Népszava, 1968. november (96. évfolyam, 257–281. szám)
1968-11-01 / 257. szám
Munkásokból — vezetők A legnehezebb KRESZ... Beszélgetés Szilágyi Sándorral, a vegyipari szakszervezet főtitkárával E sorozat problémaköréről Szilágyi Sándortól, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkárától is véleményt kértem. Amikor aziránt érdeklődtem tőle, vajon helyes és célszerű volna-e, hogy a jó képességű szakmunkások legjobbjaiból — Aligha — válaszoltam, mire így folytatta: — Persze, mert jó vezetővé csak a vezetés gyakorlatában válhat az arra alkalmas ember. Hiszen a KRESZ-t is hiába magolná be valaki, attól még nem tud jól vezetni, ahogy az autósok mondják: „vezetni már tud, de közlekedni még nem...’' Nos, hogy a jó képességű szakmunkások legjobbjai alkalmasak-e vezető posztra, erre jelképesen azt mondhatnám: éppen gyakorlati szaktudásuk és gazdag élettapasztalatuk révén — ők legalább már „közlekedni” tudnak. Vagyis eligazodni a munka, az élet, a munkásközösség sokféle, olyan kérdésében, amelyet csak könyvből és előadásból senki sem tanulhat meg, de amely nélkül nem sok napjainkban is lehessenek vezetők — először kérdéssel válaszolt: — Vajon helyes és jó dolog-e, hogy némely egyetemünkön már vezetéstudományi ismereteket is tanítanak? Nyilván helyes, de vajon ez már a vezetésre is képesítene? tudományuk lehet a vezetéshez ... Más összefüggésben ezután azt fejtegette, hogy a vezetési követelmények szakterületenként eléggé eltérőek — sok közös vonásuk ellenére is. Ezért nyilvánvaló, csak szakterületenként dönthető el, hol milyen feltételekkel vonhatók be rátermett munkások a vezetésbe. Némelyek azonban még ezzel szemben is azzal érvelnek, hogy a vezetés általános követelményei ma már sokkal magasabbak és szerteágazóbbak, semhogy most is csak úgy emeljenek ki munkásokat, mint a felszabadulás utáni években. Csakhogy az immár valóban nagyobb követelmény nem csupán a munkásokból kiemelhető vezetőkre vonatkozik, hanem az értelmiségiek soraiból valókra is. Nőktől sok mindent tanulhatnak az újak. Ám régi tapasztalat, hogy a vezetéshez szükséges képességet nem lehet egyszer s mindenkorra megszerezni, még kevésbé a vezetői tekintélyt. Ezeket ugyanis szinte naponta meg kell újítani, különösen az üzemi vezetőnek, mert a munkások hamar észreveszik, ha szakmailag megrekednek, vagy emberileg deformálódnak. Így hát nem szorul bizonyításra, hogy egy és mást még a régiek is tanulhatnak, s az új munkásvezetőktől is... — A vegyiparban is van lehetőség a legtehetségesebb munkások előmenetelére ? — Szerintem ez nemcsak lehetőség, hanem szükséges is. Hiszen iparunkban például 1960-hoz képest most 30 000-rel többen dolgoznak és még további fejlődés előtt is állunk. Ez szintén megfelelő embereket kíván az új csoport- és művezetői, illetve az üzemvezetői posztokra. És ezek zömét a legalkalmasabb szakmunkásokkal kellene betöltetni. Már csak azért is, hogy a mérnökök és technikusok tudását főleg a gyártmányfejlesztés, az új eljárások és az új technológiák kidolgozására hasznosíthassuk... Ami nélkül nem sok tudományuk lehet... Életközelség — a konzerválódás ellen — Az viszont szintén bizonyos, hogy a vezető posztokra számításba jöhető tanult szakmunkások a mai magasabb igénynek éppúgy megfelelnek, mint az értelmiségi szakemberek a rájuk vonatkozó másfajta mércének. Ezért fejlődésünk új szakaszában én társadalmi szükségletnek is tartom, hogy bizonyos funkciók megüresedésekort egy-egy tehetséges és vezetésre alkalmas munkás kinevezése is mérlegelésre kerüljön. — Milyen vonatkozásban tekinti ezt társadalmi szükségletnek? — Mindenekelőtt a vezetés felfrissülése, az életközelség beáramlásának biztosítása érdekében. Közismert, hogy a vezetés különböző szintjein dolgozó