Népszava, 1968. december (96. évfolyam, 282–306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

U­ rí •• •Iff •• • 1 fr Szünidő — szünidő... GYERMEKEK nagyon szeretik a telet, a havat, a jeget. A felnőttek, a szülők viszont nem sze­retik a telet, hiszen örömeit ritkán élvezhetik, hátrányait annál inkább. A gyermekek örülnek a téli szünidőnek. Nem kell korán kelni, iskolába menni, nem kell tanulni, és sokat játszhatnak. Örö­mük nagyon is érthető. A dolgozó szülőknek azon­ban — hiába is szépítenénk az ügyet — többletgon­dot okoz a szünidő. Mi lesz a gyermekkel, napközi­ben legyen vagy otthon? Hogyan ossza be idejét, hogy rá ne kapjon a csavargásra stb. És egyáltalán, ezernyi szervezési probléma adódik e szünidei sza­bad­idő eltöltésének módozatai körül. Azért ez a nagyon is nyilvánvaló ellentmondás a gyermek és szülő között nem kibékíthetetlen. Kü­lönösen akkor, ha az édesanyák, édesapák belegon­dolnak, hogy szerettek valamikor ők is csúszkálni, szánkózni, hógolyózni. És milyen örömmel tódultak ki az iskolakapun a szünidő előtti napon. Ez a tu­dat és gyermekük szeretete, megértése különböző mértékben, de minden szülőben benne él. Vele jár a helyzetével. De hétköznapok sodrában, az ünne­pek előtti és közötti sok-sok munka, teendő és gond miatt türelmüket vesztik néha. Márpedig a szép gyermekkor, életreszóló, szinte egészségügyi szükséglete az embernek. A szép gyer­mekkor pozitív élményei segítik elő az egészséges, harmonikus jellemfejlődés, gazdag érzelem és kép­zeletvilág kiteljesedését, a biztonságérzet kialakulá­sát. O­SSZUK MEG A GYERMEKEK SZABAD IDE­JÉT a gondtalan játék és nemi, de mindennapi kötelességteljesítés között. Ha csak egy mód van rá, legyenek a gyermekek minél többet a sza­bad levegőn, korcsolyázzanak, szánkázzanak, amíg kedvük tartja és az időjárás engedi. Kitűnő étvág­­­gyal esznek és nagyszerűen alszanak utána. De gon­doskodjunk szobai elfoglaltságukról is koruknak megfelelő játékokkal. Építőkocka, képeskönyv, szerelőkészlet, kisvasút, egyéb közlekedési játékok, babák és más kislányjá­tékok megtalálhatók a gyerekes családoknál. Kará­csonyra is kapnak játékot a gyerekek. De a játékok helyes kiválasztása ötlet a játékhoz, az már a gon­dos szülő feladata. Lehet, hogy egyes elfoglalt szü­lők szerint túlzásként hangzik, de nagyon jó dolog, ha egyszer-egyszer együtt játszunk a gyermekekkel. Tapasztaljuk, hogy számunkra is felüdülés, jó ki­kapcsolódási alkalom. És a legtöbb gyermek nagyon boldog ilyenkor. Segítségüket is használjuk fel a szünidőben. Apróbb bevásárlásoktól a konyhai munkákig min­denben szívesen részt vesz az a gyermek, akit hagy­nak eleget játszani és kis korától rászoktatják a munka szeretetére. A munkavégeztetésnél csupán arra ügyeljünk, hogy ne a játék legizgalmasabb, vagy legelmélyültebb pillanataitól fosszuk meg a gyermeket. Inkább naponta reggel, vagy este, előre beszéljük meg a rövid programot és próbáljuk meg rábízni — észrevétlen ellenőrzés mellett — az idő­beosztást. T­ANULJON-E A SZÜNIDŐBEN? Amit az iskola elvár, annyit feltétlenül. Annál többre még a gyengébb tanulókat se szorítsuk. A jól eltöltött­­ szünidő után könnyebb lesz a tanulás. Radnóti Edit Ünnepi sütemények CITROMTORTA Hozzávalók: 6 tojásból készült piskóta, amelyet 1 reszelt citrom héjával íze­sítünk. Kihűtjük, 3 egyen­lő lapra vágjuk és meg­töltjük a következő krém­mel: 3 tojásfehérje, 20 dkg cukor, 15 dkg vaj, fél citrom leve. A tojófehérjéket hab­üstben