Népszava, 1969. február (97. évfolyam, 26–49. szám)

1969-02-01 / 26. szám

NYUGDÍJASSZOLGÁLAT A HAJTÓMŰBEN Az örömhöz nemcsak pénz kell A statisztika 1 269 200 nyugdíjast tart számon az országban, s a lakosság több mint 20 százaléka 60 éven felüli. Ennyi munkában megfáradt, idős embert érint az, a felmérések alapján kialakult vélemény, amely szerint az öregedés folyamata a nyugdíjas évek kezdetétől meggyorsul. Okai között szerepel az elszakadás a munkahelytől. Pedig ez az elszakadás Lényegében nem újság az öregekkel való törődés a Hajtóműben. Olajozottan megy már ez a munka. Csakhogy a szakszervezet munkatársainak ezer más dolga gondja is van, mint a nyugdíjasok A nőfelelős Pregitzer Péterné legtöbb idejét például a bölcsőde- és az óvodaelhelyezések viszik, Hoffmann József is nem szükségszerű. Sőt, a hosszú évek tapasztalatával rendelkező nyugdíjas hasznára lehet a munkahelyének, s amit ő kaphat munkahelyétől, nem kisebb nyereség, elégedett, kiegyensúlyozott öregség. Az első lépést ehhez a munkahely teheti meg. Ahogy 165 nyugdíjasának érdekében a Hajtómű- és Felvonógyár megtette, másra hárítja a dicséretet: — Van olyan nyugdíjasunk, aki csak a többi 164-gyel foglalkozik. Nélkülözhetetlen ember. Farkas Dezső az: 72 éves, de mindennap bent van a gyárban déli 12-től 2-ig „Állandó ügyelet” nyugdíjasoknak Ilyenkor intézi az ebédjegyeket, az adminisztrálást, a tagdíjbeszedést és a többit A legbüszkébb a Nyugdíjasok Klubjára és az ezzel összefüggő nyilvántartásra. Érdemes belepillantani. Százhatvanöt név s a Rubrikákban a folyósított nyugdíj összege, a beszedett klubtagsági díj, az életkor, a kifizetett segélyek összege és időpontja, s néhány szomorú adat a temetésről, koszorúról. Friss bejegyzés, néhány névvel: 1969 új nyugdíjasaid Kevés az 500 forintos állás Farkas Dezső mosolygós, tréfás kedvű ember. Nem lehet kimozdítani erről a sínről, ahogy ő mondja: „ezért szalad a motor, ezért mennek a dolgok.” Elment ő már Rákospalotára is a kelenföldi gyárból nyugdíjast látogatni, tízszer is megbeszéli az étlapot a társas ebéd előtt, szóval: mindig ott van, ahol éppen kell, mindig tudja, kinek hol szorít a cipő. Mindezek után azt hihetnénk, a Hajtóműben nincs is nyugdíjas-gond. Van, de nem kerül le napirendről, míg meg nem oldják . Nincs elegendő 500 forintos állás a nyugdíjasoknak — mondja Farkas Dezső. — Elsősorban azokat a nyugdíjasainkat nem tudjuk elhelyezni, akik egészségi állapotuk miatt csak könnyebb munkát tudnának ellátni. Pedig sokan eljönnének Van néhány portásállás, szabadságolás idején egyegy „öltözőőri státus”, de ez kevés. Csak egy nyugdíjasunk dolgozik a régi munkakörében: Török Gyula gyalus. A megállapításnál nem álltak meg. Keresik-kutatják a lehetőséget: hol, milyen területen tudnák foglalkoztatni a gyár régi dolgozóit? Ezek szerint ebben a gyárban valóban nem az a fontos, hogy az ember hány éves... Légrády Eszter Itt sem hosszabb a takaró Százhatvanöt... Milyen kis hányada az 1 269 000- nek! S milyen kevés az az összeg is, amit rájuk költ a gyár. De nem is a pénzen múlik az örömszerzés ... — Mi sem nyújtózhatunk tovább, mint ameddig a takarónk ér — mondja