régi emberek egy részénél előbb-utóbb bekövetkezik szemléletük, munkastílusuk bizonyos konzerválódása. Ezért demokratikus légkör mellett rájuk is jó hatással lehet az újszellemű, a munkásélet sűrűjéből előlépő új vezető... — Csakhogy a régi vezetők egy része, akárhonnét került a posztjára, gyakran úgy véli, hogy az új vezetők inkább csak tőlük tanulhatnak — és nem fordítva. Ezt a jelenséget hogy látja? — Persze, a régi veze szervezet intézőbizottsági titkára, felveszi a telefonkagylót, és amíg vonalat kap, magyarázóan mondja: „A legjobb lenne, ha sikerülne Hágával beszélni — ő tud a legtöbbet az egész munkáról, ő is irányította.” Az irodaépület ablakából a finomítókra látni. A 45 méter magas, laikus számára titokzatos ezüsttornyok, csőrengetegükkel úgy ragyognak az őszi fényben, mint a filmhíradó képein szoktak: minden a biztonság, a nagy arányok, a logikus szépség képzetét kelti. Százhalombatta: Bencsik István, a szak(Ehhez a mondathoz magyarázat kívánkozik: az a pillanat, amelyben Bencsik István felveszi a telefonkagylót, 1968. október 16, reggel 9 óra 10 perc. Hága László még nincs Százhalombattán, úton van ide, tegnap este érkezett haza a Szovjetunióból, KGST-tárgyalásról. Annál nagyobb az öröm, amikor fél órával később — az órák 9 óra 40-et mutatnak — lassú léptekkel közeledik, Cserháti technológus oldalán, hogy megnézze, hogyan halad az üzembe helyezés a háromheti leállás után a kétmillió tonnás alapbenzingyártó desztillációs toronyban. Magas férfi, vidáman közeledik, egy kézfogás, néhány udvarias kérdés. Mindjárt rátérünk a lényegre. Ebben a pillanatban alig 10 méterről kiáltás larsan: „Tűz van!” A többit már tudja az ország, nem sebeket felszaggatni akarok, amikor ezt az októberi emléket leírom — a kétmillió tonnás desztilláló toronyról szóló minden sort sokkal inkább az ő emlékének szeretném szentelni és a másik hét százhalombattai emlékének.) Az ezüsttornyok városa három parafinos párlat — és a már említett, alapbenzin két fajtája. Csak a „fiatalabbik” torony naponta — a tornák nyelvéről gyakorlatibb hasonlatra térve — hat dunai uszály, vagy 120 négytengelyes ciszternakocsi tartalmát alakítja át. Egyszerű osztással kiszámítható, hogy eszerint a nap minden percében hat tonna üzemanyag kering az ezüstszínű óriás vezetékeiben és testében — és az már nem matematikai kérdés, hanem a munkavédelemé és a logikáé, hogy ilyen ütemben a legelső szempontot is megelőzi a biztonság, az emberek megóvása, a szükségesnél egy fokkal mindig nagyobb óvatosságú nők. Hogy mégis 1800 emberre van szükség, az a szétágazó, sokrétű termelés sajátsága és hozzátartozik az is, hogy az üzemfenntartásnak , egymagának 500 embere van. Olyan fiatal üzemóriás, hogy még meg sem született egészen — természetes, hogy a gárdája is fiatal. Katona János üzemvezető például, a kétmillió tonnás desztilláló 28 éves üzemvezetője, nemrég végzett Veszprémben és nagyon sokan jöttek vele együtt az egyetemről, amely ugyancsak fiatal intézmény. És a szakemberek? A szakmunkások? Nagyrészben a régi finomítók küldték őket, például a régi csepeli, amely jövőre nyugdíjba megy, de sok a szőnyi, a Zala megyei és a szabolcsi. És sok a toborzott munkás és a bejáró: Iváncsa, Adony, Érd környéke, Fejér megye régi pusztái küldték munkára az ipar újoncait Fiatalok és toborzottak Ne tekintse ezt a néhány sort kegyeletsértésnek, vagy az érzelmek felkorbácsolásának senki. Egyszerű tényként közlöm, hogy egy órával a tragikus végű tűz előtt Bencsik Istvánnal már arról beszélgettünk: a szakszervezet ismételt és nagyon határozott kérését a biztonsági intézkedések aprólékos ellenőriztetésére sok vezető hajlandó volt túlzásnak, fölös óvatoskodásnak tekinteni. Néha maga a tragikus sorsú Hága László is. Az ember hajlamos arra, hogy ilyen ragyogóan működő, rendkívül korszerű üzemben megszokja a benzin világának levegőjét. Tegyük még hozzá, hogy 1968. októbere — fájdalmaival együtt — bizonyára meghozta a tanulságokat is. Mert Százhalombattán a finomításnál ezerhatszázan dolgoznak. Az építésen pedig további kétezernégyszázan. A DKV I. és II.