Népszava, 1969. május (97. évfolyam, 99–124. szám)

1969-05-01 / 99. szám

A munkásszolidaritás követei Budapesten Külföldi vendégeinké a szó A magyar május elsejére a világ minden részéből érkeztek küldöttek. Gyarmati elnyomás alól nemrég szabadult népek, nagy szakszervezeti központok, szo­cialista és nem szocialista országok dolgozói küldték el képviselőiket, hogy együtt ünnepeljenek velünk, meg­ismer­ked­jenek a magyar szakszervezeti mozgalom fejlődésével és megismertessenek bennünket más or­szágok, világfajak munkásainak küzdelmével, harci tapasztalataival, sikereivel. A küldöttek közül szólal­tatunk meg néhányat. A szovjet szakszervezetek készülnek a világkongresszusra A szovjet szervezett dol­gozókat a Borisz Szergeje­­vics Sokin vezette kül­döttség képviseli a buda­pesti május elsejei ünnep­ségeken. Sokin elvtárs az Összoroszországi Szak­­szervezeti Tanács osztály­vezető-helyettese, mind­járt a Budapestre októ­berre összehívott szak­­szervezeti világkongresz­­szusra fordítja a szót.­­ Az előkészületek hó­napjaiban a mind több szakszervezet számára el­fogadható álláspont kiala­kítása a legfontosabb fel­adat. A szovjet szakszer­vezetek nagyon sok javas­lattal, kezdeményezéssel léptek fel, folytatták a nemzetközi kapcsolatok elmélyítését és szélesítését, hogy minél jobban meg­ismerjék a­ testvérszak­szervezetek álláspontját. A felkészülés persze érez­hető a belső szakszerveze­ti életben is, hiszen már most napirenden van az a kérdés: ki lesz tagja a bu­dapesti delegációnak? — Milyen szerepe van a szovjet szakszervezetek­nek az állam életében? — A szakszervezetek számtalan javaslatot, ész­revételt, megfigyelést jut­tatnak el az illetékesek­hez, akik figyelembe is ve­szik a szervezett dolgozók álláspontját. Legutóbb például nagy munkát vé­geztünk a családjogi tör­vény kidolgozásában. A munkásvédelem, a mun­kajog, a bérkérdések és más, a szakszervezeti élettel összefüggő problé­mák is állandóan foglal­koztatnak bennünket . A szovjet szakszerve­zeti mozgalomnak az egész országot illetően van­nak olyan sajátosságai, amelyek megkülönbözte­tik más országok szak­­szervezeteitől. Köztársasá­gainkban például az egye­temisták is beléphetnek a szakszervezetbe, így a mi szakszervezeti mozgal­munk számít és épít a fia­tal képzett erők tevékeny segítségére. — Nekünk, orrakor az ok­tóberi szakszervezet­i világ­­kongresszusra készülünk, az ő problémáikkal, gond­jaikkal is foglalkoznunk kell. Méghozzá ugyanazzal a lelkesedéssel, megértés­sel és hozzáértéssel, amel­­­­lyel felkaroljuk és támo­gatjuk az­ előttünk járó ge­nerációk kezdeményezé­­seit termelés segítése minden helyzetben; az élet védel­me — azután a gépeké, a raktáraké, s mindené, ami a nemzet tulajdona. Tran Duc Viet 46 éves és három gyermek apja, Kien Dinh Them 34 éves és két gyermeke van. És ha már családi témánál tartunk, lassan szóba ke­rülnek a nagy család problémái — története­sen társadalombiztosítási ügyek. A társadalombizto­sítást a VDK-ban háborús körülmények határolják körül. Az emberről való általános gondoskodás azonban a nehéz helyzet­ben, a súlyos órákban sem szűnt meg. Megemlítik vendégeink azt a támogatást is, ame­lyet a szocialista orszá­gok nyújtanak a Vietnami Demokratikus Köztársa­ságnak. Elmondják, ho­gyan osztja szét a Vörös­­kereszt — figyelembe vé­ve a szakszervezet javas­latait — a gyógyszerszál­lítmányokat, így a magyar gyártmányokat. Elmond­ják, hogyan jut el a rá­szorulókhoz az élelmiszer- és