felkeverjük, hoz­zákeverjük a cukrot, majd gőz felett egészen ke­ményre keverjük. Csep­­penként hozzátesszük a citrom levét és lehűtjük. A 15 dkg vajat teljesen simára kikeverjük és részletekben gyengéden hozzákeverjük a habhoz. HABCSÓK Hozzávalók: 5 db tojás­­fehérje, 25 dkg cukor, 10 dkg dió. A tojásfehérjé­ket a cukorral gőz fölött sűrű, kemény habbá ver­jük. Közben néhány csepp citromot adunk hozzá. Levesszük a gőzről és hoz­zákeverjük a negyedekre tördelt dióbelet. Kivaja­zott sütőlapra kávéska­nállal kis halmokat ra­kunk a habból. Gyenge, de egyenletes tűzön süt­jük, illetve inkább szá­rítjuk. TRÉFÁIK SZÍNHÁZBAN „Legyen szíves, uram, Viselkedjék kulturáltan” — szól egy néző az előtte ülő, folyton beszélgető férfihez. — „így egy szót sem értek az egészből.” „Annál jobb — feleli a másik —, semmi köze hozzá, hogy mit beszélek a feleségemmel." * A HOSSZÚ ÉLET TITKA Riporter az aggastyán­hoz: „Mire vezethető vissza, hogy ilyen magas életkort sikerült megér­nie?” „Arra a tényre, hogy negyvenéves korom­ban összevesztem az orvo­sommal.”­ * Két férfi beszélget. — A feleségem szeretne lefogyni és ezért naponta lovagol. — És mi az eredmény? — Még nem kielégítő. Egyelőre a ló lett tíz ki­lóval kevesebb. KÖVETKEZTETÉS A baleseti mentőállo­máson lábtöréses beteget vizsgál az orvos. „Mondja el kérem, hogyan történt a dolog?” „A játék hevé­ben." „Futballnál?” „Nem, bridzsnél.” „Bridzsnél?” „Igen, ugyanis a partne­rem rúgással szokott je­lezni az asztal alatt.” Egy kritikus az ifjú költőhöz: — Olvastam a versét, fiatalember. — Az utolsót? — Remélem. * Két háziasszony a ta­karításról folytat eszme­cserét: — Vicsurákné, lelkem, szerinted padlóbeeresz­téshez mit lehetne leg­eredményesebben hasz­nálni? — A férjedet, drágasá­gom. HETI ÉTREND HÉTFŐ: Ebéd: Gombaleves, paraj tükörtojással, sült al­ma. Vacsora: Gombakroket­­tek vajas zöldséggel, tea, keksz. KEDD: Ebéd: Csontleves, ve­sepörkölt, savanyú paprika. Vacsora: Halászlé, rántott hal, pirított burgonya, tar­­tármártás, gyümölcsbólé, sütemények. SZERDA: Ebéd: Libaaprólék­­leves, libapecsenye, szalma­burgonya, uborka, mákos­diós patkó. Vacsora: Liba­­töpörtyű, máj, forralt bor. CSÜTÖRTÖK: Ebéd: Libaap­rólékleves, töltött káposzta, narancs, fügebor. Vacsora: Vegyes felvágott, vaj, sa­vanyúság, sütemény, tea. PÉNTEK: Ebéd: Savanyú to­jásleves, sárgaborsó-főzelék, sült virsli, almakompót. Vacsora: Ugyanaz. SZOMBAT: Ebéd: Gulyásle­ves, túrós gombóc. Vacso­ra: Zöldborsós tojásomlett, uborkamártás, tea. VASÁRNAP: EBéd: Tejszí­nes almaleves, Wellington­­szelet, párolt rizs, burgo­nyasaláta. Vacsora: Hideg sült, saláta, narancsbólé. HÚSÉTELEK GOMBÁS SERTÉSBORDA Hozzávalók: */2 kg ser­tésborda, 20 dkg gomba, 10 dkg zsír, só, liszt, tö­rött bors, 1 cs. zöldpetre­zselyem. A jól megtisztított, meg­mosott sampingon gom­bát vékonyan felszeletel­jük, a zöldpetrezselymet egészen apróra felvágjuk. A sertésbordát szépen fel­szeleteljük, kiütjük, sóz­zuk, borsozzuk, lisztben megforgatjuk és mindkét oldalán hirtelen átsütjük. Kiszedjük a zsírból és tálra tesszük. A visszama­radt zsírban, erős lángon, állandó keverés mellett átsütjük a gombát, kissé sózzuk, borsozzuk, bele­adjuk a petrezselymet. Ezután az ízlésesen elhe­lyezett hússzeletekre el­osztjuk a kész gombát. Párolt rizzsel és salátával tálaljuk. APRÓPECSENYE Hozzávalók: */2 kg csont nélküli, felszeletelt ser­téskaraj, 10 dkg zsír, só, törött bors, pirospaprika, majoránna, 1 fej hagyma. A húst vékony metéltre