között tartják nyilván Óbudát, Ferencvárost, Józsefvárost, Újpestet, Rákospalotát és valamenynyi peremváros központját és a Belváros, a különböző kerületek „foghíjas” területeinek beépítését, felújítását. — A lakásviszonyok javítása szempontjából az is sokat ígérő törekvés — utal a lakásellátás és az életszínvonal kapcsolatára Stépán József, a tervosztály helyettes vezetője —, hogy már most, de az elkövetkezendő években még inkább csak kettő-, három- és ennél több szobás, jól felszerelt lakásokat építünk. Tehát a tempó gyorsulását nemcsak a lakások számának akkor a lakásoknak csak 46,7 százalékában van gázszolgáltatás, 25 százalékában nincs vízvezeték és mintegy 50 százaléka mosdóhelyiséggel ellátatlan. Még egy adat: 1968. június 1-én a száz lakásra jutó lakosok száma 312 volt. Természetesen ez az átlag, a valóságos helyzet rosszabb, hiszen a lakosság többsége ennél kedvezőtlenebb körülmények között lakik. Így fest a főváros nagyon is bonyolult és sokrétű, gondoktól terhes lakáshelyzete, amelynek az enyhítése, megoldása bizony nem könnyű, sok időbe telik, a növekedésével, hanem a lakótér bővülésével is kell mérni... Való igaz, de mivel minden családnak elfogadható igénye, hogy önálló lakásban lakjon, így ebbéli gondjaink megoldásában mégiscsak a lakások számának a növekedése a meghatározó. Ezért is adódik a kérdés, hogy a fővárosi tanács túl a tetemes anyagi hozzájáruláson — az idén egymilliárd 300 millió forint — mit tesz, illetve mit tehet a lakásépítés meggyorsításáért, a különböző építési formák megkedveltetéséért? A telkek és a közművesítés helyzete „Mindenekelőtt számba vesszük és napirenden tartjuk az igényeket, módot és lehetőségeket, kedvezményeket kínálva szorgalmazzuk és szervezzük is az építést... A városrendezés igényeinek megfelelően kijelöljük és előkészítjük a nagy lakótelepek kialakítására alkalmas és előnyös helyeket. Most már abban a helyzetben vagyunk, hogy nagy választékot kínálunk, a jelenlegi lakásépítő kapacitást meghaladó területek, telkek állnak rendelkezésre.. A lakásépítés tervezett ütemének, tempójának szempontjából megnyugtató, hogy a fővárosban épülő lakásoknak mintegy 60 százaléka állami erőre, kapacitásra támaszkodik. Ezzel is magyarázható és egyben az állami jellegű erőfeszítések szükségességét igazolja, hogy e keretek között Helyzeténél fogva sajátos módon és eszközökkel sikeresen hat a fővárosi tanács a lakásépítésre, ám egy sor olyan gonddal küzd, amelynek megoldása mások közreműködését is feltételezi, illetve határozottabb és konkrétabb intézkedéseket kíván. Elégtelennek tartják például a mélyépítő kapacitást, mely hovatovább fékezi az építés tempóját. Különböző okok miatt nem terjed kielégítő módon, csak néhány budapesti nagyvállalalat és a félkészház-akció kínálta lehetőségekkel. Változatlanul nagy gond a szinte évről évre a tervezettnél több lakást sikerül elkészíteni. A gondokkal érezve járt el helyesen a fővárosi tanács, amikor a Zala és a Szolnok megyei állami építőipari vállalatokat érdekeltté tette a budapesti lakásépítés meggyorsításában. És mint elmondották, más vidéki vállalatok segítségét is igénybe akarják venni, lift- és szerelvény ellátás is. S ha az ember különkülön vizsgálja a jelzett problémákat, gondokat, akkor azok tovább