Hoffmann József, az 1-es gyáregység szakszervezeti bizottságán. — A vállalat 6200 forintos segélykerettel rendelkezik nyugdíjasai támogatására. Nem nagy összeg, de azoknak, akiknek kevesebb, mint 1000 forint a nyugdíjuk, nagy segítség az alkalmanként nyújtott # 150—400 forint A szakszervezet még 3000 forinttal toldja meg ezt az öszszeget, ebből évente két alkalommal társas ebédet rendezünk számukra Tavaly tavasszal a Normafában, ősszel a hűvösvölgyi Balázs-vendéglőben vendégeltük meg nyugdíjasainkat Persze mindig akadnak, akik nem tudnak eljönni az ebédre, nekik ajándékcsomagot kér A betegekre gondol? — Nem. A betegeket mi külön számontartjuk, hozzájuk látogató jár. De közbejöhet a nyugdíjasoknak is valami s nem akarunk senkit kihagyni. Legutóbb nyolc ilyen ajándékcsomagot vittünk ki a hiányzóknak A gyári kedvezményes étkeztetésben éppúgy részesülnek az öregek, mint az aktív dolgozók A másik nagy örömmel fogadott juttatás: a nyitószezon a nyugdíjasoké a gyár balatonföldvári üdülőjében. — Általában évente 12 nyugdíjast tudunk így üdültetni — Legutóbb „Nem az a fontos, hogy az ember hány éves” címmel műsoros estet rendeztünk nyugdíjasainknak — kapcsolódik a beszélgetésbe Pregitzer Péterné. — Kirándulásokat is szervezünk, legutóbb Visegrádon voltunk a hajójegyet kifizettük a nyugdíjasoknak csak az elemózsiáról kellett gondoskodni, szituik. Állandó ügyelet a nyugdíjasoknak Újsághír: M. pályaudvaron egy tolató szerelvény elütött két pályamunkást váltótisztítás közben. Egyik meghalt, a másik könnyebb fejsérülést szenvedett. Azon a napon nyomasztó köd terpeszkedett az állomásra. A körvonalak elhalványultak az ólmos szürkeségben. A vonat négy perc késéssel futott be. Az utasok leszálltak, a szerelvényt lezárták. A forgalmista hangosbemondón keresztül szólt, hogy sürgősen tolassák át az üres szerelvényt a peronról a tárolóvágányra. F. Z. kocsirendező a hívásra az állomás távolabbi pontjáról futott a veszteglő szerelvényhez. Jelt adott a vonat tolatásának megkezdésére. A vonat elindult, hogy az öt váltón keresztül eljusson a tárolóvágányra. A harmadik váltóban megtörtént a baj. A vizsgálat nyomban megindult. Keresik a felelősöket. Felmérik az esemény okszerű összefüggéseit, számonkérik az egyéni kötelességmulasztásokat. Ennél tovább semmilyen vizsgálat sem jut el Nincs is rá módja, nem is kötelessége. Pedig az események szálai sokkal mélyebbre vezetnek. Oda, ahol már nem lehet számonkérni a felelősséget. Legfeljebb a lelkiismeretet Mi történt? Reggel nyolc pályamunkás, a munkavezetővel az élen, azt a feladatot kapta, hogy tisztítsa meg a jégtől a váltókat. A legutóbbi pályaalkalmassági vizsgálat mind a nyolcat a HL kategóriába sorolta, tehát csökkent munkaképességűek. Cs. P. munkavezető négy váltóhoz osztotta be embereit, ő maga pedig felügyelt. A két szélső váltó között körülbelül százötven méter a távolság. A vonatkozó vasúti előírások szerint: „Át nem tekinthető vágányon végzett tolatás alkalmával... ha a vágányok mellett, között vagy fölött vasutas dolgozók engedélyezett munkát végeznek, a tolatott járművek előtt kellő távolságban jelzést adó dolgozó köteles