Népszava, 1968. október (96. évfolyam, 230–256. szám)

1968-10-18 / 245. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA •_____________________A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA__________________,»­96. ÉVFOLYAM, 245. SZÁM_______________________ÁRA 80 FILLÉR_________________________1968. OKTÓBER 18. PÉNTEK Az országgyűlés elfogadta az új vasúti törvén­yt és a közlekedéspolitikai koncepciót Csütörtök délelőtt 111 órakor folytatta tanács­kozását az országgyűlés. Az ülésen részt vett Lo­­sonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke. Kádár János, az MSZMP Központi Bi-A Minisztertanács elnö­ke közölte: örömmel vette a szerda este érkezett hírt, hogy aláírták a csehszlo­vák—szovjet egyezményt a szovjet katonai alakula­tok ideiglenes csehszlová­kiai tartózkodásának fel­tételeiről. " A Magyar Népköz­társaság kormánya nevé­ben üdvözlöm az egyez­ményt, s kifejezem kor­mányunk egyetértését — mondta. — Nagy öröm­mel olvastam Koszigin és Cemik elvtársak beszé­dét. Teljes mértékben azo­nosíthatjuk magunkat sza­vaikkal, azzal, hogy mind­ketten pozitívan értékel­ték az egyezményt. Bizo­nyos, hogy az egyezmény meg fogja gyorsítani a ki­bon­takozást, megerősíti a testvérpártok, a szocialis­ta országok egyetértését. Ezen túlmenően — meg­győződésem szerint — a béke őszinte hívei szerte a világon pozitívan fogják megítélni a megállapo­dást, amely, tulajdonkép­pen egy korábban meg­nyitott szakasz folytatását jelenti. Karlovy Varyban, Bukarestben meghirdetett politikánk, az európai bé­ke és biztonság megszilár­dítását célzó kezdeménye­zésünk folytatását.­­ Expozémban említet­tem, de most, az egyez­mény aláírása után sok­kal határozottabban be­szélhetek róla, hogy Cseh­szlovákiában levő kato­náink rövidesen hazajön­nek. Két szempontból is örülünk ennek. Az első politikai szempont: Cseh­szlovákiában annyira nor­malizálódott a helyzet, hogy lehetővé vált kato­náink hazahozatala. A másik: örülünk azért is, mert a sorkatonák, a hi­vatásos tisztek és a tar­talékosok egyaránt csalá­dos emberek, akikért csa­ládjuk — velünk együtt — aggódott. Bejelentette: a kormány — teljes összhangban a másik négy testvéri or­szággal — intézkedik a csapatok hazatéréséről Ezután a gazdasági kér­désekkel foglalkozó fel­szólalásokra válaszolt. Ki­emelte: — Annak idején sokan tekintettek bizonyos aggo­dalommal a reform elé, viszonylag széles körben volt tapasztalható a mun­kanélküliségtől való féle­lem, s ez lényegében csak a legutóbbi hónapokban kezdett csitulni. A foglal­koztatottság alakulásával a kormány különös gond­dal foglalkozott. Már a szabályozók kialakításá­nál „fékeket” alkalmaz­tunk, hogy elhárítsuk a munkanélküliséget. Ezek a fékek kicsit túlságosan is jól működtek, ennek is szerepe volt abban, hogy a termelékenység nem egészen úgy alakult, aho­gyan szerettük volna. —­ Úgy gondolom, hogy mégiscsak helyesen jár­zottságának első titkára, Fock Jenő, a kormány el­nöke, Apró Antal, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Kál­lai Gyula, Komócsin Zol­tán és Nyers Rezső, a Po­litikai Bizottság tagjai, valamint a PB póttagjai, tunk el, figyelemmel vol­tunk arra az alapvető kö­vetelményre, hogy a re­form politikailag semmi­féle bonyodalmat ne okoz­zon. A továbbiakban — már a jövő évi terv jó­váhagyásakor — a szabá­lyozókon úgy kívánunk módosítani, hogy munka­­nélküliség ezután se le­gyen, de kialakuljon egy erőteljesebb, okos irányú munkaerőmozgás. El kell érni, hogy a vállalatoknak ne legyen érdemes meg­tartani vagy felvenni dol­gozókat például gazdaság­talan gyártmányaik to­vábbi termeléséhez. A munkaidő-csökkentés néhány tapasztalatáról szólt ezután a kormány elnöke: — Nagyon sok helyen a