Népszava, 1968. október (96. évfolyam, 230–256. szám)
1968-10-20 / 247. szám
Világ proletárjait egyesüljetek! ! A munka vágányain HÁROM PARLAMENTI NAP, két új törvény és egy elfogadott közlekedéspolitikai koncepció — ezzel a mondattal lehet távirati stílusban összefoglalni azt, ami a két oroszlán őrzötte főkapu mögött történt. Akik a szenzációkat hiányolják a mi országgyűlési munkánkban, újra megállapíthatják, hogy azok elmaradtak. Mi, akik nem hiányoljuk őket, ezúttal sem tehetünk egyebet, mint megállapítjuk: reális hangú, a valóságot és annak közérdekű megváltoztatását, fejlesztését tükröző beszámolók és hozzászólások közben a törvényhozók korszerű, új jogszabályokat alkottak, a bevált politika további valóra váltásán dolgoztak. Aztán az országgyűlési kommentálóban felülkerekedik egy másfajta érzés, megszólal benne az ellenkezés ördöge. Mert azért a sokat emlegetett érem másik oldaláról nézve, az a munka, amely az országban folyik — hiszen az országgyűlés ezt foglalja össze, elemzi és vizsgálja -— nem eseménytelen, ha higgadtan és nyugodtan folyik is, egyáltalán nem szürke és nem jelentéktelen. E ErRE AKKOR gondol az ember, ha figyelembe is veszi, hogy a kormány beszámolója milyen botrnyolult feladatok esztendejének első kilenc hó-napjáról szólt. Ha nem téveszti el szem elől, hogy a nemzetközi helyzet bonyolultsága 1968-ban csak fokozódott és a távolabbi világrészekből határaink közelébe is áthelyeződött a feszültség zónája, legalábbis az augusztusi hetekben. Ha nem felejti azt sem, hogy a múlt év végén, az új gazdasági mechanizmusra való áttérés előestéjén, mennyi volt a legjobb szándékú emberekben is a kétkedés és a bizonytalanság — mennyien tartottak munkanéküliségtől és életszínvonal-süllyedéstől, de legalábbis erős megrázkódtatásoktól. Ha hozzáteszi az év első részének riasztóan száraz időjárását, amely a kisüzemi mezőgazdaság módszereit és emlékét még erősen őrző népünkben feltámasztotta az aszályos évek komor kilátását ILYEN ESZTENDŐBEN mégiscsak alá kell húzni az országgyűlési beszámolókból és képviselői felszólalásokból tükröződő eredményeket, és az egész ország, az egész nemzet bizakodását. Figyelembe véve azt is, hogy mindennek elismerése korántsem jelent kritikátlan örömöt , hanem az elemzésnek, a munka folyamatos javításának, a módszerek csiszolásának, a tömegek észrevételei még hatásosabb érvényesítésének igényét is. Utalt erre a kormány elnöke, Focst Jenő is, amikor bíráló észrevételeket , és javaslatokat kért képviselőtársaitól , s a vita minden órájában érezhető is volt hogy a kérés nem hangzott el hiába. Jellemző az eredmények felmérésének módszerére, nyíltságára az a felszólalás, amelyben Gáspár Sándor — miközben a gazdaságirányítás rendszerének reformját hasznos emelőnek nevezte, és kiemelte az első hónapok zökkenő nélküli munkáját — bírálta az életszínvonal-emelés országos átlagszámokkal mérésének egyoldalúságát, felhívta a figyelmet az egyes iparágak, szakmák, rétegek életszínvonalának alakulására, amikor a bérek emelését, mint a gazdasági fejlődés, növekedés feltételét határozta meg, s bírálta a bérfejlesztésre szolgáló összegek helyenkénti visszatartását. N NEM EGYSZERŰEN „napirendi pont”, hanem az ill egész ország fejlődése szempontjából nagy je■lentőségű új határozat a vasúti törvény és a közlekedéspolitikai koncepció elfogadása. Százhúsz esztendő után új alapokra helyezi a vasúthálózat jövőjét, s a XX. század utolsó harmadának, kissé már a következő évszázad távlatainak szellemében megteremti a közúti közlekedés előretörését. Az országgyűlési vita arra is rávilágított, hogy a modern közlekedés távlatai nem homályosíthatják el a szolgáltatójelleget — magyarán azt, hogy az utast, aki el