haladni.” „Ha (a munkavezető) szükség szerint több részlegre osztja a csapatot, köteles mindegyikhez felelőst kijelölni, aki (egészségügyileg) I. csoportos, és csak felügyeletet láthat el” F. Z. diákosan gyűrögeti sapkáját a pályafenntartási főnök szobájában. Nyílt tekintetű, szép szál ember. — Azelőtt hárman tettünk ki egy tolatócsapatot, de az a baj, hogy elvették a harmadikat, aki be szokta kísérni a vonatot. Ne tessék már haragudni, ha nem tudom magam jól kifejezni, de hát nem dolgozom én irodában ... a szakvizsgák igen, ott ki tudom magam fejezni, persze könyv szerint ... Szóval, futottam a vonathoz és csak azt tudtam én, kérem, hogy minél előbb ki kell pucolni a peronról, mert szorítja a másik vonat... Benéztem a vágányok közé, embert nem láttam... a váltónál észrevettem két polgári ruhás alakot, de nem volt rajtuk sárga mellény, meg aztán a váltó mellett álltak... — Szabály szerint csak akkor indíthatja a szerelvényt, ha tolatótársa jelzést ad. — Erről én, kérem, sohasem hallottam. Nem is így szoktuk, de nem is lenne idő megvárni a másik jelzését, úgy ki van centizve minden perc. Azonkívül én láttam, hogy tolatótársam, Sz. E. éppen egy mozdonyt kísér, amit nem hagyhat ott... a gyakorlatban mindig a megafonból kapom az utasítást ... azelőtt, ha tudtam, bekísértem a vonatot egészen a határig, de egyszer jól lehordták érte. Azt mondta a H. J. úr, ha még egyszer meglátja, kereshetek magamnak más beosztást Na és ha baj lesz? — kérdeztem tőle. — Azzal maga ne törődjön! — válaszolta. Persze, igaza volt, mert nekem nem szabad elhagyni a térségemet, de hát csupán a biztonság kedvéért tettem. — Nem tette szóvá ezt máskor, másutt sem? — Nem akarok én, kérem, senkivel sem veszekedni Nem volt nekem még senkivel sem bajom a vasútnál — Szólt valakinek, amikor a harmadik embert elvették? — Szóltam én kérem, a főnökhelyettes úrnak, az meg azt válaszolta, hogy létszámcsökkentés. Ha létszámcsökkentés, akkor én, kérem, azt nem érthetem, mert ugye az paragrafuson alapszik, az pedig nem rajtam múlik. Nekem csak az a fontos, hogy minél előbb menjen a vonat F. Z. harmincnégy éve szolgál a vasútnál kétszeres kiváló dolgozó, és brigádja többször elnyerte a szocialista címet Cs. P„ a pályamunkások munkavezetője, tiszteleg, amikor belép. Tartása feszes, de tekintetében csupa bizonytalanság. — Persze, maguk most biztos azt gondolják, hogy énmiattam halt meg az az ember. De hát mit tehettem volna én? Próbáltam volna nem beosztani őket négy váltóhoz! Megállt volna a forgalom, meg aztán nyolcan be sem férnének egy váltóhoz. Kétszer is figyelmeztettem őket, hogy vigyázzanak. Egyszer még a munka elkezdése előtt, másodszor pedig külön szóltam az egyik balesetesnek, K. A.nak, hogy vigyázz, öreg, te már itt vagy a vasútnál sok éve, tudod, milyen nagy a veszély, hát nagyon vigyázz! Erre tanúm is van ... — Felszólította, hogy ne dolgozzon, csak felügyeljen? — Hát hogyan mondhatom én az embereimnek, halálára hogy ne dolgozzanak? Így is kevesen vagyunk, alig győzzük a munkát. Azt mondtam neki, hogy vigyázzon. Hogy harmadik csoportos embert nem bízhatok meg felügyelettel? De ha mind a nyolc az? Azt