Népszava, 1968. szeptember (96. évfolyam, 205–229. szám)
1968-09-10 / 212. szám
Közélet és közvélemény Egy ankét — sok gondolattal az alapvető tó mellett állami munkánkban nem kívánatos bürokratikus vonások is vannak, s részben ennek folyományaként akijárás, az úgynevezettszocialista összeköttetés és más egészségtelen befolyások is hatnak, sőt megvesztegetés és korrupció is előfordul.* (Kádár Jánosnak az MSZMP IX. kongresszusán elhangzott előadói beszédéből.) EZ VOLT A MOTTO a Közalkalmazottak Szakszervezetének hétfői ankétjén. Az „alapvető jó” ismeretében vitatkoztak közéleti tisztaságunk problémáin. Dr. Jókai Loránd főtitkár megnyitója, dr. Számor Lajos tanszékvezető professzor vitaindító előadása, a kormánytitkárság, az államigazgatás, a tanácsok, az igazságügyi szervek képviselőinek hozzászólása tulajdonképpen a lakosság észrevételeit tolmácsolta „főiskolai fokon”. A közélet tisztaságát, illetve megsértését a közvélemény ítéli meg. A mérce rendszerint magas, az ítélet szigorú. A gondok többnyire akkor adódnak, amikor az erkölcsi értékítéletet nem tükrözi a tényleges ítélet. Amikor a protekciózó, vagy esetleg korrupt állami tisztviselő érdemtelenül bűnbocsánatot nyer. Ilyenkor válik pesszimistává a közvélemény a közéleti tisztaság tekintetében. A közéleti tisztaság ugyanis a nép szemében és ténylegesen is a közéleti szereplők viselkedésének függvénye. A szereplők: az államigazgatás alkalmazottai, a társadalmi szervezetek tisztségviselői, a gazdasági szervezetek, vállalatok vezetői. Mindazok, akiknek munkája, magatartása politikai véleményt formál. Akik mindennapi munkájukat az érdeklődés kereszttüzében végzik. Jóllehet fizetésük, munkájuk anyagi elismerése nem mindig éri el a kívánt mértéket, erkölcsi normájuk az átlagos fölé emelkedik. Közéleti szereplésük kritériuma: a közérdek szogálata, a személyes érdek háttérbe szorítása. Akkor is, ha „X”nek, vagy „Y”-nak kitűnő protekciója van. Akkor is, ha kérése teljesítéséért „Z” bizonyos ellenszolgáltatást helyez kilátásba. Akkor is, ha két „ügyfél” közül az egyik a társadalmi ranglétra magas fokán, a másik jóval lejjebb áll. Nem jámbor óhaj EZ. Reális követelmény. Az ankét résztvevői saját területük példáival bizonyították közéletünk egészséges fejlődését. Annak tudatában, hogy a morális lazaság fel-felbukkanó jelei bizonyos objektív okokat tükröznek. A protekció például többnyire ott verhet gyökeret, ahol az igények meghaladják a lehetőségeket. A lakáselosztásnál, az egészségügyi, a szociális intézményi beutalásoknál, a közületi elhelyezésnél, a középiskolai, egyetemi felvételeknél. Kézenfekvőnek látszik a megoldás: az objektív hiányokat fokozatosan meg kell szüntetni. A következtetés azonban meglehetősen automatikus lenne. Nem beszélve arról, hogy a lakáshiány stb. megszüntetése nem megy máról holnapra, beszélve viszont a szubjektív tényezőkről. A gyakran kifogásolt bürokratikus ügyintézésről, amely eleve bizalmatlanságot kelt. A bizalmatlanság pedig magában véve is protekciókeresésre, sőt korrumpálásra késztethet. Egyértelmű tehát a közfunkciók birtokosainak felelőssége, viselkedésének fontossága. Megközelíthetetlen, szerény, jogosítványaival igazságosan, törvényesen bánó, magánéletében is feddhetetlen ember alkalmas ilyen tisztségre. És ahol ilyen a vezető, ott nem lehet más a beosztott sem. Egyedül tudatformálással nem általánosítható ez a típus. Közéletünk tisztasága néhány konkrét tennivalót is igényel. Például a mérlegeléssel párosuló döntési jogkör (ez érvényesül a lakáselosztásnál), felülvizsgálatát, hozzáértő társadalmi ellenőrzést, a bírálati nyilvános bírálat jogának következetes érvényesítését. És