Népszava, 1968. október (96. évfolyam, 230–256. szám)
1968-10-01 / 230. szám
Egy év tapasztalataiból beváltotta a hozzáfűzött reményeket Ankét a Népszava szerkesztőségében a szénbányászat munkaidő-csökkentéséről Nyugodt lelkiismereti, mondhatjuk, a szénbányászatban a több mint egy évvel ezelőtt bevezetett heti 44 órás munkaidő beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A széntermelő vállalatok a költségek csökkentése és a termelékenység emelkedése révén nagyobb jövedelemre tettek szert. Körülbelül százezer bányász pedig vastagabb borítékkal mehet haza és éves átlagban 26 nappal többet tölthet családja körében. Röviden summázva, így foglalhatnánk össze a Népszava szerkesztőségében nemrégiben megtartott ankét lényegét, amelyen részt vettek: Rostás Dezső, a Borsodi, Varga Gyűlő, a Várpalotai, Nagy Gyula, a Középdunántúli Szénbányák szakszervezeti bizottságának titkára, Mák Sándor, a Tatabányai Szénbányák szakszervezeti bizottságának helyettes titkára, valamint Kriston József, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete közgazdasági osztályának helyettes vezetője. béren kívüli juttatások is kedvezően változtak. A bányavállalatok felszámolták a korszerűtlen, illetve az átlagosnál alacsonyabb ellátást biztosító munkásszállókat. Kivonták a forgalomból az úgynevezett „fakaruszokat”. Ebben az évben már csak korszerű, kényelmes, fűtött autóbuszokkal szállítanak naponta több tízezer bányászt Eleget tettünk az alapvető követelményeknek Gond még a szabad idő hasznos eltöltése . Eleget tettünk az alapvető követelményeknek. A vállalat eredménye nem romlott, a fogyasztók igényeit kielégítettük, a rövidített munkaidő miatt a MÁV-nál a szállításokban zavarok nem keletkeztek és a dolgozók keresete sem csökkent — mondja Rostás Dezső. — Sőt, a belkereskedelem eredeti igényén felül ez év első nyolc hónapjában 76 800 tonna szénnel máris többet szállítottunk. A TÜZÉP-vállalatoknál a készletek ennek ellenére elfogytak. Úgy véljük, az év végéig az eredeti terven felül összesen 230 000 tonnával többet tudunk szállítani. Előfordulhat azonban, hogy a belkereskedelem újabb igényekkel lép fel, ami a túlórák emelkedését vonja maga után. A Tatabányai Szénbányák az év első felében a műszakonként tervezett 1235 tonna helyett 1337 tonnát szállítottak. Ez a szám a termelékenység emelkedését is jól érzékelteti — tájékoztat Mák Sándor. — A munka biztonságának javulását pedig semmi sem igazolja jobban, mint az, hogy a múlt év első feléhez viszonyítva mind a balesetek gyakorisága, mind a súlyossága, mind pedig a táppénzes napok száma csökkent. — Az igényeket a Várpalotai Szénbányák is ki tudták elégíteni — szól Varga Gyula. — Ugyanakkor csökkent a túlműszakok aránya és emelkedtek a munkabérek. A szakmányban dolgozók napi keresete például 1967 első felében 125,92 forint volt, ez év első felében pedig 137,05 forintra emelkedett. — A rövidített munkaidő bevezetése után nálunk is javult a munka biztonsága, emelkedtek a térek, csökkentek a túlórák és a balesetek miatt kiesett műszakok száma is kevesebb — folytatja Nagy Gyula. — Nem ilyen kedvező a helyzet, ha a balesetek gyakoriságát vizsgáljuk. Ez mintegy 1,5 százalékkal romlott. A balesetek súlyossága azonban 7,6 százalékkal javult. A gyors ütemű gépesítésen túlmenően a sikert annak is tulajdonítjuk, hogy döntés előtt