Népszava, 1968. december (96. évfolyam, 282–306. szám)
1968-12-24 / 302. szám
MEXIKÓI ARANYÉRMESEK MÜNCHENBŐL Az év legnagyobb sporteseménye volt a mexikói olimpia. Az olimpiai láz szinte mindenkit elkapott, még azokat is, akik egyébként közömbösek a sport iránt. Zúgtak, vibráltak a képernyők az októberi éjszakában, s izgalmas eseményeket közvetített a rádió hajnalban is. A magyar olimpikonok helytálltak Mexikóban, mégiscsak az egyik szemünk nevethet, igaz, a másiknak sem kell sírni. Elgondolkoztató azonban, hogy a hagyományos magyar sportágakban nem sikerült aranyérmeket szerezni. Kard egyéni 1, kard csapat 2, vízilabda 3, öttusa egyéni 4 — számoltunk még szeptemberben is. Nos, ebből semmi sem lett. Viszont a legmagasabb dobogóra lépett Németh Angéla, Tatai Tibor és Hesz Mihály, akiknek sikerében legfeljebb csak reménykedtünk. Mi történt hát? Megváltozott a magyar sport arculata? Ezentúl csak az utóbbiaktól várhatunk aranyérmeket, esetleg még rosszabb is következhet, azaz Mexikóban a párbajtőrözőket a szerencse segítette, a kajakozóinknak, birkózóinknak, dobóatlétáinknak mindössze csak jól kijött a lépés? Mi lesz hát Münchenben, ha nem lesz mellettük Fortuna? Erre a jövő szempontjából is jelentős kérdésre a Népszava kerekasztalánál kerestünk választ, mégpedig a legilletékesebbektől , a mexikói olimpiai bajnokoktól. Németh Angéla: Nem volt veszteni valóm Mexikó első magyar aranyérmét Németh Angéla nyerte. A gerelyhajítóktól már-már kezdjük megszokni, hogy kellemes meglepetéseket szereznek. De arra igazán nem gondoltunk, hogy Angi ilyen nagy meglepetést tartogat számunkra. — Magam sem reménykedtem olimpiai győzelemben. Talán az is segített, hogy nem kellett amiatt izgulnom, hogy én vagyok a nagy esélyes. Mit tervez most? Az életét. Hiszen férjhez ment és alig néhány nappal ezelőtt érkezett haza nászútjáról. Mit tervez Münchenre? — Szeretnék ott is nyerni. Igaz, már esélyesként megyek ki a XX. olimpiára, de hátha éppen ez lesz a jó. Ami előny volt Mexikóban, az most hátrányt jelent München előtt. Mindenki engem akar majd legyőzni. S elsősorban nekem lesz veszteni valóm. Kész-Tatai: Akaraterő, szorgalom, tehetség Hesz Mihály és Tatai Tibor a mexikói „magyar nap” hősei voltak. (Ezen a szombaton a kajakozók és a birkózók négy aranyérmet szereztek.) A televízió jóvoltából végigizgulhattuk a felejthetetlen xochimilcói versenyt, illetve nem is kellett olyan nagyon izgulnunk. — Jó erőben éreztem magam és tudtam, ha a táv feléig az élmezőnyben maradok, akkor a finis az enyém lesz — mondja Hesz Mihály, így is történt. Már jóval a cél előtt behozhatatlan előnyre tett szert a magyar kajakozó, és alig ocsúdtunk föl a kellemes meglepetés okozta örömből, máris Tatai Tibort láthattuk a képernyőn, aki ugyanúgy „taktikázott”, mint Hesz Miska. Szinte az volt az érzésünk, mi sem könnyebb Xochimilcóban, mint az élen evezni. Pedig ez volt a legnehezebb. S hogy a két magyar versenyzőnek a kajak és kenu egyesben sikerülhetett, azt kemény munka előzte meg. — A mexikói sikerünk az akaraterő és a kemény munka gyümölcse volt — mondja Tatai Tibor. S hogyan vélekednek a jövőről? — Münchenben mi leszünk az esélyesek, tehát ránk figyel a magyar sportközvélemény — és az ellenfelek is! Szeretnénk bizonyítani, hogy a magyar kajak-kenu sport még Mexikó után is tudott fejlődni, az olimpiai sikerek nem terhet, hanem lendítőerőt jelentenek számunkra. Az oldalt ------------összeállította: Lepies