akar jutni kitűzött céljához, s az árut oda — innen vagy közúton, de egyre korszerűbben és kényelmesebben — el kell szállítani. A tömegek szerepe, a demokratizmus erősítése nemcsak ebben a vonatkozásban, de szinte minden megtárgyalt kérdésnél állandóan előtérbe került. Nem véletlen, hogy a népi ellenőrzés új törvényének megvitatásában is olyan nagy hangsúlyt kapott az előadók és a hozzászólók szavaiban a tömegeket képviselő sok tízezer népi ellenőr tevékenysége, amely valóban a jó gazda gondosságát és felelősségét érvényesíti a közügyekben. Hogy ebben a prikában is korszerűsítésre, az új igényeknek megfelelőbb szervezetre és magasabb színvonalra van szükség, az az országgyűlési ülésszak minden más megnyilvánulásának ismeretében természetes, mint a nap az égen. MINT AHOGY TERMÉSZETES az is, hogyha valaki elektronikus számítógépbe adagolná a parlamenti tanácskozás anyagát, hogy kiválassza a leggyakrabban használt szót, bizonyára ezt az eredményt kapná: „munka”. A termelő-, az építő-, mindannyiunkat gyarapító munkáról volt szó, nemzetközi vonatkozásban is elsősorban annak fő feltételéről, a békéről, a biztonságról. Hogy az egyik jelentős napirendi pont stílusában szóljunk: a munka vágányainak korszerűsítéséről, a munka dőreviteléről tárgyalt az országgyűlés. Eredményeit is a munkán mérjük le a következő hónapokban. Baktai Ferenc. NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 96. ÉVFOLYAM, 247. SZÁMÁRA,20 FILLÉR 1968. OKTÓBER 20. VASÁRNAP Ellentmondó jelentések Washingtonból és Saigonból a bombázási szünetre vonatkozó híresztelésekről Mint Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti, Washingtonban tovább tart a titokzatosság a vietnami bombázási szünet kérdése körül. Pénteken az egyetlenhivatalos megnyilatkozás a külügyminisztérium délután kiadott cáfolata volt, amelyben tagadta azt a hírügynökségi jelentést, hogy az Egyesült Államok „választ kapott volna Hanoitól legutóbbi békejavaslatára”. A minisztérium szóvivője azt mondotta, hogy sem az ajánlatról, sem a válaszról nem tud, s nincs tudomása bármilyen esetleges üzenetváltásról. Johnson elnök, aki pénteken két alkalommal is találkozott az újságírókkal nyilvános ünnepségen, nem nyilatkozott a kérdésről, a két elnökjelölt, Nixon és Humphrey azonban kijelentette, helyesli azokat a kísérleteket, amelyek a vietnami kérdés rendezésére irányulnak. Hivatalos amerikai helyen azzal magyarázzák a hallgatást, hogy a tárgyalások jelenleg „igen bonyolult szakaszban” vannak, és bármiféle részlet közzététele veszélyeztethetne egy esetleges megállapodást. Ugyanakkor Washington változatlanul kitart amellett, hogy az amerikai politikában Vietnammal kapcsolatban „nincs változás”. Egyébként a szombat reggel a nyugati hírügynökségekben napvilágot látott és egymásnak ellentmondó különböző tudósítások után az AFP arról adott hírt,, hogy Thieu dél-vietnami elnök Vang Tauban a sajtó képviselői előtt a többi között azt állította, nincs tudomása a Hanoiba eljuttatott újabb amerikai javaslatok részleteiről. Thieu többször is megismételte, hogy Dél-Vietnam álláspontja nem változott sem a béketárgyalásokat, sem az Észak-Vietnam ellen intézett bombatámadások megszüntetésének feltételeit illetően. Végül azt fejtegette, hogy Saigon sohasem fogja elismerni a DNFF-et, és a felszabadítási front képviselőinek valamilyen kibővített tárgyalásokon való részvételét is csak úgy fogadnák, ha ezek a képviselők mint az „észak-vietnami küldöttség” tagjai szerepelnének. A dél-vietnami szabadságharcosok szombat hajnalban rakétákkal lőtték a Saigontól 67 kilométernyire délkeletre fekvő Vang Tau város laktanyáit, ahol a dél-vietnami kormányhadsereg egyik kiképző központja van. A támadás néhány