minden lényeges kérdést megbeszélünk a dolgozókkal. A Tatabányai Szénbányák új gyógyfürdőjében ez év első felében több mint 38 ezer embert kezeltek. A várpalotai munkásszállókon négyágyas szobákat létesítettek. Valamennyi központi fűtéses. Megszűnt a fürdők, öltözők túlzsúfoltsága. A Középdunántúli Szénbányák ebben az évben 2,4 millió forintot osztanak ki jutalom címén. A kirándulások és az üdülés költségeihez 600 ezer forinttal járulnak hozzá. — Megteremtettük például a délelőtti moziba járás lehetőségét — fejtegeti Mák Sándor. — A látogatottság azonban gyér. A szokás hatalmát kell megtörni ahhoz, hogy bányászaink a nap minden szakában éljenek a szórakozás, a művelődés lehetőségeivel. Viszont a korábbinál aktívabbak az öntevékeny művészegyüttesek. Többször fellépnek a bányaüzemektől távoli településeken. Szépen gyarapodik a könyvtár olvasótábora. Az ankét részvevői 20—30 százalékos fejlődésről számoltak be. A szakszervezeti bizottságok kivétel nélkül olcsó hétvégi víkendeket szerveznek. Az IBUSZ ehhez gazdag programot ajánl. — Mindezek természetesen a nagyobb, zárt, városias településekre vonatkoznak — billenti helyre a mérleget Nagy Gyula. — A szétszórt, kisebb településekre csak kevés hatást tudunk gyakorolni. Keressük a módját, de a korlátok még erősek. A szabad idő hasznos eltöltése lehetőségeinek megteremtésével lényegében még adósak vagyunk. A szakszervezeti bizottságok nem terveznek külön szabadidő mozgalmat. Mint mondják, a kerti munka éppúgy a bányászok egészségére válik, mint az egyéb szórakozás. A leglényegesebbnek a válogatás lehetőségének megteremtését és azok propagálását tartják. Kostis Dezső Nagy Gyula Jobb munkakörülmények, kielégítőbb szociális ellátás Megoldásra váró problémák — Minden várakozáson felül sikerült — csatlakozik az ankét részvevőihez Kriston József, aki az országos tapasztalatok birtokában arról tájékoztat, hogy 1968 első felében a termelékenység 13 százalékkal nőtt. Örömmel számoltak be az ankét részvevői arról, hogy a munkaidő rövidítése hathatós műszaki, szervezési intézkedések megtételére sarkallta a bányavállalatok vezetőit. Borsodban például az automatizálási lehetőségeket használták ki eredményesen. Befejezték a szállítógépek, a szivattyúk, a csillepályák automatizálását, a munkahelyi szállítás zavartalanságát biztosító szállítószalagok sorba kapcsolását. Automatizálták a külszíni szállítást is. A maróhenger, a vágathajtógépek, az önjárók, a páncélpajzsok és az új típusú Kóta-féle rakodók Tatabányán is zöld utat kaptak, megkímélve a bányászokat a legnehezebb fizikai munka jelentős részétől. — A borsodiakhoz hasonlóan mi is a szezonális munkarendet valósítottuk meg — folytatja Varga Gyula. — A szénigények jelentős ingadozása miatt októbertől márciusig heti 48 órát, áprilistól szeptemberig pedig heti 40 órát dolgozunk. Megjegyzem, hogy a munkaidő ilyen mérvű változtatása sem felel meg teljesen a piaci igényeknek. Ezért a fizetéses szabadságot is a nyári hónapokban adtuk ki, amivel a dolgozók teljes mértékben egyetértettek. A heti 44 órás munkaidő bevezetésének előnyeit nemcsak a termelési, termelékenységi, önköltségi, árbevételi, gépesítési, munkabiztonsági és a munkabérek kedvező alakulásának tényei bizonyítják. Ez idő alatt a szociális ellátottság és azlmondották, hogy a bányászok nem tudnak belenyugodni abba a