György J Zsivótzky Gyula: 75 métert tervezek „Mister Másodikénak keresztelték Zsivótzky Gyulát az újságírók a mexikói olimpia előtt. A név azonban, szerencsére, rövid életű volt. A Klimmel folytatott felejthetetlen nagy csatában Zsivótzky Mexikóban aranyérmet szerzett, s egyszerre feledésbe merült a magyar versenyző balszerencséjére utaló elnevezés. Az Estadióban 73,36 főre repült a kalapács, s tudása Zsivótzky Gyulát a „Mister Világrekorder” névre jogosítja. Ez történt Mexikóban. De mi lesz Münchenben? — Továbbra is színeslélekkel készülök, szeretnék 1972-ben is aranyérmet nyerni. A mexikói olimpia atlétikai versenyei felülmúlták minden eddigi olimpiáét. S valószínű, ugyanígy lesz Münchenben. Milyen eredménnyel lehet majd ott győzni? — Ha visszapillantunk — mondja Zsivótzky —, Rómában 67,10, Tokióban 69,74, és Mexikóban 73,36 méteres dobás kellett az aranyéremhez. Szerintem legközelebb legalább 75 métert kell dobni annak, aki győzni akar. Képes lesz erre? — Remélem. Különben is ezt tűztem célul magam elé, de hát a jövőbe senki sem láthat. Egy sérülés könnyen áthúzhatja a legalaposabban előkészített terveket, a legreálisabb számításokat is. r - ------- > 1968 legjobb sportolói A magyar sportújságírók országos szervezete az idén is megszavaztatta tagjait az 1968. évi legjobb sportoló címmel kapcsolatban. 1968 legjobb női sportolói: 1. Németh Angéla, 2. Gyarmati Andrea, 3. Tóthné Kovács Annamária. 1968 legjobb férfi sportolói: 1. Zsivótzky Gyula, 2. Kulcsár Győző, • N 3. Hesz Mihály. 1968 legjobb csapatai : 1. Párbajtőr-válogatott, 2. Öttusaválogatott, 3. Az olimpiai labdarúgó-csapat. Kozma István: Többen birkózzanak Kozma István olimpiai bajnok. Ez a legtöbb, amit sportoló elérhet, Pisti mégis több ennél: a magyar birkózó sport termetre, tudásra egyaránt hatalmas alakja. — Ott lesz Münchenben is? — Ez nem kétséges. — Győzni fog? — Ne kiabáljuk el... Ezért őt nem is a saját esélyeiről, hanem a birkózó sport helyzetéről faggattuk. — Van néhány klasszis versenyző, akire számíthat a sportág 1972-ben is. A birkózás azonban nem elég népszerű sport Magyarországon s ez, ha nem is 1972-ben, de később könnyen visszaüthet. Ezenkívül az egyesületekben folyó munka színvonalán is javítani kellene, hiszen jelenleg is vannak olyan válogatott versenyzők, akiket keretedzéseken kell fogásokra tanítani. A megoldás? — Az üzemi tömegsportversenyeket kellene átalakítani. Ne csak asztaliteniszezzenek, röplabdázzanak, sakkozzanak, tekézzenek az üzemi bajnokságokban, hanem birkózzanak is, hiszen az előbbiekkel ellentétben ez a sportág olimpiai versenyszám is. Ezenkívül kitűnő erőfejlesztési lehetőséget teremtene a fiatalok számára. Varga János: Újabb babérokra tör Rövid karral... Rövid karral... Rövid karral... — hangzott Varga János felé a figyelmeztetés a Mixucha Hallban. A külföldi birkózók tábora azt hitte, a szurkolás, a biztatás szavai szállnak a magyar versenyző felé. Pedig ez több volt annál. Figyelmeztetés, tanács. Mégpedig aranyat érő. — Régi hibám volt, hogy hosszan kinyújtottam a kezem, s több nagy versenyen is vereséget szenvedtem emiatt. Mexikóban nem követhette el ezt a hibát Varga János. Az olimpiai bajnok nem elégszik meg a babérokkal, Münchenre készül. — A meglepetéseket leszámítva, súlycsoportomban hatan leszünk esélyesek 1972-ben. Igaz, mindannyiunk közül én leszek a legidősebb. De egyben a legtapasztaltabb is. Tehát? — Szeretnék szépen búcsúzni. Vargánál