Népszava, 1968. december (96. évfolyam, 282–306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

MEXIKÓI ARANYÉRMESEK MÜNCHENBŐL Az év legnagyobb sporteseménye volt a mexikói olimpia. Az olimpiai láz szinte mindenkit elkapott, még azokat is, akik egyébként közömbösek a sport iránt. Zúgtak, vibráltak a képernyők az októberi éjszakában, s izgalmas eseményeket közvetített a rádió hajnalban is. A magyar olimpikonok helytálltak Mexikóban, mégiscsak az egyik szemünk nevethet, igaz, a má­siknak sem kell sírni. Elgondolkoztató azonban, hogy a hagyományos magyar sportágakban nem si­került aranyérmeket szerezni. Kard egyéni 1, kard csapat 2, vízilabda 3, öt­tusa egyéni 4 — számoltunk még szeptemberben is. Nos, ebből semmi sem lett. Viszont a legmagasabb dobogóra lépett Németh Angéla, Tatai Tibor és Hesz Mihály, akiknek sikerében legfeljebb csak re­ménykedtünk. Mi történt hát? Megváltozott a magyar sport arculata? Ezentúl csak az utóbbiaktól várhatunk aranyérmeket, esetleg még rosszabb is következhet, azaz Mexikóban a párbajtőrözőket a szerencse se­gítette, a kajakozóinknak, birkózóinknak, dobóatlé­táinknak mindössze csak jól kijött a lépés? Mi lesz hát Münchenben, ha nem lesz mellettük Fortuna? Erre a jövő szempontjából is jelentős kérdésre a Népszava kerekasztalánál kerestünk választ, még­pedig a legilletékesebbektől , a mexikói olimpiai bajnokoktól. Németh Angéla: Nem volt veszteni valóm Mexikó első magyar aranyérmét Németh An­géla nyerte. A gerelyha­­jítóktól már-már kezdjük megszokni, hogy kellemes meglepetéseket szereznek. De arra igazán nem gon­doltunk, hogy Angi ilyen nagy meglepetést tartogat számunkra. — Magam sem remény­kedtem olimpiai győze­lemben. Talán az is segí­tett, hogy nem kellett amiatt izgulnom, hogy én vagyok a nagy esélyes. Mit tervez most? Az életét. Hiszen férj­hez ment és alig néhány nappal ezelőtt érkezett haza nászútjáról. Mit ter­vez Münchenre? — Szeretnék ott is nyer­ni. Igaz, már esélyesként megyek ki a XX. olim­piára, de hátha éppen ez lesz a jó. Ami előny volt Mexikóban, az most hát­rányt jelent München előtt. Mindenki engem akar majd legyőzni. S el­sősorban nekem lesz vesz­teni valóm. Kész-Tatai: Akaraterő, szorgalom, tehetség Hesz Mihály és Tatai Tibor a mexikói „magyar nap” hősei voltak. (Ezen a szombaton a kajakozók és a birkózók négy arany­érmet szereztek.) A tele­vízió jóvoltából végigiz­gulhattuk a felejthetetlen xochimilcói versenyt, il­letve nem is kellett olyan nagyon izgulnunk. — Jó erőben éreztem magam és tudtam, ha a táv feléig az élmezőny­ben maradok, akkor a fi­nis az enyém lesz — mondja Hesz Mihály, így is történt. Már jó­val a cél előtt behozhatat­lan előnyre tett szert a magyar kajakozó, és alig ocsúdtunk föl a kellemes meglepetés okozta öröm­ből, máris Tatai Tibort láthattuk a képernyőn, aki ugyanúgy „taktiká­zott”, mint Hesz Miska. Szinte az volt az érzé­sünk, mi sem könnyebb Xochimilcóban, mint az élen evezni. Pedig ez volt a legnehezebb. S hogy a két magyar versenyzőnek a kajak és kenu egyesben sikerülhetett, azt kemény munka előzte meg. — A mexikói sikerünk az akaraterő és a ke­mény munka gyümölcse volt — mondja Tatai Ti­bor. S hogyan vélekednek a jövőről? — Münchenben mi le­szünk az esélyesek, tehát ránk figyel a magyar sportközvélemény — és az ellenfelek is! Szeret­nénk bizonyítani, hogy a magyar kajak-kenu sport még Mexikó után is tu­dott fejlődni, az olimpiai sikerek nem terhet, ha­nem lendítőerőt jelente­nek számunkra. Az oldalt ------------­összeállította: Lepies György J Zsivótzky Gyula: 75 métert tervezek „Mister Másodikénak keresztelték Zsivótzky Gyulát az újságírók a me­xikói olimpia előtt. A név azonban, szerencsére, rö­vid életű volt. A Klimmel folytatott felejthetetlen nagy csatában Zsivótzky Mexikóban aranyérmet szerzett, s egyszerre fele­désbe merült a magyar versenyző balszerencséjé­re utaló elnevezés. Az Estadióban 73,36 fő­re repült a kalapács, s tu­dása Zsivótzky Gyulát a „Mister Világrekorder” névre jogosítja. Ez történt Mexikóban. De mi lesz Münchenben? — Továbbra is színes­­lélekkel készülök, szeret­nék 1972-ben is aranyér­met nyerni. A mexikói olimpia at­létikai versenyei felül­múlták minden eddigi olimpiáét. S valószínű, ugyanígy lesz München­ben. Milyen eredménnyel lehet majd ott győzni? — Ha visszapillantunk — mondja Zsivótzky —, Rómában 67,10, Tokióban 69,74, és Mexikóban 73,36 méteres dobás kellett az aranyéremhez. Szerintem legközelebb legalább 75 métert kell dobni annak, aki győzni akar. Képes lesz erre? — Remélem. Különben is ezt tűztem célul ma­gam elé, de hát a jövőbe senki sem láthat. Egy sé­rülés könnyen áthúzhatja a legalaposabban előké­szített terveket, a legreá­lisabb számításokat is. r - ------- > 1968 legjobb sportolói A magyar sportújságírók országos szervezete az idén is megszavaztatta tagjait az 1968. évi legjobb sportoló címmel kapcsolatban. 1968 legjobb női sportolói: 1. Németh Angéla, 2. Gyarmati Andrea, 3. Tóthné Kovács Annamária. 1968 legjobb férfi sportolói: 1. Zsivótzky Gyula, 2. Kulcsár Győző, • N 3. Hesz Mihály. 1968 legjobb csapatai : 1. Párbajtőr-válogatott, 2. Öttusaválogatott, 3. Az olimpiai labdarúgó-csapat. Kozma István: Többen birkózzanak Kozma István olimpiai bajnok. Ez a legtöbb, amit sportoló elérhet, Pisti mégis több ennél: a ma­gyar birkózó sport ter­metre, tudásra egyaránt hatalmas alakja. — Ott lesz München­ben is? — Ez nem kétséges. — Győzni fog? — Ne kiabáljuk el... Ezért őt nem is a saját esélyeiről, hanem a bir­kózó sport helyzetéről faggattuk. — Van néhány klasszis versenyző, akire számít­hat a sportág 1972-ben is. A birkózás azonban nem elég népszerű sport Ma­gyarországon s ez, ha nem is 1972-ben, de később könnyen visszaüthet. Ezenkívül az egyesületek­ben folyó munka színvo­nalán is javítani kellene, hiszen jelenleg is vannak olyan válogatott verseny­zők, akiket keretedzése­ken kell fogásokra taníta­ni. A megoldás? — Az üzemi tömegsport­­versenyeket kellene át­alakítani. Ne csak asztali­teniszezzenek, röplabdáz­­zanak, sakkozzanak, te­­kézzenek az üzemi baj­nokságokban, hanem bir­kózzanak is, hiszen az előbbiekkel ellentétben ez a sportág olimpiai ver­­senyszám is. Ezenkívül kitűnő erőfejlesztési lehe­tőséget teremtene a fiata­lok számára. Varga János: Újabb babérokra tör Rövid karral... Rövid karral... Rövid karral... — hangzott Varga János felé a figyelmeztetés a Mixucha Hallban. A kül­földi birkózók tábora azt hitte, a szurkolás, a biz­tatás szavai szállnak a magyar versenyző felé. Pedig ez több volt annál. Figyelmeztetés, tanács. Mégpedig aranyat érő. — Régi hibám volt, hogy hosszan kinyújtot­tam a kezem, s több nagy versenyen is vereséget szenvedtem emiatt. Mexikóban nem követ­hette el ezt a hibát Var­ga János. Az olimpiai bajnok nem elégszik meg a babérok­kal, Münchenre készül. — A meglepetéseket le­számítva, súlycsoportom­ban hatan leszünk esélye­sek 1972-ben. Igaz, mind­annyiunk közül én leszek a legidősebb. De egyben a legtapasztaltabb is. Tehát? — Szeretnék szépen bú­csúzni. Vargánál pedig