Népszava, 1968. szeptember (96. évfolyam, 205–229. szám)

1968-09-22 / 223. szám

A szaktanács ülése (Folytatás az 1. oldalról) szervezeti szervek minden szinten érzékenyebben tudják kitapintani, felfogni és reálisan megítélni a megérlelődött és jogos igényeket Kérjék ki a dolgozók konstruktív észrevételeit és javaslatait, amelyek megalapozottabbá, reálisabbá teszik mind a népgazdasági, mind a vállalati terveket. A szakszervezeteknek — kialakult munkamegosztásnak megfelelően — elsősorban azokkal a kérdésekkel kell helyesen foglalkozniuk, amelyekben sajátos helyzetükből és funkcióikból adódóan az állami szerveknél szélesebb körű ismeretekkel és nagyobb gyakorlattal rendelkeznek. Ezek mindenekelőtt a gazdaságpolitikai gyakorlati érvényesülésének hatékonyságával, az eszközökkel történő ésszerűbb gazdálkodással és különösen az élet- és munkakörülményeket meghatározó intézkedésekkel kapcsolatosak. Befejezésül a Szaktanács titkára a gazdasági és társadalmi szervek közötti munkamegosztásról, a jogkörökről, valamint az együttes és elkülönült felelősség szabályozásáról szólott. Külön méltatta azt, hogy a korábbi évek viszonylagos elkülönülésével szemben a KISZ, valamint a szakszervezeti szervek együttműködése és munkamegosztása is tartalmasabbá vált. Az együttműködést illetően arra kell törekednünk, hogy a munkamegosztásnak megfelelően minden szerv a maga szintjén törekedjen maradéktalanul ellátni azokat a feladatokat, amelyek reá hárulnak. Csak így érhetjük el, hogy a szakszervezetek termelést és gazdálkodást segítő tevékenysége a dolgozó tömegek alkotó, kezdeményező készségének, aktivitásának kibontakoztatásával érdemi módon hozzájáruljon a munka hatékonyságának növeléséhez és ennek következtében a társadalmi jólét további emelkedéséhez — fejezte be szóbeli kiegészítését dr. Beckl Sándor. A vita A második napirendi pont vitájában felszólaltak: Zádor György, a Budapesti Vegyiművek főmérnöke, Paizs Jenő, a Ganz-MÁVAG szakszervezeti tanácsának titkára, Csikós Mihály, az ÉDOSZ Csongrád megyei titkára és Ribánszky Róbert, a KISZ központi bizottságának titkára. A vitában elhangzottakra dr. Beckl Sándor, a Szaktanács titkára adott választ, aki a többi között ismertette a szocialista brigádvezetők jövő év tavaszára összehívandó országos tanácskozása előkészítésének munkálatait, valamint az 1969—1970. évi tervek készítésével kapcsolatos szakszervezeti teendőket. A tanács a szakszervezetek termelést segítő munkájára vonatkozó irányelveket egyhangúlag elfogadta. Blaha Béla beszámolója A tanácsülés harmadik napirendi pontjában Blaha Béla, a Szaktanács elnöke tájékoztatta a tanács tagjait az elnökségnek a két tanácsülés között végzett munkájáról. A tanácsülés az elnökség munkájáról szóló beszámolót, valamint Gáspár Sándornak, a Szaktanács főtitkárának ehhez kapcsolódó kiegészítését jóváhagyólag tudomásul vette. A tanácsülés elfogadta, illetve megerősítette az elnökségnek az átlagkereset alapján történő tagdíjbesorolás módosítására és az osztályos tagdíjrendszer kiegészítésére vonatkozó, a jövő év január elsejével életbe lépő határozatát. Jóváhagyta a tanács az elnökségnek a csehszlovák eseményekkel kapcsolatban kiadott állásfoglalását és felhatalmazta az elnökséget, hogy továbbra is az állásfoglalás szellemében tevékenykedjék a testvéri szakszervezetek együttműködésének fejlesztésében. A tanácsülés Blaha Bélának, a Szaktanács elnökének zárszavával ért véget 1968. szeptember 22 NÉPSZAVA Elnézést kérek az olvasótól, hogy ettől az írásomtól fogva, többé nem jelölöm meg pontosan a riportok színhelyét. Utamat a vietnami szakszervezetek vezetői nem egyszerűen a kölcsönös barátság, de a teljes bizalom alapján szervezték