termelékenység rovására rövidítették a munkaidőt, holott alapvető szempont­ként jelöltük meg: a mun­kaidőt úgy kell csökken­teni, hogy az érdekeltek­nek" ne' légyért kevesebb a keresete, de ne csökken­jen­ a termelékenység sem. A keresetek valóban egy­általán nem csökkentek, sőt a tervezettnél valami­vel jobban emelkedtek ezeken a helyeken is, vi­szont a termelékenység nem alakult megfelelően. Kedvezőtlen tapasz­talat az is, hogy a hét vé­gi és a hét eleji vasúti áruszállításoknál az utód­b Központi Bizottság tit­kárai és a kormány tag­jai. A diplomáciai páholyok­ban a budapesti diplomá­ciai képviseletek számos vezetője foglalt helyet. Az ülést Kállai Gyula­­i hónapokban fennaka­dások voltak. A csökken­tett­ munkaidővel dolgozó üzemeknek is feltétlenül biztosítaniuk kell a pénte­ki, szombati, vasárnapi és hétfői ki- és berakodáso­kat. Szólt a reform beveze­tésekor a szociális ellátás­sal kapcsolatban jelentke­zett aggodalmakról is. Megállapította, hogy e te­kintetben nem történt kedvezőtlen irányú válto­zás. A kormánynak az a véleménye, hogy a szociá­lis ellátást tovább kell fej­leszteni. A Népszava cikk­sorozatára is utalva meg­említette: több óvodai helyre lesz szükség, mert a gyermekgondozási se­gélyt jelenleg igénybe ve­vő és nem sok­­idő múlva újra munkába lépő anyák el akarják ott helyezni gyermeküket.­­ Több képviselő be­szélt arról, hogy a lakos­ság örül a reformnak, az­­emberek szívesen dolgoz­nak sikeréért. Ma már mindenki tudja — a ta­pasztalatok bizonyítják—, hogy a reform az életszín­vonalat nem veszélyezteti. A jövőben is minden cse­lekedetünkkel azon le­szünk, hogy erősítsük a lakosságnak ezt a bizton­ságát és nyugalmát, s a reform segítségével is még jobb eredményeket tud­junk elérni. elnök nyitotta meg. Beje­lentette, hogy napirend szerint Fock Jenő, a Mi­nisztertanács elnöke vála­szol a beszámolójával kap­csolatban elhangzott fel­szólalásokra. A gazdasági kérdések sorában említést tett a miniszterelnök a nyere­ségről is. Mivel a válla­latok nyeresége körülbelül 20 százalékkal nagyobb lesz a tervezettnél, a ta­valyihoz képest kereken 1 milliárddal több lesz a ki­fizetésre kerülő nyereség­­részesedés is. — A vitában megemlí­tették — mondotta a to­vábbiakban — azt a nép körében felvetődött aggo­dalmat: nem fog-e meg­változni ez a politika, nem következik-e a „kemény kéz” politikája? Másféle vélemények is lehetnek, de elmondhatjuk, hogy ezek abszolút kisebbség­ben vannak. Egyesek így fogalmaznak: csak így maradjon, ne változzék meg a politikai vonal, ne változzanak a módszerek. Pártunk politikája alap­elveiben változatlan ma­rad a következő években is. — Politikánk változat­lansága természetesen nem a tétlen nyugalmat jelen­ti, hiszen tele vagyunk újabb és újabb elgondolá­sokkal. Egész közéletünk demokratizmusát tovább akarjuk erősíteni. Meg­győződésünk: az a kíván­ság, hogy maradjon meg ez a politika, egyben to­vábbi reformok, a továb­bi szabad gondolkodás, a bátor és ugyanakkor hig­gadt, nyugodt, a szocializ­mus talaján maradó csele­kedetek igenlését jelenti népünk részéről — mond­ta a miniszterelnök, majd befejezésül ismételten kér­te az országgyűlést, hogy fogadja el a kormány be­számolóját. Ezután az elnöklő Kál­lai Gyula javasolta: az országgyűlés vegye tudomásul, erősítse meg a kormány beszámoló­ját, valamint a Minisz­tertanács elnökének a felszólalásokra adott vá­laszát; hagyja jóvá a kor­mánynak a gazdasági reform megvalósítása során tett intézkedéseit, a népgazdaság fejleszté­se további terveinek el­készítésével, az állam­­igazgatás korszerűsíté­sével kapcsolatban ki­fejtett elgondolásait; hagyja jóvá a kor­mány külpolitikai tevé­kenységét, azokat az in­tézkedéseket, amelyek­kel