Népszava, 1968. december (96. évfolyam, 282–306. szám)
1968-12-01 / 282. szám
MUNKÁSCSALÁDOK HÉTKÖZNAPJAI VIII. kerület A KST-tőke sorsa... Üllői út 64. Fizetik a KST-t... Az Üllői út 64-ben is sokan felvették már, Darabosék, Pichlerék, Dorogiék, Nagyék. Mi lesz a KST-tőke sorsa? — a héten ezért kopogtattunk be a családokhoz. A II. emeleten lakik Pichler Ferenc könyvelő. Egyedülálló idős férfi: gondját unokahúga, özv. Csepreghy Sándorné viseli. A téli hónapokra vette ide nagybátyját ő maga számviteli ellenőr a FÉNYSZÖV-nél Negyven évi szolgálat három munkahelyen — ezzel jellemezhetném leginkább. Nemsokára ő is nyugdíjas lesz: tervezgetéseik, mindennapos gondjaik már erre az új életformára szólnak__ — Nemigen kapunk jövőre 500 forintos állást — panaszkodik Pichler Ferenc —, kell a hely a fiataloknak ... Számolnak, összeadnak, ruházkodásra aligha futja majd a nyugdíjból, ezért az utolsó KST-t erre költik. Csepreghyné albérlői Dorogiék, a gépkocsivezető—fodrász házaspár. Náluk is csak a férfi jegyzett KST-t: a fiatalasszony hosszú betegsége miatt nem lépett be tavaly a vállalati takarékoskodók közé. Itt is 1200 forint a decemberre összegyűjtött tőke... — Ez az első hónap, hogy nem kellett vennünk semmi halaszthatatlant — fogad Doroginé. — Megvan a villanyrezsó, a villanymelegítő ... így 1800 forintot félretettem a kettőnk fizetéséből, és a KST- pénzzel együtt OTP-be Nem jegyeztek KST-t Radicsék, Gálék, Blatniczkyék, Székácsék, Szalayék, Molnárék. Lényegében tehát többen nem, mint akik igen. Miért? Molnár Ilona — negyven körüli asszony — véleménye: — Régebben jegyeztem. Beteg, nyugdíjazás előtt áll. Havonta 100 forintot fizetett a KST-be, most 1200 forintot kapott kézhez. — A felét félretettem az orvosságomra: a borra... Nem tréfák Az orvos napi 4-5 deci bort ajánlott értágítónak, s a gyöngyösi fehér bort nem mérik receptre. A nyugdíjból nem futná, hát jövőre ezt a pénzt tartalékolja erre a célra. A maradék 600 forinton két nadrágot vásárol két régebbi zakójához, rajtuk. Ez az első takarékbetétünk: 3000 forint. Lakást szeretnének... A Mongóliában dolgozó kőműves családjában csak a feleség, Nagy Jenőné fonónő KST-tag: tíz esztendeje, megszakítás nélkül. Eleinte havi 50 forintot jegyzett, tavaly 150-et, az idén már csak 100-at. Még nem döntött az 1200 forint sorsáról. — A télikabátomat kellene kicserélni — mondja a fiatalasszony —, de biztos hatfelé osztom a pénzt és ajándék lesz belőle. — Vegyél csak lányom magadnak kabátot, tízéves már a másik — szól közbe az édesanyja, Sebjánné. — Igaz, a gyerekek most el lettek látva, kaptak a Télapó-ünnepségre sötétkék szoknyát, nadrágot, fehér blúzt, tornaruhát, cipőt. De a mamának kell meleg cipő, a nagypapának pizsama, én is szeretnék egy szép kardigánt kijárni a gyárba. A férjemnek csak a nyereségből veszek ajándékot, mert csak nyáron jön haza. Darabosné, az első emeleti társbérletben — hét gyermek van a családban — büszkén mutatja 600 forintos, csináltatott gyógycipőjét. Most húzta fel először, indulnak a férjével télikabátot nézni, a KST-pénzzel a zsebükben, de most, hogy az élelemolyan sokba kerül, hiányozna nagyon a havi levonás. Nem, a ruházkodásra nem mondhatom ugyanezt. Ruhafélékből meg tudom venni az olcsót magunknak, de a koszt az drága. 