főként a választott szervek szerepének növekedését Mert a demokrácia és a bizalom kölcsönhatása semlegesíti a protekcióval, az összeköttetéssel manipulálókat. Egyszerűen kiiktatja őket A „kijárás”, a „szocialista összeköttetés”, a helyenként felbukkanó korrupció talaját veszíti az állami életünket jellemző alapvető jó vonások érvényesítésével. A közéleti tisztaság ilyen módon válik politikai, gazdasági értékké. Amiben — helyesen — nagy részt vállal a Közalkalmazottak Szakszervezete is. Lukács Mária Teherautók, billenőkocsival. Dömperek. Katonák, civilek, talajgyaluk, porfelhők. Barakkok. Betonelemek. Csatornaásás. Széles út Keskeny iparvágány. Kukoricás, rajta túl megint barakkok. Mérnökök, kitűzőik, sofőrök, újra katonák, aztán lányok, alumíniumedényekkel. Mikrobuszok. Számok röpködnek: „Maga a 26-osokhoz tartozik?” Úgy jutottunk ide, hogy Siklós főterén, Tenkes kapitány kalandjainak színterén ráuntam a terelőutakat mutogató piros nyilakra és egy fiatalemberhez fordultam: — Mutassa meg már, melyik a legjobb útja Beremendnek! — Megmutatom, ha elvisznek! — mondja készséggel az autóstop nélkül kocsira került villanyszerelő, az egyik állami gazdaság munkása. És informál Beremendről is, két irányból. Az egyik, hogy nagyon elkel már a fejlődés a falunak, hiszen a fiatalságnak nincs modern szórakozóhelye. A másik, amit elmond, hogy most már biztosan lesz. A gyár miatt A beremendi cementgyár már az ő családjában is felvillantotta az új távlatok lehetőségét: apja — képzettségére nézve lakatos — szívesen menne gépkezelőnek, — ,1 nem, 32-es vagyok” — „Ez a Földgép irodája?” — „Nem látták a baranyaiaktól a főmérnököt?” majd... De a mama asztagság mellett kardoskodik, a háztáji miatt mindenekelőtt Lám, ez még négy év múlva lesz csak probléma. De a környék már jelennek érzi. A bevezetőben leírt, „nagy létesítménynél” annyira természetes zűrzavart is, amelyben DéKurucz József és Rosenberger Ádám művezetők — a 26-osoktól, sok iparfejlesztési csata régi „hadosztályától” — persze, még távol vannak attól, hogy ilyen cementmennyiségekről nyilatkozzanak. Nem is érzik hivatásuknak: nyilag éppen alapozásán dolgoznak — májusban tizennegyedmagukkal kezdték. Szállásuk az erőműben, tehát Pécsett van, ami kétórás pék, építők, kitűzők és szállítók nagyon az alapokat rakják meg. Ez még csak a „felvonulás felvonulása”, építőnyelven. De már benne rejlik az első üzemépület alapja is, a cementsilóé. Ezekből öt pár lesz, 32 méter magasak — építésükhöz valami 30 000 köbméter betont kell megkeverni. A táj itt a beremendi hegy és a harsányi hegy között átalakul, úgy, mint Hejőcsabám és Vác mellett. Kell a cement. Innen egymillió tonnát kap az ország 1973-tól. Hom fő utcai házba is bekopoghat, mire megtalálja Petkó Zoltánt, az erre illetékes építésvezetőt Csinos szép házak a széles utcán, felkavicsozott virágos udvarok: ez Beremend. A házacskáknak három-négy helyen mégis hivatalos jelleget ad az építők cégtábláinak nagy nyomtatott betűje, na meg az ott parkoló kocsik. A legnagyobb a mozgást már épített — például a Karasica hídjait hidakat Tolnában meg Baja vidékén. De ekkora munkát — 2 milliárd 300 milliós beruházást — még nem osztottak ki rá. — A 2,3 milliárdból 1,1 milliárd az épületek, 1,2 milliárd a felszerelés költsége. — Mi van ebben „benne”? — 140 lakásos lakótelep itt, és egész kis „cementnegyed” Siklóson. Hadd kerüljön még közelebb a városiassághoz. Ami a gyártelepet illeti, a felvonulási épületek is legényszálló színvonalúak, de a legmodernebb értemás, természetesen, a beruházóknál. De nekik — illetve házigazdájuknak — szép, nagy kertjük is van és ott, a diófa alatt, asztal körül lehet találni