Népszava, 1968. október (96. évfolyam, 230–256. szám)

1968-10-20 / 247. szám

Világ proletárjait egyesüljetek! ! A munka vágányain H­ÁROM PARLAMENTI NAP, két új törvény és egy elfogadott közlekedéspolitikai koncepció — ezzel a mondattal lehet távirati stílusban össze­foglalni azt, ami a két oroszlán őrzötte főkapu mögött történt. Akik a szenzációkat hiányolják a mi országgyűlési munkánkban, újra megállapíthat­ják, hogy azok elmaradtak. Mi, akik nem hiányol­juk őket, ezúttal sem tehetünk egyebet, mint meg­állapítjuk: reális hangú, a valóságot és annak köz­érdekű megváltoztatását, fejlesztését tükröző beszá­molók és hozzászólások közben a törvényhozók kor­szerű, új jogszabályokat alkottak, a bevált politika további valóra váltásán dolgoztak. Aztán az országgyűlési kommentálóban felülke­rekedik egy másfajta érzés, megszólal benne az el­lenkezés ördöge. Mert azért a sokat emlegetett érem másik oldaláról nézve, az a munka, amely az or­szágban folyik — hiszen az országgyűlés ezt foglalja össze, elemzi és vizsgálja -­— nem eseménytelen, ha higgadtan és nyugodtan folyik is, egyáltalán nem szürke és nem jelentéktelen. E E­rRE AKKOR gondol az ember, ha figyelembe is veszi, hogy a kormány beszámolója milyen bo­tr­nyolult feladatok esztendejének első kilenc hó-­­­napjáról szólt. Ha nem téveszti el szem elől, hogy a nemzetközi helyzet bonyolultsága 1968-ban csak fokozódott és a távolabbi világrészekből hatá­raink közelébe is áthelyeződött a feszültség zónája, legalábbis az augusztusi hetekben. Ha nem felejti azt sem, hogy a múlt év végén, az új gazdasági me­chanizmusra való áttérés előestéjén, mennyi volt a legjobb szándékú emberekben is a kétkedés és a bi­zonytalanság — mennyien tartottak munkanéküli­­ségtől és életszínvonal-süllyedéstől, de legalábbis erős megrázkódtatásoktól. Ha hozzáteszi az év első részének riasztóan száraz időjárását, amely a kis­üzemi mezőgazdaság módszereit és emlékét még erősen őrző népünkben feltámasztotta az aszályos évek komor kilátását I­LYEN ESZTENDŐBEN mégiscsak alá kell húzni az országgyűlési beszámolókból és képviselői felszólalásokból tükröződő eredményeket, és az egész ország, az egész nemzet bizakodását. Fi­gyelembe véve azt is, hogy mindennek elismerése korántsem jelent kritikátlan örömöt , hanem az elemzésnek, a­ munka folyamatos javításának, a módszerek csiszolásának, a tömegek észrevételei még hatásosabb érvényesítésének igényét is. Utalt erre a­ kormány elnöke, Focst Jenő is, ami­kor bíráló észrevételeket , és javaslatokat­ kért kép­viselőtársaitól , s a vita minden órájában érezhető is volt hogy a kérés nem hangzott el hiába. Jel­lemző az eredmények felmérésének módszerére, nyíltságára az a felszólalás, amelyben Gáspár Sán­dor — miközben a gazdaságirányítás rendszerének reformját hasznos emelőnek nevezte, és kiemelte az első hónapok zökkenő nélküli munkáját — bírálta az életszínvonal-emelés országos átlagszámokkal mé­résének egyoldalúságát, felhívta a figyelmet az egyes iparágak, szakmák, rétegek életszínvonalának ala­kulására, amikor a bérek emelését, mint a gazda­sági fejlődés, növekedés feltételét határozta meg, s bírálta a bérfejlesztésre szolgáló összegek helyen­kénti visszatartását. N NEM EGYSZERŰEN „napirendi pont”, hanem az ill egész ország fejlődése szempontjából nagy je­­■­lentőségű új határozat a vasúti törvény és a közlekedéspolitikai koncepció elfogadása. Száz­húsz esztendő után új alapokra helyezi a vasútháló­zat jövőjét, s a XX. század utolsó harmadának, kissé már a következő évszázad távlatainak szelle­mében megteremti a közúti közlekedés előretörését. Az országgyűlési vita arra is rávilágított, hogy a modern közlekedés távlatai nem homályosíthat­­ják el a szolgáltatójelleget — magyarán azt, hogy az utast, aki el akar jutni kitűzött