Népszava, 1968. október (96. évfolyam, 230–256. szám)
1968-10-18 / 245. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA •_____________________A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA__________________,»96. ÉVFOLYAM, 245. SZÁM_______________________ÁRA 80 FILLÉR_________________________1968. OKTÓBER 18. PÉNTEK Az országgyűlés elfogadta az új vasúti törvényt és a közlekedéspolitikai koncepciót Csütörtök délelőtt 111 órakor folytatta tanácskozását az országgyűlés. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Kádár János, az MSZMP Központi Bi-A Minisztertanács elnöke közölte: örömmel vette a szerda este érkezett hírt, hogy aláírták a csehszlovák—szovjet egyezményt a szovjet katonai alakulatok ideiglenes csehszlovákiai tartózkodásának feltételeiről. " A Magyar Népköztársaság kormánya nevében üdvözlöm az egyezményt, s kifejezem kormányunk egyetértését — mondta. — Nagy örömmel olvastam Koszigin és Cemik elvtársak beszédét. Teljes mértékben azonosíthatjuk magunkat szavaikkal, azzal, hogy mindketten pozitívan értékelték az egyezményt. Bizonyos, hogy az egyezmény meg fogja gyorsítani a kibontakozást, megerősíti a testvérpártok, a szocialista országok egyetértését. Ezen túlmenően — meggyőződésem szerint — a béke őszinte hívei szerte a világon pozitívan fogják megítélni a megállapodást, amely, tulajdonképpen egy korábban megnyitott szakasz folytatását jelenti. Karlovy Varyban, Bukarestben meghirdetett politikánk, az európai béke és biztonság megszilárdítását célzó kezdeményezésünk folytatását. Expozémban említettem, de most, az egyezmény aláírása után sokkal határozottabban beszélhetek róla, hogy Csehszlovákiában levő katonáink rövidesen hazajönnek. Két szempontból is örülünk ennek. Az első politikai szempont: Csehszlovákiában annyira normalizálódott a helyzet, hogy lehetővé vált katonáink hazahozatala. A másik: örülünk azért is, mert a sorkatonák, a hivatásos tisztek és a tartalékosok egyaránt családos emberek, akikért családjuk — velünk együtt — aggódott. Bejelentette: a kormány — teljes összhangban a másik négy testvéri országgal — intézkedik a csapatok hazatéréséről Ezután a gazdasági kérdésekkel foglalkozó felszólalásokra válaszolt. Kiemelte: — Annak idején sokan tekintettek bizonyos aggodalommal a reform elé, viszonylag széles körben volt tapasztalható a munkanélküliségtől való félelem, s ez lényegében csak a legutóbbi hónapokban kezdett csitulni. A foglalkoztatottság alakulásával a kormány különös gonddal foglalkozott. Már a szabályozók kialakításánál „fékeket” alkalmaztunk, hogy elhárítsuk a munkanélküliséget. Ezek a fékek kicsit túlságosan is jól működtek, ennek is szerepe volt abban, hogy a termelékenység nem egészen úgy alakult, ahogyan szerettük volna. — Úgy gondolom, hogy mégiscsak helyesen járzottságának első titkára, Fock Jenő, a kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán és Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagjai, valamint a PB póttagjai, tunk el, figyelemmel voltunk arra az alapvető követelményre, hogy a reform politikailag semmiféle bonyodalmat ne okozzon. A továbbiakban — már a jövő évi terv jóváhagyásakor — a szabályozókon úgy kívánunk módosítani, hogy munkanélküliség ezután se legyen, de kialakuljon egy erőteljesebb, okos irányú munkaerőmozgás. El kell érni, hogy a vállalatoknak ne legyen érdemes megtartani vagy felvenni dolgozókat például gazdaságtalan gyártmányaik további termeléséhez. A munkaidő-csökkentés néhány tapasztalatáról szólt ezután a kormány elnöke: — Nagyon sok helyen a termelékenység rovására rövidítették