meg. Nagyon sok olyan üzemben járhattam, amelyek eredeti helyüktől távol, az amerikai gépek élőit jól álcázva dolgoznak, s amelyek fontos szerepet töltenek be az ország életében. Ilyen a Hanoi környéki Március 8. textilkombinát is, amelynek hatezer munkása van és évente 35— 40 millió méter szövetet készít különböző alapanyagokból. A Vietnami Demokratikus Köztársaság egyik legnagyobb könnyűipari létesítménye 1962-ben készült el, Hanoi külvárosában. Ma apró műhelyekre, üzemrészekre bontva dolgozik az erdőkben, a falvakban. A Hanoit ért bombázások nem tudtak kárt tenni a gépekben, mert az üzem munkásai időben megmentették, vidékre szállították azokat És együtt költöztek el a munkások is Hanoiból a gépekkel. Az üzem vezetői közül Mai Xuan But igazgatóhelyettessel találkoztam az egyik telephelyen. Mai Xuan But nemcsak gazdasági vezető, hanem a kombinát fegyveres önvédelmi egységeinek parancsnoka is, két komiszszárja a párttitkár, és a szakszervezeti bizottság titkára. — Még aly készült el az üzem, még alig tanultuk meg a szakmát és már arra kényszerültünk, hogy leszereljük a gépeket — kezdte a beszélgetést az igazgatóhelyettes. .. De azóta is, a gondok, a nehézségek ellenére, úgy dolgozik a kombinát, hogy minden évben túlszárnyaljuk a terveket. A mondat sablonos. Pontosabban: nálunk annak mondanák. De a szavak nem mindig egyforma jelentésűek. A Március 8. textilkombinát munkásainak 80 százaléka asszony és lány. Évek óta nem élnek együtt férjükkel, gyerekeikkel, családjukkal. A férfiak az üzemből katonának mentek, vagy más, a népgazdaság számára fontosabb munkaterületre. Valamennyi munka, amit korábban ők végeztek el, most az asszonyokra maradt. Kezdve a hatalmas gépek leszerelésén, elszállításán, üzembe állításán, folytatva a szállító, elektromos szerelői és lakatos munkán. Ahhoz, hogy az üzem termelni tudjon, minden férfiszakimát nőnek kellett megtanulni. A textilkombinát aszszonyainak, lányainak többsége azonban úgy került ide, hogy semmilyen szakmát nem tudott. Vidékről jöttek, egyszerű parasztcsaládokból. Iskolázottságuk alacsony volt, korábban nemcsak hogy nem láttak szövőgépeket, de nem is igen hallottak róluk. Gyerekeiket az üzem helyezte el, ideiglenesen telepített falusi óvodákba. A falusi parasztcsaládokhoz beköltöztetett textilgyári munkásnők számára esti tanfolyamokat szerveztek, amelyeken nemcsak szakmai továbbképzés folyik, hanem a szakmai oktatás előfeltételéül szolgálóalapfokú képzés is. Ma már nyolcszáznál több olyan nő van az üzemben, aki a saját szakmáján kívül egy vagy két másik, az üzem számára alapvető fontosságú szakmát ismer alaposan. Ez van a sablonosnak tűnő mondat mögött És még sok minden. Az egyik üzemrész fölött a kombinát önvédelmi alakulata a legkorszerűbb amerikai felderítő gépekből lőtt le egyet Nem puskával, hanem korszerű légvédelmi fegyverekkel. Ezeket is asszonyok és lányok kezelik. Dolgozó nők, akik egy generációnyi idővel ezelőtt még feudális sorban éltek. Fegyvergyakorlat heti négy alkalommal van. Nem könnyű feladat munka után. De hát kinek könnyű ma az élete Vietnamban? Az üzem saját kórházat épített munkásainak, ahol az ápolói szolgálatot szintén a kombinát asszonyai látják el, mint ahogy ők látják el a szakképzett felcsen szolgálatot is azokban az üzemrészekben, amelyek messzebbre esnek. Mindezt meg kellett tanulni. Különös gondolat, de nem én találtam ki, hanem vietnami férfiak mondták: a nők érdemük szerinti térhódítása igazán a háború évei alatt kezdődött meg Vietnamban. A kényszerűség ily módon kívánságot is teljesített. Amikor az egyik fiatal mérnökkel végigjártam azt az üzemrészt, ahol a kombinát munkásainak mintegy 20 százaléka dolgozik, sorra