gyűrűznek és megint másokra testálódnak. Megérné, ha a fővárosi tanács, az ÉVM és minden más illetékes, aki tehet a lakásépítő kapacitás bővítésében, jobban összehangolnák a tevékenységeket és törvény vagy határozat erejével köteleznék az érintetteket, hogy maradék nélkül teljesítsék a lakásépítésből rájuk háruló feladatokat. Fekete Béla Gyorsuló ütem, korszerűbb, tágasabb lakások A magánépítkezések akadályai nyújtási feltételek zavar Nem ilyen egyértelműen biztató azonban az ugyancsak nagy volument képviselő, illetve a lakásgondok enyhítése, megoldása szempontjából jelentős társas- és családi ház, illetve más jellegű építkezések helyzete. Addig ugyanis, míg az állami erőből épülő új lakások aránya emelkedik, a családi ház építkezés az utóbbi időben nagymértékben csökkent. S bár kerületi tanácsok csakúgy, mint a fővárosi tanács, különböző formában támogatják a családi ház építkezéseket, a falusi jelleg megszüntetésére való törekvés, illetve a társas lakásépítés anyagi és más előnyei nyilván fékezőleg hatnak a családi ház építkezésekre. Ugyanakkor részben kapacitáshiány, más részről pedig a január 1-étől érvényben levő új hiteljük, nehezítik a társasházas új lakásépítést is. Jellemző, hogy a harmadik ötéves terv társasházelőirányzatának a fővárosban ez ideig mindöszsze 32,8 százalékát teljesítettük. „A csoportos társasház építkezések esetében a fővárosi telkek közművesítéséhez lakásonként 18 ezer forinttal járul hozzá és a telekspekuláció letörése, megakadályozása miatt is az OTP értékesíti a telkeket a mindenkori átlagár alatt... Intézkedéseket tettünk és teszünk még, hogy nőjön a társasházépítkezések volumene, mert a magánerő bekapcsolásának ez jó módja és mind a városkép formálása, mind pedig a lakások kulturáltsága, felszereltsége szempontjából ez a mód kedvező.. Amik fékezik a tempót A NÉPSZAVA TELEFONSZÁMA: 224—819* „Csöppet sem vigasztalan“ A Veszprém Vármegye 1918. október 6-án közli: „Mikóczi Ferencné fölött ítélkezett a törvényszék a hét folyamán azért, mert ...egy nagyobb asszonycsoport élén behatolt a pápai városi tanácsterembe, ahol tanácsülés volt és nagy hangon követelte a hadisegély felemelését, harctéren levő férjével fenyegetőzve. A bíróság a sok enyhítő körülmény figyelembevételével 1 hónapi fogházra ítélte a harcias Mikóczinét...” --------------Ez az ítélet még egy előző évi tüntetés megtorlása volt, de már lehetett volna újabb pert is kezdeni. A Dohánygyár munkásnői (üzemük helyén ma az Elekthermax dolgozik) minden eddiginél jelentősebb felvonulást kezdeményeztek. Szemtanúk leírása szerint: „A tüntetés a kenyér rossz minősége miatt kezdődött. A kenyér ehetetlen, ragadós volt, ugyanakkor pedig jelentős mennyiségű jó kenyérlisztet dugott el a Műtrágyagyárban a város főjegyzője. Ellene irányult először a nők haragja... A Széchenyi térre érve, öszszezúzták az ott lakó főjegyző bútorait, aztán rendben vonultak tovább a Fő utcán, de akkor már a háború befejezését, a kormány lemondását követelték. A felvonuló asszonyok ellen kivezényelték a huszárokat azzal a paranccsal, hogy kardlapozással kergessék szét őket. A huszárok azonban, látva, hogy félrevezették őket, az aszszonyok nem ,törnek-zúznak’, és nem támadják meg a , békés járókelőket’, hanem olyan követelésnek