1150 forint a fizetésem, a Beloianniszban voltam takarítónő, most hagytam ott őket. Ezen a héten még pihenek, aztán keresek másik helyet (Egyszobás lakásban él 16 éves fiával, aki ugyancsak a Beloianniszban dolgozik.) II. emelet, Székács Sándorné: — Két éve mondtuk le, 920 forintom maradt csak, amíg fizettem és ez már akkor is kevés volt az élelem miatt. Három gyerekünk, öt unokánk van, a férjem beteg, én meg állandó éjszakai beosztást vállaltam, e miatt az egy kicsi szoba miatt. Hogy az uram, meg a legkisebb lányom tudjon pihenni A fiam, meg a nagyobbik lányom kirepült már. Nem mondom, jól jött nagyon a KST, arra volt jó, hogy mindig megoldottam vele a karácsonyt. (Az asszony portás a Műszaki Egyetemen, a férje lakatos, a kislány ipari tanuló.) III. emelet: Szentiványi Gézáné: — Mindig a téli szükséges holmikat meg a karácsonyi és a szilveszteri kiadásokat fedeztük belőle. De már kiléptünk, nem bírjuk, nagyon hiányozna a havi költségek miatt a levonás. A fiam megnősült, sok mindenre szükség volt, még most is azt nyögjük. Nem, semmiképp sem tudunk beszállni az új évre sem a KST-be. (Áruházi eladó, havi 900 forintért, férje raktárvezető, két felnőtt fiuk van, egyik szakmunkás, másik egyetemista.) * Egyébként különös újság nincs a házban. Lassan már belefásulnak a lakók abba, hogy szóljanak a piszkos lépcsőházért, az elhanyagolt szögletekért. A minap Szentiványiéknak levelet hozott a postás: a fiút nem vették fel matróztanulónak, helyhiány miatt, az asszonynak pedig — miután vásárlókörútjáról írtunk nemrégiben — krombi télikabátot kínált eladásra egy olvasó. Az újságos a kapuban didereg, nem érti, miért jár a IX. kerületi kollégáinak fedett újságos stand, neki meg nem. A HKI válaszát nem fogadták egyértelműen a lakók, mindenképpen jobb munkát várnának tőlük. Egymás dolgával továbbra sem foglalkoznak, békében, köszönőviszonyban élik napjaikat. Azért nem mindenki. A békével, a köszönőviszonnyal itt sincs hiba, sőt! Blatniczky Gyula nyugdíjas mindennapjai a mások dolgának intézésével telnek ... A lakókéval? Vagy tágasabb, népesebb közösség dolgaival ? Légrády Eszter Előtakarékosság: lakásra és az első nyugdíjas évre „Hiányzott volna a havi levonás..." Nyugalmas órák Pichleréknél (Conda György felvétele) ----------------------------------------------- Meditációk a vezetésről bánásmódról „ Tudás nélkül nem lehet, szív nélkül nem szabad’1 Nem könnyű Rajnyák Fábián mellett vezetőnek lenni. De, hogy valaki mégis azzá váljék, meg kell fizetni a tandíjat érte. Ezt fizetgeti most két „A főnök elvtárs A székesfehérvári fő főház főnöke, Rajnyák Fábián, azelőtt mozdonyvezető volt Közhelynek tűnik, — de nem az —, gondolkodásában, érzelmeiben, szokásaiban megmaradt munkásnak. Viseltes munkaruhában, kalapáccsal kezében járja a műhelyeket. Ha jónak látja, félreállítja a munkást, s maga csinálja meg helyette, mondván: „nézni is rossz, fiam, hogy áll kezedben a szerszám .. Vagy: „Ejnye, fiam, kotródj már odább, hogy az a...”. A „fiam” pedig engedelmesen odább húzódik. Türelmesen végighallgatja az „áldást”. Nem érzi sértőnek. Megindokolja: — A főnök elvtárs közülünk való és közénk tartozik... — A főnök elvtárs sohasem tanulta a dieselesítést, de nincs olyan műszaki probléma, amiben Bemutatkozásuk azonban nem egész jól sikerült Néhány hónapos működésük után levél íródott a szerkesztőségbe. Elkeseredett— talán túlzottan is elkeseredett — hangú levél a főmérnök és az osztályvezető mérnök modoráról. „... megengedheti magának egy főmérnök, hogy olyan embernek, aki 25 évet töltött a