találkoztam fiatal asszonyokkal és lányokkal a legkülönfélébb vezető posztokon és láttam a pihenő, gondosan álcázott fegyvereket, amelyekhez a műhelyből futóárkok vezetnek. A műhelyben a gépsorok között piros lámpák függenek, ezek jelzik a légi veszélyt, mert a nagy zajban nem lehetne hallani a repülőgépek hangját. Itt is pontosan tudja mindenki a feladatát. Közvetlen veszély esetén kire tartozik a gépek mentése, a sebesültek ápolása, kire a fegyverek kezelése. ’ Amikor elismételtem Mai Xoan Butnak ezeknek a törékeny és kicsi vietnami asszonyoknak a vállán nyugvó terheket, az igazgatóhelyettes azt mondta: — Kevés nagyobb erőt ismerek, mint az asszonyok gyűlöletét azok iránt, akik szétdúlták a családjukat. A mi asszonyainkban mérhetetlen a gyűlölet az amerikai imperializmus iránt és mindaddig bennük lesz és cselekvésre készteti őket, amíg nem kapják vissza a férjüket, gyermekeiket, amíg nem élhetnek újra békében. Ez az egyik ösztönzője a vietnami ifjúság „Három kész” mozgalmának is, amelyben a fiatalok készek arra, hogy bátran harcoljanak, hogy belépjenek a fegyveres erők soraiba, készek minden nehézség leküzdésére, s hogy bármilyen körülmények között fokozzák a termelést és a tanulást, készek arra, hogy oda menjenek, ahová a haza kívánja és azt a munkát végezzék, amit a haza követel tőlük. A kombinát asszonyainak, lányainak többsége pedig fiatal. Ahogy én láttam, nagyon fiatal A búcsúzásnál vettem észre a zászlót, amelyet két évvel ezelőtt a Brutyó János vezette szakszervezeti delegáció ajándékozott a hő® üzemnek. A szocialista országoknak a vietnami néphez fűződő barátságáról sok emléket őriznek nagy szeretettel ebben az üzemben, és erről a barátságról beszélt a vendégnek mindenütt kijáró zöld tea mellett Mai Xuan But is. — Mondjon el otthon mindent a mi életünkről, harcunkról és mondja el, hogy a mi népünk mindennél többre becsüli a szabadságot. És adja át nevemben mindannyiunk köszönetét azért a nagyon drága anyagi és erkölcsi segítségért, amellyel a magyar munkások támogatják harcunkat. Az igazgatóhelyettesparancsnok üzenetét ezúton adom át. Diósdi László (Következik: Könnyek nélkül) II parancsnok üzenete Újsághír: „Már 60 ezer anya maradt otthon gyermekével” Béla-telep, Bulcsu utca 6. Takaros ház, kertjében még nyílik a rózsa. Októberben először csönget majd be a postás a gyerekgondozási segéllyel. Bent két gyerek sír egyszerre. A kettő: nem iker. Tizennégy hónapos a lány, négyhónapos a fiú. Ilyen kicsi korkülönbség testvérek között igazán ritka. Mészárosékhoz a nagy öröm mellé legalább akkora gond is költözött a második születésével. A 22 éves szőke, törékeny asszony alig-alig birkózik meg vele. Otthon a kicsivel A legzsúfoltabb óra Az előszobában befőzésre váró uborkahalom, tisztára mosott üvegek. A magas kocsiban a kisfiú sivalkodik, dereka köré csavart frottír törülközőben, a szobában a kislány ébredezik: nyolc óra. A legnehezebb, a legzsúfoltabb órája a napnak ... Az asszony folyamatosan végzi a munkáját: cipőt húz a kislányra, leszedi a gumijátékokat a polcról, megteáztatja a kisfiút, megfőzi a kávét, felengedi a rolót, kiszellőztet, vizet melegít a mosáshoz, leszedi a kötélről a hajnalban kiteregetett, megszikkadt ruhát. — Legtöbbször kifutok az időből — magyarázza —, ha be is osztom. Nem lehet azt elmondani, mennyi temérdek a munka. A 23 éves családfővel együtt kel minden reggel öt órakor, de este később fekszik bárkinél. — Nem, a férjem nem tud segíteni. Azt akartuk, hogy tanuljon. Betanított műszerész az EVIG-ben, dudákat csinálnak a Volkswagen-gyárnak. Este gépipari technikumba jár. Vagy az iskolában van, vagy tanul. A gyerekek gondja az enyém. — Amíg itthon lehetek