vágjuk. Az apróra vágott hagymát zsírban félig megpirítjuk. Ezután hoz­záadjuk a húst, amelyet erős tűzön állandó keve­réssel 5 percig pirítunk. Keverés közben ízesítjük sóval, borssal, pirospap­rikával és majoránnával. Sült burgonyával és sa­vanyú paprikával tálal­juk. De kitűnő körítés, ha főtt vegyes, vajas zöldsé­get adunk mellé. SÁRKÖZI BÉLSZÍNSZELET Hozzávalók: V7 kg bél­szín, 5 dkg zsír, 5 dkg füs­tölt szalonna, 5 dkg vaj, 1 doboz paradicsompüré, 20 dkg vargánya gomba, só, liszt, törött bors, zöldpet­rezselyem, kávéskanálnyi vitapunk. A vajat megsózzuk, ös­­­szekeverjük a vitapunkkal, hengert formálunk belőle és jól lehűtjük. A meg­tisztított, megmosott gom­bát felszeleteljük, a zöld­petrezselymet apróra vág­juk. A bélszínszeleteket megsózzuk, lisztben meg­forgatjuk és erős tűzön jól átsütjük. Kiszedjük a zsírból. A visszamaradt zsírban megpirítjuk az apró kockára vágott füs­tölt szalonnát. Ezután be­letesszük a gombaszele­tet, paradicsomot, petre­zselymet és ízesítőket. Nyílt, erős lángon állandó keverés mellett megpirít­juk. Előmelegített tálra halmozzuk. A hússzele­tekre egy-egy szelet vajat helyezünk. Burgonyapürét vagy párolt petrezselymes rizst és savanyúságot tála­lunk hozzá. FOGAS BAKONYI MÓDON Hozzávalók: 12 kg telje­sen megtisztított, szálkát­­lanított fogasfilé, 15 dkg sampingon gomba, liszt, 5 dkg zsír, 5 dkg vaj, 1 kis fej hagyma, pirospaprika, 2 dl tejföl, 1 cs. zöldpetre­zselyem. A halszeleteket megsóz­zuk, kivajazott tűzálló edénybe helyezzük. A hal­fejből, csontokból sóval, kevés vízzel hallevet fő­zünk. Ezt ráöntjük a hal­szeletekre, letakarjuk és sütőben megpároljuk. Az apróra vágott hagymát a zsírban megpirítjuk, meg­hintjük pirospaprikával, beletesszük a felszeletelt gombát, sózzuk, lassú tű­zön megpároljuk. Ha a levét elfőzte, hozzáöntjük a halszeletekhez, hozzáad­juk a liszttel elhabart tej­fölt, jól felforraljuk és apró galuskával, salátával tálaljuk. A finomra vá­gott zöldpetrezselymet a tetejére hintjük. A hűléses megbetegedésekről Megfázáson, hűlésen a felső légutakra szorítkozó tünetcsoportot értünk (nátha, garat­, gégehurut), amit vírusos fertőzés okoz. Súlyosabb vírusos vagy baktériumos fertőzésektől eltérően a bántalom rend­szerint enyhe lefolyású és láztalanul zajlik le. Nem dicsekedhetünk az­zal, hogy minden egyes kórokozót ismerünk, de legalább 80 fajtát sike­rült kitenyészteni. Nem­egyszer több kórokozó együttesen található a váladékokban. A megfázás rendkívül gyakori, iskolás gyerekek egy évben legalább hat­szor, esetleg még több­ször is átesnek rajta. Az esetek jó részében fertő­ződnek a szülők is, a nagyszülők már ritkáb­ban. A téli időszakban a lakosság fele, nyáron kö­rülbelül egyötöde egy-két alkalommal megbetegszik. A fertőzés terjedési mód­ja ismeretes. A beszéd, a légzés, a tüsszentés, a kö­högés kapcsán méterekre szóródik a váladék a ben­ne levő fertőző anyaggal (cseppinfekció). A fertő­zöttek egy része nem be­tegszik meg és tünetmen­tes vírusgazda lesz. Úgy látszik, ez a módja a ví­rusok életben maradásá­nak járványos időben. Régi észlelés, hogy a megfázás télen gyakoribb. Ezt kapcsolatba hozzák a hőmérséklet, a levegő pá­ratartalmának hirtelen változásaival. A hideg káros hatása tudományo­san alig igazolható. Egy éven belül három fő hul­lám észlelhető. Egy az is­kolaév kezdetén, egy a tél közepére és egy már a tavaszi időszakra esik. önként vállalkozókra a fertőző anyagnak az orr­nyálkahártya vagy a ga­ratűrbe juttatásával