céljához, s az árut oda — innen vagy közúton, de egyre korszerűbben és kényelmesebben — el kell szállítani. A tömegek szerepe, a demokratizmus erősítése nemcsak ebben a vonatkozásban, de szinte minden megtárgyalt kérdésnél állandóan előtérbe került. Nem véletlen, hogy a népi ellenőrzés új törvényé­nek megvitatásában is olyan nagy hangsúlyt kapott az előadók és a hozzászólók szavaiban a tömegeket képviselő sok tízezer népi ellenőr tevékenysége, amely valóban a jó gazda gondosságát és felelőssé­gét érvényesíti a közügyekben. Hogy ebben a p­ri­­kában is korszerűsítésre, az új igényeknek megfe­lelőbb szervezetre és magasabb színvonalra van szükség, az az országgyűlési ülésszak minden más megnyilvánulásának ismeretében­­ természetes, mint a nap az égen. M­INT AHOGY TERMÉSZETES az is, hogyha va­laki elektronikus számítógépbe adagolná a par­lamenti tanácskozás anyagát, hogy kiválassza a leggyakrabban használt szót, bizonyára ezt az eredményt kapná: „munka”. A termelő-, az építő-, mindannyiunkat gyarapító munkáról volt szó, nem­zetközi vonatkozásban is elsősorban annak fő fel­tételéről, a békéről, a biztonságról. Hogy az egyik jelentős napirendi pont stílusában szóljunk: a munka vágányainak korszerűsítéséről, a munka dőreviteléről tárgyalt az országgyűlés. Eredményeit is a munkán mérjük le a következő hónapokban. Baktai Ferenc. NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 96. ÉVFOLYAM, 247. SZÁM­ÁRA­­,20 FILLÉR 1968. OKTÓBER 20. VASÁRNAP Ellentmondó jelentések Washingtonból és Saigonból a bombázási szünetre vonatkozó híresztelésekről Mint Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti, Wa­shingtonban tovább tart a titokzatosság a vietnami bombázási szünet kérdése körül. Pénteken az egyet­len­­hivatalos megnyilat­kozás a külügyminiszté­rium délután kiadott cá­folata volt, amelyben ta­gadta azt a hírügynökségi jelentést, hogy az Egye­sült Államok „választ ka­pott volna Hanoitól leg­utóbbi békejavaslatára”. A minisztérium szóvivője azt mondotta, hogy sem az ajánlatról, sem a válasz­ról nem tud, s nincs tu­domása bármilyen esetle­ges üzenetváltásról. John­son elnök, aki pénteken két alkalommal is találko­zott az újságírókkal nyil­vános ünnepségen, nem nyilatkozott a kérdésről, a két elnökjelölt, Nixon és Humphrey azonban kije­lentette, helyesli azokat a kísérleteket, amelyek a vietnami kérdés rendezé­sére irányulnak. Hivatalos amerikai he­lyen azzal magyarázzák a hallgatást, hogy a tárgya­lások jelenleg „igen bo­nyolult szakaszban” van­nak, és bármiféle részlet közzététele veszélyeztet­hetne egy esetleges meg­állapodást. Ugyanakkor Washington változatlanul kitart amellett, hogy az amerikai politikában Viet­nammal kapcsolatban „nincs változás”. Egyébként a szombat reggel a nyugati hírügy­nökségekben napvilágot látott és egymásnak el­lentmondó különböző tu­dósítások után az AFP ar­ról adott hírt,, hogy Thieu dél-vietnami elnök Vang Tauban a sajtó képviselői előtt a többi között azt állította, nincs tudomása a Hanoiba eljuttatott újabb amerikai javasla­tok részleteiről. Thieu többször is megismételte, hogy Dél-Vietnam állás­pontja nem változott sem a béketárgyalásokat, sem az Észak-Vietnam ellen intézett bombatámadások megszüntetésének feltéte­leit illetően. Végül azt fej­tegette, hogy Saigon soha­sem fogja elismerni a DNFF-et, és a felszabadí­­tási front képviselőinek valamilyen kibővített tár­gyalásokon való részvéte­lét is csak úgy fogadnák, ha ezek a képviselők mint az „észak-vietnami kül­döttség” tagjai szerepelné­nek. A dél-vietnami szabad­ságharcosok szombat haj­nalban rakétákkal lőtték a Saigontól 67 kilométer­nyire délkeletre fekvő Vang Tau város lakta­nyáit, ahol a dél-vietnami kormányhadsereg egyik kiképző központja van. A támadás néhány órával azelőtt zajlott