mondják meg, hogy mit csináljak, ha mind az? — Szóltam volna a főnöknek, hogy ennyi emberrel nem lehet biztonságosan elvégezni a munkát? Minek? Hiszen saját bőrömön tapasztalhatom, mekkora a létszámhiány. A múltkor a disznóölést hagytam félbe, mert be kellett jönni szolgálatba. Cs. P. harminc éve vasutas. Kétszeresen kiváló dolgozó, és ezüstjelvényes szocialista brigád vezetője. Decemberben — a készenléti idővel — 352 órát dolgozott. T. Z. pályafenntartási főnök: — A pályafenntartás területén hétszázhúszan dolgoznak. Harminc emberünk hiányzik. Az megint más kérdés, hogy az összlétszám hogyan van megállapítva. Ezen nem lehet változtatni, mert ez tudományos alapon kidolgozott normatívák szerint történik. Emellett a mi feladatunk kettős: a pályafenntartás és a beruházás. Év végén természetesen a munkaerőt elsősorban beruházásainkhoz koncentráljuk. Ez mindenütt így van. Mi természetesen mindent elkövetünk, hogy felvegyük a hiányzó embereket, és nem jönnek. Ha végre kapunk, akkor sem válogathatunk. K. A. pályamunkás életben maradt. Kis vályogház konyhájában ülünk egymással szemben. A tornácot errefelé „técé”nek mondják, mert csupán sárral van bevakolva. K. A. fején még friss a kötés. Nagy, nehéz munkában megkeményedett keze remeg. A baleset élményét idézi. — Mi ketten takarítottuk a váltóról a jeget. Szóltam K. V.-nak — nála volt a csákány —, hogy efsy jégcsomót vágjon fel... Hangján is erőt vesz a remegés, meg kell várni, amíg összeszedi magát. — Felemelkedtem megnézni, hogyan vágta fel. A következő pillanatban ütést éreztem. Aztán már semmire sem emlékszem. Mi nem hallottuk, amikor a megafon bemondta, hogy vonatot tolnak a tárolóra ... Igaz, engem bízott meg a munkavezető, hogy vigyázzak, de hát hogyan tudok én vigyázni és dolgozni egyszerre? Vagy én csak álljak ott? Hát hogy’ néz az ki? Hiszen az iroda ott van a szomszédban. Még azt gondolná valaki, hogy itt lehet csak úgy ácsorogni És megtanultam kérem: olyan helyen sose állj meg, ne ülj le, ne gyújts rá, ahol megláthatnak, mert sohasem tudhatod, ki lát meg. — Hol tanulta ezt? — Egyszer a munkaidő lejárta előtt vagy három perccel ledőltem pihenni, mert nagyon elfáradtam. Arra jött a vonatfőnök úr és megkérdezte: hogyan, hát itt üldögélni is lehet? Azóta én megtanultam. Eddig a történet. Felvetődhet még, hogy miért nem viseltek sárga mellényt? Csak a figyelőnek, tehát a munkavezetőnek kötelessége sárga mellényt hordani. Persze, ajánlatos lenne mindenkinek, ha nem egy csomóban dolgoznak. Viszont nem szívesen veszik fel „Papagáj”-nak, „sárgarigó”-nak csúfolják őket a többiek. A munkavezetők ezért nem is nagyon erőltetik. Pedig, ha rajtuk van, akkor F. Z. kocsirendező még futtában is felfigyel rájuk, és talán odaszól nekik. * Hogy ki a felelős? Ennek megállapítása a szakemberekből álló bizottság feladata. Ez az írás legfeljebb arra vállalkozhatott, hogy megemlítsen néhány körülményt, aminek vizsgálata a bizottságnak nem feladata. Viszont a lényeghez tartozik! Amint az is, hogy a balesetet követő napon a tolatócsapatot kiegészítették három főre. Hahn Péter Egy pályamunkás NÉPSZAVA 1969. február 1 1 □ Mi van a 150 oldalas