Népszava, 1969. május (97. évfolyam, 99–124. szám)

1969-05-01 / 99. szám

/•L107-Világ proletárjai, egyesüljetekf WOX[ NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI lAPTA »7. ÉVFOLYAM, 99. SZÁM ARA 1,20 FORINT 1969. MÁJUS 1. CSÜTÖRTÖK M­ájus tiszta fénye írta: Vas-Witteg Miklós, a Szaktanács alelnöke tí­­Z ÉVBEN LESZ nyolcvan esztende­je, hogy a II. Internacionálé párizsi kongresszusa felhívta valamennyi ország szocialista pártjait: minden év május elsején rendezzenek gyűlése­ket, felvonulásokat, tüntetéseket a mun­kásság követelései mellett. A felhívás mindenütt lelkes fogadtatásra talált és — ami ennél sokkal jelentősebb — a következő évben Európa nagy részében eléggé erős is volt a munkásság ahhoz, hogy eleget tegyen a felhívásnak. A magyar munkásság is felsorakozott és megünnepelte május elsejét. Ünnepnap volt tehát május első nap­ja már akkor is a munkásság számá­ra, de harcos ünnep­ önmagában had­üzenet a kapitalista társadalomnak. Elég nagy riadalmat is keltett, nem­csak a kizsákmányolók és kiszolgálóik között, hanem mindazok soraiban, akik megszokásból, szellemi tunyaságból, vagy fantáziahiányból semmiféle más társadalmi rendet nem tudtak elképzel­ni, mint a meglevők. Pedig hát — legyünk őszinték! — ez az ijedelem nyolcvan évvel ezelőtt meg­lehetősen alaptalan volt. Egy szűk réte­get nem számítva, a proletariátus, a harcos proletariátus széles tömegeinek eléggé ködös képzetei voltak a szocia­lizmusról. A nagy többség úgy szöve­­gezte volna konkrét követelését, hogy a munkaviszonyok legyenek emberkége­­sebbek és a bérek magasabbak. Persze az adott körülmények között már ez is forradalmi követelés volt. Amikor 12—14—16 órát tett ki rend­szeresen a napi munkaidő, akkor vagy őrültek rögeszméjének, vagy még inkább elvetemült bujtogatók gonosz aknamun­kájának tűnt fel a három nyolcas köve­telése: nyolc órai munka, nyolc órai pi­henés, nyolc órai szórakozás. Ha külön-külön megvizsgáljuk a ki­lencvenes évek május elsejeinek jelsza­vait, megállapíthatjuk, hogy önmagá­ban egyikük sem volt szocialista, for­radalmi követelés, az egész együtt mégis forradalmi jelentőségű volt! Azzá tette a munkásság öntudatra ébredése, az, hogy kezdte megismerni saját erejét, és értékét és ezt az erőt, melyet képviselt, másoknak is, a gazdasági és politikai ha­talom urainak is megmutatta. Elsősor­ban az utca elfoglalása révén. Hiába volt az államhatalom fegyveres ereje! Az egyes tüntető csoportokat szét lehe­tett verni, de magukat a tüntetéseket megakadályozni nem. Ha egyik utcában szétverték őket, a másikban újra össze­gyülekeztek: ha ma sikerült szétoszlat­ni, egy hét múlva újra kezdték. E­­BBEN A KÜZDELEMBEN a m­in­­n­­kásságnak nemcsak tömegereje acélozódik meg, hanem egyre erő- t teljesebben fejlődik osztályöntuda­ta is. Az első világháború minden vo­natkozásban kiélezte az osztályellenté­teket­ Amíg az egyre növekvő pénzrom­lás, a mind katasztrofálisabbá váló áru­hiány napról napra elviselhetetlenebbé tette a tömegek nyomorát, addig egye­sek hadiszállítások révén, vagy más há­borús spekulációk útján, például a hír­hedtté vált papírtalpú bakancsokkal, milliós vagyonokat szereztek. Ezek az események természetesen azoknak is felnyitották a szemét, akik­­addig csukva tartották és a tömegek elkeseredése feltartóztathatatlanul nö­vekedett. Elkerülhetetlen következmé­­nye volt ennek, hogy az osztál­yharc a politikában is kiéleződött. Május else­jének megünneplése tilos volt ugyan a háborús termelés érdekében, munkaszü­netet nem volt szabad tartani, mégis — főleg a háború második felében — sor­ra, rendre törtek ki a sztrájkok, ame­lyek már nemcsak gazdasági követelé­seket tűztek zászlóikra, hanem politi­kaiakat is, elsősorban az általános tit­kos választójog kivívását És október­ben győzött a forradalom. 