le, hogy Thieu elnök katonai veze­tőkkel való tárgyalások céljából Vang Tauba ér­kezett, de hírügynökségek megjegyzése szerint a tá­madás és Thieu tervezett látogatása között valószí­nűleg nem volt összefüg­gés. A kétnapos csend után ezen a rakétatáma­dáson kívül is volt még néhány csatározás Dél-Vietnam területén. Az or­szágrész legdélibb körze­tében amerikai repülőgé­pek a hazafias erők felté­telezett állásait bombáz­ták, északon, Quang Ngai közelében pedig az ame­rikaiak és a szabadság­­harcosok két kisebb egy­sége csapott­ össze. Az amerikai légierő pi­lótái pénteken 102 beve­tést ha­jtottak végre Észak- Vietnam területe felett, ahol folyó menti területe­ket és országutakat bom­báztak.* Az Országos Béketa­nács elnöksége nevében dr. Sik Endre elnök táv­iratot intézett a vietnami szolidaritási hét alkalmá­ból a párizsi előzetes meg­beszéléseken részt vevő vietnami és amerikai de­legáció vezetőjéhez. A Xuan Thuy nagykövethez címzett üzenet egyebek között kijelenti: a magyar békemozgalom nevében ezúton is őszinte helyes­lésünkről biztosítjuk a vietnami delegáció mun­káját. MEXIKÓBÓL JELENTIK Hammerl és az evezős négyes ezüstérmes Labdarúgóink következő ellenfele: Guatemala Turóczy Judit a döntőben A szombati számok kö­zül a kisöbű sportpuska 60 lövéses fekvő verseny­ben dőlt el a leghama­rabb az olimpiai bajnoki cím sorsa. A nyugatnémet hírügynökség gyorshíre szerint a magyar csapat számára nagyszerű ered­mény született: Hammerl László, aki Tokióban eb­­ben a számban bronzér­mes volt, most ezüstöt nyert, s csak kevesebb belső tizes körrel szorult a második helyre a cseh­szlovák Kulka mögé. Nagy érdeklődés előzte meg az evezősdöntőket is. Mi az ötödik döntőben, a kormányos nélküli négye­­­sek versenyében voltunk érdekelve. Négyesünk ki­tűnően kezdett, sokáig a harmadik helyen, haladt 35-ös csapásokkal, majd az élre törtek, de azután 1000 m-nél az NDK vet­te át a vezetést, s végül elsőnek haladt át a célon, mögötte a Csermely, Me­lis A., Melis Z., Sarlós összetételű magyar né­gyessel. Ragyogó siker! Álmodni sem mertük volna, amikor útra bocsá­tottuk őket. Bravó, evező­sök! (Folytatás a 11. oldalon) Kormányos nélküli evezős négyesünk Hammerl László A Vietnami H küldöttségének láti A Vietnami Hazafias Front küldöttsége, amely Tran Dang Khoának, a Vietnami Hazafias Front elnöksége tagjának veze­tésével hazánkban tartóz­kodik, szombaton látoga­tást tett a SZOT székhá­­ lazafias Front igazása a SZOT-ban zában. A k küldöt­tségét a SZOT elnöksége nevében Kiss Károly, a­ SZOT al­elnöke fogadta, aki tájé­koztatást adott a szak­­szervezetek vietnami szo­lidaritási akcióiról. A járműgyártás rohamos fejlődése biztosítja a közlekedési koncepciók megvalósítását Évi 7000 autóbusz — Négyezernél több teherautó — Speciális járművek — Legfontosabb kereskedelmi partnereink is egyre több gyártmányt vennének — Igénynövekedés Európa-szerte A Parlamentben most elfogadott közlekedési fej­lesztési koncepció is azt igazolta, hogy a gépipar vezetői jól ítélték meg a közlekedés jövőjét. A köz­lekedésfejlesztés és gép­ipari iparpolitikánk jól il­leszkedik. ■ A gépipar vezetői a har­madik ötéves tervben a gépipari beruházásokra fordítható anyagi eszkö­zök 50 százalékát kíván­ják a közúti járműfejlesz­tésre fordítani. Elgondo­lásaik eddig sikeresen va­lósultak meg: kedvezően áll a Győri Vagongyár új motorgyárának berende­zése és futóműgyártása, az Ikarus bővítése, a Cse­pel Autó motorgyártásá­nak korszerűsítése, a Kis­motor- és Gépgyár, a Hajtómű- és Felvonógyár, a Vörös Csillag Traktor­gyár, több hideg- és me­legüzem beruházásai. A beruházások alaku­lása lehetővé tette azt is, hogy a tervezettnél na­gyobb mértékben növe­kedhetett a termelés. Az autóbuszgyártásunk az idén a számított 3800 da­rab helyett 