internacionalista kö­telezettségünket teljesít­ve, a Szovjetunióval és a többi szocialista or­szággal együtt segítsé­get nyújtunk a baráti Csehszlovák Szocialista Köztársaság népeinek szocialista vívmányai­ -, védelméhez; bízza meg a­­ kor­mányt,­­hogy folytasson tárgyalásokat és tegyen intézkedéseket a Varsói Szerződés megerősítésé­­­­ről, a KGST-ben tömö­rült szocialista országok gazdasági együttműkö­­désének­­további fejlesz­téséről. Az országgyűlés egy­hangúan elfogadta az el­nök javaslatát Fock Jenő válássá Dr. Csanádi György miniszteri expozéja Ezután Kállai Gyula bejelentette, hogy napi­rend szerint következik a vasutakról szóló törvény­­javaslat és a magyar köz­lekedéspolitika fejlesztési koncepciójának vitája. In­dítványára az országgyű­lés úgy határozott, hogy mivel a két téma szoro­san összefügg, azokat együtt tárgyalja. Ezután dr. Csanádi György köz-­ lekedés- és postaügyi mi­niszter emelkedett szólás­ra. Beszéde elején a mi­niszter közlekedésünk történetét vázolta, kiemel­ve, hogy a magyar tör­vényhozás átfogó közleke­déspolitikai koncepciót utoljára 120 évvel ezelőtt tárgyalt. Jelenlegi közle­kedési rendszerünk alap­vető vonásait lényegében a múlt század közepén kialakított közlekedéspo­litika határozta meg. — Az átállás a régiről az újra — mondotta dr. Csanádi György —, per­sze, nem megy máról hol­napra és sok nehézség­gel is jár. A fejlett tő­késországokban a közle­kedésnek ez az átrende­ződése jórészt spontán folyamat, gyilkos verseny és egy sor anarchikus jelenség kíséretében megy végbe, amiért a társada­lom sokszor igen drága árat fizet, nem beszélve arról, hogy nem ritkán a közlekedés alapvető cél­ja: az ember szolgálata is a visszájára fordul. A közlekedés lehetetlenülése az utakon, a torlódások és a késedelmek, a lakos­ság nyugalmának, egész­ségének, sőt életének sú­lyos veszélyeztetése jelzik a szabályozatlan, spontán fejlődés hibáit, kinövé­seit. — Mi ezt nemcsak el akarjuk kerülni, de min­den eszközünk és mó­dunk is megvan rá, hogy a szocialista tervgazda­ság keretei között a kellő előrelátással, az ország szükségleteinek és teher­viselő képességének fi­gyelembe vételével, a la­kosság érdekeit messze­menően szem előtt tartva jussunk el ahhoz az új, korszerű közlekedési rend­szerhez, amelynek megte­remtése ma az ország gazdaságpolitikájának, pártunk és kormányunk vezető, irányító tevé­kenységének egyik igen fontos része. A továbbiakban ada­tokkal illusztrálva, rész­letesen beszámolt vasúti, közúti, légi és vízi közle­kedésünk fejlesztéséről. Hangoztatta: — Ma már megállapít­hatjuk, hogy a fejlesztés eredményeként közleke­désünk túljutott a legne­hezebb éveken, s jelenleg — kellő tartalékok nél­kül ugyan —, de általá­ban ki tudja elégíteni a népgazdaság, a lakosság igényeit. A fejlesztések ellenére sem kielégítő azonban az előrehaladás — főként a személyszál­lítás területén —, a szol­gáltatások minősége, kor­szerűsége, és főleg lakos­ságunk megnövekedett igényei tekintetében. — A közlekedéspoliti­kai koncepció — folytat­ta — azt a célt szolgál­ja, hogy közlekedésünk meglevő helyzetének, ál­lapotának, színvonalának reális és sokoldalú elem­zése alapján jelölje ki a távlati fejlesztés fő irá­nyait. Ennek érdekében nemcsak a múltat és a jelent, hanem a várható jövőt is sok vonatkozás­ban vizsgálni kellett. Hi­szen közismert hogy a közlekedés fejlesztése nemcsak az új járművek beszerzéséből áll. Azok a létesítmények viszont (Folytatás a 2. oldalon) (Gonda György felvétele) MEXIKÓBÓL JELENTIK ilsa csapatun­ arany-, Balczó ezüstöst nyert Az öttusázók ötnapos küzdelme nagyszerű ma­gyar sikerrel végződött. Csapatunk felülmúlva minden várakozást, az utolsó napon, a terepfutás­ban