1918. októberét követte 1919 márciu­sa, és röviddel utána — ma 50 eszten­deje — elérkezett a magyar proletariá­tus első szabad májusa. Akik akkor csak tízesztendős gyerekek voltak, azok ma hatvanéves öregemberek. De fél év­század távlatából is megdobban a szí­vük, ha emlékükbe idézik 1919 májusát Azt a boldogságot, a felszabadulás szül­te kicsattanó örömet, a sziporkázó ötle­teknek azt a burjánzó gazdagságát soha nem lehet elfelejteni. Pedig a proletár­­állam súlyos — talán e napokban ép­pen a legsúlyosabb— helyzetben volt. ÁMCSAK AZOK nem tudták elfe­lejteni 1919. májusát, akik boldog örömmel emlékeznek rá vissza, hanem azok sem, akik rettegve és gyűlölettel gondoltak ezekre a napokra. A Tanácsköztársaság leverésétől, az el­lenforradalom születésének pillanatától egyetlen páni félelemben élt, hogy visz­­sza találnak jönni 1919 márciusának és májusának napjai. Legszívesebben ki­iktatták volna a naptárból május else­jét és április 30 után nyomban május másodikét írtak volna. És ha ezt nem is tehették, mindent elkövettek, hogy mindenképpen megakadályozzák május elsejének méltó megünneplését. Legjobb esetben — ezt is csak a későbbi „kon­szolidált” időben — szigorúan körül­határolt területen: a Tattersallban, a Millenáris pályán, a hűvösvölgyi nagy­réten lehetett összejönni. Ez sem volt veszélytelen, alig múlt el május elseje egy sor rendőrségi előállítás nélkül. A legkegyetlenebb május 1944-ben volt, mint ahogyan az éjszaka is köz­vetlenül a napfelkelte előtt a leghide­gebb. A munkásszervezeteket betiltot­ták, az elvtársak százai-ezrei interná­lótáborokban voltak. És mégis , ez a csak szívekben megünnepelt május el­seje tele van boldog reménységgel. Sen­ki sem tudta önmagáról, hogy megéli-e a következő május elsejét, de tudta: aki megéli, az már egy szabad, boldog má­jus elsejét láthat. S PONTOSAN így történt. Az or­szág utolsó talpalatnyi földje is szabaddá vált már, amikor — egy esztendő híján egy negyedszázad­dal ezelőtt — 1945 május elseje ránk köszöntött. Huszonhat esztendő után az első szabad május, a második az egész magyar munkásmozgalom történetében. Mindenki tudta, érezte, hogy most nem ismétlődhet meg 1919 katasztrófája, mert a szovjet állam, amely 26 évvel korábban maga is élet-halál küzdelmet vívott, most győzedelmesen, erősen, ma­gabiztosan halad előre és éberen őrkö­dik azon, hogy meghiúsítsa a reakció mesterkedéseit. Nyilvánvaló volt ugyan, hogy vannak még hátra harcok, amíg felépülhet a szocialista társadalom, de ezeket a harcokat már győzedelmesen meg tudjuk vívni. Azóta csak harmadfél évtized telt el. Ezalatt megtanultuk, hogy az úton, amelyen haladnunk kell, több veszede­lem leselkedik, mint amennyivel fiata­los optimizmusunkban számoltunk. A törvényesség helyreállítása, a szocializ­musnak a torzulásoktól való megtisztí­tása, az ellenforradalom leverése után azonban ismét rátérhettünk a felemel­kedés útjára. Ma már tudjuk, amiről a költő is ál­modott: „Az igazság napja felragyog, az eszme élni és győzni fog! Ennek a jegyében ünnepelünk