ez a szép búcsú aranyérmes olimpiai bajnokságot je­lent. Kulcsár Győző: Versenyezni, versenyezni, versenyezni A kardvívóktól két arany­érmet vártunk Mexikóban. Helyettük a párbajtőrví­vók szerezték meg. Kulcsár, Nemere, Feny­vesi és Smith százszázalé­kosan szerepelt. Meglepe­tést, örömet jelent a ki­tűnő fegyvertény. De va­jon tényleg ilyen magas színvonalon áll a magyar párbajtőrvívás, vagy sze­rencsénk volt? — Nagy verseny volt a mexikói. A vetélytársaink is legalább úgy felkészül­tek, mint mi. Viszont a verseny napján mi kel­tünk fel jobb lábbal, ne­künk sikerült — mondja Kulcsár Győző. Tehát a szerencse segí­tett? — Labdarúgónyelven úgy mondják, a jó kapusnak mázlija van. Valahogy így voltunk mi is. S hogyan lesz tovább? Mit remélhetnek a pár­bajtőrözők 1972-ben? — Csapatunk változat­lan összeállításban áll fel Münchenben is. A kiöre­gedéstől nem kell tartani, s különben is sok fiatal döngeti a válogatottság kapuját. Nekik elsősor­ban sok tapasztalatra, a nagy versenyek légköré­nek megismerésére, az el­lenfelek kiismerésére van szükségük. A feladat? — Versenyezni, verse­nyezni, versenyezni... \ Török Ferenc: Jövőre búcsúzok Az öttusa az egyik leg­eredményesebb magyar sportággá vált az utóbbi két évtizedben. Titokban — illetve nem is olyan ti­tokban — Törökéktől két aranyérmet vártunk. S milyen az élet? Balczó egyéni aranyérmét bizto­sabbra vettük, mint a csa­patgyőzelmet, s mégis a fordítottja történt. Hiába, Mexikó nem a papírfor­mák olimpiája volt. — Soha ilyen izgalmas öttusaversenyen még nem vettem részt, mint a me­xikói. Pedig Tokióban sem volt könnyű dolgom — mondja Török Ferenc. Münchenben már nem indul Török Ferenc, de az öttusához nem lesz hűt­len. Juhász Istvánnak a re­méltnél sokkal jobban si­került az 1968-as év. Ta­vasszal még nem volt tagja az olimpiai keret­nek, sőt sérülése miatt az FTC-ben sem játszhatott. Kilátástalannak tűnt az olimpiai kiküldetés. Azután egyik napról a másikra minden megvál­tozott. Bekerült a zöld-fe­hér csapatba, s állandó jó játéka a válogatók figyel­mét sem kerülte el. Most pedig mexikói olimpiai bajnokként em­lékezhet. — Tartottunk a bolgá­roktól, s a selejtezőkön mutatott gyengébb játék bizony nem használt a csapat önbizalmának. Cgy — Ügy van. A jövő évi budapesti világbajnoksá­gon akarok búcsúzni a versenyzéstől. Edző leszek. A magyar olimpiai csapat esélyeit illetően pedig, úgy vélem, minden válto­zatlan marad. Annak el­lenére, hogy az új lovas­szabály esetleg változtat­hat az erőviszonyokon, mert a technikailag kép­zett lovasok előnyhöz jut­nak, mégis a magyar öt­tusázókat tartom tovább­ra is a legesélyesebbek­nek, hiszen nemcsak Bal­czó és Móna, hanem Bod­nár, Kelemen és Bakó is ötszámos versenyzők, azaz mind az öt­tusában kitű­nő teljesítményre képe­sek. érzem, nagy fegyvertényt hajtott végre a csapat, amikor a bolgárok 1:0-ás A kihagyott helyzetek bosszúja Juhász István­ vezetése után sem vesz­tette el a fejét, és meg tudta fordítani a mérkő­zést. NÉPSZAVA 1968. december 24.17 Totóeredmények: 13+1 ta­lálatra 570»,—, 13-ra 2477,—, 12-re 76,—, 11-re 13,—, 10-re pedig 4,— forintot fizetnek szelvényenként. * A kosárlabdázónők MNK- döntőjében az MTK 68:55 (29:32) arányban győzött a Videoton csapata ellen. A harmadik helyen a VTSK végzett. Az angol George Best nyer­te az 1968. évi „aranylabdát”. Dunai n. a 12-ik helyre ke­rült, Albert és Szűcs pedig 1L lett. A jégkorong-bajnokság rangadóját az V. Dózsa nyer­te, mert 4:1 (3:0, 1:2, tcD-f) győzött az FTC ellen.

Next