órával azelőtt zajlott le, hogy Thieu elnök katonai vezetőkkel való tárgyalások céljából Vang Tauba érkezett, de hírügynökségek megjegyzése szerint a támadás és Thieu tervezett látogatása között valószínűleg nem volt összefüggés. A kétnapos csend után ezen a rakétatámadáson kívül is volt még néhány csatározás Dél-Vietnam területén. Az országrész legdélibb körzetében amerikai repülőgépek a hazafias erők feltételezett állásait bombázták, északon, Quang Ngai közelében pedig az amerikaiak és a szabadságharcosok két kisebb egysége csapott össze. Az amerikai légierő pilótái pénteken 102 bevetést hajtottak végre Észak- Vietnam területe felett, ahol folyó menti területeket és országutakat bombáztak.* Az Országos Béketanács elnöksége nevében dr. Sik Endre elnök táviratot intézett a vietnami szolidaritási hét alkalmából a párizsi előzetes megbeszéléseken részt vevő vietnami és amerikai delegáció vezetőjéhez. A Xuan Thuy nagykövethez címzett üzenet egyebek között kijelenti: a magyar békemozgalom nevében ezúton is őszinte helyeslésünkről biztosítjuk a vietnami delegáció munkáját. MEXIKÓBÓL JELENTIK Hammerl és az evezős négyes ezüstérmes Labdarúgóink következő ellenfele: Guatemala Turóczy Judit a döntőben A szombati számok közül a kisöbű sportpuska 60 lövéses fekvő versenyben dőlt el a leghamarabb az olimpiai bajnoki cím sorsa. A nyugatnémet hírügynökség gyorshíre szerint a magyar csapat számára nagyszerű eredmény született: Hammerl László, aki Tokióban ebben a számban bronzérmes volt, most ezüstöt nyert, s csak kevesebb belső tizes körrel szorult a második helyre a csehszlovák Kulka mögé. Nagy érdeklődés előzte meg az evezősdöntőket is. Mi az ötödik döntőben, a kormányos nélküli négyesek versenyében voltunk érdekelve. Négyesünk kitűnően kezdett, sokáig a harmadik helyen, haladt 35-ös csapásokkal, majd az élre törtek, de azután 1000 m-nél az NDK vette át a vezetést, s végül elsőnek haladt át a célon, mögötte a Csermely, Melis A., Melis Z., Sarlós összetételű magyar négyessel. Ragyogó siker! Álmodni sem mertük volna, amikor útra bocsátottuk őket. Bravó, evezősök! (Folytatás a 11. oldalon) Kormányos nélküli evezős négyesünk Hammerl László A Vietnami H küldöttségének láti A Vietnami Hazafias Front küldöttsége, amely Tran Dang Khoának, a Vietnami Hazafias Front elnöksége tagjának vezetésével hazánkban tartózkodik, szombaton látogatást tett a SZOT székhá lazafias Front igazása a SZOT-ban zában. A k küldöttségét a SZOT elnöksége nevében Kiss Károly, a SZOT alelnöke fogadta, aki tájékoztatást adott a szakszervezetek vietnami szolidaritási akcióiról. A járműgyártás rohamos fejlődése biztosítja a közlekedési koncepciók megvalósítását Évi 7000 autóbusz — Négyezernél több teherautó — Speciális járművek — Legfontosabb kereskedelmi partnereink is egyre több gyártmányt vennének — Igénynövekedés Európa-szerte A Parlamentben most elfogadott közlekedési fejlesztési koncepció is azt igazolta, hogy a gépipar vezetői jól ítélték meg a közlekedés jövőjét. A közlekedésfejlesztés és gépipari iparpolitikánk jól illeszkedik. ■ A gépipar vezetői a harmadik ötéves tervben a gépipari beruházásokra fordítható anyagi eszközök 50 százalékát kívánják a közúti járműfejlesztésre fordítani. Elgondolásaik eddig sikeresen valósultak meg: kedvezően áll a Győri Vagongyár új motorgyárának berendezése és futóműgyártása, az Ikarus bővítése, a Csepel Autó motorgyártásának korszerűsítése, a Kismotor- és Gépgyár, a Hajtómű- és Felvonógyár, a Vörös Csillag Traktorgyár, több hideg- és melegüzem beruházásai. A beruházások alakulása lehetővé tette azt is, hogy a tervezettnél nagyobb mértékben növekedhetett a termelés. Az autóbuszgyártásunk az idén a számított 3800 darab helyett 