ruhaküldemény. És beszélnek arról, miként segítenek otthon egymá­son az emberek, s ahogy sorolják a példákat, még mélyebbé válik a bizo­nyosság: Vietnam népét nem lehet megtörni, Viet­nam népét nem lehet le­győzni... Hetven napja tart az offenzíva — Elhoztuk a front for­ró üdvözletét, valamint őszinte köszönetét azért a támogatásért, amelyet a magyar nép nyújt a viet­nami népnek az amerikai agresszorok elleni küzde­lemhez — mondja Le Phuong és Nguyen Hong, akik a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítási Front képviselőiként látogattak el a budapesti május else­jei ünnepségekre. Le Phuong a DNFF svédor­szági hírügynökségének igazgatója, Nguyen Hong pedig a dél-vietnami Thua Thien tartomány (székhe­lye: Hue) szakszervezeti bizottságának tagja. Le Phuong (képünkön) nagy jelentőségűnek tartja azt a rendkívüli vietnami konferenciát, amelyet má­jus 16-ra hívtak össze Stockholmba. Ezzel kap­csolatban hangsúlyozza: — A vietnami népnek mindenfajta külföldi be­avatkozás nélkül, saját magának kell intéznie sor­­­sát. Most a nemzetközi közvéleményt arra moz­gósítják, hogy adja nyo­matékkal értésére az ame­rikai adminisztrációnak: számára csak egyetlen megoldás lehetséges — tá­vozni Vietnamból. — Mi a véleménye a pá­rizsi tárgyalásokról? — Ismeretesek a külön­böző manőverek, amelyek­kel az amerikai küldött­ség igyekszik elodázni az érdemi megbeszéléseket. Pedig az USA delegáció­jának közvetlenül kell tárgyalnia a felszabadítási front képviselőivel — ez egyik előfeltétele, hogy eredményes legyen a pá­rizsi értekezlet. Azok a washingtoni ábrándok, hogy a DNFF „kifulladt’’ — összeomlottak. Immár csaknem 70 napja tart a szabadságharcosok tavaszi offenzívája: ott és akkor mérnek csapást az ameri­kai csapatokra és a saigo­­ni csatlósokra, ahol és amikor akarnak. Le Phuong és Nguyen Hong befejezésül elmond­ják, hogy világszerte fo­kozódik a vietnami nép iránti szolidaritás és az Egyesült Államok agresz­­sziója ellen tiltakozás. Nö­vekedik a vietnami béke megteremtéséért síkraszál­­lók, valamint a VDK és a DNFF Párizsban tartózko­dó delegációit támogatók száma. Aki csak felelőssé­get érez Vietnam és az egész emberiség sorsáért, minden erejét latba vetve cselekszik a háború befe­jezéséért. „Egyik kézben fegyver, másikban kalapács“ Két rokonszenves férfi a VDK-ból: Tran Duc Viet, a Vietnami Szakszer­vezeti Szövetség elnökségi tagja (képünkön) és Kiést Dinn­ Them, a szakszer­vezet nemzetközi osztá­lyának munkatársa. Csen­des szavaikon átizzik az a szenvedély, amellyel a Vietnami Demokratikus Köztársaság lakosai vív­ták harcukat, s építik ha­zájukat.­­ Otthon most a jelszó: „Egyik kézben fegyver, másikban kalapács.” A jelmondat tartalmát a vietnami szakszervezetek feladatköre is tükrözi. A 2 WG Sjunjyt M-i NÉPSZAVA Az afrikai szakszervezeti egységért D. D. Kashaku Dar-es- Salamból érkezett, az AATUF, az összafri­­kai Szakszervezeti Szövet­ség képviseletében. A szö­vetség kitartóan küzd az afrikai szakszervezeti egy­ség megteremtéséért. — Az első lépéseket már megtettük az akció­egység útján — mondja D. D. Kashaku. — Szívós, kitartó munkára lesz szükségünk ezután is, mert csak ez biztosítja, hogy az afrikai szervezett dolgozók követeléseit, kezdeményezéseit össze­hangoljuk, s ezzel a szer­vezett munkásság befolyá­sa nagyobb súllyal érvé­nyesüljön a kontinens éle­tében. — Az ARTUF nem tar­tozik egyetlen nagy nem­zetközi szövetséghez sem: ez, persze, nem jelenti azt, hogy ne becsülné a nagy