adnak hangot, amely megegyezik az övékkel — maguk is beálltak a tüntető asszonyok közé.” Igen, ez már a K. u. K. világ utolsó hónapja. A pápai huszár beáll a háborúellenes tüntetők közé... De a régi világ makacs. Makacssága, persze, nem a bölcsek szívós kitartása, sőt... Még eljátsszák a Gotterhaltét Debrecenben..., de ez is olaj a tűzre. És növelik a csendőrség létszámát, hatezer fővel is, hogy egy esetleges leszerelés simábban menjen végbe. Bár ,fiz eddigi tapasztalatok szerint nagyobb zavaroktól és mozgalmaktól nem kell félni, a leszerelés óriási munkájánál a rendfenntartás embereire is nagy szükség lesz...” ---------------------------- Optimista megállapítás, pesszimista intézkedés. Az összhang már régen hiányzik. De kivégző s őrtüzek ropognak, katonaszökevények és háború ellen fellépő katonák esnek össze a lakótanyaudvarokon, és mégis mindig újak lépnek a helyükbe. „Jelentem, hogy a 15. pótzászlóaljnál Polyák János tartalékos honvéd orosz forradalmi eszmék, Krajnik Simon őrvezető szocialista eszmék, Kubis István honvéd katonaellenes nyilatkozat miatt van vádolva és hadbírói eljárás alatt áll. Nevezettek valamennyien Oroszországból hazatért hadifoglyok, Helembai Mihály 15/141. pótütegbeli tüzér a budapesti honvéd hadosztálybíróság által zendülés bűntettéért el lett ítélve (6 havi súlyosbított börtönre), mely ítélet nevezettnek harctérre való útbaindításakor leendő parancsnokával közlendő. Kerületi pk. helyett: olvashatatlan aláírás sk.” Ennek a jelentésnek a dátuma 1918. október 12. „Olvashatatlan aláírás sk.” még a frontra küldött zendülő katonát... És a gyárak? Az Újság jelenti, négy nappal korábban: „A szocialisták ma 10 pontba foglalva kiadták békeprogramjukat. ” Kedden délben háromnegyed tizenkettőkor 65 gyár, nyomda és üzem munkássága kivonult az üzemekből és rögtönzött nyilvános gyűlést tartott a kapu előtt, ahol a szónokok a proklamáció jelentőségét fejtegették. A munkásság nem hajlandó tűrni, hogy ebben, az ország népét, az ország fennállását gyökereiben érintő, nagy jelentőségű válságban néhány népgyűlölő konzervatív magyar képviselje az ország hangulatát. A gyűlések legtöbbjén 2000—3000 ember vett részt, de voltak gyűlések, ahol tízezernél több volt a hallgató... Az összes gyűlésen 70 ezer ember vett részt.” A határozat, amit elfogadtak? ------------------„A Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak a Népszava mai számában közzétett kiáltványa arra késztetett bennünket, hogy felfogásunkhoz és harci elszántságunkhoz képest a legelső alkalmat felhasználjuk arra, hogy a követelésekhez... csatlakozzunk és fogadalmat tegyünk arra, hogy a kiáltványban felsorolt követelések érdekében bármiféle harcnak haladéktalan megindítására el vagyunk határozva és a legmesszebbmenő áldozatokra is készen állunk. (Itt most üres hely következik az újságban: a cenzúra 6 sort törölt.) Csatlakozunk a kiáltvány fölfogásához, hogy a magyar nép eddig elszenvedett szerencsétlenségének az okozói a feudalizmus és a népellenes reakció politikai rendszerének — elsősorban Tisza István és az egész osztályparlament által megszemélyesített — képviselői, akik az ország boldogulását mindig saját osztályérdeküknek rendelték alá, és akiknek most is az a törekvésük, hogy a dolgozó nép szolgaságát