megadom. Hasonlóan vélekedik a kosztról is: , — Ha még 100 forint kilója a paradicsomnak, akkor is megveszem a napi két-három darabot. Lassú beruházás A gyerekeké és a beosztásé. A kettőjük jövedelme együtt 2550 forint volt eddig. Az asszony a villamosnál dolgozott havi 900-ért. A jövő hónaptól kezdve a családi pótlékkal együtt meglesz neki ugyanennyi. A sors különös iróniája: nemkaphatja meg mindkét gyerérz után a 600 forintot, noha mindkettő a gyerekgondozási segély bevezetése óta született. — Mártikénál még nem volt meg a tizenkét hónapos munkaviszonyom, két hónap hiányzott hozzá, ezen múlt. Számlájukat havi 500 forintos bútorrészlet terheli, májusban jár le, viszont mindenük megvan, csak a centrifugát hiányolja. — Az idén megvesszük azt is — mondja bizakodva, miközben tisztába teszi a kis Zoltánt. — Jövőre pedig olajkályhát veszünk. Egy év: centrifuga, még egy év: olajkályha. A családi beruházás csak lassan halad. Mészárosné azonban nem elégedetlen. — Igaz, a kisfiút még nem ilyen hamar akartuk. Kétéves házasok vagyunk csak. De ha kihúzom ezt a két-három évet, nem cserélek senkivel. A férjem is nagyon elégedett. Ha Mártikáért nem is kapunk pénzt, azért ő itthon van velem... Csak az a sok mosnivaló! Mészárosné sokallja. Kicsit maga is tehet róla: minden etetésnél tisztába öltözteti a gyerekeket, így tanulta az anyjától. Túlzott gondosság, de ebből nem enged. Mentegetőzik. (Gonda György felvétele) „Megengedhetem magamnak.. A család apróbb-nagyobb gondjait okos beosztással, szorgalommal, úgy-ahogy, megoldhatónak tartja — ehhez segítség a gondozási segély. Nagyobb problémája, a környék kisgyerekes anyáinak gondja is: — Úgy hallottam, hogy ötven százalékkal megnőtt a környékünkön a gyerekek száma. Sokan vagyunk itthon, annyi minden előfordulhat. Tudja, hol a Szarvas? Jó háromnegyed óra járásra. Ott van csak telefonfülke. Az autóbuszokhoz meg nincs összeköttetés, mert mi két kerület határán élünk, az utunk kikövezését senki sem akarja vállalni. Ilyen földes útra meg buszt nem adhatnak. Közért van ugyan, de a nyitvatartási ideje Sok asszonynak nem felel meg. Hétkor nyit, délben bezár, s amikor délután kinyit, már hatkor be is csuk. Aki eljár dolgozni, se reggel, se este nem tud bevásárolni..... Mészárosné idejéből nemigen futja most könyvre, újságra. A rádiót még meghallgatja, de a televízió elé sem tud leülni. Mindent akkorra tervez — esti gimnáziumot és a többit — , mire a kisebb gyerek két és fél éves lesz. Most csak anya akar lenni, s élni a lehetőséggel. Egész nap le tud futni a gyerekekért, s ezt — úgy mondja: „megengedhetem magamnak...” Légrády Eszter Aggódva várja válaszunkat levélírónk, aki az egyik fővárosi vállalat gépkocsivezetőnője. Úgy érzi, mellánytalanság történt vele munkahelyén: nem vették figyelembe a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit, melyek alapján a szülés előtt álló dolgozó nőt különféle jogok és kedvezmények illetik meg. Levélírónk hatodik hónapja terhes, és férjével együtt aggódó szorongással számolják a heteket és napokat, amikor végre megérkezik a kis „trónörökös”, és ezzel beteljesedik nagy boldogságuk. Egy alkalommal ugyanis komplikáció állt be, és akkor nem tudta élve megszülni gyermekét Ezért vigyáz most minden lépésére, szigorúan betartja az orvosi előírásokat s a lehetőségek szerint elkerül minden nyugtalanító helyzetet, ami esetleg károsan befolyásolná terhes állapotát. Sajnos azonban, most olyan körülmények adódtak munkahelyén és annyi izgalomban és zaklatásban van része, ami esetleg veszélyeztetheti terhességét. Mi is húzódik meg az ügy mögött? A kérdésre megadják a választ az alább idézett sorok: „Terhességem hatodik hónapjában, orvosi