a munkaidőt, holott alapvető szempontként jelöltük meg: a munkaidőt úgy kell csökkenteni, hogy az érdekelteknek" ne' légyért kevesebb a keresete, de ne csökkenjen a termelékenység sem. A keresetek valóban egyáltalán nem csökkentek, sőt a tervezettnél valamivel jobban emelkedtek ezeken a helyeken is, viszont a termelékenység nem alakult megfelelően. Kedvezőtlen tapasztalat az is, hogy a hét végi és a hét eleji vasúti áruszállításoknál az utódb Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője foglalt helyet. Az ülést Kállai Gyulai hónapokban fennakadások voltak. A csökkentett munkaidővel dolgozó üzemeknek is feltétlenül biztosítaniuk kell a pénteki, szombati, vasárnapi és hétfői ki- és berakodásokat. Szólt a reform bevezetésekor a szociális ellátással kapcsolatban jelentkezett aggodalmakról is. Megállapította, hogy e tekintetben nem történt kedvezőtlen irányú változás. A kormánynak az a véleménye, hogy a szociális ellátást tovább kell fejleszteni. A Népszava cikksorozatára is utalva megemlítette: több óvodai helyre lesz szükség, mert a gyermekgondozási segélyt jelenleg igénybe vevő és nem sokidő múlva újra munkába lépő anyák el akarják ott helyezni gyermeküket. Több képviselő beszélt arról, hogy a lakosság örül a reformnak, azemberek szívesen dolgoznak sikeréért. Ma már mindenki tudja — a tapasztalatok bizonyítják—, hogy a reform az életszínvonalat nem veszélyezteti. A jövőben is minden cselekedetünkkel azon leszünk, hogy erősítsük a lakosságnak ezt a biztonságát és nyugalmát, s a reform segítségével is még jobb eredményeket tudjunk elérni. elnök nyitotta meg. Bejelentette, hogy napirend szerint Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke válaszol a beszámolójával kapcsolatban elhangzott felszólalásokra. A gazdasági kérdések sorában említést tett a miniszterelnök a nyereségről is. Mivel a vállalatok nyeresége körülbelül 20 százalékkal nagyobb lesz a tervezettnél, a tavalyihoz képest kereken 1 milliárddal több lesz a kifizetésre kerülő nyereségrészesedés is. — A vitában megemlítették — mondotta a továbbiakban — azt a nép körében felvetődött aggodalmat: nem fog-e megváltozni ez a politika, nem következik-e a „kemény kéz” politikája? Másféle vélemények is lehetnek, de elmondhatjuk, hogy ezek abszolút kisebbségben vannak. Egyesek így fogalmaznak: csak így maradjon, ne változzék meg a politikai vonal, ne változzanak a módszerek. Pártunk politikája alapelveiben változatlan marad a következő években is. — Politikánk változatlansága természetesen nem a tétlen nyugalmat jelenti, hiszen tele vagyunk újabb és újabb elgondolásokkal. Egész közéletünk demokratizmusát tovább akarjuk erősíteni. Meggyőződésünk: az a kívánság, hogy maradjon meg ez a politika, egyben további reformok, a további szabad gondolkodás, a bátor és ugyanakkor higgadt, nyugodt, a szocializmus talaján maradó cselekedetek igenlését jelenti népünk részéről — mondta a miniszterelnök, majd befejezésül ismételten kérte az országgyűlést, hogy fogadja el a kormány beszámolóját. Ezután az elnöklő Kállai Gyula javasolta: az országgyűlés vegye tudomásul, erősítse meg a kormány beszámolóját, valamint a Minisztertanács elnökének a felszólalásokra adott válaszát; hagyja jóvá a kormánynak a gazdasági reform megvalósítása során tett intézkedéseit, a népgazdaság fejlesztése további terveinek elkészítésével, az államigazgatás korszerűsítésével kapcsolatban kifejtett elgondolásait; hagyja jóvá a kormány külpolitikai tevékenységét, azokat az intézkedéseket, amelyekkel internacionalista kötelezettségünket