rendelkezésbe, amelynek értelmében a fizetéses szabadság szempontjából a szabad szombatok is munkanapnak számítanak, így átlagosan két nappal csökken a fizetéses szabadság időtartama. Elmondották, hogy a közigazgatás és az SZTK bürokratikus ügyintézésén is változtatni kell. A hivatalos fogadóórákat, nyitva tartási időket számos helyen még nem igazították a rövidített munkaidőhöz, bár a bányavállalatok vezetői a tanácsi és egyéb hivatalos szervekkel a terveket annak rendje-módja szerint megvitatták. A megoldásra váró problémák közé tartozik, hogy a bányák jelentős részénél csökkent ugyan a balesetek miatt kiesett műszakok száma, a balesetek súlyossága is kedevezőbb a réginél, a táppénzes napok száma is előnyösen alakult a múlt év hasonló időszakához viszonyítva, a baleseti gyakoriság azonban több helyütt emelkedett. A szakszervezeti titkárok megítélése szerint ez utóbbi jelenséget az új, szigorúbb jogszabályok életbe lépése hozta felszínre. Szerintük tehát a statisztika most jobban tükrözi a valóságot a korábbinál. Gondott okozott a nyári 40 órás és a téli 48 órás munkahét miatt a keresetek közötti négyötszáz forintos különbség is — magyarázza Varga Gyula. — Végül úgy segítettünk magunkon, hogy más bértételeket alkalmazunk a 48 órás időszakban és most a 40 órásban, így viszonylag egyenletesek a bérek egész évben. A szénbányák viszonylagos visszafejlesztése, a széntermelés volumenének mérséklése miatt bekövetkezett nagy mérvű létszámcsökkentés után kialakult kedvezőtlen hangulatot feledtetik bányászainkkal azok az előnyök, amelyekhez a munkaidő rövidítése révén jutottak. S ez így van rendjén. A meglevő panaszok orvoslása, a hibák megszüntetése azonban mindenképpen indokolt. Zsidai Pál Kriston József Varga Gyula (Gonda György felvételei) * (Folytatás az 1. oldalról) vállalati eszközök újraértékelése az alkalmazotti dolgozóknál jelentős túlóráztatást igényelt. Több vállalatnál az év elején a termelési kapacitás — rendelés hiiányában — nem volt kihasználva. Viszont ezt követően a jelentkező termelési igény meghaladta a termelési kapacitást, melyet többségében a túlórák növelésével tudtak a vállalatok biztosítani. A túlórák kedvezőtlen alakulása sok esetben a helytelen vállalati gazdálkodással van összefüggésben. Sok esetben a vállalati szakszervezeti szervek sem ügyelnek arra, hogy érvényre juttassák a kollektív szerződések helyes előírásait. A vállalatok hatásköre a bérgazdálkodás vonatkozásában tovább bővült. A vállalatok tevékenysége elsősorban arra irányult, hogy az új rendelkezések ismeretében kialakítsák azokat az ösztönzési formákat és módszereket, amelyek legjobban megfelelnek a vállalataik adottságainak. Bérszínvonal, részesedési alap Ez év első felében került megállapításra minden vállalatnál a bázisbérszínvonal. Ez általában megegyezik az 1967. évre jóváhagyott átlagbérrel. A bérszínvonal felhasználásánál a vállalatok részéről bizonyos óvatosság volt tapasztalható az első fél évben. A félévi kedvező nyereség alakulásának ismeretében több vállalat korábbi elképzeléseit felülvizsgálta, és a második fél évben bátrabb bérfejlesztést irányzott elő. Az első félévi mérlegek összesítése, valamint a második félévi nyereség várható alakulása alapján megállapítható, hogy a nyereség összege az előzetes számításokat meghaladja. Ebből adódóan a pénzbeni részesedés