-ben — ezzel a két betűrövidítéssel a Dunai Kőolajipari Vállalat I. és II. egységét, tehát a két finomító tornyot és a hozzájuk később kapcsolódó 3 millió tonnás finomítót jelölik — tízmilliárdos beruházás valósul meg úgy, hogy 1975-re elérik az évi hatmillió tonnás kapacitást. Természetesen nemcsak desztilláló tornyokról van szó, hanem 27 más üzemről is, úgyhogy a skála, az itt gyártott termékek skálája a 96 oktánszámú benzintől a bitumenig és az aszfaltig ér. Ezek után az olvasó bizonyára munkásoktól nyüzsgő üzemeket képzel el — de itt, az „üzem” mindössze hat-hét ember foglalkoztatását jelenti egy műszakban, hiszen az egymillió tonnásnál is csak huszonheten dolgoz. A kétmillió tonnás Az, hogy dolgozik a 2. számú desztilláló torony, hivatalos nevén a 2 millió tonna évi kapacitású atmoszférikus vákuumdesztilláció, az egész DKV fejlődésében jelentős állomás. Naponta kereken 6000 tonna kujbisevi olaj halad át rajta és válik elsősorban 46—48 oktános alapbenzinné. Ez az „alap” azt jelenti, hogy távolról sincs igazuk azoknak, akik azt hiszik, hogy itt érdemes „öngyújtót (vagy mást) tölteni”. Nem is lehet. Egyrészt ez a benzin — nem hajtja meg a motort. Másrészt az olaj, majd a benzin zárt rendszerben kering — hogy mire vezet, ha ez a zártság nem tökéletes, azt talán most nem kell hangsúlyozni. Ebből a rendszerből kikerül még: cseppfolyós propán és bután, petróleum, háromfajta gázolaj. „Miért nem közülünk választottak ?” Beszélgetésünk során szóba került az a minden munkahelyen vitával járó probléma, hogy egy-egy vezetői poszt üresedésekor kívülről vagy a belső gárdából biztosítsák-e az utánpótlást? A munkások ilyesmire talán még érzékenyebben reagálnak, mint mások. Szilágyi elvtárs ennek még a hangulati hullámzásait is jól ismeri. — A kívülről jött vezetővel szemben olyan ellenérzés szokott lenni, „hogy miért nem közülünk választottak, itt talán nincs alkalmas ember?" És a fenntartások addig élnek, amíg az illető nem bizonyít... A belülről lett új vezetőt pedig — a belső választás általános helyeslése mellett — esetenként szintén kritikusan fogadják. Olykor ilyen nézőpontból: „miért pont őt?” És ha ebben gyakran nincs is vita, akkor ilyesféle a várakozás: „örülünk, hogy te lettél a főnök, de majd meglátjuk, hogy oldod meg, amit magad is reklamáltál.. Egyetértettünk abban, hogy az ilyen problémákat nyilván azok a munkásból lett vezetők képesek a legjobban megoldani, akik korábban is reális emberek voltak. És — nagyképűség nélkül — továbbra is a kollektívára támaszkodó, s az ügyet előbbre vinni akaró, természetes magatartási emberek maradnak... Szenes Imre Csehszlovákiából hazatért csapataink ünnepélyes fogadtatása A magyar néphadsereg a alakulatai Csehszlovákiá-ból folyamatosan visszavérkeztek helyőrségükbe. Az egységeket mindenütt ünnepélyes külsőségek között fogadták. Nagy- szabású ünnepséget rendeztek Zalaegerszegen is. A város zászlódíszbe öltözött főterén sorakoztak fel a díszalakulatok, a díszemelvénnyel szem-ében, amelyen a megye és a város vezetői, valamint s Kálazi József vezérőrnagy és Nádasdi József, a KISZ KB titkára foglaltak helyet. Nemcsak a tér két olidalát, hanem a környező kisebb utcákat is meg töltötték a zalaegerszegiek ezrei. A csapatzász-ló ünnepélyes bevonulása után felharsant a díszjel, amikor Csémi Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese megérkezett. Lakatos