megörökítve, saját uralmukat továbbra is biztosítsák. A dolgozó nép ezzel szemben elszántan készen áll arra, hogy a politikai szolgaságnak ezt a rút és tarthatatlan rendszerét összes politikai képviselőivel együtt elsöpörje, hogy megteremtse az önálló Magyarországot...” Csak 9 nappal tekintsünk vissza. Mit mond Wekerle? „A helyzet csöppet sem vigasztalan. Németország és a monarchia megtett minden intézkedést, hogy a csapást, amely Bulgária esetleges kiválásával érhet, nyomban ellensúlyozhassuk. A monarchia továbbra is rendületlenül kitart a német szövetséghűség mellett." És Berlin mit jelent? „Küszöbön a kancellárváltozás ..." Szeptember vége, október eleje... A frontokon támad az antant. Wekerle még megnyugtat .... „„ De az emberek inkább hirdetéseket olvasnak. Például ezt: „A fősi aktuális! ROSSZ ÜZLET A HÁBORÚ." Ára fűzve 1.60, kötve 2.50 K.Sstaktal Ferenc * Indokolt a vizsgálat — sürgős az intézkedő* A felismerés nem elég A vasárnapi napfogyatkozás az országban mindössze 135 percig látható. Az Építőgép Gyártó Vállalat 4. számú gyárában már hetek, sőt hónapok óta észlelhető. Részleges, de hosszan elhúzódó napfogyatkozás. A Zalka Máté szocialista brigád három tagja. — Miért lépett ki Gyetvai János és Szabó István? — Nem tudom — válaszol Tóth Zoltán vb-titkár. — De az biztos, hogy nem a gyárvezetőség kezdeményezésére. — Miért lépett ki a két lakatos? — Nem tudom. Felmondtak — felel Gönczi István igazgató. — Miért léptek ki? — Mert az igazgató azt mondta, jobb, ha elmegyünk — indokolja a két érdekelt. Az igazgató — aki a szakszervezet és a Népszava munkatársának közvetítésével hallja viszsza az érvet, tagadóan rázza a fejét. A tény azonban tény marad. A lakatosok már nincsenek a gyárban. A fekete túlórákkal úgy látszik, nehezebb megbirkózni. Az igazgató júliusban megígérte és megse- Eltűnt . A szeptemberi adatgyűjtés eleinte bajosnak látszik. — Nem találják a brigádnaplót. De keresik — jelenti az üb-titkár. Majd kisvártatva, telefonközlés alapján: — Sajnos, el van zárva. Az üzemgazdasági osztályvezető eltette és ma vidéken van. Bérszámfejtés még nem lévén, beérjük a bélyegzőkártyákkal. Az eredmény megdöbbentő. Szeptember 2—7. közötti héten Papp István 63, Ivánszki János 66, Varga József 72, Sipos József 66, Zilai György 64, Beleznai Ferenc 67, Felföldi Ferenc 62, Szabó Mihály 64 órát aki emiatt két hónapja panaszt tett szerkesztőségünkben, kilépett, illetve a napokban lép ki a gyárból. A július 31-i „Pénzes munka — fekete túlóra” című cikknek ez és egy vezérigazgatói figyelmeztetés volt mindössze következménye lent az újságban is. .Az építő szakszervezet figyelmeztetésére máris megszüntettük a fekete túlórázásokat.'’ Nem szüntették meg. Augusztusban, szeptemberben zavartalanul túlóráztak. Illetve: a szakszervezeti vizsgálat miatt nem zavartalanul, de túlóráztak. Méghozzá változatlanul feketén. A kartonok augusztusi adatainak szúrópróbája furcsa dolgokat produkált Horváth József csoportvezető 3996 forintot keresett, alapórabére szerint ezért 333 órát kellett volna dolgoznia. Takács Tibor lakatos kartonján 209 óra szerepel, de a keresete 305-öt indokolna. Zilai György segédmunkás 143 dokumentáltan ledolgozott órára 295 óra bérét kapta, 2279 forint béréből 1180 forint a