nemzetközi szakszervezeti központokhoz tartozó szervezett munkásság ügyét. De a mi tenniva­lóinkat elsősorban Afriká­ban találjuk meg, ezért határoztuk el a másik af­rikai szakszervezeti köz­ponttal, az ATUC-cal való egyesülést. — Támogatják-e a szak­szervezetek az afrikai felszabadító mozgalma­kat? — Természetesen. Az AATUF megadja a szük­séges — sajátosan szak­­szervezeti jellegű — tá­mogatást azoknak a dol­gozóknak, akik a nemzeti függetlenség kivívásáért, a nép felszabadításáért, a gyarmati iga lerázásáért harcolnak. Az afrikai sza­badságharcosok érezhetik is a mi szakszervezeteink támogatását, szolidaritá­sát. — Mielőtt befejezném, még annyit: nagyon há­lás vágyait a magyar szak­társaknak, akik meg­hívták az AATUF kül­döttségét a május elsejei ünnepségekre, s lehetővé tették, hogy átadhassam Afrika dolgozóinak üd­vözletét. Az arab népek igazságos harca Az ünnep előtt két nap­pal érkezett Budapestre az EAK szakszervezetei­nek küldöttsége, amelyet Ahmed Husszein Husszein Ahmed (képünkön) pénz­tári titkár vezet. A titkár egyben az összarab Szak­­szervezeti Szövetséget is képviseli. A beszélgetés során több ízben szót kért a delegáció másik két tag­ja, Hamza Mahgub és Abd el Fattah el Asiri egyip­tomi szakszervezeti vezető­­. Mindhárman hangsú­lyozták: az arab szakszer­vezetek legfontosabb fel­adata jelenleg harcolni az izraeli agresszió következ­ményeinek felszámolá­sáért.­­ Eléggé általánosnak hangzó célkitűzés ez — mondja Ahmed Husszein Husszein Ahmed —, de nagyon is konkrét, kifeje­zetten szakszervezeti fel­adatokat takar. Nekünk ma otthon nincs fonto­sabb teendőnk, mint a ter­melés segítése, támogatá­sa. — Az agresszió nyomot hagyott a nemzetközi köz­véleményben is. Az arab szakszervezetek elsőrendű feladatuknak tekintik a világközvélemény tájé­koztatását, az arab népek igazságos álláspontjának népszerűsítését. Az összarab szakszerve­zetek képviselőjét ismét a szakszervezet nemzetkö­zi problémáiról kérdezem. — Eljönnek-e az októbe­ri budapesti szakszerve­zeti világkongresszusra? — Nem vagyunk tagjai az SZVSZ-nek, de ha meghívnak bennünket, jö­vünk. Az izraeli—arab há­ború első percétől kezdve magunk mögött érezzük a szocialista országok szak­­szervezeteinek támogatá­sát, az SZDSZ szolidaritá­sát. Nagyon jó érzéssel fo­gadtuk a legutóbbi össz­arab szakszervezeti kong­resszuson a szovjet, a ma­gyar és a többi szakszer­vezet jelentős segítségét. A beszélgetés végén Ah­med el Fattah el Asiri kér szót. — Még szélesebb körú kapcsolatokat szeretnénk, kiépíteni az arab népek harcával szolidáris mun­káserőkkel, különösen a szocialista országok szak­­szervezeteivel. Szöveg: Jankovszky János Krajczár Imre Fotó Gonda György Szakszervezeti kitüntetések május 1 alkalmából A Szaktanács titkársága május 1-e alkalmából a szakszervezeti mozgalom­ban több évtizedes ered­ményes munkásságuk el­ismeréséül a „Szakszerve­zeti Munkáért” kitüntető jelvény arany fokozatát adományozta. Bla­ha Bé­lának, a Szaktanács el­nökének, Nöhrer Árpád­nak, az ÉDOSZ elnöké­nek, Háner Józsefnek, a vasasszakszervezet elnö­kének, dr. Beckl Sándor­nak, a Szaktanács titká­rának, Gál Lászlónak, a Szaktanács titkárának, Timmer Józsefnek, a Szaktanács titkárának, Besenyei Miklósnak, a postásszakszervezet főtit­kárának, Szilágyi Sándor­nak, a vegyészszakszerve­­zet főtitkárának, Kimmel Emilnek, a nyomdász­szakszervezet főtitkárá­nak, Apró Józsefnek, a textiles­ szakszervezet tit­kárának, dr. Suth Péter­nek, a Szaktanács