Béla vezérőrnagy kíséreté-ben ellépett a díszegység előtt, majd a Himnuszt követően Lakatos Béla vezérőrnagy tett jelentést a néphadsereg vezérkari főnökének arról, hogy a parancsnoksága alatt álló , csapatoka a testvéri cseh- szlovák nép internacio-nalista megsegítését, a , honvédelmi miniszter pa- rancsában megszabott felidatokat becsülettel telesítették. Jelentette továbbá, hogy a csapatoknak és a környezetükben evő csehszlovák lakosságnak harcokkal kapcsoatos személyi és anyagi vesztesége nem volt. A parancsnok jelentése után Kálazi József vezérőrnagy olvasta fel a honvédelmi miniszter parancsát, majd Varga Gyula, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte a lazatért egységek katonáit és tisztjeit. — Megnyugvással és örömmel tölt el bennünket az a tény, hogy internacionalista kötelezettségünknek eleget téve, szűkebb hazánkban, megyénk székhelyén, jó erőben és egészségben üdvözölhetem önöket — mondotta. A továbbiakban az öt szocialista ország együttes segítségnyújtásáról beszélt, majd a szovjet—csehszlovák egyezmény jelentőségét méltatta. — Tudjuk — mondotta beszéde további részéből —, hogy Csehszlovákiában a szocialista társadalmi rend további szilárdítása, fejlesztése még sok erőfeszítést kíván a szocializmus őszinte híveitől, de bízunk abban, hogy a csehszlovák nép, pártja vezetésével — következetes kétfrontos harcot folytatva — megoldja történelmi feladatát. A köszöntő szavakra Lakatos Béla vezérőrnagy válaszolt. Hangsúlyozta, hogy a magyar csapatok baráti segítőkészséggel léptek Csehszlovákia földjére, arra törekedtek, hogy Csehszlovákia lakosságával, a haladó erőkkel együtt vessenek gátat a szocializmus ügyét támadó törekvéseknek. — A feladat végrehajtásában részt vett harcosok, tisztesek, tiszthelyettesek, tisztek politikai érettségről, fegyelemről és határozottságról tettek tanúbizonyságot — mondotta. — Megbecsülést, elismerést szereztek magatartásukkal. Feladatainkat úgy végeztük, hogy a baráti csehszlovák nép nemzeti érzéseit és szokásait semmilyen sérelem ne érje. Óvtuk a csehszlovák dolgozók munkájának gyümölcseit, a nemzeti vagyont és a személyi tulajdont. Feladataink ellátása közben nehézségeink leküzdésében erőt adott számunkra az a tudat, hogy velünk érez és együtt gondolkodik az egész ország. A magasabb egység parancsnoka beszéde végén a csapatok személyi állománya nevében köszönetet mondott a politikai, állami és katonai vezetőknek azért a maga elismerésért, amelyben az egységeket feladataik teljesítéséért részesítették. Ezután Csémi Károly altábornagy köszöntötte a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a honvédéln miniszter nevében az hazatért egységeket. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak nyújtott baráti segítségről szólva a többi között a következőket mondotta: — Eredményes volt küldetésünk, mert szövetségeseinkkel együtt hozzájárultunk ahhoz, hogy Csehszlovákiában visszaszorultak a szocializmus elleni erők és megindult a politikai konszolidáció. Keresztülhúzták az imperialisták és a nyugatnémet militaristák arra vonatkozó vágyálmait, hogy kiszakítsanak egy országot a szocialista közösségből. A néphadsereg vezérkari főnöke ezt követően arról beszélt, hogy a szovjet—csehszlovák tárgyalások és a megkötött egyezmények kedvező felSzlovákiában a szocializmushoz hű erőknek ahhoz, hogy a párt és a munkásosztály vezető szerepének biztosításával továbbhaladjanak a szocialista rend, a proletárdiktatúra megszilárdítása útján. A külső imperialista erőknek a szocialista Csehszlovákia ellen irányuló kísérleteivel szemben pedig kellő garanciát nyújtanak a legutóbb megkötött szovjet—csehszlovák szerződés alapján Csehszlovákiában maradt szovjet csapatok — mondotta Csémi