teljesítve, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal együtt segítséget nyújtunk a baráti Csehszlovák Szocialista Köztársaság népeinek szocialista vívmányai -, védelméhez; bízza meg a kormányt,hogy folytasson tárgyalásokat és tegyen intézkedéseket a Varsói Szerződés megerősítéséről, a KGST-ben tömörült szocialista országok gazdasági együttműködésénektovábbi fejlesztéséről. Az országgyűlés egyhangúan elfogadta az elnök javaslatát Fock Jenő válássá Dr. Csanádi György miniszteri expozéja Ezután Kállai Gyula bejelentette, hogy napirend szerint következik a vasutakról szóló törvényjavaslat és a magyar közlekedéspolitika fejlesztési koncepciójának vitája. Indítványára az országgyűlés úgy határozott, hogy mivel a két téma szorosan összefügg, azokat együtt tárgyalja. Ezután dr. Csanádi György köz- lekedés- és postaügyi miniszter emelkedett szólásra. Beszéde elején a miniszter közlekedésünk történetét vázolta, kiemelve, hogy a magyar törvényhozás átfogó közlekedéspolitikai koncepciót utoljára 120 évvel ezelőtt tárgyalt. Jelenlegi közlekedési rendszerünk alapvető vonásait lényegében a múlt század közepén kialakított közlekedéspolitika határozta meg. — Az átállás a régiről az újra — mondotta dr. Csanádi György —, persze, nem megy máról holnapra és sok nehézséggel is jár. A fejlett tőkésországokban a közlekedésnek ez az átrendeződése jórészt spontán folyamat, gyilkos verseny és egy sor anarchikus jelenség kíséretében megy végbe, amiért a társadalom sokszor igen drága árat fizet, nem beszélve arról, hogy nem ritkán a közlekedés alapvető célja: az ember szolgálata is a visszájára fordul. A közlekedés lehetetlenülése az utakon, a torlódások és a késedelmek, a lakosság nyugalmának, egészségének, sőt életének súlyos veszélyeztetése jelzik a szabályozatlan, spontán fejlődés hibáit, kinövéseit. — Mi ezt nemcsak el akarjuk kerülni, de minden eszközünk és módunk is megvan rá, hogy a szocialista tervgazdaság keretei között a kellő előrelátással, az ország szükségleteinek és teherviselő képességének figyelembe vételével, a lakosság érdekeit messzemenően szem előtt tartva jussunk el ahhoz az új, korszerű közlekedési rendszerhez, amelynek megteremtése ma az ország gazdaságpolitikájának, pártunk és kormányunk vezető, irányító tevékenységének egyik igen fontos része. A továbbiakban adatokkal illusztrálva, részletesen beszámolt vasúti, közúti, légi és vízi közlekedésünk fejlesztéséről. Hangoztatta: — Ma már megállapíthatjuk, hogy a fejlesztés eredményeként közlekedésünk túljutott a legnehezebb éveken, s jelenleg — kellő tartalékok nélkül ugyan —, de általában ki tudja elégíteni a népgazdaság, a lakosság igényeit. A fejlesztések ellenére sem kielégítő azonban az előrehaladás — főként a személyszállítás területén —, a szolgáltatások minősége, korszerűsége, és főleg lakosságunk megnövekedett igényei tekintetében. — A közlekedéspolitikai koncepció — folytatta — azt a célt szolgálja, hogy közlekedésünk meglevő helyzetének, állapotának, színvonalának reális és sokoldalú elemzése alapján jelölje ki a távlati fejlesztés fő irányait. Ennek érdekében nemcsak a múltat és a jelent, hanem a várható jövőt is sok vonatkozásban vizsgálni kellett. Hiszen közismert hogy a közlekedés fejlesztése nemcsak az új járművek beszerzéséből áll. Azok a létesítmények viszont (Folytatás a 2. oldalon) (Gonda György felvétele) MEXIKÓBÓL JELENTIK ilsa csapatun arany-, Balczó ezüstöst nyert Az öttusázók ötnapos küzdelme nagyszerű magyar sikerrel végződött. Csapatunk felülmúlva minden várakozást, az utolsó napon, a terepfutásban olyan kimagasló eredményt ért