vasútnál, a Horthyék alatt küzdött a munkáshatalomért azt mondja, hogy vegye ki a szájából a cigarettát és álljon vigyázzba, mert elzavarom ...” A kérdést megismételem Mezei István főmérnöknek. Kicsit félszegen elmosolyodik. — Hát ez nem egészen így volt. Azután halkan, határozottan kifejti véleményét — Én mindenkivel udvarias vagyok. Mindenkinek megadom azt a tiszteletet, amit magamnak elvárok. De nem mindig kapom meg Énnekem nem jutna eszembe például a szájam sarkában fityegő cigarettával beszélgetni, vagy éppen a felettesemnek válaszolni legifjabb munkatársa, Mezei István főmérnök és Kiss László osztályvezető mérnök. És — bármily furcsán hangzik — ifjúkorukért is fizetniük kell, közénk tartozik, ne segítene — jellemzi a Diesel-üzem csoportvezetője. — Ha megszid? — teszi hozzá —, olyan, mintha a tulajdon édesapám korholna. Rajnyák Fábián személyisége fémjelezte a fűtőház vezetési módszerét. De az emberek különbözőek. Viselkedése nem mindenkihez illett. Sokan csak a pózt öltötték magukra. A tekintélyt nem sikerült megszerezni hozzá. Aminek a fegyelem is kárát látta. A munkát is lehetett volna jobban végezni. Azután közbelépett a dieselesítési program. Ami már alapos műszaki tudást követelt Így került oda a két „ifjú titán" — ahogyan valaki irónikusan elkeresztelte a mérnököket. Két megnyerő külsejű, csendes szavú, nagy tudású fiatal férfi. És azt is elvárom, hogy a köszönésemet viszonozzák. Ehhez jogom van, nem? De. Modora, beszédstílusa, meleg, barna pillantása egyébként sem vall holmi cezaromániás főnökre. Van azonban más panasz is. Megsértett két szocialista brigádot. Az „Acél” műszaki és az Udvaros György-féle brigádot . Az „Acél”-t nem sértettem meg Annyi igazság lehet a dologban, hogy talán kissé elhibáztam a hangot A lényeg viszont hogy ez a brigád csoke viselte a szocialista címet, de jóformán semmit sem produkált. Ezt kötelességem volt tudomásukra hozni. — Az Udvaros-ügyben azonban igaza van — ismeri el. — Velük valóban durva voltam. Ez még ma is bánt, pedig nyomban bocsánatot kértem az öregtől. És levontam a tanulságot is. Nekem nem áll jól az ilyesmi. Tekintélyre, népszerűségre is csak akkor számíthatok, ha következetesen ragaszkodom saját vezetési elveimhez. Kiss László osztályvezető mérnök mindössze 27 éves. Az osztályvezetők között az egyetlen mérnök és messze a legfiatalabb, öt hónapja vette át a Diesel-üzem irányítását „...velünk együtt küszködve" . Lehet, hogy az elődömnek másféle vezetési stílusa volt. Talán inkább elnézte a fegyelmezetlenséget Engem azonban azért tettek ide, hogy produkáljak. Óriásiak a követelmények. A dieselesítés nem gyerekjáték. Mindenkinek vállvetve kell dolgoznia érte. Én bizony rászólok arra, akit rajtacsípek a lustaságon, így sem állunk túlságosan jó. A Dieselekre, a „Szergejre” fordított időnk még mindig jóval meghaladja az átlagot. His<?ve el, ezért bennünket sem nagyon dicsérgetnek az igazgatóságon. — A dicselesítés mindannyiunknak új, nehéz feladat — magyarázza Smolár Péter csoportvezető. — Csak együttes erőfeszítéssel tudunk megbirkózni vele. És éppen ezért zavar, ha az ember úgy érzi, hogy a mérnök egy kicsit lenézi. Hogy ez miben nyilvánul meg? Ha valamivel megakadunk, inkább oktat, ahelyett, hogy velünk együtt küszködne ... Ügy, mint a főnök elvtárs. Kiss László értetlenül hallgatja az általam közvetített véleményt. Tiszta, világos szeméből, tekintetéből szinte ki lehet