az építésügy lent időző küldötteit, a Baranya megyei építők néhány vezetőjét — és a beruházási kirendeltség főmérnökét, Jaszenovics Miksát. Élete első cementgyárépítéselemben. Központi fűtés? Természetesen, hideg-meleg víz. Kétezer adagos konyha, étterem. — Érdemes idetelepülni? — A beremendi hegyben 40 évre való cement nyersanyaga alszik. — És a szélirány? (Ezt „lesről” kérdem a beruházótól, annak ismeretében, hogy például a váci cementmű fehér pora az egész tájat képes elszürkíteni, az épüléskor tett szép ígéretek ellenére.) — Annyit mondhatok, hogy az egész berendezés világszínvonalon álló, ebben a vonatkozásban is a " ma elérhető legjobb lesz. " Ami pedig a szelet illeti, s az uralkodó itt a nyugati szél — ezek szerint Siklós és Villány nem sok cementport kap. Még egy kérdés, „lesből”: — Sok itt a vállalat, csak négy nagy cég nevét hallottam eddig. Milyen az együttműködés? Erre már többen felelnek az asztal körül és alapjában biztató kép alakul ki. Csak éppen a munkáshiány késztet néha nem mindenben sportszerű „ösztönzésekre” egy-egy társvállalatot. De hát ezek a zökkenők alighanem elkerülhetetlenek — hiszen a katonák jelenléte is éppen a „civil” munkaerőgondok tükre. — Egyéb gondok? — Valamivel több billenős teherautó kellene az ÉPFU-tól, sín Diósgyőrből — a már elkészült közforgalmú, rendes nyomtávú alapépítmény „tetejére” —, mert akkor az őszi latyak beérkezte előtt rendezzük a szállítás fő tennivalóit.. És, ismét ... munkaerő. Különben jelenleg 900 ember dolgozik a BCM-el. Igen, BCM. Az új cementmilliomos. Élete hajnalán — vagy mondjuk így, reggelén... Jó reggelt, BCM! Biktai Ferenc JÓ REGGELT, BCM! Épül Beremenden az új „cementmilliomosit Családi vita Dél-Baranyában Folyamkavicsot vegyenek! utazást jelent naponta, oda-vissza. Ádámnak, aki versendi, körülbelül ugyanennyi az utazási adagja. De hát ebben a szakmában, főként az elején, másképp ez nem megy. Most még minden csepppillanat- folyós. Először is: csak a konyha most ismeri meg a környék az itt dolgozó vállalatokat, a beruházás vezetőit és a barcsi tsz képviselője, aki folyamkavicsot jött eladni, ha- A diófa alatt — 2,3 milliárdról... Tanévkezdés az egyetemeken Az új közlekedési és távközlési főiskola tanévnyitója Bensőséges ünnepség színhelye volt hétfőn a Budapesti Műszaki Egyetem. Hazánk új felsőoktatási intézménye, a Győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola itt tartotta az ünnepi tanévnyitót. Szíjártó László, a győri főiskola közlekedési és építési karának igazgatója üdvözölte a vendégeket és a főiskola 120 elsőéves hallgatóját, majd dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes mondott ünnepi beszédet. A többi között elmondotta, hogy az idén született meg a Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendelete a közlekedési és távközlési műszaki főiskola létesítéséről. A főiskola addig is amíg a negyedik ötéves tervben Győrben felépül, már az idei tanévben a Budapesti Műszaki Egyetemen megkezdi a képzést. Ezután dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter méltatta az új oktatási forma jelentőségét és rámutatott, hogy kormányzatunk a minap hagyta jóvá az új közlekedéspolitikai koncepciót, amelynek gyakorlati megvalósításában már jelentős szerep jut a főiskoláról kikerülő üzemmérnököknek. Hétfőn tartotta tanévnyitóját a Debreceni Orvostudományi Egyetem és a Szegedi Orvostudományi Egyetem is. Fogadás a bolgár nagykövetségen Vaszil Bogdanov, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából hétfőin fogadást adott a bolgár nagykövetségen. Megjelent a fogadáson Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, a SZOT főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Czinege Lajos vezérezredes, a PB póttagja, honvédelmi miniszter, Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára, Dobi István, az Elnöki Tanács nyugalmazott elnöke, dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a kormány több tagja, továbbá a politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi élet sok más ismert személyisége. Ott volt a fogadáson a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. (MTI) Koszorúzások a bolgár nemzeti ünnep alkalmából Bulgária nemzeti ünnep követség több diplomáciai pe, az ország felszabaduló beosztottja, jának 24. évfordulója al- Ezt követően ugyancsak kalmából Vaszil Bogda- megkoszorúzták Georginov nagykövet vezetésével Dimitrov budapesti szoba nagykövetség tagjai hét órát. Koszorút helyezett a fő délelőtt megkoszorúzó szobor talapzatára Vaszil ták a Szabadság téri szov- Bogdanov nagykövet, tőjét hősi emlékművet. Avábbá a Bolgár Kultúra, a koszorúzási ünnepségen Dimitrov Bolgár Kulturajelen volt a Külügymilis Egyesület, a budapesti nisztérium több vezető bolgár általános iskola, a beosztású munkatársa, a Duna Tsz, a Magyar—Bel- Szovjetunió budapesti gáz Barátság Tsz és a Blanagykövetségének ideig- Bojev Tsz küldöttségellenes ügyvivője és a nagy (MTI) Az új gazdasági mechanizmus gondjaiból Vita egy árcsökkentés körül Nagy port vert fel Vad Jánosnak, az Egyesült Vegyiművek igazgatójának a sajtóban nyilvánosságra hozott bejelentése, amely szerint az Ultra mosókrém és az Ultra mosópaszta szeptember 1-től 11,30, illetve 11,60 forint helyett 10 forintos kiskereskedelmi áron vásárolható. Az intézkedés olyannyira felháborította a kereskedőket, hogy egy részük megfontolt, meg eltétlenül a nyilvánosság előtt kell foglalkoznunk az Egyesült Vegyiművek igazgatójának szóban forgó döntésével, amelyet előzőleg egyeztetett a vállalati szakszervezeti bizottsággal, a nagykereskedelmi vállalatokkal, valamint a Belkereskedelmi Minisztérium szakfőosztályával, illetve a Nehézipari Minisztérium közgazdasági főosztályával Azért kell itt szóvá tennünk — az illetékesek figyelmét is felhívaa, mert az intézkedésben, mint cseppben a tenger kimutatható a kereskedelem és az ipar érdekellentéte, amely végső soron a lakosság érdekeit legközvetlenebbül érintő, régen óhajtott fogyasztói ármechanizmus érvényesülése elé vet gátat. Az Egyesült Vegyiművek félévi mérlegéből megállapítható, hogy a gyári kollektíva kitűnően dolgozott. Az egész évre tervezett nyereségének 80 százalékát egy félév alatt produkálta. Bár az árleszállításból a lakosságnak körülbelül 22 millió forint haszna származik évente, az igazgató számítása szerint azonban az év végi várható eredmények alapján hatheti fizetésnek megfelelő nyereségrészesedés még így is kifizethető lesz. A lakosság, a népgazdaság és a gyári kollektíva érdekeit tehát egyaránt szolgálja az árleszállítás, mert az olcsóbb árukból várhatóan több fogy, így nagyobb ütemben növelhető a gyártási volumen, tehát további nyereségre lehet szert tenni. • Mindezek tisztázása után állapodott meg az igazgató az érdekelt szervekkel, köztük a nagykeegyenesen tisztességtelen módszernek nevezte ezt az eljárást, mondván: az ipar ne avatkozzék a kiskereskedelem dolgába, mert ahhoz semmi köze. A két évtizede nélkülözött és január 1-én végre elnyert önállóságot látják veszélyeztetve. Aki ezt az önállóságot akarja megtorpedózni, az új mechanizmus alapvető célját támadja. (!?) — állítják, alapozott döntés keskedelmi vállalatokkal is, hogy leszállítja a mosószerek árát, amennyiben ez az intézkedése együtt jár a fogyasztói árak arányos csökkentésével. A jól megfontolt és jól megalapozott