4000—4100-ra futhat fel, s így 1970-re elérjük a tervezett 7000-es darabszámot. Az idén már belép 600 darab motorral RÁBA—MAN motorgyártás. A teherjárműgyártás pedig, melynek a tervek szerint többsége — az idén már kétharmad része — speciál jármű, a fejlesztéssel 1970-re eléri, sőt talán meg is haladja a 4300 darabot Traktor- és dömpergyártásunk is a tervezettnek megfelelően fejlődik. A most elfogadott közlekedési koncepciónak az a része tehát, amely a közúti személy- és teherszállítást részesíti előnyben, járműipari programunk végrehajtásával biztosítottnak látszik. Ezek a közlekedésfejlesztő irányzatok azonban másutt is érvényesülnek, hiszen európai törekvések tükröződnek a mi elgondolásainkban is. A KGST-államok közül a legjelentősebb partnerünk, a Szovjetunió is hasonló módon fejleszti közlekedését. Együttműködésünk egyik nagyon fontos része bontakozott ki e területen. A Szovjetunió egyik legnagyobb autóbusz-megrendelőnk. Ez a piac jelentette lényegében a nagyarányú autóbuszgyártásunk alapját. A kereskedelmi, műszaki, gazdasági együttműködési tárgyalások most alakítják az elkövetkező évek elképzeléseit. Érdekes, hogy a jó előrelátással tervezett fejlesztés az előzetes jelek szerint már kevésnek bizonyul. Az eddigi beruházások ugyanis természetes fejlesztéssel 1975-ig évi 8 ezer busz gyártására nyújtanak lehetőséget. A szovjet piac azonban, míg 1970-ben 4 ezer, addig 1975-re 7 ezer buszt venne fel tőlünk. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy másik legfontosabb partnerünk, az NDK is jelentősen növeli igényét, s 1975- re évi 1500 buszt kér. Több mint ezerre tehető a többi baráti ország igénye. A tőkésországok rendelései sem elhanyagolhatók. S a mi közlekedésfejlesztésünkhöz is egyre több busz szükséges. A szovjet piac igénynövekedése különösen figyelemre méltó, s minden bizonnyal további fejlesztési elképzeléseinket is befolyásolja. A következő ötéves tervben is erőteljesen növelni fogjuk az autóbuszgyártást, s az évi termelés 1975-re elérheti a 11—12 ezer darabot. S ezzel a termeléssel már valóban Európa legnagyobb buszgyártói közé tartozunk. Nyilván ez a törekvés kényszerítőleg hat az Ikarusra, hogy csak buszt gyártson, s minden mást adjon át folyamatosan a Csepel Autógyárnak. Az autóbuszexportunk gazdaságossága azt mutatja, hogy jobb, mint a gépipari átlag. Ezért kedvező a számunkra a különféle kooperációk bővítése is. Már most, elsősorban a Szovjetunió járműiparával kialakult együttműködés alapján sikerült a járműegységgyártást fejleszteni. Főleg futóműveket szállítunk, s cserébe más egységeket kapunk. 1970-re elérjük a 30 ezer futómű-előállítást, amelynek nagy részét szovjet és lengyel partnereinkkel más egységekre cseréljük. Ez az együttműködés is tovább fejlődik, valamint újabb partnerekkel is bővül, s így egy elég sokrétű, erős és gazdaságos járműgyártás fejlesztését biztosítja. (posztái) Megkezdődtek az országos műszaki könyvnapok Szombaton az Országos Műszaki Könyvtár, és Dokumentációs Központ székházában dr. Szabó János egyetemi tanár, az építésügyi és városfejlesztési miniszter első helyettese megnyitotta az idei országos műszaki könyvnapokat. A megnyitóünepségén jelen volt dr. Polinszky Károly, művelődésügyi miniszterhelyettes is. Az idei országos műszaki könyvnapokra 37 új művet jelentetett meg túlnyomó részben a Műszaki Könyvkiadó, kisebb részben az Akadémiai, a Táncsics, a Közgazdasági és Jogi, illetve a Tankönyvkiadó. Az OMKDK előcsarnokában rendezett kiállításon 600 műszaki szakkönyvet mutatnak be, amelyek 70 százaléka magyar szerzők munkája. A november 5-ig tartó műszaki könyvnapokat 13 vidéki ipari gócponton is megrendezik. Csaknem ezer műszaki könyv kerül a szaküzletekbe.