olvasni a kérdést: hogyan csináljam? „Úgy, mint a főnök elvtárs ..Csak — ebben igaza van a két fiatal mérnöknek — modernebbül. Tudományos alapon, korszerű munkaszervezéssel. A munkásokra támaszkodva. Többet törődve véleményükkel. ” Két tehetséges mérnök olyan különös helyzetbe került, hogy ifjú kora ballasztjával ktl megbirkóznia. És egy méltán népszerű, köztiszteletben álló főnök vezetési módszerével felvenni a versenyt Pózok helyett elsajátítani a lényeget, hogy vezetni — ezek már a főmérnök szavai — „ész, tudás nélkül nem lehet Szív nélkül nem szabad ...” Lukács Mária 'Mindenkinek megadom a tiszteletet" ÖTVEN ÉŐVEL EZELŐTT, 1918. december 1-jén — vasárnap délelőtt — tartotta első nyilvános gyűlését a Kommunisták Magyarországi Pártja. Körülbelül 180-an vettünk részt — többen ugyanis nem fértek a terembe. A pártnak akkor még nem volt sajtóorgánuma, így az üzemek, hivatalok dolgozóit géppel írott falragaszon és szóban értesítették a kommunista bizalmiak. Tagsági könyvünk sem volt még, ezért a terembe belépőket olyképpen igazoltatták, hogy a bejáratoknál álló négy ellenőrző mindenkit megkérdezett: milyen üzemben vagy hivatalban dolgozik, és ki a bizalmija. A bemondott neveket összeegyeztették a kezükben levő, úgynevezett bizalmiak névsorával Emiatt több esetben vita támadt, főleg a leszerelt katonákkal, mert akkor még nem volt szervezetük, amelyre hivatkozhattak volna. Voltak, akik a szociáldemokrata szakszervezeti könyvükkel igazolták, hogy szervezett munkások. Ezeket minden további nélkül be is engedtük. Mindez olyan torlódást idézett elő, hogy megszüntettük az ellenőrzést. Annál is inkább megtehettük, mert a délelőtt tíz órára összehívott gyűlésre kilenckor már zsúfolásig megtelt a terem. Igen sokan szorultak nemcsak a lépcsőfeljárókra, hanem az ut A TEREMBEN mindenki állt, csak az előadóasztalnál volt néhány szék meg egy szenesláda. Azokon ült Kun Béla, Mikulik József, a mátyásföldi repülőgépgyár vasipari részlegének a bizalmija, egyben a gyár munkástanácsának az elnöke, Seidler Ernő, az Oroszországból hazatért magyar bolsevik csoport tagja, Chlepkó Ede, az akkori Lipták-gépgyár —■ ma Vörös Csillag Traktorgyár — bizalmija és Hirossik János építőmunkás, a párt egyik ügyvezető titkára Pontban tíz órakor Mikulik József nyitotta meg az ülést Elnökséget nem választottak. Rövid bevezető után átadta a szót Kun Bélának Az asztal, amely mellől beszélni kezdett, a terem végén állott Alig egypár mondata után, a lépcső feljáratára szorultak kiabálni kezdtek: „Hangosabban! Hangosabban!” Kun, aki különben elég hangosan beszélt, egy pillanatig megállt és tanácstalanul nézett körül. Majd Seidler és Mikulik megfogta az asztalt meg a szenesládát, hogy a terem középső részébe vigyék. Ez azonban csak nagy üggyel-bajjal sikerült, hiszen oly szorosan álltunk, hogy mozogni sem lehetett Ekkor már a lépcsőkön rekedtek is jobban hallhatták az előadót ERŐS TÉL VOLT, de a teremben olyan hőség uralkodott, hogy sokan levetették a kabátjukat. Még most is emlékszem rá, hogy az előttem álló — ma is köztünk élő — dr. Polacsek László a kiskabátját is levetette. Példáját aztán többen követték. Ruhatár nem lévén, mindenki a karjára tette a kabátját és így még jobban összeszorultunk az amúgy is szűk teremben. Kun felolvasta a párt programját, amit a hallgatók viharos tapssal gyakran megszakítottak. Majd ecsetelte, miért van szükség egy új típusú, forradalmi