a bántalom átvihető. Ehhez megfázás nem kell. A lap­­pangási idő egytől négy napig tart. A vírusürítés már a tünetek jelentkezé­se előtt kimutatható és a bántalom lezajlása után néhány nap után már nem. Persze, nem min­denki betegszik meg. A megelőző fertőzések egy­két évi védettséget bizto­sítanak. A betegség iránti fogékonyságot növeli a testi leromlás, a rossz táplálkozás, minden idült megbetegedés, az allergiás hajlam. A megfázás tünetei vál­tozóak lehetnek, de ugyanazon egyénre jelleg­zetesek, sohasem hiány­zik a nátha, gyakori a köhögés, a köpetürítés, szárazság érzése a garat­ban. Sokan panaszkodnak fejfájásról, izomfájdal­makról, a szem égéséről. A tünetek egy-két naptól hét-tíz napig tartanak, szövődményei ritkán for­dulnak elő. A gyógyításra vonatko­zóan tudnivaló, hogy a vírusok ellen ható sze­rünk nincs. A szervezet maga termeli ki az ellen­anyagokat, melyek a be­tegségnek véget vetnek. Sem az ultraseptilfélék, sem az antibiotikumok nem segítenek. Sajnos, betegeink egy része az orvosok megkérdezése nél­kül szedi azokat és az orvosok sem tudnak min­dig ellenállni és a bete­gek kérésére hozzájárul­nak az antibiotikumok indok nélkül való alkal­mazásához. Jó az ágy­nyugalom, a kalmopirin, köhögéscsillapító, az orr­nyálkahártya vérbőségét csökkentő orrcseppek használata. A különböző kombinált porokat nem ajánljuk, nem jobbak a kalmopirinnél, viszont a beteg túlérzékenysége esetén az állapotot súlyos­bítják (bőrkiütések, vér­képzőszervi károsodás, egyéb allergiás szövőd­mények jelentkezhetnek). Célszerű a bővebb folya­­dékfogyasztás, de nem az elterjedt kalapkúra for­májában, ami a szervezet ellenállóképességét csök­kenti, hanem meleg citro­mos teát vagy gyümölcs­­nedveket ajánlunk. Fon­tos a higiénés előírások betartása, a gyakori szel­lőztetés, a megfelelő szo­bahőmérséklet, páratarta­lom biztosítása. A köpet, orrváladék zárt helyen való gyűjtésével a fertő­zéstől védjük környeze­tünket. Dr. F. J. 'Szünidőre - gyerekeknek Színes maradékból, deko­rációs papírból kedves szo­badíszek elkészítését ajánl­juk — legújabb külföldi fo­lyóiratok (Burda stb.) alapján — szünidei szórakozásként. Fehér flanel vagy más» pu­ha anyagból, elől nyitott, ha­sas zsák-macska, zsebkendő és mindenféle tartására a há­lószobába, az ágy fölé akaszt­ható. Szabásminta. 84. A fej eleje, háta. 85. A fül. 86. A fél eleje, középen behajtás a nyíláshoz. 87. Háta. 88. A fél alap. 89. A mancsok. A 25 cm magas macskához 27X27 cm anyag kell. Színes Keresztöltéses szalvétagyűrű Anyaga lenvászon. Színes fonallal, a leszámolható minta után hímezzük. Az egyik végére gomblyuköltés­sel készített hurkot, a másik végére gombot varrunk. Mérete d­OXN cm. Nyers színű, vastag vászonra filc­ből, selyemből, szőrdarabkák­ból, a minta szerint kivágott és ragasztott figurákkal dí­szített falvédő. De nagyon szép és olcsó világos színű dekorációs papírra, színes „ragasztós hátú" papírból ki­vágott és ragasztott figurák­kal készítve is. Falvédő a játszósarokba fonál az „arc" hímzéséhez. A hímzett és összevarrt fejet vattával tömjük ki, és az ös­­­szevarrt zsák (has) részt be­húzva a fejre varrjuk, a var­rásra szép masnit kötünk. A farkat és a mancsokat az alappal egyszerre varrjuk a hasra. Erős fonalat varrunk a fejre és erre akasztjuk. Az író és c A szatíra nagy művelő­je, Erich Kästner, aki kri­tikai realista és mai té­májú gyermekregények alkotójaként is népszerű, nemrég egy nürnbergi ét­teremben ebédelt. Hús­ételként