tanácsra, a vállalat »■levett« a tehergépkocsiról, amivel én a saját és a születendő gyermekem érdekében is egyetértettem.” Levélírónk a vállalati garázsban kapott könnyebb beosztást, s annak ellenére, hogy az áthelyezés következtében naponta hét kilométert villamosozott oda-vissza lakásától, mégis szívesen csinálta, amivel megbízták. Rövid idő elteltével azonban kedvezőtlen fordulattal lepték meg a vállalat munkaügyi osztálya részéről. Beleegyezése nélkül ismét áthelyezték egy távolabbi telephelyre, ami ugyanakkor azt is jelentette, hogy naponta további egy-két kilométert kell gyalogolnia. Levélírónk ezt nem fogadta el, s írásban tiltakozott a jogszabályt sértő eljárás ellen. Hivatkozott állapotára, arra, hogy fáradékony, nehezére esik, minden fölösleges járkálás, s kérte, hagyják meg jelenlegi beosztásában. Mivel válaszra sem méltatták, észrevételeit figyelmen kívül hagyták, ezért elhatározta, hogy kiveszi évi rendes szabadságát. A telephely vezetője minden további nélkül aláírta a „szabadságos céduláját”, és két hétig otthon maradt. Mikor ismét jelentkezett munkahelyén, újabb meglepetés várt rá. A vállalat központjától megjelent a munkaügyi előadó és közölte levélírónkkal, hogy megsértette a munkafegyelmet, mivel megtagadta az áthelyezést. Ezért a vonatkozó szabályok szerint vállalnia kell a következményeket. Szabadságának két utolsó napját úgy tekintik, mint igazolatlan távollétet, s emiatt erre az időre fizetést sem kap. Levélírónk ekkor szóban tiltakozott a törvénytelen eljárás miatt, és követelte a két napra járó fizetését. Arra is hivatkozott, hogy társadalmunkban a szülő nőket a törvény védi, és ezt ennél a vállalatnál is tudniuk kellene azoknak, akik erre illetékesek. „Szavaimra azt a választ kaptam a munkaügyi előadótól, hogy én nem vagyok neki vitaképes partner.” Sajnos, hiába volt minden tiltakozása, levélírónk nem kapta meg a fizetést, és kényszerítették az új beosztás elfoglalására. Ezért várta aggodalommal válaszunkat a fiatalasszony, aki úgy érezte, hogy egyedül maradt ebben a nehéz helyzetében, és nem talált kiutat a bürokráciával folytatott küzdelméből. Javaslatunkra a vállalati munkaügyi döntőbizottság soron kívül foglalkozott levélírónk panaszával. Mivel pedig törvényeinket csak egyféleképp lehet értelmezni és alkalmazni, kétség sem fért a panasz orvoslásához. Levélírónkat azóta visszahelyezték a garázsba, megkapta fizetését a vállalat igazgatója pedig biztosította számára a nyugodt és zavartalan munkalehetőséget. És ami szintén lényeges: a munkaügyi előadót fegyelmi büntetésben részesítették a törvény helytelen alkalmazása s megértőnek alig nevezhető magatartásáért. Samarjai Tibor Heti postánkból Két palack gáz A szükséges forintokat a lakbérből tudja elspórolni. A kétszobás családi házért 360 forint adót fizetnek évente. Óriási előnyük volt induláskor más fiatalokhoz viszonyítva. Mint mondja, édesapja nővérére meg ráíratta ezt a házat. Igaz, egy szobában szűkölködnek most négyen, a másik szobában édesanyja él, s a nővére — hogy még jobban elférjenek — egyelőre elköltözött a keresztanyjához. Valamikor majd meg kell fizetniük a nővérének a házrészt. A drága paradicsomért, a primőrökért lecsípi máshonnan is a forintokat. Figyeli a villanyt, s a férje főtt ételt visz a gyárba. Viszont a gázpalackból kettő is kell havonta a sok forralás, főzés miatt A szekrényből négy kis csipkeruha kerül el. Hármat a rokonok vettek, a negyediket, a legszebbet: ők. A minap a védőben járt Panaszkodik: háromnegyed órát cipelte a karján a gyerekeket. A közelebbi rendelőt nemrégiben megszüntették. Ott hallotta a többi asszonytól, hogy van már papírpelenka, csak drága, két forintba kerül darabja.