olyan kimagasló ered­ményt ért el, hogy a sok­kal jobb futókból álló szovjet együttes nem tud­ta behozni 119 pontos elő­nyünket, s ezzel négy év után visszaszereztük olim­piai bajnoki nmünket. ■ Rdgyogátán­­szerepelt Balc­­czó András­­is, aki hihe­tetlenül izgalmas csatát vívott a nála 5 évvel fia­talabb svéd Fermmel az egyéni bajnokságért. A győzelmet az északi fiú szerezte meg, s négyszeres világbajnokunk ezüst­érmes lett. A Campo Militar 4000 m-es pályáját hatalmas tömeg vette körül csü­törtök délelőtt. A nap ma­gasan tűzött, s a pálya valóban illett az elneve­zéshez , csak terepfutás­ra volt alkalmas. Az első 1000 méteren nehéz emel­kedők, utána göröngyös talaj, majd megint emel­kedő és hirtelen lejtő kö­vetkezett, míg végül ismét emelkedővel lehetett el­jutni a célba. A magyarok közül első­nek Móna rajtolt, s a csa­patversenyben vetélytárs szovjet együttessel szem­beni 59 másodperces elő­nyünkből 14 mp-et adott le Lednyevnek. A máso­dik párharcot Török dr. és Onyiscsenko vívta. Itt már valamivel nagyobb lett a különbség, de az újabb 38 mp veszteség után is Balczónak még mindig maradt 7 mp veszteni valója Szapar­­nisszal szemben. A magyar­­ tábor még soha ilyen izgalmak kö­zött nem várta a terep­futás végét, mint ezen a napon. A szovjet csapat tagjai a múltban általá­ban 2 perccel futottak jobbat a mieinknél, az egyéni versenyben pedig Ferm, az új öttusázó csil­lag egészen kivételes te­hetségű versenyző volt. A svéd versenyzőt segítet­te továbbá az a helyzeti előny is, hogy utoljára rajtolt a nagy esélyesek közül, s így előre tudta, hogy milyen időt kell fut­nia a végső győzelemhez. A csapatverseny szem­pontjából döntő Balczó— Szaparnisz párharc végül is a magyar fiú sikerével végződött. Nemhogy lead­ta volna a 7 másodperces előnyt, hanem tovább nö­velte, s ezzel Magyar­­ország csapata négy év után újra olimpiai bajnok lett! Olyan bravúrt haj­tott végre, amire a rosz­­szul sikerült pisztolylövés után már a legderűlátób­­bak sem gondoltak komo­lyan. Az aranyérem birtoká­ban lélegzetvisszafojtva vártuk Ferm futását. A csapatgyőzelem nagy örö­­­métízei már a második aranyéremről­ beszéltek ■szakemberek és nézők egyaránt, de a svéd fiú bi­zony a vártnál hamarabb tűnt fel a távolban. Ferm, akit útközben edzője a részidőkkel segíteni tu­dott, három másodperccel jobb időt ért el, mint azt mi szerettük volna, s meg­nyerte az egyéni olimpiai bajnokságot! Balczó igen sportsze­rűen az elsők között gra­tulált ellenfelének, s ha szívében nagy keserűséget is érezhetett, hogy a négy világbajnoki cím mellé az egyéni olimpiai bajnok címet most sem sikerült megszereznie, kifelé ezt nem mutatta, s csak any­­nyit mondott: „Mindent megtettem, ami tőlem tel­lett.” S ezt mindenki nagyra becsüli és csak gratulálni tud ragyogó szerepléséhez, az újabb magyar ezüstéremhez. A győztes svéd Ferm, helyett mestere, Thofelt tábornok, az egykori vi­lágbajnok nyilatkozott: „Bíztam Fermben, s meg­mondtam neki, hogy ha tudása legjavát nyújtja minden számban, akkor legyőzheti még Balczót is. Sikerült, s boldog vagyok, hogy a magyar—szovjet párharc a jövőben hár­mas párharccá fejlődhet!” Az öttusabajnokság vég­eredménye: olimpiai baj­nok Björn Ferm (Svéd­ország) 4964 pont, 2. Bal­czó András 4953 pont, 3. Viktor Leonyev (Szovjet­­unió) 4795 pont­, 4. Kutschke (NDK) 4764 ... 7. dr. Móna 4714 pont,... 14. dr. Török Ferenc 4551 pont. öttusacsapatban olim­piai bajnok: Magyaror­szág (Balczó András, dr Móna István, dr. Török Ferenc) 14 325 pont, 2. Szovjetunió (Lednyev, Onyiscsenko, Szaparnisz) 14 248 pont, 3. Svédország (Ferm, Jacobsson, Lilien­­vall) 14 188 pont. (Folytatás a 6. oldalon) Hálózó András Dr. Török Ferenc Dr. Móna István

Next