Károly altábornagy, majd így folytatta: — Mi bízunk abban, hogy csehszlovák elvtársaink és barátaink a most megkezdett úton mind erőteljesebben és eredményesebben haladnak előre és harcuk sikerrel jár. Pártunk és kormányunk határozott szándéka, hogy amint eddig, a jövőben is erősítjük országaink, népeink, néphadseregeink szocialista, internacionalista barátságát, együttműködését. Megelégedéssel tölt el bennünket, hogy a csehszlovákiai helyzet kedvező alakulása lehetővé tette a baráti szocialista hadsereget, köztük a magyar néphadsereg csapatainak hazatérése megkezdését. Csémi Károly altábornagy végezetül a párt és a kormány nevében megköszönte a csapatok politikailag szilárd, bátor és áldozatkész helytállását . Legyenek büszkék arra — mondotta —, hogy részt vettek a nemzetközi osztályharc e nagyon fontos ütközetében, mélységesen igazságos ügyet képviseltek, teljesítették internacionalista kötelességüket. Az Internacionálé hangjai után az alakulatok díszmenetben vonultak el a város dolgozói és a tribün vendégei előtt. S bár felvonulásuk eddigi magatartásukhoz méltóan fegyelmezett volt, tekintetükkel a katonák és tisztek is, hozzátartozóikat keresték a tömegben, akikkel — a megérdemelt pihenés előtt — most találkoztak először. D. I* A KÖZELI EUSEOVEI Kádár János táviratban üdvözölte Max Reimannt, Németország Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárát 70. születésnapja alkalmából. Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke csütörtökön bemutatkozó látogatáson fogadta Hugo Boatti Ossoriót, az Argentin Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közelmúltban adta át megbízólevelét. Dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes csütörtökön tájékoztatta a sajtó képviselőit az egyetemek új szervezeti szabályzatának tervezetéről, amelynek vitái a napokban kezdődtek meg a felsőoktatási intézményekben. Yarcolett Gowon vezérőrnagy, a Nigériai Szövetségi Köztársaság államfője táviratban köszönte meg Losonczi Pálnak Nigéria nemzeti ünnepe alkalmából küldött jókívánságait. Mohammad Reza Pahlavi Aryamehr iráni császár táviratban mondott köszönetet Losonczi Pálnak, Irán nemzeti ünnepe alkalmából küldött jókívánságaiért. Csütörtökön Szentendrén ülést tartott az országgyűlési képviselők Pest megyei csoportja. Megjelent a tanácskozáson Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, az országgyűlés elnöke is. J Élni és boldogulni jöttek Egész város már az ezüsttornyok környéke. Mozival, klubbal, csinos könyvtárhelyiségekkel, üzletházakkal, mindenféle iparos, szolgáltató szövetkezet műhelyével, tiszta munkásszállásokkal (nem is szólva a lakótelep nagyon korszerű lakásairól), sok-sok reménységgel, a jövendő megalapításának ezernyi kis sejtjével. Az emberek ide is, mint minden új ipartelepre, élni és boldogulni jöttek. És napi 3—3,5 milliót máris letesznek az ország asztalára — gyakorlatilag a beruházás már megtérült. Elismerés érte műszaki vezetőnek és szerelőnek, építőnek és kis takarítóasszonynak, technikusnak, üzemi tűzoltónak, minden rendű és rangú százhalombattainak, akik olyanbüszke szeretettel dolgoznak az ezüsttornyok városán. Feljegyzésben lapozgatok, amely az építkezés során megvalósult szocialista együttműködési szerződéseket foglalja össze, s végül a kétmillió tonnás vákuum-desztilláló vizsgáiról és átadásáról szól. „Igen rövid idő alatt termelésbe lendült, szeptemberben már ez a berendezés dolgozta fel aBarátság-vezetéken érkező kőolaj nagy részét, és dr. Hága László főtechnológus, az üzembe helyezés vezetője, büszkén jelenthette a próbaüzem befejezésekor: az óriás a tervezettnél jobb gazdaságossági mutatókkal, kiváló minőségben dolgozza fel a kőolajat." Baktai Ferenc NÉPSZAVA 1968. november 1