bér- és munkaügyi osztályvezető­jének, Vas Jánosnak, a Szaktanács Központi Is­kola igazgatójának, Ma­gyar Gyulának, a Szak­­szervezetek Vas megyei Tanácsa vezető titkárá­nak és Palotás Károly­­nak, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa ve­zető titkárának. A kitüntetéseket Gáspár Sándor, a Szaktanács fő­titkára adta át Vándorzászló átadások A Minisztertanács és a falata” cím elnyeréséről Központi Bizottságának tagja, a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsa­szo­lgál­tató Vállalat dol­gozóinak a kitüntetést SZOT vörös vándorzás­­­szóló oklevelet. Saját a Budapesti Távbe- A Mohácsi Farostlemez sze­r Igazgatóság dolgo­s dolgozóinak Földes­zak elnöke, a „szocialista DeTMó,­an közlekedés-édés mezőgazdasági és munka gyára” kitüntetést postaügyi miniszter első élelmezésügyi miniszter­ pedig Kökény István, az helyettese, a posta vezér- helyettes és Szalontai La- ÉDOSZ titkára nyújtotta igazgatója és Besenyei í°s. 32 EFEDOSZ titkára át A Tiszántúli Áram-Miklós, a Postások Szak- adta át a zászlót, szervezetének főtitkára a Nagykőrösi Konzerv, adta át. A Dunavidéki gyárban a vándorzászlót Szili Géza nehézipari mi-Üzemi Vendéglátó Válla- Szabó István, az MSZMP niszterhelyettes adta át­lát dolgozói által elnyert zászlót Sebes Sándor, a belkereskedelmi minisz­ter első helyettese adta át a kormány és a SZOT nevében. Az Alsótiszavi­­déki Vízügyi Igazgatóság ünnepségén Degen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke és dr. Dobi Ferenc, a ME­­DOSZ titkára adta át a zászlót. A Minőségi Cipő­gyár ünnepségén Pesti Ernő könnyűipari minisz­terhelyettes és Turzó László, a bőrösszakszer­vezet főtitkára adta át a kitüntetést Barabás Bá­lint igazgatónak. A Baranya megyei Tej­ipari Vállalat dolgozói­nak a Minisztertanács és a SZOT nevében Putics József, az ÉDOSZ főtit­kára, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium képviseletében Bu­dai György főosztályve­zető nyújtotta át a ván­dorzászlót, valamint a „szocialista munka vály Losoonczi Pál látogatása Csongrádb­an Losonczi Pál, az Elnöki jelképező vándorzászlót Tanács elnöke szerdán és 100 000 forint pénztá- Csongrád megyébe látó- lalmat a szövetkezet el­­gátott. Délben felkereste nőkének, a szentesi Árpád Termelő- Az ünnepség után az szövetkezet 10 000 négy­ Elnöki Tanács elnöke a­zetméteres, korszerű két­ megye és a város vezetői­­tészeti kombinátját, és a nők társaságában a meg­­szabadföldi primőrük­et- tekintette Szentes Marx vényeket, beszélgetett a téri új lakónegyedet, rá­szövetkezett gazdákkal. Délután részt vett a tsz-nek a szentesi Petőfi­­szállóban rendezett ün­nepségén. Köszöntötte a tsz gazdáit és átnyújtotta si tanácsházán Szentem a „kiváló termelőszövet- párt- és tanácsi vezetői­­kezeti gazdaság” címet vel. (Maa­­lamint a város gyors ütemben fejlődő ipartele­pét. Végül rövid megbe­szél­és­t folytatott a város Ü­nnepélyen zá­szlófelvonók a Parlament előtt és a Gellérthegyen A nemzetközi munkás­ terén, szerdán, a Parla­­osztály ünnepének előes­­ment előtt ünnepélyesen felvonták a Magyar Nép­­köztársaság Állami Zász­laját. A gellérthegyi felszaba­dulási emlékműnél ugyan­csak felvonták a magyar nemzeti lobogót és a nem­zetközi munkásmozgalom vörös zászlaját. Az állami zászlónál csütörtök délben zenés őr­ségváltás és térzene lesz (MTI) Apró Antal a Szegedi Konzervgyár­ban A Szegedi Konzervgyár az ÉDOSZ elnökségének az elmúlt évi eredményei tagja adta át dr. Ábra­alapján elnyerte a Szó­­halm