öszszege várhatóan több lesz a tervezettnél A vállalatok többsége a nyereség mértékénél óvatosan tervezett. Ezt mutatja, hogy az első fél év során a vállalatok többsége a tervezett éves nyereségnek, illetve pénzbeni részesedésnek nagyobb hányadát már létrehozta. A központi rendelkezések alapján a vállalatok többsége részletes tervet dolgozott ki a részesedési alap felhasználására, illetve a pénzbeni részesedés felosztására. A pénzbeni részesedés vállalaton belüli differenciált felosztására vonatkozóan az az álAz új gazdasági mechanizmus további fejlődést hozott a társadalombiztosításban. Ezt a kiadások és a bevételek növekedése, valamint a biztosítotti létszám emelkedése tükrözi. A biztosítottak összlétszáma 124 ezerrel volt több, mint 1967 első fél évében. Ezen belül a táppénzre is jogosult biztosítottak száma 119 ezerrel emelkedett. Családtagokkal együtt az ország lakosságának kereken 97 százaléka biztosított. Az összes kiadás 930,5 millió forinttal, az összes bevétel 2211,2 millió forinttal volt több, mint 1967 első fél évében. A kiadások végső összege 10,5 százalékkal emelkedett, a munkavállalói létszám 3,4 százalékos növekedése mellett. A gyógyszerkiadás — 970,7 millió forintról 1057,5 millió forintra — 86,8 millió forinttal emelkedett. A vényátlagár — az új gyógyszerek forgalomba hozatalával — évről évre mintegy három százalékkal állandóan emelkedik. A nyugdíjkiadás — az alapok kiadásait is számításba véve — 426,4 millió forinttal volt több, mint 1967 első fél évében. Az emelkedés kereken 9 százalék. Egyelőre még évről évre mintegy 5 százalékkal emelkedik a nyugdíjaslétszám és körülbelül 4 százalékkal emelkedik a nyugdíjak átlagos összege, csupán annak következtében, hogy a régi nyugdíjasok fokozatosan kihalnak s helyükbe újak lépnek, magasabb nyugdíjösszegekkel. A családipótlék-kiadás — 1275,2 millió forintról 1252,1 millió forintra — 23,1 millió forinttal csökkent, a biztosítot létszám és a születési gyakoriság növekedése ellenére. talános gyakorlat alakult ki, hogy a részesedés egy részét eredmények alapján, másik részét a bérek arányában osztják el a vállalatok, a gyárak között. A nyereséges gazdálkodás feltételeiről, az ezzel kapcsolatos vállalati intézkedésekről, valamint a végrehajtás tapasztalatairól a dolgozók tájékozottak. A részesedési alap számszerű alakulásáról és az eddigi felhasználásról azonban a dolgozók tájékoztatása hiányos. Ez a vállalati vezetés helytelen szemléletéből fakad. Közrejátszik ebben az is, hogy az egyes irányító szervek A táppénzkiadás 110,1 millió forinttal — 1334,4 millió forintról 1444,5 millió forintra — emelkedett. Az átlagos táppénzes arányszám 5,2 százalék volt. A terhesség-, gyermekágyisegély-kiadás 57,3 millió forinttal — 211 millió forintról 268,3 millió forintra — emelkedett. Gyermekgondozási segélykiadás 1967 első félévében még alig jelentkezhetett, csupán 0,7 millió forint volt. Az 1968 első félévi tényszám 169,8 millió forint. Ennek a kiadásnak nagyarányú növekedésével még 1969. évben is számolni kell. A gyermekgondozási segélyben részesülők száma 1968. június 30-án 62 358 volt. Az igazgatási kiadás 3,7 millió forinttal volt több, mint 1967 első fél évében. A feladatok állandó növekedése tette szükségessé az ügyviteli létszám emelését. A moszkvai tárgyalásokról Az elnökség meghallgatta és tudomásul