üzemi alkotmányban? Sokat ígértek , sokat adtak „Arra törekszünk, hogy további jó munkával, s a gondoskodás sokrétűségével körülbástyázzuk és ápoljuk azt, amit elkezdtünk az előző esztendőben ...” Érthető, reális törekvés. Annál is inkább, mert a Magyar Posztógyár múlt évi kollektív szerződésében elültetett elhatározások sokat ígértek a négyezres kollektívának. És sokat is adtak. Az előző évinél 3,6 százalékkal magasabb bért, 18 —20 napi keresetnek megfelelő nyereségrészesedést 60—70 százalékkal kevesebb munkaügyi vitát, 44 órás munkahetet és megannyi mást, ami örömet megnyugvást eredményezett 1968-ban. Ezek azok a főbb tételek, amelyek elérésére tavaly vállalkoztak. De a gyár összes dolgozóját rendkívül előnyösen érintő sikerek mellett egy sor olyan szokás, mód és viszony is meghonosodott, amelyek egyebek között a legrégibbek hűségét, a nők és a fiatalok helyhez való ragaszkodását, munkakedvét táplálják, vezet munkáját — folytatja — ennek egy, de nem lényegtelen részét próbáljuk vázolni, megfogalmazni a kollektív szerződésben is. Éppen ezért nem írunk körül mindent, úgy véljük, hogy nem szükséges felsorolni például a szakszervezetet megillető jogokat, sem a Munka Törvénykönyve passzusait Inkább azokat a munka- és életkörülményeket, emberi viszonyokat és kapcsolatokat javító dolgok és szabályok sokaságát rögzítjük, amelyeknek vonzását a múlt évben kötött szerződés messzemenően igazolta. Hatását tekintve, mi azt tartjuk a legnagyobb eredménynek, hogy valamennyi dolgozó meggyőződött és megnyugodott, ha bármilyen ügye, gondja akad, nemigen packázhatnak vele, azok intézésében a magunk alkotta szabályok szerint kell és lehet eljárni. kötelezhető kérdéseknek a megoldását is, amelyek egyes üzemek, műhelyek dolgozóinak a helyzetén, a légkörön javítanak. ...hogy mindenki jól érezze magát — Azt akarjuk — hangsúlyozzák —■, hogy mindenki jól érezze magát ott, ahol dolgozik és ne legyenek kételyei a helyi, vállalati döntések felől. Az már nálunk elfogadott norma, hogy csak az tekinthető jó gazdasági vezetőnek, aki a termelési sikerek hordozóját, az embert is látja és mindent megtesz, hogy a legkedvezőbb feltételek között végezhesse a munkáját S hogy mindezt a Magyar Posztógyárban menynyire komolyan gondolják és hiszik, azt nemcsak az a szerződésben foglalt passzus bizonyítja, mely szerint minden néven nevezendő elismerés, kitüntetés, jutalom stb. odaítélése a munkahelyi kollektíva joga. Hanem az is, hogy valamennyi gazdasági vezető beosztottainak tartozik számot adni arról, amit tesz Fekete Béla Milyen indít „Felmondási idő 15—120 napig terjedően, függően a beosztástól és a gyárban eltöltött évek számától, jutalomszabadság azoknak, akik politikai, gazdasági, társadalmi tevékenységükért kitüntetést érdemeltek, az arany és ezüst fokozatot elért szocialista bripádtagoknak, a VII. és VIII. általános iskolájukat végzőknek ... Kedvezményes üzemi ebéd, az arra rászoruló nyugdíjasoknak és a nyári napköziben elhelyezett iskolás gyermekeiknek is ... Különféle kedvezmények a gyermekét vagy gyermekeit egyedül nevelő szülőknek, vállalati üdülő és hétvégi víkend az arra igényt