egy sült csirkét szolgáltak fel részére, mely az étlapon ezzel a sokat ígérő elnevezéssel hívta fel magára a figyel­met: „kelet-fríziai fiatal hizlalt házicsirke’’, a sze­gény jószág azonban nék­­ i sült csirke kin­özte az összes ráfogott jelzőket. — Valóban Kelet-Fri­­ziából származik ez a csir­ke? — kérdezte Kästner a tulajdonost. — Igen, uram, méghozzá annyira, hogy nemrég ér­kezett. — Szegény jószág — vélte „A két Lotti” szer­zője — biztos gyalog volt kénytelen megtenni ezt a hosszú utat NÉPSZAVA 1968. december 24 19 Kemény tél volt. Kará­csony előtt oly sok hó hullott, hogy az erdő la­kói nem tudtak kimenni házaikból. Karácsony es­téjére, végre, megszűnt a hóvihar. Erre aztán a két jó barát, a medvebocs és a kis szamár is kime­részkedett. Ütjük egyene­sen a kis sündisznóhoz vezetett. Süni szomorúan hall­gatta a medvebocs pana­szát: „Tudod-e, Sünike, hogy nekünk nincs kará­csonyfánk?” „Bizony, nincs” — erősítette meg barátját Szamárka. „Ke­resni kell egy szép kis fenyőfát" — javasolta Sünike. ,,Koromsötét van még, a Hold nem világít, hogy találhatnánk most karácsonyfát” — hitetlen­kedett Szamárka. „Majd kitapintjuk, merre van a kis fenyőfa" — mondta a medvebocs, és elindul­tak mind a hárman a nagy hóbuckák között. Igen ám, de csak nagy fenyőfákat találtak, mert a kicsiket ellepte a hó. Szomorúan, átfázva, de legfőképpen eredmény nélkül botorkáltak vissza a sündisznó házába. „Ho­gyan ünnepelhetünk ka­rácsonyfa nélkül" — mél­tatlankodott a kis medve. „Ha tavasz lenne, meg­volnánk fenyőfa nélkül, de télen, karácsonykor... Ki hallott ilyet? Valamit ki kell találnunk — vélte Szamárka. Közben Süni teát fő­zött és megkínálta ven­dégeit. A medvebocsnak egy kis mézzel is kedves­kedett, a kis szamárnak meg egy tányérkában boj­torjánlevelet adott. A sün­disznó nem törődött a fenyőfával, őt az bántot­ta, hogy elromlott az órá­ja és a harkály nem jött el megjavítani, pedig két­szer is megígérte. „Most honnan tudjuk a pontos időt?” „Majd csak meg­­érezzük — felelt a sza­már —, én vacsoraidőre úgy is mindig álmos le­szek és utána mehetünk aludni." „Helyes — vála­szolt Sünike. — Ami pe­dig a fenyőfát illeti, ne búsuljatok, lesz mire ag­gatni az ajándékokat.” „Felállok a sámlira és ti rám aggathatjátok az ajándékokat.” Így is tör­tént, Süni felállt a sám­lira, széttárta tüskéit és a két jó barátja ráhelyez­te az ágy alól előterem­tett erdei csecsebecséket. Süni tüskéin hamarosan szaporodtak a színes göm­bök helyett a fenyőgu­mók, kis gyertya helyett pedig vörösen világító ró­­kagombát akasztottak. „Nem fáradtál még el, kis Süni? — kérdezte a med­­vebocs. „Ülj le és idd meg a teádatm — biztatta. „Nem, megvárom, míg Szamárka elálmosodik és akkor megvacsorázunk és ünnepelünk” — válaszol­ta Sünike. Közben, vi­gyázva, hogy a tüskéb­e akasztott díszek ne moz­duljanak el, áfonyaször­pöt kortyolgatott, majd amikor Szamárka álmos­ságról panaszkodott, han­gosan kiáltotta: „Elkezd­jük az ünneplést F’ A medvebocs lábával hár­mat dobbantott. Lett ettől nagy bim­ bam, csak úgy zengett az egész környék. „Most már lehet vacso­rázni” — mondta Süni, de addigra Szamárka már aludt, nem is tudták fel­­költeni. Nemsokára a medvebocsot is elnyomta az álom. Sünike pedig állt kitartóan a sámlin és nagyon ügyelt, hogy a gu­mók, meg a gomba ne potyogjanak le róla. Akár hiszitek, akár nem, így ünnepelte a há­rom jó barát a karácsony estét. Oroszból fordította: KOVÁCS LENN­E A karácsonyfa és a sündisznó

Next