elhatározás kivitelezése azonban már az első lépcsőben akadályokba ütközött. — Először amiatt aggályoskodtak, hogy tudunk-e elegendő árut szállítani — mondja Vad János. — Az árleszállítás után ugyanis a fogyasztás növekedésével kell számolni. A Belkereskedelmi Minisztérium szakfőosztályát és a nagykereskedelmi vállalatok igazgatóit megnyugtattam, hogy minden mennyiség szállítására felkészültünk. Később azt mondották, hogy a raktáron és az üzletekben levő mosószerek régi és új ára közötti különbséget nekünk kell fedeznünk. Nem tudom, százezres vagy milliós nagyságrendű összegről van-e szó, de a terhet átvállaltam. Az igazgató ezután tájékoztatta a sajtó útján a lakosságot az árleszállításról. A kereskedelemnek más a véleménye — A mi bőrünkre, pontosabban fogalmazva, a kiskereskedelmi vállalatok nyereségének rovására se az ipar, se a nagykereskedelmi vállalatok ne intézkedjenek — érvel Pásztor Tibor, a Belkereskedelmi Minisztérium árosztályának vezetője. — A kiskereskedelmi árrés megállapítása a kiskereskedelmi vállalatok igazgatóinak jogkörébe tartozik. — Milyen jogon intézkedik a gyárigazgató a mi kockázati alapunk terhére — folytatja a IX. kerületi KÖZÉRT Vállalat igazgatója. — Senkinek nincs joga beleszólni abba, hogy leszállítom-e például a mosószerek árát, vagy sem. Ez a gyakorlat az önállóság, az új mechanizmus ellen van. Az ipar és a nagykereskedelmi vállalat megállapodása nem lehet kötelező egy harmadikra, ebben az esetben a kiskereskedelmi vállalatra. Én nem szólok bele a gyárigazgató dolgába, és az se érdekel, hová teszi a nyereséget, őt se érdekelje a mi vállalatunk nyeresége. — Amennyiben az árakkal nem lefelé, hanem felfelé mennék, fele energia is elegendő lenne az egyetértéshez — vélekedik kesernyésen Vad János igazgató. — Így azonban... Nemcsak gazdasági , inkább politikai kérdés falatok annak reményében tesznek engedményeket, hogy piacot teremtsenek áruiknak, ami általában a minőség javítása és a fogyasztói árak csökkentése révén érhető el. Az Egyesült Vegyiművek igazgatója is ezt tette, amikor árleszállításra szánta el magát. Továbbá: miért áll a belkereskedelem rendelkezésére számottevő kockázati alap, ha esetleges árleszállítások alkalmával az iparvállalatokat a raktáron és az üzletekben levő portéka régi és új ára közötti különbözet megtérítésére kényszerítik? Végezetül — ha talán egy kis túlzással is — de ide kívánkozik ez a nevű annyira gazdasági, mint inkább politikai kérdés: mi értelme van annak, hogy a munkásokat, a dolgozókat a gyárakban különböző anyagi és erkölcsi ösztönzőkkel arra serkentjük, dolgozzanak termelékenyebben, gazdaságosabban, a lehető legkisebb élő- és holtmunka ráfordításával, tehát minél olcsóbban állítsák elő az árucikkeket, ha ez a helyes törekvés a piacon nem tud realizálódni? Hogyan lehet ilyen gátló tényezők mellett megértetni a munkásemberekkel: nekik mint fogyasztóknak is érdekük, hogy minél jobb minőségben és olcsóbban gyártsanak, ha a kereskedelmi érdekek és a kereskedelem önállóságának ilyen értelmezése miatt elmarad a befejezés, a fogyasztói árak csökkenése? Itt tehát elég súlyos az ellentmondás, amit mielőbb fel kell oldani, mert az új gazdasági mechanizmusban szabadabbá tett ármozgást, véleményünk szerint, nemcsak az árak emelésére szabad értelmezni. Zsidai Pál Az elmondottakhoz érdemes néhány észrevételt fűzni. Való igaz, hogy egy termelő vállalat igazgatójának jogilag kevés köze van a kiskereskedelmi árakhoz. De hol van ebben az országban és az ország határán kívül egyetlen gyárigazgató, aki csak azért szállítja le az árakat, hogy a kiskereskedelem hasznát növelje? Az ipari vál- NÉPSZAVA 1968. szeptember 10