pártra. Megemlítette az Oroszországban végbement bolsevik forradalmat, amelyben sok magyar internacionalista példamutatóan vette ki részét. Rátért a párt szervezési és agitációs programjára. Felolvasta a párt megalakulásakor, november 24-én megválasztott Központi Bizottság 15 tagjának nevét, akik nevük olvasásakor sorjában felálltak a szenesládára, hogy a jelenlevők jobban láthassák őket. A NEVEK FELSOROLÁSA után többen közbe-közbeszóltak és kérdezték, hogy Mosolygó Antalnak, a párt egyik leglelkesebb tagjának neve hol maradt? Kun Béla válaszolt a kérdezőknek. Elmondta: a Központi Bizottság tagjait igyekeztek úgy elosztani, hogy lehetőleg minden nagyobb üzemből legyen egy elvtárs. Mivel azonban a mátyásföldi repülőgépgyárból már Mikulik Józsefet jelölték, így Mosolygó Antalt, aki szintén abban az üzemben dolgozik, már nem lett volna helyes jelölni. A jelenlévők ezt J helyes! Helyes!” felkiáltással tudomásul vették. Kun végül bejelentette, hogy pár napon belül megjelenik a párt meg nem alkuvó, forradalmi sajtóorgánuma, a Vörös Újság, és felolvasta a lap munkatársainak és a kiadóhivatal vezetőjének a nevét Szűnni nem akaró, viharos taps után a gyűlés 1 óra felé véget ért Utána rázendítettünk az Internacionáléra, amit főleg az Oroszországból hazatértek énekeltek, mert még nemigen ismerték Magyarországon. Érdekes volt, hogy amikor elhagytuk a párt helyiségét — bár semmilyen nyilvános propagandát nem fejtettünk ki —, százával álltak a kíváncsi emberek az utcán, éljenezve a kijövőket és az orosz bolsevik munkáshatalmat Kint ismét rázendítettünk az Internacionáléra, amit a tömeg szöveg nélkül velünk dúdolt Mire kiértünk a Lipót körútra (ma Szent István körút), már mindenki fújta. A tömeg egyre gyarapodott főleg leszerelt katonákkal Az első csatát tehát megnyertük. Az utca velünk volt, mellénk állt. Pár napra rá, csatlakoztak hozzánk a nagyüzemek dolgozói is, Csepel, Angyalföld, Újpest, Mátyásföld, Kispest, Aszód stb MEG KELL MÉG EMLÍTENEM a hivatalból kirendelt rendőrspicliket is. A párt megalakulását november 25-én bejelentették tudomásulvétel végett az illetékes hatóságoknál és így legálisan működhetett A rendőrség mégis, nagyon is szemmel tartott bennünket Az utca hemzsegett a detektívektől. Már az első gyűlés idején a szomszédos ház, a „Bagolyvár” egyik magasföldszinti ablakából fényképfelvételeket készítettek, a be- és kijárókról. Ennek hamar véget vetettünk: a következő éjjel, amikor a hekusok már hazamentek, egy hosszú nyelű meszelővel bekátrányoztuk az ablaküvegeket ami lehetetlenné tette a fényképezést Másnap felvitték a kamerájukat az egyik emeleti lakás ablakába — gondolva, hogy a meszelőnyél nem ér fel odáig. De itt sem volt nagyobb szerencséjük. A párt illegális fegyveres csoportjához tartozó négy, jól megtermett katona — Karikás Frigyes úgynevezett vasas-kovács egységéhez tartoztak — felment a lakásba és közölte tulajdonosával: amennyiben tűri, hogy az ablakából fényképezzenek, akkor csúzlival betörik az ablaküveget. Ennél nagyobb büntetést akkor el sem lehetett volna képzelni, mert a négyéves háború után ablaküveget az egész országban nem lehetett kapni, a tél pedig igen-igen harapós volt. ÖTVEN HOSSZÚ ÉV múlt el az első nyilvános kommunista gyűlés óta, de még most is magam előtt látom azt a lelkes tömeget, amely végigvonult Budapest utcáin, éltetve az új, forradalmi pártot Klémess Béla Az első nyilvános gyűlés