pedig ez a szép búcsú aranyérmes olimpiai bajnokságot jelent. Kulcsár Győző: Versenyezni, versenyezni, versenyezni A kardvívóktól két aranyérmet vártunk Mexikóban. Helyettük a párbajtőrvívók szerezték meg. Kulcsár, Nemere, Fenyvesi és Smith százszázalékosan szerepelt. Meglepetést, örömet jelent a kitűnő fegyvertény. De vajon tényleg ilyen magas színvonalon áll a magyar párbajtőrvívás, vagy szerencsénk volt? — Nagy verseny volt a mexikói. A vetélytársaink is legalább úgy felkészültek, mint mi. Viszont a verseny napján mi keltünk fel jobb lábbal, nekünk sikerült — mondja Kulcsár Győző. Tehát a szerencse segített? — Labdarúgónyelven úgy mondják, a jó kapusnak mázlija van. Valahogy így voltunk mi is. S hogyan lesz tovább? Mit remélhetnek a párbajtőrözők 1972-ben? — Csapatunk változatlan összeállításban áll fel Münchenben is. A kiöregedéstől nem kell tartani, s különben is sok fiatal döngeti a válogatottság kapuját. Nekik elsősorban sok tapasztalatra, a nagy versenyek légkörének megismerésére, az ellenfelek kiismerésére van szükségük. A feladat? — Versenyezni, versenyezni, versenyezni... \ Török Ferenc: Jövőre búcsúzok Az öttusa az egyik legeredményesebb magyar sportággá vált az utóbbi két évtizedben. Titokban — illetve nem is olyan titokban — Törökéktől két aranyérmet vártunk. S milyen az élet? Balczó egyéni aranyérmét biztosabbra vettük, mint a csapatgyőzelmet, s mégis a fordítottja történt. Hiába, Mexikó nem a papírformák olimpiája volt. — Soha ilyen izgalmas öttusaversenyen még nem vettem részt, mint a mexikói. Pedig Tokióban sem volt könnyű dolgom — mondja Török Ferenc. Münchenben már nem indul Török Ferenc, de az öttusához nem lesz hűtlen. Juhász Istvánnak a reméltnél sokkal jobban sikerült az 1968-as év. Tavasszal még nem volt tagja az olimpiai keretnek, sőt sérülése miatt az FTC-ben sem játszhatott. Kilátástalannak tűnt az olimpiai kiküldetés. Azután egyik napról a másikra minden megváltozott. Bekerült a zöld-fehér csapatba, s állandó jó játéka a válogatók figyelmét sem kerülte el. Most pedig mexikói olimpiai bajnokként emlékezhet. — Tartottunk a bolgároktól, s a selejtezőkön mutatott gyengébb játék bizony nem használt a csapat önbizalmának. Cgy — Ügy van. A jövő évi budapesti világbajnokságon akarok búcsúzni a versenyzéstől. Edző leszek. A magyar olimpiai csapat esélyeit illetően pedig, úgy vélem, minden változatlan marad. Annak ellenére, hogy az új lovasszabály esetleg változtathat az erőviszonyokon, mert a technikailag képzett lovasok előnyhöz jutnak, mégis a magyar öttusázókat tartom továbbra is a legesélyesebbeknek, hiszen nemcsak Balczó és Móna, hanem Bodnár, Kelemen és Bakó is ötszámos versenyzők, azaz mind az öttusában kitűnő teljesítményre képesek. érzem, nagy fegyvertényt hajtott végre a csapat, amikor a bolgárok 1:0-ás A kihagyott helyzetek bosszúja Juhász István vezetése után sem vesztette el a fejét, és meg tudta fordítani a mérkőzést. NÉPSZAVA 1968. december 24.17 Totóeredmények: 13+1 találatra 570»,—, 13-ra 2477,—, 12-re 76,—, 11-re 13,—, 10-re pedig 4,— forintot fizetnek szelvényenként. * A kosárlabdázónők MNK- döntőjében az MTK 68:55 (29:32) arányban győzött a Videoton csapata ellen. A harmadik helyen a VTSK végzett. Az angol George Best nyerte az 1968. évi „aranylabdát”. Dunai n. a 12-ik helyre került, Albert és Szűcs pedig 1L lett. A jégkorong-bajnokság rangadóját az V. Dózsa nyerte, mert 4:1 (3:0, 1:2, tcD-f) győzött az FTC ellen.