vette Geréb Sándornénak, a SZOT titkárának, a magyar szakszervezeti delegáció tagjának beszámolóját a szeptember 24— 25-én Moszkvában öt szocialista ország és a CGT között lefolyt tárgyalásairól. Mint ahogyan arról a sajtóban is közzétett közlemény megállapítja, a véleménykülönbségek ellenére a tanácskozás pozitív volt és elősegítette a nemzetközi szakszervezeti egység erősítését, az együttműködés továbbfejlesztését. T. J. bizonytalanságban tartják a vállalatokat a részesedés várható alakulását illetően. A vállalati szakszervezeti szervek testületi üléseiken az anyagi ösztönzés témáival rendszeresen foglalkoztak. Azonban több vállalatnál csak a vizsgálat következtében figyeltek fel arra, hogy milyen lehetőségek és anyagi erőforrások állnak rendelkezésükre. Az elnökség tudomásul vette a szakszervezeti társadalombiztosítás 1968 első félévi pénzügyi eredményeiről szóló beszámolót. I Szaktanács elnökségének ülése 930 millióval több kiadás, 2211 millióval több bevétel Gyógyszer, nyugdíj, családi pótlék CIKKÜNK NYOMÁN A MÁV válaszolt, a probléma megmaradt A Népszava augusztus 3-i számában „Emberi sors szolgálati úton” címmel riportot közöltünk. Csaplár Irénnek, a MÁV Északi Járműjavító közgazdászának esetével foglalkoztunk írásunkban: részleteztük, milyen hosszadalmas, bürokratikus intézkedéssor akadályozza lakáskörülményeinek rendezését, miként zár el egy öt évvel ezelőtti döntés minden jogorvoslati lehetőséget. Igen sok olvasónk — elsősorban MÁV-dolgozók — kérte azóta, ismertessük az ügy fejleményeit, adjunk ismét tájékoztatást Csaplár Irén sorsának alakulásáról. Időközben megérkezett a MÁV-tól várt válasz is: egész sor szakember konzultációja után született meg a három, sűrűn gépelt oldal, amelyben a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium vasúti főosztálya tájékoztatott álláspontjukról. Idézünk a korrekt válaszlevélből: „A Magyar Államvasutak szolgálati lakások felett rendelkezik. Lényegében ezekkel a lakásokkal kell biztosítani az üzemvitellel kapcsolatos lakásproblémák megoldását ... Sajnos, a tanácsi szerveknél gyakran találkozunk olyan állásponttal, amely abból indul ki, hogy a MÁV-dolgozók lakásszükségletét a MÁV-nak kell kielégítenie ... Azt is megemlítjük, hogy intézményünk a múlt év folyamán közel 90 millió forintot fordított lakások építésére, sajnos azonban a jelzett összeg ellenében biztosítandó, közel 500 lakás közül egyetlenegy sem épül Budapesten, mert a tanácsi beruházási szervek e feladatot nem vállalják át. Ilyen körülmények között nincs kilátás arra, hogy Csaplár Irén részére szolgálati lakást tudjunk NÉPSZAVA belátható időn belül biztosítani.'’ Tökéletesen megértjük és méltányoljuk a MÁV nehéz lakásgondjait. Csakhogy Csaplár Irén esetét mi nem a lakásügye miatt tettük szóvá. Azt taglaltuk, hogyan történhetett, hogy öt év előtti határozatra hivatkozva, bürokratikusan elzárkóznak a körülmények mérlegelése elől. Még a határozat aláíróját sem tájékoztatták az azóta történt változásokról, amelyek súlyos helyzetbe, betegágyba juttattak egy régi törzsgárdatagot, a MÁV diplomás közgazdászát. Erre az eljárásra viszont nem ad kielégítő magyarázatot a válaszlevél. Éppen ezért kértünk meghallgatást dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi minisztertől. A beszélgetés eredményére visszatérünk. (v. m.) 1968. október 1