hosszú esztendők óta. Ennek a tiszta, humánus, a töme­gek alkotó erejét elismerő, dicsérő és azt előmozdító szocializmusnak az ün­nepe a mai május elseje is. Ünnep, amely örvendez az elért eredménye­ken. Erőt ad ennek további folytatásá­ra, és egyben fogadalmat tesz a további alkotó munkára. Mert munka van még rendkívül sok. Mind gazdasági, mind kulturális és politikai téren egyaránt. Tovább kell erősíteni a hitünket a bol­dogabb jövőben, a szocializmusban. To­vább kell emelnünk a dolgozók élet­színvonalát. Szaporítanunk a művelt, az osztályöntudatos emberfők számát. S még inkább kiépíteni a tömegek önigaz­gatását, a szocialista demokráciát. T­OVÁBB KELL ERŐSÍTENI a május elsejébe vetett hitet, az egységet, a nemzetközi szolidaritást, amely má­jus elsejének olyan természetes for­rása, hiszen maga a tüntetés gondolata is egy amerikai munkásfelkelés vérbe fojtásának keserű emlékéből fakadt. A nemzetköziség, az egység gondolata a mai nemzetközi helyzetben, az imperia­lizmus háborús tűzfészkeket telepítő kalandor-akciói korában, a nemzetközi munkásmozgalom erősödő egységtörek­vései, de nem csökkenő gondjai köze­pette élesebb fényben ragyogó májusi jelszó, mint bármikor. A 80 esztendő emlékeivel, tapasztala­taival felvértezve a nemzetközi mun­kásosztály és soraiban a magyar mun­kások, a szervezett dolgozók serege megteszi történelem szabta kötelessé­geit az egység erősítéséért. 8 . ­ • INTIstr­­­ÉLJEN MÁJUS 1. lelkesedést a Szocialista Pártban és csak a Radi­kális Pán­ban örülnek ne­­ki,­­fenntartás nélkül. A Szocialista Párt egyes vi­­­déki szervezetei és a fia­tal aktivisták továbbra is: a baloldal közös jelöltje-' (Folytatás az■ 5*. oldalon)" Megindult az elnökjelölési kampány Franciaországban A francia kormány szerdán betiltott minden nyilvános felvonulást má­jus elsejére.­­’ A belügyminisztérium­ a tilalmat azzal indokolta, hogy szélsőséges csopor­tok bejelentették: május elsejét a „forradalmi harc napjává” kívánják avatni. Giscard d’Estaing volt francia pénzügyminiszter, a független köztársaságiak országos szövetségének elnöke kijelentette, hogy nem kíván indulni a fran­cia elnökválasztásokon. Gaston Defferre-nek az elnöki tisztségre történt kierőszakolt jelölése a­­je­lek szerint a vezetőség „egyhangú támogatása” ellenére ,sem keltett nagy ^vtomm * if y 2* hmtej v > % ■** v , *•# «.* Kw «.'■ süt V IhteC í Vt Újabb szakszervezeti Budapesten A SZOT elnökségének meghívására újabb szak­­szervezeti küldöttségek érkeztek május 1-jére Bulgáriából, Romániából és a Latin-Amerikai Dol­gozók Szakszervezeteinek Állandó Egységkongresz­­szusától.­­“­. . Licenszek, autógyártás, elektrotechnikai cikkek és magyar-japán gazdasági kapcsolatok Dr. Biró József külkereskedelmi miniszter nyilatkozata sót érdemes együit­ással kereskedni. A japán áruk a nyugat-európai ajánla­tokkal összehasonlítva minőségben és árban ál­talában versenyképesek. A vásárlásoknál számí­tásba jöhetnek az elekt­rotechnikai cikkek, textil­ipari berendezések, pa­píripari gépek, vegyi­­anyagok, műszálak — de­hat számos olyan ipar­cikk, amelyet más tőkés országból szoktunk vásá­rolni. Megtekintettünk egy elektronikus számí­tó­gép-gyárát és egy olyan autógyárat, ahol minden munkafolyamatot elekt­ronikus számító-ellenőrző berendezések hangolnak össze. Érdemes tanulmá­nyozni az elek­tron­ikus'­­ számítógépek gyártásához szükséges licenszek be-' szerzésének lehetőséget, tekintettel arra, hogy ott ezekre nincs embargó és esetleg kedvezőbb feltéte­lekkel vásárolhatók meg, mint más országokból. — Korábbam japán forrás­­ból hír jelent meg arról, hogy japán autógyár Magyaror-* szágon létesítene autószerelő üzemet — lehetséges ez? — Valóban, folytak.