4000—4100-ra futhat fel, s így 1970-re elérjük a tervezett 7000-es darabszámot. Az idén már belép 600 darab motorral RÁBA—MAN motorgyár­tás. A teherjárműgyártás pedig, melynek a tervek szerint többsége — az idén már kétharmad ré­sze — speciál jármű, a­ fejlesztéssel 1970-re eléri, sőt talán meg is haladja a 4300 darabot Traktor- és dömpergyártásunk is a tervezettnek megfelelően fejlődik. A most elfogadott köz­lekedési koncepciónak az a része tehát, amely a közúti személy- és teher­szállítást részesíti előny­ben, járműipari progra­munk végrehajtásával biz­tosítottnak látszik. Ezek a közlekedésfejlesztő irány­zatok azonban másutt is érvényesülnek, hiszen európai törekvések tükrö­ződnek a mi elgondolá­sainkban is. A KGST-államok közül a legjelentősebb partne­rünk, a Szovjetunió is hasonló módon fejleszti közlekedését. Együttmű­ködésünk egyik nagyon fontos része bontakozott ki e területen. A Szovjet­unió egyik legnagyobb autóbusz-megrendelőnk. Ez a piac jelentette lé­nyegében a nagyarányú autóbuszgyártásunk alap­ját. A kereskedelmi, műsza­ki, gazdasági együttmű­ködési tárgyalások most alakítják az elkövetkező évek elképzeléseit. Érde­kes, hogy a jó előrelátás­sal tervezett fejlesztés az előzetes jelek szerint már kevésnek bizonyul. Az ed­digi beruházások ugyanis természetes fejlesztéssel 1975-ig évi 8 ezer busz gyártására nyújtanak le­hetőséget. A szovjet piac azonban, míg 1970-ben 4 ezer, addig 1975-re 7 ezer buszt venne fel tőlünk. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy má­sik legfontosabb partne­rünk, az NDK is jelentő­sen növeli igényét, s 1975- re évi 1500 buszt kér. Több mint ezerre tehető a töb­bi baráti ország igénye. A tőkésországok rendelé­sei sem elhanyagolhatók. S a mi közlekedésfejlesz­tésünkhöz is egyre több busz szükséges. A szovjet piac igény­­növekedése különösen fi­gyelemre méltó, s minden bizonnyal további fejlesz­tési elképzeléseinket is befolyásolja. A következő ötéves tervben is erőtel­jesen növelni fogjuk az autóbuszgyártást, s az évi termelés 1975-re elérheti a 11—12 ezer darabot. S ezzel a termeléssel már valóban Európa leg­nagyobb buszgyártói közé tartozunk. Nyilván ez a törekvés kényszerítőleg hat az Ikarusra, hogy csak buszt gyártson, s minden mást adjon át folyamato­san a Csepel Autógyár­nak. Az autóbuszexportunk gazdaságossága azt mu­tatja, hogy jobb, mint a gépipari átlag. Ezért ked­vező a számunkra a kü­lönféle kooperációk bőví­tése is. Már most, első­sorban a Szovjetunió jár­műiparával kialakult együttműködés alapján sikerült a járműegység­­gyártást fejleszteni. Főleg futóműveket szállítunk, s cserébe más egységeket kapunk. 1970-re elérjük a 30 ezer futómű-előállítást, amelynek nagy részét szovjet és lengyel part­nereinkkel más egy­ségekre cseréljük. Ez az együttműködés is tovább fejlődik, valamint újabb partnerekkel is bővül, s így egy elég sokrétű, erős és gazdaságos járműgyár­tás fejlesztését biztosítja. (posztái) Megkezdődtek az országos műszaki könyvnapok Szombaton az Országos Műszaki Könyvtár, és Do­kumentációs Központ székházában dr. Szabó Já­nos egyetemi tanár, az építésügyi és városfejlesz­tési miniszter első helyet­tese megnyitotta az idei országos műszaki könyv­napokat. A megnyitóün­­epségén jelen volt dr. Polinszky Károly, műve­lődésügyi miniszterhelyet­tes is. Az idei országos mű­szaki könyvnapokra 37 új művet jelentetett meg túl­nyomó részben a Műszaki Könyvkiadó, kisebb rész­ben az Akadémiai, a Tán­csics, a Közgazdasági és Jogi, illetve a Tankönyv­­kiadó. Az OMKDK előcsarno­kában rendezett kiállítá­son 600 műszaki szak­könyvet mutatnak be, amelyek 70 százaléka ma­gyar szerzők munkája. A november 5-ig tartó mű­szaki könyvnapokat 13 vi­déki ipari gócponton is megrendezik. Csaknem ezer műszaki könyv kerül a szaküzletekbe.

Next