Antalné igazgatónak cialista Munka Vállalata. . valamint a Kváló Válla- A/ «n.»pagen lat címet. A kitüntetése- Apró Antal az MSZMP két dr. Biczó György, a Politikai Bizottságának szegedi városi tanács vb- tagja, a Minisztertanács elnöke és Balogh Jánosné, elnökhelyettese is. Megjelent a Béke és Szocializmus A kom­mmunista és munkás­pártok elméleti és tájékoz­tató folyóiratának idei 4. szá­mában első helyen Raymond Guyotnak, a Francia Kom­­munist­a Párt politikai bizott­sági tagjának „Haladó de­mokráciáért, szocialista­ Fran­ciaországért” című cikke sze­repel. Knud Jespersen, a Dán Kommunista Párt elnö­ke, pártja XXIII. kongresszu­sának eredményeit ismerteti, s hangsúlyozza a baloldali erők összefogásának jelen­tő­ségét. J­enin születésének 5. év­fordulójáról a folyóirat ,,Ie­­nin napjainkban” címmel emlé­kezik meg. A többi kö­zött adatokat közöl a külön­böző nyelvű latin-kiadvá­nyok példányszámáról­„A szocialista építés elmé­lete és gyakorlata” rovatban a lengyel, a román, a szov­jet és a csehszlovák tervgaz­dálkodási szervek vezetői nyilatkoznak hazájuk nép­gazdasága fejlődésének táv­latairól. Ugyancsak ebben a rovatban közli a folyóirat Borisz Veiicsov: „A társada­lom irányítási rendszerének fejlődése a szocialista Bolgá­réban” című cikkét. A „Kereka**fól”-rova t­ban „A szovjet musika­osztály m­i helyzeté"-ről olvasha­tunk, a leningrádi munká­sokkal folytatott interjú for­májában. Felhívjuk a figyelmet még victor Perle amerikai köz­gazdásznak „A Nixon-kor­mány és, a gazdasági élet problémái" című írására, va­lamit Fritjof Lager svéd új­ságírónak a svéd dolgozók életszínvonalát elemző cikké­­re. A gazdasági tárgyú cikkek között különösen nagy ér­deklődésre tarthat számot Mark Mihajlov és Alekszandr Mot­lov szovjet közgazdászok „Gazdasági viszonyok és ér­dekek a szobializmusban” c. írása, amelyben az új gazda­ságirányítási reform beveze­tésével kapcsolatban felme­rülő eleméleti és gyakorlati kérdésekkel foglalkoznak. Teodosio Varela, a Kolum­biai Kommunista Párt köz­ponti bizottsági tagja „A la-­in-amerikai gazdasági integ­­ráció és Kolumbia prebie­­nna"-t taglalja. Érdekes tájékoztatásokat közöl a folyóirat továbbiak­ban a kommunista és trun­­kaapárteéc (Sir férfl, nemzet­iről) értekezletekről, új kiOV veter®. ­­ f az első magyar szakszervezeti lap centenáriuma gyár szakszervezeti újság szerepét, jelentőségét a munkásmozgalomban. Részt vett az ünnepségen számos olyan nyomdász és újságíró, aki évtizedeken át készítője, munkatársa volt a szakszervezeti lap­nak. A centenárium alkalmá­ból emléktáblát lepleztek le az Athenaeum Nyomda épületének falán, emléke­zésül arra, hogy száz év­vel ezelőtt az egykori Athenaeumban nyomtat­ták ki a Typographia első számát. Az évfordulóra ünnepi köntösben, 16 oldalon, szí­nes mélynyomással, külön­leges papíron jelent meg a lap 1969. május 1-jei, centenáriumi száma Ve­zércikkét Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Szak­tanács főtitkára írta. Köz­li a lap Kimmel Emil in­terjúját a dolgozók érdek­­védelmének hagyományai­ról és időszerű kérdései­ről. (MTI) Szerdán Kölcsey utcai székházában ünnepi ülést tartott a Nyomda-, a Pa­píripar és a Sajtó Dolgo­zói Szakszervezetének központi vezetősége a Ty­­pographia megjelenésének 100. évfordulója alkal­mából. Az ülésen, amelyen részt vett Virizlay Gyula, a Szaktanács titkára is, Kimmel Emil, a nyom­dászszakszervezet főtitká­ra méltatta az első ma­ A NÉPSZAVA TELEFONSZÁMA: 224—819*

Next