­­­­(Folytatás a 10. oldalon) — Gazdasági, kereske­delmi kapcsolataink bőví­tése Japánnal és más or­szágokkal összhangban áll az új gazdasági me­chanizmus alapelveinek gyakorlati megvalósításá­val — mondotta­­ a többi között dr. Bíró József. — Mindinkább bebizo­nyosodik, hogy a nagy tá­volság és az ennek kap­csán felmerülő fuvarkölt­ség ellenére, lehetséges. Átadták a SZOT 1969. évi irodalmi és művészeti díjait Szerdán a Szakszerve­zetek Országos Tanácsá­nak székházában — a munkásosztály nemzetkö­zi ünnepe alkalmából — átadták a SZOT elnöksé­ge által adományozott 1969. évi irodalmi és mű­vészeti díjakat. Virizlay Gyula, a SZOT titkára üdvözölte a megjelenteket — közöttük Gáspár Sán­dort, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a SZOT főtitkárát, Aczél Györgyöt, a Központi Bi­zottság titkárát, Brutyó Jánost, a Központi Ellen­őrző Bizottság elnökét, Orbán Lászlót, a művelő­désügyi miniszter első he­lyettesét —, majd Blaha Béla, a SZOT elnöke át­adta a díjakat. A kitüntetett írók és művészek: Várnai Zseni költő, ed­digi munkásságáért, a forradalmi proletárkölté­szet szolgálatáért, a Nyug­talan madár és az Ének az anyáról című versesköte­teiért: Kam­jen István író, a munkások életét hitele­sen ábrázoló szépirodalmi munkásságért, Az embe­rek című kötetéért; Gáll István író, a munkásélet színvonalas alkotásokban való megörökítéséért az író-olvasó-találkozókon; Ákos Károly szakíró, mar­xista megalapozottságú vallástörténeti pszicholó­giai népszerűsítő köny­veiért; Bokor Péter film­rendező, a Századunk cí­mű tv-dokumentumfilm sorozatáért és a műfaj ki­alakításában végzett tevé­kenységéért; György Ist­ván filmrendező, tudomá­nyos ismeretterjesztő rö­vid- és dokumentumfilm­jeiért; Szepesi György ri­porter, rádió- és tv-riport­­jaiért; Major Tamás szín­művész, a kommunista színjátszó mozgalomban, a realista színjátszás kiala­kításában kifejtett tevé­kenységéért, valamint a munkás-művész kapcso­latok ápolásáért; Szirtes Ádám színművész, a mun­kás-paraszt szerepekben nyújtott kimagasló alakí­tásaiért; Zala Tibor gra­fikusművész, mozgósító erejű plakátjaiért és gra­fikai alkotásaiért, külö­nösképpen a vietnami és a mementósorozatáért; Tar István szobrászmű­vész köztéri szobraiért, új lakótelepeink esztétikai arculatának kialakításá­ban végzett művészi tevé­kenységéért ; Maróthy Já­nos zenetudós, a munkás­­mozgalom zenei kultúrá­jának feltárásában végzett tevékenységéért; Balázs Árpád zeneszerző, szocia­lista eszmeiségű Koris mű­­veiért és a Magyar Ta­nácsköztársaság 50. évfor­dulójára alkotott mű­veiért; Szigeti Károly ko­reográfus, a néptánc­mozgalom továbbfejlesz­tésében elért eredmé­nyeiért. A SZOT díjaival ki­tüntetetteket lapunk 8. és 9. oldalán mutatjuk be. A Szaktanács elnökségének fogadása A SZOT elnöksége ápri­lis 30-án este a Gundel Étteremben fogadást adott a május 1-jére hazánkba érkezett külföldi szakszer­vezeti delegációk tisztele­tére. A fogadáson megje­lent Biszku Béla, az MSZMP KB titkára, a Po­litikai Bizottság tagja. Po­hárköszöntőt mondott Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára és Louis Saiu­ani, az SZDSZ főtitkára.

Next