el, hogy a sokkal jobb futókból álló szovjet együttes nem tudta behozni 119 pontos előnyünket, s ezzel négy év után visszaszereztük olimpiai bajnoki nmünket. ■ Rdgyogátánszerepelt Balcczó Andrásis, aki hihetetlenül izgalmas csatát vívott a nála 5 évvel fiatalabb svéd Fermmel az egyéni bajnokságért. A győzelmet az északi fiú szerezte meg, s négyszeres világbajnokunk ezüstérmes lett. A Campo Militar 4000 m-es pályáját hatalmas tömeg vette körül csütörtök délelőtt. A nap magasan tűzött, s a pálya valóban illett az elnevezéshez , csak terepfutásra volt alkalmas. Az első 1000 méteren nehéz emelkedők, utána göröngyös talaj, majd megint emelkedő és hirtelen lejtő következett, míg végül ismét emelkedővel lehetett eljutni a célba. A magyarok közül elsőnek Móna rajtolt, s a csapatversenyben vetélytárs szovjet együttessel szembeni 59 másodperces előnyünkből 14 mp-et adott le Lednyevnek. A második párharcot Török dr. és Onyiscsenko vívta. Itt már valamivel nagyobb lett a különbség, de az újabb 38 mp veszteség után is Balczónak még mindig maradt 7 mp veszteni valója Szaparnisszal szemben. A magyar tábor még soha ilyen izgalmak között nem várta a terepfutás végét, mint ezen a napon. A szovjet csapat tagjai a múltban általában 2 perccel futottak jobbat a mieinknél, az egyéni versenyben pedig Ferm, az új öttusázó csillag egészen kivételes tehetségű versenyző volt. A svéd versenyzőt segítette továbbá az a helyzeti előny is, hogy utoljára rajtolt a nagy esélyesek közül, s így előre tudta, hogy milyen időt kell futnia a végső győzelemhez. A csapatverseny szempontjából döntő Balczó— Szaparnisz párharc végül is a magyar fiú sikerével végződött. Nemhogy leadta volna a 7 másodperces előnyt, hanem tovább növelte, s ezzel Magyarország csapata négy év után újra olimpiai bajnok lett! Olyan bravúrt hajtott végre, amire a roszszul sikerült pisztolylövés után már a legderűlátóbbak sem gondoltak komolyan. Az aranyérem birtokában lélegzetvisszafojtva vártuk Ferm futását. A csapatgyőzelem nagy örömétízei már a második aranyéremről beszéltek ■szakemberek és nézők egyaránt, de a svéd fiú bizony a vártnál hamarabb tűnt fel a távolban. Ferm, akit útközben edzője a részidőkkel segíteni tudott, három másodperccel jobb időt ért el, mint azt mi szerettük volna, s megnyerte az egyéni olimpiai bajnokságot! Balczó igen sportszerűen az elsők között gratulált ellenfelének, s ha szívében nagy keserűséget is érezhetett, hogy a négy világbajnoki cím mellé az egyéni olimpiai bajnok címet most sem sikerült megszereznie, kifelé ezt nem mutatta, s csak anynyit mondott: „Mindent megtettem, ami tőlem tellett.” S ezt mindenki nagyra becsüli és csak gratulálni tud ragyogó szerepléséhez, az újabb magyar ezüstéremhez. A győztes svéd Ferm, helyett mestere, Thofelt tábornok, az egykori világbajnok nyilatkozott: „Bíztam Fermben, s megmondtam neki, hogy ha tudása legjavát nyújtja minden számban, akkor legyőzheti még Balczót is. Sikerült, s boldog vagyok, hogy a magyar—szovjet párharc a jövőben hármas párharccá fejlődhet!” Az öttusabajnokság végeredménye: olimpiai bajnok Björn Ferm (Svédország) 4964 pont, 2. Balczó András 4953 pont, 3. Viktor Leonyev (Szovjetunió) 4795 pont, 4. Kutschke (NDK) 4764 ... 7. dr. Móna 4714 pont,... 14. dr. Török Ferenc 4551 pont. öttusacsapatban olimpiai bajnok: Magyarország (Balczó András, dr Móna István, dr. Török Ferenc) 14 325 pont, 2. Szovjetunió (Lednyev, Onyiscsenko, Szaparnisz) 14 248 pont, 3. Svédország (Ferm, Jacobsson, Lilienvall) 14 188 pont. (Folytatás a 6. oldalon) Hálózó András Dr. Török Ferenc Dr. Móna István