prémium! dolgozott A 44 órás munkaidő bevezetése után! Megdöbbentő, mert a nevek kísértetiesen ismétlődnek. Többségük ismerős már a júniusi, júliusi listákról. De akadnak új nevek is. — Én azon a héten 3 nap és 2 éjjel voltam bent egyhuzamban — mondja Juhász Sándor targoncavezető. Juhász Sándor a rakodó csoporthoz tartozik. Oda, ahol Takács Nándor csoportvezető a „menő”. Aki állítólagos túlórái fejében szintén célprémiumot szokott kapni. Júniusban például 2750 forintot (összesen 4667 forintot keresetig. Augusztusban már valamivel kevesebbet, 3819 forintot Különös azonban, hogy a pluszmunkából (vagy keresetből?) jóval kevesebb jut beosztottainak, akik átlag 1500—1700 forintot keresnek. És az is előfordult, hogy a részükre számfejtett jutalmat „visszaadták” a csoportvezetőnek! — A szeptemberi túlmunkát szabályosan pótlékolva számoljuk el — magyarázza az igazgató. — Egyébként kiállításra dolgoztunk, ezért kellett túlórázni. Túlóra és túlóra között azonban nagy a különbség. Lehet szabályosan megszervezni és — úgy látszik — lehet úgy is csinálni, ahogyan a 4. számú gyárban. De meddig és miért lehet? Hiszen nem azért folyamodtak a „fekete” munkához, mert az engedélyezett keretből kifogytak: júliusban és augusztusban mindössze egyharmadát használták fel. Óriási rendetlenség, szervezetlenség közepette. Az építők szakszervezetének vizsgálata szerint a nyakló nélküli „fekete” túlórázást tetézi a bizonylati fegyelem hiánya. Ez nyomja rá bélyegét a munka átvételére, a munkaórák vezetésére, a bérelszámolásra és így tovább. — Igaz — ismeri el az igazgató —, de nincs ehhez megfelelő szakemberem. Egyébként van-e olyan munkahely, ahol nincs támadási felület? — fakad ki indulatosan. — Engem hónapok óta vizsgálhatnak, mindenfelé feljelentenek. Ebben a gyárban már nem is dolgoznak, hanem vizsgálgatnak. Unom az egészet, elegem van az ellentmondásokból, a mesterségesen szított légkörből... De vajon ki, vagy mi szítja a légkört? — Véleményem szerint az igazgató személyében is hiba van — jegyzi meg kissé bizonytalanul Tóth Zoltán vb-titkár. Miért léptek ki ? napló NÉPSZAVA Megkülönböztetett bánásmód Vajon céltalanul, ok nélkül vizsgálódnak-e? Korántsem. Bizonyítják az előző cikk tényei, a panasztevők távozása. És az új tények. Régi, jó szakmunkások kilépése, az átlagost messze meghaladó fluktuáció. A gyárban szállingózó mende-mondák. A megkülönböztetés, a munkások megosztása. Az igazgatóhoz érkezett figyelemreméltó bejelentés figyelmen kívül hagyása. Szóval, nem ok nélkül, nem alaptalanul vizsgálódnak. És igen időszerű, hogy a szakszervezet és a minisztérium közbelépésére a vállalat vezérigazgatója tételes vizsgálatot rendelt el a 4. számú gyárban. Amit különösen indokolttá tesz a termelési lemaradás! A sok hajrá ellenére, vagy éppen emiatt, éves árbevételük szeptember 18-ig mindössze 54,7 százalékos. Jóval kevesebb, mint a vállalat többi gyárában. Joggal mondják tehát a vállalat vezérigazgatóságán, hogy baj van a 4. számú gyár vezetési módszerével. Az Építésügyi Minisztérium személyzeti osztályán markánsabban fogalmaznak: Az igazgatóval van baj! A gyári légkör azonban már nem éri be e felismerésekkel. A vizsgálattól mielőbb intézkedést vár. Világosságot. Napfogyatkozás nélkül. Takács Mária 1968. szeptember 77.