tartóknak, természetbeni juttatás 750 forint értékben, gondosan kimunkált feltételek a nehéz vagy az egészségre ártalmas munkát végzők védelmére..." De ki tudná felsorolni mindazt, amire a 150 oldalas üzemi alkotmány is csak tőmondatokban utal Varga Lajosné, a szakszervezeti tanács titkára sem vállalkozik rá. Ehelyett inkább arról szól — mert szerinte ez a lényeg —, hogy milyen indítékok diktálják törekvéseiket, amelyeket a most folyó szakszervezeti választásokon is nagy elismeréssel nyugtáz a tagság. — Általános emberi tulajdonság, erény az egymás sorsa, élete iránt érzett felelősség, egymás megsegítése ... Minálunk pedig már annyira meg okok alapján szokott és természetes ez az emberi vonás, hogy mindenki tudja, nem marad magára, mindig és mindenben számíthat a gyári közösség segítségére. Örömökben, gondokban egyaránt osztoznak vele. — Tulajdonképpen ez tölti ki a gyári szakszer „Munka nélki Szép szavaknak hihetném, de Csató Ferenc, a vállalati döntőbizottság tagja azzal toppan be az szb irodájába, hogy „munkanélküliség miatt” nincs szükség két döntőbizottságra. Hogy bizonyítson is, statisztikát tesz elénk, mely szerint 1968-ban mindössze négy alkalommal került sor tárgyalásra, szemben a több évi átlaggal, amikor 100—150 különféle ügy torlódott és rontotta a hangulatot. — Mostanában valóban nincs tisztázatlan és megválaszolatlan kérdés — érvel egy lelkes KISZ- tag, s példaképpen a többi között azt említi, hogy dr. Zalatnai Ottó, az üzemgazdasági főosztály vezetője éppen a napokban tartott egy mindenki számára érthető és meggyőző tájékoztatót a nyereségrészesedés sokakat foglalkoztató felosztásának a szabályairól, s arról, hogyan részesülnek a különböző kategóriákba soroltak összegszerűen és százalékos arányban. — A kollektív szerződés egyes fejezeteinek kimunkálásán bizottságok hel alig bizottság oznak — újságolják az szb tagjai —, de amellett hogy mit ajánlanak végső elfogadásra, olyan feladatot is kaptak, hogy tanulmányaikban vizsgálják meg a szerződésben nem rögzíthető és törvény szerint a gyár vezetőit sem Ülést tartó A Központi Népi Ellen-őrzési Bizottság pénteken megvitatta és elfogadta az üzemegészségügyi ellá- tás vizsgálatának prog- ramját A fővárosban és kilenc megyében, iparvállalatoknál, a bányá- szatban és mezőgazdasági , nagyüzemekben ellenőr-zik a szakszervezetekkel együttműködve az üzem- , egészségügy helyzetét, a • munkafeltételek egészség- ügyi vonatkozásait A KNEB elfogadta a ruházati készletek alaku lására ható tényezők vizs-gálatának programját is. Annak okait kívánják feltárni, hogy az iparban ■ és a nagykereskedelemben tt a KISEB miért emelkedtek a ruházati készletek, s ugyanakkor a kiskereskedelem árukínálatában a választék számos cikkből miért nem kielégítő? Az ülés napirendjén szerepelt még az általános és középfokú oktatás céljait szolgáló anyagi eszközök célszerű és gazdaságos felhasználásának vizsgálatáról készült jelentés. Ezt megfelelő javaslatokkal az illetékes irányító szervek elé terjesztik. Megtárgyalták az OTP személyi hitelnyújtás rendszeréről készült jelentést, és több javaslatot tettek a kölcsönnyújtás továbbfejlesztésére (MTI)